Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-30 / 103. szám

Héttő. 1956. április 30. OELMÜHJYARQRSZUS A szeg^cU színház JQQ éve Mi lesz Barna Bözsivel? KETTŐS JUBILEUMA VAN ebben az évben a szegedi színészetnek. Százötven •éve. hogy Vedres István meghívására Wesselényi Miklós társulata az első teljes színi évadot végigjátszotta, s száz éve. hogv megnyílt az első önálló, állandó szegedi színliáz. Szeged színházi kultúrája tehát komoly múltra tekinthet vissza, annyira, hogv a legújabb kutatások tükrében most már bátran kimondhatjuk: a magyar színészet történetének fénves lapjaiból aligha jutott több más városnak. mint Szegednek. III. Károly szabadalom-levelében. melyet 1719. május 21-én adott ki Szeged városnak. mér engedélyt ad színházak felállítására, s ettől az időtől kezdve a színházépítés gondolata napirendre került. Az adatok szerint először 1723-ban Péchv Domokos tanár vezetésével tartottak szinielőadásokat Szegeden, s a lelkes tanár és író (Pédhyt, mint drámaírót is számontartja a színháztörténet. Koháry István és Szapárv Péter című szomorú játékai a magyar vándortársulatok népszerű darabjai voltak) csaknem tíz évig volt. kertésze a színészet friss hajtásának Szegeden. Az ő örökségét fejleszti tor vább Deményi László, aki a költészeti és szónoklati osztályok vezetésére jött Szegedre. s állhatatos buzgólkodásával eléri, hogv a város felépítse az első iskolai színházat. Az 1735-ben felépült színház — ha nem is ismerjük pontos méretét, beosztását. felszerelését Szeged történetének kutatói szerint nagv és tágas volt „oldalfalakkal". tetőzettel ellátva, — melyre a város nem kímélte a költséget. A szegedi iskolai színház jelentős szereoet tölt be színhéztörténetünldben azért ts, mert több olyan drámaírónak (Benvák Bernát. Horváth CyrilL Endrődv János. Péchv Domokos, Dugonics András) Itt próbálja ki tollát, akinek műveivel az első magyar hivatásos vándorszínész-társulatok járják majd az országot. 1783-Jban megjelenik az első német színtársulat a városban. Csak míg Budán és Pesten a német társulatot ellátja a tanács minden kedvezménnyel. addig Szeged tanácsa a német ellen fordul, hogv pártjára siessen az első magyar színjátszó társaságnak. Kelemen László társulatának. _ ^ JOGOS SZEGEDI BÜSZKESÉGGEL mondhatjuk el. hogy az országban sehol anynyira nem támogatták a magyart színészeket mint itt. sehol annyira nem .voltak tisztában a magyar és a német színészet közötti harc jelentőségével. mint itt tudták, hogy magyar színészet kibontakozása a magyar függetlenség jövendő kivívásának előhírnöke. Az 1800-ban felépült új városházában színháztermet is építtetett a város s a színházterem bérbeadásáról szóló szerződés kimondja: hogv a ..Theátrumnak felállításában a főcél, hogy abban a magyar nemzeti nyelv tökéletesítése által az erkölcsi és polgári boldogság előmozdítása lehetőképpen eszközöltessen" — s a ..Magyar Játszó Társaságnak más nyelven játszókkal szemben elsősége lészen a játékra". Ragyogó dokumentum! Pesten és az ország más városaiban sem tud a magvar színészet, a hivatalos szervek ellenállása miatt vendégszerető otthonra találni csak Szegeden. A magvar színészet hőskorából a legragyagóbb lap Szegedé! Ilyen lelkesen várják Wesselényi Miklós Társulatát is. akik a híres szegedi mérnök Vedres István meghívásóra jönnek Szegedre. A siker olyan nagv, hogy Wesselényi elhatározza, kettéosztja színtársulatát és az egyik részét Szegedre küldi hosszabb játszásra. 1806. október 18-án kezdődik Szeged első teljes színi évadja. A színészeket meleg szeretettel fogadják, követek mennek elébük, ingven szállásról és fáról gondoskodnak részükre. AZ ELSÖ TELJES színházi évad történetéről külön tanulmányt lehetne írni. olyan érdekes. tele eseménnyel, színvonalas előadással. A siker eljutott az ország távoli vidékiedre is- Benke József, Laborfalvy Benke Róza. a későbbi híres tragika (aki 1848-ban Jókai felesége lett) apja áradozó szavakkal emlékezik meg a szegedi sikerről. a város vendégszeretetéről. Ettől az időtől kezdve a színészetnek egyre több híve akad Szegeden, s egyre többen sürgették az önálló színház felépítését. Ez azonban anyagi nehézségek miatt, egvre késett. Pedig a lakosság érdeklődése egvre nőtt a színház iránt. A legjobb társulatok fordultak meg a Tiszapartján s olyan színészek léptek! fel. mint Egressy Gábor, Déryné. Szerdahelyi József és a többiek. Szeged népe igyekezett méltó otthont emelni a színészet múzsájának, 1842 nyarán a vár déli oldalán az úgynevezett Wagner sétányon építenek nyári színkört. Felsövároson az öt pacsirtához címzett vendéglőben, Rcfouson a Hét pacsirtához címzett vendéglőben. Maid 1849 tavaszán a sétatér tiszai oldala mellett építenek nyári színkört. Az első önálló és állandó szegedi színház végül ls 1856ban, tehát 100 évvel ezelőtt épült fel. A színház felépítését tulajdonképpen az államvasút szegedi vonalának építése tette lehetővé. 1854-re készült, el a Pestről—Szegedre vezető vasútvonal és az építkező vállalkozók a kimaradt nagvmenynyiségű anyagot értékesíteni szerették volna. Hoffer Károly építész és Heszlényi Heszler József ácsmester ajánlatot tettek a városiak, hogv a mai Széchenyi téren levő Zsótér-ház helyén színházat építenék.; A tervet a városi tanács egv befolyásos főtéri háziúr közbenjárására elvetette s így határozták el. hogy a Palánkban, Nőegylet telkén, a mai Tisza (Hági) söröző helyén építik fel a színházat. A terv jónak bizonyult, mert a közönség már unta a sár miatt sokszor megközelíthetetlen Kiskaszinót, vagy az öt pacsirtát s a felsővárosról a súlypont a Palánkra (a mai Kelemen utca környékére) került, itt kezdtek ül házakat, üzlethelyiségeket építeni. MÉG NINCS IS KÉSZ a színház, amikor május 3"án Havi Mihály és Szabó Mihály társulata megkezdi a játszást. Hegedús Lajos; Bíbor és gyász című történelmi drámájával nyitottak. A II. István idejében játszódó darab a Teleki-féle pályázat 100 arany jutamát nyerte ei s az év egyik legnagyobb sikere volt a pesti Nemzeti Színházban. Szegeden is nagy tetszéssel fogadja a közönség s különösen a szerző címszereplő Hegedús Lajos aratja a tapsokat az ineadozó kiráiv szerepében. De a fiatal Paulav Ede is nagy sikert arat, mint Vak Béla. A darab hazafias szólamai nagyon fellelkesítették a közönséget, s amikor Béla király koronázási jelenete következett, tüntetés tört ki. A magyar király koronázását láthatták — legalább a színpadról s ez felébresztette az alvó teliteket. megmozgatta a nemzeti érzést AZ ÜJ SZÍNHÁZI épület elég nagy volt. Reizner János leírása szerint „födött színpadból és magas kerítésú födetlen nézőtérből állt. hol két oldalt emeltek páholysort, hátul mély karzat húzódott körül, a földszinten pedig a zártszék padsorait helyezték el. Az egész alkotmány fából készült." Szóval még mindig csak nyáron volt használható, a színház, s a bevétel nagyon ki volt szolgáltatva az időjárás kénye-kedvének. Egyre többen és szenvedélyesebben adtak hangot a lakosság óhajának. hogy a színház nézőterét fedjék be s tegyék az épületet — Szeged fejlődéséhez méltóan — a téli idényre is alkalmassá a játszásra. Végre 1358 őszén elkészült a tetőzet, s a deszka oldalfalak helyett favázas téglafalat emeltek. Ezzel új fejezet kezdődik a szegedi színészet történetében. ebből a színházból indul el színészetünk nagy reformátora. Molnár György társulatával, aki 1860—61-ben európai színvonalú társulatával játszik Szegeden, szítva a forradalmi hangulat, a szabadság uláni vágy tüzét. A SOK FORRÖ ESTÉT látó öreg színházépület helyén ma már modern kőház áll. de az első állandó szegedi színház megnyitásának 100. évfordulóján az új. nagy csúcsok felé haladó szegedi színészet és a színházat szerető szegedi nép forró szeretettel emlékezik színészetünk nagy úttörőire. OSVATH BÉLA Aminek nem szabad lennie ' (Szabó Sándor rajza) BALLÖ (szomorúan, fásultan, fennhangon): Bemenjek, vagy ne menjek be. Ha bemegyek a Virágba azt mondják, hogy jól érzem magam a „polgárok" között, ha meg nem megyek be, akkor a fejemhez vágják, hogy éppen azért néz ki a Vinig a polgárok gyülekezőhelyének, mert a magamfajta nem mer bemenni. Na jó, akkor bemegyek, különben is bent vár az édes Mancika. De nem! Mégse megyek be. Hátba éppen erre jön Kovács, a személyzetis és meglát engem, amint belépek. Júj, még rágondolni is szörnyű. Mit is mondana rólam, a műhelybizalmi második helyetteséről, aki feketézni jár. Brrr. ..! Csak az a Kovács ne lenne a világon. KOVÁCS (kilép aVirág ajtaján): Mi az Balló, miért nem megy be? Ma nagyon jó volt a fekete. .; — Hatezer forintos áron vásárolhatók meg az új, könnyű politúros hálószobák a "Felszabadulás* Asztalos Szövetkezetben. Ehhez a munkához e hónapban kezdtek hozzá és tíz garnitúrát készítenek belőle. Ez új cikk a szövetkezetben. — A Tisza gyors áradása közben a Szeged Boszorkányszigeti ártéren mintegy 150 katasztrális hold vetés, termő terület került súlyos veszélybe. Az ártéri dolgozó parasztok azonban összefogtak, s együttes erővel megakadályozták a viznek az ártérre való betörését. Ragyogó a tavasz itt a telepen ezen az ünnep előtti napon. A fűszálak susogva ütköznek ki a földből. Tizenegy évvel ezelőtt, a velem egykorú fiatalok előtt megnyílt az élet kapuja, s most én keresek egv lányt, egy huszonegyéveset, aki mégis mindenből kimaradt, aki mögött lassankint minden kapu becsukódott, még a szülői házé is. Barna Erzsébetnek hívják s állítólag itt lakik a Petőfitelepen, a gáton kívül, a város peremén. így mondták a Szegedi Kendei-fonógyárban, ahonnan másodszor is elvitte a munkakönyvét a két szóból álló bejegyzéssel: önkényesen iávozolt — Ez nem újság nála, — mondták ott, — dolgozott az sokfelé, csak hát nem szereti a munkát, az utca jobb életet jelent neki. És mondtak mindenfélét. Hogy reménytelen, hogy csavargó, meg hogv a szüleit is letagadta. Pedig a szülei munkásemberek, a huga rendes, ott dolgozik a gyárban. Az édesanyja be ls jött az üzembe, kérni, hogy azért a másik lányát ne vessék meg miatta. Mondanak sokfélét az emberek — én magann szeretném látni: kiféle lehet. Hát most itt megyek a telepen, a római számokkal jelölt utcákon. Hamar útbaigazítanak. könnyű odatalálni, Bamáék a határúton laknak. Csakhogy az édesanyja bement a városba vásárolni, az apa munkában van kint a Fehértón, az Irén most alszik, mert éjjeli műszakban dolgozik a Textilművekben és csak a kislány, az iskolás található, mivel délutánra jár. yát amíg várakozom, van időm töprengeni azon, amiket az ilyenkorú, elzüllött vagy eltévelyedett, kalandozó és célt vesztett fiatalokról írnak manapság mindenfelé. Hogy milyen okok okolják életük tékozlását, hogy kik felelősek érettük, hogyan lehetne segíteni, meg miegymás. Hát én nem kötöm magam egyik elgondoláshoz sem; látni akarom tisztán a helyzetet, ami megint csak nem könnyű, mert minden ember más szemszögből alkot véleményt. Végre hazajön az édesanya Jolánnal, aki a Szegedi Kenderfonógyárban dolgozik. Beszélgetünk. — Hét gyereket neveltünk föl, nem tudom, hogy fajzott el ennyire ez az egy. Négyszer szökött meg hazulról tizenegy éves kora óta. Legutóbb még visszafogadta az apja, de két nap múlva megint eltűnt. Elmentem a rendőrségre, ott megkérdezték, hogy mennyi idős. Hát mondtam, hogy elmúlt húszéves. — Akkor mit akar vele? — ezt válaszolták. — Nagykorú már, azt tesz, amit akar. — Így hát mit csináljak? Földönfutóvá tett... Tényleg, mit tehetnének, kérdeztem én is magamtól. Most már, azt hiszem, semmit. Nem is tudnak, mióta a négy elemit bevégezte. De ezelőtt? Jól nevelték-e azelőtt? Nevelték, ahogy tudták. Az asszony is dolgozott, földmunkán, az ember is. Annyi idő jutott a gyerekekre, annyit törődtek vele, aztán meg nevelte a nap, a levegő, a többi gyerek, meg mindaz, aki megfordult körülöttük. Valahogy így lehetett. A többi gyerek beletalált a rendes kerékvágásba, ez nem, hát vajon felelősek-e ők érte? Döntse el a bíróság, vagy a pedagógusok. Én azt mondom, nem tehetnek a múltról. Ügy élték, ahogy az élet akkor engedte. Nem ők határozták el a maguk sorsát sem. S ha a felelőst keressük, vagy a felelősöket, egy egész társadalmat hibáztatnunk kell, a múltét. De mit segít ez most? Most az a kérdés: most hogyan segíthetünk. Annyit még megtudtam az anyától, hogy valahol Felsővároson él a lány. De hol? Lehet érdeklődni egy címen. Elmentem oda is, így jutottam el aztán hosszú kerülővel a Vajda utcába. Megtaláltam a kaput, megtaláltam az udvari kis házat is, ahová küldtek. Az asszony — neki közvetve tá\ ólról rokona a leány — éppen ebédet főzött s egy sereg gyerek játszott, szuszo gott élt körülötte. Szép kis fekete gyerekek. Egyiket mindjárt elszalajtotta az anyjuk a boltba. Bözsi után. Jó negyedóra múlva már/ott ül szemtől szembe velem, a konyhaasztalnál. Olajos, foltos zubbonyban, nadrágban, göndörödő, rövidre vágott barnásfekete hajjal, bizonytalan arccal és közömbösen csillogó szemekkel Ez tehát Barna Bözsi, akiről csak rosszat hallottam. Különösebb ismertetőjele nincs, nem csúnya, nem is szép. Különben a nöi szépség is csak viszonylagos fogalom, a szerelem az, ami mindent megszépít. De valószínű, ha rendesen felöltözne és ápolná magát, csinos volna. Talán nem mindig tudom szó szerint idézni azt a beszélgetést. Azzal kezdte, hogy: — Én már nem jövök/ki a szüleimmel. Ok az okai, miért nevellek így, miért nem törődtek velem többet. Kiadtak a menhelyen keresztül, nem is igen voltam én velük ... De én a múltra már nem voltam kíváncsi ekkor. Arra sem, hogy a Ruhagyárból, ahol jó, szép keresetet biztosító helye volt, Róth Mari és a többi barátnők csábítására hogyan szökött Pestre, s hogy a TextiIműveiket a saját feje után hagyta-e ott, vagy úgy bocsátották el onnan. Nem kívántjam bogozni, hogy dolgozni nem szeret-e, vagy csak egyes munkákat útál, pedig elég sűrűn emlegette, hogy cz a (munka sem volt megfelelő az én szervezetemnek, amaz sem ... Én inkább aziránt érdeklődtem: most hogyan él. mit mond az Életről, mit szeretne tenni s hogyan élni, és hogy mik a fervei ? Mondott egyet-mást. Igazat, vagy nem, mindegy, volt abban éppen elég őszinteség :s. Persze — mondta — munka kellene. Olyan, ahol keresni lehet minél többet. Csakhogy nem talál. De kell, mert nincs ruhája. Pedig ruha is kell. Hiszen az az álma, hogy mindig szépen öltözködhessen, színes, de nem tarka, csak egyszínű és föltétlenül szúk ruhákba. Meg duplatalpú cipőben járni. Aztán jól élni, enni csak jót, amit megkíván. Jó helyekre járni, ahol kellemes zene és tánc várja és rendesebb fiúk, mint akik itt vannak. Mert a férfiak telhetetlenek, akár szeretnek egy lányt, akár nem, mindig mindenkitől akarnak valamit. Aztán szép tájakat szeretne látni, s főleg hegyeket, mert a hegyeket szereti. Szeged nem szép, Szeged unalmas és szűk, talán börtönnek is érzi. — Egyszer csak elindulok innét — mondja. Hova? Bárhová az országba, kereset — s mert ez is kell hozzá: munka — után. Talán bányába? Különben azt mondja: Nem jó a mai fiataloknak. Miért? — Nincs semmi élet, lehetőség ... Mit ért ő ezen, kérdeztem, hiszen ezt még így nem hallottam a fiataloktól. Különösnek hangzott ez így ezen az ünnep előtti gyönyörű, tavaszi napon. Kiderült, mindazt az álmot, elképzelést és tervet hiányolja, amit elmondott. Ügy volna jó, ha a fiataloknak meglenne minden amit kívánnak. Valamiképpen ilyen elgondolással: akkor legyen minden, ha öreg már az ember? Akkor már mit ér, ha most tudnám igazán élvezni az életet fiatalságomban ... Van benne fantázia. Csakhogy az élet ingyért semmit sem ád. az sincs semmiből. Munkával lehet csak mindent megszerezni, fáradsággal — sokszor kedvünk ellenére is — akarattal. Szóval ilyesmin gondolkodik reggeltől estig Barna zsi. És vajon nem h bóziuk-e el mi is a mai kort valahol, a fiatalok útját? Túl sok lehetőség és igéret, nagyon sok Ígéret csillant meg előttük, de annál kevesebb szó hangzott el arról, hogy mindezért izzadni, fáradni, égni kell. Nem volt kár azért a sok igé-i^ rétért? Hiszen világos, hogy ez a kor mindent megoldIhat.'de sokkal fontosabb a*. hogy mindenért küzdeni kélt Hogy mindenért az embernek magának kell megküzdenie. Barna Bözsi négy elemit végzett s most azt mondja, sok helyre csak nyolc általános iskolával vennék fal. Hát miért nem végzi el valami úton a hátralévő négyet? Nekem mondhatja, hegy nem fog az agya, meg hogy kinevetnék. Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ő csak vár, vár és várakozik, hogy azt mondja: majd csak lesz valahogy. Hát nem lesz sehogy, ha az ember maga nem jár utána az étetnek. Én őt okolom; de nem azért, ami elmúlt, hanem a jövőjéért, öt okolom, hogy ő se hárítsa másra az okokat, Hiszen kérdezhetném én is okkal, hogy hol volt a DISZ azokban az üzemekben, ahol megfordult, hogy a javítóintézet nevelői vajon lélekkel végezték-e Esztergomban a munkájukat, s feltehetnék még egy sor kérdést. Mi haszna már? Most már csak kérdés van, és ez így hangzik: mi lesz vele ? Hogy egyszer csak gondol egyet s elindul más tájak felé, más városba s aztán egyszer úgy is férjhez megy majd. Kevés. It az, nehéz visszaszerezni a társadalom előtt hitelét, amit a kalandokkal eljátszott. Mégis rajta áll a jövője, ki hozná helyre az életét, ki fordítaná jebbra, miféle ember vagy isten? Senki. Egyedül ő. Talán ezeket mondogattam neki, mikor már együtt mentünk a sarki boltig, miközben azt nevette, hogy megírom a történetét. — Csak a fiúk ne ismerjenek rám belőle! — mondta kacarászva. Pedig hadd ismerje föl minden ember. Mert minden ember felelős egy kicsikét az ő életee rt, azért az életért, amit egyedül ő hozhat helyre. Azok is, akik érdeklődését, életéhségét talán túlontúl is felcsigázták, de nem elégítették ki, azok is, akik leszoktatták arról, hogy 6 döntse el és teljesítse be a maga sorsát, és azok is. akik nem nevelték szóval, példával és tette kitel arra, hogy az életet a maga valóságában lássa és benne éljen. Most felszabadulásunk tizenegyedik évében, szégyenszemre keressenek feleletet, s ne higyjék azt, hogy ennek a lánynak az élete egyetlen ilyen sors, most kérdezzék csak meg önönmaguktól: mi lesz Barna Bözsivel? Németh Ferenc Ápoljuk emlékműveinket A Hazafias Nópíroni felhívása A Hazafias Népfront I. kerületi bizottsága felhívással fordult a város lakosságához, különösen az ifjúsági szervezetekhez. hogv a városunkat díszítő szobrokat, emlékműveket tartsák tisztán, ékesítsék virágokkal. Az ősz folyamán ebből a munkából már lelkesen kivették részüket a Földműves utcai, a Mérev • itcai. a Madách utcai általános iskolák, a Radnóti-gimnázium, a Vegyipari Technikum növendékei. Kapcsolódjanak be ebbe a munkába minél többen, különösen az úttörők hogv szépek, tiszták legyenek emlékmüveink. A Hazafias Népfront által alakított bizottság értékeli az emlékműveket, a szobrokat legjobban gondozó iskolák munkáját és azokat vándorzászlóval tün'eti ki. v