Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-18 / 15. szám

DELMSGY9R0RSZRG A TA N YA Szerda, 1956. január 18. k/jlNT AZ IDÖ ROKKAJAN az ' 1 évek, az öreg, fogatlan szájból lassan, kimérten peregnek a szavak. Hallgatom a fél évszázadosnál is idősebb történeteket; előttem az asztalon a kis borospohár vékony üvegfala a képzeletben óriás mozivetítő vászonná növekszik. Látom, amint a horgosi Kárászmajor egyik szegényes kis cselédházából kilép egy alig nyolc éves kisfiú. Apja, az idő előtt megöregedett béres, szeretné iskolába járatni, de a sors más utat szánt neki. - Eltűnik a nagy, sokezer holdas úri birtok forgatagából azért, hogy aztán ismét látható legyen a Buzsáki-major nagy össze-viszszaságában. O az, a kis Bite Dezső. Aüg: látszik ki a földből a pöttöm emberke, de már szolgál. A képzelt nagy vetítővásznon megelevenedik előttem a hűvös őszi hajnal, amikor neki még aludni kellene, de kint van a mezőn, az uraság ökreire vigyáz. Friss trágyában melengeti fázós lábát, közben talpon állva elalszik, észre sem veszi, hogy tilosba mentek az állatok. Még 19 éves sincs, újra feltűnik egy nagy-nagy búzatáblán. Sokadmagával — talán százan is lehetnek — arat az uraságnak. A következő kockán már az egész kaszássereggel együtt kátonaruhában, szuronyos puskával kezében rohan előre a fronton. El-' esik a golyózáporban, a nagy kartácstüzben, de nem hal meg. Felkel a kis pelyhedző állú legényke, továbbmegy a »végső győzelemért*. Oroszlánként harcol az első világháborúban. hiszen földet, tanyát kap a győzelem után — legalábbis ezt ígérték néki. Apja is mindig ezt szeretett volna, s mégis béresként temették el, Neki most hát lesz majd. WÉGE LETT A HÁBORÚNAK. A föl* desgazda, tanyatulajdonos helyett újra a fiatal tanyásbéres jelenik meg a vásznon. Közben megnősült, s most már másodmagával végzi az urak dolgát. Lelkét gyűlölet, keserűség gyötri, de azért bízik az életben, két dolgos kezében. így mondja: — Lesz még nekünk házunk, földünk. Megmutatom ennek a betyár világnak, én is vagyok valaki. A süblótfiókban szaporodnak a bankjegyek, a házra- meg a földrevalók. De most újra katonai behívót kézbesít a postás. A szerb királyi hadseregbe hívják ezúttal. Nyolc hónap múltán leszerelik, mert megbízhatatlannak találják. Itthon csak a felesége várja. A következő kockán már azt látom: két párnával a hátán, szegényes kis mottóval a kezében feleségével együtt átdobják a magyar határon. A saját házról, földről szóló ábrándozások már régen feledésbe mentek. Bite Dezső előtt teljésen megvilágosodott a múlt kérlelhetetlen törvénye: aki szegénynek született, úgy íj kell annak megdögleni. A csendesen pergő, örökkévalónak tűnő, urak és szolgák életét mutató filmszalagnak egyszeriben vége szakad — 1939—1945ben rettenetes vihar rázza meg m földet. Acélorkán söpör végig keletről nyugatra, s amikor a viharáradat tovarohan, mögötte nemcsak tört ágú fák, felszaggatott fedelű házak maradnak, hanem egy kivénhedt, elkorhadt régi rend szétzúzott teste hever. Még füstölögnek a romok, amikor felkel az új nap. Ragyogása a szabadság tiszta fénye. Tündöklő sugaraival bearanyozza az arcokat. Bite Dezső azonban most is azt vallja, amire sorsa tanította: sütött már miránk máskor is új nap, de a mi egünk újra beborult. Egykedvűen nézi a földosztást, azt. amint barátai szabják, darabolják a gyűlölt úri világ testét. Még csak 48 éves, de már öreges, betegeskedő ember. Továbbra is megmarad nyolc hold ásotthalmi bérletén, de közben már látni kezdi: azok voltak a szerencsések, akik hittek az új nap erejében, mert az új élet szabad levegőjében hatalmasat nőttek, megerősödtek. S ő, aki a legtöbb ismerősénél éltesebb, tapasztaltabb ember hírében állt, megmaradt a réginek. Szégyenli, hogy sokan kinevetik maradiságáért. S otthagyja « földet, melyet két évtizeden keresztül másnak túrt. Jó messzire, a mórahalmi Vörös Október Termelőszövetkezetben mint számadó juhásszal találkozunk vele újra. Ö

TVENÖT ANYABIRKÁT VÁSÁROLT az újonnan alakult kis közösség. Bite Dezsőt tették meg a kis nyáj mellé gondozónak. Három évig ápolta az állatokat. Amikor tagtársai könnyebb munkára javasolták, az 55 helyett már 317 szép állatot adott ót utódjának. A közösbe annak idején csak a becsületét vitte, s most mór saját tehene, borja, disznai vannak. Becsülete is megnőtt azóta, hogy tsz-tag lett. Most kezdte csak érezni, hogy már ő is valaki. Nemcsak szava, de pénze, vagyona is van. S a régen elfelejtett kis ház, meg a birtok, melyre valamikor annyira vágyott, ismét előkerült valahonnan a feledés homályából. — Most meg tudnám venni — mondta egyszer otthon feleségének. — De minek? Nagyobb gazda vagyok én így. Az asszony, aki életét adta volna régen egy kis birtokért, meg egy családi házért, ettől kezdve minden nap azt hajtogatta neki: — Ezt akartuk egész életünkön át, most hát itt az alkalom, ne szalasszuk el. Ettől kezdve az öreg valahogyan úgy érezte, mintha két agya, két lelke volna. Az egyik, a régi, állandóan csak azt súgta: hallod, már az asszony is azt mondja, élj a lehetőséggel. Az életed tetted fel valamikor a házra, földre, akkor nem lehetett, de most lehet. A másik énje pedig folyton csak ezt kérdezte tőle: legyen eszed Bite Dezső, túzokot adnál egy kis verébért? Vívódásairól senkinek se szólt. Dolgozott rendesen, mint azelőtt, míg egyszer valakitől azt hallotta, hogy Asotthalmon van egy eladó birtok. S megörült a hírnek. — A telekkönyvbe is beírnák mór a nevemet — mondogatta csak úgy magában. CTTÖL A NAPTOL kezdve aztán maradni se tudott a gondolatoktól. Hiába beszélt neki a másik énje, hiába állott eléje, lábait valami megmagyarázhatatlan erő mozgatta, amikor elindult megnézni az új birtokot. A három hold, 1400 négyszögöl föld, a kis tanya, mellyel hat mérés szőlő is van, megtetszett neki. Ez az, ilyet akart ő mindig. A Vörös Október Tsz tagjai nem is tudtak róla, s Bitéék mór 6500 forintot beleadtak a vételárba. Az egyesség úgy szólt: a többit majd őszre, a zárszámadás utón. Az öreg az üzlet megkötése utón gyakran mondogatta bent a szövetkezetben: őszre kilépek. Senki se vette ezt komolyan, nem hitték, hogy éppen ő hagyná itt őket, aki olyan sokat tett a közösség talpraállításáért. 1953-ban, amikor a fél falu húzta, tépte a szövetkezetet, ő akkor is kitartott mellette. A SZÖVETKEZETI TAGOK szólni sem " tudtak a meglepetéstől, amikor Bitéék lakása előtt kocsik álltak meg, s kezdték felrakni a bútorokat a szekerekre. Mityók szomszéd oda is ment barátjához, kivel öt esztendőt töltött a közösben; — Ne menj el öreg cimbora, megbánod te még ezt — mondta neki; Bite bácsi nem is tudta, mit is mondjon hirtelen. Az öreg fogatlan száj sírásra görbült, szeméből könnyek buggyantak ki. Nem akarta, de mégis kiszöktek szájóból a szavak: — Lehet, hogy visszajövök még hozzátok, nem is olyan sokára. Tudom is én miért, de most el kell mennem, Bite néni, aki betegsége miatt sohasem dolgozott a szövetkezetben, nem sírt. Nagy gonddal rendezgette be az új otthont. Jól érezte magát a nagy rakott tűzhely melegében. Hiába melegített azonban a nagy törött platni, Bite bácsi nem ült mellé. A meleg szobában télikabátban, nagy báránybőr sapkában járkált. Szótlan volt, s a kötött üvegből — melyben még a szövetkezetből való bor volt — kortyolgatott néha. Két hét telt el így a saját házban, de a gazda nem tudott felmelegedni. Éjszakánként százszor is megfordult ágyában, szemei gyulladásosak lettek a sok álmatlanságtól. Már-már attól tartottak családja, ismerősei, hogy kiújul tüdőgyulladása, s ágynak dől. Nemsokkal később azonban jobban lett az öreg. Elment a ház régi tulajdonosához, megmondta neki, hogy nem kell a háza, nem fizeti ki a 3500 forintot sem, amivel tartozik még. Elmegy, vissza a szövetkezetbe; Lelke, egészségi állapota azóta szemmel láthatóan megkönnyebbült. De még mindig nincsen túl egészen a bajon. Ügy érzi, nagy-nagy csorba esett becsületén: legjobb barátait dobta meg sárral. Még nem tudja, hogy Mityók szomszéd, Papp János, Lajos Ferencné, meg a többiek nem haragszanak rá, visszavárják a közösbe. Bitééket nemrég egy városi ember látogatta meg. Az új gazdának talán hetek ota most jött először mosoly az arcára, amikor hallotta, hogy valóbap lehetne neki egy igazabb úton szerzett családi háza is. A "•Vörös Október* biztosan adna neki portát és Mityók szomszédék segítenének is felépíteni. H

EJ, HOGY ÉN EZT NEM TUDTAM — ütött ráncos homlokára, s arca gyöngyözött a melegségtől. Hetek óta talán most kivár' f le róla előszór a télikabát. Testét m-' m, de agyongyötört lelkét már az új tűzhely fénye melegíti, bízik azokban, akik szívesen megbocsájtanak neki. CSÉPI JÓZSEF Közel 40 ország áHít ki a lipcsei tavaszi vásáron FRANKLIN BENJÁMIN Születésének 250. évfordulójára Franklin Benjámin. Franklinnak ezeket a gonaz Eszakamerikai Egyesült dolatait a kapitalista kizsákÁllamok egyiik alapítója és mányolás természetesen súaz amerikai kontinensnek, lyosan eltorzította, de Frankmindmáig egyik legnagyobb lin Idejében ezek feltétlenül államférfia, tudósa és írója — akinek emlékét most a Béke-Vilógtanács határozata alapján felidézzük — 250 évvel ezelőtt, 1706. január 17-én született Bostonban. Igen népes családból származott; édesapja összesen 13 gyermeket nevelt fel, akiik közül Benjámin volt a legkisebb fiú. Apja az angol óhazában selyemfestéssel foglalkozott; az új világban azonban, ahová 1685 táján vándorolt ki, már a gyertyaöntő és szappanfőző mesterség folytatósára tért át. A kis Benjámint mindössze két évig járatta iskolába és már tíz éves korában befogta őt kis műhelyének munkájába. Amikor az apa látta, hogy Benjáminnak mindenekelőtt a könyvekben való búvárkodásra van kedve, nyomdászinasnak adta. Ilyen szerény körülmények között kezdte meg Franklin azt a páratlanul szívós, önképző és önnevelő munkát, amelynek eredményeképpen már ifjú férfiként széleskörű műveltséget és az életiben való boldogulásra sokoldalú készséget szerzett, 22 éves koréiban már nyomdája volt Philadelphiában, amelyet hamarosan papír- és könyvkereskedéssel is kibővített. Ezekben az években indult meg Franklin közéleti tevékenysége is. A többi között klubot alapít, hírlapot ad ki, könyvtárat létesít, főiskolát alapít, életrehív egy filozófiai társaságot. A korai kapitalizmus karának gyermeke volt Franklin Benjámin, s őszintén hitt abban, hogy az embereknek lankadatlanul dolgozniok keLl és akikor mindannyian boldogok lesznek. A nagy népszerűségre jutott, híres kalendáriumában, *A szegény Richárd naptáráéban — amelyet 25 éven keresztül adott ki — szorgalomra és takarékosságra buzdította embertársait, mert — mint mondotta — ez vezet a gazdagodás útjára és erősíti meg a jó erkölcsöket. a haladást előrevivőek voltak. Franklin közgazdasági nézetei más vonatkozásokban is rendkívül jelentősek. Fiatalkori tanulmányát, amelyet a papírpénz természetéről és szükségességéről írt, Marx nagy elismeréssel méltatta és azt mondotta róla, hogy »a modem közgazdaságtan alaptételét fogalmazta meg«. Eredményesen hallatta szavát Franklin korának adóztatási kérdéseiben is. Keresztülvitte a gyarmati nagybirtokok hosszú időn ót adómentességet élvezett tulajdonosainak megadóztatását es erőteljesen védte az északamerikai angol gyarmatoknak azt a jogát, hogy csak saját tartománygyűléseik vethetnek ki rájuk adót. Franklin ezenkívül egyike volt a természettudomány legjobbjainak is. A hőtan és az elektormosság területén végzett vizsgálódásai és elért felfedezései — amelyeknek köszönhetjük többek között a villámhárító alkalmazásét — önmagukban is halhatatlanná tették volna nevét. Franklin hosszú életének második felében olyan cselekedetekkel vette ki részét a XVIII. század világpolitikájának formálásában, amelyeket a legfényesebb emberi tettek közé jegyzett fel a történelem. Mint az északamerikai angol gyarmatok londoni kiküldöttje, gerincesen és nagy ügyességgel képviselte honfitársai ügyét az angol kormánykörök előtt. Mindent megtett a megegyezés érdekében, amikor pedig az összeütközés elhárítására irányuló erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, egyik vezetője lett a gyarmatok függetlenségi harcának. Részvett a gyarmatok kongresszusa által 1776. július 4-én elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat megszö- koszorúzta siker és a négerek hozzá az amerikai szabad* ságharc sikeréhez és a nagy francia forradalom kitörésé* hez. Még ugyanebben az év) ben, 1776-ban Franklin Ben* janiin Franciaországba uta* zott és 1785-ig élt ott, mint a függetlenségükért küzdő Egyesült Államok képviselője. Találkozott Voltaire-rel és barátságot tartott fenn a forradalmat szellemileg előkészítő enciklopédistákkal. Politikai küldetését ragyogó sikerrel teljesítette; tető alá hossta az 1778-ban Francia* ország és az Egyesült Álla* mok között létrejött szövet* ségi szerződést, majd az sn* gol csapatoknak Washington tábornok előtt történt fegyverletétele után letárgyalta és aláírta az Angliával kötött 1783-i békeszerződést, amely végleg biztosította az Eszakamerikai Unió szabadságát. Amerikába való visszatértekor Franklint a legnagyobb megbecsüléssel és lelkesedéssel fogadták. Tagja lett az 1787 májusában összeült újabb kongresszusnak, amely megalkotta az Egyesült Államok alkotmányát. A 81 éves aggastyán mindenkit elragadtatott bölcsességével és derült kedélyével. Példamutató szorgalmat tanúsított az üléseken, pedig testileg már annyira gyenge volt, hogy nem maga mondotta el beszédeit, hanem másokkal olvastatta fel azokat. 1788-bam azzal a boldogító tudattal vonult vissza a közélettől, hogy megérte annak a nagy ügynek a győzelmét, amelyért küzdött. Néhány héttel halála előtt — egész életén át vallott felfogásához híven — még aláírt egy, a kongreszszushoz intézett felterjesztést a rabszolgaság intézményének eltörlése érdekében. Ezt az utolsó nemes fellángolást sajnos évtizedeken át nem vegeaésében. Ennek a deklarációnak az emlberek egyenlőségéről és jogairól szóló ünnepélyes szavai jelentékeny mértékben járultak Az 1956. évi lipcsei tavaszi vásár 265.000 négyzetméternyi kiállítási területén, vagyis 33 kiállítási csarnokban és 15 pavilonban közel 40 ország mutatja be exportkínálatát. A Szovjetunió, Kina, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Anglia, Franciaország, Belgium, Egyiptom, India és Argentína ismét kollektív kiállításon mutatja be gyártmányait és terményeit. A háború óta most történik először, hogy Uruguay es Finnország is kollektív kiállítással szerepel Lipcsében, A Magyar Irodalomtörténeti Társaság felolvasó ülése és közgyűlése A Magyar írod alom törté- sággal kell elsősorban segítneti Társaság hétfőn este fel- ségére sietniök élő s minden olvasó ülést és közgyűlést nehézség és zavar ellenére is rendezett az Eötvös Loránd fejlődő irodalmunknak. A Tudományegyetemen. kritikus magas ideológiai A felolvasó ülésen Bóka képzettsége, erkölcsi hitele, László egyetemi tanar, az nagy szakmai tudása, a kriAkadémia levelező tagja tar- ti,ka elvi tisztasága, a feltétele annak, hogy az írók megtott előadást „Irodalomtörténetírásunk és az élő irodalom" címmel. Bevezetőben szólt azokról a számottevő eredményekről, amelyeket hallják a tudományos bírálat szavát. Bóka László nagy érdeklőirodalomtörténet-írásunk az déssel fogadott előadása után elmúlt években elért, majd hangsúlyozta: irodalomtörténetírásunkat felelősség ter- íheli azért a helyzetért, ame- t lyet a párt Központi Vezető- 1 ségének határozata tárt fel az [ irodalmi életben mutatkozó . jobboldali jelenségeket le- 1 leplezve. Irodalomtörténé- ' szeinkré sürgető feladatok . várnak az irodalmi bírálat l színvonalónak emelése, a szo- [ cialista-realista irodalom fej- , lesztése, egészséges irodalmi 1 közvélemény kialakítása te- [ rén. i f került sor a társaság évi közgyűlésére. 1956. egyenjogúsága az Egyesült Államokban még ma sem megoldott probléma. Amikor az élőiének 85. évében lévő Franklin 1790. április 17-én elhúnyt, az amerikai kongresszus kéthónapos nemzeti gyászt rendelt el és Franciaországban is ünnepélyesen megemlékezett róla a forradalom alkotmány ozó nemzetgyűlése. Tisztelettel gondolunk mi is erre a nagy emberre a halála óta eltelt több mint másfél évszázad távlatából. Büszkén hordozzuk zászlómkon azokat a gondolatokat, amelyeket Franklin Benjámin is hirdetett: a népek függetlenségének, az emberek szabadságának és boldogságának eszméit, Martonyi János egyetefni tanár Kiemelte, hogy irodalomtörténet-írásunk súlyos fo- [ gyatékossága: hiányzik belő- £ le a megszülető új iránti szenvedélyes érdeklődés, az [ új írók iránti szenvedélyes £ szeretet. , Befejezőben Bóka László [ kijelölte az irodalomtörténé- j szek feladatait. . | Ennek során hangsúlyozta, 1 i hogy irodalomtörténészeink- f i nek — nemcsak közvetve, : , kutatásaikkal, elméleti kér- t ! dések kidolgozásával, szak- f I mai vitákban való részvéte- . ' lükkel, hanem közvetlenül is ! hozzá kell járulniok kritikai [ 1 ii odaírnunk eszmei és szak- r mai színvonalának emelésé- k hez. Ki kell lépniök a dolgo- £ : zószoba, a tanszék zártságá- r ' ból, s aktív kritikai munkás- , Kicsit a hangja megremeg beszéd közben, bár nem szokása. Nem hinném, mégis meglehet: nem esik rá a tagság választása, öreg Tóthnak már őszre jár .., „Elvtársak, — mondja — köszönöm bizalmatok, hát... én . . . lemondok. Gondom voltatok s örömöm. Nem hagyok hátra talán rozsdafoltot munkámon ... ami fájna még." öreg Tóth nem is szó] tovább, a taggyűlés meg csöndben választ. Vetik hitük búza-sorát maguknak: vajon milyen ért kalászt ad? Kalászt-e vagy csak pipacsot? Papír zizzen s a szavazat számokba olvad nemsokára, s Tóth bácsi mereng hallgatag, mint ki a bíró ítéletét várja; szánalmat nem kér s nem fogad. S kihirdetik, hogy újra száz szavazat esett öreg Tóthra s a tagság tapsa rádupláz a nem párttagok szíve szerint szólva: — öreg Tóth lelke fiatal. Lődi Ferenc * A szegedi Tiszát*] könyvkiadó kiadásában nemrég megjelent „Érleld évek" clmii kötetből. t