Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

OEimPRORSZBG Vasárnap, 1956. január 8. Mi történt a külpolitikában ? Általános elégedetlenség Angliában Eden politikájával kapcsolatban A i új francia nemzetgyűlés másfél hét múlvu ül először össze és miután az újonnan választandó nemzetgyűlési elnökség megkezdi munkáját, kerül sor a Faure-kormánv lemondására és nz új kormány megalakítására. Párizsi politikai körökben ezekben a napokban arról beszélnek a legtöbbet, ki lesz fiz új mi ­niszterVlnök? .4 francia sajtó vezető lapjai tudni vilik, hogy Mendes-France és Guy Mol­lal már megegyezett egy kormány megalakítá­sának részletkérdéseiben. Megállapodásuk ér­telmében kettőjük közül az lenne a minisz­terelnök, akit Coly köztársasági elnök ezzel megbízna. Miután a szocialisták és a radi­kálisok mandátumainak összege nem elegendő ahhoz, hogy többséget biztosítson, a Köztár­sasági Front e két pártja elfogadná nz MRP és nz úgynevezett mérsékeltek támogatásút, ezek a pártok azonban nein vennének részt c kor­mányban. Guy Mollet és Mendes-France állítólagos megállapodása tehát azt jelentené, hogy a szo­cialisták és n radikálisok nem akarják a nép­front megteremtését. Pedig nyilvánvaló, hogy egyedül a népfront létrehozása jelenthet oly szilárd alapot, amelyre a választások utáni po­litika teljes biztonsággal és a francia nép aka­ratának megfelelően épülhet. Krre hívja fel a Francia Kommunista Párt levele Guy Mollet-1. a Francia Szocialista Párt főtitkárát és Edouard Ilerriot-t, a Radikális Szocialista Párt elnökét, javasolva, bogv n kommunista párt, a szo­cialista párt és a radikális párt együttesen vizs­gálja meg a lakosság többségének óhaját is ki­elégítő megegyezés lehetőségeit. A Francia Kommunista Párt levele rámu­tat a három legnagyobb baloldali párt együtt­működésének fontosságára. Ez az együttműkö­dés megakadályozhatja a jobboldal azon tö­rekvéseit, amely arra irányul, bogv egy úgy­nevezett középpárti korinánv alakuljon, amely a jobbközép és a balközép pártjainak koalíció­jára épülne fel azzal a céllal, hogy továbbfoly­tassa a jobboldali koalíciók eddigi képtelen po­litikájút. Tanuár 5-én az Egyesült Államok kon­' gresszusának ülése során felolvasták E/isenhowcr elnök hagyományos üzenetét „Az Unió állapotáról". Az üzenet taglalja az Egye sült Államok belső helyzetét, ismerteti a kor mánv külpolitikai' és katonai-politikai program­jának fő célkitűzéseit. Az amerikai kongresszus és a sajtó kö­reiben Eisenhover elnök üzenetét általában úgy tekintik, mint a kormány ismert kiil- é belpolitikai célkitűzéseinek jóformán semmi úint. vagy konkrétumot nem Ígérők megismét­lését. Az United Press hírügynökség jelentése szerint F.isenhowcr elnök kongresszusi üzene­léoirk vfefzbangja „alapjában véve a kor­mány belpolitikájával kapcsolatos vitákban jut kifejezésre" Mint Johnson, a Demokrata Párt szená­tusi csoportjának vezetője kijelentette-/ sem a belső, sem a külpolitikai helyzet nem olyan rózsás, mint az üzenet feltünteti. A Reuter-hírügynökség szemleírója figve­lenireméltó cikket írt az angol bel- és külpolitikai helyzetről. Mint megállapítja, ..az angol sajtóban fokozódik nz elégedetlenség P'den miniszterelnök politikája. salamint a bel- és külföldi eseményeket érintő döntései miatt '. Amint a hírügynökség kommentárjaiból kitűnik, az országszerte egyre terjedő elégedet­lenség még a konzervatív sajtót is orra kész­teli, hogy a jelenlegi kormányról bíráló meg­jegyzéseket tegyen. A szemleíró szerint „a bírálók többségé­nek az a véleménye, bogv Anglia a Közép­Keleten durva hibákat követett el és, hogy el­szakadt a reális valóságtól". A szemleíró töb­bek között rámutat, hogy a középkeleti titkos angol fegyverszállítással kai>csolatos polill'.kai botrány „általános politikai elégedetlenséget okozott." „Elégedetlenek azokkal a módszerekkel is, amelyekkel a kormány a belső pénzügyi prob­lémák megoldásához fog — folytalja a Reuter hírügynökség szemleírója. — Sokan áremelke­déstől és inflációtól tartanak". A hírügynökség ezzel kapcsolatban idézi a londoni Daily Mirrort, amely megállapítja, hogy ,.néhány hónappal a választási győzelem után Eden konzervatív kormánya a bírálatok való­ságos pergötüzébe került". Meghalt Nyisztor György A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa mély fájdalommal jelenti, Nyisztor György elvtárs, az 1919-es Tanácsköztársaság népbiztosa, a magyar mun­kásmozgalom kiváló harcosa hosszabb betegség után ja­nuár 7-én, 36 éves korában meghalt. Emlékét a magyar dolgozo nép kegyelettel fogja meg­őrizni. Boros Gergely. Erdei Ferenc, Gerő Ernő, He­gedűs András, Hevesi Gyula, Lukács György, Matolcsi János, Rákos Ferenc, Rákosi Mátyás, Révai József, Szántó Rezső, Szánton Rezső. A Francia Kommunista Párt levele Guy Mollethoz és Edouard Herriot-hoz Párizs (MTI) A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága pénteken későn este levelel intézett Guy Mollet-hoz, a Francia Szo­cialista Párt főtitkárához és Edouard Herriot-hoz, a Ra­dikális Szocialista Párt el­nökéhez. A Guy Mollet-hoz intézett levél a következőket tartal­mazza : Elvtárs! A január 2-i vá­lasztások után nagy remény­ség töltötte el Franciaország munkásosztályát és népét. Van baloldali többség a nem­zetgyűlésben. Az ön Men­des-France-szal folytatott megbeszélése után a sajtó beszámolóiból értesültünk ar­ról, hogy a szocialista párt, úgy látszik, elhárítja az MRP javasolta megegyezést a reakció pártjaival. — A választóik többsége akkor, amikor a kommunis­ta párt, a szocialista párt és a radikális párt jelöltjeire szavazott, kifejezte azt a kí­vánságát, hogy az ország ügyeit baloldali kormány ke­zébe akarja adni. Nem érte­né meg, ha e három párt nem tenne meg minden tőle telhetőt ennek megvalósítása érdekében. Az ilyen kor­mány többek között megta­lálhatná tárgyalásai: útján az algériai kérdés békés megoldását; megjavíthatná a városok és falvak dolgozó lakosságának életfeltételeit —, alkalmazhatná a világi oktatás védelmére alakult országos bizottság minimá­lis programját; győzelmesen ellenállhatna minden párt­ütő mesterkedésnek; a nem­zetközi enyhülés politikáját követhetné, ami lehetővé tenné a leszerelés megvaló­sítását. Mindezek alapján azt ja­vasoljuk, hogy a mi párt­jaink, a radikális szocialista párttal együtt vizsgálják meg az olyan megegyezést lehe­tővé tevő eszközöket, amely megfelel a lakosság többsége óhajának és reménységének. ön bizonyára azt akarja, hogy a szocialista párt rend­kívüli kongresszusa állást foglaljon, mielőtt nekünk végleges választ adna. Le­szögezzük azonban: készek vagyunk arra, hogy pártja­ink megbízottai azonnal megelőző megbeszéléseket kezdjenek. Ma ugyanilyen értelemben levelet intéztünk Edouard Herriot-hoz, a Radikális Szocialista Párt elnökéhez. Fogadja, elvtárs, kommu­nista üdvözletünket, 1956. ja­nuár 6. A Francia Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága ha­sonló értelmű levelet inté­zett Edouard Herriot-hoz, a Radikális Szocialista Párt elnökéhez. Ebben ugyanúgy javasolja, hogy a radikáí­s/ocialista, szocialista és kommunista megbízottal: a lehető leggyorsabban vizsgál­ják meg az olyan egységet lehetővé tevő feltételeket, amely megfelel az ország többsége óhajának és remé­nycinek. m Berlin (MTI). V. A. Zorin, szovjet nagykövet szombaton közölte a nyugatnémet kül­ügyminisztériummal, hogy a Szovjetunió kormánya, a bonni kormány errevonatko­zó kérését teljesítve, meg­adta a működési engedélyt ör. Wilhelm Haas, a Német Szövetségi Köztársaság első moszkvai nagykövete részére. Bonni jelentés szerint Wil­| helm Haas a közeli napokban Moszkvába utazik és átveszi i az ottani nyugatnémet nagj ­követség vezetését. * Az ausztráliai rádió jelen­tése szerint a SEATO tanii­csa márciusban tartja követ­kező ülését Karacsiban, Pa­kisztán fővárosában. A pakisztáni külügyminisz­térium szóvivője közölte, hogy o 8 SEATO-tagállam­nak több, mint 200 küldötte vesz részt az ülésen, amely előreláthatólag négy napig tart. Az Egyesült Államok küldöttségét Dulles külügy­miniszter vezeti. * London (MTI). A londoni rádió jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy az Egyesült Államok és Nyugat­Németország között tárgyalá­sok kezdődtek „az atomerö békés ^elhasználása terén szerzett ismeretek és az atomahyagok kicseréléséről" 4 szóvivő szerint a tárgya­lások eredményeként köten­dő megállapodás értelmében Nyugat-Németország atom­máglyát kap majd az Egye­sült Államoktól. * Bonn (TASZSZ). V. A. Zo­rin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete a Német Szövetségi Köz­társaságban, január 7-én át­nyújtotta megbízólevelét Theodor Heuss szövetségi el­nöknek. Szudán — független Számos olvasónk Szudán függetlenségének fci­kiáltásával kapcsolatban kérdéssel fordult h-rz­zárrik. A kérdésekre az alábbiakban felelünk röviden. Az új afrikai köz­társaság földrajzi fekvé­sét a mellékelt térkép tünteti fel. Szudán terü­lete mintegy tízszerese Anglia és Észak-Íror­szág területének, lakói­nak száma azonban alig 9 millió. Fővárosa a Ni­lus partján fekvő Khar­tum. A nép főleg föld­műveléssel és állatte­nyésztéssel foglalkozik. A gyarmati elnyomás következtében ipara je­lentéktelen. noha jelen­tős arany és só, újabban téz és kőolaj lelőhelyeket tártak fel. Ipari munkásaira* szánta alig közelíti meg a másfélszáz ezret. Évszázadokon át idegen uralom alatt nyögött. 1899-től angol—egyiptomi kondominium volt, A függetlenségi moz­! galom a második világháború után jelentős eredményeicet ért el. Egyiptom 1951-ben felmondta 1899-beli megállapo­dását Angliával s ezáltal Szudán formailag önrendelkezési jogot kapott. Az 1953-ban megkötött brit—egyiptomi meg­állapodás szerint egy három éves átmeneti korszak után I Szudán ncpe szabadon dönthet népszavazás útján egyesül-e Egyiptommal vagy független állam lesz. Népszavazásra sem volt szükség, mert a parlament valamennyi pártja a függetlenség mellett döntött. A magyar nép — amint Hegedűs elvtárs üdvözlő táv­iratában közölte — „a Szudáni Köztársaságot független és szuverén államnak ismeri el". Sxudán miniszterelnöke — ízmnil el Axltari Szudán első miniszterelnö­ke. Izmait el P Azíhari a füg­getlenség kiki­áltásának al­kalmából j | gratulációkat fogadja. Eddig 30 állam rrtnr elismerte az or- | szág független- § ségqt. de Szít- é dán kéri felvé- Mmii. telét a közeljö­vőben az ENSZ-be és az Arab Ligába is ENSZ főtitkára látogatást tesz 15 országban New York. Hírügynökségi és rádiójelentések szerint az ENSZ pénteken közzétette Hammarskjöld főtitkár föld­közi-tengeri, közel- cs tá­volkeleti útjának program­ját. Hammarskjöld január 15-én indul el New York­ból. Ütjának első állomása London. Ezt követően At­hénbe, majd Ankarába uta­zik, ahol a két ország veze­tőivel a ciprusi kérdésről fog tanácskozni. Ankarából ja­nuár 21-én Kairóba, majd Tel-Avivba, Jeruzsálembe, Beirutba és Damaszkuszba utazik. A közép-keleti orszá­gokban megbeszélést folytat izraeli és arab államférfiak­kal. Ezután Bagdadon, K t­racsin és Bombay-n keresztül az indiai Bangaloreba megy az ENSZ ázsiai és távol-ke­leti gazdasági bizottságának február 2-án megnyíló évi értekezletére. Bangaloreból Hammarskjöld Burmán, Thaiföldön, Indonézián, Ausztrálián és Üj-Zeelandon keresztül tér vissza New Yorkba, ahová február 24-én érkezik meg. I NEMZETKÖZI SZEMLE A francia választások után Másodszor választottak Francia­országban a burzsoá demokrácia választási szaktekintélyei által ki­fundált lisíakapesolásos módszer­rel. E módszernek ez a lényege, hogy a pártok egyesíthetik jelölő­listáikat és amennyiben valame­lyik egyesített, másnéven kap­csolt lista akárcsak egy szavazat­tal is többet szerez a kerület sza­vazatainak £0 százalékánál, meg­kapja a k . , ii!ct ös./es mandátu­mait. I Ízzel a módszerrel sikerült a francia reakciónak 1951-fcen meg­hamisítani a francia nép hangula­tát, az országban uralkodó igazi erőviszonyokat cs elrabolni a Francia Kommunista Párttól jó­néhány mandátumot. Most is a listakepesolás módsze­rével folytak a választások. Ám 1951-et és 1956. január másodikát nemcsak négy esztendő és néhány hónap választja cl egymástól, ha­nem sok minden más is. Ez alatt az idó alatt Franciaországban je­lentős politikai változások történ­tek, s döntő jelentőségű változások történlek a nemzetközi helyzetben is. E négy esztendő alatt pőrére vetkőzött a nép előtt a francia kor­mányéi: politikája. Az egész nép előtt világossá vált az a katasztró­fa, amely felé az egymást követő tiszavirág-életű kormányok az, or­szágot vezetni akarják. Az indo­kínai háború, a gyarmati terror és ami ezzel jár, a francia fiatalság feláldozása, a német militarizmus feltámasztása, a haladó erők üldö­zése, a világi oktatás elleni táma­dás újabb százezreknek, milliók­nak nyitotta fel a szemét és to­vább érlelte a francia nép politi­kai öntudatát. A francia burzseá­7.ia táborán belül is kiélezték az ellentéteket az elmúlt esztendők pelitikai eseményei, szembekerült egymással a konzervatív, kleriká­lis. a gyarmatosítás régi vágású módszereihez ragaszkodó burzsoá­zia és az a burzsoá tábor, amely céljaiban nem különbözik ugyan az előbbitől, de finomabb, rava­szabb módszerekkel véli célraveze­tőbbnek megvívni a hatalom meg­tartásáért folyó — harcot. A népi erők tehát egységben és megizmosodva, a burzsoázia tábora pedig ellentétektől marcangoltan tekintett a választások elé. A vá­lasztások eredményei éles és tiszta képet adnak a Franciaországban fennálló erőviszonyokról. A listakapcsolásos módszer lé­nyegében csődöt mondott. Az egy­mással szembenálló két burvjoá csopcrt közül egyiknek sem sike­rült többséget szereznie. Mindkét csoport mandátumainak száma messze elmarad az abszolút több­séghez szükséges szám mögött. így tehát, sem Faure kifejezetten jobb­Oldali csoportja, sem Mendes­France és a szocialisták sokkal ke­vertebb, de Faurc-éktól lényegük­ben nem sokban különböző alaku­lata nem tud külön-külön kor­mányképes többséget produkálni. A választások igazi győztese a francia nép, annak pártja, a Fran­cia Kommunista Párt. A párt az 1951-es választásokhoz képest több mint 50 százalékkal növelte man­dátumainal: számát és most 151 mandátummal rendelkezik. Meg­szerezte á szavazatok majdnem 26 százalékát cs így messze, kima­gaslóan a legelső, a legnagyobb po­litikai párt Franciaországban, az erszág leghatalmasabb politikai ereje. Képviselő-csoportja messze a legnagyobb lesz a francia parla­mentben, egységes, fegyelmezett politikai erő. Egyes burzsoá publicisták azt próbálják elhitetni, hogy a Fran­cia Kommunista Párt választási sikere a listakapcsolások csődjé­nek köszönhető. Ha a lisíakapcso­lások bukása játszott is bizonyos szerepet, ez csak anny't jelent, hegy 1951-el szemben most nem sikerült maradéktalanul meghami­sítani a nép akaratát. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a párt több mint hatszázezerrel nö­velte szavazóinak számát, tehát ereje abszolút értelemben is lé­nyegcsen megnövekedett. A burzsoá szemleírók és az at­lanti politikusok leplezetlen fej­vcsztgttséggél fogadták a válasz­tási eredményeket. Harcid King, a Reuter tudósítója, a választások másnapján azt írta, hogy' Francia­országot -"politikai holtpont fe­nyegeti". Harold King a burzsoá tábort félti a holtponttól és mind­azt. amit ez a tábor képvisel: a fegyverkezési hajszát, az atlanti szövetséget és a gyarmati népek elleni harcot. A francia népet nem kell fél­teni. A párt a választások előtt is. és a választások után még több joggal megállapította, hogy Fran­ciaországban van. létezik baloldali többség. Van lehetőség arra, hogy a kommunista párt képviselőiből a szocialistáknak abból a szárnyá­ból, amely a listakapesolások mel­lett foglalt állást és a Mcndes­France-féle tümörülé baloldalából megteremtsék egy í-j francia nép­front-kormány sz ...U parlamenti többségét. Franciaországban az erőviszo­nyok már nemcsak lehetővé teszik, de egyenesen követel, k a népfront­kormányt, azt a kormányt, amely felszámolja az eddigi kormányok hátrahagyott politikai csődtöme­get, vegetvet a gyarmati tömeg­gyilkosságoknak, határozottan ál­lást foglal a béke, a békés együtt­élés. a leszerelés mellet, a német militarizmus ellen, véget vet a ha­ladó erők üldözésének, és a világi oktatás elleni támadásoknak és kivezeti Franciaországot a jelen­legi zsákutcából a haladás széles országútjára. Tisztában kell lennünk ázzál, hogy a burzsoázia mindent meg­tesz majd. hogy elejét vegye a nép­front-kormány megalakulásának. Mindent elkövetnek majd, hogy valamilyen módon egy régihez ha­sonlatos kormánytöbbséget tobo­rozzanak. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a Francia Kommunista Párt a francia ncp elén lankadatlanul harcol majd azért, hegy a francia nép akarata az ország kormány­zásában is érvényre jusson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom