Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-26 / 22. szám

VŰO PROLETÁRJA! EGYESÚLJETEK! AGYAR0RS2AG Dobi István üdvözlő távirata az Indiai Köztársaság elnökéhez AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁG AN AK LAPJA XII. évfolyam, 22. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. január 26. Dr. Radzsendra Praszad úrnak, az Indiai Köztársaság elnöke őnagyméltóságának, ŰJDELHI Az Indiai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a magyar nép és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében őszinte szercncsekívánataimat küldöm Nagyméltóságodnak, India kormányának és népének; Engedje meg Nagyméltósá* god, hogy kifejezzem legjobb ki* vánságaimat az ön személyes boldogulására és további sike* rckct kívánjak az indiai nép felvirágzására irányuló békés fejlesztési program megvalósítói sához. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki __ Tanácsának elnöke Takarékoskodjunk a szénnel Köztudomású, hogy az ipar kenyere a szén. Nélküle nemcsak az üzemekben rekedne meg a termelés, hanem megbénulna a vonatközlekedés is és nem világítana a villany a lakásokban. Ahhoz, hogy hő- és villamosenergia legyen, szén tkell. Ez a néhány kiragadott tény is mutatja, hogy szén nélkül milyen nagy zavarok támadnának az élet szinte minden területén. De jelzi azt is, hogy a szénnel való takarékosság nagyfontosságú az erőtelepeken, az üzemekben, a hivatalokban és a háztartásokban is, Szeged üzemeiben általában a gépek meghajtására villamosrfhergiát használnak. Néhány üzemben — például az Üjszegedi Kender-Lenszövőben — gőzkazánok működnek. Ezeknek a segítségével hőenergiát teremtenek, majd átalakítják villamosenergiává. A lényeg azonban minden esetben azonos: villamosenergiát használnak, amely a szén segítségével teremtődik meg. A saját erőművel rendelkező üzemekben az is a teendő, hogy a kazánokat a leggazdaságosabban használják ki és takarékoskodjanak a szénnel; annyi energiát hozzanak létre, amennyi szükséges. Kell és lehet is közvetve takarékoskodni a szénnel azokban az üzemekben is — például a Textilművekben —, ahol a villamosenergiát a központi hálózatból kapják. Az kell itt és másutt, hogy feleslegesen ne járassanak gépet, termelőeszközt és ne égessenek feleslegesen egy villanyégőt sem. A Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál is feltétlenül helyes az a törekvés, hogy azonnal kikapcsolják azt a villamosenergiával hajtott gépet, amely egy bizonyos ideig nem vesz részt a munkában. Vannak azonban ennél a vállalatnál is még olyan emberek, akik nem kellőképpen ügyelnek erre. Az Üjszegedi Kender-Lenszövőben — mint arról annakidején beszámoltunk —, megteremtették hazánk első szénosztályozó és porszén-póttüzelő berendezését áz egyik kazánnál. Ez a berendezés működik, bár igaz, hogy csak a reggeli órákban, mert még további tökéletesítésén fáradoznak. A berendezés segítségével az egy kazánnál óránként közel tíz mázsa szenet takarítanak meg. Nem helyes azonban az üjszegedi gyárban, hogy egyes napokon az irodákban olyan meleg van, hogy azt nem is lehet elviselni és kénytelenek az ablakokat kinyitni. Másutt is — az Autóközlekedési Igazgatóságnál és a Textüipari Szakszervezet területi bizottságánál is — tapasztalható volt, hogy túl fűtöttek a szobák. Az irodákban, a hivatali helyiségekben biztosítsuk a megfelelő hőmérsékletet, de semmi szükség a pazarlásra. Ne engedjék a vezetők, a2 öntudatos dolgozók a szén felelőtlen pocsékolását, amelyet hősi munkával hoznak a felszínre a bányászok. Cseppet sem kicsinyesség ez, mert pusztán csak a hivatali helyiségek szükségtelen túlfűtése Szegeden egy nap több tíz mázsa szén elherdálását okozza. Helyesen tették a Szegedi Erőmű dolgozói, hogy csatlakozva a ruhagyáriak versenyfelhívásához, felajánlották: ez év első negyedében ötven tonna szenet takarítanak meg. A vasút dolgozói is igyekeznek a szénnel gazdaságosan bánni. Tudni kell itt, hogy egy-egy mozdony szénfelhasználási mennyiségét az időjárástól függően állapítják meg. Ehhez mérten csökkentik a szénfelhasználást, példát mutatva egyes mozdonyvezetők és fűtők. Az elmúlt hónapban a Szegedi Fűtőház egyik mozdonyvezetője, Vohlman Gellért és brigádja, Tücsök Mihály és Csapó Mihály fűtő 42 tonna szenet takarított meg. Természetesen rajtuk kívül mások is értek el igen szép eredményeket. Tévedés azonban azt hinni, hegy egyik-másik esetben azért késnek a vonatok, mert a szénnel takarékoskodnak. A széntakarékosságot helyes tüzelési technikával érik el. Ez azt jelenti, hogy kevesebb szénből több energiát állítanak elő. Mindenirányú széntakarékossághoz tehát elsők között lelküsmeretes, becsületes munka kell, s a helyes módszerek, eljárások alkalmazása. A téglagyárakban a nyerstégla égetését végzik most a körkemencékben. Itt is kínálkozik lehetőség a szén gazdaságosabb felhasználására. A téglagyárak azonban kifogásolják, hogy a szén között viszonylag elég sok a pala. Ezen viszont a szénbányászat dolgozóinak kell segíteni. Az idei enyhe tél megnöveli azokat a lehetőségeket, amelyek kimerítésével jelentős mennyiségű szenet tudunk megtakarítani. Persze ez sem megy úgy önmagától, hanem figyelmet, intézkedéseket követel. A megtakarított szenet nagyon hasznosan tudjuk felhasználni a közlekedésben, az energia-szolgáltatásban, a termelésben. Minden kiló megtakarított szén az önköltniget csökkenti, ennek pedig az egész társadalom látja a hasznát. Semmilyen formában — közvetve és közvetlenül sem — pazarolhatjuk a szenet mert az azt jelenti, hogy a magunk, a társadalom kárára forintokat engedünk a füstbe. Az üzemekben különösen nagy gondot kell fordítani az energia gazdaságos felhasználására. Követelmény, hogy az üzemekben ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzanak, mert az az egész termelés gazdaságosságát segíti. Az egyenletes, ütemes termelés megvalósításáért Az egyenletes, ütemes termelés megvalósítása nem könnyű, sokrétű, de megoldható feladat. Olyan tennivaló, amelyet a szegedi üzemekben is meg kell valósítani. A termelés egyenletességének javítását elsőrendű kötelességüknek kell tartaniok az üzemek vezetőinek és a termelési intézőségnek: a diszpécser szolgálatnak. Ez a munka megkívánja, hogy körültekintően öszszchangolják a gyáron belül az üzemrészek munkáját, s kielégítő legyen az üzemnek anyaggal való ellátása. Kétségtelen, hogy egyik-másik esetben az üzemek anyagellátásában mutatkozó hibák akadályozzák az egyenletes, ütemes termelés megvalósítását. Sok azonban az üzemeken belüli ok, amely a nem kielégítő szervezettség miatt hóvégi hajrát hoz, s így ez a dolgozók kifárasztásához is vezet. Az ütemtelen, egyenetlen termelés — például az első dekád nem teljesítése —, gyakran hátráltatja más üzemek munkáját, mert nem kapják meg határidőre azt az anyagot, amit szerződésbe is foglaltak. Az egyenetlen termelés nem egy esetben azt is jelenti, hogy nem tudunk határidőre eleget tenni export-kötelezettségünknek. Mindezekért teremtsük meg az egyenletes, ütemes termelést Jobb anyagellátással segítsék a felsőbb szervek az ütemes termelést a Ruhagyárban Ha megtekintjük a Szegedi Ruhagyárban a terv teljesítését feltüntető statisztikát, aktkor az elmúlt negyedOktóber: November: December: I. dekád: 97.4 száralék 90.5 százalék 96.6 százalék Tehát mindegyik hónap száz százalékon alul (kezdődik, s az utolsó dekádban — különösen pedig a negyedév végén — "rávernek*, hogy megszüntessék a különbözetet. Bár az ingadozás nem nagyon nagy, mégis azt kell mondanunk: az ütemes termelést nem sikerült még teljesen megvalósítani a Ruhagyárban. Ezek az eredmények persze az elmúlt év utolsó negyedének munkáját tükrözik. Azóta — vagyis a második ötéves terv legelső dekádjaiban mindez megváltozhatott. De megváltozott-e valóben? Ménesi Imréné, a tervosztály vezetője elmondja, hogy év elején döcögve indult a termelés, mert új profilt, egészen újfajta munkát kaptak a szalagok, s anyaghiány is volt. E közlés után bepillantunk a jelentésbe is, amely január elejétől 21-ig mutatja a teljesítést. A kép nem mondhatni, hogy mélyrehatóbb válévben az első és a harmadik dekádok közötti különbségről a következő képet kapjuk: III. dekád: 116.4 százalék 105.4 százalék 142.9 százalék tozásról, fejlődésről tanúskodna. Ebben az időszakban, a normaórák alapján számítva kilenc szalag teljesítménye haladta meg a száz százalékot, tíz pedig az alatt van, közöttük a 9-es szalag például 90.7 vagy a 28-as 81.7 százalékkal. Korántsem kétségbeejtő helyzet ez, meg is szüntetik majd az elmaradásokat. De mégis: az ütemes termelést nem sikerült megvalósítani. Hol az ok? A dolgozókban? Hiszen ők is kárát látják annak, ha.nem érik el a száz százalékot. Ménesiné elvtársnő elmondja, hogy az idei első negyedéves tervet eddig hatszor kellett módosítani, ötször addig, míg — a módosítások miatt késve, január 6. helyett 11-én — beadták jóváhagyásra a tervet. S most újra kell. Elmondja, hogy- gyakran kap* nak új. profilt a szalagok —< az új munka természetesen a legjobb előkészítés mellett is okoz kezdetben nehézségeket —, azért, mert rossz az anyagellátás. Az anyagellátás akadályai két oldalról mutatkoznak. Egyrészt a nehézkonfekcióban, ahol kisebb mennyiségeket gyártanak. Ha például 100 vagy 200 darabot kell készíteni, amit pár nap alatt előállíthatnának, akkor is három havi ütemezésben, tehát részletekben kapják az anyagot. Ez azt jelenti, hogy nem egyfolytában pár nap alatt, hanem minden hónapban kisebb részletekben készítik ezeket a gyártmányokat, s így mindig át kell állítani a munkát. Természetes, hogy ez zavarja az ütemességet. Másrészt akikor bomlik meg az ütemes munka, mikor a RUTEX nem szállítja az anyagot." amire pedig szerződést kötöttek. Most is van ilyen probléma: papíron biztosították az anyagot mind, de a valóságban csak január 16-ig. Át kellett állni más gyártmányra addig, míg a jövő hónapban, ha újra kapják ezt az anyagot, folytathatják a korábbi munkát. Állítólag a következő negyedévben, vagy félévben a RUTEX közvetítését kikapcsolják. Azt mondják, ez jó lenne, csökkenne a bürokrácia, közvetlen a textilgyárakkal tárgyalhatnának, közvetlenebb, s így jobb lenne a kapcsolat velük, ugyanakkor a szállítmányok késéséért felelősségre is lehetne vonni a szállítókat: az üzemeket, akik így sokkal inkább érdekeltek lennének az esetleges kötbér miatt. Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani az illetékes minisztérium segítségével, mert az ütemes termelés népgazdaságunk érdeke, De ajánlatos volna a ruhagyáriaknak meggondolni: ne vegyék-e be utólagosan versenyfelhívásuk pontjai közé valamilyen formában az ütemes termelést is, hiszen a saját portájukon is elég tennivaló van még e téren, , Miért lesz hóvégi hajrá a Rostkikészítőben? Ahol most éráról órára teljesítik a tervet November óta sokat javult az ütemes termelés a Római körúti Szegedi Cipőgyárban. A legutóbbi dekádban például — január 10 és 20 között — mindegyik üzemrész elvégezte azt, amit előír a terv. Azt mondja Bozóki Ferenc főmérnök, hogy az ütemea termeiéa példaképe volt ez a detkád. Voltak ugyan egyes üzemrészek, ahol egyegy műszakban tíz-húsz páros napi ingadozás volt. de ott van például a tűzőben az egyik félcipővel foglalkozó műszak, amelyik januárban mindennap pontosan száz százalékot ért el. Megnézzük ezt a műszakot. Itt van Kádár Imre főművezető és Maróthy Lászlóné, a mester. A teremben két szalag dolgozik. Hogyan érték ti mindig a 100 százalék teljesítését? — Igen egyszerűen —mondja Kádár Imre —. azáltal, hogy ütemesen adjuk az anyagot óránként, s így természetesen ütemesen is kapjuk a feldolgozott felsőrészeket. Persze ezt az „egyszerű", ütemes termelést nem is olyan egyszerű elérni. Mi kell ehhez? Maróthy Lászlóné azt mondja: — Arra kell ügyelni, hogy minden reszortnál pontosan, időben menjen át az anyag, mindkét szalagnál. Néha ugyan kisebb nehézségek előfordulnak, például akkor, amikor új cipőmodelre térnek át. De a Jó müaaaki előkéaaíiéanek ezeket a nehézségeket is minimálisra lehet csökkenteni. Fontos, hogy biztosítva legyenek a műszaki feltételek. — Gépek állapota, megfelelő anyag, kiszabott áru, minták; mindennek kellő időben a dolgozók rendelkezésére kell állni. Aztán azon múlik a siker, hogy a dolgozók hogyan végzik a munkát, a művezetők hogyan segítik őket. Elérkezünk a terem végébe, ahol liften szállítják le a felsőrészeket a további megmunkálásra. s ahova a két szalag végén megérkeznek a megmunkált felsőrészek. A két szalaggal, a két gépsorral szemben itt két tábla áll a falon a következő felirattal: termeiéül ütem. E felirat alatt oldalt az órákat jelzik s a táblán feltüntetik, hogy 8 vagy 9 órára például hány darabnak kell elkészülni a terv szerint, emellé írják óránként a tényleges eredményt. Ez jó figyelmeztető: óráról órára látni lehet, hogy állnak — a terv teljesítésében. — Ez a tábla tiszta képet ad a teremmesternek, aki mindig figyeli, hol kell segíteni, van-e valahol fennakadás. Ha nincs: a tervet jelző szám mellé a vele egyező szám kerül, amely már a teljesítményt. a terv ütemes teljesítését mutatja. AZ EGYENLETES, ÜTEMES termelés korántsem kielégítő az Üjszegedi Rostki, készítőbei). Január első dekádjában a száltilolásra vonatkozó tervet mindössze 86 százalékban, a kóc előállítási tervet pedig 93 százalékban teljesítették. A második dekád sem mutat kedvező képet. S az év első (két dekádjában együttesen a száltilolást 93, a kóctilolást pedig 87 százalékra teljesítették. A hiányzó százalékok számottevő mennyiségű nyersanyagot jelentenek. Ez azt eredményezi, hogy szállítási kötelezettségüknek nem tudnak ütemesen, egyenletesen eleget tenni. Ebből az következik, hogy az egész Délrost munkájában zökkenők állnak be, s egyik-másik kenderfeldolgozó üzem nem kap időre nyersanyagot. Az Üjszegedi Rostkikészítő vezetője, Szügyi Sándor elvtárs belenyugszik ebbe. Nem azt keresi elsősorban, miképpen lehetne az egyenletes, ütemes termelést napról napra, dekádról dekádra megvalósítani, hanem lényegében azt mondotta: nincs nagy baj, mert az elmaradást a hónap végére megszüntetjük. Szóval ez valójában azt jelenti, hogy rendeznek egy hóvégi hajrát, mindent bele adnak és akkor meglesz a januárra eső terv száz százalékos teljesítése. VAJON AZ ANYAGELLÁTÁS nem kielégítő, s ezért maradt el a tervteljesítéssel az első két dekádban a Rostkikészítő? Szó sincs erről! A nyersanyag, amelyet feldolgoznak, rendelkezésükre áll. A baj ott van, hogy nem kielégítő az üzemben a szervezettség, nem hangolták kellően össze az egyes munkákat. Elmaradtak az előtöréssel ép ez károsan mutatkozik a termelés további folyamatában. Tehát az üzemben saját kárukon is érzik az előtörésben mutatkozó egyenetlenséget, mégsem igyekeznek teljes erővel, hogy megteremtsék az egyenletes, ütemes termelést. Teendő tehát az Üjszegedi Rostkikészítőben is( hogy szervezetten, összehangoltabb munkával javítsák a termelés egyenletességét, hiszen cz rajtuk múlik. A TILOLO ^-TEREMBEN dolgozók joggal'kifogásolták, hogy nagy a por abban az üzemrészben. Meghallgatták ezt a jogos sérelmet, de egyideig belenyugodtak ebbe. Szügyi elvtárs ezzel kapcsolatban azt mondotta, hogy szólt a művezetőknek, segítsék elő a baj orvoslását. A por azonban még mindig nagy volt, s Szügyi elvtárs belenyugodott abba, hogy szólt a művezetőnek. A port igen egyszerűen és gyorsan jelentősen csökkenteni lehetett volna, ha törődnek a dolgokkal a vezetők. Pedig elsőrendű kötelességük lenne, hogy állandóan törődjenek a dolgozók munkakörülményeinek javításával.