Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-24 / 302. szám

Szombat, 1955. december 24. A párthatározat eredményes végrehajtásával irodalmi életünk felemelkedését szolgáljuk A szegedi írócsoport közgyűlése 3 OflMBt YBRORSZIG Tegnap este 7 órai kezdettel a TTIT Horváth Mihály utcai klubhelyiségében a Magyar Írók Szövetsége szegedi csoportja közgyűlést tartott, amelyen megtárgyalták a Központi Vezetőségnek az irodalmi életben tapasztalható jobbosait jelenségekről szóló határozatát. A közgyűlésen megjelent Forgó Lászlómé elvtársnő, a Csongrád megyei Pártvégrehajtóbizottság agit.-prop. osztályának vezetője, Ladányi Benedek elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság első titkára, Vereska András elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság másodtitkára, Balogh István elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság titkára, Simon Béla elvtárs a Szegedi Városi Párt-végrehajtóbizottság agit.-prop. osztályának vezetője, Telkes György elvtárs, a Szegedi Városi Párt-végrehajtóbizottság kulturális osztályának vezetője, Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács VB-elnöke. Résztvett a tanácskozáson Földes Mihály elvtárs, az írószövetség vidéki titkára és megjelentek két vidéki írócsoport küldöttei, a debreceni és a győri írók képviselői is. A közgyűlést Petrovácz István elvtárs, az írócsoport titkára nyitotta meg, majd Dénes Leó elvtárs ismertette a városi tanács és az írócsoport irodalmi pályázatának eredményét. Ezután Székely Lajos elvtárs, az írócsoport vezetőségi tagja mondott beszámolót. A beszámoló a többi között a 'következőket tartalmazta: — Irodalmunk jelentős sikereket könyveilletett el a felszabadulás óta. A szocializmus építésének ügye, mai életünk szépsége, gazdagsága, konfliktusai megihlettek sok tehetséges írót, hogy elmélyülten, az igazságnak, a való élet igazi tendenciáinak megfelelően ábrázolják népünk munkáját, harcát, örömét, nehézségeit. E sikerekre azonban az utóbbi években árnyékot vetett számos írónk útvesztése, amely a párt, a dolgozó nép ügyétől való elidegenedésben, majd gyáva opportunizmusban, pesszimizmusban jutott kifejezésre, és végül néhány írónál jobboldali, pártellenes frakciózássé fajult. Ez tette szükségessé, hogy a párt Központi Vezetősége a közelmúltban nyilvánosságra hozott határozatában behatóan elemezze az irodalmi életünkben mutatkozó jobboldali jelenségeket és egyben megjelölje a legfontosabb teendőket szocialistarealista irodalmunk kibontakozása érdekében. Az írók egy része nem tudta, nem akarta megérteni a márciusi határozat szükségességét, sorsdöntő jelentőségét, tudatosan visszautasította azt és így végzetesen elmaradt a dolgozóktól. A párthatározat részletesen elemzi ezeket az irodalmunk továbbfejlődését, sőt elért eredményeinket veszélyeztető jelenségeket. Altalános hiányként utal arra, hogy kevés mű mutatja be méltóan munkásosztályunk életét; a parasztságról szóló írások jórészt a szocialista úttól idegen, kistulajdonosi felfogást tükrözik és erősítik az olvasókban egyes írók. A sematizmus elleni harc ürügyén életünk burzsoó-szemléletú eltorzításának hibájába estek, és mindezt, mint valami újat, az élet felületes és elnagyolt ábrázolási módja feletti diadalt ünnepelték. S ezzel teret hódított az öncélú költészet, az álforradalmi demagógia, a cinikus hitetlenség, amely sokszor kétértelmű, vagy félreérthetetlen szimbolikában jelentkezett. Székely elvtárs ezután Benjámin László néhány jobboldali versét elemezte, majd az Irodalmi Újság "öregek és fiatalok* vitájáról szólt és így folytatta: A párthatározat különösen kiemeli Déry, Zelk és Aczél felelősségét a súlyos helyzet kialakulásában. Tévedés volna ugyanis azt hinni, hogy e jobboldali hibákban megrekedt irók csupán egyes írásaikban hirdették opportunista nézeteiket. A párthatározat külön utal az írószövetség pártszervezetének november 10-i taggyűlésére, ahol egyes írók nyílt támadásba mentek át a párt és a népi demokrác'a ellen. S ez már több, mint irodalmi kérdés. Ez már pártunk általános politikájának kétségbevonósa, destruálósa. S mi több, mindezt a dolgozó népre való hivatkozással tették. Nálunk a párt és a dolgozó nép ügye egy ée oszthatatlan. Aki a dolgozó népet akarja őszintén szolgálná, az a pártot szolgálja. Aki segít a pártnak, a dolgozók ügyét viszi előre. Aki gáncsot próbál vetni a párt ügyének, a népet hátráltatja boldogulásában. Vajon mit gondolnak jobboldali íróink? Hogy alkalmi kirándulásaik a nép körébe — eligazítják, őket egész helyzetünk helyes értékelésében? Vajon azit hitték, hogy a hibák rágalmazásig való felnagyítása, öncélú ismételgetése, tollhegyen történő körülhordozása segít a hibák kiküszöbölésében? Maguk a dolgozók mondanak nemet e kérdésekre. Számukra saját életük cáfolhatatlan és hitelességben felülmúlhatatlan tanulsága bizonyítja, hogy életünkben nő a fény és fogy az árnyék, nem magától persze, de alkotó kezünk és elménk nyomán. Erre figyelmeztetnek a munkások, akik az ország gazdáiként nem mennek el szó nélkül az irodalom fogyatékosságai mellett. Székely elvtárs ezzel kapcsolatban idézett azoknak az ankétoknak a felszólalásaiból, melyeken a szegedi dolgozók a KV irodalommal kapcsolatos határozatát vitatták meg. De a jobboldali írók nemcsak az öntudatos dolgozók véleményét, kívánságait becsülték le, nemcsak szembefordultak a párttal, de meg is rágalmazták az irodalom, a kultúra pártirányítását. »Az irodalom szabadsága* jelszó a párt- és állami szervek befeketítésének gyászos lobogójává lett. Az irodalmi, művészeti életet mindenekelőtt eszmékkel, elvi útmutatással, a helytelen nézetek elleni következetes harccal kell irányítani, de a párt irodalompolitikájának gyakorlati rendszabályait egyszerűen és sommásan "adminisztratív módszereknek* bélyegezni, egyet jelent a párt- és az állami irányítás szinte leplezetlen tagadásával. Csak a leghaladóbb eszmék, a marxizmus—leninizmus eszméi teszik lehetővé, hogy helyesen és alkotóan sajátítsuk el a múlt nagy és ellentmondásos haladó örökségét, csak ez ad kulcsot a a jelen feladatainak megoldásához és szellemi fegyvert, szerszámot a jövő kimunkálásához. így van ez az élet minden területén, így van az irodalomban is. És ez a sematizmus elleni harc fő kérdése is. Aki a sematizmus orvosságának a földhözragadt, nyűglődő, sajátsütetű elméletecskéken kotló, hitevesztett írói magatartást véli, az poros pókhálóval kuruzsol. Az orvosság a fokozottabb eszmeiség, a forró pártosság, a mélyebb átéltség. De vessük tekintetünket a szegedi, a tiszatáji irodalomra. Vajon hogyan áll a mi házun;ktája? Bizony megkell mondanunk, hogy nálunk is feltörtek itt-ott a zavaros vizek. A mi íróink is gyakran elrejtették tollúkat, ha a munkásokról, tsz-parasztokról, a pártról, mai öletünk száz izgató és lelkesítő, szívet dobogtató és izmot felajzó, az építők szeretetére s a kártevők, kútmérgezők gyűlöletére ösztönző jelenete kínálkozott témául. Volt bizonyos tanácstalanság, ingadozás közöttük. Ezt elősegítette elég nagy tájékozatlanságunk is a fővárosi irodalmi életet illetően. Mégis! A szegedi írócsoport sohasem árult egy gyékényen azokkal, akik cl akarták posványosítani egész Irodalmunkat. A szegedi írók már hetekkel ezelőtt elítélték a fővárosi írók egy részének káros, jobboldali tevékenységét és magatartását. Meggyőződéssel sorakoztak fel a párt célkitűzésednek. politikájának, irodalompolitikájának végrehajtására. S ha szándékuk csak ritkán érlelődött is irodalmi alkotássá, nem mehetünk el szó nélkül például Lődi elvtárs harcos Írásai mellett. Korántsem hibátlanok Lődi irodalmi problémáinkhoz kapcsolódó versei, de csatáiban az a fontos, hogy jó fegyver legyen kéznél, még ha nem is csillog minden alkatrésze. Különös figyelmet érdemel Lődi elvtárs ma megjelent költeménye a DélmagyaTországban. Hogy a szegedi és tiszatáji írók nem estek olyan súlyos hibákba, mint a náluk jóval nevezetesebb fővárosiak közül számosan, annak több oka lehet, de a főok nyilvánvaló: Szegeden az írócsoport a városi pártszervek segítségével már a tél végén és a tavasz folyamán frontális táraadásba ment át a viták egész sorában a jobboldali, antimarxista nézetek ellen. Különösen kiemelkedő jelentősége volt „A költészet varázsa" című esztétikai tanulmány magasszínvonalú, harcos vitájánál;. Ebből követke*. zett, hogy amikor a fővárosi irodalmi életben egyes írók tevékenysége frakciózásig fajult, Szegedről már nemigen jutottak erősítéshez. Ellenkezőleg, itt a jobboldali politikai-esztétikai hadállások jórésze — legalábbis a nyílt pozíciók — már megsemmisültek, vagy meggyengültek. Nagy hiba volt részünkről, hogy nem használtuk ki eléggé korábbi sikereinket és — bár erre minden lehetőségünk megvolt, — nem avaükoztuk bele teljes aktivitással az országos jellegű, nagyfontosságú ideológiai harcba az ősz folyamán. Nem ismertük fel eléggé a helyzetet, saját helyünket és felelősségünket sem. De mulasztásainkból sokat jóvátehetünk a párthatározat eredményes végrehajtásával. Senki se ringassa azonban illúziókban magát, hosszú, állhatatos, nagy tisztánlátást és tudást igénylő feladatról van szó, mikor irodalmi életünk megtisztítását, felemelés sét tűzzük ki célul. A szegedi csoportban is van teendő bőven. Különösen egykét egészen fiatal költőnkön látszik még ma is, hogy távol állnak igazi költői, írói perspektívájuk felismerésétől. Nemcsak egyes hibás nézeteikben, de egész magatartásukban kifejezésre jut, hogy politikai, eszmei tekintetben ingatag talajon állnak. A mindent lefitymáló nagyképűség, a kispolgári én-kultusz, a koravén tudákosság, a tudás alapos elsajátítása helyett rossz tanácsadó és úgy vonzzák a hibás ideológiai, esztétikai nézeteket, mint a mágnes a vasat. Viszont az írócsoport vezetőinek s az idősebb íróknak jóval több, alaposabb és színvonalasabb segítséget kell adni a fiatalabb írók számára. Székely Lajos elvtárs beszámolója után határozati javaslatot terjesztett elő, majd vita következett. A határozati javaslat és a vita ismertetésére visszatérünk. Az idő pénz Beszélgetések a munkáról a Vosön'Sdében Délidőt jeleznek a Vasöntödében. A nagy csarnok jobboldali hajójában Czombos Károly fiatal munkás még egyet-kettőt simít a formán, aztán felegyenesedik Valahonnan középtájról füttyentenek is neki társai, hogy jöjjön már ebédelni. De abban a pillanatban odavezetnek hozzá egy újságírót, aki a munkája iránt érdeklődik. A fiatalember siet, de azért néhány mondatot „megereszt". Géza bácsi tanítványa — Hát először nem nagyon ment — kezd beszélni —, aztán odatettek Géza bácsi mellé. Megjegyzendő: a Géza bácsi is elég fiatalember, inkább munkája és tapasztalatai alapján „bácsi". Tehát folytassuk: — Géza bácsi meg tréfásan azt is mondta: ha nem dolgozol ügy, mint én. kapsz két akkora „átszállót", hogy... Itt egy pillanatra megéli Czombos Károly, föltekint a nagy csarnok ventillátorára, nyel egyet, aztán így folytatja: —... hát én aztán nekigyűrkőztem. Annyira, hogy úgy dolgoztam, mint ő. Szóval most már jobban megy a munka, ezerkétszázat kerestem két hónapja is. A múlt hónapban vizsont csak nyolcat. mert gépen dolgoztam, s azt nem szeretem .;. Ekkor ismét füttyentettek a társak, hogy siessen, s abbamarad a beszélgetés. Az újságíró továbbmegy, közben azt is megtudja, hogy a fiatalok általában nem szívesen dolgoznak a formázógéppel. Holott a gépnél kisebb a selejt-lehetőség, s több forma készül. A DISZ-lilkár Tépai András arról nevezetes, hogy Igen jól kihasználja a munkaidejét. A fizetésében ez úgy mutatkozik, hogy a múlt hónapban 1430 forintot keresett, pedig három napig hiányzott: Budapesten volt értekezlete. — Napi 60—70 forintot meg lehet keresni , ha jól használja idejét az ember. Reggel hatkor előkészítem a mintákat, dolgozok nyolcig. Akkor tíz percet szánok a reggelire, aztán délig megállás nélkül dolgozom, lehetőleg nem megyek el sehová. Húsz perc az ebédidő, utána megint munkához látok s csak fél három előtt öt-tíz perccel fejezem be. A selejtre is nagyon kell vigyáznom, hiszen most motorházmagokat készítek, s ez nagyon kényes munka. Dehát a DlSZ-titkár nem hagyhatja magát. Beszéltünk a munkamorálról Miután a felkeresett két fiatal dolgozót — egyet, aki jól kihasználja az idejét, s egy másikat, akinél hibák mutatkoztak azelőtt — az újságíró tovább megy Kánai József művezetőig. Beszéljen ő is, hiszen nap mint nap látja, ki hogyan használja ki az idejét, s így bizonyára gondolkozott a különbségek okain is. — Két forrásból származtatom a különbségeket — mondja a művezető — melyeik közül elsőként az alaptechnológia nem teljes ismeretét említhetem. Aki nincs teljesen tisztában az alaptechnoíógiával, több időt fordít a javításokra is. De ha tovább kutatjuk az okokat, elérkezünk a második forráshoz és szükségessé válik, hogy beszéljünk a munkamoréiról is. Aki többször megszakítja, aki kedvetlenül végzi a munkát, az nem is használja ki jól az idejét. Sele|tklállfté«oii, tanfolyamok — Több fiatal dolgozó van nálunk — folytatja a művezető —, aki a szüleivel lakik, akit a szülei ellátnak, 6 akik éppen ezért — bár jól jön a* ezerkétszáz — az sem baj, ha hétszázat keres. Másréaal több paraszti életmódot folytató munkásunk is van, akik csak télre jönnek üzembe. Ezek aztán otthon maradnak disznót vágni, nem törődnek a kieső termeléssel és pénzzel. A munkamorál javítására rendszeresen rendezünk selejtkiállításokat, ahol megjelöljük a selejtgyártó neve és a selejt szülőoka mellett a kijavítás módját is. Ami pedig az alaptechnológia ismeretét illeti, éppen most határoztuk el, hogy műszaki továbbképző és öntőoklevelesftő tanfolyamokat indítunk 1956-ban. Az ebédidő végét jelzik a nagy csarnókban. o dolgozók visszatérnek félbenhagy ott munkáikhoz. Egyesek sietnek, hogy minden pil lanatot jól kihasználjanak, mert „az idő pénz". Mások tréfálkozva, beszélgetve, a „csikkek" utolsó szippantásait ' élvezve sétálgatnak helyükre. Hogy 'ki sietett, ki ténfergett, rendszerint az elszámoló cédulán s a fizetésben mutat kozik meg legbeszédesebben számukra. De az üzem szá mára a terv teljesítésében. És ezekért szükséges az, hogy ni inden dolgozó jól kihasználja munkaidejét. (németh) A Ruhagyár is befejezte éves tervét A Szegedi Ruhagyár dolgozói csütörtökön este 8 órakor befejezték 1955-ös évi tervüket. Tegnap már az évi terv túlteljesítéséért dolgoztak. Büszkén jelentették azt is. hogy cxportteljesítésl tervüket is befejezték december 23-án, 16 órakor. Az üzem dolgozói vállalták, hogy az év végéig 7 millió 500 ezer forint értékű tervtúlteljesítést érnek el. Megindu't a lucerna és vöröshere vetőmagcseréje A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározat többek közt előírja a takarmánynövények, elsősorban a pillangós virágú lucerna és vöröshere fokozott termelését. A Földművelésügyi Minisztérium gondoskodott arról, hogy a termelőknél levő nyers vetőmagot a terményforgalmi vállalatok begyűjtő telepei a termelők kívánságára átcseréljék, jóminöségű. káros gyomoktól mentes, fémzárolt vetőmagra. A 88 százalékos tisztaságú lucerna és vöröshere vetőmagért mázsánkint 82 kiló fémzárolt vetőmagot adnak. A nyers vetőmagot kicserélés végett folyamatosan, de legkésőbb 1956. február 15-ig lehet a legközelebbi átvevő telephelyen átadni. A termelőszövetkezetek és egyéni termelők az átadott nyers lucerna és vöröshere vetőmag minden kilója után 3 forint tisztítási költséget tartoznak a terménybegyüjtő telepek részére a fémzárolt vetőmag átvételével egyidejűleg készpénzben befizetni. Más költséget felszámítani nem lehet. Hírek a Szovjetunióból "VARRATLAN RUHÁK* Lvov. A helyi áruház vásárlói gyakran látogatják meg az áruház ruhaosztályát. A vásárlók itt fölpróbáihatjók az előre összefércelt ruhát. A szabó megnézi és megjegyzi a ruhán a kívánt változtatásokat. Öt nap múlva pedig a vásárló megkapja a kész ruhát. Igen népszerűek a csak kiszabott női ruhák is. A "varratlan ruhák* osztálya havonta 60—65 000 rubel értékű árut ad el. Mindig sok a vásárló és igen jól vélekednek a vásárolt árukról. Ez év tizenegy hónapja alatt az áruház 160 millió rubel értékű árut adott el. SEGÍTSÉG A "TÉLI* HALASZOKNAK A kolhozok halászai télen sem pihennek. A befagyott tavakon és folyókon kis lékeket vágnak és így halásznak. A Roszpottrebszojuz és az Orosz Szövetségi Köztársaság többi kereskedelmi szervei árukat küldenek a télen is dolgozó halászoknak. Többek között 15.000 vattabéléses ruhát és mintegy 5000 pár gumicsizmát küldenek a vidékekre. Eddig a halász kolhozoknak 600 tonna benzint, hálóköteleket, akkumulátorokat és autógumilkat küldtek. ÜJ MINTAJÜ SZÖVETEK Riga. A "Rigas Audum* selyemszövő kombinátban sok újfajta szövet gyártását kezdték meg. Ebben az évben több mint 200 űj mintát terveztek. Ebben az évben a kombinát 20 újfajta selyem- és kreppanvag gyártását kezdte meg Az újfajta textilanyagok műselymet is tartalmaznak. Ez tartósabbá és kevésbé gyürhetővé teszi a szöveteket. Luikina vegyészmérnök vezetésével a gyár laboratóriumában új minták kísérletei folynak. Az új minták érdekessége, hogy a mintákat bronzporral nyomják rá a kész szövetre. A szövet így igen mutatós. Ilyen módszerrel már többfajta szövetet is gyártanak. Az év kezdete óta a gyár munkásai 700.000 méterrel több szövetet adtak az országnak, mint az elmúlt évben. Leninabad. A leninabadi selyemszövő kombinát újfajta szövetek gyártását kezdte meg. Az újfajta szövetek mintapéldányait előzőleg egy kiállításon mutatták be a vásárlóknak. Csak az olyan szövetfajták gyártását kezdték meg, amelyek a vásárlók ízlését és igényeit kielégítették. Igy megkezdték az új mintájú nehézselyem szövetek gyártását. E szövetet fel lehet használni női kosztümök és tavaszi kabátok készítésére. A vásárlók igen jól vélekednek a műselyemföoálból készült úgynevezett *ukrán«, *mologyozsnij*, *mecsta* kreppanyagokról, valamint az újfajta kreppszatén anyagokról. E szövetek szemre épp olyanok, mint a gyapjúszövetek. 1956-ban a kombinát termelése 26 százalékkal emelkedik. MINIATŰR HŰTŐBERENDEZÉS Leningrád. Üjtípusú hűtőszekrények gyártását kezdték meg. E hűtőszekrényekbe korszerű villanymotort szereltek be. Ugyancsak elkészültek a miniatűr villamos hűtőszekrények tervei is. A kis háztartásokban jól alkalmazható hűtőszekrények 10 és 16 liter befogadóképességűek A belső hőmérséklet mínusz 4 és plusz 1 fok között van. A leningrádi "Metallisztkooperator* szövetkezet már hozzálátott a miniatűr hűtőszekrények gyártásához.