Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-17 / 66. szám

Zajlik a Tisza AZ MDP CS0NGHADMEGYE1 BIZOTTS A G A \ A & LÁPJA XII. évfolyam, 66. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1950. március 17. * VTLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Eredményes leszerelési tárgyalásokat! (P. I.) Két nap múlva március 19-én az ENSZ leszerelési albizottsága öt tagjának — a Szovjetunió, .az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada — képviselői ismét összeülnek Londonban, hogy tovább folytassák az elmúlt év februárjában, az angol fővárosban megkezdett tanácskozásaikat egy általános és elfogadható leszerelési terv kidolgozása érdekében. Az egész világon feszült érdeklődéssel tekintenek e tanácskozások fejleményei és várható eredményei elé, hiszen a nemzetközi politika egyik alapvető fontosságú kérdésének megoldásáról van szó. Hruscsov elvtárs, az SZKP XX. kongresszusán elmondott beszédében hangsúlyozta: »az emberiség szempontjából továbbra is egyik legfontosabb kérdés a fegyverkezési verseny megszüntetése... A lbszerelés kérdése — az európai kollektív biztonság szavatolása és az ázsiai kollektív biztonság megteremtése mellett — a legfontosabb probléma, amelynek megoldása megteremtheti a szilárd és tartós béke alapját*. Azóta, hogy a leszerelés kérdésében az elmúlt év elején megkezdődtek a tárgyalások, nem sikerült úgyszólván semmivel előbbre vinni a leszerelés ügyét. Ennek egyetlen és kizárólagos oka az, hogy a nyugati hatalmak következetesen nem voltak hajlandók elfogadni azokat a komstrukt'-- javaslatokat, amelyekot a Szovjetunió kormánya e kérdés megoldása érdekében előterjesztett. Ilyen volt például a szovjet kormány 1955. május 10-i javaslata is, amely — mint emiékezetes — nemcsak a már-már teljes eredménytelenséggel fenyegető londoni tárgyalások kilátásait tette biztatóbbá, de — mivel az addig elhangzott nyugati javaslatok pozitív elemeit is magában foglalta —, lehetőséget nyújtott egy, a tárgyaló felek mindegyike számára elfogadható kiindulási alap megteremtésére. A négy külügyminiszter októberi, genfi értekezlete — a kormányfői értekezlet irányelveinek megfelelően — egyik legfontosabb napirendi pontként a leszerelés kérdésének megvitatását tűzte maga elé. Molotov elvtárs ez alkalommal is javaslatot terjesztett elő, ezúttal a fegyveres erők csökkentéséről és az atomfegyverek eltiltásáról. Igaz, a nyugati külügyminiszterek is nyújtottak be tervezeteket, azonban, amíg a szovjet javaslatokat a gyakorlati megoldásra való törekvés és a bennük felsorolt elgondolások legtöbbjének rövid időn belüli megvalósíthatósága jellemezte, addig a nyugati külügyminiszterek — megtagadva minden addig tett indítványaikat — egyedül és mindenáron az ellenőrzés megvalósítását tekintették központi kérdésnek. Pedig — és ez volt a nemzetközi közvélemény e kérdéssel kapcsolatban elfoglalt álláspontja is — nyilvánvaló, hogy először a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésében és a tömegpuíytitó fegyverek eltiltásának elveiben kell megállapodni, az ellenőrzés csupán ezután következhet. Mint Hruscsov elvtárs az SZKP XX. kongresszusán helyesen mutatott rá, a leszerelés kérdésében tanúsított nyugati magatartásban az «erőpolitika legelvakultabb híveinek befolyása mutatkozott meg, akik azon vannak, hogy ismét támadásba menjenek át és véget vessenek a nemzetközi feszültség enyhülésének*. Csakhogy — és ezt Hruscsov elvtárs szintén nyomatékkal hangsúlyozta — a szocializmus nemzetközi tábora egyre növekvő befolyást gyakorol a világesemények menetére, következésképpen azok az erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió tett egy reális leszerelési terv elfogadtatása és megvalósítása érdekében, nem maradtak eredménytelenek: a leszerelés kérdése továbbra is napirenden maradt és központi helyet foglal el a Bulganyin elvtárs és Eisenhower közötti levélváltások során szereplő kérdések között. Aki olvasta Stassen-nek, Eisenhower leszerelési tanácsadójának •— aki az Egyesült Államokat képviseli a hétfőn kezdődő londoni értekezleten — március 8-i sajtóértekezletén elhangzott nyilatkozatának szövegét, abban még inkább megerősödik az érzés, hogy a Szovjetuniónak a leszerelés terén tett erőfeszítései nem maradtak minden eredmény nélkül. — Az Egyesült Államok — mondotta ez alkalommal Stassen —"őszinte és építő« javaslatokat fog előterjeszteni az ENSZ leszerelési albizottságának március 19-én Londonban megnyíló ülésén. Ezek az új javaslatok Stassen szerint »sokkal eifogadhatóbbak lesznek a Szovjetunió számára, mint a korábbi amerikai indítványok* Az elmúlt idők tapasztalatai azonban arra tanítanak bennünket, hogy ne a szavaknak, hanem a tetteknek higgyünk. Néhányszor ugyanis a leszerelés kérdésében — legutóbb a külügyminiszterek elmúlt évi októberi értekezletén — "felragyogni látszott a nap« és mégis fájdalmas, keserű csalódás következett. Mivel azonban a legutóbbi hónapok eseményei meggyőzhették a nyugati hatalmak kormányait, hogy a leszerelés terén létesíthető megegyezés elodázásának következményei számukra mind súlyosabbá válhatnak, nem lehetetlen, hogy a holnapután kezdődő tárgyalások során nyugati részről is ésszerű javaslatokat terjesztenek elő, esetleg egyes részletkérdésekre vonatkozóan. — A Szovjetunió kész minden ésszerű javaslatot elfogadni. Most már a nyugati kormányokon a sor, hogy hasonló szándékaikról tettekkel is meggyőzzék a világot. Pétiteken kísérték níolsó útjára Bolesiaw Bierufot, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát Varsó (PAP) A lengyel nép pénteken kísérte utolsó útjára nagy fiát, Bolesiaw Bierutet, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát. Lengyelország fővárosa, Varsó és az egész ország gyászban van. A párt székházában ravatalozták fel a nagy hazafinak holttestét. Másfél napja a dolgozók százezrei érkeztek Lengyelország minden részéből és \onultak fel a koporsó előtt, hogy megadják a vég- j tisztességet annak az cm- ; bernek, aki egész életét az ő boldogságuknak szentelte. 9.45 órakor a Lengyei Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai, J. Berman, J. Cyrankiewicz, W. Dworakowski, F. Joozwiak, F. Mazur, H. Minc, N. Nowak, E. Ochab, K. Rokossowskí, R. Zambrowski, A. Zawadzki — az elhúnyt legközelebbi munkatársai és harcostársai álltak utolsó diszőrséget Bierut koporsója mellett. 10 órakor felhangzottak a gyászinduló hangjai. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vajdasági bizottságainak titkárai kiléptek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának épületéből, vállnkon Bolesiaw Bierut koporsójával. A koporsót ágyútalpra helyezték és fehér-vörös zászlóval fedték be. A lengyel hadsereg tábornokainak kíséretében az ágyútalp megindult Varsó központja, a Sztálin tér felé. A koporsó mögött Bolesiaw Bierut családja haladt. Utána következtek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai. Közöttük haladt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Mögöttük a lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagjai és a Központi Bizottság titkárai következtek. A gyászmenetben ezután a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és más országok kommunista pártjainak küldöttei, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának és kormányának tagjai, a Lengyel Népköztársaság parlamentjének képviselői és a Varsóba akkreditált diplomáciai testület tagjai haladtak. Utánuk következtek a lengyel hadsereg tábornokai és tengernagya!, a munkásmozgalom veteránjai, a tudományos és a kulturális élet, az élmunkások, az élenjáró parasztok képviselői. A Sztálin téren a koporsót a díszes ravatalra helyezték. 11 óra: felbúgtak a szirénák. Felhangzott az Internacionálé. Ebben a percben az egész nép csendben magábaszánva adózott hű fia emlékének. A. Zawadzki, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyet Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja lépett a Dolgozóink az árvízkárosullak megsegítésééri Az árvízsújtotta területek lakóinak segítésére az egész társad-alom megmozdult. Tehetségükhöz mérten máris igen jelentős összegeket ajánlottak fel üzemeink, intézményeink dolgozói. A Rákosi Mátyás Művek munkásai, mérnökei elsőként segítettek, amikor a jeges áradat Csepel-szigetet veszélyeztette. A gyár dolgozói munkabrigádokkal, anyaggal, gépkocsikkal siettek a veszélyeztetett területekre. A távolabbi országrészek bajbajutott lakosainak is segíteni akarnak, ezért pénteken elhatározták, hogy havi keresetük 2 százalékát az árvízkárosultak támogatására adják. A MÁVAG és a GheorghiuDej Hajógyár dolgozói úgy határoztak, hogy külön vasárnapi műszakot tartanak és aznapi keresetüket az árvízsújtotta lakosság megsegítésére ajánlották fel. A győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár kollektívája szintén külön műszakot vállait az árvízkárosultak javára. Határozatukban megemlékeznek az 1954. évi árvízről, amely városuk közvetlen szomszédságában okozott nagy károkat és arról a nagy segítségről, amelyet annakidején államunktól, egész népünktől kaptak. Az árvíz következtében károsult lakosság segítésére a pénzbeli küldemények az •"Árvízkárosultak támogatása" elnevezésű OTP 500-as számú csekkszámlára fizetendők. A pénzküldeményeket a postahivatalok, továbbá a Magyar Nemzeti Bank és az OTP fiókjai veszik fel. A Dorozsmai Pamutszövőben átszerelték a szövőgépeket. Eddig lapos szíjmeghajtással forogtak a kerekek, most ékszíj továbbítja a mozgást gazdaságosabban és biztosabban. szónoki emelvényre és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a Lc-ngyel Népköztársaság Államtanácsa és kormánya re* vében megnyitotta a gyászg> ülést. — Bolesiaw Bierut, nemzetének odaadó, nagy fia, végső otthonába indul. Elkíséri öt az egész nép, s az általa olyannyira szeretett varsói ifjúság mérhetetlen fájdalma, elkíséri a Nemzeti Frontba tömörült lengyel nép forró szeretete. A lengyelek millióinak szivébe, Lengyelo-szág fiatalságának és gyermekeinek szívébe Bolesiaw Bierut saját szívének meleg lüktetésével véste be nevét, belevéste azt egész életében folytatott hazafias tevékenységével — mondotta többek között, majd így folytatta: Bolesiaw Bierut nincs tObbé. de pártunk, az egy tömböt alkotó Lengyel Egyesült Munkáspárt, amelynek legkiválóbb harcosa és vezetője volt, fennmarad és él. Él nagy szocialista eszménk, melynek Bolesiaw Bierut oly lelkes harcosa volt. Ám a fájdalom és bánat szavaival együtt fogadalmat teszünk: vigyázunk a lengyel nép elért eredményeire, mint szemünk világára. Bolesiaw Bierut halott, de emléke örökké cini fog szivünkben! örök dicsőség szeretett elvtársunk, barátunk, Bolesiaw Bierut emlékének. Bolesiaw Bierutnak, a nagy hazafinak temetésén búcsúbeszédet mondott még: Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, Stefan Ignar, a Lengyel Nemzeti Front elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Csu Te marsall, a Kínai Népköztársaság alelnöke, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja. A népi demokratikus országok népei nevében An* toni Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára mondott búcsúztatót. A szokatlanul hideg idő alaposan igénybe vette a mozdonyvezetők minden figyelmet és tudását, de a legjobb igyekezet ellenére is lemaradást okozott a Szegedi Fűtőház tervében. A Fűtőház dolgozói azonban vállalták, liogy ezt a lemaradást április 4-ig pótolni fogjál;. De ezen kívül egyéb vállalásokat is tettek, l'arkas István mozdonyvezető, aki most egy 411-cs mozdonyon tehervonat okkal jár. április 4. liszteletére azt ajánlotta fel, hogy kilométerteljesítményét 10 százalékkal növeli. a szénfogyasztást pedig ót és a javítási költségeket tíz százalékkal csökkenti, nmclle l. hogy „menetrend-szerinti" pontost:—•(, viszi a vonatokat. 43 tonna szén Farhas István takarékos mozdonyvezető, hiszen minden hónapban — átlagosan számítva — legalább 25 tonna szenei takarít meg. Januárban pedig ennél is többel sikerült: 140 tonna szén helyett csali 07 tonnát használt fel, miközben a tervezeit 204-5 kilométert jóval elhagyta, hiszen 2333 kilométert* töltölt „tengelyen". A számot könnyű leírni, de kemény munkát rejt. 40—50 órát igencsak a mozdonyon töltenek, legutóbb pedig — amint mondja — Közel az egymillió biloméleihez Farkas István a gépe mellett ötvennyolc órával jött haza. Bejárta Kelebiát, Szolnokot, vitte a vonatokat egyik állomástól a másikra. Három évtized mozdonyon Nem kis része van az eredményekben annak sem. hogy Farkas István mögött már meglehetősen hosszú, gyakorlat áll: károm évtizedet, pontosabban 32 évet töltött a vasútnál, mint mozdonyvezető. Ez szűken számítva is azt jelenti, hogy már l.özel jár az egymillió kilométerhez az a távolság, amit Farkas István szolgálatban megtett. Ugyanaltk or most is szakmai továbbképzésen vesz részt. Hát ezeknek köszönhető — meg persze a szerencsének is —, hogy februárban a nagy hideg, az erős havazás cs a gyors szelek idején is fenn• •hadas nélkül, menetrendszerűen vitte a •untokat, sikerült minden akadályt leküzdenie. Állandó karbantartás Ennyi szenei megtakarítani és mégis túlteljesíteni a kilométer-tervet csak mindig jóállapotban lévő géppel lehel. Ezért karkas István állandóan karbantartja a mozdonyt: a kisebb javításokat maga végzi el, tartózkodás alatt az állomásokont vagy mikor a Fűtőházban van a gép. Emellett mindig gondosan leftívatja a kazánt. a csöveket, megtisztítja ar koromtól a gépet és a szenet is jól előkészíti. Erre annál inkább szükség van, mert — amint mondja — ,.az időjáráshoz képest" elég gyenge a szén. A gondos karbantartás most is meghozza az eredményt: április 4-i felajánlását biztosan sikerül teljesítenie, ha — még ezt i» túl nem teliesiti. mint minden tcivét. • 1