Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-24 / 47. szám

Péntek, 1936. február 21. Az iskolai és iskotánkiviili fiatalság nevelése egyik legfontosabb társadalmi feladatunk Pedagógusok és szülők ankétja a Szabadság-moziban 3 0ELM9IY9R0RSWJ „Pedagógusok és szülők" címmel ankétot rendezett tegnap a Szabadság Film­színházban a városi tanács VB oktatási osztálya és a Pe­dagógus Szakszervezet városi bizottsága. Az ankét elnöksé­gében a következő elvtársai: foglaltak helyet: Balogh Ist­ván, az MDP városi bizottsá­ga titkára, Tombácz Imre, a városi tanács VB elnökhelyet­tese, Tettamanti Béla, tan­székvezető egyetemi tanár, Farkas Istvánná, az MNDSZ városi titkára- ökrös János, Bakos Mihály, a Pedagógus Szakszervezet képviselői, és Kovács Alajos, a városi DISZ-bizottság képviselője. Tombácz Imre elvtárs meg­nyitó szavai után Szarka Jó­zsef elvtárs, a Budapesti Ne­veléstudományi Intézet osz­tályvezetője tartott vitaindító előadást az ankéton nagy­számban megjelent pedagógu­soknak és szülőknek. Szarka Jczsef előadása bevezető ré­szében körvonalazta a fe­gyelmezett ember arculatát, majd az erkölcsre és a fe­gyelemre való nevelés kérdé­seiről beszélt. Előadásában hangsúlyozta, hogy a fegyelem nem mellékter­méke a nevelésnek, külö­nösen nem a mi társadal­munkban, ahol az öntuda­tos fegyelemre való neve­lést tűzik ki célul pedagó­gusaink. Beszélt a tanulók Iskolai és az otthoni fegyelmezésének kérdéseiről. Szarka elvtárs kifejtette, hogy a teljes odaadással való is­kolai és szülői nevelésnek nem velejárója a testi fé­nyt lés. Aki ennek az ellenkezőjét vallja, az szégyenletes gyá­moltalanságáról tesz tanúsá­got önmaga és a gyermekek előtt. A legnehezebb eseteket is meg lehet oldani — még­pedig eredménycsen — a pedagógiai „nevelő" pofo­nok 6s verések nélkül. Végül arról beszélt Szarka elvtárs, hogy a múlt rend­szerben soha nem tapasztalt gondoskodást tanúsít pár­tunk ós kormányunk a peda­gógiai munika iránt. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán, mely napjainkban zajlik le, Hruscsov elvtárs beszá­molójában igen jelentős te­ret szentelt a nevelés és ok­tatás kérdésének. | A mi fegyverünkkel, az ok-| tatás és nevelés fegyverével nem lehet robbantani, vagy elsöprő győzelmeket aratni i egyszeriben. ' A mi fegyverünk a szívós oktató-nevelőmunka, mely­nek következetes gyakorlá­sa vezet csak igazi győze­lemre — fejezte be előadását Szarka elvtárs. A hozzászólók elsőjekém dr. Stöclrl Ferencné, a Guten­berg utcai leányiskola taná­ra az iskolások részére biz­tosított rendezvények pontat­lanságáról beszélt, hogy a késedelmes rendezvények jo­gosan veszik igénybe a gyer­mekek türelmetlenségét. Far­kas Mátyás, a Radnóti Gim­názium nevelője az iskolai munkához való új viszonyról szólt. Patik István, a Tanító­képző tanára hozzászólásában elítélte a testi fenyítést, mint nevelési módszert. A szülők­nek az iskolai nevelőmunka iránt való fokozottabb érdek­lődése felkeltéséről és annak szükségességéről szólt Hudi Antal, az Árpád téri Általá­nos Iskola tanára. Medzib­rovszki Endre, a Ságvári E. Gimnázium tanára a nevelők és a szülők ellenőrző munká­járól beszélt. Ezután Balogh István elv­társ, az MDP városi bizottsá­ga titkára üdvözölte az ankét résztvevőit, majd hangsúlyoz­ta, hogy az iskolai és iskolán kívüli fiatalság nevelése egyik legfontosabb társadalmi feladatunk. S erről ne feledkezzenek meg tömegszervezeteink sem. Ba­logh elvtárs beszélt a család­látogatások fontosságáról, s ennek kapcsán a meglévő ilyen természetű mulasztá­sokról is. Hangsúlyozta, hogy némely középiskolában nem kielégítő a DISZ munkája. Végül elmarasztalta a testi fenyí­tést és az azt alkalmazó magukról megfeledkező pe­dagógusokat, akik még nein tették mindenben maguké­vá a szocialista emberré­ncvelés módszereit. A hozzászólásokra Szarka József elvtárs válaszolt. Az eredményes és nagyon gyü­mölcsöző ankét Tombácz elv­társ zárszavával ért véget, melyet megelőzött az ankét résztvevőinek távirata, amelyben tiltakoztak a Szak­szervezeti Világszövetség Ausztriából való kiutasítása ellen. Pártélet A párttagság fontos követelménye: tevékeny részvétel az alapszervezet munkájában Újabb kedvezmény a vöröshagymára szerződőt) tsz-eknek és egyéni termelőknek A legújabb rendelkezések szerint a makói hagymater­melői zárt körzetben a kisha­szoobérleti szerződéskötések és a földhasználók személyé­ben beálló változásnak a be­adási kötelezettség szempont­jából való figyelembevételét február 29-ig engedélyezik abban az esetben, ha a bérbe­vevő igazolja, hogy a haszon­bérbe vett területre vörös­hagyma termelési szerződést köt. Hódmezővásárhely, Ma­kó és a makói járás egész te­rülete, valamint a szegedi já­ráshoz tartozó Tápé, Gyála­rét, Szőreg, Kübekháza, Üj­szentiván és Tiszasziget, tar­toznak a hagymatermelői zárt körzetbe. Az érintett községi és városi tanácsok most a legsürgősebben felül­vizsgálják a korábban eluta­sított haszonbérleti szerződé­seket és azok elbírálásánál a fenti rendelkezésnek megfe­lelően járnak el. A Minisztertanács hozzájá­rult ahhoz, hogy a makói hagymatermelői zárt körzet­ben azok a termelök, akik két katasztrális holdnál kisebb földdel rendelkeznek és ab­ból egy holdra vöröshagyma termelési szerződést kötnek, mentesülnek a kenyérgabona vetési kötelezettség teljesíté­se alól. A szerződéses vöröshagyma átadási kötelezettség teljesí­tésének határidejét a tsz-ekre vonatkozóan november 30­ban, az egyénileg gazdálkodó parasztokra vonatkozóan pe­dig november 15-ben állapí­totta meg a Minisztertanács. Kivételt képez ez alól, ha a termelők időközben a vörös­hagymára tárolási szerződést kötnék. Azoktól a tsz-ektől. ame­lyek 10 vagonon felüli meny­nyiségre kötnek vöröshagy­ma termelési szerződést, a termeltető vállalat a helyszí­nen veszi át a hagymát és an­nak elszállításáról is gondos­kodik. — Édesség-hetet tart a 143-as Csemegebolt. A ma kezdődő édesség-héten Sze­geden eddig még nem ismert csemege-különlegességeket is bemutatnak a Vörös Csillag­mozival szemben lévő bolt­ban. Külön árusítják a sze­gedi és a budapesti készítésű cukrászsüteményeiket., cseme­ge-különlegességeket, cukor­kákat. — Farsangi álarcos-bált tart holnap, szombaton este 8 órakor a Szegedi Kender­fonógyár DISZ-szervczete. A bált a gyár (kultúrtermében rendezik meg. | Ahol jól hasznosítják a szovjet tapasztalatokat A SZEGEDI KENDERFO­NÓGYÁR dolgozói szinte út­törő-munliút végeznek a legki­válóbb szovjet tapasztalatok el­terjesztésében. Az üzem dolgo­zóinak jó kiképzése mellett szá­mos texlilgyúrnak nyúj segítsé­get; Kovaijov szovjet mérnök módszerei alapján egységes sza­bályzatba foglalták a kiváló munkások legjobb munkafogá­sait. Most öt éve, hogy megkezd­ték az egyik legfontosabb üzem­részben, a vizcsfonóban ennek a kitűnő módszernek az alkal­mazását A jó eredmények alapjón évről évre újabb üzem­részekben teremtették meg az űjtípusú munkaszervezés felté­teleit. Így dolgoznak ma már a vizesfonó mellett a gilfonóban, a szárazfonóban, s ennek alap­ján végzik a tűköszörülést is. Most. a magyar—szovjet ba­rátság hónapjának közeledtével elhatároztál:, hogy tovább szé­lesítik az üzemben c szovjet módszer alkalmazásait. Az or­szág fonó üzemei közül első­ként kidolgozzák a símítás Ko­valjov-féle munkaszervezési sza­bályzatát. Kubil: Ferenc üzemvezető, a gyár egyik legrégibb dolgozó­ja fogott liozzá nemrég c nagy feladat megvalósításához. Csak­nem fél évszázada dolgozik az üzemben, s ebből 38 évet a si­mítóban töltött, mint művezető, A simító üzemrész régi szakmuu­kásainak jó munkamódszerein kívül így saját gazdag tapaszta­lataival is kiegészíti az új szer­vezési szabály/a tol. A KÖNYVALAKBAN ki­adásra kerülő munkában meg­írja a simítás eredetét, történe­tét is. Ennek hitelességét — a hivatalos adatok mellett — mi sem biztosítja jobban, mint, hogy Kubil: Ferenc műszaki pályafutása egykorú magának, a simítási műveletnek alkalmazási idejével. Az idős műszaki vezető meg­írja, liogy a kötözésre, illetve hat-hét féle ipari célru haszná­latos zsinegek nem voltak min­dig olyan egyenletes, síma-fé­nyűek, mint amilyeneket ma gombolyagformában a boltokban lehet kapni. Ezt a tulajdonságát az aránylag bonyolult simítási folyamat után kapja u kender­fonál. Először úgynevezett tüs­kebakra helyezik az orsókat. Az ezeken lévő „kócos" fonalat ezu­tán vizes „teknőbe", majd si­mító és egyéb liengerpárokon keresztül keményítős teknőbe, végül két hatalmas szárító hen­gerre vezetik. Közben igen gon­dosan kell ügyelni az egész mun­kafolyamatra, a szálszakadásra. Vigyázni kell arra is, bogy két fonal össze nc sodródjon stb., mert könnyen megtörténhet, hogy ilyesmi miatt le kell állí­tani a gépet, s ncm könnyű do­log a szálat az egész géprendsze­ren újból átvezetni. Az egész simítási munka te­hát nagy gyakorlatot, szakértel­met kíván. Azonban a gyár ve­zetőinek feladatát éppen az ne­hezíti meg, hogy az üzemrész mintegy 50 munkása között alig öt-hat hosszú gyakorlattal ren­delkező dolgozó van. A Kovaljov-módszer nagy je­lentősége éppen az, hogy alapos tanulmányozás alapján elemzik és több formában rögzítik a ré­gi szakmunkásoknak évtizedek során kialakult és bevált legjobb munkafogásait. Természetes, ők sem végeznek mindent tökélete­sen. Van közöttük olyan, aki a csomókötést, vagy má6 rész­munkát végez a legtökéleteseb­ben. Ezt az egy-egy munkafo­gást „örökítik meg" aztán mű­szaki leírás, vagy fényképfel­vétel formájában. Ebben köz­reműködik majd az üzem foto­szakkörc is. KUBIK FERENC vállalta, bogy az ilyen módon össze­gyűjtött tapasztalatok, fényké­pek, stb. alapján összeállítja a simító egységes munkaszervezé­si szabályát. Ennek alupján ok­tatják majd a dolgozókat a leg- j jobb munkamódszerekre, könyv­alakban pedig az oVszág többi fonóüzeménck is rendelkezésére bocsájtják. Dobó Balázs A VEZETŐSÉGVÁLASZTÓ taggyűlések Szegeden általá­ban a párt, a pártszervezet erősítésében jelölték meg annak feltételét, hogy a má­sodik ötéves tervet a Köz­ponti Vezetőség novemberi határozatának szellemében tudjuk megvalósítani. Tudott dolog azonban, hogy a párt­szervezetek ereje, tekintélye jelentős mértékben attól függ, hogy a kommunisták hogyan tartják be a Szervezeti Sza­bályzat által rájuk rótt kö­telességet, vagyis hogyan ve­szik ki részüket az alapszer­vezet munkájából. Ennek megfelelően a taggyűlések egyik legfontosabb feladatául szabtál: meg a vezetőségek­nek, hogy a párttagokat és a becsületes pártonkivüiieket bízzák meg valamilyen tár­sadalmi munkával. Az ipar­ban a termelékenység eme­lését a fejlett technika alap­ján, a mezőgazdaság termés­hozamának három százalékos emelkedését pedig elsősorban a termelőszövetkezetek fej­lesztése útján kell megvaló­sítani. A párt nem nélkü­lözheti tagjainak tevékeny társadalmi munkáját, mert a dolgozók mozgósítása a má­sodik ötéves terv célkitűzé­seinek megvalósítására szük­ségszerűen megköveteli, hogy erős és tekintélyes legyen a párt, a pártnak minden alap­szervezete. A Szegedi Kenderfonógyar pártértekezletén önkritiku­san feltárta a beszámoló, hogy az üzemben 246 párt­tagnak és 4 tagjelöltnek nincs semmilyen pártmegbí­zatása. Különösen megfeled­kezett a párttagok aktivizá­lásáról az l-es, II-es és a III-as alapszervezet. A párt­értekezlet fontos feladatául szabta meg a pártbizottság­nak és az alapszervezetek vezetőségének, hogy a lehető legsürgősebben szüntessék meg ezt a helyzetet és gon­doskodjanak arról, hogy a kommunisták — a betegeket és az időseket kivéve — va­lamennyien tevékenyen részt vegyenek az alapszervezetek munkájában. Ezt nemcsak a párt Szervezeti Szabályzata írja elő, hanem egy 1952 áp­rilisában hozott párthatározat is. E párthatározat szerint: «A pártbizottságoknak, alap­szervezet i vezetőségeknek arra kell törekedniük, hogy ne csak a tagság túlnyom;; többsége, de minden párttag teljesítse a párt iránti köte­lességét, aktívan kivegye a részét a pártmuníkébóH MINDEN SZEPITGETÉS nélkül meg kell állapítani: a pártszervezetek, egy vészében ennek ellenére több olyan párttag van, akinek nincs semmiféle pártmegbízaitása; akinek a párthoz való tarto­zását csupán a párttagsági könyvecskéje bizonyítja. Mi ennek az oka? Elsősor­ban az, hogy a párttagok kö­zött még mindig vannak olyanok, akik kivonják ma­gukat a társadalmi munka alól és azt mondják: ök már eleget dolgoztak a közös­ségért, dolgozzon már he­lyettük más. Hogy a párttag­ság között még ma is talál­kozunk ilyen nézetekkel, az a pártvezetőség, a pártcso­portok és a propagandisták munkájának gyengeségét ta­núsítja. Ez a helyzet arra mutat, hogy még nem sze­rezték meg a párt, a közös­ség számára végzett társa­dalmi munka becsü'etét, vagyis nem tudták megsze­rettetni velük ezt a szép és fontos tevékenységet. Ebből az a tanulság, hogy a párt­vezetőség a jövőben sokkal jobban becsülje meg az ön­zetlen és áldozatkész párt­munkásokat. Taggyűléseken állítsa őket követendő pél­daképül azok elé, akik még nem értették meg, mit je­lent a párt tómcgkapcsolatá­nak erősítéséért, az emberek boldogulásáért dolgozni. Másodsorban az az oka a pártmunka iránti közömbös­ségnek. hogy a pártvezetö­ség maga sem törődifc eléggé a párttagok aktivizálásával. Legtöbb helyen arra hivat­koznak, hogy nagyon nehéz minden párttagnak pártmeg­bízatást adni. Az ilyen felfo­gás arról tanúskodik, hogy az alapszervezet vezetősége szűklátókörűén dolgozik. Nem látja világosan, hogy a politikai munkának és a ter­melésnek számtalan olyan területe van, ahol égetően szükség van a párttagok po­litikai és szakmai tanácsadá­sára, példamutató munkájá­ra. A pártmegbizatás lehet termelési, műszaki, vagy po­litikai jellegű, lehet rövi­debb, vagy hosszabb időre szóló. A Ruhagyárban, a Kenderfonógyárban, de a többi szegedi üzemben is vannak még olyan dolgozók, akik száz százalékon alul tel­jesítik a tervüket. Emiatt egyrészt hátráltatják az üzem tervének teljesítését, másrészt őC: maguk keveseb­bet keresnek. Ilyen esetben a pártvezetőségnek elsőren­dű kötelessége, hogy a kivá­lóan dolgozó párttagoknak, szakmunkásoknak pártmeg­bízatásként adja a száz szá­zalékon alul teljesítő dolgo­zó'; segítését, szakmai ta­•Grvsal és munkamódszerát­; al. De lehet műszaki . gú megbízatást is adnia párttagoknak — különösen az üzemi alapszervezetek­hen. Pártmegfoízatásként le­het például adni a műszaki vezetőknek, vagy egy mű­szaki vezetőkből álló bri­gádnak, hogy vizsgálja meg, hogyan lehet csökkenteni az anyagköltséget. Ez rendkívül hasznos dolog, mert — ha hosszabb időt vesz is igény­be — a műszaki vezetők ja­vaslata alapján azután moz­gósítani tud a pártszervezet az anyagköltség csökkenté­sére. ÁLTALÁNOS TAPASZ­TALAT. hogy a politikai jel­legű pártmegbízatás keve­Élüzemavató ünnepség a Szegedi Kenderfonógyárban Szerdán délután ünnepel­ték meg a Szegedi Kender­fonógyár dolgozói, hogy üze­mük kilencedszer lett élüzem. Ezt a címet az elmúlt év utolsó negyedében végzett jó munkájuknak köszönhetik a dolgozók. Az élüzernavató ünnepsé­gen Sipos Erzsébet elvtárano vándorzászlót adott át az üzem dolgozóinal: a Könnyű­ipari Minisztérium ós a Tex­til- és Ruházati Dolgozók Szakszervezete nevében. Az üzem életéről és terveiről Nagygyörgy Mária elvtársnő számolt be — egyebek között elmondotta, hogy vállalták a dolgozók: még nagyobb mennyiségű, kiváló minőségű exportárut gyártanak. Külö­nös gondot kívánnak fordí­tani ezután gyártmányaik külsőjére is, Az ünnepségen a megyei és városjgspái'tbizottság nevé­ben Szabados István elvtárs köszöntötte az üzem dolgo­zóit, majd a szegedi textil­ipari üzemek jelenlévő kép­viselői nyújtották át virág­csokraikat, egyben kölcsönös versenyre hívták ki egymást. Ezekre a felhívásokra Ör­dögh János elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára vála­szolt, s ígéretet tett a gyár dolgozói nevében a további jó munkára, hogy — mint mondotta — majd tizedszer ls megkapják az élüzem el­met. — Farsangi mulatságot rendez a KIOSZ szegedi CSQ-, | portja szombaton este 8 óra- ! j kor az Oroszlán utcai kultúr- I ' teremben. I sebb a pártszervezetekben. Ez részben abból adódik, hogy a kommunista szakmunká­sok, művezetők bizonyos mértékig lebecsülik a poli­tikai jellegű társadalmi munkát és azt mondják: az -csak egyszerű parttagoknak valite. Ez rendkívül helyte­len. Azzal egyet kell érteni, hogy minden párttag olyan társadalmi munkát végez­zen, amire tudása és ereje alkalmassá teszi. De az nem közömbös például, hogy a pártvezetőség politikailag fej­lett, tekintélyes párttagokra bízza-e a DISZ-fiaitaldk po­litikai nevelését, vagy pedig tájékozatlan és hanyag mun­kásokat küld az ifik közé. A ZÖLDSZÖV pártszervezete — nagyon helyesen — a leg­jobb propagandistát bízta meg azzal, hogy vezesse a DISZ-szervezetben a Petőfi­iskolát. A Vasöntödében ez­előtt nagyon lanyha volt a DISZ munkája, ezért a párt­vezetőség egy politikailag fejlett elvtársat küldött a DISZ-be, hogy segítsen fel­éleszteni a fiatalok kulturá­lis életét. A politikailag és szakmailag jólképzett pártta­gok szavának nagyobb súlya van a fiatalok ós a pártonkí­vüliek előtt, s mivel tudá­suknál fogva hatékony segít­séget tudnak nyújtani, raj­tuk keresztül a pártot ls mindjobban megszeretik az emberek. Különösen nagy szűkség van arra, hogy a tagjelölt­nek felvett elvtársak kapja­nak ilyen, vagy olyan párt­megbízatást. Fejlődésüket, a párthoz való hűségüket nyil­ván azon lehet legjobban le­mérni, hogy a párttól kapott megbízatást milyen felelős­séggel hajtják végre. Azok a pártszervezetek, amelyek nem adnak semmilyen társa­dalmi munkát a tagjelöltek­nek, alapjában véve nem tö­rődnek fejlődésükkel. A tag­jelöltségi idő lejártával pe­dig kapkodnak fúhöz-fához, nem tudják, hogy milyen te­vékenység alapján javasol­ják teljes jogú párttagnak. Teljesen világos: a pártta­gok a termelési és a társa­dalmi munkában kovácsolód­nak leninistákká, bátor har­cosokká, kiváló munkásokká. A Jutaárugyárban nem­csak a párttagoknak, hanem a párthoz hú pártonkívüliek­nek is adnak ilyen, vagy olyan megbízatást. Kovács Sándor pártonkívüli műve­zető, miután eredményesen segítette az egyik száz szá­zalékon alul teljesítő mun­kásasszonyt, kijelentette: -Szívesen elvégzem azt a munkát, amit a párttól ka­piok. Jólesik látnom, hogy se­gítségem hatására vidámab­ban, gyorsabban megy a munka*. AZ ALAPSZERVEZET munkájában való részvétel azonban csak akkor járul hozzá igazán a párttagok és a pártonkívüliek fejlődéséhez, ha a pártvezetöség tagjai, vagy a pártbizalmiak ellen­őrzik is a pártmegbízatások teljesítését. Ha az emberek azt látják, hogy társadalmi munkájuk fontos a párt szá­mára és annak elvégzését számon is kérik tőlük, akkor nagyobb kedvvel, több fele­lősséggel végzik el a rájuk bízott feladatot. Nem szabad tehát megfeledkezni a párt­munkásokról, hanem időköz­ben ellenőrizni kell őket. se­gítséget kell nyújtani nekik­Ismételjük: az alapszerve­zet területén számtalan olyan munka adódik, ame­lyeknek elvégzése lehetetlen a párttagok tevékeny mun­kája nélkül. Ezért az új pártvezetőségek bátran bíz­zanak meg minden elvtársat erejének és tudásának meg­felelően társadalmi munká­val. A párt tagja csak az le­het, aki aktívan részt ves:: alapszervezetének munkájá­ban és ezzel hozzájárul r. párt erejének, tekintélyének és befolyásának növekedésé­hez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom