Délmagyarország, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

VILÁG PEÖLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? AZ MDP CSONGRADMEGYE1 BIZOTTS A G A N A K LAPJA XII. évfolyam, 81. szám Ára: 50 fillér Szerda, 1956. április 1. SZABAD ESZTENDŐK DIADALA T IZENEGY ESZTENDŐVEL EZ­ELŐTT, 1945. április 4-én a föltar­tózhatatlanul előretörő szovjet hadsereg kiűzte hazánkból az utolsó fasiszta csapa­tokat. Űj korszak kezdődött ezzel hazánk és népünk életében. Felszabadult az ország, a nép. Hozzákezdhettünk azoknak az ál­moknak a megvalósításához, amelyekért a múltban annyi hazafi áldozta életét. A mi népünk története azoknak a sza­badságharcoknak a története, amelyeket az idegen elnyomók és magyar csatlósaik ellen évszázadokig folytattunk Dózsa há­borújában, Rákóczi szabadságharcaiban és Kossuth 1848-as dicsőséges küzdelmében. Ezek a harcok azonban nem jártaik tartós sikerrel. Nemcsak azért, mert kedvezőtlen volt a nemzetközi helyzet, s a magyar nép egyedül maradt nagy harcaiban, mint Rá­kóczi idejében, vagy 1848-ban, amikor a mi népünk vitte Európában legtovább a szabadság forradalmi fáklyájának tüzét, hanem azért is, mert mindig voltak olyan hazafiatlam, nemzetellenes erők, amelye* eladták az országot, az egész népet. A külső túlerő és az osztályellenség kártevése miatt nem tudta hosszabb időre valóra vál­tani a magyar nép álmait a dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaság sem. De a szovjet hadsereg felszabadító har­cai nyomán megvalósultak ezek az álmok. Most már örökre szabad a magyar nép! S az a tizenegy esztendő, amely hatalmas győzelmeivel a szabadság diadalát példázza és a hosszú évszázadokig elnyomásban szenvedő nép alkotó lendületének hatalmas erejét bizonyítja, azt mondja el, hogy élni tudtunk a szabadsággal, N ÉPÜNK ALKOTÓEREJÉT dicsérik azok a hatalmas eredmények, ame­lyek munkánkat kísérték az elmúlt tizen­egy esztendőben. A kezdet nehézségein túljutva felépítettük a háború pusztításai következtében szétdúlt üzemeket, kórháza­kat, lakóházakat, s új országot építettünk a népnek, üj hazát teremtettünk magunk­nak. Országunk elmaradt agrár-ország volt a fölszabadulás esztendejéig, s az elmúlt tizenegy év alatt fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá vált. A mi váro­sunk, Szeged is hatalmasat fejlődött. Meg­változott a város arculata. Régebben el­maradt agrár-város volt Szeged, kiterjedt tanyavilággal, korszerűtlen iparral és kor­szerűtlen technikával. Ma már fejlett ipara van. Itt épült fel nemcsak a város, de hazánk egyik büszkesége, Közép-Európa egyik legmodernebb üzeme, a Szegedi Tex­tilművek. Korszerűsítettük, munkásvédelmi berendezésekkel láttuk el többi üzemein­ket is, s a kiterjedt tanyavilágban, ahol azelőtt nagyszámú nincstelen mezőgazda­sági munkás tengette életét, ma termelő­szövetkezetekbe tömörült dolgozó parasz­tok építik maguknak a még boldogabb jövőt. Népünk alkotó erejének ezt a hatalmas kibontakozását az tette lehetővé, hogy a fölszabadulás első percétől kezdve mel­lettünk állt a Szovjetunió, és állandó, ön­zetlen baráti támogatásban részesítette ha­zánkat, egész népünket. Az eltelt tizenegy esztendőben azért tudtunk ilyen hatalmas sikereket elérni, mert — a történelemben példa nélkül álló módon — minden nehéz­ségünkön túlsegített bennünket egy hatal­mas ország, a Szovjetunió", és létével, pél­dájával újabb győzelmek elérésére lelke­sítette dolgozóinkat. Nem voltunk egyedül. Az a helyzet, amely évszázadokon át elő­segítette a magyar szabadságharcok buká­sát, hogy idegen, ellenséges hatalmakkal voltunk körülvéve, 1945. április 4-e után megszűnt. Ma a Szovjetunió vezette béke­tábor tagjaként, a szocializmust építő né­pek családjában, testvéri népektől körül­véve és állandó támogatásukat élvezve építhetjük új, boldog életünket. C ELSZABADULÁSUNK ÜNNEPÉN éppen ezért a forró barátság érzése száll a fölszabadító Szovjetunió hős népe felé, azzal a fogadalommal, hogy minden erőnkkel tovább dolgozunk a magyar és szovjet nép barátságának erősítésén. A fölszabadulásunk tizenegy esztendeje alatt elért eredményeinket nagy pártunk kovácsolta. A párt vezette dolgozó népün­ket győzelmes harcaiban. A párt szervező, vezető, irányító munkája biztosította, hogy az a jelszó, amelyet pártunk közvetlenül a felszabadulás után éppen itt Szegeden adott ki — »Lesz magyar újjászületés- — meg­valósuljon, és hogy továbbfejlesztve dicső történelmünk forradalmi hagyományait, új hazát építsünk a dolgozó népnek. I Pártunk az elnyomatás évtizedeiben is hatalmas munkát végzett. Az ellenforrada­lom minden terrorja ellenére tántoríthatat­lanul vezette, irányította a nép harcait. De a felszabadulás után pártunk alkotóereje hatalmas méretékiben kibontakozott, s ép­pen ennek nyomán lett a mi nagy pár­tunk a nép vezetője. Harcainkat a párt vezette győzelemről győzelemre, és vezeti továbbra is. A párt irányításával szilárdult meg népi demokráciánkban a munkásosztály vezető szerepe. Az eltelt években a magyar mun­kásosztály fényes bizonyságát adta annak, hogy alkalmas, alkalmasabb, mint a régi uralkodó osztályok tagjai, a vezetésre. Si­kereink elképzelhetetlenek lettek volna a munkásosztályból származó vezetők lelkes munkája nélkül! A munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság egész né­pünket tömörítette a nagy föladatok vég­rehajtására. Értelmiségünk mindig ott volt és ott van ma is a munkásosztály és a dol­gozó parasztsággal együtt ezekben a har­cokban. A MI NÉPÜNK EGYSÉGE a fölszaba­dúlás után a munkások és a parasz­tok körül kovácsolódott ki. S ez a hatal­mas erő, az egész dolgozó nép ereje valósí­totta és valósítja meg pártunk politikáját. Egész dolgozó népünk tudja, hogy pártunk helyes úton jár, amikor a szocializmus alapjainak lerakásán fáradozva a nehéz­ipar elsődleges fejlesztésére, a könnyűipar és a mezőgazdaság fellendítéséx-e szólítja fel népünket, helyes úton jár, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának tanulságait- 'alkalmazva a mi viszonyainkra, a termelés emelésére össz­pontosítja népünk erejét. Mint az SZKP, a mi pártunk politikája is a dolgozó emberek még jobb életének megvalósítását szolgálja. A nép életszínvonalát azonban csak úgy tudjuk tartósan emelni, ha nagymértékben megnő a termelékenység, ha csökken az önköltség és javul a gyártott áruk válasz­téka, minősége. Dolgozóink egyre jobban megértik en­nek igazságát. Az április 4 tiszteletére szer­vezett felszabadulási műszakokban Szege­den is arra törekedtek az üzemek mun­kásai, hogy növeljék a termelékenységet, csökkentsék az önköltséget. Nagyszerű eredmények születtek ebben a műszákban a Ruhagyárban, a Vasöntödében és szá­mos szegedi üzemben. A munka termelé­kenységének emelése, az önköltség csök­kentése, a minőség javítása nem valósít­ható meg tartósan a technika fejlesztése, a műszaki színvonal állandó emelése nél­kül. Ezért születhetett és bontakozhatott ki a Ruhagyárban olyan mozgalom, hogy mindenki újítson a saját gépénél, hogy mindenki nézzen körül a saját munkahe­lyén, mit lehet tenni a jobb, olcsóbb, gyorsabb munkáért. I EGNAGYOBB NEMZETI ÜNNE­^ PÜNK tizenegyedik évfordulóját, április 4-ét akkor ünnepeljük, amikor az egész párt a nemrég befejeződött és az egész világ munkásosztálya számára ha­talmas jelentőségű XX. kongresszus anya­gát tanulmányozza. Most, felszabadulá­sunk évfordulóján arra kell fogadalmat tennünk, hogy minden erőnkkel dolgo­zunk azon, hogy ennek a Lenin halála óta legfontosabb pártkongresszusnak a tanítá­sait a mi viszonyainkra minél jobban al­kalmazzuk. Ez nemcsak a magyar és szovjet barátság erősítését szolgálja, ha­nem egész dolgozó népünknek javára vá­lik. A XX. kongresszus a dolgozó milliók még jobb életének a megteremtését szol­gálta. Ha mi most jól munkálkodunk al­kalmazásán, azt segítjük, hogy az elmúlt évszázadokiban olyan sokat szenvedett magyar nép ezután még jebfo körülmények között, anyagi és kulturális szükségletei­nek még teljesebb kielégítésével szabadon és boldogan éljen továbbra is. A kollektív vezetés visszaadta több dolgozó paraszt becsületét Kübekházán (3. oldal) Felszabadulási emlékünnepély a szegedi Nemzeti Színházban IZ relifen este 7 órakor a szegedi Nemzeti Színház nézőterét zsúfolásig megtöltötték n szegedi üzemek, termelőszövetkezetek, vállalatok, intézmények, az egyetemek dol­gozói. .4 Magyar Dolgozók Pártja Szeged Városi Bizottsága, a Városi Tanács és a llazalia« Népfront Városi Bizottsága felszabadulásunk 11. évfordulója alkalmából ünnepi díszelőadást ren­dezett. A gyönyörűen feldíszített színpadon az elnökség soraiban helyet foglalt Bozó Sándor elvtárs, az MDl' Csongrád megyei Végrehajtóbizottságának tagja, a városi párt-végrehajtóbizott­súg tagjai: Balogh István, Dénes Leó, Eperjesi Júlia, Farkas Istvánná, Krajkó Gyula, Kúszni Miklós, Ladányi Benedek, ördögh János, Simon Béla, Vereska András elvtársai:, Rózsa István elvtárs, a járási pártbizottság első titkára, a járási, a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai­nak elnökei, Pásztori Bclánc, az MSZT városi titkára. Móricz fíé.lúné, a Hazafias Népfront városi titkára, Perédi Istvánná, az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozója, Tanács Antal, a Táncsics Termelőszövetkezet tagja, Barsy Béla Kossuth-díjas, n szegedi Nemzeti Színház mű­vésze, üzemek vezetői, orvosok, értelmiségiek. Az ünnepséget Dénes l.có elvtárs, a \ árost I a­náes VB-elnöhe nyitotta meg, majd Vereska András elvtárs, a városi pártbizottság másodlit­kára mondott ünnepi beszédet. _ . Vereska András elvtárs beszéde — A magyar nép életében — kezdte beszédét Vereska elvtárs — 1945. április 4. a legnagyobb történelmi dá­tum: szabad lett végre a ma­gyar nép. Ezzel a nappal új korszak kezdődött, amelyben először és visszavonhatatla­nul valóraválthatja dolgozó népünk a szabad, boldog élet­ről szőtt álmait. — A Szovjetunió nemcsak felszabadított bennünket, hanem a fasiszta zsarnokok kiűzésének első órájától kezdve állandó, önzetlen baráti segítséget nyújtott. A magyar dolgozók soha nem felejtik el, hogy a szörnyű rombolások idején — ame­lyeket a német fasizmus zú­dított hazánkra —, a Szovjet­unió messzemenő segítségé­vel akadályoztuk meg az éh­ség, a nyomor fenyegető ré­mét, az ő segítségükkel kezd­hettük meg a kifosztott, szét­rombolt ország helyreállítá­sát. Az elmúlt tizenegy esz­tendő alatt nem volt nép­gazdaságunknak, kulturális építőmunkánknak egyetlen olyan területe sem, ahol ne tapasztalhattuk volna a Szov­jetunió őszinte, állandó test­véri segítségét. — Miért támaszkodhatunk oly nagy bizalommal a Szov­jetunió népeinek önzetlen se­gítségére? Elsősorban azért, mert a közös eszme, a mar­xizmus—leninizmus eszméje köt össze bennünket és ebből következik, hogy a kommu­nizmust diadalmasan építő Szovjetunió nemcsak ne­künk, hanem az összes szo­cializmust építő népeknek segítséget nyújt, sőt több ka­pitalista ország kormányával is együttműködik és tovább­ra is hajlandó együttműköd­ni a kölcsönösség alapján. — A Szovjetunió sokoldalú támogatása mellett azonban döntő szerepet játszott ha­zánkban a Magyar Kommu­nista Párt és az egyesülés után a Magyar Dolgozók Pártja, mely biztosan látta és mutatta a kivezető utat. A párt önfeláldozó harca, amellyel a legnehezebb időkben is a nemzet érde­keit szolgálta, megnyerte egész dolgozó népünk bi­zalmát. — Ha a tizenegy esztendő távlatában megnézzük — folytatta Vereska elvtárs —, honnan indultunk és meddig jutottunk el, minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a bajokkal, nehézségekkel néha hibákkal is — nagy lé­pést tettünk előre országunk szocialista építésének útján, dolgozó népünk jobb életkö­rülményeinek kialakításában. Ezután Vereska elvtárs több példát említett, arra vonatkozóén, hogy - a .'ma­gyar dolgozóik kulturális nclyzete az elmúlt tizenegy év alatt hogyan változott meg, milyen lehetőségek áll­nak a magyar tudósok, mű­vészek, fiatalok előtt. Felso­rolt több adatot, gyáriparunk fejlődéséről, a dolgozókról való fokozott gondoskodásá­ról. majd így folytatta: — Nem volt könnyű ezeket az eredményeket elérni. Nem­csak azért, mert az egészsé-i ges növekedésnek megvan­nak a maga nehézségei, ha­nem azért, mert építömun­kánknak voltak és vannak külső és belső ellenségei is. Különösen sok nehézséget és kárt okozott a Nagy Imre­féle jobboldali politika, mely le akart téríteni bennünket a szocialista építés útjáról. A Központi Vezetőség 1955 márciusi ülésén hozott hatá­rozatai szétzúzták a jobbol­dali, antimarxista nézeteket és megmutatták további épí­tésünk helyes útját. A Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanács­kozása és az ott elfogadott irányelvek igazolták, hogy pártunk III. kongresszusá­nak irányelvei a Központi Vezetőség 1955 márciusi és novemberi határozatai az ebből következő gazdasági, politikai és kulturális te­vékenységünk alapjában véve helyes és éppen ezért megvalósítá­sukért mozgósítani kell egész dolgozó népünket. Ezután Vereska elvtárs a béke erőinek növekedését hangsúlyozta, majd idézte a Szovjetunió kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak a XX. kongresszuson el­hangzott beszámolóját azzal kapcsolatban, hogy megvan-e a reális alapja és lehetősége a béke biztosításának. — Megvan elsősorban azért, mondotta Hruscsov elvtárs a XX. kongresszuson, mert létrejött és hatalmas erővé vált a szocializmus vi­lágméretű tábora. E tábor lé­tével a békeszerető erőknek az agresszió elhárításához nemcsak erkölcsi, hanem anyagi eszközök is rendelke­zésére állnak. Ezenkívül van egy sok j^zázminió lakosságú na"y i. * port. amely­nek államai aktívan fellép­ne* a háború ellen. Óriási erővé vált napjainkban a bé­kemozgalom. Ilyen körülmé­nyek között természetese^ érvényben marad az a lenini' .tétel, hogy mivel létezik az imperializmus, fennmarad a háború keletkezésének gaz­dasági alapja is . .! De a há­ború nem végzetszerűen ki­kerülhetetlen. Ma hatalmas társadalmi és politikai erők vannak, ame­lyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy necsak megakadályozzák az imperialistákat egy hábo­rú kirobbantásában, ha ezt megkísérelnék, hanem megsemmisítőén visszaver­jék az agresszorokat. Ezután Vereska elvtárs méltatta a Szovjetunió új, hatodik ötéves tervének óriá­si jelentőségét, amely példa a mi népünk számára is. Vé­gül ünnepi beszédét a követ­kezőkkel fejezte be: — A XX. kongresszus cél­kitűzéseit fel kell használ­nunk annak tudatosítására, hogy népünk jólétének emel­kedése csak akkor lehetsé­ges, ha nő a termelékenység, vsoKken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonala és mindenütt következetesen ér­vényesítjük a takarékosság, a munkafegyelem elvét. A magyar dolgozó ncp az elmúlt tizenegy esztendő alatt meggyőződött arról, hogy történelme folyamán meg soha olyan igaz és őszinte barátja nem volt, mint a Szovjetunió. Most, felszabadulásunk ti­zenegyedik évfordulóján lel­kes örömmel valljuk, hogy egyre több szállal erősödik a Szovjetunió népeinek és a magyar népnek őszinte ba­rátsága, amelynek nyertese a dolgozó, az alkotó nép. Az ünnepi beszéd után színvonalas kultúrműsor kö­vetkezett. A szegedi Nemzeti Színház művészei, zenekara, tánckara. majd a szegedi Szabad Ifjúság Művész­együttes ének-, zene- és tánc­kara, a szegedi üzemek egyesített énekkara ara­tott nagy sikert az ünneplő közönség előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom