Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 16. szám

VILÁG WOLETÁRJAI EGYESÜLJETEK^ AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTS A G A N A K LAPJA XII. évfolyam, 16. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. január 19. MAI SZAMUNKBÓL: A FRANCIA KOMMUNISTA PART TÖMEGGYÜLÉSE PARIZSBAN (2. oldal) A BELVIZEK ELLEN UJABB SZIVATTYÚTELEPEKET LÉTESÍTENEK A VIZ- ÉS CSATORNAMÜVEK DOLGOZÓI (3. oldal) Az üzemek vezetése Idei népgazdasági tervünk — második ötéves tervünk első esztendeje — feladatainak megvalósításával jelentős lépést teszünk előre a szocialista Magyarország megteremtésében. Ebben az-évben tervünk fordulatot irányozott elő a nagyipar és a nehézipar javára, a szocialista iparosításnak megfelelően. A könynyűipar termelését országos méretekben csökkentjük. Az elmúlt 'két évben a könnyűipar gyorsabban fejlődött, mint a nehézipar. Csökkentjük a könnyűipar termelését, mert egyes könnyűipari termékek exportja nem volt gazdaságos, s a külföldről beszerzett anyagokból előállított egyes termékek gyártását exportcélokra nem volna helyes folytatni. Ruházati és könynyűipari cikkekből jelentős készletekkel rendelkezünk. Így a könnyűipar csökkentett termelése mellett is nagymértékben javul a lakosság ellátása a könnyűipari termékekkel. Az élelmiszeripari termelést az idén 10.1 százalékkai kell növelni a lakosság ellátásának megj avításáért. A minisztériumi iparban a termelékenységet 4 8 százalékkal kell növelni, az önköltséget 3 százalékkal kell csökkenteni. Fontos feladat, hogy a felesleges behozatalt megszüntessük! és hasznos export-tevékenységünket növeljük; gazdaságosabbá téve külkereskedelmünket. Szeged — a könnyűipar városa. Az üzemekre az idén is az az elengedhetetlen feladat vár, hogy termelési tervüket a hazai szükségletek elősegítésére és külföldre határidőre minden részletében teljesítsék. Továbbá: javítsák a termelést, növelve a termelékenységet, csökkentve az önköltséget, jó minőséggel bővítve a választékot. A textilipari üzemekben — éppen a fentiekben elmondottak miatt — nem kell túlteljesíteni a termelési terveket. De az elengedhetetlen követelmény, hogy a megszabott és nem is kicsi terveiket napról napra végrehajtsák. Városunk élelmiszeripari üzemeiben nem kis munkát jelent, hogy 10.1 százalékkal növeljük a termelést. Komoly feladat Szeged egész iparéiban az anyaggal való takarékosság, új áruk gyártása — a gazdaságosabb munka és a technika fejlesztése. Világosan kell állni előttünk, hogy az ipar technikai alapjainak fejlesztése szocialista építőmunkánk egyik kulcskérdése. Ez, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése teremt — és csakis ez teremt — szilárd alapot ahhoz, hogy tovább emelkedjék a népjólét. Komolyak a feladatok Szeged üzemeiben, s azok megvalósítása nagyon jó munkát követel. Szükséges ehhez az üzemek vezetésének megjavítása. Nézzük ennek néhány kérdését. A jobb vezetésnek elsők közölt abban kell mutatkozni, hogy szilárdul, mélyül a vezetők és a munkások közötti kapcsolat. A dolgozók kezdeményezéseinek, észrevételeinek hasznosítása minden vezető elengedhetetlen kötelessége. Számos példát lehetne sorolni arra, ahol megszívlelik a dolgozók szavát, javaslatait, ott nagyobbak az eredmények. Nagb igazság, hogy a dolgozó tömegeket nemcsak tanítani kell, hanem tanulni is kell tőlük. Csak az lehet a jó vezető, aki ezt megteszi és az öntudatos munkások segítségével határozottan fellép minden lazaság, fegyelmezetlenség ellen. Ma sokkal inkább, mint bármikor érvényes az a megállapítás; a vezetők szakadjanak el az íróasztaltól és a lehetőség szerint megfelelő időt töltsenek el a termelő üzemrészekben. A Szegedi Kenderfonógyár igazgatója: Nagygyörgy Mária elvtársnő és a Jutaárugyár igazgatója: Krizsán elvtárs — ho-gy csak két példát említsünk — erejével, tudásával azon van, hogy egyre teljesebbé tegye munkájában mindazt, ami a kommunista vezetőkre jellemző. A gazdasági vezetés csak akkor lehet jó az üzemekben, ha kéri és igényli az üzemek pártbizottságainak, pártalapszerveinek segítségét, véleményét. Szakítani kell azzal az elítélendő és helytelen magatartással, amely több üzem gazdasági vezetői részéről megnyilvánul; nem tájékoztatják a pártszerveket arról, milyen szervezést, intézkedést kívánnak megvalósítani. Az üzemi pártszervezeteknek nemcsak joguk, de kötelességük is a termelés pártellenőrzése. Ezzel sincs nünden rendjén. Egyes gazdasági vezetők — például Sarnyai elvtárs, a XI Autójavító Vállalat igazgatója — kicsit "viszolyog* még mindig a termelés üzemi pártellenőrzésétől. Egyes helyeken nagyon ügyesen, "módszeresen* hárítják el a vezetők a munkájukról elhangzó jogos bírálatokat. Ez mutatkozik úgy is, hogy a bírálat után bizonyos idővel a "hivatali formákat megtartva* okot találnak a bíráló >-ki kezdésére*. Ilyen jelenségeket lehet észlelni az Autóközlekedési Igazgatóságnál, Józsi Ferenc igazgató részéről. Mi másra, ha nem erre lehetne következtetni abból, hogy viszonylag rövid idő alatt két olyan embert "kezdett ki*, aki őt bírálta. A bírálat elfojtóit, megtorlóit nem árt arra a régi magyar közmondásra emlékeztetni: "Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik*. Tapasztalható, hogy az üzemek gazdasági vezetői nem törődnek eléggé azzal, hogy a városi párt-végrehajtóbizottsóg határozatait megvalósítsák. Pedig ezek megjelölik a helyi teendőket, segítséget adnak az üzemi vezetéshez. Az ilyen magatartás káros, nem engedhető meg. Baj az, hogy a minisztériumoktól s azok iparigazgatóságaitól az üzembe látogatók nemigen kérnek véleményt, javaslatot a pártszervezetektől a gazdasági vezetés munkájára. Így volt ez a Falemezgyárban is, ahol az Erdészeti Főigazgatóság képviselői jártak. Javítsuk szüntelenül, s tegyük következetesebbé az üzemek vezetését. Ez is kell a jó munkához! MEZŐGAZDASÁGI HÍRADÓ Paradicsomtermesztők ankétja Szatymazon Rossz tervezés Ma már túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szatymaz és vidéke Európa-szerte ismert őszibarackja, téli almája, csemege-szőlője mellett az ország legjobb paradicsom termelő területe is. Megfigyelhettük, hogy a szatymazi termelőszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok a szőlő- és gyümölcstermelés mellett egyre nagyobb területeken foglalkoznak paradicsom-termeléssel is. Három évvel ezelőtt, 1953-ban tavasszal még csak 60 hold paradicsom volt a falu határában, 1954-ben már 118 hold, tavaly pedig már 153 hold paradicsomot ültettek a szatymazi termelőszövetkezetek, s egyéni gazdák. A Lenin és a Szabadság Tsz-ek és 182 egyéni termelő erre az évre eddig már 17,5 katasztrális holdra kötöttek a megyei Zöldség- és Gyümölcstermeltető Vállalattal termelési és értékesítési szerződést. • A paradicsom-termelő terület ilyen nagyarányú növekedését elősegíti az is, hogy a szatymazi paradicsom nemcsak hazánk nagyvárosaiban, de a környező népi demokratikus államokban, sőt távoli országokban is évről évre egyre keresettebb közfogyasztási cikké válik. Államunk a szatymazi termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak is minden szükséges segítséget, kedvezményt megad ahhoz, hogy az új esztendőben még szebb paradicsom-terméseredményeket érjenek el. Ennek érdekében rendezik meg január 21-én, szombaton délután 3 órai kezdettel a szatymazi kultúrházban a Szatymaz és vidéke paradicsom-termelőinek ankétját is. Ezen a paradicsom-termelői tapasztalatcsere-ankéton résztvesznek a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának kiküldöttei, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, a Szegedi Micsurin Agrártudományi Egyesület és a Csongrád megyei ZöldségGyümölcsértékesítő Szövetkezeti Központ képviselői is. Az ankéton Nóvák Károly megyei főagronómus és dr. Mészöly Gyula kutató, kísérletügyi főigazgató tartanak előadást a paradicsom-termelés újabb feladatairól. Dr. Mészöly Gyula előadásában beszámol hollandiai tanulmányútjáról is. „Szabadföldi primőrparadicsom termelés" című előadásában sok új termelési eljárással, módszerrel ismerteti meg az ankét résztvevőit. A szatymaziak nagy érdeklődéssel várják ezt az ankétot. Az itt hajlottak felhasználásával is tovább akarják növelni falujuk egyre növekvő paradicsom-termelői hírnevét. Ismeretes, hogy az elmúlt esztendőben a szegedi termelőszövetkezetek is szinte kivétel nélkül mindenből kiváló terméseredményeket értek el. Túltettek a legjobb egyénileg dolgozó parasztokon is. A baktói Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága többek között búzából — ez igen nagy szó a baktói földeken — 15 mázsás holdankénti búzatermés átlagot ért el. Most mégis — teljesen érthetetlenül — az Alkotmány Tsz vezetősége az újesztendei termelési tervbe mégis csak 10 mázsás holdankénti búzatermés-átlagot akar beállítani. A baktói Felszabadulás Termelőszövetkezet búzája 12 mázsájával fizetett a nyáron, de úgylátszik, a Felszabadulás Tsz tagjai sem akarják az idén ismét biztosítani maguknak ezt a jó termést, mert az új tervben a tavalyi 12 helyett most ők is csak 10 mázsát akarnak vállalni. Nem nehéz felfedezni, hogy némi turpisság van ebben a dologban. Éspedig az, hogy az Alkotmány és a Felszabadulás Tsz-ek úgy számolnak most: tervezzünk úgy, hogy a tervet könnyűszerrel túl is tudjuk teljesíteni, s így a magas prémium már eleve biztosítva van. Jó lenne, ha e két szövetkezet vezetősége a tervezésben példát venne a Dózsa Termelőszövetkezet tagjaitól, akik a tavalyi 14 mázsa holdankénti májusi morzsolt kukorica termés-eredményükkel szembgrí az új esztendőben 15 és fél mázsás holdankénti májusi morzsolt kukorica átlagtermést terveztek. Vagy az ujszegedi Haladás Tsz tagságától, akik a tavalyi búzatermés átlagukat katasztrális holdanként 180 kilóval akarják tovább növelni az idén, s míg tavaly 13 mázsa árpájuk termett holdankint, ebben az évben 14 mázsára vállalkoznak. Tudják, hogy a laza tervezés egyáltalán nem segíti elő, sőt hátráltatja a nagyobb terméseredmények eléréséért folyó harc sikerét. Újszeged, Szőreg csemetekertjeiben Teljesítse ígéretét a Deszki Gépállomás! Az űjszegedi Szabadság Tsz tagjai jól tudják, mennyire kifizető a gyümölcsfa-csemete nevelés. Éppen ezért a múlt esztendőben — amikor megalakították szövetkezetüket — elhatározták: ezen a télen négy hold gyümölcsfacsemetekertet létesítenek. Számításukba azonban hiba csúszott. Ennek nem a tsz tagsága, hanem elsősorban a Deszki Gépállomás vezetőségének hanyag munkája az oka. A Szabadság Tsz tagjai ugyanis már kora ősz óta kérik, sürgetik, sőt zaklatják a Deszki Gépállomás vezetőségét azért, hogy végre szántsa fel az új csemetekert földjét. ígéretet már sokat kaptak, a munka elvégzésére azonban még most, január közepén sem került sor. Félő, hogy a szövetkezet a gépállomás hanyagsága miatt súlyosan károsodik majd. Nem lesz idő a talaj tökéletes előkészítésére, s a sokezernyi magról nevelt hajtás kitelepítésére. Ajánlatos lenne, ha a gépállomás vezetősége nem csak akkor keresné fel az új termelőszövetkezetet, amikor az MTH Traktorosképző Iskola növendékei által végzett murák a árát kell felvenni, hanem sokkal sűrűbben ellátogatna ide. Újszeged és Szőreg hosszú idő óta országszerte híres gyümölcsfacsenrvete kertészetéről. Az elmúlt években azonban elhanyagolták Újszeged és Szőreg környékén a facsemete-nevelést. Kormányunk időben felfigyelt erre a hiányosságra, segítséget adott ahhoz, hogy ismét fellendüljön a környék ősrégi facsemete kultúrája Az ujszegedi Haladás Termelőszövetkezet csemete-kertészetéiből több mint 12 ezer darab jólfejlett, nemesített oltványt termeltek ki eddig. A Haladás Tsz tagjai nagyon sok alma-, körte- és szilvafát szállítottak a Fejér megyei termelőszövetkezetek részére, de oltványaikból juttattak még a Budapest, Miskolc-környéki gyümölcstermeléssel foglalkozó tsz-ek részére is. A Haladás Tsz tagjai most látják csak igazán, mennyire érdemes volt néhány évvel ezelőtt pártunk szavára hallgatni. Az eddig értékesített csemeték után máris tö'bb mint 120 ezer . forint tiszta haszonhoz jutottak. Ez azonban még nem a teljes bevétel, mert a szövetkezet kertészei még most készülnek fel a tavaszi, illetve a tavasz előtti szezonra. Ez idő alatt még további 8 ezer gyümölcsfa-oltványt akarnak értékesíteni. Már ezeket a töveket is felszedték, gondosan elvermelték, hogy a téli fagyok elől megvédjék. A szebb példányokat 12 forintért, a gyengébbeket pedig 8 forintért adják. Nem is olyan kevés ez a pénz, mégis úgy viszik, hordják, keresik, mintha ingyen adnák. Most a gyümölcsfa-csemetével foglalkozó egyéni gazdák is szép jövedelemhez juthattak Újszegeden és Szőregen. Nem teljes adatok szerint már eddig is Szőregről és Újszegedről közel százezer facsemete-oltványt szállítottak el, s ebből csak sárgabarack több mint tízezer volt. Heti-piacos napokon a szegedi, de még a távolabbi járások községeiből is egyéni gazdák, szövetkezeti tagok egyaránt száz-szám keresik fel a szőregi. ujszegedi csemete-kertészeket, A szegediek jól tudják, hogy a Móra Ferenc Múzeum mellett, a Tisza partján áll a vastag falu, fűvel benőtt tetejű öreg vár. De ne a múltját nézzük most. hanem a jelenét. Nemrégen „megagyusztálták", s a vakon meredező ablakkeretekbe üvegek kerültek, melyéket kívülről vasrács véd. S az ódon falak között egy építésvezetőség ütött tanyát, amelyeknek tagjai most a Nemzeti Színház javítási munlkáit is irányítják. Tréfásan szokták is mondani az építésvezetőnek, Juhász elvtársnak: „Nem rossz helyen választottak irodát bevették" a várat." De nemcsak az építésvezetőség tagjai „vették be" a várat, hanem, a kőművesek is, köztük a műkövesek és a szobrászok. A vár nagy ajtaján belépve mindjárt szembe is találja magát az ember a kőművesekkel, akiknek itt a munkahelyük. Nem könnyű mesterség az épület díszítés, szobrászat, a műkővel való bánás. Türelem, szakértelem kell hozzá. Oláh András az épületdíszítők, szobrászok brigádvezetője — ez a csupa őszhajú ember, akit mindenki egyszerűen Bandi bácsinak szólít — a következőket állapítja meg: — Nem akarunk mi büszkélkedni, csak azt mondjuk, hogy bizony nem minden ember csinálná meg azt, amit a brigád, És türelem is kell ide, akár a tollfosztáshoz. Kőművesek a várban — Mióta dolgoznak a kőműves szakmában? A kérdésre Bandi bácsi elmosolyogja magát és azt válaszolja, hogy ő és brigádjának két tagja. Varga Lajos és Katona János több évtizede dolgoznak a szakmában. Kőművesek, s olyan finom és pontos munkát végeznek az épület díszítésénél, azok kijavításánál, hogy azt bárki megnézheti. Munkájuk? Igen változatos és sokrétű. A Rákosi Mátyás Híd lábánál, ott, ahol az az épület áll, amelyikben a turista szálló van. oroszlánfejek láthatók külső díszítésként. Hát az oroszlán-fejeket is az Oláh brigád tagjai „varázsolták", az eltöredezett régiek helyébe. A Nemzeti Színház javítási munkálataihoz is hozzáadják a maguk szorgalmát és szakértelmét. Kívülről, a főhomlokzaton, a korintuszi oszlopoknál a levél - és virágdíszítések eltöredeztek. A többihez hasonlót készítettek tehát, hogy meglegyen a virágdísz a korintuszi oszlopnál. Ugyancsak a főhomlokzaton öt műkőerkély készült el — a műkövet ők gyártották. Kérdezzük, mi a műkő? Elmondják, hogy márványzuzalék és cement. A műkövet öntik. Az erkélyekhez 95 úgynevezett erkélybabát — vagy ahogy szaknyelven mondják balusztert — gyártottak. I Az egyes összefüggő virágdíszeknek, vagy másnak is sablont, mintát készítenek, amelybe aztán beleöntik az anyagot: a gipszet, vagy a műkövet. Ha a minta készen áll, akkor már könnyű a dolog. Addig azonban különösen gondos, pontos és odaadó munkára van szükség. Persze az öntésnél is vigyázni kell és nem lehet elsietni a dolgot. A műkő használata egyre jobban tért hódit az építészetben. Több mindenre használják. A Nemzeti Színház márványlépcsői meg voltak kopva. Bandi bácsi és brigádja tüntette el ezt a kopást, műkő alkalmazásával. Erkély lapokat is készítenek műkőből. Itt is először a mintát teremtik meg s utána sorozatban öntenek. Megkérdezzük, hogy szeretik-e a szakmát. Igaz, a munkájúk bizonyítja, hogy szeretik, de szóban is szerettük volna ezt meghallani. Érthetően csudál koztak, hogyan lehet ilyet kérdezni, de azért mégis kijelentették: „Szeretjük nagyon a szakmánkat, a szakma szeretete nélkül nem is lehet jó a murika." Nagy igazság ez! A várban villany is világít. S azok az emberek, akik „bevették" fontos és elismert munkát végeznek. (morvául