Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

pRöLmmi AZ MDP CSÖNGRADMEGYEI BIZOTTSÁGANAK LAPJA XIL évfolyam, 1. szám Ara: 50 fillér BOLDOG ÚJÉVET! Vasárnap, 1956. január 1. imirr mmacammmmm Újévi mérleg •‍ Z IDO HOMOKORAjAN leperegtek 1955. Szilveszter éjszakájának utolsó percei: megkezdődött az 195G-os év. A köl­tők dallal szokták köszönteni az új eszten­dőt, a dolgozó emberek milliói mérleget ké­szítenek ilyenkor. Számadást arról, amit vártak, s amit kaptak az elröpült 365 nap­ban. Tegyük hát mérlegre most az 1955-ös esztendőt! Mit adott nekünk, milyen alapot rakott az új évnek, amely nehéz és nagy feladatokkal várakozik ránk, hogy újabb lépcsőfok legyen célunkhoz, a szocializmus­hoz vezető úton. Van mit számbavennünk. Eseménydús, (várakozásokban, eredményekben egyaránt gazdag a mögöttünk maradt 12 hónap. S nemcsak hazánk, hanem a világ összes né­pei számára. A Z ELMTJLT ÉVBEN ugyanis megvaló­sult az a követelés, amelyet a Szov­jetunió vezette hatalmas békemozgalom ter­jesztett a világ minden kormányához: 1955 a nemzetközi politikában a tanácskozások esztendeje volt. S ez új reménységet ön­tött a népek szívébe. Az ázsiai és afrikai országok együttes bandungi értekezlete, az elmúlt év első nagyszabású tanácskozása, az első „megálljt" jelző tábla volt az agresz­szív erők útjában. Júliusban aztán mellé­került egy újabb tábla, amelyen egy vá­rosnév parancsolt tilost a háborúnak. A négy nagyhatalom kormányfői tanácsko­zásai helyének, Genfnek a neve a béke és a reménykedés fogalmával egyesült a nép­milliók gondolataiban. A genfi tanácskozás eredményeként jelentősen enyhült a nem­zetközi helyzet, s a diplomáciában, a gaz­dasági és kulturális kapcsolatokban előtér­be került az államok közötti megegyezés, a békés egymásmelleit élés, az összekötő és nem az elválasztó dolgok megkeresésé­nek kérdése. A genfi szellem, a békés együttélés szilárd akarása nyilvánult meg abban a fogadtatásban is, amelyben India népei a szovjet kormány vezetőit, Bulga­nyin és Hruscsov elvtársat november—de­cember • havi' látogatásukkor .részesítették, Indiában a szovjet vezetőkben azokat a fér­fiakat köszöntötték, akiknek hazája élhar­cosa az emberiség boldog jövőjéért vívott küzdelemnek, őket köszöntve üdvözölték azt a politikát, amely az elmúlt években olyan javaslatokkal lépett a világ közvéle­ménye elé, mint az atomfegyver eltiltásá­nak, a fegyverzet csökkentésének és a né­met kérdés megoldásának javaslata. A nemzetközi kapcsolatok erősítését szolgál­ták azok a meghívások is, amelynek nyo­mán 16 ország küldöttségei látogattak el a Szovjetunióba. A szovjet—jugoszláv ba­ráti viszony helyreállítása — ez a számunk­ra különösen fontos esemény <— szintén ugyanezt szolgálta. Sem a forró hangulatú indiai látogatás, sem a jugoszláviával rendezett viszony nem tartozott a kellemes meglepetések közé az agresszió táborában. S ezért ezek az agresz­szív erők az elmúlt év utolsó szakaszában újra megkísérelték feléleszteni a hideghá­borús hangulatot, megkísérelték fellendíteni a fegyverkezési versenyt, elhinteni a pánik magját az emberek között. Ez a törekvé­sük azonban sikertelen maradt. Az évi mér­leg ugyanis azt mutatja, hogy a békét akaró tömegek bíznak saját erejükben és veze­tőikben, s tudják, hogy lépésről-lépésre, de biztosan megközelítik a kívánt célt, és ezért bíznak a jövőben. H AZANKBAN AZ ELMtJLT ÉV ke­mény munkában, megfeszített har­cokban telt el. Pártunk Központi Vezető­ségének márciusi határozata a megelőző időszak zűrzavaros kuszáltságából már az év elején kiemelt bennünket. A határozat feltárta a jobboldali elhajlás veszélyeit és rámutatott arra, milyen súlyos károkat oko­zott az egész országnak. A magyar dolgo­zók és a szegediek is örömmel fogadták a határozatot, amely világosan megfogal­mazta céljainkat, feladatainkat, útunk irá­nyát. A határozat óta eltelt idő a fényes bizonyítékok seregét szolgáltatta arra, hogy a határozat helyes volt, mert munkásosztá­lyunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk érdekeit fejezte 'ki. A ha­tározat végrehajtásával Szeged iparában a munka termelékenysége 8.7 százalékkal emelkedett az előző évhez képest és Szeged ipara 4.8 százalékkal többet termelt, mint 1954-ben. A párt Központi Vezetőségének és a Minisztertanácsnak az ipar dolgozói­hoz intézett levele nyomán, — mely a technika fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet — ugrásszerűen megnőtt az újítások száma, a dolgozók számos fontos javaslattal fordultak az üzemek vezetőihez. Ebből is látszik, hogy Szeged ipari mun­kássága megértette a műszaki fejlesztés fontosságát és most az új esztendő küszö­bén örömmel gondolhatunk arra, milyen nagy eredményekkel járultak hozzá mun­kásaink nagy céljaink megvalósításához. Az 1953 júliusa utáni megtorpanás és egyhelyben topogás — amely mezőgazdasá­gunkat és elsősorban termelőszövetkezetein­ket jellemezte — a márciusi határozat meg­valósításával megszűnt. Szegeden és a sze­gedi járásban is új fejlődésnek indult a termelőszövetkezeti mozgalom, előkészítő bizottságok alakultak, megjavult az agitá­ció, s ennek a pezsgő munkának nyomán új tsz-ek alakultak mindenfelé. Ezzel egy­időben sikerült megvalósítani a másik fon­tos feladatot, mezőgazdaságunk termésho­zamának állandó növelését. Búzából 1954 ben 5.8 mázsa volt a termésátlag a szövet­kezeti földeken, 1955-ben ez a szám 9.55 mázsára emelkedett. E ZEK AZ EREDMÉNYEK természete­sen nem tehetnek bennünket elbiza­kodottá. Feljogosítanak azonban arra, hogy bizakodva nézzünk a jövő, az új esztendő felé és higyjünk abban, hogy gazdasági éle­tünk, iparunk, mezőgazdaságunk fejlődése szilárdan halad tovább az új esztendőben második ötéves tervünk megkezdésének évében, a párt által megjelölt úton. De vi­lágosan látjuk azokat a hibákat is, amelyek még visszahúznak, visszatartanak, s ame­lyeket épp e nagy tervek megvalósítása érdekében meg kell szüntetnünk. Iparunk­ban tovább kell szilárdítani a munkafe­gyelmet. Még mindig sok a hiányzás, gya­kori a munkahely-változtatás, akad önké­nyes munkahely-elhagyás is. Sok munkás termel még 100 százalékon alul. Mezőgazda­ságunkban a növénytermelés föllendülése nem feledtetheti el, hogy állattenyészté­sünk, még mindig a megkívánt színvonal alatt mozog. i I • Kulturális életünkben az év második felében aggasztó és nyugtalanító jelensé gek következtek be. A jobboldali elhajlás; legnyíltabb és legveszélyesebb formája lé pett fel irodalmunkban. Pártunk Központi Vezetősége határozatában leplezte le ezt az elhajlást, egyes írók jobboldali tevékeny ségét. Ennek a veszélyes írói magatartás­nak bizonyos mértékű hatása érezhető volt itt Szegeden is, de a szegedi írók soha nem kerültek egy gyékényre azokkal, akik a párt, az egész dolgozó nép ellen fordultak. A szegedi írócsoport — a Városi Párt-végre­hajtóbizottság segítségével — a márciusi határozat után kemény és következetes harcot kezdett a szegedi irodalmi élet jobb­oldali jelenségei ellen, ez a harc megóvta a szegedi írócsoportot attól, hogy belesűly­lyedjenek a jobboldal mocsarába. A szegedi írók tudják, mit vár tőlük a párt és inga­dozás nélkül, szoros egységben haladnak azon az úton, amelyet a párt mutat szá­mukra. Bizakodva és reménykedve tekintünk az új esztendő elé. De látnunk kell, hogy feladataink nem lesznek könnyűek. Űj öt­éves tervünk első évében még fokozottabb, még keményebb munkát kell végezni. Nem félünk ettől, nem riadunk vissza a nehéz­ségektől. Az elmúlt évben Szeged dolgozói számtalanszor bebizonyították, hogy pár­tunk és államunk számíthat munkájukra, lelkesedésükre. Amikor például arról volt szó, hogy mindannyiunk érdekében mun­kaidő után is helyt kell állni, dolgozni kell, nem vonultak vissza, hanem teljes lendü­lettel odaadással és áldozatkészséggel vé­gezték feladataikat. Az elmúlt évben fel is lendült a társadalmi munka Szegeden. Uta­kat salakoztak, közkifolyókat építettek dol­gozóink, fásítottunk, lelkes munkával vé­geztük a „Felszabadulási Liget" építését is. Ez a lelkes munka, nem véletlenül ke­letkezett, nem véletlen a dolgozók aktivi­tásának növekedése. Az elmúlt év ismét a bizonyítékok egész seregét szolgáltatta ar­ra, hogy dolgozó népünk bízhat a pártban, építhet a párt szavára. S az új esztendő, a második ötéves terv megkezdésének éve olyan változásokat igér Szeged dolgozói szá­mára is, amelyekért valóban érdemes dol­gozni. Második ötéves tervünk első évében új, háromemeletes bérház épül az idén át­adott Marx-téri bérházak mellé. A Mérey utcában 38 egyszobás lakást magábafoglaló bérház épül. 56-ban elkészül az új modem szegedi kenyérgyár. U J ESZTENDŐ KEZDŐDIK. Remény­kedéssel és bizakodással tekintenek eléje dolgozóink. Hazánk nagy terv, a má­sodik ötéves terv megvalósítására szólítja dolgozóinkat, akik ezekben a napokban számadást készítettek arról, mit várhatnak, mit kaphatnak az új esztendőtől, elkészí­tették a maguk „kis" tervét. S most, ami­kor az új év első napján boldog új esz­tendőt kívánunk minden szegedi dolgozó­nak, arra gondolunk és azt kívánjuk, hogy ezek a nagy és kis tervek egyaránt meg­valósuljanak. Dohi István9 a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádióssósata Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! — Most, amikor szerte az országban összecsendülő po­harakkal köszöntik az új esz­tendőt, engedjék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem Önöket, szeretett hazánk minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetke­zeti kultúrházakban, szóra­kozóhelyeken és családi ott­honokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az ó-esztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az elmúlt évre, hi­szen erőfeszítéseink, össz­hangban a világ valameny­nyi békeszerető népeinek törekvéseivel, eredménye­sek voltak: sikerült meg­őriznünk a békét. Ebben az évben tovább so­kasodtak a béke hívei, s nem­csak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind na­gyobb számban álltak ki ha­tározottan a béke ügye mel­lett. Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világméretek­ben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelye­ket felszabadulásunk óta ma­gáénak vall és minden nem­zetközi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, ame­lyekért 10 esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár több száz mil­liós táborában küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az óesztendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk vé­gig saját portánkon. Az óesz­tendő eredményes esztendő volt s ezek az eredmények feljogosítanak arra, hogy ma­gabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben az ünnepi pillanat­ban bátran állíthatom, hogy népünknek minden oka meg­van a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókíván­ság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő cél­kitűzései. A párt és a kormány biz­tos abban, hogy szocializ­must építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt 10 esz­tendő alatt oly sokszor bi­zonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. Az űj esztendővel hazánk szabad életének második év­tizedébe lépünk. Ilyen pilla­natokban szokásos a szám­vetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mér­legre, maradhat-e kétség afe­lől, hogy vállaljuk s el is vé­gezzük azt a munkát, amely az 1950-os évben vá» reánk? Tudjuk, hogy ez a munka nem lesz nehézségektől men­tes, de szilárd egységben a pórt és a kormány vezetésé­vel, mint már annyiszor, né­pünk most is győzelmet arat. Ezekben a percekben, ami­kor milliók ürítik poharaikat az új év sikereire, azt kívá­nom hazánk minden becsü­letes polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dol­gozó parasztság testvéri szövetsége további erősödé­sének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysé­ge további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége növekedé­sének, minden magyar dol­gozó anyagi és kulturális jó­léte emelkedésének eszten­deje. Legyen ez az esztendő a • béke világtábora további erősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősödjók to­vább barátságunk a nagy Szovjetunióval a béketábor országaival, a világ minden becsületes dolgozójával, a népek közötti tartós béke érdekében.' Sikerekben, erőben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok. N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nyilatkozata v Cli. Shutt-nak Moszkva (TASZSZ), N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke vála­szolt Cli. Shutt-nak, a Telenews televíziós és íilmhíradótársaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. Több kérdés után arra a kér­désre: milyenek az Dn vélemé­nye szerint az új évben, a béke perspektívái? N. A. Bulganyin a következőket válaszolta: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jelle­mezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nem­zetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barát­ság megerősítéséért, Sokan azok közül, akik korábban kételked­tek ebben, most világosan lát­ják, hogy korunkban a nemzet­közi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a vi­lág kormányai és elsősorban a nagyhatalmak kormányai a né­pek leküzdhetetlen békevágyá­val törődve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok kö­zötti bizalom megerősítésére tö­rekedni, akkor 1956 a „hideghá­ború" megszüntetéséért, a nem­zetközi feszültség enyhítéséért, az államok közötti bizalom meg­teremtéséért vívott harc új si­kereinek tanúja lesz. Arra a kérdésre: kíván-e a világ népeihez, főleg az ameris kai néphez valamilyen üzene­tet intézni? — N, A. Bulganyin ezt válaszolta: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai nép­hez eljuttassam szívélyes üdvöz­letemet és új évi jókívánságai­mat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élnek. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlő­dése és megerősödése az általá­nos béke megszilárdításának ügyét sokkal vinné előre, Csongrád megye második a begyűjtési versenyben A megyei begyűjtési hivatal legfrissebb közlése szerint Csongrád megye Békés megyével holtversenyben a második és harmadik helyen áll a begyűjtési versenyben 103.8 száza­lékkal. Az első helyet Vas megye tartja 105.6 százalékos eredményével. A verseny még nem dőlt el. Most folyik a végső értékelés és ennek végeredménye valószínűleg más képet mutat, Uj mezőgazdasági gépek 1956-ban A Mezőgazdasági Eszközö­ket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat 1956-ban újtípusü gépekkel segíti számos me­zőgazdasági munkafolyamat mechanizálását. A termelőszövetkezetek részére silótöltő szecskavá­gó, sertést-etető kocsi, TGM jelű gépi, kétlyukú kukorica­morzsoió, hideg légáramlá­sos takarmányszárító beren­dezés, M—1 jelű 16 kalapá­csos daráló, nagyszámú új Csepel tehergépkocsi kerül forgalomba. Űj gép a golyós szőlőprés, amelynek segítsé­gével az eddiginél sokkal kisebb erőfeszítéssel sajtol­hatnak, a magyar gyártmnyú ourgonyaosztólyozó. Az egyé­ni parasztgazdaságokban burgonyazűzó gép segítheti majd a takarmányelőkészí­tést. A földművesszövetikezeti boltok 24 lóerős nyersolaj­motorokat is árusítanak a jö­vő évben. A motorokkal a villanyárammal nem rendel­kező termelőszövetkezetek darálót és más kisgépet hajt­hatnak. Megfelelő mennyi­ségű hídmérleg is lesz Szép eredmény a terv teljesítésben az JJjszeoedi Kender-Lenszövőben Az Űjszegedi Kender-Len­szövő dologzói 1955. évi ter­vüknek december 30-án, pénteken déli 12 órakor ele­get tettek. Agyár üzemrészei közül elsőnek a stoppoló tett eleget évi tervének december 10-én, majd utána a copsoló és sorra a többi üzemrészek. Az üzemben megtették a szükséges intézkedéseket, hogy megalapozottan, jól kezdjék második ötéves ter­vünk feladatainak végrehaj­tását, TIZENÖT SZÁZALÉKKAL több édesipari termékkel, 30 százalékkel több tésztaáruval nagyobb forgalmat bonyolított le 1955-ben a szentesi FÉ­SZERT, mint 1954-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom