Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

WÖÍETARJAÍ AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 B1ZOTTSAGANAK I.APJA XII. évfolyam, 84. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. április 8. Ilja Erenburg felszólalása a Béke-Világtanács stockholmi ülésszakán A Béke-Vllágtanács április 6-i délelőtti ülésen felszólalt többeik között Ilja Erenburg szovjet iró, a szovjet küldöttség tagja. A Szovjetunió, mint ismeretes — legújabb leszerelési tervében javasolta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadseregének létszámát másfél-másfél millióra kell csökkenteni. Az amerikai terv viszont két és fél- két és fél millióban kívánja meghatározni a fegyverben tartható szovjet és amerikai katonák számát, „Ez a kérdés nem tartozik illetékességünkbe, — mondta erről Erenburg — és mint a béke hívei csupán azt mondhatjuk. hogy minél kevesebb lesz a világon a katona, annál nyugodtabb T~~r a népek élete". Az SZKP XX. kongresszusának szellemében minden erőnkkel azon kell munkálkodnunk, hogy a termelésben még előbbre jussunk A szegedi pártértekezlet A Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Városi Bizottsága szombaton tartotta meg az MSZT székházban a városi partértekezletet. A reggel, néhány perccel 8 óra utan kezdődő értekezleten az elnökség megválasztása után az elnöklő Vereska András elvtárs, a városi pártbizottság inásodtitkára emlékeztette a résztvevőket, hogy a legutóbbi pártértekezlet óta a kommunista mozgalom két kiváló szegedi elvtársat veszített el, Cseh Imre és Komócsin Illés elvtársat. Az értekezlet résztvevői néma felállással adóztak emléküknek. A mandátumvizsgáló-, a jelölő-, és a szavazatszedőbizottság, valamint a két jegyzőkönyv hitelesítő megválasztása után az MDP Szegedi Városi Bizottságának beszámolóját Ladányi Benedek elvtárs, a városi pártbizottság első titkára ismertette. A városi pártbizottság beszámolja A beszámoló elején Ladányi Benedek elvtárs ismertette azokat az elméleti következtetéseket, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa az emberiség történetének tényeiből és a jelenlegi eseményekből levont. Beszélt arról, hogy milyen jelentősége van annak, hogy a szocializmus kilépett egy állam kereteiből és világrendszerré vált. Elmondotta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa milyen sokoldalúan világította meg a háború kiküszöbölésének lehetőségeit a jelenlegi időszakban. Majd részletesen foglalkozott azzal, hogy a tőkés társadalom forradalmi átalakításának nem minden körülmények között kell polgárháborúval járnia. Majd áttért a gazdasági építőmunka eredményeinek értékelésére. A szegedi üzemek munkája A legutóbbi pártértekezlet <óta a gazdasági építőmunkában, a kulturális és politikai életben a párt vezetésével, a dolgozó tömegek támogatásával, a jobboldali elhajlás következtében keletkezett számos nehézséget leküzdve, •jelentős eredményeket értünk el — mondotta Ladányi elvtárs. — Erre az időszakra esik az első ötéves terv befejezése. Az elmúlt év a második ötéves terv sikeres előkészítésének éve volt és januárban kezdtük meg a második ötéves terv első évére eső gazdasági feladatok végrehajtását. A városunk területén folyó gazdasági építőmunkának nemcsak szegedi, hanem megyei, sőt országos jelentősége is van. Szeged országos szempontból egyik legjelentősebb könnyűipari centrum. Textilipari termelés szempontjából a második-harmadik helyen állunk, Csongrád megye iparának kb. 60 százaléka városunkban van. Városunk területén van több olyan ipari, közlekedési és kereskedelmi központ, mint "például a LÁV. a Posta, a MÁV Igazgatóság, hét nagykereskedelmi vállalat, amelyek több megyére kiterjedő hatáskörrel rendelkeznek. Az egész beszámolási időszakaszban a gazdaságos, jövedelmező termelés biztosítása és ennek megfelelően a gazdasági építőmunka pártirányításának és ellenőrzésé* Fordulni* n Icrmclésben a márciusi határozat alán A Központi Vezetőség 1955 márciusi határozatának végrehajtása során a hanyatlás megállt, s mint ahogy már a KV 1955 novemberi határo' zata leszögezi — lényeges fejlődést és a szocialista ipar termelése területén fordulatot értünk el. Ez azonban nem volt könnyű feladat. Először is a párton belül a meglazult ideológiai és szervezeti egységet kellett megszilárdítani. A pártmunka középpontjába pedig a gazdaságos termelés megoldását kellett állítani. A márciusi határozat alapján azt a lenini tanítást állítottuk a politikai munka középpontjába, hogy „a munka termelékenysége végeredményben a legfőbb az új társadalom győzelme szempontjából", hogy az életszínvonal emelésének egyetlen reális biztosítéka a termelékenységnek az életszínvonalat megelőző emelkedése. A párttagságra és a munkásosztály haladottabb rétegére támaszkodva a szakszervezet, DISZ, MNDSZ és a többi tömegszervezetek tá' mogatásával, a politikai tömegmunka fellendítésével elértük, hogy a párttagságunk és a dolgozók többsége, helyesen foglalt állást a párt főbb politikai célkitűzéseiben. A fokozatosan bekövetkezett változást a Szegedi Cipőgyárban az akkori titkár — Gera elvtárs — ú»y jellemezte, hogy „most már a párttagok nem nézik el a 16gást, a hanyag munkát, az anyagpocsékolást, hanem rászólnak a mulasztókra és visszaadják a rossz munkát". Mint ismeretes, különösen 1954-ben általános volt a normák, a technológiai, a bér- és munkafegyelem lazulása. 1955 augusztusában a KV-nek a bér, norma és technológiai fegyelem megszilárdítására vonatkozó határozata végrehajtásával sikerült e helyzeten változtatni. Visszaállt a helyes arány a termelés és a kifizetett bérek között, javult a technológiai fegyelem. Vannak azonban még olyan üzemek, mint a Délrost, a Szegedi Kender stb., ahol egyik-másik művezető, minőségi ellenőr, műszaki vezető elnézi a műveletek kihagyását. Eredménynek tartjuk, hogy a normát nem teljesítők között jelentősen csökkent a párt- és DISZ-tagok száma. A Ruhagyárban például egy párttag sincs a 100 százalékon alul teljesítők között, A tervek teljesítését rendszeresen ellenőriztük és ahol elmaradást tapasztaltunk, azonnal intézkedtünk a munka megjavítása érdekében. Ennek eredményeként javult a termelés ütemessége, és más mutatók teljesítése is. Azonban a 270.000 túlóra és az, hogy még nincs olyan üzemünk, amelyik az érv során minden dekád tervét teli jesítette volna, valamint az, hogy egy-egy negyedév alatt a terveket 10—25-ször módosítják (pl. Ruhagyár), ellentmond az Ismert KV határozatnak — gátolja az ütemes, egyenletes termelés megvalósítását. A technikai színvonal fejlesztése Felhasználatlan tartalékaink nek megjavítása volt az alapvető feladat. A jobboldali elhajlás széleskörű elterjedése a szocialista iparosítás alapvető elvét — a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét tagadta. A szocialista iparosítás politikája elferdítésével összefüggően elterjedt az elért eredmények jobboldali bírálata, lebecsülése, a tervezésünkről és terveink túlfeszítettságéről, az alacsony életszínvonalról szóló demagóg kritika, az engedmények és kedvezmények állandó hangoztatása anélkül, hogy gondoskodtak volna a követelések teljesítésének feltételeiről. Ezután arról beszélt, hogy milyen hiányosságok mutatkoztak az 1955 márciusi Központi Vezetőségi határozat előtt. Elmondotta, hogy az elmúlt két évben a szocialista ipar termeléséneik alakulását két ellenkező tendencia mutatja. 1954-ben az ipar Szegeden tervét csak 1)8.2 százalékra teljesítette. Ez visszaesést jelentett 1953hoz viszonyítva. 1955-ben azonban az évi tervet már 103.2 százalékra teljesítette Szeged ipara. 1954-ben az az alacsony és év közben többször csökkentett tervek, a magas munkaerő és béralap-felhasználás, a lényegesen emelkedett átlagkeresetek ellenére csökkent a termelékenység, nőtt az önköltség. Ez az első eredmény azonban nem elég, még sok fel nem használt tartalékunk van. Nem tudtuk a normát nem teljesítek számát csökkenteni, sőt 1955-ben kb. 1500-ra emelkedett a szánjuk. Ez összefügg a nagyarányú munkaerővándorlással. Ez még ma is több, mint 10 százaléka az állományi létszámnak. Változatlanul magas és az elmúlt év utolsó negyedében még nőtt is az álbetegek száma. Az igazolatlan mulasztásból 1955-ben is tö'bb mint 25 millió forint veszteségünk volt a termelésnél. Magas az elkésők száma is. Három nagyüzemünkben, Üjszegedi Kender, Szegedi Kender, Textilművekben például az elmúlt évben 450 óra esett ki 908 fő él-késéséből. Sok még ma is a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmény; A Csongrádmegyei Építőipari Vállalat például 1955-ben emiatt 15 esetben tett feljelentést, 11 esetben kártérítésre kötelezték a dolgozókat. Hogy kellő eredményt nem értünk el, annak az is oka, hogy ebben a munkában nem tudtunk eléggé támaszkodni a becsületes dolgozók támogatására. Nem egyedülálló eset a Kéziszerszámárugyár volt vezetőjének, Pukánszkinak a magatartása sem, aki ahelyett, hogy kiállt volna a határozat mellett, abban az. időben, amikor a munkabér és technológiai fegyelem megszigorítása volt a soronkövetkező feladat, elutazott Szegedről. Ügy gondolta, mint néhány más gazdasági és szakszervezeti vezető, hogy győzze meg a párt a dolgozókat. A határozat végrehajtásának gazdasági és politikai hatása mégis pozitív, mert jelentősen hozzájárult e határozat a gazdaságosabb termeléshez, az igazságosabb jövedelemelosztáshoz. Az elmúlt év végéig elértük, hogy az üzemek, körülbelül 80 százalékban a tervidőszakhoz igazodva kidolgozták a pártés gazdasági vezetés közös intézkedési tervét, amelyben a pártpolitikai és a gazdasági munka szoros egysége jut kifejezésre. Az ilymódon végzett pártellenőrző munka sokkal jobban segítette a termelést, mint az egyszerű beszámoltatás. Ez lehetővé tette a párttagságnak és egyéb tömegszervezeteknek a termeléssel szorosan összefüggő pártfeladatok kiosztását. Igen jó közös intézkedési terveket készítettek a Szegedi Kendergyárban, a Szegedi Jutafonóban. A terveket lebontották üzemrészekre, helyenként megszabták a brigádok, pártcsoportok, néhol a DISZ és szakszervezeti csoportok és népnevelők feladatait is. Azonban a termelő üzemeknek körülbelül 20 százaléka, például a Vasöntöde, a Ládagyár stb., nem készít közös intézkedési tervet. Egyes helyeken a pártpolitikai munkára vonatkozó rész sablonos; nem tükrözi különösen a szakmai ismeretek, az élenjáró módszerek terjesztésével kapcsolatos feladatokat. Komoly akadály a termelés fellendítésében a pártfunkcionáriusok alacsony szakmai képzettsége. A pártvezetőségekbe beválasztott műszaki vezetők aránya most lényegesen javult. Ez azonban kevés. Az elmúlt évben igen erőteljesen hozzáfogtak e hiányosság felszámolásához a Szegedi Kenderben, a Lemezgyárban, az Üjszegedi Kenderben és több helyen. Tanfolyamokat tartottak, brosúrákat adtak ki. Néhány vitaelőadás után azonban majdnem mindenütt abbahagyták. A városi párt-VB sem karolta fel ezt a kezdeményezést. Balogh és Tulkán elvtársak, de én magam sem tettem eleget ezen a téren. A jövőben — mintahogy az SZKP XX. kongresszusa is hangsúlyozta ezt — a párt propagandamunkájának szerves része kell hogy legyen a gazdasági ismeretek terjesztése. A Központi Vezetőség 1955 márciusi és novemberi határozata kötelezővé teszi az iparban minden gazdasági és pártvezető számára — az SZKP XX. kongresszusa is erősen aláhúzza — a tervek ütemes, dekád, havi. negyedévi terv szerinti teljesítését. A KV és a Minisztertanács levele után az ipar technikai, műszaki színvonalának emelését a munkások, a műszakiak alkotóan támogatták, azonban a technika fejlesztését nem tudtuk még tömegmozgalommá szélesíteni. A minisztériumi iparban több mint 1000 javaslat hangzbtt el a műszaki fejlesztés irányéiban. Ezekből mintegy 350 került az év utolsó negyedében megvalósításra. Ez is hozzájárult ahhoz a 122 millió forint nyereséghez, amelyet a szocialista ipar az elmúlt évbon befizetett. A Szegedi Ruhagyárban például e javaslatok megvalósítása 873.953 forint megtakarítást eredményezett. Tovább javult a munkások és műszakiak, a tudomány és az ipar kapcsolata, szaporodott azoknak a dolgozóknak a száma, akik újításokkal támogatják a műszaki fejlesztést. A vezetőségválasztó taggyűléseken azonban tömegével hangzottak el olyan panaszok, hogy a termelés javításával, az újításokkal és ésszerűsítésekkel kapcsolatban elhangzott bírálatokat és javaslatokat nem veszik kellően figyelembe. Ez a tömegektől való elszakadás veszélyét rejti magáiban és kihat az alkotó aktivitásra. Az említett eredmények ellenére 1955-ben 1954-hez képest csökkent a beadott, elfogadott újítások száma és gazdasági eredménye is. A párt-, gazdasági, műszaki vezetés, a szakszervezet, a DISZ, az MSZT és az Ismeretterjesztő Társulat munkájának egyik leggyengébb területe a műszakitechnikai fejlesztéssel, az élenjáró módszerekkel, az újításokkal, a kiváló dolgozókkal, a műszaki értelmiséggel való foglalkozás. Különösen a gazdasági vezetők figyelmét kell ezekre a hibákra felhívni, mert végül is ők a legfőbb felelősei ezeknek a kérdéseknek. Rendkívül veszélyes jelenség ez és a pártértekezlet után az első feladatunknak kell tekinteni e tűrhetetlen helyzet felszámolását. A pártszervezetek 1955—56. évben több gondot fordítottak akiváló dolgozók, újítók politikai nevelésére. A kb. 2500ból kb. 700 vesz részt pártés DISZ-aktatásban. De ez is kevés. Eléggé elterjedt panasz, hogy sok kiváió dolgozó, művezető, s a műszakiak egy része nem vesz részt kellően a társadalmi, politikai életben. Az sem serkent aktivitásra. hogy a kiváló dolgozó kitüntetéseknél nem veszik számításba az illető társadalmi, politikai aktivitását, sőt nemritkán a párt politikájával egyes kérdésekben szembenállókat is kitüntetnek és jutalmaznak. Biztosítani kell e jelentős réteg szakmai továbbképzését is. Az SZKP XX. kongreszszusa és a KV határozatai alapján a pártnak nagyobb súlyt kell helyezni a műszaki, technikai színvonal fejlesztésére. Egyrészt azért, mert csak egyes üzemek rekonstrukciójára számíthatunk, másrészt azért, mert távolról sincs feltárva a meglevő lehetőség ezen a téren. Némely helyen, például a Paprikafeldolgozónál a megkonstruált újítások kikísérletezését és kivitelezését nem támogatja kellően sem a vállalatvezetés, sem a minisztérium. Az önálló műhelyenként! gazdasági elszámolás, amelynek fontosságáról az SZKP XX. kongresszus határozata is szól, a szocialista ipar egyik alapvető feltétele. Mégis, üzemeinknek, körülbelül 50—60 százalékában még nincs bevezetve. Jó lenne, ha a Könnyűipari Minisztérium és a Városi Tanács nagyobb gondot fordítana ebből a szempontból is az iparvezetés megjavítására. A Központi Vezetőség márciusi határozata után a budapesti 20 nagyüzem versenykihívásához való csatlakozás kiemelte a munkaverseny-mozgalmat a korábbi tespedésből. Ipari üzemeink kivétel nélkül résztvettek ebben a versenyben és ennek jelentős része volt sz 1955. évi tervek túlteljesítésében. Mind a mai napig azonban nem sikerült elérni, hogy a vállalások a dolgozók egyéni felajánlásaira épüljenek, és annak alapján értékeljék rendszeresen. Az egyéni, páros, brigád és üzemek közötti verseny segítése pedig célirányos, a vezetők által végzett mozgósító politikai és szervező munkából álljon, bátor kezdeményezésre buzdítson. Több üzemben, például a Paprikafeldolgozóban, a Szegedi Kenderben, a Textilművekben a felajánlások teljesítése kimutatta a túl óvatos vállalást. Az 1956-os évnél is hasonló jelenségek vannak az Üjszegedi Kenderben, Jutafonóban, Cipőgyárban. Óvatosak a vállalások az igazgatók részéről a munkásjóléti kérdésekben, a munkavédelem stb. tekintetében is. Ezekre az óvatos vállalásokra — amelyeket a vezetők tettek — a munká(Folytatás a 2. oldalonj ,