Délmagyarország, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

VNAG'PRÖLETARJAI egyesüljetek? AZ MDP CSONGRADMEGYEl BIZOTTSÁGAINAK LAPJA XII. évfolyam, 27. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1930. február 1. MAI SZAMUNKBÓL: VISSZAÉRKEZTEK A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MEGBÍZOTTAI A POLITIKAI TANÁCSKOZÓ BIZOTTSÁG PRÁGAI ÜLÉSSZAKÁRÓL (2. oldal) /. ILAV DOLGOZÓI A HÁLÓZATI VESZTESÉG CSÖKKENTÉSÉÉRT (3. oldal) IFJÜSAGI SZÍNPAD SZEGEDEN i (4. oldal) A Magyar Sajtó Napja Hatodszor ünnepeljük az illegális Szabad Nép meg­jelenésének évfordulóján a Magyar Sajtó Napját. Ez a nap évről évre szélesebb körű ünneppé válik. A sajtó munkatársain kívül országunk városaiban, falvaiban, üzemeiben és termelőszövetkezeteiben emlékeznek meg e napon a magyar sajtóról, hisz az újságok, a folyóira­tok ma már szorosabban hozzátartoznak a magyar dol­gozók mindennapi életéhez. Ez a jelenség is arra mutat, hogy a mai magyar sajtó megtalálta dolgozó népünk legszélesebb rétegeihez az utat. Megtalálta az utat, mert a demokratikus és kommunista sajtó úttörő mun­káját tekintette példaképnek, az olyan újságokét, mint Táncsics Mihály 1848-ban megjelent lapja, a „Munká­sok Újságja", vagy a Tanácsköztársaság dicső „Vörös Ujság"-ja és az ellenforradalom ellen küzdő illegális kommunista újságok, a „Kommün", az „Oj Március", a „Kommunista", a „Dolgozók Lapja", s olyan újság nyomdokain halad, amelyre mindig és a mai napon, a Magyar Sajtó Napján különös forró szeretettel emléke­zünk meg az 3942. február elsején megjelent illegális Szabad Nép, Rákosi Mátyás elvtárs lapja. MegtnJóUa sajtónk az utat, mert az olyan újságírók példáját kö­vették a kommunista sajtó mai munkatársai, mint Ró­zsa Ferenc, a Szabad Nép első szerkesztője és sok más elvtársunk, akik a Horthy-börtönökben szenvedtek, akik életüket áldozták, vérükkel öntözték a szabadsághoz vezető utat. A Magyar Sajtó Napján emlékezünk sajtónk hala­dó hagyományaira, mert ez értéket jelent számunkra, mert nagy jelentősége van, példájának és útmutatásai­nak eredményeink elérésében. Haladó hagyományunkon kívül van még egy nagy­szerű példánk, amelyre ezen a napon büszkén emléke­zünk: a szovjet sajtó. Világosan mutatja előttünk az utat, mint iránytű vezet bennünket, választ ad minden problémánkra, tanít bennünket, hogy sajtónk zökkenő­mentesen haladhasson fejlődésének útján. A magyar sajtó ls akkor követheti hűségesen hagyományait, akkor méltó igazán a nép bizalmára, ha mindig előre mutat, a párt által kitűzött feladatok vég­rehajtására lelkesíti és szervezi a dolgozókat. Lenin és Sztálin elvtársak nemegyszer hangsúlyozták a kommu­nista sajtónak, mint a tömegek kollektív agitátorunak, propagandistájának, szervezőjének, a párt eszmei hir­detőinek jelentőségét. Újságjaink legfontosabb és leg­nemesebb feladata ma a párt nagy eszméinek és politi­kájának propagandája, a dolgozók nevelése, a szocialis­ta építés segítése. Népünk már a második ötéves terv megvalósításán fáradozik. Sajtónk felelősségteljes hivatása, hogy leg­jobb tudásával segítse e nagy munkát. Hogy a terme­lés, a technika fejlesztésének nagyobb lendületére ösz­tönözze a munkásokat, mérnököket, gazdaságvezetőket, hogy a maga erejével is hozzájáruljon ahhoz, hogy dol­gozó népünk, az elkövetkezendő esztendőkben a koráb­biaknál nagyobb léptekkel haladhasson előre a felemel­kedés útján. Feladata újságjainknak, hogy figyelemmel kísérjék, hogyan haladnak a tervek végrehajtásai, tár­ják fel és népszerűsítsék a jó módszereket, kezdemé­nyezéseket, napirenden tartsák a párt határozataiban megjelölt feladatokat, szervezzék és mozgósítsák e fel­adatok végrehajtására a dolgozókat. Felemelő tudat a sajtó munkatársainak, hogy amikor a dolgozók panaszát, észrevételét, javaslatát tolmácsolják a lapok hasábjain, ezt abban a biztos tudatban teszik, hogy a panaszok meghallgatásra és az ügyek megoldásra találnak. Az újságírás — pártfunkció. Az újság szerkesztése pártügy. Ez a kiinduló pont, amely megszabja az újsá­gok, az újságírók elé állított követelményeket. A kom­munista sajtónak hűnek kell lenni a párthoz, harcolni életünk értelméért, harcolni a pártért. Mert a párt nem csak múltunk, de jelenünk és jövőnk is. Ünneplik a magyar sajtót a mai napon nemcsak a hivatásos újságírók, a munkás-paraszt levelezők, ha­nem ünnepelnek az olvasók is, mert ők nemcsak előfi­zetők és vevők, hanem barátai is a lapoknak. Az újság­gal való kapcsolatuk szilárd és bensőséges, mert eszmei alapon nyugszik. A széles dolgozó tömegek ma már nemcsak olvassák újságjainkat, hanem maguk is gyak­ran közreműködnek az újság írásában, hisz az övéké a sajtó, az ő érdekeiket, gondolataikat fejezi ki. A mi sajtónk a népet szolgálja és csak ezt szolgálhatja ma­radéktalanul. Ebben rejlik a mi sajtónk ereje. Olvasó­ink bíznak benne, tisztelik, mert barátjuknak, segítő­társuknak tekintik, mert a kommunista sajtó együtt dolgozik, együtt harcol velük. Újságjaink, és köztük a „Délmagyarország" is, úgy tudják betölteni hivatásukat, ha még jobban tá­maszkodnak a levelezőkre, a munkásokra, parasztokra és értelmiségiekre, ha jobban támaszkodnak az olva­sókra. Ügy tudja a megyei párt-végrehaj tóbizottságándk lapja, a „Délmagyarország" is helyesen és jól segíteni a párt márciusi és novemberi, ele valamennyi határoza­tának megvolósítását, ha nemcsak várja, hanem igényli és kéri a munkások, parasztok és értelmiségiek rész­vételét a lap szerkesztésében. A Magyar Sajtó Napja aLkalmúból arra kérjük ol­vasóink táborát, a levelezőket és külső munkatársakat, mindazokat, akik közreműködnek a lap munkájában, segítsék továbbra is munkánkat, segítsenek kiszélesí­teni a cikkírók és levelezők, az olvasók táborát, hogy Szegeden még több munkás-, paraszt- és értelmiségi kéz írja és még több dolgozó olvassa pártunk helyi lap­ját, a „Délmagyarország"-ot. A SZEGEDI JÁRÁS ÉLETÉBŐL Földmüvesszövelkezeti felvásárlóink foríILsanak nagyasa qandni a íojásfeeadási koieiezenságek leüesüésére Az elmúlt hónapban a sze­gedi járás baromfi és tojás felvásárlási telepei baromfi­ból és tojásból egyarant rendkívül nagy forgalmat bo­nyolítottak le. Tojásból a sza­badfelvásárlási terveket a legtöbb helyen túlteljesítet­ték, ugyanakkor a beadási kötelezettségek egyenlítésére járó „B" jegyes tojás felvá­sárlás munkájában nagyfokú lemaradás volt tapasztalható. K isieleken például 20-ig a hónapra előirányzott hétezer darab beadósba járó tojásba! mindössze csak 1512 darabot gyűjtöttek be. Sándorfalván is megtörtént, hogy a föld­re: ü vesszővel kezet felvásár­lója szabadértékesítésre egy hetipiac alkalmával több mint háromezer tojást vett át, ugyanakkor „B" jegyre szinte nevetségesen kevese", húsz darabot vásárolt fel. Ennek az egészségtelen ál­lapotnak a járás valamennyi községében sürgősen véget kell vetni. A földművesszö­vetkezetek felvásárlói sza­badéi-telkesítésre csak azoktól a gazdáktól vásárolhatnak tojást, akik beadási köny­vükkel igazolni tudják, hogy a negyedévre járó tojás be­adási kötelezettségeiket már teljesítették. így lehetővé vá­lik, hogy üzemi dolgozóink, s a városi fogyasztó közönség olcsóbban jusson ebhez a fontos élelmezési cikkhez. A szegedi járás dolgozó parasztjai becsülettel teljeütik újesztendei beadási kötelezettségeiket Más esztendőkben új év után a szegedi járás közsé­geiben csaknem mindenütt csökkent a begyűjtési munka lendülete. Nemcsak a dolgozó parasztok, de a tanácsok és a begyűjtési hivatalok dolgozói ls így vélekedtek: az év vé­géig van még elég idő a ter­vek teljesítésére. Az efféle gondoskodásból azután sok helyen komoly károk szár­maztak. A beadási kötelezett­ségek teljesítésének haloga­tása adósságot szült, s ennek tisztázása később nagyon ne­héz munkába került. A dolgozó parasztok, a Téli élei az üllési Vörös Csillag Termelőszöveikezeiben Alszik a természet, az illlesi határban is. Pihen a föld, gyűjti az erőt tavaszra, meg a nyárra. Pihennek a gazdák is. Ncm sok dolguk van, csak a jószágok kö­rül egy kevés, azzal pedig lia­mnr készen vannak. Este « jó meleg kemence mellett ismerő­sök, szomszédok, jóbarálok el­beszélgetnek a falu és a Világ kis és nagy eseményeiről. vi­talkozn'ak a múlton, annál töb­bet a jiívőrj. A falu termelőszövetkezeté­ben, a Vörös Csillagban azon­ban ennél sokhal mozgalmasabb az élet most. Mindenkinek megvan a maga posztja. Pintér István, Papp József, Vörös István és Kocsis Mihály a darálóban dolgoznak reggeltől estig. C/.ékus István és rajta kívül még néhányan a szerszámok javításával foglala­toskodnak. Csongrádi Iinréné, Kónya Györgyné, meg Czékns Viktória az állattenyésztésben találja meg dolgát. Márta Mi­hály, Sózó Antal, Kocsis Mi­hályné, Csűri lllósné trágyaterí­téssel töltik most a napokat. Ed­dig már 25 holdat trágyáztak meg, s készítettek elő a tavaszi vetéshez. A következő nagy munka a gyümölcs és n szőlő téli mun­káinak elvégzése lesz. Az előké­szítésével Soós Mihályt bízták meg. A mólt évi eredményekkel Va­lamennyien elégedettek. Har­minchat forint nyolcvan fillér jutott terményben és készpénz­ben munkaegységenként. Az idén ennél jóval többet akarnak. Ezért folyik most is a szövetke­zetben ilyen Szorgalmas munka. Csongrádi Imre az elnök, Kla­tsúk István és az igazgatóság többi tagjai most leginkább a terv készítéssel foglalkoznak. Tagtársaikkal egv ült beszélik meg miből mennyit és hogyan termeljenek az új esztendőben. Eddigi elgondolásuk, az, hogy 30 holdon termelnek négyzetes vetésű kukoricát és 3 hold új gyümölcsöst is telepítenek. A sokféle munka végzése köz­ben fMj van idő cgitáciéra is. Pintér István, Csongrádi Imre, Kocsis Mihály, Soós Mihály és a szövetkezet többi népnevelői esténkint sűrűn felkeresik az egyénileg dolgozó szomszédokat, lwgy elbeszélgessenek velük n szövetkezet dolgairól. Ebben u munkájukban nagy segítségük­re van Csóli Szilveszter, az is­kola igazgatója, Bilau Éva DISZ­titkár, Tóth János, Farkas Sán­dor és a DlSZ-szervezet többi fiatul tagjai is. A sok beszélge­tés, magyarázgatás nem marad eredmény nélkül. Halász Má­tyás. Barna János. Lajtár Imre, Sándor András, Farkul Dezső és Farkas Sándor dolgozó parasz­tok — és rajtuk kívül még sokan nemrégen közös erővel egv ó j termelőszövetkezetet alakítottak a faluban. Az. újonnan alakult Ifjú Gárda Termelőszövetkezet előtt példaként állnak a Vörös Csillag Tsz tagjai. Tolwdi Béla községek vezetői és a begyűj­tési hivatalok dolgozói most okultak ezekből a múltévi hi­bákból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a járásnak csaknem valameiiv­nyl községében túlteljesítet­ték eddig a tíznapos begyűj­tési dekádterveket. Hízott sertésből január 20-ig kere­ken 400 mázsával adtak be többet a termelőszövetkeze­tek és egyénileg dolgozó pa­rasztok, mint amennyit a* eddig szóló sertésbeadási ter­vük előírt. Január hónap első két dekádjában mindenütt lényegesen túlteljesítették a baromfi begyűjtési terveket is. A baromfi begyűjtési ter­vek teljesítésére vonatkozó­an a második dekád összesí­tett eredménye 121 százalé­kot mutatott. Azonban az utóbbi napokban történt nagymennyiségű baromfi fel­vásárlásról szóló jelentések­ből mar arra lehet következ­tetni, hogy a hónapos tervet mindenütt az első két dekád eredményeinél ls lényegesen magasabban túlteljesítik. Egyedül a tej- és a tojás begyűjtési tervek teljesítésé­ben tapasztalható némi le­maradás. Tanácsaink s a be­gyűjtési szervek azonban nem engedhetik meg. hogv ezekből a begyűjtési clkkfS­leségekből adósság szaporod­jon fel. Közösen a termelők­kel azon kell lenni, hogy mindenből határidőre kése­delem nélkül teljesítse min­denki beadási kötelezettsé­gét. Mint ahogy a móra­halmi tanács és begyűjtési hivatal teszi, ít kulákoktól <s szigorúan meg kell követelni ezt. Minden begyűjtési köte­lezettségét szabotáló kulákot szigorúan felelősségre kell vonni. Ez a becsületes dol­gozó parasztok követelése is. JJosszú töprengések, álmatlan á.i­szakák, pillanatnyi megtorpaná­sok és lelkes nekifutások után elké­szült a Szegedi Hangszerkészítő és Ja­vító Vállalat új hangszerének első mintadarabja- A Selcon teljesen új­szerű. elektroakusztikus megoldású bőgő-típus. Áramvonalas torpedó-for­mája hófehéren csillog s a hollófekete szerelékek szép ívben helyezkednek el rajta. Ezen az új hangszeren jóformán semmi sem vall a bőgő klasszikus for­májára. Jóval kisebb annál, mégis nemcsak megőrzi, hanem fel is fokozza annak egyes tulajdonságait. Az alaki különbségek mellett az tűnik fel legelő­ször, hogy acélhúrok vannak rajta, s ezek olyan érzékenyek, akár a hegedű­húr. A régi bőgő bélhúrjain fizikai megerőltetésbe kerül a hosszú és bra­vúros játék, ezen viszont csak éppen hogy érinteni kell a húrokat, a gya­korlott zenész újjal alatt máris kipat­tannak belőle a legördöngősebb dal­lamtok. Sebők István fiatal műszaki vezető építette meg ezt az elektromos nagy­bőgőt. Több mint félesztendeje sar­1kalja cz az ötlet, s azóta szinte minden szabadidejét erre áldozta. — Nagyon sok nyugtalan éjszakám volt miatta. Hónapokon át kísérletez­tem. míg eljutottam a jelenlegi meg­oldáshoz. Sokszor félre is tettem, mert bele-belefáradtam •a sok töprengésbe. De ezzel a mintadarabbal már bátran a szakemberek elé lépek — magya­rázza az új hangszer megszületésének történetét. Háp halljuk a'kkor az új zeneszer­számot! Cebők elvtárs megpendíti az egyik húrt s a kis hivatalszobában megresegnek az ablakok. Olyan hang­erő tódul a húrokról, hogy több rígl­típusú bőgő sem állná vele a versenyt. És úgy búg, mint az orgona: mélyen, méltóságosan. Azután állít a hangerő­szabályzón. Most gyengébb és lágyabb, de mélyzengésű hangok törnek elő. Egyetlen gyenge érintésre azonban fél percig is rezonál az elektromos be­rendezés, ha éppen úgy szükséges. A mostani bélhúros, vonós bőgőkön kép­telenség ilyen időtartamú hangot 'kiját­szani. A Selcon a forte és pianó min­den árnyalatára képes s ugyanakkor hangterjedelmében sem marad el a régi bőgők mögött. Ennél azonban még jóval, több elő­nye is van. A bélhúros régi bőgők drága külföldi anyagból készülnek — a Selconnak minden darabja hazai anyag­ból való. Az új hangszer húrgarnitúrája legalább tízszerte olcsóbb, mint a ré­gié. És ehhez vonó sem. kell. De. az a kimerítő izommunka is megszűnik, amit a másik bőgő gyakran megkíván. Különösen a tánczenekarok együtte­sébe illeszkedik bele jól ez az új hang­szer. A modern tánczene ma már épít az elektromos hangszerekre és ez:k­nek külföldön, igen nagy divatja van. "Arról azonban még nem érkezett hír, hogy valahol építettek volna a Selcon ­hoz hasonló bőgőtípust. tgy elsősorban mint export-lehetőség szerepel gyár­tása az üzem terveiben. Természetesen a maovar tánczenekarok érdeklődése is várható, mert a Selcon egészen új lehelőségeket nyújt a tánczene fejlő­déséhez és valószínű, hogy " bőgöjá­ték megkönnyítése a bőgőre ín zene­számokra is befolyással lesz. foecskés Sándor, a Hungária tánc-' zenekarának bőgőse, már megte­kintette ezt az újdonságot és nagy volt a meglepetése. Még szokatlan a kézé* hez, de egy-kettőre megbarátkozna vele, s már baráttiozik is, mert csütör­tökön este ő fogja bemutatni a meg­hívott szakemberek előtt a Hungáriá­ban. Van még néhány igazítanivaló a Sel­conon, de annyi már bizonyos, hogy a bemutató után hamarosan megkezd­heti a vállalat első önálló hangszeré­nek sorozatgyártását. Néhány ipari tanuló is dolgozik a vállalatnál. Ok munkaidő után gyak­ran az üzemben maradtak Sebők elv­társsal. Különösen Révész István se­gédkezett nagy buzgalommal. Komoly hasznát is vette. — Engem nagyon érdekelt: hogyan születik meg egy új hangszer? Magam is izgultam Sebők elvtárssal, de meg­érte. Ha egyszer majd én is rászánom magam ilyesmire, már nem kell vakon botorkálnom — mondja a tanulságot. J^ebők elvtárs nem akar megpi­henni mostani sikere után. Égy olcsón előállítható elektromos orgona megépítésének gondolatát forgatja fe­jében. Munkája nemcsak azért jelen­tős. mert hangszergyártásunkat ki akarja zökkenteni a mozdulatlanság­ból. hanem azért is, mert a mellette tanuló fiatalokban is ébresztgeti az al­kotás szenvedélyét. (s-n —n)

Next

/
Oldalképek
Tartalom