Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-10 / 85. szám

Víífe PRÖLETARJA! EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSONGKADMEGYEI BIZOTTSÁG A N A K LAPJA XII. évfolyam, 85. szám Ara: 50 fiUér Kedd, 1956. április 10. MAI SZAMUNKBÓL: VASARNAP TARTOTTAK MEG A SZEGEDI JARAS PEDAGÓGUSAI A NEVELÖK NAPJÁT (3. oldal) A CSILLAGOK FELÉ (3. oldal) A pártmunka eredményessége mindenekelőtt a termelésben tükröződjék A szeged járási pártértekezlet tanácskozásit a pártmunka hoz. A járási megjavításá- tani", félnek a fejlesztéssel pártbizottság járó munkától, a földrende­Vasárnap délelőtt 9 órakor kongresszus szellemében tár­kezdődött a Magyar Dolga- gyalták meg azokat a tenni- befa&mo Rózsa István zéstől> üj épültek létesítésé­zók Pártja Szeged járási ér- valókat, amelyek feltétlenül elvtárs a szegedi járási párt- tői és nem egy esetben attól tekezlete. A járás alapszer- szükségesek a mezőgazdasági bizottság első titkára ismer vezeteinek küldöttei a XX. terméshozamok emeléséhez, tette, fl járási páribizolfság beszámolója ' 'A beszámoló — miután foglalkozott a jelenlegi nem­zetközi helyzettel és a járás ipari üzemeinek munkájá­val — alaposan elemezte a mezőgazdaság helyzetét. A Központi Vezetőség 1955. márciusi határozatának meg­felelően ismételten leszögez­te, hogy a mezőgazdasági termelés állandó növelé­sét csak a termelőszövetke­zeti gazdálkodással lehet megvalósítani. A termelőszö­vetkezetek fejlesztése — a kóros jobboldali politika ha­tására — 1954-ben lényegé­ben egy helyben mozgott. Üj tsz-ek nem alakultak, belé­pés is csak elvétve akadt. Ugyanakkor azonban a meg­maradt szövetkezetek leg­többje szervezetileg és anya­gilag is megerősödött. 1955­ben a párt márciusi és jú­niusi határozata segítségével sikerült kimozdítani terme­lőszövetkezeti mozgalmun­kat a stagnálásból. A pártbi­zottság minden erővel a szö­vetkezetek fejlesztésére igye­kezett irányítani a párt- és a tömegszervezetek figyel­mét. Ennek eredményeként 937 csalód, 2501 katasztrá­lis hold földdel lépett be a termelőszövetkezetekbe, il­letve csoportokba. Két új tsz és három új tszcs ala­kult Szatymazon, Szőregen és Dócon. Ezek részére az eddiginél sokkal nagyobb po­litikai és gazdasági segítsé­get kell nyújtani. 1954-hez képest lényege­sen növekedett a tsz-ekben a szövetkezeti alap. Emel­lett nagyobb lett az egy mun­kaegységre jutó részesedés is. Járási átlagban 1954-ben még 17.66 forint jutott egy munkaegységre, 1955-ben pedig már 29.38 forint. A szőregi Vörös Rózsa Tsz 69.86 forintot, a deszki Kossuth Tsz 59.14 forintot, a móra­halmi Vörös Október Tsz 53.45 forintot osztott tagjai­nak munkaegységenként. Ezek az eredmények bizo­nyítják, hogy csakis a közös gazdálkodás útja helyes, mert csak ezen valósulhat meg a dolgozó parasztság szebb, gazdagabb élete. A Központi Vezetőség legutób­bi ülésén elhangzott beszá­moló, amely a XX. kong­resszus anyagát ismertette, hangsúlyozta: a mi népünk is azt várja, hogy necsak a következő nemzedék élete legyen szebb és jobb, hanem már a mai nemzedék is mi­nél előbb részesüljön a szo­cializmus gyümölcseiből. Nyilvánvaló, hogy Fránkó Mátyás, a szőregi Vörös Ró­zsa Tsz tagja, aki 22.938, vagy Csiszár Ferenc, a mó­ráhalmi Üj Világ Tsz tagja, aki 43.496 forint jövedelem­hez jutott tavaly, a közös gazdaságból már maga is él­vezi a szocializmus áldásait. A ísz-mosgalom fejlesztésének feladatai Nem lehet azonban elhall­gatni, hogy a jobboldali el­hajlás következtében némi­leg meglazult a munkafegye­lem a tsz-ekben. Ez a túl­zott háztáji gazdálkodásban, a közös munkában való ha­nyag részvételben, a közös vagyon hanyag kezelésében, vagy éppen a kupeckedésben nyilvánult meg egyes helye­ken. Ha ezek a hiányosságok nincsenek, nyilván még job­ban megmutatkozott volna a tsz-ek fölénye az egyéni gaz­daságokkal szemben. A ter­melőszövetkezetek búzából 1.1 mázsával, rozsból 1.8 má­zsával, árpából 2.1 mázsával így is jobb eredményt ér­tek el a múlt esztendőben. Ha az egyéni gazdálkodók elérték volna a szövetkeze­tek termésátlagát, vagyis a járásunk termelőszövetkezeti járás lenne, akkor ma 815 vagon kenyérgabonával jutna több a dolgozóknak. A Központi Vezetőség 1955 márciusi és júniusi határo­zata óta fokozottabb gondot fordított a járási pártbizott­ság a szövetkezeti mozgatom fejleszésére. De ugyanezt tet­ték a pártszervezetek és a tömegszervezetek is. Több községben a helyi vezetők azonban nem voltak elég ön­tevékenyek és főleg felsőbb irányításra vártak. Megtör­tént, hogy a vezetők szemé­lyeskedése miatt került hát­térbe a tsz-szervezés, mint Forráskúton, Balástyán és is, hogy kisebb lesz a jöve­delmük, ha számbelileg is erősödik a szövetkezet. Mindegyik érv helytelen és ,_. , . tarthatatlan, ezért a párt­sze azért nem vesz részt a ' .. . .. ,, ... ... szervezetek ne nyugodjanak szövetkezeti agitációban, mert >-a megszokott kollektí- addig, amíg ezek meg nem vát nem akarják megbon- szűnnék. Agitáció a középparasztok között Erősen akadályozza a fej­lődést az is, hogy a belépje között még mindig kevés a közópparaszt. Felelős ezért a járási párt-végrehajtóbizott­ság és a járási tanács VB mezőgazdasági osztálya is. A középparasztság belépését akadályozta, hogy igazságta­lanul kulákokmak minősítet­tek becsületes középparasz­tokat és ezeket kizárták a termelőszövetkezetekből, kü­lönösen Csórván és Ásotthal­mán. Az ilyen durva hibá­kat feltétlenül ki kell javí­tani, hogy a középparaszitok megkapják az elégtételt és elfoglalják méltó helyüket a tsz-ekben. A jövőben nem folytathatjuk azt a módszert, hogy csak kevés földdel, vagy föld nélkül vettünk fel tagokat a tsz-be. Kiskundo­rozsmán ebből az követke­zett, hogy a közel ötven új belépő annyi földet sem vitt be a közösbe, ami háztáji területnek elegendő lett vol­na. Feladata a pórtértekez­letnek. hogy megértse ennek a kérdésinek fontosságát és A gépállomások munkája Röszfcén. A vezetők részéről itt-ott a példamutatás is hi­ányzott. Üllésen a tanácsel­nök, Csizik elvtárs sem tá­mogatta az új tsz megalaku­lását — ebben a munkában magára hagyta a DlSZ-szer­vezetet. Sajnos, jónéhámy ta­nácselnök és tanácstag a tsz­ekkel foglalkozik legkeve­sebbet. Ez nyilvánvalóan gá­tolja a mezőgazdaság szocia­lista átállítását, hiszen a dol­gozó parasztság sokat ad a vezetők magatartására. Hely­telen tehát, hogy ördögh elvtárs, a tápéi tanács elnök­helyettese földjét bérbe adta, hogy Bordányban a VB-tit­kár egyénileg műveli a föld­jét és így tovább, ahelyett, hogy családjuk a földdel együtt belépett volna a ter­melőszövetkezetbe. Teljesen jogosan teszik szóvá a tsz­tagok a község vezetőinek, hogy szeretnék már látni fe­leségeiket a közös gazdaság­ban. Nagy akadálya a tsz-moz­galom fejlődésének az is, hogy a szövetkezeti tagok nem agitálnak szívvel-lélek­kel dolgozó paraszttársaik körében. Sokan közülük úgy tesznek, hogy minden egyéni gazdálkodó találja meg sajat maga a jobb élet felé vezető utat. Ezek az elvtársak nem gondolnak arra, hogy pár évvel ezelőtt ők is milyen nagy gondok és töprengések után léptek be a tsz-be. A tsz-tagoknak egy másik ré­Ezután a gépállomások po­litikai és gazdasági tevé­kenységét értékelte a pártbi­zottság beszámolója. Hang­súlyozta, hogy a fejlődést különösen elősegítették a Központi Vezetőségnek azok a határozatai, amelyek előír­ták a mezőgazdaság nagyará­nyú fejlesztését és a mező­gazdasági munkák fokozott gépesítését. A gépállomások politikai munkája 1954 ápri­lisa óta kezdett jelentősebben javulni, miután a gépállo­másokra — a Központi Ve­zetőség határozata értelmé­ben — függetlenített párt­titkárokat küldtünk. Az­óta jóval több segítsé­get adtak a gépállomások a tsz-eknek a szántás, vetés és a gabon abc takart tásb an, de ugyanakkor az egyéni gazdálkodóknak is jelentős támogatást adtak elsősorban a szántásban. Egyes gépállomások a já­rásban kimagasló eredmé­nyeket értek el a múlt év­ben. A Kisteleki Gépállomás 1955-ben elnyerte a Minisz­tertanács és a SZOT felsza­badulási serlegét: éves tervét 113.8 százalékra teljesítette. A Pusztamérgesi Gépállomás — amely időközben beolvadt a Mórahalmi Gépállomásba — 1955-ben elnyerte az él­üzem címet. A Mórahalmi Gépállomás teljesítette éves tervét. A Sándorfalvi Gép>­állomás ugyanakkor csak 64.6 százalékra, ezen belül ta­lajmunka-tervét 46.7 száza­lékra teljesítette. Hasonló volt a helyzet a Kiskundo­rozsmai és a Deszki Gépállo­növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. A gépállomások dolgozói­nak sokkal jobban kell be­kapcsolódniok a tsz-fejlesz­tési agitációba is. Sajnos, még a kommunista traktoro­sok sem végeznek megfelelő politikai munkát az egyéni parasztság körében. A gép­állomási pártszervezetek pe­dig nem fordítanak elég gon­dot arra, hogy dolgozóik csa­ládjaikkal együtt belépjenek a termelőszövetkezetbe. Kez­deti eredmény az, hogy pél­dául Dorozsmán és Deszke* 20—20, Sándorfalván 10. Röszkén pedig 6 traktorista lépett be a termelőszövetke­zetbe. Most az a legfonto­sabb feladatuk a gépállomá­soknak, hogy minél gyorsab­ban végezzék el a tavaszi szántást, mert még nagyon sok az ősszel fel nem szán­tott terület. Segítsék a ter­melőszövetkezeteket a leg­jobb gépekkel, szakemberek­kel, a gépkapacitás teljes ki­használásával, a brigádok jó megszervezésével. határozottan foglaljon állást: a szegényparasztságról egy­általán nem megfeledkezve, a középparasztsággal foko­zottabb türelemmel kell fog­lalkozni, ha gyorsabb ütem­ben akarjuk átalakítani me­zőgazdaságunkat. Nem he­lyes, hogy egyes elvtársak­nál kedvetlenség mutatkozik a kezdeti sikertelenség miatt. Értse meg minden kommu­nista, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése ki­tartó, fáradságot nem ismerő munkát követel. A tsz-szer­vezés mindaddig központi feladata lesz minden párt­szervezetnek, amíg a mező­gazdaság szocialista szektora nem válik uralkodóvá a já­rás területén. A pártszerve­zetektől, a tanácsoktól, a meglévő tsz-ek tagjaitól függ, hogy ez az idő meddig fog tartani. Nem szabad azon­ban sehol erőszakos módsze­reket alkalmazni, sőt az is elítélendő, amit Balástyán csináltak, hogy a volt csend­őrökből és hasonlókból akar­tak tsz-t alakítani. A termésátlagok három százalékos növeléséről máson is. A lemaradást rész­ben az esős időjárás, rész­ben pedig a munka rossz megszervezése okozta. Ter­mészetesen gátolta a tervtel­jesítést a nagyarányú mun­kásvándorlás is. A gépállo­mások 1955-ben 327 dolgozót vettek fel a járásban, ezzel szemben elbocsátottak 339 főt. Kiskundorozsrnán az utóbbi három év alatt hét főmérnök váltotta egymást. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a múlt évben műszaki hiba miatt 172 műszakkiescs volt. Szakmai tekintetben is egyre több segítséget nyújta­nak a gépállomások a ter­melőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó paraszt­ságnak. A mezőgazdászok há­lózata az utóbbi két évben épült ki és segítségükkel már elértük a kitűzött termésát­lagokat, sőt legtöbb szövet­kezetben azokat túl is telje­sítették. A gépállomások me­zőgazdászai közreműködtek a tsz-ek terveinek elkészítésé­ben és mindenütt beállítot­ták a 3 százalékos termésnö­vekedést. Jól szervezik a ku­korica négyzetes vetését, amelynek eredményeként az előírt 50 százalék helyett 70—80 százalékban vetnek négyzetes kukoricát a járás­ban lévő tsz-ek. Persze olyan mezőgazdászok is vannak, akik nem harcolnak szívvel­lélekkel a szövetkezeti gaz­daságok fejlesztéséért, a ter­vek maradéktalan teljesítésé­ért. Fő hibájuk, hogy nem magyarázzák meg eléggé a fejlett módszerek alkalmazá­sának fontosságát mind a A járási pártbizottság és az alapszervezetek meg tud­ták értetni a járás dolgozó parasztságával a kenyérga­bonavetés fontosságát. 1954­ben 100 2, 1955-ben pedig a rossz Időjárás ellenére is 101 százalékra teljesítették a ve­téstervet. Néhol mégis lema­radtak a terv teljesítésével, mint Sándorfalván és más községben. A párt- és állami szerveknek nagy erőfeszíté­sükbe került, hogy a betaka­rítás elhúzódása miatt, a szokatlanul csapadékos idő­ben teljesítsék a tervet. Tcbb helyen tapasztalható volt a dolgozó parasztok összefogása a vetés befejezésében. Az ilyen kezdeményezéseket most is segiteniök kell a pártszervezeteknek. Nem le­het közömbös számunkra, hogy a mezőgazdaságban számszerűleg is többségben lévő egyéni dolgozó paraszt­ság milyen lelkesedéssel vég­zi munkáját és mennyire te­szi magáévá a terméshoza­mok növelését. A párt- és tanácsszerveknek meg kell adniok mindent lehető segít­séget, hogy tovább növeked­jék az egyéni parasztság ter­melési kedve. A termelőszövetkezetek egy része kevés kukoricát akar vetni, és ezen változ­tatni kell. A szántóterület­hez viszonyítva csak 14 szá­zalékos átlagosan a kukorica tervezett vetésterülete, sőt egyes termelőszövetkezetek csak 9 százalékot állítottak be tervükbe. Az a feladat a járás területén, hogy a tsz-ek kukorica-vetésterületét leg­alább 16—18 százalékra emel­jük fel. Csak a kukoricaterü­let és a terméshozamok nö­velésével tudjuk végrehaj­tani a párt és a kormány ha­tározatát. A nem kellő ta­karmányozás miatt elmarad­tunk az állatállomány fej­lesztésével, különösen a ter­melőszövetkezetekben, ahol még 1955 végén is 5.2 ka­tasztrális hold föld jut egy számosállatra a megkívánt 2.9 katasztrális holddal szem­ben. Száz katasztrális hold földre csak 12 darab szarvas­marha, 6.8 darab ló, 5.7 da­rab anyakoca és 26.8 darab juh esik a termelőszövetke­zetekben. Van olyan terme­lőszövetkezetünk a járásban, amelynek kevesebb az állat­állománya, mint két-három középparasztnak. Ilyen pél­dául a zákányszéki Petőfi Tsz. Szívós felvilágosító munkára van szükség, hogy megértessük a tsz-ek tagsá­gával az állattenyésztés fon­tosságát. különös tekintettel a közös állatállományra. Nem engedhető meg, hogy a háztáji tehenek átlagosan 2500 liter tejet adnak, a kö­zös állomány tehenei pedig csak 1535 litert. A hiba on­nan adódik, hogy a tagság több takarmányt visz ka ter­mészetben, mint amennyit a közös gazdaság érdeke meg­enged. Ennek a következmé­nye, hogy a közös állatállo­mány részére árpából és zabból 2.98 mázsa jut egy számosállatra, a háztáji ál­latállománynál viszont 5.35 mázsa. Nagyjából ugyanez a helyzet a kukoricánál is. Ebben az évben olyan Intéz­kedéseket hozunk, hogy biz­tosítva legyen az a takar­mány, amely a meglévő és a fejlődő állatállomány részére szükséges. Ezt követeli meg a szövetkezeti tagság ér­deke is. A pártmunka kérdései Ezután, a járás területén folyó pártpolitikai munkát értékelte a beszámoló. Rá­mutatott, hogy az utóbbi ket évben jelentősen megnőtt a párttagság aktivitása, fegyel­me. áldozatkészsége, amely mindinkább a kommunista példamutatásban jut kifeje­zésre. A Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata óta lényegesen megnőtt a járás­ban a párt tekintélye, vezető szerepe, javult a tömegkap­csolata. A Központi Vezető­ség határozata alapján a já­rás valamennyi községében létrejöttek a községi pártbi­zottságok. Dártvezetőségek, amelyek hivatva vannak irá­nyítani a község politikai, gazdasági és kulturális fejlő­dését. Két év alatt 122 fővel növekedett a párttagok száma a járásban, de ez kevés. Több pártszervezet egész év­ben csak egy-két párttagot, illetve tagjelöltet v<*tt fel. Nem kevés azoknak a párt­szervezeteknek a száma sem, ahol éveken keresztül egyet­len tagot és ta^elöltet sem vettek fel. Ezek közé tarto­zik a szatymazi. a deszki községi, továbbá a tápéreti és az alsócsen "elei alapszer­vezet. Nem szabad megfeled­kezni arról a komoly fogya­tékosságról sem, hogv 1955­ben egyetlen egv középpa­rasztot sem vettünk fel tag­jelöltnek. Ez nagyban érez­teti hatását a termelőszövet­kezet szervezésében. Minden­képpen javítanunk kell tehát a tag- és tagielölt felvételre irányuló munkát annál is inkább, mivel a járás lakos­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom