Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

DHftMfiMRORSZfln Vasárnap, 1956. március 18. A vállalat matematikusa SZATIRIKUS Fá r t éIe t Jlyrn vállalat nálunk nincs. Még hozzá hasonlót sc találsz, hiába is keresnél. Éppen háromszor kellene körülgyalogolnod a földet, h ngy pont ilyenre akadj. \ állafatunk kiményseprövállalat. Nem nagy. nem js kicsi, olyan közepes. Csendes, egy­szer:i. kedves kis vállalat. Megdicsérni még soha nem dicsérték meg, de, rossz szót se mon­dott róla senki. Nem is történt itt az utolsó idültben semmi. Illetve, valami mégis csak tör­tént: két és féléve matematikust helyeztek a vállalathoz. liogy mi szükség van a kéményseprőknél vállalati matematikusra, azt az első napokban senki sem érte fel ésszel. Hiszen akkor még a szomszédos tizedmillimcteres bádoglemezeket gyártó üzemnek se volt matematikusa. De ami­kor az igazgatótól a dolgozók megtudták, hogy a matematikus rendkívül jelentős újításon dol­gozik, ellenszenvük elpárolgott, s még remény­kedtél: is. S a vállalat matematikusa valóban újított, alig, hogy megérkezett. Azaz, már előbb, mert az újitéts éjtpen abban állt, hogy meg is érke­zett, meg nem is érkezett meg. .4 vállalatnak volt egy irodája a város közponljéiban. A mate­matikus azzal az indokkal, hogy napi negyven jiercel venne el az aktiv tervezömunkából, ha ő mindennap kijárna a városszéli telepre, el­foglalta a központi irodát, s kiköltöztette a két jöellenört, a díjbeszedőt és a négy gépírónőt. Az első újítás után a dolgozók várták a kő­vetkezőt, amely az 0 munkájukat is megköny­nyítené, de ez az újítás, — késett. A matema­tikust tulajdonképpen még senki sem ismerte, egyszer sc látták, a nevét se tudták. Valami totyogó, öreg, nehézkes bürokratának képzelték el. A vállalatnál már volt egy bürokrata, a fő­könyvelő, akinek minden második szava nettó, és minden negyedik bruttó volt. S mivel a fő­könyvelőnek a Nettó gúnynevet adták, a ma­tematikust Bruttónál: nevezték el. Annyit tud­tak róla mimlösszc, hogy meglehetősen sokat utazik tapasztalatcserére a vállalat autóján, leg­inkább vasárnap, s majdnem mindig valame­lyik üdülőhelyen tartják a tapasztalatcserét. A dolgozók szerették volna, ha hozzájuk is el­jönne tapasztalatcserére, néhány szerény javas­lattal tahin öl: is hozzájárulhatnának az újítás­hoz, tiz- húszévi gyakorlatukban csak tapasztal­tak valamit. Eljött ennek az Ideje ii. fi n marosan instruktor érkezett a válla­lathoz. Fiatal, mozgékony, gyors ész­járású, j óbeszédű, — olyan belemenős ember. A termelési értekezleten szigorú kritikával illette, a vállalat dolgozóit, mert nem teljesítették túl kéményseprés: tervüket. Egyetlen kéménnyel se tisztítottul: többet, mint amennyi a városban volt, — s még rsak újítást se alkalmaztak, pe­dig a vdfialatnal: matematikusa is van .., — Hát van is meg nincs is — vetették közbe a dolgozói:. — Hogy. hogy? S elmondtak mindent, amit a matemati­kusról, meg az újításról tudtak. — Na. majd én megmutatom annak a vén reakciósnak! Majd én felelősségre vonom, hogy megemlegeti! — pattant jel az instruktor. — Hívják ide, küldjék el érte a vállalat autóját! llanem a jelenlévők harciassága azonnal elpárolgott, amikor a matematikus megérkezett. Az emberek legnagyobb csodálkozására frissen­borotvált, magabiztos, harmincöt-negyvenév­körüli fiatalember lépett a terembe, hanyagul nyitva hagyta az ajtót, az elriiiki asztalhoz ment, ..Szabadság"-gal köszönt, de egy kicsit meg is hajtotta magíit. mint egy kisiskolás lány, leült az elnök mellé s kiteregette maga elé lepedő­nagyságéi aktáit. A z. emberek zavartan néztek egymásra. Végül is a főkönyvelő állt fel, s né­hány percnyi köhécselis után udvarias kérdést intézett a matematikushoz: — Ne haragudjon kedves ..; matematikus elvtárs, hogy zavartuk, de szeretnénk, ha be­szélne valamit az újításáról. — Ah, készségesen, — válaszolta Bruttó, érezve, hogy nyeregben van, kikereste széttere­gebett papírlapjai közül a legolvashatatlanab­hat. azt kézbe vette, s magyarázni kezdett: — Bizonyára tudják, hogy a végtelen mér­tani sor utolsó tagja a tudósok szerint „n". Valamikor nagyon régen állapodtak meg eb­ben, s azóta mindenki ehhez alkalmazl:odik. Nos. az én forradalmi újításom abban áll, hogy kétségbe vonom az ősrégi törvényt, s feltétele­zem, hogy a végtelen mértani sor utolsó tagja nem ,,n", hanem „n + 1"­— l/a állításomat bebizonyítom, előre nem látott gyorstfllággal halad a tudományos ered­mények felhasználása a gyakorlatban. Akkor ugyanis nyilvánvalóvá lesz, hogy minden eddig tálszárnyalhatatlatinak hitt rekord emelhető, hogy a kapacitás állandóan bővíthető. — De. ha az állításomat beigazoltam, méír csak egy lépés és bebizonyítom, hogy a vég­telen mértani sor utolsó tagja nem is „n+l"i ELBESZÉLES hanem ,,n-\-2". S ez a tudomány új {orradalmát jelentené. Az emberek szájtátva hallgatták. Egyedül \ arga Lajos bácsi mocorgott a szókén egész idő alatt, s amikor Bruttó befejezte mondókáját, jelállt, s megkérdezte: — f/a nem sértem meg, mi köze ennek az izé... újításnak a mi szakmánkhoz?' Meg álta­lában hozzánk? A főkönyvelő zavartan köhécselt, az igaz­gató idegesen integetett Lajos bácsinak, hogy üljön le, — de a malenuitikus erőltetett mosoly­lyal az ajkán, készségesen váluszolt: — Igen, igen. En hibáztam el a dolgot, gondolnom kellett volna, hogy itt laikusok is vannak. De mindjárt példával is illusztrálom, hogy érthető legyen. Van egy magyar szólás­mondás, hogy nincs olyan megrakott szelsér, amelyre ne lehetne még egy szalmaszálat tenni. Nos, ha az én újításom beválik, egyszerre tu­ilományosan is beigazolódik ennek a magyar közmondásnak a bölcseségc. S bővül a szállítás kapacitása! Hány szekér szabadul fel így? Gondolkozzunk millió-években, milyen komoly megtakarítás ez a mezőgazdaságban! Különösen most, a szocialista széktor fejlesztésénél, mrnxi­nyivel gazdaságosabbá teszi a termelést! S köz­vetve a kéményseprők életszínvonalának az emelését is eretlményezi.., T?rre a dörgedelmes szónoklatra a vál­lalat főkönyvelője tapsba kezdett, s az értekezlet lilán a fiatal instruktor megvere­gette Bruttó vállát: — Hiába, az új szakembereknek nincs párjuk! A matematikus kedvesen mosolygott, s elmentek együtt, egy-egy féldecit meginni... S megint egyforma, izgalomnélküli hóna­pok következtek, amig a vállalatnál el nem ter­jedt a hír, hogy a felesleges embereket más munkahelyre irányítják. A munkások számolni kezdték, kikre nincs olyan nagy szükség. S egyre sűrűbben emlegették Bruttót. — Lehetetlenség! — förmedt rájuk az igaz­gató. — Hiszen ő egy rendkívül jelentős újítá­son dolgozik. Igaz is, már majd egy éve nem kérdeztük meg, hogy halad, mire lenne szük­sége? S a kővetkező termelési értekezletre, — melyre egy totyogó, öreg, fehérhajú instruktor jött el, — megint elhívták Bruttót, s megkérték, számoljon be újításárúL — Bevallom őszintén, megakadtam, — mondta. — Valahol hiba csúszott számításaim­ba. De már meg is találtam a hibát. Rájöttem, hogy ha nem „n"-nek, hanem „x"-nek veszem a végtelen mértani sor utolsó tagját, s nem ,.n-f l"-el, hanem „x + l"-el kísérletezem, az eredmény nem maradhat el. Külöriben is, oz „x" mindig szerencsét hoz, a sógorom is a múlt­kor nem négy „x"-et, hanem ötöt tett a totó­szelvényére, s tíz találata lett. . — Bravó! Es milyen szellemes! — kiáltott fel az öreg instruktor, s összeütötte a tenyerét. Majd az értekezlet után megveregette Bruttó vállát: — Hiába, a régi szakembereknek nincs párjuk. A matematikus szerényen mosolygott, s elmentek együtt egy-egy duplafeketére. Bruttót nem racionalizálták. Áthelyeztek hét géplrónőt, egy jöellenört, meg egy díjbesze­dőt, s őt meghagyták a vállalatnál... Xlchány hónapja furcsa dolgok történtek. *" Leváltották a régi igazgatót, a Varga Lajos bácsit illtették a helyére. S új instruktor látogatta a vállalatot. Középkorú, de törékeny asszonyka, aki mindenbe beleavatkozott, min­denkivel elbeszélgetett, még a portással is. Es hamarabb beszélt a portással, mint a vállalat matematikusával. De azért Bruttóról se feled­kezett meg. Egyszer gyűlésre hívták, s számon­kérbék tőle az újítást. — Elvtársak! — állt fel zavartan, — meg­mondom őszintén, hogy az újításomat nem tud­tam kidolgozni, önkritikával élek: azért nem, mert az elvtársak nem segítettek. De most új számításokba kezdtem. Bebizonyítom, hogy a végtelen mértani sor utolsó tagja nem „n", hanem „n—1". Miért fontos ez, elvtársak? Mert takarékoskodnunk kell. Az én újításom azt bizonyítja, bogy kevesebb anyag felhasz­nálásával az eddigi eredményt érjük el. Ez évmilliókban számolva hatalmas energiamegta­karítást jelent. S még mást is. 11a fáradságot nem kímélve elkészítem újításomat, tudomá­nyosan beigazolódik, hogy egy bizonyos munka elvégzéséhez az eddigi apparátusnál kevesebb ember is elég. A z utolsó szavakat olyan pátosszal mondta, hogy maga is elérzékenyült. De a laikus jelenlévőket nem tudta magával­tagadni. Varga Lajos bácsi, az igazgató, hűvö­sen, kimérten szólt: — Sose fáradjon. Erre az újításra mi is rájöttünk, s azért hívtuk most ide, hogy közöl­jük magával is.-.t Petrovácz István _ Kö^eSebb az élethez! A pártotitatás helyzete és feladatai Szegeden Jelentették, hogy a Fel- marxizmus—leninizmus alap- rólis jólétének fokozódását; ** szabadulás Termelöszö- jai tanfolyamokon, és a valamint a pártélet kérdé­VÍ:Kőzetben a politikai iskola párttörténet évfolyamain már seit. Elengedhetetlenül szük­nant olyan nagy áz érdeklő- több hiba fordul elő. A hall- séges ez párttagságunk szá­cte>, hogy 25 hallgató helyett gatóit nem mindig dolgozzák mára éppen abból a szsm­••>..—60-an is megjelennek fo! n r -.jadott irodalom egé- pontból, hogy világosan lás­rtS'y-egy előadáson. Ha csak szét, sőt olyanok is akadnak, suk azokat a hatalmas távla­ezt az egyetlen adatot vesz- akik el sem elv ártók, ilyen tekat, amelyek a mi népünk sauk, akkor is láthatjuk, hogy e ctben pedig ryli /án a sze- előtt is állanak. A XX. kong­a marxizmus—leninizmus ta- minárium-vezető sem tud resszus nyomatékosan alá­nulmanyozásában most job- nekik megfelelő segítséget húzta a vezetők és az összes bak az eredmenyek, mint a adni. A Gőzfürdőben, vagy az kommunisták felelősségét a n" Tr""—J: Kender-Lenszövő termelés fejlesztéséért, vagy­is a Szovjetunióban már azon mérik a propaganda- ét a pártmunka eredményét, hogy milyen gazdasági sike­rek születnek a nyomában. Nálunk is a gazdaságos ter­mált oktatási évben. Szege- Űjszegedi M den az idén mintegy 1500 fő- Vállalatnál rendszerint egész vei többen vesznek részt az idő alatt a propagandista be­u-soíoku pártoktatásban, mint szél, a hallgatók pédig csend­tavaly, a hiányzás viszont jó- ben végighallgatják. De a va! kevesebb. Az oktatási for- propagandisták munkájában mák közül a politikai gazda- j= hiba, hogy nem készítenek ságtan szakosított tanfolya- vitavezetési vázlatot és az mokat látogatják a legtöbben, irodalmat sem tanulmányoz- melésért folytatott harc ke­ami igen örvendetes. zák eléggé. Az ilyen és ehhez rült előtérbe, mert nem elég Nem lehet azonban a páft- hasonló jelenségek követkéz- csak hangoztatni a jólét oktatást reálisán értékelni' nténye az is, hogy az Újsze- emelkedését, hanem meg 1a ha csupán a megjelenést vizs- KSdi Kenderben a magyar valósítani. Ehhez vi­gáljuk. Figyelembe kell ven- párt történet konferenciákon szont szükséges alaposan ta­nunk azt is, hogy az elvtár- utóbb már csak hárman je- nulmányoznunk a XX. ikong­saik mit kapnak a foglalkozó- lentek meg a tizenöt hallgató resszus anyagát, mert csak sokon,'mennyire sajátítják el közül. így tudjuk hasznosítani azo­az anyagot és a tanultakat (VI mindig nincs elég kat a nagyszeiű irányelve­milyen mértékben hasznosít- becsülete a pártoktatás- ket, amelyek nálunk is előre ják a minden.napi életben, nak. A hallgatók egy része viszik a szocializmus építésé.. Az elmélet halott, hasznave- nvég ma sem tanul olyan fe- nek ügyét, hetetlen, ha elszakítjuk a ielősséggel, ahogyan a Szer­gyakorlattól, viszont a szocia- vezeti Szabályzat ezt köte- A kongresszus anyagai­lizmus építésére irányuló lességévé teszi. Olyan kirívó nak feldolgozása meg­n.unkánk kapkodóvá, bizony- esetek is előfordulnak, mint követeli, hogy tovább erő­talanná válik, ha nem vilá- a Szegedi Kenderfonógyár- sítsük a pártoktatási fegyel­gítja meg az elmélet. Az el- ban, a Huszka elvtársnő ál- met, s ez mutatkozzék meg a mélet és a gyakorlat egysége tal vezetett politikai gazda- hallgatók megjelenésében és nélkül csak nágy kínnal me- ságtan első évfolyamon, hogy felkészülésében. Azok a fő­hetünk előre, hiszen a téve- a lelkiismeretesen tanuló elv- gyatékosságok, amelyek Sze­dések sorozatát kell ismétel- társakat kigúnyolják. Varga geden eddig észlelhetők vol­tén helyrehozni; Erre pedig Mihály és Kovács József elv- tak a pártektatásban, java­egyáltólán nincs szükségünk, társ pártszerűtlen m-agatartá- részt a laza és rendszertelen A Szovjetunió Komrau- fát mutatja az, hogy fogjál- ellenőrzésből fakadtak A ^ nista Pártja XX. kong- kozás kozben sértegetik azo- propagandista konferencia­resszusa élesen elítélte az ön- ' J? 1°' lele™k , az vezetők képtelenek voltak magáért való ideológiai mun- anyagból- Dehát miért tun 20__30 tanfoiyamot ellen„ i.i, .. . 4.-7 r q lrnnf-imnf.ia-„o7atn mi. ..... orizru, s igy nem tudták hol, milyen segítségre van szilk­sáh « á~pártcCÜatáTa ffi ^ « ^^X^X^^Jl műit évhez képest több se- fvakorlaü munkájuk me/- Pártszervezetek - habár f S - eVl^oZf'; könnyítése vég^tantóná- Jobban irányítják a pártoK­népnevelők crcSS'b nak' nagyképűsködnek, bom- ^st, mint tavaly - nagy­ttvSvXébm tot kifele- ]asztJák a pártoktatás fe- iából szintén a propagandis­zésre Mégis eléggé elvont a Syelmét De hogyan bírálják ták beszámoltatása alapján IYlesis ele°ge elvont a meg, hogyan vonják felelős- szereznek tudomást az okta­segre őket, amikor a Kender- tás helyzetéről, kevés elvi kát, a propagandának a va- ezt a konfcrencia-vezeto mi­lóságos élettől a gazdasági 5rt lu" a Pártszervezet? A feladatoktól való elzárkózó- l^Tlt^ tá'táL segre vonni az olyan pórtta­jelenlegt oktatás. Meglehető­spn tnvnl áll o7 ólfitlöl segre oxei, auiixor a rreuuei- IICI.VÍCleroi, j vag>Ms a gyakorlat! gazdaság f™ár ^nc alapszerve- útmutatást adnak a helyszí kérdéseivel igen keveset tö­rődik. Ezen még az a tény ., , , . , s ilyenképpen is visszaút zeti titkára közül sem tanul nem ellenőrzés közben. A be­szivesen egynéhány? Lám, számol tatás fontos és hasz­ha ^gaSgí^uínS 8 VeZ6tŐk PéldamU z ásó ban komoly eredménye- tatEásaónap végétől _ e Köz_ ponti Vezetőség határozata ket értünk el. A propagandis­ták nagy része nem úgy ma­gyarázza <¥ egyes témakörö­ket, hogy azoknak megfelelő­alapjón — a szegedi- párt­szervezetekben rátérnek az nos dolog továbbra is. De a XX. kongresszus irányelvei­nek feldolgozása, gyakorlati alkalmazása megköveteli azt is, hogy a vezetők és a leg­képzettebb elvtársak rend­szeresen adjanak segítséget a ttTuSZS* fokozatain «>sza ^ 3 adasukban itt-ott gepiesen Hieienleei Iattal- A hallgatók mindjárt utá^r^tátátáT ^tközi helyzet fontosTbb szívesebben és fegyelmezet­knitáttá' T3 Cv elvi kérdéseit, a Szovjetunió lebben tanulnak, ha azt ta­kovetkezik, hogv a tanultak „ nasT-.tniiá.k h/wv a k.-*™*­alapján a hallgatók sem mondják el, mit tesznek a maguk területén megjavításáért. Ezért mond­ja ki a Központi Vezetőség legutóbbi határozata az SZKP XX. kongresszusa ta­nulságaként: „Az elméleti munkát a legszorosabban össze kell kapcsolni az élet­tel, a szocialista építés gya­korlatával, A propaganda- és agitációs munkát úgy kell át­állítani, hogy az a párt poli­tikájának népszerűsítése mel­lett a helyes munkamódsze­rek, haladó tapasztalatok, új ismeretek terjesztésével köz­vetlenül segítse elő a párt és az ország előtt álló gazdasági feladatok megoldását". Képesek-e erre a szegedi propagandisták, a pártokta­tásban résztvzvő eltdársak? Feltétlenül. A propangandis­ták azért képesek — különö­sen a politikai gazdaságtan el­ső évfolyamán —. mert nagy többségüknek több éves ta­pasztalata van. A színvona­las propagandista-konferenci­ák arról tanúskodnak: ha az előadók változtatnak módsze­rükön, ha az elvónt elméle­tieskedés helyett a valóság felé fordulnak, meg tudják valósítani a Központi Vezető­ség határozatát. Ugyanígy a politikai gazdaságtan-szakos hallgatók, akik tötjbségükban gazdasági, műszaki területen dolgoznak és a meglehetősen sok irodalom ellenére is jól felkészülnek a konferenciák­ra. Eddig csak egy-két helyen volt hiba a hallgatók aktivi­tásában, mint a Falemez­gyárban, ahol a párttitkár is készületlenül jelent meg, s ez káros hatással volt a tanulá­si fegyelemre. A politikai iskolákon, a hatodik ötéves tervét és a gazdasági építőmunka kérdé­pasztalják, hogy a kong" resszus anyagának megisme-i , seit a XX. kongresszuson, a rése segíti őket a mindeni mu a szovjet nép anyagi és kultu- napi munkájukban. Anyakönyvi hírek I. KERÜLET Házasság: Futó László—Bukovlnszky Má­ria, II. KERÜLET 1 Házasság: Vincze Géza—Csáki Judit. Ge* Pajor" Is tv á IT—Kócsó"* Margit, fsei Gábor Miklós-Kqcsts Rozá­Kovács Béla—Rásonyl-Páóp KaV lla- Molnár László-Valkay Márta, lin. Szappanos István—Kócsó Ró- Elhaltak: zsa. Hozián Ignác 77, Vasas Lajosné Póka Etelka Veron 87. SzOrs Popán János-Szabó Gizella Já- ?Í"doIr(™' Vl"ce J56; Tóth István 67, Katona Józsefné Maria Csanádi Anna 75 éves korában. Születések: nos, Rozik István-VTóth Irén, Székeres János—Csikós Má­ria János, Rácz Ferenc—Berkes Etelka István. KIspéter József— Zádori Irén József, Begovics Ká­roly—örl Zsófia László, Bodó Dá- Kreif vid-Nagy Katalin Tamás, Király Czira István-Fülöp Jusztina. Mihály—Gunlc.s Margit Sándor, Dudás Károly—Borka Erzsébet Károly. Rácz Kálmán—Barna Má­III. KERÜLET Házasság: Dencs József—Bezsenyi Anna, Piroska, Sándor—Katona Születések: Dunai István—Hódi Erzsébet h s • • Km ,.í1íe_YUilásí Ibolya, Felföldi János-Berkls Ilo­víl vhs M f J""*; ha Ilona, Papp József-Péter Te­r^TL^r ,MVrali 'ézln Zsuzsanna, Gallal Mlhály­Sjd^ETf AnArea' Dlltlás Franciska Mihály. Vőnek! sír H.lfe, „A,nT Lajos—Rózsa Piroska Gahriella Márf. 'tó,!.. c! r n Maróti Károly-Borbély Mária Ká­Márla József, Kovács Jerenc-Gal f(,lv Mo]nár tsíván-Szekeres Ro­Anna Ferenc Lengyel István- táIj' Istvii Mezei Erzsébet Erika, Reseterits Lsirnon Lajos—Jcnei Julianna Julianna, Sárfl József—Hugycc Klára Jó­zsef, Szabó András—Magyar Er­ZSfeL/,"dr^ Terhíz ?6ZAa"7II0" i'étlr. Bálint szó Mária Géza Tápai Antal- piroska János Farkas Eszter Antal, Temesvári Sándor—Kozma Julianna Sándor, Varga József-Hevesi Piroska Ro Beznóczky József Etelka József. Szél László—Kecskés Rozália Ágnes, Vellsz Márk—Zalka Veronika Ta­más, Horváth Emil—Szabó Anna János—Csamangó Csűri Ferenc—Tá* pai Aranka Jolán,' Ballabás Fe* renc—Gyuris Viktória István, ,„- „, , ,, , „ , ,. Enytgi István—Llppai Erzsébet zália Bíró János-Lovas Kriszti- Margit, Szúnyog Józscí-Nagy Te. na József. Halász Károly-Dol- ^ MarRlt; *MoIníSr Istváí,-Jc. * rci Viktória Margit, Lipták Ist­ván—Domonkos Erzsébet Zsu­zsanna. mány Mamit Ágnes. Kocsis Ferenc —Dudás Mária Mária. Elhaltak: Vecseri Sándor 77. Simon Béla 59, Forgó Balázs 45, dr. Szálai József 79, Vecsernyés Lajosné Ge­Elhaltak: Újvári Józsefné—Dékány Anna 46. Szabó Etelka 2. ördögh Jö­rö Jolán 61, Bárányi József 20 zsefné Farkas Erzsébet 43, Kozsó napos, Halász Ágnes 1 napos. Né- József 80. Blaskovics András 69, meth Zoltánné Szeles Már.a 21. Vass Györgyin: Sánta Veron 71, Fejes János 31, Lukinlcz Dezső Radovanov Axentie 62. Bablnszky 47, Kárpáti Frrcncné Molnár Er- Ar.drásné Gergely Vilma 69, Ntagyt zsébet 76, Halász Andrásné Sza- Istvánná Toppantó Rozál 89 éves bó Anna 70 éves kofában. ktcrában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom