Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-29 / 25. szám

Vasárnap, 1956. január 29. Ankét a társadalmi tulajdon védelméről 3 DELMBIYÖRORSZBG Szombaton délelőtt Szegeden, a Fáklya-mozi helyi* ségében tartotta meg a Magyar Jogász Szövetség szegedi csoportja és a Hazafias Népfront városi bizottsága a ^Társadalmi tulajdon védelméről* szóló ankétot. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a termet. Réssvett az ankéton Nagyistók József elvtárs, az országgyűlés alelnöke, Szalai Józseí elvtárs, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének első helyettese, Bán Rozália elvtársnő, az MDP Csongrád megyei Bizottságának osztályvezetője, Ladányi Benedek elvtárs, az MDP Szegedi Bizottságának első titkára, dr. Búza László elvtárs, akadémikus, a Jogász Szövetség hetiyi csoportjának és a Hazafias Népfront szegedi városi bizottságának elnöke, Dénes Leó elvtárs, a városi tanács VB-elnöke is. Búza László elvtárs meg* nyitó szavai után Szalai József elvtárs, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének első helyettese tartotta meg előadását. A közösségi vagyon, a társadalmi tulajdon védelméről manapság sok szó esik — mondotta Szalad elvtárs —, Egymást ériik az üzemi előadások, amelyeket ebben a megyében is a dolgozók megfelelő érdeklődése kísér. A párt- és állami szerveink egyaránt napirenden tartják ezt a kérdést. A mi társadalmunkban létfontosságú a társadalmi tulajdon védelme és erősödése. Fosztogatása és elherdálása szükségszerűen az életszínvonal stagnálását, sót csökkenését eredményezheti. S éppen ezért nem hunyhatjuk be szemünket annak láttán sem, hogy a dolgozók között is akadnak még olyanok, akik nem 'tudják, vagy nem akarják észrevenni a döntő különbséget a régi köztulajdon, a -kincstári javak* és a dolgozók közös tulajdona között. A Horthyrendszer állami vagyona a burzsoázia államát és ezzel a kizsákmányoló uralom fenntartását szolgálta, joggal volt tehát gyűlöletes a dolgozók előtt. Ami azonban akkor érthető volt, ma a nép államában túrhetetlen. Az új emberi magatartás kialakítása, a múlt terhes örökségének felszámolása nem megy egyik napról a másikra. A gazdasági viszonyok változását legtöbbször nem tudja nyomon követni az emberek gondolkodásának átalakulása. Szalai elvtárs ezután néhány példán keresztül ismertette, hogyan károsítják meg az ipart, a kereskedelmet, a mezőgazdaságot a társadalmi tulajdon hanyag kezelésével, eltulajdonításával. A társadalmi tulajdontért károk súlyát, kihatását az iparnak a népgazdaságban betöltött rendkívüli jelentősége határozza meg; akár ellenséges kártevéssel, akár hanyagsággal, vagy hozzá nem értéssel állunk szembe — bár az értékelésnél ezeket nyilván számításba kell vennünk. Mindenütt lázas építőmunka folyik — érthető tehát, hogy elsősorban a munika megszervezéséből, a vezetés és ellenőrzés hibáiból származnak a társadalmi tulajdont ért károk. Különösen ezekben az esetekben válik világossá, hogy a társadalmi tulajdon védelme a tolvajok elleni harccal kezdődik. A társadalmi tulajdon károsítását jelenti az is, ha hanyagul bánnak az anyaggal, ha rossz a tervezés, ha lélektelenül kezelik a munkaeszközöket, ha nem megfelelően csomagolnak, ha hiányos az őrzés, a nyilvántartás stb. Ezután elmondotta, hogy például azoknál az építőipari vállalatoknál, melyek ideiglenes helyeken tárolják az anyagot, igen nehéz a társadalmi tulajdon megóvása. De mégsem engedhető meg olyan lazaság, mint amelyet a kiszombori mozi építésénél lehetett tapasztalni. Itt sem a tervező, sem a kivitelező vállalat nem vette figyelembe a bontásból kiikerülő anyagot, amelyet végül teljesen széthordták a környékbeli lakosok. Ilyen hanyagság folytán tűnt el szőrénszálán a Szőregi Petróleumgyár egyik-másik épülete is. Sok esetben vagyunk tanúi a szándékos károkozásnak is. Az ilyen eseteik között sok esetben felimerhető az osztályellenség keze. Az éberség nagyfokú hiányára mutatnak azok az esetek, amikor az osztályidegen személyek az üzemben vezető, pénz- és anyagkezelői, könyvelői, vagy raktárosi beosztásba jutnak és így hosszú időn át folytatják bűnös üzelmeiiket. Sokszor ezek az osztályidegen elemek halogatják a nyilvántartás megszervezését, sőt attól sem riadnak vissza, hogy azt maguk zavarják össze, vagy egyszerűen megsemmisítsék az anyag-számadásokat és ezzel majdnem lehetetlenné tegyék a bűncselekmény felderítését. Az elvtársak bizonyára ismerik a Szegedi Kenderfonógyár bérelszámolási osztálya volt vezetőjének bűnös üzelmeit — mondotta Szalai elvtárs —. Mit mutat ez az ügy? Azt, hogy a dokumentáílis ellenőrzés, a pénzösszegek szabályos átadása és átvétele soha sem lehet felesleges. A bevételi bizonylatok egyszeri alapos ellenőrzése felderíthette volna a visszaélést, mielőtt súlyosabb kár keletkezett volna. És ráadásul: a jogszabályok is előírják a pontos átadást és átvételt. Az ilyen, jórészt mezőgazdasági megyékben, mint Csongrád is, különös figyelmet kell fordítani a malmokban folyó munkára, hogy felfedjük, illetve megelőzzünk mindenféle visszaélést. A kereskedelemben elkerülhetetlen az olyan beosztás, amelyben a társadalmi tulajdon védelme csaknem kizárólag a dolgozók szilárd erkölcsi magatartására, megbízhatóságára épül. Az ellenőrzés lehetőségei igen korlátozottak például a felvásárlók esetében. Erre igen, intő példa Sípos és Vass szegedi felvásárlók több mint 200 ezer forintos borforgalmi adó-sikkasztása. A kereskedelemben tehát még nagyobb jelentősége van a megfelelő szervezésnek, kezelésnek, tálalásnak, mint a népgazdaság más területén. A károkozások másik nagy csoportja a szándékos károkozás, rombolás, sikkasztás, lopás, csalás különböző esetei. A Szegedi Dohányelosztó Totó-szenvedélytől fűtött közel 400 ezer forintot sikkasztójának esete intő példa lehet. A munkatársaknak és a felettes ellenőrző szerveknek lelkiismeretesebben kell teljesíteniük a kötelességüket, mert így százezrek elherdálását akadályozhatják meg. Ezután arról beszélt Szalai elvtárs, hofa_ apró tolva jlásoknál alkalmazni kell a fegyelmi büntetéseket, mert ha ezt nem tesszük, a kis tolvajokból nagy tolvajok, a csekély kárból jelentős károk keletkeznek. A mezőgazdaságban mutatkozó társadalmi tulajdon elherdálásáról szólva elmondotta Szalai elvtárs, hogy például Csongrád megyében tekintélyes mennyiségű kéziszerszám tűnik el szőrén-szálán. A tsz-tulajdon védelmét az is megnehezíti, ha idegenek laknak a tsz területén. Akadnak azonban olyan tsz-ek, amelyek nem lépnek fel követelően, hogy az osztályidegeneket távolítsák el. Gyakori hiba, hogy a tsz-ek nem tudják pontosan, mi a saját területük. A domaszéki Rákóczi Tsz-ben két hold szőlőt több éven keresztül a szomszéd falubeli kulák használta, pedig ez idő alatt a tsz adózott a föld után. Befejezőként Szalai elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a pártszervezeték és társadalmi szervek fokozottabban tudatosítsák a dolgozók között a társadalmi tulajdon védelmét, A legfelsőbb szervektől kezdve, a minisztériumokban éppúgy, mint a legkisebb üzemekben a termelés, a munkaszervezés, az anyagés árunyilvántartás, a raktározás, i'Z őrzés és szállítás, nem utolsósorban pedig a személyi kiválasztás és a rendszeres, gondos ellenőrzést úgy kell megoldani, hogy az a társadalmi tulajdon maximális biztonságát eredményezze. Az emberekkel törődni kell, nevelni kell őket, foglalkozni kell velük. Ez a törődés azt is jelenti, hogy ha kell, komolyan, még fegyelmi eszközökkel is törekedjünk észretéríteni a megtévedőt. Már a jelenlegi keretek is módot adtak arra, hogy ez a nevelőmunka valóban folyjék is a vállalatoknál és egyéb szerveknél. Az a fejlődés, amely átmeneti lassulás után pártunk márciusi és júniusi határozata után megindult a társadalmi tulajdon védelme területén, komoly és tartós eredményekhez vezet. Szalai József elvtárs előadása után számos felszólaló mutatott rá a társadalmi tulajdon megvédésének fontosságára. Az ankét dr. Búza László akadémikus zárszavával ért véget. Megköszönjük a dolgozó parasztságnak, hogy ilyen becsülettel teljesítette begyűjtési kötelezettségét A szegedi ifjúsági üdülő- és vizisporttelep javára kitűnően sikerült farsangi estet rendeztek az Autóközlekedési Vállalat díszesei Tegnap, szombaton este a sze- ködött a vállalat knltúrcsoportj?. gedi 42. sz. Autóközlekedési Kitűnően sikerült a díszesek farVállalat DISZ-fiataljai kultúrhe- sangi estje, amelynek bevételét lyiségükben műsoros farsangi es- a szegedi ifjúsági üdülő- és vízilet rendeztek. A bálon közremű- sporttelep javára adják be. Az újságíró-író bál hirei Városszerte beszelnek az újságíró—író bálról, amelyet a szegedi újságírók és írók szombaton este rendeznek a Hungáriában, a szegedi ifjúsági üdülő- és vízi-sporttelep felépítésére. Többen azonban nem tudják, hogyan kell meghívóhoz jutni. Amint már erről írtunk, min? den intézmény, üzem kultúrfelclőse írja össze azoknak a neveit, pontos címét, akik el akarnak jönni a bálra, hogy számukra a Délmagyarország Szerkesztősége küldhessen meghívót, amellyel a szerkesztőség az Írószövetség szegedi titkárságán, az üzemi lapok és az egyetemi lap szerkesztőségében megvásárolhatják a báli belépőjegyet. * Mint a meglúvó és a plakát jelzi: a bál 9 órakor kezdődik. A nyitótáncig — 10 óráig •— „Szív küldi szívnek szívesen" lesz. Ez idő alatt a bál résztvevői megvehetik a tombolajegyeket, a szépségversenyhez szükséges szavazólapokat, elfogyaszthatják a jóízű disznótoros vacsorát, s aztán a Nemzeti Színház szólótáncosai és balettkara a reflektorok fényében eltáncolják a palotást: ezzel megkezdődik a tán* Megyei ünnepség a Szombaton délután Hódmezővásárhelyen a Pártoktatók Házának zsúfolásig telt nagytermében bensőséges ünnepségen adta át Sághy Vilmos elvtárs, a begyűjtési miniszter első helyettese a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított országos versenyben második helyezést elért Csongrád megye dolgozó parasztságának a vándorzászlót és az elismerő oklevelet. Megjelent nz ünnepségen és az elnökségben helyet foglalt Németh Károly elvtárs, az MDP csongrádmegyei végrehajtóbizotlságánah első titkára, Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke, Papp Sándor, a megyei tanács VB elnöke, Obrátka László, a megyei begyűjtési hivatal vezetője, Gémes József, a hódmezővásárhelyi Üttörő Tsz elnöke, Nagy Sándor egyénileg dolgozó paraszt, a mátyáshalmi olvasókör elnöke és mások. Üzemek küldöttségei és úttörők köszöntötték Sághy elvtársat, a begyűjtési miniszter első helyettesét, aki beszédében hangsúlyozta: az 1955. évi begyűjtési tervek teljesítéséből megállapítható, hogy dolgozó parasztságunk túlnyomó többsége megérlelte: hazafias kötelezettségének teljesítése a falu anyagi és kulturális felemelkedésének egyik legfontosabb előfeltétele. Megértette, bogy több iparcikket, mezőgazdasági gépet, kultúrházat és iskolát csak akkor kaphat, ba a városok ipari munkássága is több kenyeret, zsírt és húst kap a falutól. A begyűjtési tervek teljesítésében nemcsak az mutatkozik meg, hogy a Központi Vezetőség határozata nyomán jelentősen megszilárdult az állami és állampolgári fegyelem, hanem az is, hogy a dolgozó parasztság ma már jobban megérti a munkás-paraszt szövetség erősödésének fontosságát és az is, bogy termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunk 1955-ben jobban gazdálkodott, többet termelt, mint azelőtt. Ezzel magyarázható, hogy tizenhárom megye elérte a száz százalékon felüli teljesítést a begyűjtésben. Köszönet és dicséret illeti Csongrád megyében az olyan termelőszövetkezeteket, mint a hódmezővásárbegyűjiési vándorzászló helyi Dózsa, a fábiánsebestyéni Petőfi, a szegvári Puskin, a nagytőkéi Kalinin és az olyan becsületes egyénileg dolgozó parasztokat, mint a kiszombori Jani István, a szegedi Gavallér Sándor és mindazokat, akik példamutatóan teljesítenék állam iránti kötelezettségüket. Sághy elvtárs nagy taps köz? ben jelentelte be, hogy a begyűjtés terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül Kovács Imre Vb elnökhelyettest, Forgó Istvánt, a Makói Járási Tanács VB elnökét, Kiss Jánost, a Csongrádi Járási Tanács VB elnökét, Mágori Józsefet, az apátfalvi tanács VB elnökét, Obrátka Lászlót, a megyei begyűjtési hivatal vezetőjét, Csjernyik Györgyöt, a makói járási begyűjtési hivatal vezetőjét, Kerti Istvánt, a Csongrád városi begyűjtési hivatal vezetőjét és Nagy Andrást, a Szeged városi begyűjtési hivatal vezetőjét kormánykitiintélésben részesítik. Ugyancsak kormánykitüntetést kap Sípos Mátyás, a nagytökei Kalinin tsz elnöke, Jani István kiszombori és Gavallér Sándor szegcdi dolgozó paraszt, A vándorzászlót Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács VB elnöke és Obrátka László elvtárs, a megyei begyűjtési hivatal vezetője vette át. Obrátka elvtárs hangsúlyozta: Csongrád megye dolgozó parasztsága meg akarja őrizni a zászlót. Január 27-ig a havi sertésbegyűjtési tervet 125, a baromfibeadást pedig 119 százalékra teljesítette. A miniszterhelyettes elvtárs ünnepi beszéde után az ünneplők közül többen felszólaltak. Németh János 3 holdas vásárhelyi egyéni dolgozó paraszt többek közölt a következőket mondotta: — Büszke vagyok, bogy részese leheltem annak a harcnak, amellyel Csongrád megye a begyűjtési versenyben kivívta magának a második helyet. Itt, az ünnepségen megfogadom, hogy 1056-ilt évi hús- és zsírbeadási kötelezettségeimet április 4-ig 100 százalékig teljesítem. Ezután egymást követték a versenyfelhívások, Gémes József elvtárs, a vásárhelyi Úttörő Tsz elnöke, az összes vásárhelyi termelőszövetkezetet; Csjernyik György elvtárs, a makói járási átadása alkalmából begyűjtési liivdtal vezetője, az ország második kategóriában lévő összes járásait; Takács Józsefné elvtársnő a földeáki köz? ségi begyűjtési hivatal vezetőmegbízottja pedig Szegvár, Mindszent, Kiszombor és Csanúdpalota községet hívta begyűjtési versenyre. Az ünnepségen Németh Károly elvtárs, a megyei párt-végrehujtúbizottság első titkára is felszólalt. Felszólalásában hangsúlyozta, bogy ezeket az eredményeket nem érhette volna el megyénk, ha a termelök, a becsületes dolgozóparasztok nem hallgattak volna a pártra. Eredményeink csak azért szülchellek meg — hangsúlyozta Németh elvtárs, — mert a dolgozó parasztság bízott a pártban és azon a helyes úton jár, amelyet a márciusi határozat kijelölt. — Megköszönjük a dolgozóparasztságnak aít a lelkes harcát, amellyel a begyűjtési tervek teljesítéséért küzdött —? mondotta ezután Németh el*? társ, — majd felszólalása többi részében megdicsérte azokat a termelőszövetkezeteket és eg\'é? nileg dolgozókat, akik példát mutattak és példamutatásukkal agitállak a begyűjtési tervek teljesítéséért. A begyűjtési apparátus és a tanácsi dolgozók odaadó, szívós, agitációs munkájúról is szólt Németh elvtárs. — Személyes tapasztalatom — mondotta Németh elvtárs —; hogy ebből a munkából a begyűjtési apparátus és a tanács dolgozói is jól kivették részüket. — Ahhoz, hogy a begyűjtési tervet az idén is éppen olyan jól, vagy jobban teljesíthessük, mint tavaly, komoly munkára van szükség. Ennek legfőbb előfeltétele, hogy a párt és a kormány novemberi határozatában kitűzött 3 százalékos termésnövtkedést elérjük. A nagy tapssal fogadott beszéd után a „Begyűjtés Kiváló Dolgozója" kitüntetést osztották ki. Csala Ferenc, a megyei begyűjtési hivatal helyettes vezetője, Takács Józscfné, földeáki begyűjtési megbízott, Pálinkó Lajos, a mórahalmi tanács VB elnöke és Pataki József egyénileg dolgozó paraszt kapott kitüntetést. Rfasllák a isegviíjfésí miniszter vántiorzászlajá! Szegeti termelőszövetkezeteinek és egyénileg dolgozó parasztjainak Szombaton délben bensőséges ünnepség zajlott le a Szegedi Városi Tanács gyűléstermében. Termelőszövetkezeti' tagok, egyénileg dolgozó parasztok, hivatalok és területi pártszervezetek kommunistái gyűltek össze, hogy a begyűjtésben végzett múlt évi jó munkájuk eredményeként átvegyék a begyűjtési miniszter vándorzászlaját és az ezzel járó 35 ezer forintos jutalmat. Az ünnepséget Dénes Leó elvtárs, városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg. Dénes elvtárs üdvözlő beszéde után Szirmai István elvtárs, á Begyűjtési Minisztérium osztályvezetője emelkedett szólásra. Bevezetőjében arról a sikeres harcról beszélt, melynek eredményeként Szeged a közép nagyságú területekkel rendelkező városok között a begyűjtési munkában országosan az első helyre került. A begyűjtési miniszter dicséretét tolmácsolta az Űj Étet Termelőszövetkezet tagságának, akik már november elsejére egész évre szóló összes beadási kötelezettségüket teljesítették. Szirmai elvtárs elmondta, a szegedi dolgozó parasztok eleget tettek a munkás-paraszt szövetségben vállalt kötelezettségeiknek, közülük is különösen dicséretet érdemelnek Árendás Ferenc és Gavallér Sándor egyéni gazdák, akik többek között a legjobb példát mutatták a begyűjtési kötelezettségek teljesítésében. Köszönetet mondott Szirmai elvtárs a tanácsok és a begyűjtési hivatal dolgozóinak is. Végül Szirmai elvtárs a Begyűjtési Minisztérium nevében jókívánságait fejezte ki az újesztendő begyűjtési sikereihez. Elmondotta, hogy még alaposabb felvilágosító munkával, méginkább meg kell értetni a termelőkkel: a begyűjtés olyan kötelezettség, melyet népünk nem nélkülözhet, s mintahogy munkásosztályunk becsületbeit ügyének tartja a különböző ipari termelési tervek teljesítését, ugyanúgy becsületbeli ügye dolgozó parasztságunknak is a begyűjtési kötelezettségek állandó határidőre váló teljesítése. Ezután Szirmai elvtárs átadta a Begyűjtési Minisztérium gyönyörű, sok vidéki város szalagjával díszített piros-fehér-zöld selyemzászlaját Nagy András elvtársnak, a szegedi begyűjtési hivatal vezetőjének. A zászlóval járó dicsérő oklevelet pedig Dénes Leó elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke vette át. Nagy András elvtárs köszönő beszédében ígéretet tett arra, hogy az űjesztendüben is méltók lesznek e zászlóhoz, mult évi eredményeik tovább növelésével akarják kiérdemelni, hogy ez a zászló necsak ebben az esztendőben, hanem a jövő években it ittmaradjon. Az ünnepség befejezése glőt't Szirmai István elvtárs Kálmán Etelkának, a begyűjtési hivatal dolgozójának átadta Szobek András elvtárs, begyűjtési miniszter által adományozott *A begyűjtés kiváló dolgozója- jelvényt és az ezzel járó dicsérő oklevelet. Az ünnepséget Dénes Leó elvtárs azzal fejezte be, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága a jövőben még több, hasznosabb segítséget ad a begyűjtési hivatal dolgozóinak ahhoz, hogy ezt a szép vándörzászlót továbbra is megtarthassák. A krakkói vajdaság fejlődése hafé/es tervben a Lengyelországban 1955. de? cember 31-én befejeződött a hatéves terv, s ebből az alkalomból sokhelyütt felmérik, mennyivel haladtak előre hat esztendő alatt. A krakkói vajdaság területén a felszabadulás előtt a galíciai nyomor uralkodott.. Rengeteg volt a munkanélküli, az úgynevezett felesleges kéz. A hatéves terv gyökeresen megváltoztatta ennek a vidéknek a struktúráját, Krakkó kös zelében megépítették Nowa Hutát, s ámbár még teljesen ncm készült el, mégis sok tízezer embernek jutott itt munka és megélhetés. A krakkói vajdaságban a hatalmas kohászati kombináton kívül egy olumíniumgyártó üzem, egy színesfémipari központ is található, vegyés textilipari üzemek is működnek. A dolgozók foglalkoztatottsága 126 ezerről 305 ezerre emelkedett*