Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-19 / 43. szám

*H¥«GT<IRORSZflG Yasamap. 1956. február 19. Az SZKP XX, kongresszusának február 17-i és 18-i ülése (Folytatás az első oldalról.) vadalomban fegyveres győzött, biztosította a lista átalakuláshoz vezető békés út lehetőségét. A leninizmus, megmutatva a kínai népnek a szocializ­mushoz vezető igaz utat, kínai talajon is felvirág­zott és a nagy kinai forra­dalom tapasztalataival gaz­dagodott. (taps) Sajátos volt a forradalom menetének képe Jugoszláviá­ban. A fasizmus ellen vívott jugoszláv partizánháború egybeolvadt a Jugoszláviát eláruló burzsoázia és a föl­desurak elleni polgárháború­val. Csehszlovákiában a háború után kialakult kedvező hely­zet alapján itt a szocialista forradalom békés úton ha­ladt, hatalomra jutottak a kommunisták, miután nem­csak a dolgozói: hozzájuk közelálló pártjaival kötöttek szövetséget, hanem az általá­nos nemzeti frontot támo­gató polgári pártokkal is. A maga módján, de szin­A reformisták és a revi­zionisták azelőtt és most is, harccal mindig csak arra törekedtek, szoeia- és törekednek, hogy a mun­kásosztály harcát leszűkítsék az apró reformokért. Ismeretes, hogy egyes szo­cialista pártok megszerezték a parlamenti többséget, sőt több országban szocialista kormány volt és van ma is. Ámde itt is csak egyes ki­sebb engedményekre szorít­koznak a munkások javára, és nem épül semmiféle szo­cializmus. Arra van szükség, hogy a társadalom állami irányí­tása a munkásosztály kezé­be kerüljön, hogy a mun­kásosztály ne elégedjék ineg a kapitalisták asztalá­ról lehulló morzsákkal, ha­nem a többség megszerzése után vegye k'ezcbe a hatal­mat és szüntesse meg a fő termelési eszközök magán­tulajdonát. A kapitalizmusból a szocia­lizmusba vezető mindennemű átmenet a társadalmi viszo­lesztése az imperializpius és a proletárforradalmak kor­szakára. megőfzi és továbbra is megtartja tudományos ér­tékét, valamint politikai ere­jét és gyakorlati jelentőségét. A kapitalizmus jelen hely­zetéről szólva Mikojan hang­súlyozta. hogy a marxizmus —leninizmustól idegen a ka­pitalizmus abszolút pangásá­nak elmélete. » A mai tőkés gazdaság ál­lapotát elemezve aligha se­gíthet és aligha helyes Sztá­linnak „A szocializmus köz­gazdasági problémái a Szov­jetunióban" című művében az Egyesült Államokra, Ang­liára és Franciaországra vo­natkozó és arról szóló ismert megállapítása, hogy miután a világpiac kettészakadt, „ezekben az országokban a termelés mérete csökkeni fog". Ez az állítás nem ma­gyarázza meg a mai kapita­lizmus bonyolult és ellent­mondó jelenségeit és több ka­pitalista ország termelésének növekedését a háború után. Lenin 1916-ban az irnpe­nyokban végbemenő fordulat: rializmusról írt művében Z^f^L^AZ ^Z^ Jr^J^J"- lúngeszűcn megvilágította tott el a szocialista forrada lom győzelméhez Bulgária, Románia. Magyarország, Len­gyelország és a többi népi demokratikus ország mun­kásosztálya. Ilyenformán a történelem megcáfolhatatlanul bebizo­nyította, hogy igazuk van a kommunizmus tanítóinak, akik előre láttáik, hogy a fegyveres felkelés útján kí­vül a forradalom békés úton is fejlődhet. Akadhatnak olyan politi­kailag bárdolatlan emberek, akik felteszik a kérdést: mi a különbség a marxizmus és a reformizmus között, nem csúsztunk-e a revizionisták útjára? radalom, de forradalom, törvényszerű­nmn h,^. min/la. I^ÍMIOO-' 1 ? amelyen minden nép keresz túlmegy. A hatalom átvétele a nép által, a fordulat a ter­melési eszközök tulajdoná­ban, az áttérés a magántulaj­don formájáról a társadalmi tulajdon formájára — ez a legnagyobb történelmi fordu­lat. A forradalom — akár bé­kés, akár nran békés — mindig forradalom lesz, a reformizmus pedig mindig egy helyben topogás. Ezért a munkásosztálynak, hogy győzhessen, lankadatla­nul harcolnia kell a refor­mizmus és a soraiban keletke­zett reformista ábrándok el­len. — Az új viszonyok között emberiség is érvényes az a lenini tétel, hogy aipjg van imperializmus, megmarad a háború kitörésé­nek gazdasági alapja is. A háború azonban nem végzet­szerűen elkerülhetetlen. A kérdést bizonyos történelmi, a fejlődés jelenlegi szakaszá­ban a világon kialakult erő­viszonyokat jellemző feltéte­lek határozzák meg. Eask a fellételek a második világhá­ború után keletkeztek és erő­södtek meg. A béke erőit számbavéve Mikojan utalt a szocializmus országaira, a gyarmati el­nyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai országokra, sok európai ország, például Franciaország, Olaszország fejlett munkásosztályaira, majd így folytatta: A többi ország munkásai, parasztjai, dolgozói, értelmi­ségének javarésze, burzsoázi­ájának egy része nem kíván újabb háborút: ismerik a há­ború pusztító erejét. De vannak nagy imperia­lista monopóliumok, — pél­dául az Egyesült Államokban amelyektől a háború nem ségét és rámutatott, hogy a kapitalizmus rothadása nem zárja ki a termelés rohamos növekedését, hogy egyes ipar­ágak, egyes országok az im­perializmus korszakában na­gyobb, vagy kisebb erővel ezen irányzatoknál: hol az egyikét, hol a másikát mu­tatják. Egyébként feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a „köz­gazdasági problémák" egyes más tételei is arra szorul­nak, hogy közgazdászaink mélyrehatóan tanulmányoz­zák és bírálóan felülvizsgál­ják azokat a marxizmus­leninizmus fényében. A történelem menete arról tanúskodik, hogy a marxiz­mus—leninizmus összes elvi w "tététel változatlanul béiga- hibákat és hiáüjrossáeokat, hagyják^pusrtuíni"~a civilt- ódnak az imperializmus határozottan rálépett ezekki­zációt, hanem azonnal össze- fejlődésének adott szakasza- javításának és felszámolásá­fognak kényszerzubbonyt tó. Ennek altalanos " le- nak útjára a politikai teve­húznak az agresszorokra és szögezése azonban kevés. Ko- ^^ - t„i. telességünk konkrétan tanul Elkerülhetetlen-e a háború ? legjobbjai Mikojan ezután hangsú­lyozta, hogy gigászi elméleti és politikai jelentősége lenne egy olyan tankönyvnek, amely minden oldaláról meg­világítaná a világ első nagy szocialista államának kelet­• kjzését és fejlődését. Mindezideig nem rendelke­zünk igazi marxista művel a polgárháború időszakából sem. Több megjelent könyv tetemes hiányosságokkal küzd, nem képvisel tudomá­nyos értéket, néhány pedig még negatív szerepet is tölt­het be. Mikojain ezután röviden foglalkozott a szovjet filozó­fusok munkájával, megbé­lyegezte az e téren mutatko­zó dogmatizmust majd a jo­gászokról szólott. Meg kell jegyezni, hogy a szovjet jog­tudomány, a törvényhozás és a perrendtartás a szovjet hatalom első időszakában, Lenin életében és néhány évig halála után gyorsabban fejlődött a marxizmus—leni­nizmus eszméinek, a proletár szocialista törvényesség alap­jainak megfelelően, amelyek helyesen tükröződtek pár­tunk programjában. Nem lehet ezt elmondania későbbi időszakról. A párt szükségesnek tartotta — mondotta —, hogy helyre­hozza a dolgot abból kiin­dulva, hogy»a maga teljessé­gében meg kell szilárdítani a lenini szocialista törvényes­séget. Mikojan hangoztatta; re­méljük, hogy a XX. párt­kongresszus igen komoly ösztönzést jelent majd a/, ideológiai front dolgozóinak és igazában hozzáfognak az alkotó tudományos munká­hoz. — A kollektív vezetésre és a kommunista párt egységére támaszkodva a Központi Bi­zottság bátran feltárta az el­múlt években felhalmozódott végetvetnek mindennemű há­borúnak, de egyúttal a kapi­talizmusnak is. (Hosszantartó taps.) Minél erősebb a szocializ­mus tábora — annál na­gyobbak ax esélyek, hogy a világot átfogó békemozgalom győzedelmeskedik és az ag­resszorok nem mernek hábo­rút kirobbantani. Ezért mondja a Központi Bizottság beszámolója, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A történe­lem olyan szakaszba lépett, amikor létrejöttek a feltételek és a lehetőségek a háború ki­rebbantásának megakadá­lyozására és nem csupán a tartós béke, hanem a szi­lárd béke biztosítására is, azzal a kőtelező feltétellel, hogy a népek szakadatlanul harcolnak a békéért, a há­borús veszély ellen, éberek követelt áldozatokat, sőt el- az esetleges agresszióval ler.kezőleg, minden eddigit szemben. felülmúló nyereség-forrás volt számukra. Ezek nem el­lenzik a háborús terveket, no­ha az amerikai nép ellene van a háborúnak. Még nem volt olyan há­ború. amikor idegen orszá­gok bombája, vagy lövedé­ke amerikai földre, amerikai varosokra és gyárakra hul­lott volna. — Most van erre reális lehetőség. Amerikai agresszió esetén viszonzás­ként hidrogénbombák eshet­nek amerikai városokra is ré az amerikai imperialisták nem rejtőzhetnének el, s gyáraikat sem tudnák elrej­teni a bombái: elől. Mi úgy véljük, ha valaki hidrogén-, vagy atombom­bát próba! ledobni, akkor az A. I. Mikojan azzal az el­lenséges híresztolésseL szem­ben, hogy a Szovjetunió há­ború segítségével az egész világra ki akarja terjeszteni a kommunizmust, leszögezte, hogy ez rágalmazás. A kom­munizmus eszméi háború nélkül is győzedelmesked­nek! A kommunista építés sike­rénei: érdekei szögesen ellen­tétesek a fegyverkezési ver­seny politikájával — mon­dotta. A béke biztosítja számunk­ra. hogy a legrövidebb időn belül felépítsük a kommu­nizmust országunkban és a győztés szocializmus orszá­gaiban. Emeljük mapa«abb színvonalra az elméleti munkát Mikojan elöljáróban kije­lentette, hogy az elméleti munka nem kielégítő, majd így folytatta: Sajnos az utób­bi 15—20 esztendőiben nálunk igen kevéssé fordultak a lenini eszmél: kincsestárához, akár az ország belső életének. jelenségeinek megértéséről és megmagyarázásáról volt szó. Ez természetesen nem azért történt így. mintha a lenini eszmék elavultak, vagy elég­telenek lennének a mai hely­zet értelmezésére. A leninizmus, amely a mányozni mikor, Ihol, milyen mértékben és miképpen tör­ténik ez. Komoly mértékben elmara­dunk a kapitalizmus jelen szakaszának tanulmányozásá­ban, nem foglalkozunk a té­nyek és a számadatok mély­reható elemzésével. A Szov­jetunió és a népi demokrati­kus országok gazdaságát ta­nulmányozó közgazdászaink gyakran elsiklanak a felszí­nen, elkerülik az egyes orszá­gok fejlődési sajátosságainak megvilágítását. Mikojan elismerőleg szólt a politikai gazdaságtan tan­könyv kibocsátásáról, de hoz­záfűzte hogy ez további töké­letesítésre szorul. A Központi Bizottság be­számolója — folytatta Miko­jan — világosan beszél pro­pagandamunkánk nem ki­elégítő állapotáról. Ennek az az egyik fő oka. hogy a mar­xizmus—leninizmust nálunk rendszerint csak a párttörté­net rövid tanfolyama alapján tanulmányozzák. A marxiz­mus—leninizmus eszmei gaz­dagságát nem lehet belehe­lyezni párturik > történetének korlátozott témakeretébe, még kevésbé a párttörténet rövid tanfolyamának témake­retébe. Kívánatos, hogy erre a célra különleges elméleti tankönyvek készüljenek a különböző felkészültségű elv­társak részére. A párttörténet rövid tanfolyama nem elégít­het ki bennünket már csak azért sem, mert ez a rövid tanfolyam nem világítja meg pártéletünk legutóbbi csak­nem húsz esztendejének ese­ményeit. Hangoztatta továbbá, hogy a leninizmus álláspontjáról jobban megvilágíthatnának több olyan tényt és eseményt is, amelyet a „rövid tanfo­lyam" kifejt. kenység, a gazdasági és kul­turális építés, a pártépítés minden területén. Ebben van Központi Bizottságunk mun­kájának igazi lenini vonása. Túlzás nélkül elmondhat­juk, hogy Lenin halála óta a XX. pártkongresszus a leg­fontosabb kongresszus pár­tunk történetében. A lenini szellem és a leni­nizmus hatja át egész mun­kánkat és minden határo­zatunkat, mintha Lenin élne és közöttünk volna. (Viharos, hosszantartó taps.) Miiként örülne Lenin, ha most, 32 esztendő múltán lát­hatná, mennyire megvan pártunk sorainak és vezeté­sének szervezeti és politikai egysége, mennyire virágza­nak a marxizmus—leniniz­mus eszméi, mennyire meg­bonthatatlan és erős a mun­kásosztály szövetsége a kol­hozparasztsággal, ha látná, hogy mi nemcsak esküszünk Lenin nevére, hanem minden erőnkkel át is ültetjük az életbe Lenin eszméit és szen­tül teljesítjük végakaratát. (Viharos, hosszantartó taps.) Pártunk XX. kongresszusa, a kongresszus határozatai, a Központi Bizottság beszámo­lója széleskörű ós lelkes visszhangot kelt a pártban, a szovjet országban, minden külföldi barátunkban. Meg­valósulnak a párt és az or­szág előtt álló új, hatalmas feladatok. Erről nincs ben­nünk a legkisebb kétely sem, ezt biztosra veszik baráta­ink .is, ellenségeink, pedig hagyjanak fel kétségeikkel. A kommunizmushoz vezető előrehaladásunk biztosítéka mindenekelőtt abban rejlik, hogv — mint halhatatlan ve­zérünk és tanítónk. Lenin mondotta: -a világ legcsodá­latosabb erejére támaszko­dunk, a munkások és parasz­tok erejére??. (Viharos, szűn­ni nem akaró taps.) I. G. Kebin (észtországi pártszervezet) után Enver Hodzsa emelkedett szólásra. A kongresszus küldöttei és vendégei meleg fogadtatás­ban részesítették. Az albán nép hősiesen har­colt szabadságért, megszaba­dult az évszázados rabszolga­sorstól és ma — a marxiz­mus—leninizmus diadalmas eszméit követve, a nagy Szovjetunió Kommunista Pártjának és népednek segít­ségére támaszkodva — a szo­cializmust építi — mondotta többek között. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XX. kongresz­szusát nagy iskoláinak tartjuk a magunk számára — jelen­tette ki Enver Hodzsa. Enver Hodzsa elvtárs be­számolt azokról a nagy vál­tozásokról, amelyek Albáni­ában mentek végbe azóta, hogy megteremtették ott a népi demokratikus rendet, felszámolták a földesurak és a kapitalisták hatalmát. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja — jelentette ki — szülőanyánk, amely tanít bennünket; világítótorony, amely megvilágítja az utat az egész világ kommunista­és munkáspártjai előtt; a Szovjetunió Kommunista Pártja számunkra) a napfény; s mi úgy őrizzük szeretetün­ket Lenin nagy pártja iránt, mint szemünk világát. Né­pünk örökké hálás lesz az or­szágunknak nyújtott mérhe­tetlen segítségért, drága szovjet elvtársak. Ezután Cod Jen-gen elv­társ, a Koreai Munkapárt küldötte emelkedett szólásra. A kongresszus küldöttei hosszantartó tapssal fogad­ták. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának XX. kongresz­szusa — mondotta Coi Jen­gen — új, ruagy esemény, amely történelmi jelentőségű nemcsak a szovjet nép éle­tében, hanem az. egész hala­dó emberiség életében is. A nagy szovjet nép, amely­nek hősies fegyveres erői fél­szabadították a kioreai népet a japán imperializmus igája alól. támogat bennünket az új élet építésében. Ezután V. M. Molotov mondott beszédet. A következő felszólaló Sz. D. Ign&tev volt (baskiriai pártszervezet.) Ezután G. K. Zsukov (moszkvai pártszervezet) lé­liett a szónoki emelvényre. A fegyveres erők személyi állománya — mondotta — akárcsak az egész szovjet nép, szeretett kommunista pártja köré tömörülve fo­gadta a XX. kongresszust. A szovjet harcosod: üratártalanul odaadok népük iránt és min­dig készek arra, hogy becsü­lettel és méltó módon telje­sítsék a szeretett hazájuk vé­delmével kapcsolatos kato­nai feladatokat. Pártunk és kormányunk — mondotta — mindent meg­tesz. hogy fenntartsa a békél, s erősítse a bizalmat és a ba­rátságot a népek közölt. A honvédelmi minisztérium tel­jes egészében és pontosan határidőre hajtotta végre a szovjet kormány arra vonat­kozóan hozott határozatát, hogy a Szovjetunió 640 000 fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. A kor­mány egyúttal 1956-ra vonat­kozóan • közel tízmilliárd ru­bellel csökkentette a katonai kiadásokat. Port Arthur-i és Porkkala-Udd-i katonai tá­maszpontjainkról kivontuk csapatainkat. Ezeket az ala­kulatokat feloszlattuk. A Szovjetunió példáját követték a népi demokratikus orszá­gok, Lengyelország, Csehszlo­vákia, Magyarország, Romá­nia, Bulgária, és Albánia ösz­szesen 180 000 fővel csökken­tették fegyveres erőik létszá­mát. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok nem sza­vakban, hanem tetteikkel haj­tottak végre intézkedéseket a nemzetközi feszültség enyhí­tésére. A szovjet népnek — álla­pította meg a felszólaló —» tekintettel kell egyúttal len­nie arra, hogy a nemzetközi együttműködés politikáját az agresszív körök ellenállással fogadják. A nemzetközi fe­szültség bizonyos enyhülése ellenére a vezető kapitalista országok nem csökkentették fegyveres erőik létszámát; További erőfeszítéseket tesz­nek a tömből: kiszélesítésére, a katonai költségvetések nö­velésére, a fegyverkezési hajsza folytatására. A Szovjetunió — folytatta a felszólaló — senkit sem fenyeget és senkit sem szán­dékozik megtámadni. Tekin­tettel azonban arra, hogy még nem jött létre megegye­zés a fegyveres erők létszá­mának csökkentésére és az atomfegyver eltiltására vo­natkozóan, s egyelőre a tar­tós békére nincs biztos ga­rancia. kénytelenek vagyunk olyan fegyveres erőbet fenn­tartani, amelyek biztosan meg tudjál: védeni hazánk érdekeit, nehogy ellenségeink bármiféle provokációja is vá­ratlanul érjen bennünket; Zsukov elvtárs kijelentette; bogy a szovjet fegyveres erő­ket — hála a pártnak és a kormánynak, amelyek állan­dóan gondoskodnak az ország védelmi képességéről — gyö­keresen átalakították; a szov­jet fegyveres erők minőségi tekintetben magasan felette vannak annak a színvonal­nak, amelyen a Nagy Hon­védő Háború r'égén álltak Jelenleg különféle atom- és termonukleáris fegyverekkel, különféle típusú, hatalmas rakéta- és sugárhajtású fegy­verekkel. többek között nagy hatótávolságú rakétákkal rendelkeznek. Elsőrendű lökhajtásos légi­erővel rendelkeznek, amely meg tudja oldani mindazokat a feladatokat, amelyek az agresszor támadása esetén hárulnak rá. Fegyveres erőink és szövet­cégeseink hadseregei — mon­dotta befejezésül Zsukov — valóban testvéri és összefor­rott család, amely a népeink ragyogó jövőjéért küzdő és népeink érdekeit önfeláldo­zóan védelmező harcosokból áll. Ez adja erőnket és fölé­nyünket a kapitalista tábor fegyveres erőivel szemben. Az esti ülésen, amelyen F. R. Kozlov elnökölt, felszólalt O. V. Kuusinen (karell-firun pártszervezet) és L. M. Kaga­rovics. A Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttsége nevé­ben beszédet mondott a kong­resszuson Truong Chiöh. Fel­olvasta a Vietnami Dolgozói; Pártja Központi Bizottságá­nak üdvözletét. amelyet a párt elnöke, Ho Si Minh irt alá, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja nevében Harry Pollitt üdvözölte a kongresz­szust. Ezután felolvasták Jo­szip Broz Tito üdvözlő leve­lét, amely a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége és Ju­goszlávia dolgozó népeinek szocialista szövetsége nevé­ben érkezett az SZKP XX. kongresszusánál: címéve. Ezzel az esti ülés befejező­dött. A kongresszus 20-án tartja következő ülését. Vita-est Berlinben Ax SZKP XX. kongresszusának február 18-i ölése Az SZKP XX. kongresszu­sának február 18-i délelőtti ülésén, amelyen B. Gafurov akár a nemzetközi helyzet marxizmus alkotó tovébbfej- -elnökölt, folytatódott az SZKP Központi Bizottsága beszámolójának és a Köz­ponti Revíziós Bizottság je­lentésének megvitatása. Berlin (MTI) A Hamburg­ban megjelenő die Anderer Zeitung, a Német Szociálde­mokrata Párt baloldali ellen­zéki csoportjának lapja, pén­teken vitaestet rendezett Nyugat-Berlinben. Megvi­tatták a nemzetközi politika legutóbbi eseményeit, min­denekelőtt N. Sz. Hruscsov­nak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága első titkárának a moszk­vai pártkongresszuson el­hangzott nagyjelentőségű be­számolóját. A vitaesten mintegy 500 nyugat-berlini szociáldemok­rata párttag és funkcioná­rius vett részt. Az elhang­zott felszólalások arról ta­núskodtak, hogy N. Sz. Hrus­csov beszéde mély benyo­mást tett a német szociálde­mokratákra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom