Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-22 / 70. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGÁNÁL LAPJA XII. évfolyam, 70. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. március 22. MAI SZAMUNKBÓL: ANGLIA-SZERTE HATALMAS VÁRAKOZÁS ELŐZI MEG N. A. BULGANYIN ES N. SZ. HRUSCSOV NAGY-BRITANNIAI LÁTOGATÁSÁT (2. oldal) ÜJlTASI ANKÉT AZ ŰJSZEGEDI KENDER-LENSZÖVÖ VÁLLALATNÁL (3. oldal) SZEGEDEN VENDÉGSZEREPEL A MOLDVAI NÉPI TÁNCEGYÜTTES (3. oldal) Technika és újítás Az ember valamikor azzal aratta első nagy győ­zelmét a természeten, hogy tüzet csiholt a holt anyag­ból és szerszámokat készített magának. Valahol" itt kezdődött az emberi kultúra és civilizáció, ininét in­dult a technika mai felmérhetetlen fejlettsége, az első tüzcsiholástól, a legelső primitív szerszámkészítéstől. És ezek az egyszerű, mégis következményeiben felmérhetetlen jelentőségű lépések nem a specialisták, a feltalálóik hanem az egyszerű ember találékonysága: dicsérik. Ki vitatná rzt hogy a zseniális mérnököknek, tudósoknak és gondolkodóknak milyen szerepük van az emberi civilizáció, a technika, a kultúra fejlődésé­ben? Hogy Joliot-Curie az atom felhasználása, Edison a villanyvilágítás, vagy Popov és Marconi a rádió, és mások számtalan, hasonlóképpen jelentős, ma rnár életünkhöz tartozó felfedezés, tudományos és techni­kai eredmény létrehozásában milyen felbecsülhetetlen szolgálatot tettek? Mégis, lassú ütemben fejlődne tech­nikánk, ha csupán néhány magasabb tudományos képzettségű emberre számítanánk, ha minden új mód­szert és eszközt, gépet és megmunkálási eljárást az ő találékonyságuktól várnánk. Amint hogy az emberi­ség történelme folyamán számtalan jelentős ered­ményt azoknak a mindennapi egyszerű embereknek köszönhetünk, akik életüket nem valamilyen nagy­horderejű kérdés megoldására tették fel. Kezdhetnénk a felsorolást a legegyszerűbb, életünkből nélkülözhe­tetlen eszközökkel ós névtelen feltalálóikkal. Ma már eszünkbe sem jut. hogy közekedési eszközeink nélkü­lözhetetlen alkatrészét: a kerekeket is valamikor fel kellett találni az embereknek. De hogy ne csupán ilyen egyszerű (>éldát mondjunk, hivatkozhatnánk vá­rosunk egyik szülöttére Is, aki az első magyar gyárt­mányú autót készítette: Csonka Jánosra. Ezek a gondolatok sosem voltak olyan időszerűek, mint éppen ma, amikor oly sok szó hangzik el a ma­gyar technika fejlesztésének szükségességérül, iparunk korszerűsítésének fontosságáról. Valljuk meg őszintén: bár r.em maradtunk tétlen azután, hogy elhangzottak a párt álláspontját kifejező szavak ezt a kéj-dóst ille­tően, bár értünk el azóta dicséretre méltó eredménye­ket, korántsem mondhatjuk a helyzetet megoldottnak, s még elég messze járunk a megoldástól. Egyáltalán nem nézzük sötéten a helyzetet, de ma a legélesebben kell felvetnünk ezeket a kérdéseket, hiszen nem ke­vesebb függ tőlük, mint a szocializmus ügy.e. Hogy másra ne hivatkozzunk, Kaganovics elvtárs felszóla­lásának következő sorait idézzük: -...az újítók ta­pasztalatainak széleskörű bevezetésével gyorsan utói­érhetjük és megelőzhetjük az Egyesült Államokat a munkatermelékenység színvonalának tekintetében is". Ezek a szavak a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán hangzottak el. Elgondolhatjuk: ha ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a tgehnika, az ipar fejlesztésében az egyszerű emberek tevékenységé­nek, újító kezdeményezésének abban az országban, amely már sokkal hosszabb utat tett meg a szocializ­mus felé, mint a mi hazánk, akkor hogyne volna nagy jelentősége a dolgozók újításainak minálunk? Üj ötéves tervünk első évének örvendetes ered­ményeként könyvelhetjük el, hogy már eddig is sok­kal több újítást adtak be a dolgozók, mint az elmúlt esztendők hasonló időszakaiban. Elmondhatjuk, hogy születtek nagyjelentőségű, az eddigieket felülmúló újítások is — főként műszakiak részéről. S végül azt is elmondhatjuk: vannak már műszaki köreink, ame­lyek szívügyüknek tekintik az újítások és az újítók támogatást. Nagy szolgáltat tett a Szegedi Kenderfonó­gyár műszaki köre is. bár még több figyelmet kell Pf. üzemnek tanúsítani az újítások iránt. S hasonlókép­pen küzdeni kell a többi üzemek műszaki körének is az újítások felhasználásáért, az újítók segítéséért. Min­den olyan jelenséget meg kell vizsgálni, amely az újí­tások lendületes gyarapodását és minőségi javulását gátolja. Fokozottabban kell támogatnunk és képeznünk az egyszerű fizikai munkásokat, mert jelentős lépést csak úgy tehetünk a folytonos technikai fejlesztésben, ha mjndnyájan bekapcsolódnak az újítómozgalomba: saját ésszerűsítéseikkel és újításaikkal, valamint az újítások és korszerűsítések felhasználásával. De meg kell vizsgálni azt a kérdést is: vajon mindent meg­kapnak-e az üzemek az újítások kivitelezésére, a hoz­zájuk szükséges kísérletekhez? Felmerült már olyan probléma — a Szegedi Textilművekben hallottuk pél­dául —, hogy azért nem tudnak egyelőre egy több millió forintot jelentő újítás kísérleteivel foglalkozni, mert a kísérletekhez több tízezer forintra volna szük­ség. Ilyen eset még egyelőre kevés van, de feltehető, hogy egyre több lesz, amint a műszakiak, s a fizikai dolgozók fokozottabban szívügyüknek tekintik a tech­nika fejlesztését. Az ilyen eseteket, véleményünk sze­rint, külön-külön érdemes megvizsgálni, s ha ered­mény ígéi-kezik: lehetőséget adni a kísérletekre, ter­mészetesen a leggondosabb ellenőrzés mellett. Akár a legegyszerűbb, akár a technika moderni­zálásában és belőlük származó megtakarítás miatt na­gyobb jelentőségű újításokról is van szó: minden tá­mogatást megérdemelnek. Könnyebbé teszik a munkát és több tei-méket adnak a fogyasztóknak. A dolgozo önmagán segít az újítással, saját többszörös érdekében cselekszik. Könnyű belátni ezt, mégis akit a szavak nem győznek meg, az meggyőződhet társai eredményéből, hogy azután maga is próbáljon ésszerűsíteni, fejlesz­teni eszközein és módszerein. Hiszen újítani minden embernek módjában áil — minden ember segíthet. TERMELTÜNK TÖBBET az árvizsűifofta területek helyett is aditink terményt az országnak Mfeííoffák a termelési tervei a szegedi Táncsics Tsz-ben A megáradt Duna nemcsak békésen dolgozó embereket, munkás- és parasztcsaládokat tett hajléktalanná, hanem mintegy 130 ezer katasztrá­lis hold föld idei termését is csaknem teljesen elpusztí­totta. Azt a terméskiesést, amit az árvíz pusztítása oko­zott népgazdaságunknak, csalt úgy tudjuk behozni, ha ter­melőszövetkezeteink, a be­csületesen dolgozó parasz­tok százezrei — akiknek földjein nem pusztított ár­víz —, most a tavasz kez­detén azzal a szilárd elha­tározással látnak munká­hoz, hogy a lehetőségekhez képest messze túlteljesítik eredeti termelési tervükéi, s a dunamenti árvízsújtotta községek dolgozó parasztjai, tsz-ei, állami gazdaságai he­lyett is adnak gabonát, s egyéb élelmiszert az ország­nak. E nagyszerű helytállásból a szegedi Táncsics Tsz tag­jai elsőnek akarják kivenni részüket. A napokban elha­tározták, hogy az őszi bú­zavetések fejtrágyázásának, tavaszi ápolásának tökéletes elvégzésével a tervezett 1100 métermázsa búza helyett 1225 mázsa kenyérgabonát taka­rítanak be. Eredetileg 11 má­zsás átlagot terveztek hol­dankint, ebben már az a 3 százalékos emelkedés is ben­ne volt, melyet a Miniszter­tanács határozata írt elő erre az esztendőre a termés­átlagokról. Most úgy döntöt­tek, hogy a 11 mázsás tervet öt­ven holdon 11 és félmázsára, a másik ötven holdon pedig 13 mázsára egészítik ki. Igy nem három százalékkal, ha­nem összesen 11.3 százalék­kal érnek el az idén nagyobb terméseredményt búzából, mint ahogy eredetileg tervez­ték. Ezzel mintegy 10—12 hold árvíz által elpusztított vetés termését pótolják. Jobb talajelőkészítő mun­kával, a trágyakészletek teljes felhasználásával az árvízkár enyhítésére kukoricából ka­tasztrális holdankint 50 kiló májusi morzsolt kukoricával emelték a Táncsics Tsz tag­jai eredeti termelési tervü­ket. Ez a Táncsics Tsz eseté­ben mintegy 32 és félmázsa •terven felül termelt májusi morzsolt kukoricát jelent, melyből hizlalással hat csa­lád évi zsír- és húsellátását lehet pótolni. A cukorrépa termésered­ményétere vonatkozóan a ter­melési terv 150 mázsát ír elő holdankint. A szövetkezet tagjai most ebből is 180 má­zsát vállaltak, vagyis terven felül 300 mázsa cukorrépát adnak az országnak. Árpa­termelési tervüket szintén 50 kilóval emelték meg a tsz tagjai. Negyven hold őszi ár­pa vetésükön átlagosan 14 mázsás terméseredményt érnek el a tervezett 13 és fél­mázsa helyett. Az árvízkárok enyhítése érdekében burgo­nyából négy mázsával érnek el nagyobb terméseredményt, mint amilyenre korábban számítottak. A legszebb vállalást a fű­szerpaprika terméseredmé­nyeinek emelésére tették. A Táncsics Tsz az idén 25 katasztrális holdon termel fű­szerpaprikát. A palántákat üvegházban és melegágyak­ban nevelik fel. Ezzel nagy­mértékben növelhetik a pap­rika tenyészidejét, s így van lehetőség arra, hogy a jó ta­lajelőkészítéssel és a korai kiültetéssel a korábban ter­vezett 30 mázsa holdanként! átlag helyett legalább 35 mázsás katasztrális holdan­ként! termést érjenek el. Említésreméltó még az a vállalás is, melyet az export­borsó terméseredményének növelésére tettek, A borsó holdankénti átlagát 70 kilo­grammal emelik. A tsz ker­tészei külön tettek vállalást. Azt ígérték, hogy az eredeti­leg tervezett 171 ezer forint évi kertészetből származó jö­vedelem helyett jobb munká­val, s a kertészet adottságai­nak tökéletes kihasználásá­val a közösségnek 181 ezer forint tiszta bevételt biztosí­tanak. Azon lesznek, hogy mielőbb piacra vihessék a korai zöldárukat, s a földte­rületeket legjobban haszno­síthassák. Az állattenyésztés haszná­nak emelésére vonatkozóan is szép vállalások születtek. A tsz az idén nagymérték­ben foglalkozik sertéshízla­lással is. Hízialási tervük szerint 88 és fél mázsa hí­zottsertést akarlak átadni népgazdaságunknak. Most ezt a tervet is tíz mázsával emel­ték. A gyapjútermelésre vo­natkozóan száz kilóval eme­lik a tervet. E szép vállalások teljesí­tése egyedül a Táncsics Tsz részéről is nagyon sok árvíz­okozta veszteséget képes pó­tolni. A Táncsics Tsz derék tag­jainak kezdeményezése szolgáljon példaképül Sze­ged és a járás valamennyi termelőszövetkezete és az egyéni dolgozó parasztok részére is. Ha valamennyien a Táncsics Tsz tagjaihoz hasonló lelke­sedéssel, erős akarattal lá­tunk most a tavaszi munkák­hoz, nemcsak az árvízokozta károkat tudjuk pótolni, de teljesíteni tudjuk azt a fel­adatot is, melyet pártunk és kormányunk a termésátlagok 3 százalékos emelkedésével kapcsolatban állított mező­gazdaságunk elé. Erejéhez mérten mindenki segít Tizezer forintot ajánlottak fel eddig a Szegedi Kézi­szerszámárugyár dolgozói az árvízsújfotta lakosság meg­segítésére. Többen a bajba­jutott családok egy-egy gyer­mekét elvállalják gonds­zásra. Az üzem DISZ-szervezetc vasárnap tea-délutánt ren­dez, amelynek bevételét ugyan­csak az árvízkárosultak ja­vára adják. A Vasöntödében a dolgozók fizetésük 3 sza­zaiékát ajánlották fel. A kar­bantartó részleg vasárnap is dolgozik s munkadíjukat az árvízkárosultaknak adják. Itt Övári Szilveszter, Vidák István, Tari Józsefné vállalta egy-egy dunamenti hontalan­ná vált család gyermetkének gondozását. A Gépipari Technikum ITI/'c osztályának tagjai elha­tározták, hogy egy hétig min­dennap lemondanak kifli— adagjukról és más nélkülöz­hető célra való pénzt is ösz­szegyűjtenek, hogy ők is hoz­' zá tudjanak járuLnl az árvíz­károsultak megsegítéséhez. Eddig már több mint ötven ferintot adtak össze az osz­tály tanulói. Az Ingatlanke­zelő Vállalat dolgozói havi fizetésük 5 százalékát ajánlották fel. A Szegedi Közlekedési Vál­lalat dolgozói eddig már tiz­ezer forintot gyűjtöttek az ár­v ízkárosultaknak. Ludányi István, Pataki János. Tanács István két-két gyermek ellá­tását vállalta. A műhely DISZ-fiataljai egy napi kere­setükét adják a bajbajutot­taknak. A Szegedi Állami Áruház­ban, az üzletek kiszolgálói, vezetői fizetésük 3—5 száza­lékát adják az árvízkárosul­tak megsegítésére. A Szegedi Női Szabó KSZ dolgozói egy­napi keresetüket ajánlották fel: hasonlóképpen a szegedi levéltár alkalmazottai. A Szegedi Vágóhíd dolgo­zói valamennyien havi fi­zetésük 5 százalékát akar­ják eljuttatni az árvízsúj­totta Duna mentére: többen egy-egy kisgyermek nevelését is vállalták. Zom­borácz Sándor felajánlásán kívül külön 100 forintot már be is fizetett az OTP árvíz­segély számlájára. A Kos­suth Halászati Termelőszö­vetkezet halászcsárdájának 12 dolgozója 1000 forintot adott össze az árvízkárosul­tak megsegítésére. Hogy minek örül egy minőségi ellenőr? — Annak. Iia hónapokig nincs selejt — válaszolja Takács János, a Textilművek műhelyének minőségi ellenőre. Ennek bi­zony ürülhet, de vajon van-e Szegeden olyan üzemrész, ahol már ezzel dicseked­hetnek. — Nincs. Nálunk is van, igaz, hogy csal: olyan úgynevezett helyrehozható selejt. Ez azt jelenti, hogy a készített alkatrész javítás után felhasználható. Egy gép nagy­javításánál például az egyik meghajtó ten­gely csapja berágta magát a fészekbe. Egyik esztergályosunk a csap vastagságára akarta esztergálni a fúrótengelyt is. Még jó, hogy észrevettem, különben selejtet gyárt. Ez pedig nagyon nagy szégyen let', volna •.. A Szegedi Textilművek műhelyében ma már még a helyrehozható selejtet gyártó is szégyenkezik. A „mesterek" — igy ne­vezik az öregebb szakmunkásokat, — olyan jól megtanították a fiatalokat, hogy ma már több a fiatal élenjáró munkás, mint az idősebb. A műhelyben dolgozók fele azzal dicsekszik, hogy teljesítik az élenjáró munkás szint eléréséhez szükséges Iéltételeket, lla selejtről kérdezik őket, mosolyognak. Ez a mosoly azt jelenti, hogy nálunk ismeretlen" a selejt, s na­gyon rossz az is, ha valaki csak havonta egyszer helyrehozható selejtet készít. Feb­\ minőségi ellenőrök öröme ruárban Szögi Imre egy éjszakai műszak alkalmával vékonyabbra marta az egyik kúpkerék fogát. Heggel szégyenkezve vitte oda Takács János minőségi ellenőrhöz, .« bizony lehangoltan állapította meg, hogy .fuccs a szakma kiváló dolgozója címnek". Szögi Imre húsz hónapja tartja már a ki­váló dolgozói szintet, s most, hogy hely­rehozható selejtet készített, a műhely kol­lektívája úgy határozott: kezdje újra elöl­ről az élenjáró dolgozói szint elérését. A kollektíva határozott igy. amely összeforrt olyannyira, hogy ma már el sem tudjál: képzelni, hogy valaki eltávozzon az üzem­ből. Pedig nem olyan rég még volt ilyen. Árva János, a ..selejlgyáros", ha elrontott valamit, kidobta az ablakon, s újra kezdte a darab készítését. Bizony nem nézték jó szemmel az üzemben Árva János viselke­dését, s útilaput kötöttek talpára — el­küldték az üzemből. Azóta senki nem tá­vozott. Pedig például Kovács Dezső sem esztergályosnak született. Átképzőiként hcriilt a műhelybe. Addig gyúrták, farag­lók a vasmunkások, mig ö is igazi vas­munkássá nem vált: több mint egy feléve már. hogy nem készít még helyrehozható selejtet sem. Túri Sándor műhelyvezető és Takács János minőségi ellenőr, — a két öreg szaki — ma is azt vallja, hét nap alatt nem lehet senkiről megmondani, hogy jó szakmunkás lesz-e. Árva Jánost nyolchónapig nevelték, faragták, csak azu­tán mondták ki róla a véleményt: selejt­gyáros — nem közénk való. Az öregek jól nevelik a fiatalokat. Azért büszke Takács János minőség ellenőr is, mert a fiatalok. megfogadják a tanácsot. A rajzolvasás, az elörajzolás, a gyakorlati mérés, az illesztés még nem megy jól. Ezért január 27-én to­vábbképző tanfolyamot indítottak. Ezen mindenki részt vesz és ina már nagyon so­kan odahívjál: Takács Jánost a munka megkezdése előtt: jó lesz így az elörajzo­lás? — Higyjck el, cz a legnagyobb öröm. Takács János minőségi ellenőr már ezt vallja. Dr vajon más üzemekben büszkél­kedhet-e ilyennel a minőségi ellenőr. Nem. Meg a Textilművek más üzemrészeiben sem. Pedig lehetne mit mintázni. A mű­hely dolgozói sok mindenben kezdemé­nyezők. Jó lenne nagyon, ha a fiatalokat a Textilművek minden üzemrészében ilyen türelemmel nevelnék az ..idősebbek". Akkor talán ott is jobban örülnének a minőségi ellenőrök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom