Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-24 / 302. szám

VlLAG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEKJ AZ MDP CSONGRADMEGYEI BIZOTTSÁGÁN AK LAPJA XI. évfolyam, 302. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1955. december 24. Bulganyin elvtárs választávirata Hegedűs András elvtárshoz Hegedűs András elvtársnak; a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Köszönöm önnek, Elnök Elvtárs, a Magyar Népköztársaság­nak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe történt felvételével kapcsolatban a Szovjetunió kormányához intézett üdvözletét. Kérem továbbá, fogadja e nagyszerű esemény alkalmából Magyarország kormányának és személyesen önnek szóló szív­ből jövő jókívánságaimat. Üj államok, köztük a Magyar Népköztársaság felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ami egy régen esedékes kérdés megoldása, a békeszerető erők jelentős vívmánya és sokban megerősíti az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tekintélyét. Mély meggyőződésünk, hogy a Magyar Népköztársaság, mi­után elfoglalta törvényes helyét az ENSZ-ben, még nagyobb állhatatossággal fog résztvenni a népek közös harcában, az egész világ békéjéért és biztonságáért. ,:cN. A. BULGANYIN Az öregebb lestvér segítsége (Cs. J.) A korábban alakult termelőszövetkeze­teink nagy gazdasági sikereinek, termelési eredmé­nyeinek láttán a nyáron és az őszön Szegeden és a szegedi járásban is számos új termelőszövetkezet; ter­melőszövetkezeti csoport alakult. Ez is azt bizonyítja, hogy egyénileg dolgozó parasztságunk egyre szélesebb tömege érti meg: földjének igazi ura, gazdája csak akkor lehet, ha kiszakítja magát a 4—5, vagy 10 hol­das kis parcella szűk ikeretei közül. Üj termelőszövetkezeteink tagjai szinte kivétel nélkül mindenütt nagy lelkesedéssel fogtak az első közös munkához. Száz- meg százféle tervet, ötletet gondoltak ki, adtak össze a tegnapi egyéni gazdák jövő új életük kialakítására. Több helyen, mint Dó­con is a Vörös Csillag Tsz-ben a tagság első gondja volt a vetés befejezése, majd az építkezéshez, a gaz­dasági udvar kitakarításához fogtak hozza. Szilárd el­határozásuk volt, hogy sokkal hamarabb berendez­kednek. talpraállnak, mint legtöbb idősebb testvé­rük, a járás és város korábban alakult termelőszövet­kezetei. Ha napjainkban széttekintünk ezekben az új tsz­ekben, termelőszövetkezeti csoportokban, sok helyen azt tapasztaljuk, hogy a nagy ambíció, a lelkes kez­deményezés alaposan lelohadt. A fiatal, nagyüzemi termelési és szervezési tapasztaltokkal nem rendel­kező termelőszövetkezeteink eddig sem az »oregebb testvérektől* sem a tanácsoktól, különösen a járási tanácstól nem kaptak kellő erkölcsi, politikai támo­gatást. Ígéretekkel elhalmozták őket, de mint a szó­lás-mondás tartja: az ígéret szép szó, ha megtartják ügy jó. A baráti, elvtársi segítség helyett gyakran találkozunk, olyan esetekkel, bürokratikus huza-voná­val, melyek a felsőbb tanácsi szervek részéről egye­nesen gátolják az újonnan alakult tsz-ek fejlődését. A legszemléltetőbb példa erre a dóci Vörös Csillag Tsz esete. A tsz vezetősége közvetlenül a megalakulás után új sertésfiadztatók, gazdasági épületek építésé­hez a községi tanácstól igényelte a volt Kőtörés-major és a Glauber-fóle tanya romépületeit. A községi ta­nács minden ellenvetés nélkül oda is adta ezeket a légen kihasználatlanul álló romokat a tsz-nek. Azon­ban az épülétanyagok elszállítására még mindig nem kerülhetett sor, mert a járási tanács város- és köz­séggazdálkodási osztálya többszőrt kérésre sem adta még ki a tönkrement épületek bontási engedélyét.. A dóriak kérvényét elsüllyesztették a többi akták közé a fiókba és két hónap múlva azzal adták vissza, hogy nincs a kérvény "kellően szerelve*, hiányzik róla a 6 forintos okmánybélyeg. Most már bélyeg is van a kérvényen, de az ügy még mindig nincs elintézve, mert most a romok eredeti tulajdonosait keresik. Hasonló esetek különféle változatban más fiatal, de még öregebb termelőszövetkezetekkel is előfor­dulnak. Az ilyen *intézfcedések»-nek mielőbb véget kell vetni. Üj termelőszövetkezeteinknek a legtelje­sebb politikai, gazdasági segítséget kell adni a talp­raálláshoz. A szatymazi Lenin Termelőszövetkezet tagjai is közös gazdaságuk megalapozásában sokkal nagyobb nehézségekbe ütköztek, mint ahogy azt a megalakulásakor gondolták. Jó lenne, ha a falu már is tekintélyes múlttal rendelkező szövetkezete, a Sza­badság Tsz tagsága, főleg a vezetőség segítene nekiik. A két termelőszövetkezet között azonban ilyen jó kap­csolat, baráti viszony még nem alakult ki. Vannak helyek, ahol a régi és az új szövetkeze­tek között a barátság, segítség helyett ellenségeske­dés, úgynevezett "területi féltékenység* ütötte fel fe­jét. A falusi tanácsok, pártszervezetek mindezeket tűrték eddig. A járási tanács vezetősége sem vette észre, hogy az új termelőszövetkezetek, csoportok ilyetén való támogatása száz, meg száz egyéni gazdát tántorít el az új tsz alakításának gondolatától. Ez az egyik oka annak, hogy jelenleg a szegedi járásiban, mely a megye legnagyobb járása, egyetlen szövetke­zeti előkészítő bizottság sem működik. Ahhoz, hogy járásunkban mielőbb új tsz-előké­szítő bizottságok, munkájuk nyomán pedig termelő­szövetkezeti csoportok alakulj anaik, szükséges, hogy minden régebbi és új tsz között jóbaráti viszony ala­kuljon ki. A fiatalabb szövetkezetek tagjai úgy men­jenek segítségért, tanácsokért az idősebbekhez, mint a fiatalabb testvér az öregebbhez. Korábban alakult szövetkezeteink tagjainak pe­dig fontos feladata az, hogy saját eredményeik ismer­tetésével, sokféle kis és nagyobb segítséggel eloszlas­sák azt a bizalmatlanságot, melyek erőre kaptak az utóbbi időben egyes új szövetkezeti tagokban. Ez a munka kétszeresen megfizet a fáradságért. A fiatal, alig néhány napos tapasztalattal rendelkező szövet­kezeteink nagy lendülettel indulnak el a fejlődés út­ján, s ezt látva a még egyénileg gazdálkodók új cso­portokat alakítanak. Szeged és a járás tsz einek életéből Lassan a tél küszöbére értünk. Most már egyre 1 kevesebb munka alkad a határban. Az egyéni gazda.m- ) gokban ilyenkor a szőkásos „téli pihenő" következik. , A szegedi és a járásbeli termelőszövetkezetek azonban ' az őszi vetés és a szántás befejezésével sem „csukják ) be a szövetkezet 'kapuit", hanem hasznos belső munká- « val s tanulással töltik majd a téli hónapokat. A szövet- ' kezetekben működő politikai iskolák mellett különböző ) mezőgazdasági, állattenyésztési szaktanfolyamokat ren- s deznek, ahol a tagság tovább mélyítheti szalkmai tudá­sát. Megismerkedhetnek az élenjáró termelési, állat- J tenyésztési módszerekkel $ ugyanakkor egyéni művelt- J ségüket is tovább növelhetik. Az újszegedi Haladás Tsz-ben megkönnyítik a tehenészek munkáját Brigád- és munkacsapatvezetök, ellenőrzöbizoilsági lagoH tanfolyama A Szegedi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya ren­dezésében a járás tsz-eiben dolgozó brigádvezetők, mun­kacsapatvezetők és ellenőrző bizottsági tagok részére ja­nuár elsejétől bentlakásos tanfolyam kezdődik. Ez a tanfolyam természetesen nem állandó jellegű. Időközönkint havonta kétszer, háromszor több napra összehívják a szö­vetkezeti brigád- és munka­csapatvezetőket, ellenőrzőbi­zottsági tagokat, számukra ér­tékes szakmai előadásokat tartanak, és vitákat rendez­nek. Hasznosítják itt a jó tapasztalatokat, de értékelik azokat a munkákat is, melyek egy-egy szövetkezet fejlődé­sét gátolták az elmúlt esz­tendőben. A szövetkezetben a gépállomások kihelyezett agronómusai tartják a tagság részére a tanfolyamokat. El­sősorban olyan kérdésekről, problémákról lesznek előadá­sok, amelyek szorosan kap> csolódnak az adott gazdaság munkájához. A szegedi újságolvasók tud­ják, hogy hosszú időn keresz­tül az újszegedi Haladás Ter­melőszövetkezetben az egyik legelhanyagoltabb üzemág a tehenészet volt. A tagság többnyire kertészeti terme­léssel foglalkozott. Most • a vezetőség, de a tagság is be­látta, hogy a gazdaságnak az ilyen beállítása nem a leg­egészségesebb. Sokkal több s nagyobb lehet a jövedelem, ha az állattenyésztésben el­sősorban a tehenészetben rej­lő lehetőségeket is kihasznál­ják. A városi tanács mezőgaz­dasági osztályának a jövő esztendei gazdasági terv el­készítéséhez adott javaslatai­ban 2.300 liter évi tejhozam szerepelt tehenenkint. A szö­vetkezet vezetősége Fodor István elvtárs javaslatára ?zt a tervszámot tehenenkint még 100 literrél megtoldotta. ígé­retet tett arra, hogy az új esz­tendőben minden tehéntől 2.400 liter tejet fejnek ki. Tervük megvalósításához tel­jesen átszervezték a tehené­szet munkáját. Üjfajta takar­mányozási módszereket ve­zettek be s a jó minőségű ízletes takarmányok előállítá­sához motoros szecskavágót és ugyancsak villanymotorral meghajtatott rápadarálót sze­reltek fel. 434 sertést hizlalnak jövőre a szegedi termelőszövetkezetek Szövetkezeti tagok és egyéni gazdák együtt tanulnak Szegeden a Földműves ut­cai fiúiskolában és Felsőváro­son a Dugonics iskolában ezüstkalászos tanfolyamok kezdődtek. A tanfolyamok hallgatói he.tenkint kétszer, kedden és pénteken értékes előadásokat hallhatnak a nö­vénytermelés, állattenyésztés, tűzrendészet s a helyes trá­gyakezelés módszereiről. El­hangzanak itt matematikai tárgyú előadások is. Sok ér­dekes, a mezőgazdaságban előforduló számításokra tanít­ják meg az idejáró egyéni gazdákat és termelőszövetke­zeti tagokat. Az előadásokra nemcsak szövetkezeti tagok, de egyé­nileg dolgozó parasztok is szívesen eljárnak. Mi sem bi­zonyítja ezt legjobban, mint az, hogy a hallgatóság fele mindkét tanfolyamon egyéni­leg dolgozó paraszt. Az alsó- és felsővárosi egyé­ni gazdáknak, tsz-tagoknak saját érdekük, hogy minél többen résztvegyenek ezeken az ezüstkalászos tanfolyamo­kon. Tudásukat, melyet az előadások meghallgatásából és a vitákból szereznek, köz­vetlen hasznosíthatják mun­kájukban. Ezért a városi ta­nács mezőgazdasági osztálya felkéri a város valamennyi egyéni gazdáját s az ezekről a tanfolyamokról még távol­maradó szövetkezeti tagokat, hogy minél többen kapcsolód­janak be ebbe az oktatásba. Az eddigi mulasztást még könnyen lehet pótolni. Szeged hat termelőszövet­kezetében eddig nem szívesen foglalkoztak sertéshízlalással mondván, hogy a hizlaláshoz sok takarmány és munkaerő kell. Most azonban csaknem mindegyik szegedi termelő­szövetkezetben belátták: sok­kal jobb pénzt láthatnak a megtermelt takarmányokból, ha hizlalásra fordítják. A város szövetkezeteinek vezetőségei most készítik a jövő gazdasági termelési ter­veket. A tervek sokban kü­lönböznek a tavalyiaktól. Tudvalevően tavaly jóformán csak annyi sertéshizlalási ter­veztek, ami az állami beadás­ra és a házi fogyasztásra ele­gendő volt. Most ezen túlme­nően a szegedi szövetkezetek szabadpiacra is hizlalnak majd. Terveik 434 darab ser­tés meghízlalását írja elő s ebből mintegy 200 darab a piacra kerül. Ezzel is előse­gítik városunk hús- és zsír­ellátásának további javulá­sát. Különösen komoly kezde­ményezés van a baktói Fel­szabadulás termelőszövetke­zetben, ahol a terv szerint az új esztendőben 118 sertést hizlalnak a fogyasztók részé­re. Az alsóvárosi Üj Élet ter­melőszövetkezet tagsága 106 darab sertés meghízlalását vállalta s ennek közel a felét szabadpiacon majd. értékesítik Az egyedi takarmányozás bevezetésével 10 literre emelik a tehenek fejési átlagát a baktói Alkotmány Tsz-ben A szarvasmarha-tenyész­tők budapesti kongresszusa után Kurunczi Lajos elvtárs, a baktói Alkotmány Terme­lőszövetkezet fiatal agronó­musa tervet dolgozott ki ar­ra, miként lehet a szövetke­zet teheneinek fejési átlagát viszonylag rövid idő alatt 6.5 literről 10 literre emelni. Ter­vét ismertette a szövetkezeti tagokkal, tehenészekkel, ál­lattenyésztőkkel, akik vállal­ták, hogy azt — mely az egyedi takarmány bevezeté­sét és a fejős állatok tökéle* tesebb ápolását tűzte ki cé­lul — megvalósítják. A ve­zetőség úgy határozott, hogy a 20 fejőstehén mellé az új esztendőben még 2 darab fe­jőstehenet vásárolnak. Jó lenne, ha Kurunczi La­jos elvtárs és az Alkotmány Tsz tagsága vállalkozása a Dózsa Tsz tagjai között is el­terjedne, hiszen jelenleg a Dózsa Tsz-ben sokkal na­gyobb lehetőségek vannak a tejhozam emelésére. A fejési átlag itt jelenleg is 7.9 liter, Az álló hajó kajüt­jében vagyunk, s kém­leljük a vén Tiszát és a ködbe burkolózó városi, Szegedet. A kaiüt, ahol vagyunk, tulajdonkép­pen a MAHART szegedi hajóállomás vezetőjé­nek: Bacsa Sándor bá­csinak „hivatali" helyi­sége. Régi „vízi ember" Ba­csa Sándor bátyánk, s a hajókon sok ezer kilomé­tert tett meg. Kedélye jó, bár már közel jár a hatvan évhez és csupa ezüst a haja. Kicsit rin­gó a járása, mint álta­lában a hajósoké. Most nem járja a vizet, a ha­jóállomáson van. Szol­gálati nyelven megfogal­mazva: partmenti a be­osztása. Szegeden lakik és a rokonságban is van hajós. Farkas Mihály, n rokona —, aki az Etel­ka sor 12. szám alatt lakik — gépüzemvezető, hajón. Kémleljük a Tisza sod­ródó vizét. Bacsa Sán­dor elnéz a ködbe ve­sző távolba. — Nem jön a ..Zagy­va", de, hogy is jöhetne, hisz' nagy a köd. Majd, A hajóállomáson ha felszakad a víz fö­lött a homály, akkor el­indul. A „Zagyva" 380 ló­erős, gőzgépes vontató­hajó, s uszályt hoz. Az uszály gyomrában fa van. Romániában ra­kodtak a „Zagyva" ál­tal húzott uszályba és Jugoszlávián át érkezik Szegedre a rakomány. Várják. De hát az a sűrű, átiáthatatatlan köd késlelteti. Ilyenkor nincs dan­dárja a hajózásnak, de azért mégis pezsgő, for­rongó az élet most is a szegedi rakparton. Ko­rábban az uszályok Szeged cukorrépáját vit­ték Szolnokra. A gyála­téti Komszomol TSZ cu­korrépáját is uszályba raliták. Kendert is sokat szállítottak vízi úton. Tapasztaljuk most is, hogy odább a hajóállo­mástól egy hatalmas uszály gyomrából tűzi­fát rakodna!;. Működik a szállító szalag, zajt csap a tehergépkocsi motorja, nekifeszülve húzzák a lovak a fá­val megrakott kocsit. S jönnek még az uszá­lyok. Tartani kell azon­ban a jégzajlástól. Ba­csa Sándor bácsi, a ked­ves, régi hajós mondja, hogy nemsokára zajlik a Tisza, s olyankor bi­zony szünetel a vízi­forgalom. Említi, hogy a Tiszán korábban kez­dődik a jégzajlás, mint a Dunán. „A „Zagyva" azért, biztosan ideér — mondja —, sőt tovább is indulhat a mást; uszállyal." Kezdenek téli szállás­ra vonulni a hajók. A szegedi téli kikötő már benépesült; személyszál­lító és vontató moto­rosok, uszályok rendben horgonyt vetettek. Mondja is Bacsa Sán­dor, hogy az állóhajó, — amelyen vagyunk — hamarosan téli szállásra indul a szegedi öbölbe. Az öreg hajós a vízi életről beszél. A vonla­ló hajóknak IS—20 fő­nyi a személyzete. A hajó — persze annak, aki megszokta — ké­nyelmes otthont bizto­sít. Az uszályokon egy­egy kormányos és egy­egy matróz látja el a szolgálatot. Az uszály lakószobájába magával viheti feleségét a kor­mányos, a matróz. Meg­néztünk egy uszályon lakó családot. Kellemes, barátságos helyen élnek. Ezzel kapcsolatban álla­pította meg Bacsa Sán­dor: — Szép a hajós élet, de nem könnyű. A do­log akkor válik nehe­zebbé, amikor az em­bernek felesége van, s el kell válni tőle, mert hosszú útra megy. De hát nagyon szép az is, mikor a hajó városa fe­lé közeledik, s várja a család. Telefon csörög, a MA­HART központja egyes kérdésekben tájékozta­tást ad. Az állóhajó ka•> jiítjében jó meleget áraszt a kályha, pattog benne a tűz. A telefon­beszélgetés után kicsit gondolkodik Bacsa Sán­dor. majd egy problé­máját. adja tudtul. Az állóhajó hamarosan téli kikötőbe vonul, s gon­doskodni kell a hajóál­lomás irodahelyiségéről. Már háromszor járt az első kerületi tanácsnál ebben az ügyben, de még nem járt sikerrel. A révkircndeltség mel­lett volna egy alkalmas kis szoba. Segítsen vég­re az első kerületi ta­nács. hogy elintéződjék a kérdés. A „Zagyvára" gondol később megint Bacsa Sándor. Hiába így van­nak a hajósok: — min­dig várják a hajót. De búcsúzunk, egy órai lá­togatás után. Köd ül a vízen, s távolról egé­szen ködbe vesznek az uszályok, lla eljön a tavasz, élénk lesz a ki­kötő. Várja ezt Bacsa Sándor is. Meg minden igazi „vízi ember". (morvay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom