Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

VllAG WÖLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁG A N AK LAPJA XII. évfolyam, 67. szám Ara: 50 fillcr Vasárnap, 1956. március 18. MAI SZAMUNKBÓL: BESZÉLGETÉS NV. G. TURCSINYAR ELVTARSSAL (3. oldal) SZEGED AZ ARVIZSÜJTOTTA TERÜLETEK LAKÓINAK MEGSEGÍTÉSÉÉRT (5. oldal) HAZI ARPAD ELVTÁRS ELÖADASA SZEGEDEN (3. oldal) r VÁNDORMADARAK Forgács István, aki néhány éve még á tanítójelölteket oktatta rajzra Üjszegeden, színdarabot írt Vándormadarak címmel. A darabot először Miskolcon mutatták be, de azóta már budapesti színpad is megnyílt előtte. A szegedi Nemzeti Színházban még nem mutatták be, pedig a Szegedi Kenderfonógyárban ma is esküvel állítják, hogy Forgács az ő üzemükből merítette témáját. Bár vándormadarak, üzemből üzembe, s országrészről másik országrészre vándorló munkások mindenütt akadnak, mégis hadd említsük meg itt, hogy á Szegedi Kenderfonógyárból éppen a közelmúltban repült el két vándormadár-leány éppen olyan vidékre, ahol a róluk szóló színdarab első otthonára talált. Vajon mi hajtotta őket a távoli'vidék felé? Az emberi lélek — a gondolatok, vágyak, ösztönök és elképzelések — útjai kiszámíthatatlanok. Mi ösztönözte Halász Etelkát, aki a Szegedi Kenderfonógyárban dolgozott, hogy Makóról Miskolcra szökjön? Otthontalanság, szerelem, kaland, nyugtalanság? Barna Erzsébet miért,,hagyta ott másodszor is a gyárat? Nyilván nem olyan nemzedékről nemzedékre kifejlődött ösztön hajtotta, meiy a Fehértó madarait vonzza Afrikába. Hiszen testvére hűséges gyárához, gépéhez. Édesanyja sem érti meg zavart nyugtalanságát. Vagy Fazekas Józsefnét mi szólította el másodszor is innét? A csalódott nő cél- és boldogságkeresése? Vagy csak az élet céljának, értelmének hiánya? Szóráth Andrást milyen makacsság ragadta ki a cipőgyár kapuján, miféle oktalanság tartja vissza a munkától és hajtja az italért, míg öt kis gyermeke egyedül az anya szeretetére, áldozatára és keresetére van utalva? Ki felelős egyikért és a másikért? Talán a gyermekkor nevelői, az élet mostohaságai a múltban. De a múlt, a milliókat létminimumon lebegtető, vándorlásra, makacsságra, sót sokszor erkölcstelenségre késztető rendszer felelőssége felmenti-e őket? Nem menti fel, ha mutat is okokat, bár az emberek gondolatai és érzelmei szinte kibogozhatatlan csomókat alkotnak. Minden egyes eset, minden vándormadár más indítékoktól hajtva hagyja ott a biztos helyet a bizonytalanságért. Az okokat csak külön-külön lehet megtalálni, hogy változtassunk rajtuk. S ezt is meg kell próbálni, bármily fáradságos, kellemetlen és bizonytalan sikerű feladatot jelentsen. Hiszen ez — mi más lenne — népnevelő-munka. A legszebb feladat: segíteni az embereken, felnyitni titkokat őrző szívüket a közösség előtt. Nem elég azonban az okokat keresnünk, hiszen mi most azoknak az egyszerű kétkezi dolgozóknak a gondolataival és érzelmeivel kívánunk beszélni, akikben néha-néha föllobognak a vándormadár-vágyak. Azzal a négy emberrel, aki februárban önkényesen otthagyta a Szegedi Kenderfonógyárat s azzal a másik kettővel, aki a DÉMA Cipőgyárból ment el önkényesen, és azokkal, akik a Textilművokből, az Űjszegedi KenderLenszövő Vállalattól, vagy a Vasöntödétől váltak el búcsú nélkül, vándormadár-módra. Vajon találtak jobb helyet? Elmentek a bizonytalanért, az ismeretlenért, mindennap kezükhöz szokott szerszámaikat hagyva el. S vajon haszna volt ebből valakinek? Az üzemnek? Az üzemnek csak kárt okoz vándorlásuk. Új munkást kell keresni helyükbe, aki többnyire ismeretlen a munkakörben, s míg bele nem "tanul, hátráltatja a termelést. Nekik? Aligha. Többnyire cél nélkül vagy elképzeléseik délibábjától vezetve indultak útnak. Lehet, azóta már — csalódva elképzeléseikben — vissza is térnének társaük körébe, az ismert környezetbe, a kezükhöz idomult szerszámokhoz és géphez, melyet József Attila egyik gyönyörű költeményében "kezes állat«-nak nevezett, kifejezve ezzel, hogy a vele mindig foglalkozó gondos munkáshoz olyan hűséges a gép, mint a pásztorhoz a jószág, mint gazdájához az eb. A régi, öntudatos munkás nem is hagyja el megszokott helyét holmi álmokért. Hegyközi Pál is ilyen ember. Nemrég ünnepelte meg dolgozó társainak körébon, a Gőzfűrészben négy évtizedes munkásságát. Nagy ok kell arra az ilyen munkásnak, hogy elhagyja kezének mozgásához, javító ötleteihez idomított gépét: az osztály —á munkásság és pártja — hívó szava, rmely fontos posztokra vezényli. Míg azok, akik most kóstolgatják a nagyüzemi munkát, annak szükségképp, szilárd rendszerességét, céltudatosságát és fegyelmét, akik tollát még nem élik át a munkásosztály magasabbrendű helytállását, fegyelmezett, öntudatos rendjét, könnyebben otthagyják a gyárat. Akik faluról, paraszti munkáról, rendszertelenebb életmódból csöppentek az üzemi környezetbe — mint a Szegedi Textilművekbe. De őket is be kell vezetnünk ebbe az életbe: a munkásosztály erkölcsi nevelő-ereje, példája változtathatja át életüket. József Attilát idézhetnénk megint, aki nagyszerű verseiben kifejezte a munkásosztály kemény közösségi életfelfogását. Ez az élet lehet csak olyan erő, amely felszabadítja nyughatatlan vágyaiktól a vándormadarakat. A vándorló munkáslányokat, fiatalasszonyokat és férfiakat. És bevezeti őket a kenyeret és műveltséget, emberi közösséget és megértést adó otthonba. Hiszen lezárta a történelem azt a • fejezetét, melyben másfélmillió emberünknek hontalanul, szívükben félelmes bizonytalansággal, kenyér reményében a tengeren túlra kelleti kitántorognia. a Magyar Bofgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács felhívása az árvízkárosultak megsegítésére Közel két hét óta tart a küzdelem a megáradt Dunával. A honvédségnek,abelügyi szerveknek, a Duna partjai lakóinak, a közlekedés, az építőipar dolgozóinak erőfeszítése, a hatalmas anyagi és gépi erők bevetése ellenére, a minden eddig ismert szintet felülmúló jeges ár a Duna déli szakaszán egyes helyeken áttörte a megerősített gátakat és községeket, szántóföldeket öntött el — súlyos károkat okozott. Az egész ország együtt érez az árvízsújtotta lakossággal. A párt és a kormány a dunai árvíz megfékezésérc további erőfeszítéseket tett. A Központi Vezetőség javaslatára a Minisztertanács az eddigi nagy anyagi erőfeszítések mellett 25,000.000 forint gyorssegélyt utalt ki a természeti csapás által sújtott lakosság megsegítésérc. Az üzemek, gyárak, intézmények dolgozói forintjaikkal, a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodók természetbeni adcmányaikkal önként siettek az árvízkárosultak megsegítésére. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács a dolgozók kezdeményezésérc megindult gyűjtés eredményessége érdekében felhívással fordul az ország népéhez és kéri, hogy mindenki erejéhez mérten nyújtson segítséget az árvízkárosultak sebeinek enyhítéséhez, a természeti csapással sújtott terület életének helyreállításához. A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA Felhívás a megye dolgozóihoz az árvízkárosultak megsegítésére A Duna alsó szakaszán emberfeletti küzdelem folyik a jeges árral. Pártunk, kormányunk és népünk mindent" elkövet, hogy a harcot sikeresen vívjuk meg, hogy a családoktól és a hazától minél kevesebbet raboljon el a megvadult folyó. Katonák, munkások, parasztok, mérnökök, nők és ifjak megfeszített munkával küzdenek a nagyobb veszély elhárításáért, az otthonokért, a földekért és a legdrágábbért: az emberi életért. A segítő kézre nemcsak a gátakon van szükség. Szükség van az egész ország áldozatkészségére, anyagi hozzájárulására, hogy minél hamarabb helyre tudjuk állítani az árvíz-pusztította hajlékokat. Csongrád megye dolgozói! Munkások, gépállomások és állami gazdaságok dolgozói, egyénileg gazdálkodó parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak, ifjak és nők! Csatlakozzunk a budapesti munkások kezdeményezéséhez és példájuk nyomán mi is tettekben fejezzük ki együttérzésünket az árvízkárosult községek lakói iránt. Erőnkhöz mérten készpénzzel, ruhaneműekkel, használati tárgyakkal, ahol lehet, vasárnapi munkával, a tsz-tagok és egyéni parasztok terménnyel segítsék a bajbajutottakat. Népfront-bizottságok! MNDSZ- és DlSZ-szervezetek! Tanócsszervek! Legyünk élharcosai az árvízkárosultak megsegítésére indított mozgalomnak. Álljunk élére annak a kezdeményezésnek, amely megyénk dolgozói részéről már megnyilvánult. Minden erőnkkel támogassuk az árvízsujtotta lakosságot abban, hogy minél hamarabb helyre tudják állítani gazdaságukat, felépíteni otthonukat. A munkában való fokozott helytállással, a termelési tervek maradéktalan teljesítésével, a gondos tavaszi mezőgazdasági munkával is segítsük elő országunk erősítését, hogy a károkat mielőbb megszüntethessük. Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Csongrád megyei elnöksége Dolgozó Ifjúság Szövetsége Csongrád megyei Bizottsága, vA Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az MNDSi} is felhívást bocsátott ki, melyben kéri az üzemek, a hivatalok, az intézmények dolgozóit, a városok és falvak lakosait, hogy segítsenek árvízkárosult honfitársaikon. üz árvízvédelmi kormánybiztosság közleménye Igen sokan érdeklődtek aziránt, hogy az árvízkárosultak támogatására szánt pénzadományukat hova küldjék. A kormánybiztosság ezért közli, hogy a vállalati befizetések a Magyar Nemzeti Bank 106.000 —70 „árvízkárosultak javára" elnevezésű csekkszámlára, általános (egyéni adományok, csoA járási DISZ-fiatalok aktíva értekezlete A Szegedi Járási Pártvégrehajtóbizottság, a járási DISZ-végrehajtóbizottság és a járási tanács mezőgazdasági osztálya szombaton délelőtt a járási DISZ-bizottság székházában közös tanácskozást tartott a szegedi járás legjobb DlSZ-titkánaival, DISZ-aktivistákkal. A tanácskozáson értékelték a járás N DISZ-szervezeteinek, tagjainak eddig végzett munkáját. Értékelték azokat az eredményeiket, melyeket a járás ifjúsága a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében elért az utóbbi időben. A tanácskozáson a járási DlSZ-funkcionáriusokon kívül résztvettek a gépállomások, termelőszövetkezetek vezetői, falusi pártmunkások, akik a párt részéről aktív segítséget nyújtottak eddig a községi DISZszervezeteknek. Az előadói beszédet Olasz Imre elvtárs, a járási tanács elnökhelyettese mondotta. A tanácskozáson megjelent Szakali József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára. Szakali elvtárs a vita során felszólalt, hasznos útmutatásokat adott járásunk DlSZ-életének további javítására vonatkozóan. A Csongrád megyei Pártbizottság képviseletében Bába . István elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője szólalt fel. A tanácskozáson elhangzott felszólalásokat keddi számunkban közöljük. portos gyűjtések, stb.) befizetések az Országos Takarékpénztár 500 „árvízkárosultat; támogatása" elnevezésű csekkszámlára,' nz úttörők befizetései pedig' ugyancsak az Országos Takarék-j pénztár 700 „úttörők az árvíz-j károsultak javára" elnevezésű csekkszámlára küldhetők he. Szerdán Molnár Erik előadást tart Szegeden Molnár Erik akadémik js, igazságügyi miniszter. 33 MDP Központi Vezetőségének tagja március 21-én, szerdán este 7 órakor előadást tart Szegeden a Juhász Gyula Szabadegyetem füozófiai fakultásán a Dugonics téri egyetem aulájában. Molnár Erik előadása a marxista filozófia kialakulásáról szól. Az előadást a szabadegyetem rendes hallgatói mellett bárki meghallgathatja. FI a.r cb a n a Dunával Az egész ország figyelme most a Baja—Mohács közötti dunai árvízre irányul. Az Osztrák-Alpokból a gyors olvadás következtében lezúduló hatalmas víztömeggel a Duna magyarországi szakaszának kétharmadán eredményesen megbirkózott az ember. Bajától délre azonban a folyón mintegy 70 kilométeres jégdugó keletkezett, amely megakadályozta a hatalmas víztömegek levonulását. A rendelkezésre álló hatalmas anyagi erők és a hősiesen helytálló emberek minden küzdelme ellenére 3 Duna többhelyt átszakította a gótot és m'tvtegy 120—ezer katasztrális holdat elöntött. Tizenkét nap óta folyik a küzdelem az árvíz továbbterjedésének megakadályozásáért. A kormány hatalmas anyagi erőket, katonákat, vasutasokat vont össze az árvíz elleni küzdelemre. Üjabb és újabb honvédségi és műszaki alakulatok érkeznek. hogy segítsenek a bajbajutottaknak, megakadályozzák az árvíz tovaterjedését. Noha még mindig súlyos a helyzet, mégis sikerült elejét venni a katasztrófának. Noha a jégdugó szombaton még tartotta magát, a víz több helyen apadt, s ezért a jugoszláv területen lévő Batinánál mintegy 300 méteres szakaszon felrobbantották a gátat, hogy a folyó medrébe visszavezethessék a Mohács-szigetéről lefelé húzódó vizet. Mintegy 200 méteres szakaszon Baja fölött is megnyitották a gátat és a víz itt is visszafolyhat a Dunába. A visszafelé húzódó víz pusztításának megakadályozására Hajós—Miske—Báta—Fájsz vonalon védőgátat építettek. Fájsz községet teljesen körülfogta a víz, azonban a védőgátak eddig megakadályozták a víz betörését a községbe. Hercegszántónál erőteljesen védik a magyar és jugoszláv erők a Ferenccsatorna gátját, mert ha itt áttörne a víz, elöntené Bá taszéket és Jugoszlávia egész bácskai részét. Az árvíz ellen küzdők mindenütt hősiesen helytállnak. A veszélyeztetett területen találkozni lehet az odaadás nagyszerű példáival. Sok olyan katona van, aki három napja szinte egyfolytában a vízen van és segít a rászorulóknak. Vix Ferencné 23 éves tanítónő, aki bentrekedt az egyik szigeti iskolában, dunai ladikon az ottmaradt katonákkal együtt három napon át járta a vizet és mentette a környékbeli gyermekeket. A hatalmas arányú mentőakciónak halálos áldozata is van: kötelességének teljesítése közben hősi halált halt a mohácsi szigetnél Horváth Sándor államvédelmi határőr törzsőrmester és A. Peter Tulbanov fiatal szovjet tiszthelyettes. A mentési munkát akadályozta, hogy a lakosság nem minden esetben tesz eleget a kiürítési rendeletnek, elbújt a vízáradattal körülvett épületek padlásain. Most átkutatják a vízborította területeket, hogy megállapítsák a polgári lakosság áldozatainak számát. A párt és a kormány minden erővel segíti a bajbajutottakat. De megmozdultak a dolgozók az ország minden táján is. A budapesti munkások röpgyűléseken felajánlották, hogy munkaórákkal, pénzgyűjtéssel sietnek a ká. 'ultak megsegítésére. A példa nyomán egyre több hír érkezik arról, hogy Csongrád megyében is megkezdődött a gyűjtés. Máshonnan azt jelentik, hogy a dolgozók megfogadják: azokon a munkaterületeken, ahol dolgoznak, nagyobb eredményeket érnek el a termelésben, hogy így enyhítsék az árvíz okozta nemzeti kárt, ezen a módonis hozzájáruljanak a helyreállításhoz. Az országunkat pusztító elemi csapás ellen kibontakozó nemzeti összefogás példázza, hogy a magyar nép a veszélyben és megpróbáltatásban is hatalmas erőt tud felmutatni.