Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-21 / 18. szám

qeiwigyarorszig Szombat. 1950 január 21. MI történt cs külpolitikában ? Francia Kommunista Párt beterjesztette programját a nemzetgyűlésben As új pártvesetőség tagja Az új francia nemzetgyűlés csütörtow kön megtartott megnyitó ülése után nem kezdett mindjárt érdemleges munkába, ugyanis a megnyitó ülés során megválasztott mandátumvizsgáló bizottságoknak előbb meg kell vizsgálniok a választási jegyzőkönyveket és azt, hogy a képviselők mandátuma érvényes-e. Ha a mandátumvizsgáló bizottságok a képviselők többségének mandátumát érvényesítették — ami valószínűleg ma megtörténik — akkor sor kerülhet a képviselőház elnökének a megválasztására. Ez előreláthatólag kedden fog megtörténni. Az elnöki tisztségre eddig csupán két képviselő, a szocialista Le Trocquer és az MRP-hez tartozó Pierre Schneiter pályázik, ami azonban nem jelenti azt, hogy több elnökjelölt nem lesz. A francia nemzetgyűlés csütörtöki ülése után az egyes pártok képviselői megalakították parlamenti csoportjukat. A kommunista párt képviselőcsoportja Jacques Duclos-1 választotta meg elnökévé. A nemzetgyűlési képviselőcsoportok ezután beterjesztették azt a programot, amelynek megvalósításáért a nemzetgyűlés működésének most kezdődő időszakában küzdeni fognak. A kommunista képviselőcsoport által belerjesztett program a következőket tartalmazza: A Francia Kommunista Párt. amelynek alapvető célja a szocializmus megvalósítása, kijelenti: a döntő kérdés most az, hogy elérjék a népi politikának, az ország ikívánta haladás és béke politikájának alkalmazását. A Kommunista Párt harcol és kötelezi magát, Ihogy a jövőben is harcolni fog a dolgozók életszínvonalának emeléséért, a dolgozó parasztság megvédéséért, az ifjúság jelenének biztosításáért. s jövőjének előkészítéséért, a demokrácia megvédéséért As minden pártütő mesterkedés ellen; igazi francia uniót követel, amely a tengerentúli népek nemzeti követeléseinek elismerésére épül; harcol a békén, a nemzeti függetlenségen és a leszerelésen ilapuló politikáért. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a közelmúltban válaszolt a Vision című amerikai folyóirat szerkesztőjének kérdéseire és kifejtette, hogy a Szovjetunió kész diplomáciai viszonyt teremteni azokkal a latinamerikai államokkal is, amelyekikel jelenleg nincsenek ilyen kapcsolatai. Bulganyin válaszában megállapította, hogy a Szovjetunió a latinamerikai országokkal való kereskedelem kölcsörlösen előnyös fejlesztésének híve. Bulganyin nyilatkozatát többek között Walter Lippmann, a New York Herald Tribüné című amerikai lap ismert cikkírója is kommentálta „A szovjet álláspont és a mi álláspontunk" című cikkében. Lippmann beismerte, hogy a szovjet álláspont fölényben van azon országok esetében, amelyeket az amerikai sajtó általában gazdaságilag elmaradott országoknak nevez. — „Lehet — mutat rá Lippmann a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott amerikai segélylyel kapcsolatban —. hogy a kongresszusnak tetszik a segélyezés, de a legkiválóbb és a legbüszkébb országok nem tudják elviselni, hogy segélyben részesülnek." „A szovjet formula — írja Lippmann — annál inkább lehetővé teszi önérzetük megkímélését. A szovjet formula ezenkívül azt jelenti. hogy ezeknek az országoknak nem lesz dolguk a dajkák és a nevelők szerepét betöltő missziókkal és utazgató kongreszszusi tagokkal, akik annak ellenőrzésére és felülvizsgálására látogatják meg az illető országokat, hogyan használják fel a segélyt. Es végül, mindennek betetőzéseképpen a szovjet formula nem teszi azt, amit Knowland szenátor óhajt tőlük, nevezetesen 'nem tfesiet a pártirodába egy hajló derekú sudár fiatalasszony. A lüktető élet egy darabjának friss áramlata libben a nyomában be az ajtón. A párttitkár asztalához lép: — Most végeztünk a termelési értekezlettel... A „Juta" párttitkára felnéz a munkájából: — Ökrösnét keresi ugye, a szervezőnket. Ű az — mondja egyszerűen, s nevet a szeme. . Ez a figyelmeztetés nekem szól, mivel még mindig nem jöttem rá, hogy ez a tetterős asszony nem is lehet más, csák Ökrösné. Most vesz észre Ökrös Istvánné is. — Engem vár? — fordítja rám csodálkozó kék szemet egy kicsit bizalmatlanul. Bólintok. Még fogalmam sincs, hogyan rajzolom meg ennek a tisztanézésű kommunista asszonynak az alakját, akiről jóformán csak annyit | tudok, hogy január 3-án újra a vezetőség tagjának választotta a párttagság egyhangú szavazattal. Eszembe jut egy neves író tollából született verses elbeszélés, amelyben „sántának", érzéketlennek van ábrázolva a kommunista vezető, aztán néhány más irodalmi termék, amelyekben jó elvtársainkat, a párt hű J?s ott a pártirodában, beszélgetés crutréi követeli meg a katonai szövetségbe való katonáit bemocskolták, hajbelépést a külföldi segély ellenértékeképpen." Elmúlt az az idő — írja befejezésül Lippmann —, amikor Nyugat lehetett a gazdaságilag elmaradott országok egyetlen csároknak tüntették fel őket, akiktől félnek az emberek. Gonosz és célirányos rágalom volt ez, hiszen egyszerű munj kások tömegei egészen mákfajta embereknek ismerik a üzemberendezés-szállítója. A Szovjetunió i kommunistákat. Olyanoknak kilépett a porondra, s ezek az országok . ismerik, akik az emberek bolnem óhajtják elűzni onnan, mivel úgy vé- ] drágulásáért fáradnak, sokszor az a tudat hogy a pártvezeA párttitkár is tanúsítja, hogy igaz, amit mondanak az asszonyok. Akkor még nem volt párttag ökrösné, de hallatlan akarat sugárzott belőle, ahogy az első időkben fegát összeszorítva izzadt, kaplrodott a szövőgép mellett. — Mi, akik pártfogásba vettük — folytatja Bihariné — csaifc bámultuk, hogy véznácska létére egycsapásra annyit akart szőni, mint mi. a sodrában nagyszerű emberré magasodik előttem ökrösné. Három hónap múlva már kétgépes szövőnő lett ő is. majd hamarosan elérte a 130 százalékot. De a munka és talán a munkáért kapott szeretet, megbecsülés nemcsak lelkileg, hanem testileg is megerősítette. Belekostólt a társadalmi munka jóízébe is. Akármit bízott rá a pártszervezet, jókedvvel és tökéletesen megcsinálta. Aztán tanítgatták, nevelték és 1950-ben tagjelölt lett. Hat hónappal később már teljesjogú tagja a pártnak, utána pedig érdemesnek találták arra, hogy rúegválasszák a vezetőség tagjának. Így érkezett el Ökrösné arra a magaslatra, ahonnan messzire előre tudott tekinteni, de jól visszalátott a múltba is. Egyszerű, de nagyon világos logikával fogta fel, milyen mélyről emelte őt magasra a párt, amikor az első pártmegbízatást adta néki. Mert kétségtelen, a párt ébresztette rá, mekkora alkotóerő lappang őbenne. Mély gyökeret eresztett lelkében lik, hogy sokat nyerhetnek azoknak a lehe- I emberfeletti erővel. Most látőségeknek kiaknázásával, amelyek a ver- j' sengésen alapuló egymás mellett élés feltételei 'között nyílnak meg előttük. Eden angol miniszterelnök beszéde Anglia bel- és rüipoliínai problémáiról London (TASZSZ) Eden angol miniszterelnök beszédet mondott a konzervatív párt brafordi szervezetének gyűlésén. Az angol lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak a beszédnek, tekintettel arra a bírálatra, amellyel nemrég az angol kormányt illették és tekintettel Eden miniszterelnök küszöbönálló amerikai útjára. • Eden beszéde nagyrészét belpolitikai kérdéseknek, köztük Anglia gazdasági nehézségeinek szentelte. Eden elengedhetetlennek nyilvánította az országon belüli kiadások további csökkentését és a többi között bejelentette újabb tíz-tizenötezer állami alkalmazott közeli elbocsátását a már elbocsátott negyvenhatezer alkalmazotton kívül. Hangsúlyozta azonban, hogy kormányának nincs szándékában csökkenteni fő kiadási tételeit, a katonai célokra szánt kiadásokat. A külpolitikai kérdésekre áttérve Eden kijelentette, hogy „az utóbbi hónapokban a kommunista államok és a nyugati demokráciák közötti versengés jellege megváltozott, de nem kedvezőbb irányban". Ezzel kapcsolatban utalt a középkeleti helyzetre. Amint azonban hangsúlyozta, reméli, hogy a különböző társadalmi-politikai rendszerű országok „meg tudják majd találni az egymás rendszere iránti elviselhető magatartás valamilyen módszerét". Beszéde további során Eden ténylegesen lándzsát tört az atomfegyerkezési verseny mellett. New York (TASZSZ). A Biztonsági Tanács január lilán folytatta Szíria panaszának tárgyalását. Szíria azt panaszolta, hogy izraeli fegyveres erők támadást intéztek nőjére es szíriai terület ellen. iszónélkül: tom először Ökrösnét, de tudom, hogy ő is ilyen: kiváló munkás, jó anya, hű feleség és a leglciilönb emberek egyike. Kommunista! A pártszervezet vezetőségi tagja. A Ug kell megszólalnom, mégis megismerem ökrösnét. Bihari Istvánná jón be az irodába, ránevet barátnem állhatja meg tőség tagjának lenni szinte felmérhetetlen kitüntetés, tehát ezután még többet kell adnia önmagából az embereknek. JUt a legkiválóbb dolgoLJÍ zók egyike. Kétszeresen viseli a szakma 'kiváló dolgozója kitüntetést. A „Jutában" csak négyen vannak olyanok, mint ő, aki már a huszonnegyedik hónapja tartja a 130—135 százalékos teljesítményt. S emellett az' alapszervezet szervezőtitkára. Néha-néha későbben megy haza a megszokottnál, ilyenkor a férje zörög egy kicsit és tréfásan azt szokta mondani: — Már azt hittem, máshová költöztél. Ökrös István tűzoltó a Konzervgyárban. Nem párttag, de büszke a feleségére. Tiszteli a tudását, hatalmas munkabírását. Tudja, hogy az ő asszonya az emberekórt dolgozik, becsületes tiszta emberséggel. És amint a feleségére, ugyanolyan tisztelettel néz a saját munkahelyén dolgozó kommunistákra is. ökrösné ismeri az urát, tudja, hogy akármilyen nehézséget kell is legyűrni az üzemben, otthon biztatja, bátorítja őt. Olykor előfordul, hogy egy eredménytelen politikai szervező munka után fásultan tér haza. De az urának egy meleg baráti pillantása és a gyerek virgonckpdása elég ahhoz, hogy újult erővel folytassa ott, ahol abbahagyta. A munkában és az emberek nevelésében elért siker — ez az, ami kárpótolja Ökrösnét minden kudarcért, örülni tud annak, hogy az üzemben minden párttag száz százalékon felül teljesiti a normáját; hogy a pártbizalmiak most már önmaguktól is összehívják pártcsoportjukat fontos megbeszélésre; hogy azók a tagjelöltek, alkikkel foglalkoztak, mind jól megállják helyüket a munkában. ' A vita után a Biztonsági Tanács a három nyugati hatalom — Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — javaslatét az iráni módosítással egyhangúlag fogadva cl, elítélte Izraelt. Az ülés végén Pelaunde, a Biztonsági Tanács elnöke a tanács nevében nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, erősbödtél, hogy hogy a határozatban foglalt Iwtnapi próbaidőre figyelmeztetést Izrael kormá- Most meg nem győzünk elenyának komolyan keli ven- get nézni rajtad, úgy rendbe nie. 1 jöttél. — Majd kicsattansz ökrösné kedves. Emlékszel? Negyvennyolcban nem akartunk felvenni a gyárba, mert sápadt voltál és vékonyka, mint a kisújjam, a szél majdnem elszaladt veled. Nehezteltünk az uradra, miért engedett ide. Féltünk, kidőlsz a sorból, nem győzöd majd szusszal a munkát, de te legalább bejöhess. Parasztgyűlés lesz vasárnap Alsóvároson A Szegedi Várost Tanác3 mezőgazdasági állandó bizottsága közösen az alsóvárosi dolgozó parasztokkal parasztgyűlést tart vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Földműves utcai MSZT-hclyiségbcn. A gyűlés célja, hogy az állandó bizottság tagjai az alsóvárosi dolgozó parasztokkal együtt közösen megbeszéljék az őszi gabona-vetések téli és tavaszi ápolásával kapcsolatos feladatokat, teendőket. A gyűlésre a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai szeretettel várnak minden alsóvárosi dolgozó parasztot. „Fele is fréfa" A BUDAPESTI SZÍNES SZÍNPAD MOSORA január 23-án, hétfőn fél 6 és fél 9 órakor a szegedi Nemzeti Színházban „Fele is tréfa" cínH mel vidám varieté műsort mm tat be két részben a Budapesti Színes Színpad. Fellépnek: RÍH dui Trnrc, a Néphadsereg Színházának művésze, Turay Ida, a Vidám Színpad művésznője, a Harsány! együttes, M. Mariinique, néger énekesnő, Zsolnai Hédi rádióénekesnő és sokan 'mások. Konferál: Murányi Lili. Indiai—nyugatnémet tárgyalások Új-Delhiben Delhi (TASZSZ) Az Indinfo hírügynökség közli Nehru és Blücher közös nyilatkozatát. A nyilatkozat kiemeli, hogy Blücher, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárja az indiai kormány meghívására érkezett hivatalos látogatásra Indiába. Nehru és Blücher — hangsúlyozza a többi között a nyilatkozat — egyetértett abban, hogy a két országnak egymás közti viszonyában a belső ügyekbe való be nem avatkozás elvéhez kell igazodnia. Az indiai miniszterelnök azt a reményét fejezte ki, hogy az érdekelt felek hamarosan megállapodásra jutnak Németország Herke Mihály éppúgy nősült, mint volt cselédtársai közül bárki: fiatalon és szegényen. Házaséletének első napján azt mondta néki édesapja: — Csak egy sovány sonka az öszszes vagyonom, fiam. Hogy osszuk meg? Mert egyebet nem tudnék adni. Tudod mit? Csináljunk húsvétot. Az asszonyok főzzék meg a sonkát és fogyasszuk közösen, amíg benne tart. Az ő múltbeli életére teljesen ráillettek e sorok: „Szegény vágyók ősidőktől fogva, S az apám, — nem volt gazdag ő se: Semmi-se maradt a vagyonból. Melyet nem hagyott rá az őse..." A főtt sonka felénél egyebet nem örökölt Herke Mihály. Uradalmi cseléd volt... * Mihály bácsi jelenleg a gyálarcti Komszomol Tsz felelős sertésgondozója. Takajos kis házban lakik. Gyermekei csak elemibe jártak, többre nem telt. Ezzel kapcsolatban megható epizódot mesélt el: — Dús István naccságos úr magához hivatott egyszer és megparancsolta, hogy a tanítótól kérjem ki a gyerekeket acatolni. El is mentem a taNACCSAGOS ÚR, HALLJA-E?.. teljegyzések Herke Mihály gyálaréti tsz-tag életébőt két részének olyan békés új- 1 nító úrhoz, de ő meg a főjegyző úrraegyesítésóben, amely megfelel a német nép kívánságainak. Blüches alkancellár meghívta India miniszterelnökét, hogy tegyen látogatást a Német Szövetségi Köztársaságban. A miniszterelnök a meghívást elfogadta. Nehru németországi látogatásának időpontját később meg. hoz küldött. A naccságos úr parancsát a főjegyző úrnak is előadtam és a főjegyző úr engedelmeskedett. Azt mondta: menj csak vissza fiam az Árpádhoz, a tanító úrhoz és mond meg neki, hogy a gyerekeket elengedheti. Amikor aztán a gyerekekkel megjelentem, a naccságos úr végignézett rajtuk, aztán rajtam is és azt kérdezte tőlem, hogy az én gyzreállapítják | keim hol vannak. Mondtam, hogy az 1 iskolában hagytam őket, tanulni. Mi az, kérdezte a naccságos úr, te nem akarod, hogy több kenyered legyen? De, mondtam, akarom én, csak azt nem akarom, hogy azok legyenek ők is, ami én vagyok, hogy még a nevemet sem tudom leírni. A naccságos úr nagyot hahotázott és gúnyosan, maróan azt mondta: elhozhattad volna őket nyugodtan, hisz tudhatnád, hogy parasztból úgy sem lesz miniszter soha. Ezt mondta nekem Dús naccságos úr!... * 1945-ben Lichteneger Gyula ezer holdas birtokát felosztották a gyílarétiek. Mihály bácsi is kapott 14 holdat, s erre így emlékezik most vissza: — Először elfogadtam a 14 holdat, de amikor rájöttem, hogy se felszerelésem, se vetőmagom, egyszóval nincs elegendő erőm ahhoz, hogy a 14 holdat rendesen műveljem, a tizennégyből visszaadtam négyet és maradt liz hold. Egyszercsak az a hír futott végig a faluban, hogy a röszkeiek, meg a szentmihálytcleki parasztok — mivel se Röszkén, se Szentmihálytelaken nem volt felosztható föld — kérnék bennünket: testvéri alapon adjunk nekik is a volt nanybvrtökból. Adtunk. Én is adtam n' iy holdat. Testvéri alapon. * Cseléd korában mivel foglalkozott Herke Mihály? Sok mindennel. Volt. kocsis, tanyásbéres, de legtöbb időt az uradalmi sertések gondozásával töltött el. — Hét esztendeig gondoztam én Dús naccságos úr sertéseit — mesélte a minap —, s a naccságos úr csuda büszke volt rám, mert a sertések körül mindig rendben talált mindent. Az uraság azt hitte, hogy az ő szem 'lyét kedvelem, pedig nagyon tévedett. Én csák az állatokat szerettem. S ha a naccságos úr tudta volna, hogy őt mennyire gyűlölöm, megpukkadt volna mérgében. * A hét esztendő alatt Herke Mihály — még ha írástudatlan volt is — sokra vitte. Gyálarét környékén mindenhova eljutott a híre, hogy Mihály bácsi a sertésgondozásnak minden csinját-binját érti. Amikor a felszabadulás után, a negyvenes évek végén Gyálarétcn megalakult a Komszomol Tsz, Mihály bácsi ekkor még nem nagyon tudta és nem is igen törődött vele, hogy miért jobb a közös, mint az egyéni. De a néhány év alatt arról meggyőződött, hogy ló, vagy ökörfogat nélkül, gazdasági felszerelések nélkül csak. azokhoz szorul igaerőért és más gazdasági segítségért, akik évtizedeken át szívták a vérét: a kulikokhoz. Hát ezt már unta. Mivel a fiatal tsz-elnök egyre sűrűbben ellátogatott hozzá és hívta, végül is azt mondta: — Már nem nézhetem tovább, hogy a malacaitokat szinte naponta más-más 'kanász őrzi, nem bánom, megyek, de viszem a földet is!... És Herke Mihály, akit írástudatlansága ellenére a szükség és az állatok szeretete a sertésgondozás mesterévé nevelt, 1950-ben tsz-tag lett cs a Komszomol Tsz sertéseit azóta is, most már két segítséggel ugyan, de felelősséggel gondqzza. * Sokat dolgozik most is, de van eredménye és van értelme a munkái-' jának. Egyre szaporodik a sertésállomány, gazdagodik a szövetkezet cs évről évre gyarapodik, nagyobbodik Herke Mihály vagyona is. Mert azok a malacok, anyakocák, a hat apaállat, vagy akár a hízók — mind-mind a Herke Mihályé is. A tsz-nek csak 18 sertése volt, amikor Herke Mihály kézbe vette dket és lám volt idő, amikor a szövetkezet sertésállománya 700-nál is több volt már. Mihály bácsi a hátralevő életében azt akarja bebizonyítani, hogy ő nem anafabéta, csak írástudatlan; be akarja bizonyítani, hogy ha nem ismeri is a betűvetést, a sertések gondozásához — tapasztalatai után — nagyszerűen ért. A tsz vezetői ezt el is ismerik, hiszen a 36 kutricás sertésfiaztató Herke Mihály egyszerű terve alapján épült. * A napokban történt beszélgetésünket Mihály bácsi azzal fejezte be: — Ha most találkozhatnék Dús István volt földbirtőkossal, megmondanám neki: Naccságos úr, hallja-e! se a fiaim, se a lányom nem lett miniszter és nem lettem én se. De zsztag lettem, tsz-tag a lányom is és büszke vágyók, hogy részese lehettem a Komszomol Tsz 50 férőhelyes tehénistállója, 36 kutricás sertésfiadzlatója, hat és nyolc vagonos két górcja, 20 vagonos raktára. 26 férőhelyes lóistállója, 1000—1000 férőhelyes három' baromfiólja, az Artézi kútja, 4 holdas halastava, kertészeti melegháza és a 10 hold területű konyhakertészete felépítésének. — És ez naccságos úr többet ér, sokkai többet ér, mintha akár a fiam, atkár a lányom a múltban miniszter lehetett volna!... Zelei Béla