Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-30 / 126. szám

I Srerda, 1956. május 30. OELMI&YARQRSZIG Nagyobb gondol az újításokra! Miért kevés az újítás az építőiparban? A HUSZONNYOLC ÜJÍ­TÁS öthónapi eredménye a Csongrád megyei Épí­tőipari Vállalat újítói­nalt. És meg vannak vele elé­gedve. Nem mindenki, csak egy-két vezető. Ez tűnik ki Gyólai elvtárs magyarázatá­ból is, mikor azt mondja: — örülünk, hogy ennyi is van. Miért? Nincs már mit újí­tani? — Közömbösek a dolgo­zók. Ez Rácz Károly vállalati újítási megbízott véleménye, s még hozzá tartozik, hogy ő csak egy ember, és az első; második, tizedik aktíva is maga, mert a szakszervezet nem segíti. Egy ember, csak egy em­ber. Ez is igaz, de segítségé­re van az újító kör. Hegy oda nem hívják meg?! Dehogy­nem. Csak többszöri meghí­vás után sem megy el az újí­tó kör megbeszéléseire, lgy aztán kívülről ítélkezik. — Nem azt tárgyalja az újító kör, amit kellene — hangoztatja. — Kevés szó hangzik el ott az újításokról. Katona József elvtárs, szakszervezeti újító-felelős, aki eljár az újító kör megbe­széléseire, egészen másként beszél: — Tavasz óta működik az újító kör. Az építőipari klub­ban jövünk össze kétheten­ként. Legutóbb is több mint harmincan voltunk. A mun­kahelyek problémáit beszél­tük meg és azt, hogy a régi, de bevált javaslatokat ne hanyagoljuk el, hanem al­kalmazzuk. AZ ÚJÍTÁSOKKAL FOG­LALKOZOK: Katona József és Rácz Károly, Mindkettő felelős és egyik sem ismeri eléggé a másik munkáját. Pedig mindkettő a jó ered­mény érdekében dolgozik, sajnos, külön-külön. Katona elvtársnak az aktívái is segí­tenek a főépitésvezetősége­ken. Minden műhelybizott­sógban ugyanis egy-egy újí­tási felelőst jelöltele ki. A vállalat öt főépítésvezetősé­gén azonban keveset tudnak tenni ezek az emberek. Egy­egy fontos feladat megoldá­sára nem bízhatják munka­társaikat. Nem tehetik, mert az újítási feladatterv — leg­alábbis ezt mondják — a mű­szaki intézkedési terv ne­vén szerepel és a főépítésve­zetők íróasztalában találha­tó meg. Negyedévenként egy­szer ismertetik ezeket a dol­gozók előtt és ezzel vége. Az egyéb problémák mellett bi­zony egyszeri hallásra nem maradhat meg az emlékezet­ben egy-egy megoldásra vá­ró fontos feladat sem. — Olyan problémáink vannak, amelyeket a műsza­kiaknak kell megoldaniok. Az elögyártott betonele­mekkel megkönnyebbült az építők munkája, így nehe­zebb újítani — mondja Rácz Károly újítási megbízott. AZ ELÖGYÁRTOTT BE­TONELEMEK valóban sok­ban megkönnyítik az építő­ipari dolgozók munkáját. A Csongrád megyei Építőipari Vállalat öt főépítésvezetősé­gén sokféle szakma több száz dolgozója végzi napon­ként munkáját. Sok munka­folyamat még nagy fizikai erőt kiván. Ésszerűsítést, újí­tást is alkalmaznak munka­közben, de úgy gondolják: apróság az egész és köteles­ség. Nem is adják be újítási javaslatnak. Másrészt azért nem adják be, mert nincse­nek eléggé érdekelve az újí­tásban. Ha több esetben munkahelyükön felkeresnék és tanácsokkal látnák el őket, akkor öt hónap alatt a különböző építőipari szakma dolgozói nem 28 javaslatot adtak volna be, hanem töb­bet. Az is bizonyos, ha érzik újításaik szükségességét, nem tessék-lássék javaslatok szü­letnek, amelyeket nagyrész­ben visszautasítanak, helye­sebben nem fogadnak el. Az eddigi nemtörődömséget fel kell végre valahára számol­ni a Csongrád megyei Építő­ipari Vállalatnál is. Község fejlesztési jutalmat kaptak a megye begyűjtésben élenjáró községei Az 1956. évi első begyűj­tési versenyszakasz lezárult. E versenyszakaszban Csong­rád megye mintegy 13.000 dolgozó parasztja tett ver­senyvállalást a beadási köte­lezettségek példás teljesíté­sére. Ebből több mint 12 ezer termelő maradéktalanul teljesítette is vállalását. A megyei begyűjtési hiva­tal a Délmagyarország ha­sábjain keresztül tolmá­csolja elismerését azoknak a dolgozó parasztoknak, termelőszövetkezeti tagok­nak, akik példamutató tel­jesítésükkel elősegítették, hogy a megye az első négy­havi begyűjtési tervét 104.6 százalékra tudta teljesí­teni. Sajnos azonban, vannak olyan termelők is a megyé­ben. akik még most sem te­kintik szívügyüknek azt, hogy eleget tegyenek beadási kötelezettségüknek, s ezáltal hozzájáruljanak népünk élet­színvonalának emeléséhez. Ennek 'következtében a múlt évben elért jó eredményün­ket nem tudtuk megtartani és Csongrád megye a máso­dik kategóriában az ötödik helyezést érte el. Felhívjuk ezért a megye dolgozó parasztságát, terme­lőszövetkezeti tagjait: a felszabadulási verseny lezárása után most az al­kotmányunk ünnepének tiszteletére indított begyűj­tési versenyszakaszba is kapcsolódjanak be és pél­damutató teljesítésükkel segítsék elő. hogy megyénk újra az élre törjön. Azok a termelők is vegye­nek részt ebben a verseny­ben, akik az előző verseny­szakasz sikeréhez nem járul­tak hozzá. Mutassák . meg, hogy ők is tudják beadási kö­telezettségüket idejekorán, sőt határidő előtt teljesíteni. Termelőszövetkezeteink is sokkal nagyobb mértékben kapcsolódjanak be ebbe az új versenyszakaszba, mint a felszabadulási verseny során tették. Ne legyen a megyé­ben olyan termelőszövetke­zet, amelyik ne tenne válla­lást alkotmányunk ünnepé­nek tiszteletére. Az első begyűjtési ver­senyszakaszban a járások,* városok és községek közötti elsőséget egyébként a makói járás (114.8 százalék), Csong­rád város (154.6 százalék) és Földeák község 162.1 százalé­kos teljesítéssel szerezte meg. Földeák begyűjtési tervé­nek ezért a jó teljesítésé­ért elnyerte a megye ván­dorzászlaját és ezenkívül 6000 forint községfejiesz-, tési jutalomban is része­sült. A községek versenyében. Mindszent került a második' helyre, ezért Mindszent la­kossága a vándorzászló mel­lett 5000 forint községfej­lesztési jutalmat kapott. A harmadik helyen Nagyér végzett és ezért vándorzászló és 4000 forint községfejlesz­tési jutalom illette meg. A termelőszövetkezetek versenyében az első helyet a földeáki Dózsa, a második helyet pedig a hódmezővá­sárhelyi Dózsa Termelőszö­vetkezet érdemelte ki. Csongrád megyei Be­gyűjtési Hivatal = HIUEK^ — Szerveskémiai szakkon­ferenciát rendez június 1-én és 2-án Szegeden a II. Or­szágos Tudományos Diákköri Konferencia keretében a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kara. Megnyitót június 1-én dél­előtt fél 9. órakor Koch Sán­dor Kossuth-díjas tanszékve­zető egyetemi tanár, a TTK dékánja mond. A tudomá­nyos diákköri konferencián budapesti, szegedi, debreceni és veszprémi tanárok és egyetemi hallgatók vesznek részt. — „Babilon élete és kultú­rája" címmel Nagy Dezső muzeológus tart előadást rna, május 30-án este 7 órai kez­dettel a Pedagógus Szakszer­vezet városi bizottsága ren­dezésében a szakszervezet klubhelyiségében, (Április 4. útja 1., I. emelet). — Dollárpapa címmel nem­sokára Szegeden is bemuta­tásra kerül a legújabb ma­gyar filmalkotás. A Gábor Andor vígjátéka nyomán ké­szült film rendkívül szelle­mes, forgatókönyvét Gádor Béla és Darvas Szilárd írták. A filmet Gertiéi- Viktor ren­dezte és Eiben István fényké­pezte. Zenéjét Fényes Sza­bolcs szerezte. A film cím­szerepét, a dollárpapát a szegedi közönség egyik leg­kedvesebb színésze, a Sze­gedről nemrég elkerült Rajz János játssza. A többi fősze­repben Darvas Ivánt, Somo­gyi Erzsit, Uray Tivadart, Tompa Sándort és Rádai'Im­rét láthatjuk. Miről írnak levelezőink? | MarVcovits Leó levélírónk a 'Somogyi Béla utca 7. szám • alatt lakók nevében panaszol­ja éL hogy a házfelügyelő nem látja el rendesen felada­tát. ..A házfelügyelő jóvoltá­ból pár kocsi szemétben bot­ladoznak a- ház lakói, ha tü­j rolóért a pincébe mennek.'1 ; Arra kéri Markovits Leó az : Ingatlankezelő Vállalat veze­itőit, — mint illetékeseket — ők is hívjók fel a házfelügyelő figyelmét kötelességére, mert a Ivás lakói hiába figyelmez­tetik. Ugyancsak a házfelügyelő | hanyag munkájáról érkezett j levél a Lenin utca 6 szám alól. JA levél írói címet is adtak a 'levélnek: „A mostoha máso­Idiik emelet". A cím valóban j kifejezi a levél tartalmát. Ar­jról van szó ugyanis, hogv a házfelügyelő az udvart és az első emeletet rendszeresen takarítja, a második emeletet nem. és a második emeleti la­kék kérését — gyújtsa fel ide­jében a villanyt, ha keresik őket, mondja meg hol laknak, gyermekeiket engedje játsza­ni — meg sem hallgatja. Hogy a panaszleveleknél maradjunk: „Az Oroszlán ut­ca 6. szám alatti lakók már négy éve hiába kérik az In­gatlankezelő Vállalatot arra. hogy javítsák meg csatorná­jukat — írja Kakuszi József vé levelező —. a rossz csatorna miatt hét lakó pincéjében megy tönkre a tüzelő." A csatorna megjavítását kérik a Batthyány utca 33 számú háznak földszinti lakói. A több névaláírással érkezett levélben leírják, hogy a föld­szinti lakások a sok esőzés Távozó pajtásaimhoz öreg diákok. — búcsúztok ti most! . Határküszöbre léptetők! Titeket már a jövő hívogat. — S itt még az emlék integet! Nemrég még együtt űztük csínyjeink, ­S ez az idő mér elszaladt! Maholnap lassan mi i? felnövünk* Az idő egyhelyt nem marad! «, Az évek tűnniek, év űz éveket: Egyiktek orvos vagy tanár. Másiktok már mint mérnök méreget, Vagy új, nagy titkokat talál! ür-**""* A harmadik ecsettel rajzoló. Vagy húrokon mond szép zenét! ' És 'közülünk való lesz az, aki A csillagok honéiba lép! De bármi légy. és bárhová kerülj Te, tőlünk távozó öreg diák. Örömben, bánatban veled legyen Tudásod vára, iskolád! Kelemen János Madách u. ólt. isk. VII. o. miatt egészségtelenek, vize* sek. Már ígérte az Ingatlan­kezelő Vállalat, hogy megcsi­náltatja, de két év óta nem történt semmi. Serényi Miklós, MÁV főel­lenőr a szerkesztőségünkhöz írt levelében arról panaszko­dik, hogy abban a házban, ahol lakik — Jósika utca 9/a — az egyik lakó lemondott távbeszélő készülékéről az 6 javára. De hiába kéri a Por­tát, szerelje át lakásába a te­lefont. nem hajlandó megcsi­nálni. Tanácsot adott a sze­gedi Posta 1., hogy költöa* zön Berényl elvtárs a volt te­lefontulajdonos lakásába. A mi véleményünk az. hogy a Posta ne szóljon bele családok életébe, inkább a feladatát lássa el becsülettel. A Béke-étteremre panasz­kodik Ilerczegh Mihály elv­társ. Ügy érezte, hogy igaz­ságtalanság történt vele, s amikor a panaszkönyvet kér­te. nem kapta meg. Füredi Ferenc levelezőnk, a Textil­művek illetékeseinek figyel­mét hívta fel: a gyár előtt a virágoskert virágait kacsák és más aprójószágok legelik, teszik tönkre. Ncmeth István ruhagyári levelezőnk a Ruha­gyár üzemi konyhájáról irt. Az utóbbi időben megjavult a koszt. Még azt kérik a dol­gozók. hogy a húst kolbász­nak is dolgozzák fel, így a hét több estéién az asszonyok vacsora-problémái is megol­dódnának. Ugyancsak Né­meth elvtárs írta meg azt az esetet, ami a Damjanich ut­cában történt. Az Ingatlan­kezelő Vállalat tatarozta • Damjanich utca 11 számú há­zat. A munkákhoz szükséges anyagnak raktárat építettek. A munkálatok már régen "be­fejeződtek. de a szétszedett raktárelemek még mindig az utcán hevernek. , Csendes Pálné tápéi levele­zőnk. a tápéi általános isko­la tornaünnepélyéről számok be. Horváth György elvtárs, a Béke-telepi általános isko­lában rendezets gyermeknap­ról írt: rövil kulturális mű­sor után bőséges uzsonnával vendégelték meg az iskola udvarán a gyermekeket. — Dutka Ákos, Ady kor­társa Szegeden irodalmi es­ten szerepel június 5-én, ked­den este 7 órakor az Ismeret­terjesztő Társulat Horváth Mihály utcai klubjában. Éle­téről, nagyváradi élményeiről beszél, majd részleteket ol­vas fel készülő űj regényéből, A Holnap városa folytatásá­ból. ; , . 7'Ucista-últtot a Szwicfahió&ati DÉR ENDRE útinaptója ' HIÁBA. HAT NAP NEM A VILÁG. Moszk­vai tartózkodásunknak is vége szakadt, bármily végeláthatatlannak tűnt is a program. A művé­szi változatosságaikkal gyönyörködtető Metró­állomások szemkápráztató látványa, a Tretya­kov-képtár, a Kreml felbecsülhetetlen kincsei, n Hattyúk-tava színházi előadásának élménye — mind. mind bennünk zsongott, elménket foglalkoztatta, amikor búcsút kellett vennünk Moszkvától. S főként és mindenekelőtt: a moszkvai emberekkel való tabílkozások emlé­kei. Moszkvai barátaink közül többen ki is ki­sértek bennünket vonatunkhoz a búcsúzás reg­gelén. A szanatóriumi gondnok elvtárs is ki­jött családostól. A hetvenkét esztendős nagy­mama megkönnyezte az ..istenhozzád" perceit. Szivböl ígértük neki: jövőre meglátogatjuk is­mét, s bizonyosan jóegészségben látjuk viszont. Kijev, Ukrajna fővárosa felé röpít bennünket a vonat, ősrégi város, a legújabb ásatások bi­zonysága szerint ötezer éve is emberi település volt már. Ezt az Inturist kijevi munkatársak­tól, előzékeny kísérőnktől tudjuk meg, aki tör­ténész, s első dolga felvinni bennünket a Dnyeper partján emelkedő dombra, ahonnan nemcsak festői kilátás nyílik, s messze tálak ötlenek szemünkbe, hanem egy kezében hatal­mas keresztet tartó, monumentális férfi-szobor is: Vlagyimir hercegé, Kijev alapitójáé. Leírhatatlanul hangulatos ezekről a csupa­lomb dombokról a téli álmából bontakozó vá­ros arculata. Lent a melyben az óriási folyó hömpölyög, féligformán még jégpáncélt hord a hátán, de az innenső part mentén véges-végig elolvadt téli ruhája, s vontatóhajót is látni már. Nyáron lenne érdemes ide ellátogatni. Budát idézi a dombos folyópart, impozáns vil­láival, nyaralóival, romantikus sétányaival. A belváros arculata is lenyűgöző. Tán Moszk­vánál -is harmonikusabb. Itt ugyan nem látni akkora felhőkarcolókat, mint Moszkvában. ..csu­pán" hat-nyolc-tíz emeletes épületeket, de eze­ket aztán mindenütt, s vadonatúj köntösben va­lamennyit. Kijevet alaposan összerombolták a fasiszták, gyönyörű fő-sugárúlján. a Krescsatyi­kon kő kövön nem maradt. Ügy mondják, negyvenötben merő romhalmaz volt. Ma cso­dálatosan szcp, ötvennégy méter széles áradó forgalmú út. Kétoldalt gránit-alapzaton emel­kedő, százféle stilus-változattal kápráztató ház­költemények sorakoznak. Két egyformát, sab­lonosat keresve se találni köztük, valamennyi­nek más és más díszítésű a frontja, ötletes, fantáziadús építészek, s munkások ragyogó al­kotásai. < ÁM E KÜLSŐ KÉPNÉL IS jobban megka­pott bennünket a kijevi emberek kedvessége, páratlan előzékenysége, figyelmes magatartása. Amerre elhaladtunk, nagy csoport járókelő ipar­kodott a nyomunkban, s többen közülük két percnyi ismeretség után oly lelkesen magyaráz­gatták a látnivalókat, mintha hivatást teljesí­tenének. Számomra a legemlékezetesebb élmény a Ki­jevi Finomoptikai Gyár gyermekóvodája ma­rad. Kijevre emlékéivé mindenekelőtt az a sok egészséges kislány, kisfiú jut eszembe, akik ebben a gyermek-paradicsomban élnek, s cse­perednek iskolássá, —• melyről csak az elragad­tatás hangján lehet beszélni. Rend, tisztaság uralkodik ebben a mese­palotában, s a gyermekszórakozások, a szel­lemi és testi fejlődés lehetőségének számtalan feltétele. Három-hét év közötti gyermekek lel­nek itt nappali otthonra, jobbára a gyár mun­kásainak késlányai, kisfiái. Négy évfolyamra osztottan játszanak, tanulnak, tornásznak, szó­rakoznak. Mindegyik évfolyamnak sajátos napi rendtartása van. Orvossal, s ápolónőkkel látták el az intézményt. Állami költségvetéssel dolgo­zik, ám harminc százaléknyi költséget a szülök hozzájárulásából: fedeznek. Havi húsz-ötven ru­belt fizetnek a gyerekekért, a sokgyermekes anyák és hadirokkantak gyermekei külön ked­vezményt élveznek. Több gyermek esetén öt­ven százalékos díjcsökkentés jár a szülőknek. Ha kisjövedelműek, a gyári szakszervezet is be­lepótol a díjba. A GYEREKEK NAPONTA NÉGYSZER ét­keznek, kétezer kalóriának megfelelő ételt kap­nak. A téli négy hónapban csukamáj olajat és sörélesztőt is adagolnak. Szisztematikusan edzik a gyerekeket, egyáltalán nem bugyolálják agyon az apróságokat, sőt — amint meg is győződhet­tünk róla — cseppet sem túlfűtött teremben tornásztatják a gyerekhadat. A pihenöórák idején nyitott ablak mellett alusznak. Huszon­öt gyermek számára három szoba jut: játszó­terem. mozsdószoba, pihenő. A pihenőszobák­ban liliputi ágyak sorakoznak, öt évtől fölfelé maguk a gyerekek ágyaznak. Huszonöt gyer­mekre egy-egy pedagógus és egy-egy dajka jut. S hogy mi-mindenre képesek megtanítani eze­ket a gyermekeket türelmes nevelömunkájuk­kal? Csodálatraméltó! A legfelső „évfolyam" tagjai szabadon választott témájú rajzokat ké­szítettek számunkra emlékül. Gyermeki szinten ugyan, de micsoda eredeti, egyéni látásmód nyilatkozik meg például Natasa Rajkó rajzán, akinek meseillusztrációszerü színes kis festmé­nyét magammal hoztam! S imponálóan jólne­veltek is ezek az apróságok, kifejlesztett adott­ságaik mellett. — Rosszalkodás azért csak akad? — kérdez­getjük. — Hogyne, ez óhatatlan. — Hogyan fegyelmeznek? — ütni szélsőséges esetben sem ütünk. A leg­súlyosabb büntetésnek tartják a gyerekek azt, ha húsz percre, fél órára kizárjuk a renitens­kedőt a kollektívából. „Te most nem játsz­hatsz a többiekkel" — ez a legnagyobb megszé­gyenítés. A kollektív nevelés elveihez tartjuk magunkat, ez azonban nem zárja ki, sőt meg­követeli, hogy a gyerekekkel külön-külön, sze­mély szerint is sokat foglalkozzunk. Minden gyerek egy-egy külön kis világ, a maga sajá­tos problémáival. Mindezt az öszülöhajú, egész életét a gyer­meknevelésnek szentelő, „igazgatónéni" mondja el nekünk, ötvennégy év körüli pedagógus, néhány év óta maga is nagymama. — Mennyi a fizetése? — érdeklődik valame• lyönk. — Ezerkétszáz rubelt kapok. Szép fizetésnek tartom, meg vagyok vele elégedve. ELHISSZÜK, DE MI KEVESEUÜK, meg kell vallanunk őszintén. Ezerhatszáz rubel kö­rül „saccoltuk". Moszkvában olyan fiatal egye­temi előadókkal találkoztunk, akik pár éve ke­ndtek ki az egyetem padjaiból, s kétezer ru­belen felüt keresnek. Tisztelet, becsület ifjú tudósainknak, de épp olyan tisztelet, becsület jár ennek az idős pedagógusnak is, aki a hábo­rús idők elképesztő körülményei kőzött is mindvégig kitartva, erőt, egészséget nem ki­méivé a mások gyerekeinek élt egy életen át. Még moszkvában hallottunk a fizetési egyenet­lenségek eloszlatásának tervezetéről. Bizonyosan nem feledkeznek meg az idős nevelőkről, s a csekély dotációban részesülő dajkákról sem a tervezet készítői. Az igazgatónő búcsúzóul ezeket mondja: — Ne csak azt nézzük: most, milyen ez az intézmény, hanem mindig azt is: honnan indultunk el, míg idáig jutottunk. A háborús években kikergettek bennünket a nácik, s bor­délyházat rendeztek itt be maguknak. Mikor kitakarodtak, mi, pedagógusok álltunk neki a saját kezünkkel újjáépíteni ezt a szivünkhöz nőtt otthont. Nehezünkre esik elmennünk a Pinomoptikai Gyár óvodájából, annyira hozzánknött a mi szi­vünkhöz is — rövid pár óra alatt, (Vége következik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom