Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

VJIAG 'PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSÜNG RAD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 19. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. január 22. MAI SZAMUNKBÓL: VANG PING-NAN NYILATKOZATA A GENFI KÍNAI—AMERIKAI TÁRGYALÁSOKRÓL (3. oldal) MÉREGKEVERŐ KULAKOK (4. oldal) TEDAGÓGUSOK ÉS SZÜLÖK A MUNKÁSPARASZT SZÁRMAZÁSÚ TANULOK JOBB EREDMÉNYEIÉRT (5. oldal) Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a technika fejlesztésének nagy feladatait megoldjuk Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a SZOF VIII. teljes ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára a Szalkszerveietek Országos Tanácsának VIII. teljes ülésén felszólalt. Beszédében a következőket mondotta: — Kedves Elvtársak! — Az egyik hozzászóló *— Gál László elvtárs — azt mondotta, hogy pártunk Központi Vezetőségéinak az ipar műszaki fejlesztéséről szóló határozata hozott ugyan fellendülést, de ez azóta alábbhagyott. A beszámolót, s az elvtársak hozzászólásait hallgatva az a véleményem, hogy Gál elvtársnak igaza van. Ügy látom, az eddigi hozzászólók legtöbbje nem vette észre, hogy itt egy alapvetően új és életbevágó kérdésről van szó. Nem véletlen elvtársak, hogy Központi Vezetőségünk külön ülést szentelt a műszaki fejlesztés kérdésének, és nemcsak nálunk, hanem más népi demokratikus országokban is napirendre tűzték az ipar műszaki fejlesztésének, a technikai színvonal emelél sének problémáit. Miért volt erre szükség? [Azért, mert ha az eddigi módszerekkel dolgozunk, a tőkés országok e téren maguk mögött hagynak, s különösen elmaradunk a külföldi piacokon. Hogyan áll a helyzet a tőkés országokban? A tőkést a profit érdekli, az érdekli, hogy mennyit keres. Ha valahol, mondjuk Amerikában, vagy Angliában egy földbirtokos, vagy egy kulák traktort akar vásárolni, öt-hat különböző márka között válogat, s a legmodernebbet és aránylag a legolcsóbbat vásárolja meg. A konkurrencia tehát rákényszeríti a tőkéseket arra, hogy éjjelnappal a technika tökéletesítésén, az ipar műszaki színvonalának javításán törjék a fejüket. A bankár, a trösztigazgató, akinek (kezében van az iparvállalat részvénye, kényszeríti az iparvállalat igazgatóját, hogy a lehető legjobbat gyártsa, folytan új, tökéletesebb gyártmányt dobjon piacra. Az igazgató hasonlóképpen kényszeríti a főmérnököt, a főmérnök a mérnököt, a mérnök a művezetőt — s mindegyik szakadatlanul töri magát, hogy valamit javítson és jobb, olcsóbb, szebb gyártmányokat készítsenek el. És ez a kényszer eljut egészen a munkásig. Ha az igazgató észreveszi, hogy a főmérnök, vagy a mérnök egy idő óta nem jön hozzá javaslattal, vagya főmérnök észreveszi, hogy a mester nem töri magát —, vagy a mester észreveszi, hogy a munkás selejtet gyárt, vagy a lendület hiányzik belőle, akkor egyszerűen kiteszi az utcára. Élet-halál harc ez, mert ha a másik vállalat fölénybe kerül, a gyár csődbe jut, a mérnökök, s a munkások az utcára kerülnek. Márpedig a tőkés országokban — különösen Amerikában — az utcára kerülni, kiváltképp, ha negyven évesnél idősebb az ember, szörnyű dolog, mert a legtöbb gyárban negyven éven felüli dolgozókat nem vesznek fel. Ott tehát ez a szakadatlanul működő nyomás ösztökéli a gyárost, az iparvállalat igazgatóját, a mérnököt, a művezetőt és részben a munkást Is az ipar műszaki fejlesztésére, a technika javítására. Szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna — ea az elv szorítja rá a tőkés országokban az ipart a műszaki színvonal emelésére. És ez nemcsak egy-egy országban van így — hiszen a tőkés államok egymással is versenyeznek. Az amerikai gyárosnak szakadatlanul szemmel kell tartania, mit gyárt az angol, a francia gyáros és újabban a népi demokratikus országok gyárai is. Nem kívánok most. Elvtársak, részletesen beszélni az érem másik oldaláról: azokról a döntő tényezőkről, amelyeik akadályozzák a tőkés országokban a technika fejlesztését: a tőkés termelés anarchiája, terszerűtlensége a társadalmi javak mérhetetlen pazarlásával jár együtt. Az óriási monopóliumok — éppen a profitjuk érdekében — igyekeznek a műszaki fejlesztést is monopolizálni, s nem ritka, hogy a találmány a süllyesztőbe kerül. Gazdasági életünk alapja a tervszerűség A mi rendszerünkben természetesen a technika fejlesztésének nincsenek ilyen korlátai. Mi előrelátó terv szerint gazdálkodunk. Az ország anyagi eszközeit a legfontosabb problémák megoldására tudjuk összpontosítani. Nálunk a dolgozókat nem kényszer hajtja, (hanem az egyre magasabb színvonalú szocialista öntudat. Ilyen fegyverük a tőkéseknek soha nem lehet. Az a tudat, hogy a technika fejlesztése nem a profitot növeli, hanem a dolgozó nép jólétét szolgólja, újabb és újabb erőfeszítésekre készteti munkásainkat, mérnökeinket, tudósainkat. Amíg a tőkés cégek hétpecsétes lakat alatt őrzik műszaki titkaikat, addig a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri együttműködése gazdag kincsestára az ipar technikai fejlesztésének. Csak egy példát említek erre. Nagyon jó és külföldön is elismert a magyar kombájn, amelynek műszaki dokumentumait a Szovjetuniótól kaptuk. Mi tehát nemcsak saját tudósaink, mérnökeink, munkásaink alkotó erejére, hanem a szocialista béketáber valamennyi munkásának mérnökének, tudósának eredményeire támaszkodhatunk. Ez azonban még csak lehetőség, amellyel nem élünk eléggé. Iparunk technikai színvonala az utóbbi években nem fejlődött kielégítően, egy sor területen nem tartottunk lépést sok más ország technikai fejlődésével. Ennek persze objektív okai is voltak. Először is helyre kellett állítanunk a háborúban megrongált gyárainkat és az első ötéves terv idején pótolnunk kellett ipari elmaradásunkat. A technikai színvonal kl nem elégítő alakulásában közrejátszott nálunk az is, hogy a felszabadulás utáni időben a belső piacot óriási áruhiány jellemezte, s a vásárló nem nagyon nézte, mit kap, milyen a minőség. Emiatt a mi gyárosaink — értem most már a szocialista ipart, a gyárigazgatókon, sőt megmondom, nemegyszer a minisztereken kezdve egészen a munkásokig — nem érezték a tőkés viszonyok között uralkodó,- szakadatlanul ösztökélő tényező hatását. Kényelmesen, szépen, nyugodtan gyártották, amit megszoktak és nem volt gondjuk azzal, hogyan adják el termékeiket. Egy-egy gyár készítményeit ugyanis vagy a belkereskedelem, vagy a külkereskedelem vette meg egy tételben, vagy az épülő új létesítményeink várták tárt karokkal. Az igazgatónak gyakran fogalma sem volt róla, hogy egy-egy export cikk termeléséhez külföldön mennyi munkaóra, mennyi anyag kell. Nem is törődött vele. Neki az volt a fontos, hogy a belkereskedelem, vagy a külkereskedelem átvegye az árut. Ha egyszer átvette az árut, akkor az ő gondja megszűnt. Ha deficit volt, azt meg a Nemzeti Bank térítette meg. emiatt nálunk még egy gyár sem csukta be a kapuját és megfordítva: a külkereskedelem külföldi megbízottainak például Dél-Amerikában. Belgiumban vagy Indiában gyakran fogalmuk sem volt arról, hogy tulajdonképpen mennyibe kerül az áru előállítása itthon, ök csak azt tudták, hogy a konkurrencia ugyanezt a cikket mennyiért ajánlotta és igyekeztek annak megfelelően eladni azt. Részben nem érvényesül nálunk az a szakadatlan hajtóerő, hogy jobban, olcsóbban, szebb kiállításban, korszerűbb árucikkekkel vegyük fel a versenyt a világpiacon. Iparunk elkényelmesedésére az is jellemző, ahogyan gyáraink gyakran a vevővel bánnak. Cipőgyáraink nem fogadnak el kisebb megrendelést egy fazonból tízezer pórnál. A tőkés piacon olyan vevő, aki egy fazonból tízezer pár cipőt megvesz — úgyszólván nincs. Ugyanígy nincs olyan vevő, mint nóiunk.a Földművelésügyi Minisztérium, amely egy évben egyszerre 1500 traktort, vagy 1200 kombájnt vásárol, mert a világon olyan földbirtokos, aki egy évben 1500 traktort, vagy 1200 kombájnt venne — nincs. Nálunk azonban vannak ilyen vevők. (Derültség.) És mi az eredmény? Lassanként elkényelmesedett, elmaradt iparunk technikai színvonala. Ezt csak egy példával kívánom szemléltetni. Nemrég egy külkereskedelmi delegációnk járt Indiában és ott megnézett egy varrógépgyáret. Ugyanolyan varrógépet gyárt, mint a mi RM Művünk. Egy különbség mégis van. Az indiai új gyár 20 munkaóra alatt készít el egy varrógépet, az RM Művek pedig 47 óra alatt. Mi most Indiában adunk el varrógépeket. Világos, hogy nem veszik meg drágábban, mint az ott (Folytatás a 2. oldalon.) 1 A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1955. év. népgazdasági terv letesitEseröl A népgazdaság fejlődésé t, valamint a dolgozók anyagi és kulturális helyzetének alakulásót 1955-ben a következő adatok jellemzik: Ipar — építőipar 1955-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége márciusi határozatának, a munkásosztály és az értelmiség odaadó munkájának, a szocialista munkaversenynek a hatására megszilárdult az ipar vezetése, javult a munkafegyelem, a termelés és a termelékenység számottevően emelíkeA vaskohászat 1.6 millió tonna acélt és 883 ezer tonna hengerelt acélt termelt, 9.3, illetőleg 7.8 százalékkal többet, mint 1954-ben. A vaskohászat az év folyamán terven felül 32 ezer torma dett, a termékek önköltsége melegen hengerelt acélt adott csökkent. a népgazdaságnak. 1955-ben a szocialista ipar Az üzembehelyezett berutermelési tervét 103.2 száza- hózások közül a vaskohalékra teljesítette. Ezen belül szat teljesítőképességét első* az egyes minisztériumok, a sorban a Lenin Kohászati helyi ipar vállalatai és a kisipari szövetkezetek teljes termelési tervüket a követ* kezőképpen teljesítették: Kohó- és Gépipari Minisztérium 104.9 százalék Szénbányászati Minisztérium 103.0 százalék | Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium 103.3 százalék • Könnyűipari Minisztérium 101.4 százalék ' Élelmiszeripari Minisztérium 102.7 százalék Építésügyi Minisztérium iparvállalatai 109.0 százalék Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium iparvállalatai 106.8 százalék Országos Erdészeti Főigazga tóság iparvállalatai 108.6 százalék helyiipari vállalatok 104.5 százalék kisipari szövetkezetek 101.1 százalék A minisztériumi iparban 7.6 százalékkal, a helyi iparban 11.9 százalékkal, a szövetkezeti iparban 10.8 százalékkal, az egész szocialista iparban 8.2 százalékkal volt több a termelés, mint 1954ben. A szocialista ipar termelésének növekedése több mint háromnegyed részben a termelékenység növekedéséből származott. A szocialista ipar 1955-ben az egy munkásra jutó teljes termelés (a termelékenység) tervét 3.8 százalékkal túlteljesítette: a termelékenység 6.1 százalékkal haladta meg az 1954. évit. Ezen belül a minisztériumi iparban 6 8 százalékkal, a helyi iparban 5.4 százalókkal, a szövetkezeti iparban 3.6 százalékkal emelkedett a termelékenység. Elsősorban a termelékenység növekedésének eredményeképpen az ipari termelés önköltsége 1954-hez képest nagyobb mértékben csökkant, mint amit a terv előírt. Az elért jelentős sikerek mellett a szocialista ipar munkája nem mindenben volt kielégítő. A termelés műszaki színvonala, az egyes területeken mutatkozó eredmények mellett — (számos új gyártmány bevezetése, új termelési eljárások nosítása stb.) — nem emelkedett kielégítően. A műszaki színvonal emelését célzó intézkedések egy részét nem hajtották végre. Az ipár — különösen a gépipar — általában csak lassan tért át új gyártmányok bevezetésére és azokat több ipar nem teljesítette a termelési tervet — más cikkekből, illetve egyes választékokból, méretekből, minőségekből, amelyek iránt megfelelő kereslet nem mutatkozott, a tervet jelentősen túlteljesítették. Ennek eredményeképpen egyes cikkekből terven felül megnövekedtek a kereskedelmi készletek. Az Iparon belül az egyes iparágak fejlődését a következő adatok jellemzik: A szénbányászat 1955-ben 22.3 millió tonna szenet, 3.6 százalékkal többet termelt, mint 1954-ben, az éves termelési tervet (kalóriaértókben azonban csak 99.1 százalékra teljesítette. A különböző szénfajtákon belül a feketeszén és a minőségi barnaszén termelési tervet a szénbányászat túlteljesítette. Az év folyamán üzembehelyezték Szűcsiben a X. számú aknát, a komlói szénosztályozó III. számú egységét és a berentei szénosztályozó egy részét. A szénbányászat gépesítése nem haladt előre a tervezett mértékben: nem teljesítették a szénbányák a millszekundos robbantás tervét sem. Az első ötéves tervidőszak alatt nagymértékben fellendült Ikőolajbányászat 1955ben tovább fejlődött. A kőmegho- olajtermelés 1.6 millió tonna volt, 31.6 százalékkal több, mint az 1954. évi és 1.7 százalékkal volt több, mint amennyit a terv előírt. A villamosenergia-termelés 1955-ben 5.4 milliárd kilowattóra volt, 128 százalékkal több, mint 1954-ben. A villamosenergia-termelés nöesetben, nem eléggé korsze- vekedése meghaladta az ipari rű kivitelben készítette el. Bár a minőségjavítás terén voltak eredmények, több termék minősége még nem volt kifogástalan, a selejt nem Művek új középhengersora növelte. A vaskohászat a tervezett* nél több kohókokszot használt fel. Nem teljesítette maradéktalanul a vaskohászat a frissítőérc darabosítására és a periodikus betonacél hengerlésére vonatkozó tervelőírást. A bauxittermelés 1955ben — a gyengébb minőségű bauxit termelésének csökkentése következtében — némileg kevesebb volt a tervezettnél. Üj üzemrészekkel bővítették az Ajkai Tlmföldgyárat és Alumlniumkohót. A bővítés következtében a timföldgyártás teljesítőképessége mintegy 20 százalékkal növekedett. A timföldtermelés 17.3 százalékkal haladta meg az 1954. évi termelést, de a tervet csak 96.3 százalókra teljesítették és csaknem hatezer tonnával termeltek kevesebbet az előírtnál. Az aluminiumtermeiés 12.8 százalékkal volt több az előző évinél. A gépipar termelése — az 1954. évi visszaesés után jelentősen emelkedett. Az év folyamán 1348 autóbuszt, 296 vasúti személykocsit, 775 marógépet, 2523 fúrógépet, 4559 kerekes traktort, 217.200 kerékpárt, 373.200 rádióműsorvevőt, 46.100 háztartási varrógépet gyártottak. 1955-ben a gépipar megkezdte a 120 kilowattos rövidhullámú adó. a javított típusú "Ikarus 55* autóbusz üzemszerű termelését, elkészült többek között az M 25-ös univerzál traktor, a silózókombájn, a kukoricakombájn, a 170 mm-es furatú Ganz-Diesel motorcsalád, a CAV nagyvasúti villamoskocsi, a televíziós készülék prototípusa. Egyes fontos gépek prototípusainak 1955. évre tervezett elkészítése 1956-ra húzódott át. A gépipar fejlesztését szolgálja a Soroksári Vasöntöde üzembehelyezése, a Wilhelm Pieck vagon- és gépgyár új nemesacélműve. A műszaki színvonalat emelte néhány új eljárás bevezetése, illetve elterjesztése is, többek között a hengerperselyek felületi keménységét növelő nagyfrekvenciás edzés, a precíziós öntés szélesebb körben való elterjesztése, újtípusú gördülőtermelés növekedésének mértékét. A villamosenergia-erőmű- csapágyak gyártása, vek teljesítőképessége az elő- A vegyipar 1955. évi terző évhez képest mintegy 13 melési tervét túlteljesítette csőkkent az előírt mérték- százalékkal (kb. 120 MW-tal) és többet termelt, mint 1954ben, sőt egyes iparvállala- bővült. 1955-ben üzembehe- ben. A gyógyszeripar 29.1 toknál növekedett. Nem volt lyezték a Borsodi Hőerőmű százalékkal, a szerves vegvkielégítő az anyagtakarékos- három gépegységét, valamint ipar 19.1 százalékkal, a szerság, ezen belül az importanya- a Sztálinvárosi Erőmű utolsó vetlen vegyipar 7 százalékgok megtakarításának mér- gépegységeit is. A teljesítő- kai, a kőolajfeldolgozó ipar képesség téke sem, A termelés egyenletesebb volt ugyan, mint a korábbi években, de számos iparvállalatnál még gyakori volt a tervidőszakvégi rohammunka. A termelés nem volt eléggé tervszerű: egyes fontos termékekből (szénből, nitrogénműtrágyából, motorkerékpárból stb.) az növelésével mód nyílott arra, hogy a kevéssé gazdaságos erőművek termelését csökkentsék. Ennek következtében és a vállalati takarókossági intézkedések eredményeként csökkent a fajlagos kalóriafelhasználás és a villamosenergia önköltsége, 6.6 százalékkal termelt többet, mint az előző évben. Elmaradt a vegyipar a műtrágyatermelési tervtől. A Borsodi Vegyikombinát és a Péti Nitrogénművek új műtrágyagyára ugyanis az elő írt határidőnél későbben (Folytatás a 2. oldalon.) /