Délmagyarország, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-14 / 63. szám

DÜLMQGYÜRORSZRG Fokozottabb gondot a ffiunkás-parasziszármazású tanulók segítésére 54 Szerda, 1956, március 14. Szegedet joggal tekinflhetjük iskolavárosnak. Ez a tény komoly kötelezettséget ró a szegedi pedagógusokra. A Közel húszezer tanuló nevelése, szocialista építésünk jövendő munkásainak alapos felkésgitéje munkánk állandó javímsára késztet bennünket. A Városi DISZ Végrehajtóbazottság, a párt márciusi határozata és a DISZ II. kongresszusa alapján értékelte mozgalmi szerveink munkáját. A tapasziaiatok összefoglalásával igyekszünk kijavítani a meglévő hibáikat. Az Oktatásügyi Minisztérium tanévnyitó utasításai közül az egyik így szól: *Fokozottabb gondot kell fordítani a munkás-parasztazármazású tanulók tanulmányi segítésére. továbbtanulásuk ós pályaválasztási problémáik megoldására." Ezt a kérdést különös figyelermnei kell vizsgálnunk. Maradéktalan végrehajtását pedig minden körülményék között biztositanunk kell. A félévi bizonyítványok tükrében örömmel állapíthatjuk meg. hogy van már olyan általános iskolánk, ahol a munkás- cs parasztszármazású tanulók átlageredménye eléri az iskolai átlagot. Ilyen például a Mérey utcai leányiskola munkás-parasztszármazáeú tanulóinak 3.6 százalékos eredménye. A javulásnak ezt a mértékét ugyanakkor nem mondhatjuk el általában a kitűnő osztályzatú munkásés parasztszármazású tanulóinkról. A Petőfi telepi I. sz. általános iskolában 169 munkás- és parasztszármazású tanuló közül 12 kitűnő tanuló van. Ez 4 4 százaléknak felel meg. Javítani való azonban a tanítóképző gyakorló iskolájának 0.7 százalékos gyenge eredménye is. A kiváló tanulók száma lassan emelkedik. Lassan csökken az elég. telen osztályzatú munkás- és parasztszármazású tanulók száma is. Ezt mutatja a Mfira városi Általános Iskola példája, ahol 321 munkás- és parasztszármazású tanulóból 46 kapott elégtelen osztályzatot: a tanulók tizennégy százaléka. Négy általános iskoláiban — Bérkertsori. Rókusi '.leányiskola, Földmlves utcai, Móravárosi — tíz százalók felett van az elégtelen osztályzatot nyert munkás-parasztKzáiTnazású tanulóik száma. A leányiskolák átlageredményei azonban aránylag jobbak, mint a fiúiskoláké. Legmagasabb átlageredménye a Pedagógiai Főiskola Gyakorló Iskolájának van: 3.9. Legalacsonyabb a Móravárosi Általános Fiúiskola 2.9-es átlageredménye. Az értékelések azt mutatják, hogy valamennyi iskoilában sok még a tennivaló. A Szillérl sugárúti Általános Iskolában például arányin" megfelelő a kitűnő osztályzatú munkás-parasztszármazású tanulók százaléka: 4.2, vagyis 524 tanulóból 24 kitűnőrendü munkás-parasztszármazású tanuló van. Ugyanakkor magas a munkás-parasztszármazású tanulók bukási aránya: 7 százalék, azaz: 331 munkásparasztszármazású tanulóból 23 elégtelen. Középiskoláinkról szólva a Tömörkény Leánygimnáziumnak van a legjobb iskolai átlageredménye: 3.48. Viszont 98 munkás-parasztsaármazású : tanuló közüli egyetlen kitűnő' rendű sem akad. A munkás-1 parasztszármazású tanulók átlageredménye legmagasabb a Tanítóképzőben: 3.4. Legalacsonyabb a Közgazdasági Technikum Statisztikai Tagozatán: 2.94. A legkevesebb elégtelen osztályzatú munkás, paraszt származású tanuló a Vegyipari Technikumban van: 3.7. Ezzel ellentétben legtöbb elégtelen osztályzatú munkás-parasztszármazású ta nuló a Tanítóképzőben található: 16 százalék Feltűnő, hogy öt középiskolában — Vegvüparl Technikum. Tömörkény Leány gimnázium. Tanítónők épzá Technikum Statisztikai Tagozata. Tanítóképző — 329 munkás, és parasztszármazású tanuló közül egyetlen kitűnőrendü sincs, A hibák feltárása mellett be kell számolnunk az örvendetes jelenségekről is. A munkás-párasztszármazású tanulók tanulmányi eredményének javításában kiváló eredményükkel dicséretet érdemelnek: Nagy Jánosné (Petőfi telepi I. sz. iskola), Tóth József (Pedagógiai Főiskola Gyakorló Iskolája), Kiss Ferenc (Tanítóképző Gyakorló Iskolája), Istók Margit és Rakonczai Jánosné (Tanítóképző), Székely József (Vegyipari Technikum), Frőlich Pálné (Közgazdasági Technikum ipari tagozat). A DISZ-ben végzett jó segítő munkában Darok Miklós, Valkusz Pál és Bankó János elvtársak tűntek ki. A munkás- és parasztszár_ mazású tanulók átlageredményei azt mutatják, hogy azok a legtöbb helyen az iskolai átlageredmények alatt, vannak, bár az utolsó évben sok javulás történt ebben a vonatkozásban. De még súlyosabbá válik a kérdés, ha az elégséges, közepes és jórendű osztályzatokat külön-külön vesszük figyelembe. A münkás-parasztszármazású tanulók zöme a három legroszszabb kategóriába esik. Ezeket n hibákat figyelembe véve már feladataink is adva vannak. A hiányosságok feltétlen kiküszöbölése az iskolák állami vezetésének és ifjúsági mozgalmi szerveinknek egyaránt legsürgősebb feladata. Ne felejtsük el azonban, hogy az osztályzatoknak mindig a reális eredményeltet kell tükrözniük. Nézzük meg a már kipróbált módszerekkel hogyan lehetne a hibákat kijavítani. Legfontosabb első lépésünk, tudatosítsuk a munkás- és parasztszármazású tanulók és szüleik előtt DISZ taggyűléseken, szülői munkaértekezleteken, úttörő összejöveteleken a tanulás fontosságát, de ugyanakkor vonják felelősségre a gyermekkel nem törődő szülőket és a hanyag munkát végző tanulókat. Alci viszont hibáján kívül marad le az elsők mögül, az tanulócsoportokban, tanuló-szobákban, tanulópárral kapja meg a maximális segítséget. Ne nyugodjunk bele az ered ménytelenségbe. Itt történik ugyanis a legtöbb hiba. Azt gondolják egyes pedagógusok: „mindent megtettem, nem sikerült, nem tehetek róla." A szocializmusnak harcos építőkre van szüksége. S ha nevelési harcok közben kovácsoljuk őket azzá. akkor eredményes oktató-nevelőmunkát végeztünk. Szükség szerint hívjuk segítségül a szülőket. Családlátogatásoknál és szülői értekezleteken bő alkalom kínálkozik erre. Egyes szülők érdektelenségét, nemtörődömségét meg kell változtatni. Meg kell értetni a szülőkkel, hogy gyermekük és a közösség érdeke azonos. Viszont a szülők is felelősek gyermekeik tanulmányi előrehaladásáért A szülők munkahelyének pártalapszervezetét szakszervezetét is vegyük igénybe nevelőmunkénkhoz. Ebben a munkában azonban elől kell járni az iskolák pártszervezetének, DISZ-szervezetének és úttörő szervezetének. E szívós harcban nincs megállás, megtorpanás. Merítsünk erőt abból a tudatból. hogy ezen felelősségteljes munkában mellettünk áll a Magyar Dolgozók Pártja, mellettünk áll társadalmunk minden haladó tagja. Iskolapolitikánk feladatainaik megvalósítása érdekében javítani és erősíteni kell az ifjúsági mozgalmi életet. Az erős közösség nagyobb eredmények kiharcolására képes. Az utolsó igazgatói értekezleten akadtak olyan igazgatók, akik a heti úttörő összejöveteleket sokailották. Ez a gondolkodás káros az úttörő-ezervek egész életéire, és káros a szocialista közöseégi nevelésre is. A hibákat és feladatokat ismerjük. Bizalommal fo-'unk hozzá ehhez a nehéz, de eredményekkel bíztató munkához. Erre kötelez bennünket, szegedi pedagógusokat, városunk szocialista fejlődése és ifjúságunk jövőle. KOVÁCS ALAJOS a városi DISZ VB középiskola felelőse A TECHNIKAI KULTÚRA ÉS A TECHNIKA FEJLESZTÉSE Megjutalmazták a baktói Felszabadulás Tsz juhászait A baktól Felszabadulás Termelőszövetkezetben hétfőn igazgatósági ülést tartottak. Az ülés résztvevői többek között megtárgyalták a közös állatállomány fejlesztésének problémáit, s megállapították, hogy a szövetkezet Juh és szarvasmarha állománya a korábblakhoz képest nagymértékben fejlődik. A termelőszövetkezet szarvasmarhái jó erőben vannak, s a birkák is szépen átteleltek, kondíciójuk sokkal jobb. mint más esztendőkben hasonló időtájt volt. Az újszülött kisbárányok aránya az anyabirkák számához viszonyítva 110 százalékos. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a Felszabadulás Tsz juhászai és a tehenészek egész télen át derekas munkát végeztek. Nemcsak dicséretet, hanem jutalmat is érdemelnek. Az igazgatóság úgy döntött, hogy jó munkájukért Aranyos István és Aranyos Imre juhászokat személyenkint 200 forint pénzjutalomban részesítik. Ugyancsak hasonló összegekkel jutalmazzák meg Varjas! István, Balanyán János és Koncz Bálint tehenészeket is. 'T'öbb szegcdi üzemben sürgősen hozzáfogtak a dolgozók műszaki köreinek megszervezéséhez a Központi Vezetőség novemberi határozata után. Ezekkel a műszaki •körökkel azonban sok üzemben az történt, hogy megszervezték őket, mert felhívták a figyelmet rájuk, de aztán szépen meg is feledkeztek róluk. Most kezdenek ráébredni a szegedi ipari üzemek vezetői, hogy mennyire nem csupán a forma kedvéért van szükség ezekre a műszaki körökre. Mikor a Központi Vezetőség foglalkozott technikai fejlődésünk komoly problémáival, s mikor ennek nyomán pártszervezeteink is nagyobb gondot fordítottak e kérdés megoldására és fokozottabban szorgalmazták azt, mindjárt újra elővették a műszaki köröket, A kivétel erősíti a szabályt — amint egy szállóige mondja. Az, hogy néhány szegedi üzemben már hosszabb idő óta működnek a műszaki körök, mitsem von le az előbbi megállapításokból. A hoszszabb idő óta folyamatosan működő műszaki körök munkája és eredményei éppen arra mutatnak példát, milyen jó szolgálatot tesznek ezek a körök a technika fejlesztésében. És éppen azt az immár közmondásossá váló megállapítást bizonyítják, hogy ahol a munkások a gazdasági és a műszaki vezetőkkel egyetemben ténylegesen megtárgyalj ják az üzem problémáit, ahol kikérik a dolgozók véleményét és tanácsát, ott fellendül a munka. Így van ez például a Szegedi Kenderfonógyárban is, ahol Varró Antal lakatos a műszaki kör elnöke. A műszaki kör itt úgyszólván minden, az üzem termelését, technikai fejlesztését érintő, valamint a dolgozókat érdeklő kérdést, megtárgyal. Nemrég például javaslatot tett a műszaki kör az üzem vezetőségének a technológiai osztály és a rezsi-műhely együttműködésére. Ennek az együtt* működésnek az a feladata, hogy megállapítsák fontosság szerint az újítások bevezetésének sorrendjét, és együtt készítsék el a kivitelezési terveket, amelynek alapján a rezsi-műhely dolgozói bevezethetik az újításokat. Emellett azonban a jutalmazási feltételek elkészítésével, az újítási kalkulációk kérdésével, vagy a műszaki normákkal kapcsolatos problémákkal egyaránt foglalkozik a kör, sőt újításokat is elbírál. Jegyzőkönyvében szerepel például egy javaslat á szalaghulladék csökkentése érdekében beadott yardmérő szerkezet próbaüzemeltetésére. Továbbá a kör vezetősége szükség esetén az újítások rajzainak elkészítésében is segíti a fizikai dolgozókat. lAfl i a kör jó működésének iTi titka? Varró Antal elmondja, hogy nem volt könynyű újjászervezni a műszaki kört múlt év augusztusában. De azután, hogy helyes célokat tűztek ki maguk elé feladatul, már könnyű volt öszszetartani az együttest. Ahol hibákat látnak az üzemben, StytffnilUé faúfttas lííítás lásokat állandóan közölték egymással, s végülis olyan egyszerű megoldáshoz jutottal:, amelyei senki sem remélt volna. A nyújtómű két fogaskerekének kicserélésével — a fogaskerekek nagyságának csökkentésével — megoldódott a probléma. A szovjet gépeken most már 28 milliméter hyújtótávolságot is lehet állítani, vagyis a 26 milliméteres szálhosszúságú pamutjonalat a minőség romlása nélkül dolgozhatják fel. A számitások az újítás bevezetése után a következőket bizonyítják: az eddigi minőségi szint tartásával a termelésérték 1.200.000 forintod emelkedik. Az újítás nagyon jól bevált a Textilmüvekben. A nyújtógépek már így dolgoznak. Az újítók Bodó Zoltán, Bille György és Zombori Zoltán az eddigi téves nézeteket megcáfolták, hogy tudniillik a szovjet gépeket nem lehel újítani. Ojításuk olyan egyszerű, hogy azt bárki megvalósíthatta volna. Az egymillió forintos újítás „felrázta"" a Textilmüvek dolgozóit. Egyre többen és többen gondolkodnak, hogyan lehetne tovább emelni a termelékenységet, csökkenteni az önköltséget. Minden bizonnyal ez sikerül is, hisz a példák azt mutatják, amit sokan akarnak, az valóra válik. • • nem mennek el csukott szemmel. Megbeszélik az ilyen jelenségeket, közös javaslatot készítenek és annak a megvalósítását keresztül is viszik. Bírálják azokat, akik nem ágy végzik a dolgukat, ahogy 'kellene. Tekintélye is van a körnek, mert mindenki tudja az üzemben, hogy a kör tagjai nem hagyják „elfeküdni" javaslataikat. Mi adja a műszaki kör dolgozóinak ezt a bátorságot és szilárdságot? Amint ők mondják, egyszerűen az a tudat, hogy a kormány- és párthatározatok szerint járnak el és az üzem, valamint az üzem dolgozói, tehát a maguk érdekét képviselik. Eredményes munkájukra több példát lehet felsorolni: akár azt, hogy most már nincsenek elfekvő újítások, vagy azt, hogy az újításokat a technika fejlesztése érdekében fontossági sorrendben beveszik a műszintervbe is. De a legnagyobb eredménye a kör jó munkájának az újítók számának örvendetes szaporodásában és abban keresendő, hogy egyre komolyabb újításokat nyújtanak be. A dolgozók rájöttek arra, hogy a műszaki kör segítséget nyújt nékik hasznos terveik megvalósításában; Ha ez, s még sok ehhez hasonló példa nem bizonyítaná, akkor is könnyen rá lehetne jönni a műszaki körök hasznára. Ügyszólván a szükség készteti mindenütt az ilyen körök létrehozását. Nemrég a Kéziszerszámgyárban is alakítottak műszaki kört a kiváló dolgozókból és újítókból. Ez a kör még csak most kezdi meg a munkáját, és munkatervét a vállalati tervvel párhuzamosan igyekeznek kialakítani. Ehhez hasonló, de bizonyos mértékig más jellegű, a Kéziszerszámgyár úgynevezett gyártmányfejlesztő-bizottsága. E bizottság 12 tagja között mindössze három fizikai dolgozó van, — minden üzemrészből egyegy. Milyen feladatok megoldását tűzte maga elé a bizottság? Egyrészt a vállalati termelés kapkodó jellegének okát kívánja megvizsgálni, hogy megszüntetésére javító javaslatot tehessen. Ez igen fontos munka lesz, ha sikeresen oldják meg, mert a Kéziszerszámgyárban még korántsem elég ütemes, egyenletes a termelés. Másrészt a bizottság egy bérgazdálkodási kérdést is tanulmányozni szándékozik, hogy megoldást találjon rá. Azt akarják, hogy kevesebb utalványra és bürokráciára legyen szükség. Mindez nagyon helyes elképzelés, de mennyivel több kilátás lenne a sikerre, ha a fizikai dolgozókat nagyobb mértékben bevonnák a munkába, érdekelté tennék őket — hiszen ők nagyon is érdekeltek például az ütemes termelésben, vagy a bürokrácia megszüntetésében — s nagyobb súlyt biztosítanának ennek a bizottságnak. Kezdetlegesebb fokon áll a Falemezgyár műszaki köre, amely januárban alakult újjá. Tavaly csak kampányszerűen. s talán formálisan is, végezte a munkáját, amely így meglehetősen ellaposodott november végére. Az újonnan alakult műszaki kör egyelőre még szervezés alatt áll. Minden bizonnyal helyes, hogy fokozottabban népszerűsíteni kívánja a kör a rendelkezésre álló műszaki irodalmat a dolgozók között, de emellett, a szakma sajátosságainak figyelembe vételével, a Kenderfonógyár műszaki köréhez hasonlóan munkájának tágabb teret és körülhatároltabb programot kell adni majd. Erre annál inkább szükség van, mivel — bár örvendetesen szaporodott itt is az újítások száma és egyre több újító akad a fizikai dolgozók között — többnyire jelentéktelen újításokat adnak be, amint mondják az üzemben. Ha a dolgozók a műszaki körben segítséget kapnak, s a kör állandó munkája folytán egyre több szakismeretet szereznek, feltétlenül emelkedni fog az újítások színvonala és jelentősége is, A technika fejlesztése kétségkívül csak a dolgozók nagy tömegeinek segítségével érhet el komoly eredményeket. Viszont ehhez feltétlenül arra van szükség, hogy a dolgozók nagy tömegeit megismertessük napról napra mind mélyebben és alaposabban a technikai kultúrával. A műszaki köröknek ez is egyik feladata. Több műszaki kör programjára tűzte a műszaki képzést. Emellett természetesen szakmai továbbképző tanfolyamok is folynak az üzemekben, mert hiszen az alapvető, ismeretek nyújtása ezeknek a tanfolyamoknak a feladata. Üzemi tanfolyamaink azonban egyelőre még elsősorban csak az alapvető Ismereteket nyújtják a dolgozók széles rétegének. A műszaki köröknek tehát segíteni 'kell a dolgozókat egy-egy részprobléma alaposabb megismerésében is, bevezetni őket a könyvek világába, hogy önállóan is tovább képezhessék magukat. Hiszen a jelentősebb technikai módosítások, újítások megvalósítására általában mélyebb ismeretek szükségesek és nélkülözhetetlen a szakirodalom tanulmányoaá-, sa. A Szegedi Textilművek újonnan alakult műszaki körének jó támogatást nyújthat az üzem műszaki könyvtára és azok a dolgozók, akik már eléggé jártasak a könyvtárban megtalálható szakkönyvek között. Bár számszerűleg nem kevesen olvassák a műszaki könyvtár könyveit, közöttük még aránylag elég kevés fizikai dolgozó van, s főként kevés azoknak a fizikai dolgozóknak a száma, akik újításaik, a technika fejlesztését célzó elképzeléseik megvalósításához tanulmányozzák is a műszaki irodalmat, akik tehát már mélyebben járatosak a technikai kultúrában. A cél világos: ezeknek a fizikai dolgozóknak példájára kell képeznünk, segítenünk és irányítanunk a munkások zömének technikai érdeklődését is. Nem kell attól félnünk, hogy a dolgozók majd idegenkednek ettől, ellenkezőleg: technikai érdeklődésük úgyszólván kimeríthetetlen, legfeljebb csak az első lépések riasztják el őket az ismeretek hiányában. Tehát különösen ezeknél az első lépéseknél kell segítséget nyújtani, N. F. A Szegedi Texlilművekben tok újítás látott már napvilágot. A legnagyobb érdeklődés azonban a mostanit kísérte. Ilogy miért? F.lsősorban azért, mert az egyik legkorszerűbb gépen, szovjet gépen tőrtént az újítás. • Január eleje óta a Textilmüvekben 27—28 milliméter elemihosszúságú pamutszállal dolgoznak, az elmúlt évi 32 milliméteres helyett. Ez a rövidebb szálhosszúság megkívánta, hogy átállítsák a gépeket. Ez azonban nem ment egykönnyen. A szovjet gépeken a legkisebb nyújtótávolság állítása 32 milliméter volt. Tudvalevőleg a nyújlőtávolságot mindig kétmilliméterrel hosszabbra kell állítani, mint az elemi szál hossza: — a 28 milliméter szálhoszszúságnál tehát 30 milliméterre. Ezt a szovjet gépeken sem lehetett állítani — a legkisebb állítás 32 milliméter. Ezért minőségi romlás mutatkozott. A textilgyárak újítói közül Bodó Zoltán főtechnológus, Bille György technológus és Zombori Zoltán fonodavezető előbb egy új gép tervezéséhez kezdtek. Az idő azonban gyorsan haladt, a minőség nem javult és ezért már-már úgy látszott, hogy tehetetlenek a Textilművekben. A három szakember a már majdnem kész új nyújtómű tervezését abba is hagyta, s a szakkönyvek forgatásához kezdett. Az eígondo. A magyar—szovjeí barátsági héi eseményei a szegedi iskolákban A szegcdi Középiskolákban március 11. és 16. köztit rendezik meg a magyar—szovjet barátsági hetet. A barátsági belet minden iskolában ünnepélyes iskolngyűlés keretében nyitották meg. A hétfői és a keddi napokon a Szovjetunió politikájának és gazdasági életének eredményeiről, a szovjet tanulók életéről tartottak előadást az iskolák DISZ-szervczctci. Ezeken a napokon tartottak előadást a lenini Ivomszomolról és nyitották meg a szakkörök által rendezett kiállításokat A következő napokban kerül sor a szavaló-versenyekre, valamint a ;,Mai életet ábrázoló szovjet festészet" velltettképes előadásokra. Az iskolákban az irodalmi szakkörök könyvkiállítást rendeznek a szovjet írók műveiből. A szovjet könyv ünnepi hetében oz iskolák megtekintik az egyetemi, a Somogyi és a Gorkij Könyvtárok által rendezőit szovjet könyvkiállítást A szovjet film ünnepi hetében az iskolák tanulói közösen tekintik meg a szovjet filmeket és a szegedi Nemzeti Színház két szovjet darabját. A középiskolák a magyar-" szovjet borátsági hetet közös ünnepéllyel fejezik be az Üttörőházban, ahol a Tömörkény István Leánygimnázium, a Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium ós a Ságvári Endre Gimnázium tanulói szerepelnek.