Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1956. január 1. 4OELMBGYBRORSZBG TERVEINK AZ ÚJ ÉVRE H Végetért az 1955-ös esztendő. Amikor a •naptár utolsó lapjait téptük le, mindanynyian számbavettük, mit is hozott számunkra az óesztendő. S arra is gondoltunk, amit az új évtől várunk, a tervekre, a kicsi és nagy elgondolásokra, amelyeket ebben az esztendőben akaruiik megvalósítani. RUBANYI VILMOS KARMESTER: Munkások, parasztok, tudósok, művészek gondoltak ezekben a napokban e tervekre, arra, hogy mit vár tőlük az ország és Szeged dolgozó népe. Értelmiségi JCít éo • ik Jf <*& • A „Délmagyarország" két év- isonlítást. 1935, a felszabadulás ötéves tervünket előkészítő év. .. , ... „. „ dolgozók folyama van dőttünk. Váloga- 'előtti békeévek egyike, s a gaz- A néhány kiragadott esemény üyen terveiből gyűjtöttünk össze egy cso- tás n,lm , „fc Me fl ,£,( d i v&M már *flfc megcáfolhatatlanul bizonyltja, , , érdemes a szocializmusért, a otaevjolyamba, s tegyünk összeha- a körülményeli. 1955 második tos jövőért dolgozni. korra valót. 1956 merész tervek megvalósításának esziiende.e lesz Talán nincs is Szegeden egyetlen olyan színházlátogató sem, aki ne ismerné Rubányi Vilmos nevét. Hányszor vártuk szinte lélegzetünket is visszafojtva, hogy magasba lendüljön a karmesteri pálca, s a színház nézőterének levegője megteljen Puccini, Verdi g a többi nagy zeneszerző csodálatos muzsikájával. A zenekart irányító dirigensi pálca tulajdonosa Rubányi Vilmos, a szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója, a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekar eünökMkarnagya. Most megtérjük a kiváló muzsikust, hogy nyilatkozzon a Délmagyarország olvasóinak 1956. évi terveiről. — Az új esztendő etképeeléseim szerint a merész zsnei tervek megvalósulásának esztendeje lesz.. A Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekarral 10 koncertet akarok tartani. Az 1955. évi tapasztalatok megmutatták, hogy a kiváló szólisták és ved ég-karmesterek szerepeltetése nagy népszerűségnek öi-vend a szegedi zenerajongók körében. Úgy tervezem, hogy a hangversenysorozat alkalmából többek között meghívjuk Szegedre Fischer Annié zongoraművésznőt, Zathureczky Ede hegedűművészt, valamint Feremcsik János és Somogyi László karnagyokat. Az évad utolsó koncertjén Beethoven: IX. szimfóniáját szeretném megszólaltatni, de itt még kórusgondokkal küzdünk. Ha ez a kérdés sikeresen megoldódna, akkor oratóriumokat is tudnánk előadni. Ahhoz, hogy a Filharmonikus Zenekarral kapcsolatos terveim a közönség és a zenekar közös érdekeinek megfelelően megvalósuljanak, szükséges, hogy kedvező anyagi támogatást kapjunk a városi tanácstól A szegedi Nemzeti Színház opera-együttese február elején bemutatja Verdi: Álarcosbál című operáját. Szorgalmas próbákkal készülünk a bemutatóra, hiszem, hogy zeneileg vérbeli olasz előadást tudunk nyújtani. Február második felében kerül sor a Traviata felújítására. Az 1955—56-os színházi évad utolsó operabemutatója úgy április elején a "Hegyek alján" című régen hallott opera lesz. A következő évadot Dvorzsák: Ruszalika című operájának magyarországi ősbemutatójával kezdjük. A jó előadás érdekében Duka Antatné igazgatóval és Ádám Ottó főrendezővel csehszlovákiai tanulmányutat tervezünk. Már a közeljövőben több népszerű operahangversenyt is rendezünk a szegedi színház művészeinek közreműködésével és nyáron a szabadtéri színpadon a »Cigányszerelem« bemutatását akarjuk sikeresen megvalósítani. KORMOS LAJOS SZÍNMŰVÉSZ: Hiszek az új esztendő terveinek sikerében A színész is tervez. Most nem a reflektorok vakító fényében áll, nincsen rajta festék és paróka, hanem ott ül a színház társalgójában, csal: úgy egyszerűen "civilben", s előre tekint bizakodva az esztendő fordulóján. Kormos Lajos, a szegedi Nemzeti Színház művésze, úgy is mint színész, úgy is mint Jy családos ember terveit mondja el: — "Boldog új évet kívánok" — ezt a rövid mondatot oly sokszor halljuk és mondjuk, mikor az ó-esztendő búcsúzik és az új esztendő érkezik. Bizony sok-sok éven keresztül, a felszabadulás előtt ez a kívánság minden reális alapot nélkülözött. Most, a nagy társadalmi átalakulások jegyében, a második ötéves terv indulásakor már nyugodtan mondhatjuk: "boldog új évetV —, hiszen tudjuk, hogy mit hoz a jövő, s ezért lehet előrelátóan tervezni. — Az 1956-os év, minit a második ötéves terv rajtjának esztendeje, minden magyar embert, így minket, művészeiket is megnövekedett feladatok elé állít. A színész is résztvesz a terv végrehajtásában, mikor segíti pártunkat és kormányunkat dolgozó népünk szocialista tudatának formálásában. Mikor a színpadon pozitív hőst állítunk a néző elé, akkor példát statuálunk, ha meg negatív figurát, akkor leleplezünk és éberségre serkentünk. — Az új esztendőben első szerepem Sartre: Tisztességtudó utcalány című színművében egy amerikai szenátor lesz. Ezen a báránybőrbe bújtatott farkason keresztül leleplezzük a faji kérdés veszett hisztériáját, az imperialisták ezzel kapcsolatos politikáját. — S tervezni nemcsak mint színész, hanem mint magánember is tudok. Tudok előre gondoskodni gyermekem jövőjéről. Most érettségiző fiam nyomdokomba akar lépni, a színész mesterséget választja hivatásul. Szeretném, ha neki adhatnám majd át helyemet, s tudom, hogy neki már nem kell olyan göröngyös úton járnia, mint amilyenen mi mentünk régen, vidéki színészek. — Hiszek és merek tervezni 1956-ra, mert bízom aa új esztendő terveinek sikerében, eredményeiben, békéjében. SZELESI ZOLTÁN MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ: Szeretném a képzőművészet és a dolgozók kapcsolatát tovább mélyíteni A szegedi festők és grafikusok fiatal istápolóját, a Móra Ferenc Múzeum tehetséges műtörténészét, Szeles! Zoltánt kerestük fel, hogy beszéljen nekünk néhány szót jövő évi terveiről. — Az 1956-os esztendő számomra is azt jelenti, amit országunk, dolgozó népünk számára jelent: egy újabb öt évre szóló több, jobb, szervezettebb munkát kitűző és megvalósító munkaciklus első esztendőjét. Mindez gyönyörű dolog. Érdemes érié élni, megfeszíteni erőmet, értelmemet, szívemet. Munkám célját egy mondatban kifejezve: szeretném a közönség és a képzőművészet közti szoros kapcsolat megVINCZE ANDRÁS IRÖ: teremtésének rám eső, "közvetítő" feladatát fontoskodás és tolakodás nélkül mindjobban betölteni. Ebben az esztendőben tervbe vettem, hogy a múzeum képzőművészeti gyűjteményének teljes, revizionális számbavételét befejezem, és a képtár meglévő állandó kiállítási anyagát szobrokkal, grafikákkal, továbbá régi külföldi festményekkel akarom gazdagítani. A műcsarnok itteni tárlatai mellett, két helyi vonatkozású kiállítást van szándékomban szegedi festők műveiből megrendezni (Hódi Géza 1881—1942 és Dinnyés Ferenc 1886). Főleg a megye területére szorítkozó művészettörténeti krónikám intenzívebb folytatása mellett "Szeged képzőművészete az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején", "Károlyi Lajos művészete" és "A Tiszatáj festészete" című tanulmányokon dolgozom. Az utóbbi sok szép- képpel, albumszerű formában fog megjelenni. Ezenkívül természetesen több népszerűsítő és kritikai cikk megírását tervezem, mely a haladó hagyományokkal és a mai szegedi képzőművészek munkáival, eredményeivel foglalkozik. Mindemellett szeretnék az MDP marxista—leninista Esti Egyetem szorgalmas hallgatója és végezetül, de nem utolsósorban, jó családapa is lenni. Egy regényen és egy drámán dolgozom Vincze Andrást, a Dunántúlról származó írót jól ismerik már a szegediek. A Tiszatáj-ban megjelent novellái, versei és a "Délmagyarország"-ban, "Viharsarok—ban folyamatosan közölt regénye, a "Tékozló ifjúság" joggal vonják figyelmünket az íróra. A fiatalság körében máris nagy érdeklődés nyilvánul meg a "Tékozló ifjúság" iránt, s ezért Ikerestük fel az író", hogy beszéljen készülő munkáiról. terveiről. — Két nagy és hosszadalmas munkán dolgozom. Az egyik a Tiszatáji Magvető részére tervezett családregényem: Az úrréti emberek. Másik munkám egy dráma, Juhász Gyula utolsó éveiről. Mindkettővel túljutottam már az anyaggyűjtésen,rendszerezésen: írom. A munkásmozgalmi pályázaton nyertes Karó című novellám "Az úrréti emberek"-ből a földosztás jelenete. Több részlete készen van már, de sajnos, időhiány miatt nem tudok elég jól haladni a regénnyel. Így vagyek a Juhász-drámával is, bár ez utóbbit februárra elkészítem, s akikor nekilátunk Springer Mártával, a szegedi Nemzeti Színház dramaturgjával a színpadra vitelezés megbe1935. 1955 szélésóhez. Remélem, hogy 1956-ban az én drámám is műsorra tűzheti a szegedi Nemzeti Színház. — Nagyobb írásaimmal párhuzamosan kisebb lélegzetű elbeszéléseket is írok, főleg szegedi emberekről, akik mai életüket kiteljesítették. Tervezek egy szerelmi tárgyú kisregényt is, a "Tékozló ifjúság« párját,! mondhatnám ellentétét. Az | erős és-valóban hősi lendü-, lettel élő fiatalok regénye | lesz ez. Sokat tervezek, azt hiszem, meg tudom írni i mind, j Január 3. „Széchenyi tér keleti sarok, huxus-fa 1. Ez volt január l-ig a címe Kinka Antal kocsimosónak. Hét álló esztendeig lakott a belvárosban', szemben a törvényszék épületével Egy buxus-fa lehajló ágai alatt húzódott meg télen, fagyban, csőben, sárban. Január l-6n bűnbe esett, azóta a rendőrségi fogda lakója". Január 19. „Pár nappal ezelőtt a városi adóhivatal végrehajtói jelentek meg a Vásárhelyi sugárúton és mintegy 70 háznál zálogoltak ... 1930ban a város négy méter szélességben kiaszfaltozta a Vásárhelyi sugárút gyalogjáróit, csatornahálózat készült és a házak előtt kocsibejárókat csináltak. Mindez a Vásárhelyi sugárúti ház és telek tulajdonosok költségére épült, megkérdezésük nélkül. Ezer pengőtől háromezer pengőig terjedő összeg jutott egy-egy háztulajdonosra'. Április 25. „Csütörtökön szigorú adóvégrehajtás kezdődik Szegeden. Az adóhivatal a legközelebbi napokra kétezer árverést és 17 ezer zálogolást tűzött ki"< Júnlns 9. „A törpebirtokos, cseléd, arató, summás, vagy mezőgazdasági munkás cvi keresete alig éri el a kétszáz pengőt. Ennek természetes következménye az általános parasztnyomor és a kulturális elcsettség", Június 25. „A falu ipara ma teljesen kipusztulóban van. A gazdavilág szegénysége és a súlyos közterhek agyonnyomják. Az üllő és a kalapács ma nem zengi a munka bájos danáját, csend honol a kisműhelyek környékén és az éhség kopogtat együtemű rémes muzsikát a valamikor népes és derűs műhelyek kapuin". Július 3. Január 3. „Egy esztendeje annak, hogy Forró János belépett a szegcdi Táncsics Tsz-be. Földnélkftl állt be a nagy család, de vitte becsületességét, szakértelmét és szorgalmát... Pár hónappal ezelőtt — a zárszámadás után — megszületett a család elhatározása: veszünk egy házat. Találtok megfelelőt a Szőregi úton. Megvették 17 ezer forintért". Február 27. „A tanácstagok többsége nemcsak meghallgatja a lakosok panaszát, javaslatát, bejelentését, honem személyesen is eljár illetékes helyeken az ügyekben. így elkészült Újszegeden négy közkifolyó, a Somogyi utcában megnyílt a tejivó. Rövidesen elkészül 200 ezer forintos költséggel • Temesvári körút aszfalt burkolata". Április 8. "A Gőzfűrészben az Államosítás óta majdnem egymillió forintot fordítottak a munkások egészségvédelmére, munkakörülményei megjavítására. Kultúrterem, meleg zuhanyfürdő, öltöző, a meleg- és védőruhák százai, tolóajtóval ellátott fűrészcsarnok, új áramfejlesztő telep, az üzem viz- és villanyhálózatának bővítése, — jelzik nagyvonalakban az eredményeket". Április 10. „Ünnepélyes keretek között kezdte meg a termelést Szegeden és az ország új üzeme: a Farostlemezgyár... Az ország első farostlemezgyárában évenként mintegy 1500 tonna rostlemez készül". Május 28. „A sándorfalvi iskolás gyerekek a nyári szünidőben szüleik mellett keményen dolgoznak. Közvetlenül a vizsgált után 120 első osztályos növendéket vittek el libapásztornak különféle tanyákra. A nagyobbak sertést, borjút őriznek, knnászok, gulyások lesznek. A szünidő nem jelent szórakozást számukra", Július 13. „Hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára kezdeményezett begyűjtési versenyben megyeszerte az elsők lettek a gyálarétick. A falu egyéni gazdái közül nagyon sokan már mindenből teljesítették beadási kötelezettségüket". Július 1. „Százhúsz állás nyílik meg a tanügyi pályán a fiatalok előtt. Igen jellemző a helyzetre, hogy a pályázók száma az állások számát sokszorosan túlhaladja. Értesülésünk szerint eddig több mint tízezer pályázatot nyújtottak be az állásokra, ami azt jelenti, hogy kereken százszor annyi az állásnélküli tanító és tanítónő, mint a betöltendő hely", Október 24. „Nem tudni, mit hoz a tél, de már most 2215 munkanélkülit tart nyilván a munkaközvetítő. Ebben a számban nincs benne a szentmihályteleki és a tanyai munkanélküli Ínségesek száma", November 14. „Leírhatatlan az a nyomorúság, amelyben a magyar földmunkás-családok élnek, és ha sürgősen nem érkezik számukra segítség, megakadálvozhalatlaii a pusztulásuk. Száz gyereket kérdeztünk meg, hogy mit reggelizett. Száz közül csak heten kaptak reggelire tejel, vagy kávét. A többi lebbencslevest, vagy kenyeret früstökölt... Nálunk van állatvédelem, madárvédelem, gyümülcsvédelem, árvédelem is, csak gyermekvédelem nincs". „Az általános iskolások nyári vakációzlatására a városi tanács mintegy GO ezer forintot biztosított. Ebben természetesen még nincs benne a gyermekek élelmezése és az egyéb költségek. Ezekkel együtt a nyaraltatás költsége több mint százezer forintra rug", Augusztus 17. „Amikor megkezdődött a művezetőképző iskola az Ojszegedi Kender-Lenszövőben, a régi mesterek csak kézlegyintéssel értékelték a női munkásokat. Nem volt könnyű az új női segédmestereknek. Szakképzettségük azonban tekintélyt szerzett nekik. Beckcr Gézánéból rövid idő alatt művezető lett, s mér kétszer kapott sztahénovista oklevelet". Augusztus 20 Pénteken délelőtt a Váro6i Tanács ünnepélyes körülmények között adta át az újonnan épült Marx-téri lakóház 42 elkészült lakását.. i Az új lakók nagy örömmel fogadták államunk segítségét. A kijelölt lakásokba a jövő hétfőn kezdődik a beköltözés. Szeptember 8. „A Szegcdi Paprikafeldolgozóban eddig is Igen szép bölcsőde működött. Az idén amire megkezdődik a termelés, már lesz szcp napközi otthonos óvoda is. Az új napközis óvoda mintegy 600 ezer forintos köllséggcl épül". A munkások és a műszakiak együtt végrehajtják a feladatokat Üzemünk fennállása óta a minőség megjavítása okozta a legnagyobb gondot a vezetőknek és dolgozóknak. A Szovjetuniótól tapasztalatcsereképpen 1955-ben átvettük az Arisztov-féle fonási eljárást, amelynek segítségévei fonalaink egyenletessége több mint 20 százalékkal javult. Második ötéves tervünk első éve további megfeszített munkát követel üzemünk minden dolgozójától. Mert egyrészt rövidebb szálhosszúságú, másrészt gyengébb minőségű gyapot feldolgozására kötelez bennünket munkánk minőségének további javításával. Növelni kell termelékenységünket és tovább kell csökkenteni önköltségünket. Ezen feladatok megoldása elősegítéséért üzemünkben egy műszaki-gazdasági vezetőkből álló brigád alakult. A brigád szisztematikus módszerrel felülvizsgálja a tervfejezetek végrehajtásához szükséges legkisebb elemeket is. amelyek a termelés emelésére, a nyers- és segédanyagokkal való takarékoskodásra, munkaszervezésre, vonatkoznak. Vállaltuk, hogy ennek a munkának sikeres végrehajtásával második ötéves tervünk végére 25 százalékos termelékenység emelkedést érünk el Az év elején felújítjuk az üzemekben jól bevált Zsédely-mozgalmat, valamint az anyagfakarékossági mozgalmat is, melyek már eddig is szép sikerre vezettek. A műszaki fejlesztésben legelsőrendű feladatunknak tartjuk egész tisztítóberendezésünk munkájának megjavítását és automatizálását, nyújtógépeink minőségének további javítását. Igyekszünk megtalálni azt a lehetőséget, amellyel rövidebb szálhosszúságú pamut feldolgozását Is jól biztosíthatjuk. Most indítottuk meg egy komplexbrigád szervezését, amely a Textilipari Műszaki Tudományos Egyesület keretén belül üzemünk műszaki vezetőin kívül bevonná a munkájába a Tudományegyetem Kémiai Tanszékének dolgozóit is. Cél olyan eljárás kidolgozása, amely a hazai alapanyagból import pamut nyersanyagunk pótlását biztosítaná. Feladataink tehát vannak bőségesen. Hiszem, hogy ezeket és még ezeknél többet is meg fogunk oldani. Meg azért, mert Szeged textilipari üzemeiben odaadó, lelkes munkások vannak, lelkes és hozzáértő műszaki gárda dolgozik. A munkások és a műszakiak együtt, összefogva a feladatokat végre akarják és végre is tudják hajtani. Nagy Sándor a Szegedi Textilművek főmérnöke