Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-30 / 126. szám
I Srerda, 1956. május 30. OELMI&YARQRSZIG Nagyobb gondol az újításokra! Miért kevés az újítás az építőiparban? A HUSZONNYOLC ÜJÍTÁS öthónapi eredménye a Csongrád megyei Építőipari Vállalat újítóinalt. És meg vannak vele elégedve. Nem mindenki, csak egy-két vezető. Ez tűnik ki Gyólai elvtárs magyarázatából is, mikor azt mondja: — örülünk, hogy ennyi is van. Miért? Nincs már mit újítani? — Közömbösek a dolgozók. Ez Rácz Károly vállalati újítási megbízott véleménye, s még hozzá tartozik, hogy ő csak egy ember, és az első; második, tizedik aktíva is maga, mert a szakszervezet nem segíti. Egy ember, csak egy ember. Ez is igaz, de segítségére van az újító kör. Hegy oda nem hívják meg?! Dehogynem. Csak többszöri meghívás után sem megy el az újító kör megbeszéléseire, lgy aztán kívülről ítélkezik. — Nem azt tárgyalja az újító kör, amit kellene — hangoztatja. — Kevés szó hangzik el ott az újításokról. Katona József elvtárs, szakszervezeti újító-felelős, aki eljár az újító kör megbeszéléseire, egészen másként beszél: — Tavasz óta működik az újító kör. Az építőipari klubban jövünk össze kéthetenként. Legutóbb is több mint harmincan voltunk. A munkahelyek problémáit beszéltük meg és azt, hogy a régi, de bevált javaslatokat ne hanyagoljuk el, hanem alkalmazzuk. AZ ÚJÍTÁSOKKAL FOGLALKOZOK: Katona József és Rácz Károly, Mindkettő felelős és egyik sem ismeri eléggé a másik munkáját. Pedig mindkettő a jó eredmény érdekében dolgozik, sajnos, külön-külön. Katona elvtársnak az aktívái is segítenek a főépitésvezetőségeken. Minden műhelybizottsógban ugyanis egy-egy újítási felelőst jelöltele ki. A vállalat öt főépítésvezetőségén azonban keveset tudnak tenni ezek az emberek. Egyegy fontos feladat megoldására nem bízhatják munkatársaikat. Nem tehetik, mert az újítási feladatterv — legalábbis ezt mondják — a műszaki intézkedési terv nevén szerepel és a főépítésvezetők íróasztalában található meg. Negyedévenként egyszer ismertetik ezeket a dolgozók előtt és ezzel vége. Az egyéb problémák mellett bizony egyszeri hallásra nem maradhat meg az emlékezetben egy-egy megoldásra váró fontos feladat sem. — Olyan problémáink vannak, amelyeket a műszakiaknak kell megoldaniok. Az elögyártott betonelemekkel megkönnyebbült az építők munkája, így nehezebb újítani — mondja Rácz Károly újítási megbízott. AZ ELÖGYÁRTOTT BETONELEMEK valóban sokban megkönnyítik az építőipari dolgozók munkáját. A Csongrád megyei Építőipari Vállalat öt főépítésvezetőségén sokféle szakma több száz dolgozója végzi naponként munkáját. Sok munkafolyamat még nagy fizikai erőt kiván. Ésszerűsítést, újítást is alkalmaznak munkaközben, de úgy gondolják: apróság az egész és kötelesség. Nem is adják be újítási javaslatnak. Másrészt azért nem adják be, mert nincsenek eléggé érdekelve az újításban. Ha több esetben munkahelyükön felkeresnék és tanácsokkal látnák el őket, akkor öt hónap alatt a különböző építőipari szakma dolgozói nem 28 javaslatot adtak volna be, hanem többet. Az is bizonyos, ha érzik újításaik szükségességét, nem tessék-lássék javaslatok születnek, amelyeket nagyrészben visszautasítanak, helyesebben nem fogadnak el. Az eddigi nemtörődömséget fel kell végre valahára számolni a Csongrád megyei Építőipari Vállalatnál is. Község fejlesztési jutalmat kaptak a megye begyűjtésben élenjáró községei Az 1956. évi első begyűjtési versenyszakasz lezárult. E versenyszakaszban Csongrád megye mintegy 13.000 dolgozó parasztja tett versenyvállalást a beadási kötelezettségek példás teljesítésére. Ebből több mint 12 ezer termelő maradéktalanul teljesítette is vállalását. A megyei begyűjtési hivatal a Délmagyarország hasábjain keresztül tolmácsolja elismerését azoknak a dolgozó parasztoknak, termelőszövetkezeti tagoknak, akik példamutató teljesítésükkel elősegítették, hogy a megye az első négyhavi begyűjtési tervét 104.6 százalékra tudta teljesíteni. Sajnos azonban, vannak olyan termelők is a megyében. akik még most sem tekintik szívügyüknek azt, hogy eleget tegyenek beadási kötelezettségüknek, s ezáltal hozzájáruljanak népünk életszínvonalának emeléséhez. Ennek 'következtében a múlt évben elért jó eredményünket nem tudtuk megtartani és Csongrád megye a második kategóriában az ötödik helyezést érte el. Felhívjuk ezért a megye dolgozó parasztságát, termelőszövetkezeti tagjait: a felszabadulási verseny lezárása után most az alkotmányunk ünnepének tiszteletére indított begyűjtési versenyszakaszba is kapcsolódjanak be és példamutató teljesítésükkel segítsék elő. hogy megyénk újra az élre törjön. Azok a termelők is vegyenek részt ebben a versenyben, akik az előző versenyszakasz sikeréhez nem járultak hozzá. Mutassák . meg, hogy ők is tudják beadási kötelezettségüket idejekorán, sőt határidő előtt teljesíteni. Termelőszövetkezeteink is sokkal nagyobb mértékben kapcsolódjanak be ebbe az új versenyszakaszba, mint a felszabadulási verseny során tették. Ne legyen a megyében olyan termelőszövetkezet, amelyik ne tenne vállalást alkotmányunk ünnepének tiszteletére. Az első begyűjtési versenyszakaszban a járások,* városok és községek közötti elsőséget egyébként a makói járás (114.8 százalék), Csongrád város (154.6 százalék) és Földeák község 162.1 százalékos teljesítéssel szerezte meg. Földeák begyűjtési tervének ezért a jó teljesítéséért elnyerte a megye vándorzászlaját és ezenkívül 6000 forint községfejiesz-, tési jutalomban is részesült. A községek versenyében. Mindszent került a második' helyre, ezért Mindszent lakossága a vándorzászló mellett 5000 forint községfejlesztési jutalmat kapott. A harmadik helyen Nagyér végzett és ezért vándorzászló és 4000 forint községfejlesztési jutalom illette meg. A termelőszövetkezetek versenyében az első helyet a földeáki Dózsa, a második helyet pedig a hódmezővásárhelyi Dózsa Termelőszövetkezet érdemelte ki. Csongrád megyei Begyűjtési Hivatal = HIUEK^ — Szerveskémiai szakkonferenciát rendez június 1-én és 2-án Szegeden a II. Országos Tudományos Diákköri Konferencia keretében a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kara. Megnyitót június 1-én délelőtt fél 9. órakor Koch Sándor Kossuth-díjas tanszékvezető egyetemi tanár, a TTK dékánja mond. A tudományos diákköri konferencián budapesti, szegedi, debreceni és veszprémi tanárok és egyetemi hallgatók vesznek részt. — „Babilon élete és kultúrája" címmel Nagy Dezső muzeológus tart előadást rna, május 30-án este 7 órai kezdettel a Pedagógus Szakszervezet városi bizottsága rendezésében a szakszervezet klubhelyiségében, (Április 4. útja 1., I. emelet). — Dollárpapa címmel nemsokára Szegeden is bemutatásra kerül a legújabb magyar filmalkotás. A Gábor Andor vígjátéka nyomán készült film rendkívül szellemes, forgatókönyvét Gádor Béla és Darvas Szilárd írták. A filmet Gertiéi- Viktor rendezte és Eiben István fényképezte. Zenéjét Fényes Szabolcs szerezte. A film címszerepét, a dollárpapát a szegedi közönség egyik legkedvesebb színésze, a Szegedről nemrég elkerült Rajz János játssza. A többi főszerepben Darvas Ivánt, Somogyi Erzsit, Uray Tivadart, Tompa Sándort és Rádai'Imrét láthatjuk. Miről írnak levelezőink? | MarVcovits Leó levélírónk a 'Somogyi Béla utca 7. szám • alatt lakók nevében panaszolja éL hogy a házfelügyelő nem látja el rendesen feladatát. ..A házfelügyelő jóvoltából pár kocsi szemétben botladoznak a- ház lakói, ha tüj rolóért a pincébe mennek.'1 ; Arra kéri Markovits Leó az : Ingatlankezelő Vállalat vezeitőit, — mint illetékeseket — ők is hívjók fel a házfelügyelő figyelmét kötelességére, mert a Ivás lakói hiába figyelmeztetik. Ugyancsak a házfelügyelő | hanyag munkájáról érkezett j levél a Lenin utca 6 szám alól. JA levél írói címet is adtak a 'levélnek: „A mostoha másoIdiik emelet". A cím valóban j kifejezi a levél tartalmát. Arjról van szó ugyanis, hogv a házfelügyelő az udvart és az első emeletet rendszeresen takarítja, a második emeletet nem. és a második emeleti lakék kérését — gyújtsa fel idejében a villanyt, ha keresik őket, mondja meg hol laknak, gyermekeiket engedje játszani — meg sem hallgatja. Hogy a panaszleveleknél maradjunk: „Az Oroszlán utca 6. szám alatti lakók már négy éve hiába kérik az Ingatlankezelő Vállalatot arra. hogy javítsák meg csatornájukat — írja Kakuszi József vé levelező —. a rossz csatorna miatt hét lakó pincéjében megy tönkre a tüzelő." A csatorna megjavítását kérik a Batthyány utca 33 számú háznak földszinti lakói. A több névaláírással érkezett levélben leírják, hogy a földszinti lakások a sok esőzés Távozó pajtásaimhoz öreg diákok. — búcsúztok ti most! . Határküszöbre léptetők! Titeket már a jövő hívogat. — S itt még az emlék integet! Nemrég még együtt űztük csínyjeink, S ez az idő mér elszaladt! Maholnap lassan mi i? felnövünk* Az idő egyhelyt nem marad! «, Az évek tűnniek, év űz éveket: Egyiktek orvos vagy tanár. Másiktok már mint mérnök méreget, Vagy új, nagy titkokat talál! ür-**""* A harmadik ecsettel rajzoló. Vagy húrokon mond szép zenét! ' És 'közülünk való lesz az, aki A csillagok honéiba lép! De bármi légy. és bárhová kerülj Te, tőlünk távozó öreg diák. Örömben, bánatban veled legyen Tudásod vára, iskolád! Kelemen János Madách u. ólt. isk. VII. o. miatt egészségtelenek, vize* sek. Már ígérte az Ingatlankezelő Vállalat, hogy megcsináltatja, de két év óta nem történt semmi. Serényi Miklós, MÁV főellenőr a szerkesztőségünkhöz írt levelében arról panaszkodik, hogy abban a házban, ahol lakik — Jósika utca 9/a — az egyik lakó lemondott távbeszélő készülékéről az 6 javára. De hiába kéri a Portát, szerelje át lakásába a telefont. nem hajlandó megcsinálni. Tanácsot adott a szegedi Posta 1., hogy költöa* zön Berényl elvtárs a volt telefontulajdonos lakásába. A mi véleményünk az. hogy a Posta ne szóljon bele családok életébe, inkább a feladatát lássa el becsülettel. A Béke-étteremre panaszkodik Ilerczegh Mihály elvtárs. Ügy érezte, hogy igazságtalanság történt vele, s amikor a panaszkönyvet kérte. nem kapta meg. Füredi Ferenc levelezőnk, a Textilművek illetékeseinek figyelmét hívta fel: a gyár előtt a virágoskert virágait kacsák és más aprójószágok legelik, teszik tönkre. Ncmeth István ruhagyári levelezőnk a Ruhagyár üzemi konyhájáról irt. Az utóbbi időben megjavult a koszt. Még azt kérik a dolgozók. hogy a húst kolbásznak is dolgozzák fel, így a hét több estéién az asszonyok vacsora-problémái is megoldódnának. Ugyancsak Németh elvtárs írta meg azt az esetet, ami a Damjanich utcában történt. Az Ingatlankezelő Vállalat tatarozta • Damjanich utca 11 számú házat. A munkákhoz szükséges anyagnak raktárat építettek. A munkálatok már régen "befejeződtek. de a szétszedett raktárelemek még mindig az utcán hevernek. , Csendes Pálné tápéi levelezőnk. a tápéi általános iskola tornaünnepélyéről számok be. Horváth György elvtárs, a Béke-telepi általános iskolában rendezets gyermeknapról írt: rövil kulturális műsor után bőséges uzsonnával vendégelték meg az iskola udvarán a gyermekeket. — Dutka Ákos, Ady kortársa Szegeden irodalmi esten szerepel június 5-én, kedden este 7 órakor az Ismeretterjesztő Társulat Horváth Mihály utcai klubjában. Életéről, nagyváradi élményeiről beszél, majd részleteket olvas fel készülő űj regényéből, A Holnap városa folytatásából. ; , . 7'Ucista-últtot a Szwicfahió&ati DÉR ENDRE útinaptója ' HIÁBA. HAT NAP NEM A VILÁG. Moszkvai tartózkodásunknak is vége szakadt, bármily végeláthatatlannak tűnt is a program. A művészi változatosságaikkal gyönyörködtető Metróállomások szemkápráztató látványa, a Tretyakov-képtár, a Kreml felbecsülhetetlen kincsei, n Hattyúk-tava színházi előadásának élménye — mind. mind bennünk zsongott, elménket foglalkoztatta, amikor búcsút kellett vennünk Moszkvától. S főként és mindenekelőtt: a moszkvai emberekkel való tabílkozások emlékei. Moszkvai barátaink közül többen ki is kisértek bennünket vonatunkhoz a búcsúzás reggelén. A szanatóriumi gondnok elvtárs is kijött családostól. A hetvenkét esztendős nagymama megkönnyezte az ..istenhozzád" perceit. Szivböl ígértük neki: jövőre meglátogatjuk ismét, s bizonyosan jóegészségben látjuk viszont. Kijev, Ukrajna fővárosa felé röpít bennünket a vonat, ősrégi város, a legújabb ásatások bizonysága szerint ötezer éve is emberi település volt már. Ezt az Inturist kijevi munkatársaktól, előzékeny kísérőnktől tudjuk meg, aki történész, s első dolga felvinni bennünket a Dnyeper partján emelkedő dombra, ahonnan nemcsak festői kilátás nyílik, s messze tálak ötlenek szemünkbe, hanem egy kezében hatalmas keresztet tartó, monumentális férfi-szobor is: Vlagyimir hercegé, Kijev alapitójáé. Leírhatatlanul hangulatos ezekről a csupalomb dombokról a téli álmából bontakozó város arculata. Lent a melyben az óriási folyó hömpölyög, féligformán még jégpáncélt hord a hátán, de az innenső part mentén véges-végig elolvadt téli ruhája, s vontatóhajót is látni már. Nyáron lenne érdemes ide ellátogatni. Budát idézi a dombos folyópart, impozáns villáival, nyaralóival, romantikus sétányaival. A belváros arculata is lenyűgöző. Tán Moszkvánál -is harmonikusabb. Itt ugyan nem látni akkora felhőkarcolókat, mint Moszkvában. ..csupán" hat-nyolc-tíz emeletes épületeket, de ezeket aztán mindenütt, s vadonatúj köntösben valamennyit. Kijevet alaposan összerombolták a fasiszták, gyönyörű fő-sugárúlján. a Krescsatyikon kő kövön nem maradt. Ügy mondják, negyvenötben merő romhalmaz volt. Ma csodálatosan szcp, ötvennégy méter széles áradó forgalmú út. Kétoldalt gránit-alapzaton emelkedő, százféle stilus-változattal kápráztató házköltemények sorakoznak. Két egyformát, sablonosat keresve se találni köztük, valamennyinek más és más díszítésű a frontja, ötletes, fantáziadús építészek, s munkások ragyogó alkotásai. < ÁM E KÜLSŐ KÉPNÉL IS jobban megkapott bennünket a kijevi emberek kedvessége, páratlan előzékenysége, figyelmes magatartása. Amerre elhaladtunk, nagy csoport járókelő iparkodott a nyomunkban, s többen közülük két percnyi ismeretség után oly lelkesen magyarázgatták a látnivalókat, mintha hivatást teljesítenének. Számomra a legemlékezetesebb élmény a Kijevi Finomoptikai Gyár gyermekóvodája marad. Kijevre emlékéivé mindenekelőtt az a sok egészséges kislány, kisfiú jut eszembe, akik ebben a gyermek-paradicsomban élnek, s cseperednek iskolássá, —• melyről csak az elragadtatás hangján lehet beszélni. Rend, tisztaság uralkodik ebben a mesepalotában, s a gyermekszórakozások, a szellemi és testi fejlődés lehetőségének számtalan feltétele. Három-hét év közötti gyermekek lelnek itt nappali otthonra, jobbára a gyár munkásainak késlányai, kisfiái. Négy évfolyamra osztottan játszanak, tanulnak, tornásznak, szórakoznak. Mindegyik évfolyamnak sajátos napi rendtartása van. Orvossal, s ápolónőkkel látták el az intézményt. Állami költségvetéssel dolgozik, ám harminc százaléknyi költséget a szülök hozzájárulásából: fedeznek. Havi húsz-ötven rubelt fizetnek a gyerekekért, a sokgyermekes anyák és hadirokkantak gyermekei külön kedvezményt élveznek. Több gyermek esetén ötven százalékos díjcsökkentés jár a szülőknek. Ha kisjövedelműek, a gyári szakszervezet is belepótol a díjba. A GYEREKEK NAPONTA NÉGYSZER étkeznek, kétezer kalóriának megfelelő ételt kapnak. A téli négy hónapban csukamáj olajat és sörélesztőt is adagolnak. Szisztematikusan edzik a gyerekeket, egyáltalán nem bugyolálják agyon az apróságokat, sőt — amint meg is győződhettünk róla — cseppet sem túlfűtött teremben tornásztatják a gyerekhadat. A pihenöórák idején nyitott ablak mellett alusznak. Huszonöt gyermek számára három szoba jut: játszóterem. mozsdószoba, pihenő. A pihenőszobákban liliputi ágyak sorakoznak, öt évtől fölfelé maguk a gyerekek ágyaznak. Huszonöt gyermekre egy-egy pedagógus és egy-egy dajka jut. S hogy mi-mindenre képesek megtanítani ezeket a gyermekeket türelmes nevelömunkájukkal? Csodálatraméltó! A legfelső „évfolyam" tagjai szabadon választott témájú rajzokat készítettek számunkra emlékül. Gyermeki szinten ugyan, de micsoda eredeti, egyéni látásmód nyilatkozik meg például Natasa Rajkó rajzán, akinek meseillusztrációszerü színes kis festményét magammal hoztam! S imponálóan jólneveltek is ezek az apróságok, kifejlesztett adottságaik mellett. — Rosszalkodás azért csak akad? — kérdezgetjük. — Hogyne, ez óhatatlan. — Hogyan fegyelmeznek? — ütni szélsőséges esetben sem ütünk. A legsúlyosabb büntetésnek tartják a gyerekek azt, ha húsz percre, fél órára kizárjuk a renitenskedőt a kollektívából. „Te most nem játszhatsz a többiekkel" — ez a legnagyobb megszégyenítés. A kollektív nevelés elveihez tartjuk magunkat, ez azonban nem zárja ki, sőt megköveteli, hogy a gyerekekkel külön-külön, személy szerint is sokat foglalkozzunk. Minden gyerek egy-egy külön kis világ, a maga sajátos problémáival. Mindezt az öszülöhajú, egész életét a gyermeknevelésnek szentelő, „igazgatónéni" mondja el nekünk, ötvennégy év körüli pedagógus, néhány év óta maga is nagymama. — Mennyi a fizetése? — érdeklődik valame• lyönk. — Ezerkétszáz rubelt kapok. Szép fizetésnek tartom, meg vagyok vele elégedve. ELHISSZÜK, DE MI KEVESEUÜK, meg kell vallanunk őszintén. Ezerhatszáz rubel körül „saccoltuk". Moszkvában olyan fiatal egyetemi előadókkal találkoztunk, akik pár éve kendtek ki az egyetem padjaiból, s kétezer rubelen felüt keresnek. Tisztelet, becsület ifjú tudósainknak, de épp olyan tisztelet, becsület jár ennek az idős pedagógusnak is, aki a háborús idők elképesztő körülményei kőzött is mindvégig kitartva, erőt, egészséget nem kiméivé a mások gyerekeinek élt egy életen át. Még moszkvában hallottunk a fizetési egyenetlenségek eloszlatásának tervezetéről. Bizonyosan nem feledkeznek meg az idős nevelőkről, s a csekély dotációban részesülő dajkákról sem a tervezet készítői. Az igazgatónő búcsúzóul ezeket mondja: — Ne csak azt nézzük: most, milyen ez az intézmény, hanem mindig azt is: honnan indultunk el, míg idáig jutottunk. A háborús években kikergettek bennünket a nácik, s bordélyházat rendeztek itt be maguknak. Mikor kitakarodtak, mi, pedagógusok álltunk neki a saját kezünkkel újjáépíteni ezt a szivünkhöz nőtt otthont. Nehezünkre esik elmennünk a Pinomoptikai Gyár óvodájából, annyira hozzánknött a mi szivünkhöz is — rövid pár óra alatt, (Vége következik?