Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-18 / 297. szám

OELMflGYnRORSZBG 2 Vasárnap, 1955. december 18. Mi történt a külpolitikában ? ASaar-vidéken ma képviselőválasztásokat tartanak U épköztirsaságunk külügyminiszté­ritima a magyar kormány köszö­netét tolmácsolta mindazon országok diplo­máciai képviselőinek, amelyek támogatták hazánk felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Eredetileg úgy volt, hogy az ENSZ­közgyűlés jelenlegi, tizedik ülésszaka de­cember 16-án, pénteken ér véget. A köz­gyűlés péntek esti ülése azonban elfogadta azt a brazil javaslatot, amely indítványoz­ta, hogy december 20-án, kedden zárják be az ENSZ jelenlegi Ülésszakát, miután a közgyűlésnek pénteken két szavazással sem sikerült megválasztania a Biztonsági Tanács hatodik, nem állandó tagját. Har­mincöt eredménytelen szavazás után sem tisztázódott tehát, hogy a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság, vagy a Fülöp-szi­getek legyen-e tagja a Biztonsági Tanacs­nak. A közgyűlés hétfőn délelőtt újra össze­ül, hogy mégegyszer megkísérelje a Bizton­sági Tanács még hiányzó tagjának megvá­lasztását. Ügyszólván az egész világon nagy örö­met és megelégedést keltett, hogy n Szov­jetunió kezdeményezése következtében 18 államot felvettek az ENSZ-be. Dzsavahar­ial Nehru indiai miniszterelnök ebből az al­kalomból N. A. Bulganyinhoz, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökéhez inté­zett üdvözlőtáviratában megállapítja, hogy az új tagok felvételének következtében megszűnt az a zsálkucca, amely eddig sok államot megakadályozott abban, hogy kép­viselete legyen az ENSZ-ben. — „Remélem — állapítja meg táviratában Nehru —, hogy rövidesen azokat az országokat is fel­veszik, amelyek most a szervezeten kiviil maradtak és hogy a Kínai Népköztársaság is elfoglalja jogos helyét az Egyesült Nem­zetek Szervezetében." A Hindustan Standard című indiai lap rámutat: Delhi-i politikai körök külön is megelégedésüknek adnak kifejezést a ban­dungi értekezleten résztvett 6 ország felvé­tele alkalmából. A hat ország felvétele — — e fenti körök véleménye szerint — jelen­tós mértékben fokozza az ázsiai—afrikai országok csoportjának tekintélyét az ENSZ-ben. |y| a kerül sor a Saar-vidéki tartomány­gyűlés tagjainak megválasztására. E választások jelentőségét nagyban növelik a francia—nyugatnémet ellentétek, ame­lyek ma is változatlanul mélyek. A választásokon kilenc párt 50 jelöltje áll csatasorba, hogy a mintegy 670 ezer vá­lasztó szavazatából a lehető legtöbbet el­nyerje. A választáson résztvevő pártok kö­zül a német nagytőkések érdekeit képvi­selő pártok a Saar-vidéki Kereszténydemok­rata Unió, a Demokrata Párt és a Német Szociáldemolcrata Párt szövetséget kötött, hogy sikeresen vehesse fel a küzdelmet a franciabarát p>ártok ellen, amelyek szintén tömörültek, hogy a lehető legjobb ered­ményt érjék el. A németbarát pártok a Saar-területnek a Német Szövetségi Köz­társasághoz való csatolását követelik, míg a franciabarát pártok a jelenlegi körülmé­nyek fenntartására és a francia monopó­liumok helyzetének megerősítésére törek­szenek. Mint ismeretes, a nyolc héttel ezelőtt tartott Saar-vidéki szavazáson, amikor ar­ról kellett dönteni, hogy a Saar-vidék „európai" legyen-e, vagy sem, a terület la­kosságának 67 százaléka elutasította a te­rület „európaizálását", vagyis azt, hogy a Saar-vidék a Nyugateurópai Unió igazga­tósa alá tartozzék. A szavazás eredménye a Saar-vidéki német pártok nagy sikere és a francia pártok megsemmisítő veresége volt. Jelenleg is várható, hogy a választás­ból a német pártok szövetsége kerül ki győztesen. A francia kormány, miután látja, hogy a Saar-vidék most is érvényben lévő státus­quo-jának további fenntartása nem lehetsé­ges, hajlandónak mutatkozik minden olyan megoldás elfogadására, amely biztosítaná a Saar-vidék szénbányászata és acélipara fe­letti rendelkezési jogát. Ebben az esetben a francia kormány hajlandó volna bele­egyezni a Saar-vidéknek Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kettéosztásába, illetve abba is, hogy a Saar-vidék teljes egészében a Német Szö­vetségi Köztársasághoz csatlakozzék. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Kabulban Kabul (TASZSZ) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hrus­csov december 16-án megte­kintette a kabuli történelmi múzeumot, amely a város új részében épült. A vendége­ket Gulam Jahja Tarzi, Af­ganisztán moszkvai nagykö­vete kisérte. A múzeum épü­lete előtt Abdul Medzsik közoktatásügyi miniszter és más hivatalos személyek fo­gadták őket. Muhammed Davud afga­nisztáni miniszterelnök ugyanaznap este vacsorát adott N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin elvtárs tiszte­letére. A vacsorán résztvet­tek N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov kísérői, az af­ganisztáni kormány tagjai, a népi tanács és a szenátus el­nökei, a Kabulban akkredi­tált nagykövetségiek és kö­vetségek vezetői, a Szovjet­unió kabull és Afganisztán moszkvai nagykövete. Ké­sőbb Muhammed Naim afga­nisztáni külügyminiszter a külügyminisztériumban nagy fogadást rendezett a szovjet vendégek tiszteletére. A fogadáson a hivatalos személyeken kívül az afgán társadalom képviselői is meg­jelentek. Végetért az atlanti tanács ülése December 15-én Párizsban p>edig ezeknek az intézkedé­megr.yílt az Északatlanti Szö- síknek a finanszírozásáról ü^nfatnT'an^ be fentért A lényegében a 15 NATO-taq- NATO tanácsanak jelenlegi állam külügy-, hadügy- és ülésszaka — mint megjegy­pénzügyminiszterének testű- zik — elindította a Német lete. A jelenlegi ülés során a Szövetségi Köztársaság fegy­Német Szövetségi Köztársa- * ság megbízottai első ízben vettek részt az atlanti tanács ülésein. Az ülés első napján Lord Ismay, a NATO főtit­kára mondott megnyitó be­szédet. majd a nemzetközi helyzet megvitatására került sor. A második napirendi pont katonai kérdések meg­vitatását irányozta elő. En­nek során a tanács jóváhagy­ta a NATO-tagállamok fegy­veres erőinek 1956-os prog­ramjáról szóló jelentést, va­lamint egy másik jelentést, amely előirányozza „a közös légiriasztási rendszer létreho­zását" és NATO légierői­nek összehangolását". Ezt a jelentést, Grucnther tábornok, a NATO fegyveres erőinek főparancsnoka terjesztette elő. A légvédelmi határozat a NATO-tagállamok légvédel­mének irányítását kivonja a nemzeti hatóságok illetékes­sége alól és átadja a katonai tömb parancsnokságának. A hírmagyarázók hangsúlyoz­veres erőinek gyakorlatilag ellenőrizhetetlen felállítását. I Román NépkSztársaság kormányának távirata az ENSZ-közgyűlás elnökéhez Bukarest (TASZSZ) Vala­mennyi pénteki román lap köali Chivu Stoicónak, a Ro­mán Minisztertanács elnöké­nek az ENSZ-közgyűlés X. ülésszakának elnökéhez inté­zett táviratát. A Román Népköztársaság kormánya — hangsúlyozza a távirat — a román nép és kormány mélységes megelé­gedését tolmácsolja az ENSZ közgyűlésének Romániának az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe való felvétele al­kalmából. A román kor­mány, amely a béke megszi­lárdításának, a békés egy­más mellett élésnek és a né­piek barátságának állhatatos politikáját követi, köszöne­tét fejezi ki mindazon orszá­gok küldöttségeinek, ame­lyek támogatást nyújtottak Románia számára méltó ENSZ-beli helyének elfogla­lásában. Belgrád (MTI) A belgrádi rádió jelenti, hogy Husszein Ruzsdi, Egyiptom belgrádi nagykövete Kairóba utazik, hogy résztvegyen Tito elnök egyiptomi látogatásának elő­készítésében. A nagykövet pénteken ki­jelentette a Jugopress diplo­máciai szerkesztőjének, hogy *Tito elnök küszöbönálló egyiptomi látogatása megha­ladja az udvariassági látoga­tás keretét«. "Az egyiptomi és a jugo­szláv nép baráti érzelmeket táplál egymás iránt* — han­goztatta a nagykövet, majd hozzátette: "Minden feltétel megvan ahhoz, hogy ez jelen­tős eredményekkel és a jugo­szláv—egyiptomi kapcsolatok elmélyítésével, valamint a biztonsági és a béke megszi­lárdításával jár majd*. • Phenjan (TASZSZ) A Ko­reai Központi Távirati Iroda közleményt hozott nyilvános­ságra. A közlemény leleplezi a csangkajsekista klikknek azokat a rágalmazó állításait, amelyek szerint a Mongol Népköztársaság fegyveres erői részt vettek a koreai há­borúban; A kínai népi ön­kénteseken kívül — hang­súlyozza a közlemény — egyetlen ország, egyetlen hadsereg sem vett részt a ko­reai háborúban a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság oldalán. A csangkajsekista, klikk által terjesztett rossz szándékú hírek csupán ko­holmányok, amelyekkel a Mongol Népköztársaság ENSZ-felvétele elé kívánnak akadályokat gördíteni. * A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság élelmiszeripari együttműködési bizottságai 1955. december 6—12. között (ártották első ülésüket Ber­linben. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a két ország kö­zötti gazdasági együttműkö­dés elősegíti a két nép élet­színvonalának gyorsabb emel­kedését. A megbeszélések az őszinte barátság jegyében folytak és Berlinben 1955. december 12-én ünnepélyes aláírással fejeződtek be. u, * Belgrád (TASZSZ) Mint a Tanjug hírügynökség jelenti Addisz-Abbebából, Tito el nők december 15-én résztvett az etiópiai parlament ülésén, ezután egy kórházba látoga­tott el, ahol három jugoszláv orvos dolgozik. Tito elnök a kórház megtekintése után lá togatást tett az egyetemi kol­légiumban. Makonnen Hailé Szelasszié etiópiai herceg ebédet adott Tito elnöknek és kíséretének tiszteletére. Párté let Meg vagyunk elégedve a pártszervezet vezetőségével Egy párionkívüli munkás levele Pártonkívüli munkás va­1 gyok. A pártvezetőség közel­gő űjjáválasztása előtt sze­retnék véleményt mondani a Fémipari és Finommechani­kai Vállalat alapszervezete i vezetőségének eddigi munká­! járói. | Üzemünkben, amíg nem j volt pártalapszervezet, mi | pártonkívüli dolgozók eléggé leihagyatva éreztük magun­jkat. Alig törődött velünk va­jlaki, nem bíráltak, nem di­csértek bennünket munkánk rossz, vagy jó elvégzéséért. Amióta azonban működik a pártszervezet, gyökeresen megváltozott nálunk a hely­izet. Józó Ferenc elvtárs a 'párttitkár. Fogas János elv­| társ és a többi vezetőségi tag 'minden idejét arra áldozza, hogy javuljon a munka, elé­gedettebbek legyenek a dol­gozók. Én személyesen tapasztal­tam, hogy Józó Ferenc elv­társ a párt útmutatása alapi­ján a mi érdekeinket tartja mindig szem előtt. Minden dolgozónak segít, iha módja van rá. Ez persze nem azt je­lenti. hogy olcsó népszerű­ségre törekszik, hanem min­dig megmagyrázza, melyik kérés a jogos és melyik a jogtalan. Sokszor valóságos panasznap volt a pártirodán, de a pártvezetőség tagjai mindig nyugodtan, higgadtan magyarázták meg a kérdése­ket, erőt, lelkesedést öntve a dolgozókba. Nekem is volt olyan ügyem, amit a pxártve­zetőség segítsége nélkül nem tudtam volna elintézni. Józé elvtárs még betegen is in* tézte ügyemet, nem kímélte magát. Mi pártonkívüli dolgosólc tehát nagyon is érezzük, mit jelent a párt segítsége, mit jelent üzemünkben egy j6 pvártvezetőség. Ezért szeret* jük a piártot, a párt funkció* náriusait. Szeretnénk, ha pártszervezetünk vezetőségi tagjai továbbra is úgy dol* goznának a termelőmunka megjavításáért a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítéséért, mint eddig. Meg vagyunk elégedve a jelenlegi pártvezetőség munkájával.­Kérjük, hogy a vezetőség új* jáválasztó taggyűlés után is tanítsanak, segítsenek, vezes* senek bennünket. Mi ezt a segítséget termékenyebb munkával, a p>árthoz való ragaszkodással, a párt célki­tűzéseinek végrehajtáséval háláljuk meg. Az irodagéposztály dolgort zói nevében: Horváth Imre műszerész, többszörös sztahanovista, kétszeres Szakma Kiváló Dolgozója Párthír ErtesítjUk az elvtársakat, hogy hétfőn délután 3 órai kezdettel az első éves filozó­fia-szakos pedagógusoknak a Pártoktatók Házában konfe* renciát tartunk. A felszabadulás liget 9 és fél holdján befejezték az erdősítés első ütemét — Ma délelőtt fél 11 óra­kor a Tömörkény-utcai leánygimnáziumban zenedél­előtt keretében magyar, orosz, olasz és német operákból hangzanak el hanglemezekről részletek. Érdeklődőket szí­vesen látnak. Városunk egész lakossága az elmúlt tavasszal nagy örömmel fogadta a Szegedi Pártbizottságnak azt a kez­deményezését, hogy szabad­ságunk születése évforduló­jának tiszteletére Felszaba­dulási Ligetet létesítünk. A hely kijelölésére és az első fák elültetésére még a ta­vasszal sor került a Csong­rádi sugárút végén, a sán­dorfalvi út oldalán. Az ot­tani tó körül mintegy 60 hektár területen alakítjuk ki a Felszabadulási Ligetet. Az első fák elültetését a Városi Pártbízottság tagjai, a Váro­si Tanács s a különböző tö­megszervezetek és mozgal­mak vezetői végezték el. A Felszabadulási Liget sé­tányaira, parkjaira az elő­zetes tervek már készülnek, és most ősszel elsősorban társadalmi munkával mint­egy 9 és fél holdon több ezer suhángot ültettek el a szege­di dolgozók. Különösen lel­kesen dolgoztak az Erdészeti technikum és a Radnóti Gim­názium DISZ-esei. Az erdő­sítés első ütemét tegnap, szombaton délben befejezték. A Városi Tanács mindért segítséget megadott, hogy a Felszabadulási Liget erdősí* tése minél gyorsabban előre* haladjon. Biztosította a szer* számokat, a suhángokat és a mérnököt a munkálatok le­vezetéséhez. A jövő év tava* szón és őszén a következő esztendőkben ismét több hol* don sok ezer suháng és kü­lönböző facsemete kerül el* ültetésre. A Felszabadulási Ligetben pár év múlva kel­lemesen üdülhetnek a szege­di dolgozók s a liget tisztá­sai alkalmasak lesznek majd a május elsejék megünnep­lésére. Klevbe érkeztek a magyar újságírók Kiev (TASZSZ) A TASZSZ meghívására a Szovjetunió­ban tartózkodó magyar új­ságíróküldöttség Horváth Mártonnak, a Szabad Nép szerkesztőbizottsága vezető­jének vezetésével december 16-án Leningrádból Kievbe érkezett. i , /ipámtól hallottam vala­mikor régen, amikor az értelmem kezdett sarjadozni, hogy a legtöbb huncutságot az isten nevével követik el az urak. Most eszembe ju­tott: ez a mondás azért volt nagyon szép a piám szájából, mert nagy igazság lappangott mögötte, amit akkor csak suttogva lehetett szájon kiej­teni. Hogy miről jutott most eszembe? Elmondom. Itt hever az asztalomon egy (kicsiségnek látszó cédu­lácska — írás van rajta. Ta­karosan, igényesen rótták egymás alá a gépiéit sorokat, látszik, hogy írója a hívő lel­kek húrjait szándékozta ve­lük megrezegtetni. A sima szavaik között azonban dur­ván ágaskodik a lényeg: „Ha egyházi adódat tíz napion be­lül nem rendeznéd, úgy neve­det az új egyházközségi név­jegyzékbe nem vehetjük fel, zdk, hogy ez a döntés ujabb , ami rádriézve komoly követ­durva megsértése az Eszakat­lanti Szövetséghez tartozó or­szágok szuverénitásának. A NATO tanácsa a Német kezményekkel járna." I\cmeth József tömörké­11 nyi plébános ennek a burkolt fenyegetésnek az ösz­Bzövctségi Köztársaság fel- j szeállítója. Elöljárójában per­íegyverzésének wdósét is | sze azt is odaírta, kinek Von rentano . mennyi az adóhátraléka őná­bicgvltatta. . . nyugatnémet külügyminisz- la, mint isten földi helytartó­ter a katonai intézkedésekről, jánál és ezt az adót a plé­Schüfjer pénzügyminiszter l bánián kell leróni, Azt ón nem tudom, hogy a tömör­kényi dolgozó parasztok mennyire Ijedtek meg a „ko­moly következményektől" de annyit hallottam, hogy elég könnyedén vették szájukra „Isten szent nevét" és nem a parókiára mentek bús alázat­tal, hanem a tanácsházára siettek panaszt emelni. Nyil­ván szeget ütött a fejükbe, miben sántikál a kegyes fér­fiú és mit ért a „komoly kö­vetkezmények" alatt. Aligha­nem még mindig a papok ezeréves birodalma vissza­téréséről álmodozik, ahol tör­vény elé citálják majd az egyházi adó megtagadóit. Hát csak álmodozzon — gondol­ták a tömörkényi emberek — ebbe ők nem szólnak bele, úgylátszik, a semmittevésben van elég ideje rá. De az már mégiscsak sok. ha az öklét rázogatja feléjük és imádság helyett pénzt követel. Vagy tán az isten bosszúját, a gye­henna tüzét akarja jelenteni az a bizonyos „komoly kö­vetkezmény"? De hiszen őne­kik egyszer sem mondta idáig az úristen, hogy meg­adóztatja majd őket, azért jZiarúlaj mert hisznek benne, azt meg éppenséggel nem említette soha, hogy ha nem fizetnek, akkor így lesz, meg úgy lesz. Meg aztán visszás dolog is lenne az ilyesmi. Az isten, akinek nyilván annyi pénze vein amennyit akar, le sem járatná magát holmi adósze­déssel. Ilyenformán akár azt jelenti a „komoly következ­mény", hogy „jaj lesz, ha visszajön a régi világ," akár azt jelenti, hogy az isten le­veszi a gondját az adósokról, egészen nyüvánvaló: a plé­bános úr eszelte ki az egé­szet. Czóval a tömörkényiek a tanácshoz mentek pa­naszt emelni a papjuk ellen és erről jutott eszembe apám hajdani szép igazsága. Ka­masz voltam még akkor, de élénken emlékszem, amikor ájtatos „utcai apostolunk" beállított hozzánk egy hason­ló formájú és tartalmú cé­dulával. Anyám, aki nyomo­rúságában hitte is az istent, meg nem is, de inkább hitte, mint nem, megijedt, hogy ki­rekesztik az egyházi akolból. Ezért előszedte a sublóttaka* ró alól a háznál lévő néhány garast, hogy odaadja. Épp>en eleget koplalt egész életében, nem akarta elveszíteni még a túlvilági boldogság jogát is. Mert mindig azt hallotta szegény anyám, hogy aki itt a földön duzzogás nélkül rágcsálja a málét, meg a gör­hét, az halála után grófosan él majd a mennyországban, úgy, hogy pércemként jóféle ennivalókkal kínálgatják a rózsaszín ruhába öltözött an­gyalait. Mondom, már éppen át akarta adni a hétre való só, paprika árát az utcai apostolnak, hogy törlesszen valamicskét az isteni adóba, amikor apám meglátta. Szó­nélkül kikapta kezéből a pénzt, a papi végrehajtót meg kisenderítette az ajtón. Csodálatos erősnek láttam akkor apámat. Pedig valójá­ban nagyon is gyenge volt, agyonkínzottja a hatalomnak, amely puszipajtása volt az egyháznak, ö nem mehetett panaszra sehova, mint most a tömörkényiek, az istenhez mehetett volna esetleg, de az soha nem figyelt az apám­fajtájú emberekre, hiába wlt neki akkora füle, hogy bebo­rította vele az egész világot. A pap meg persze, nem hagy­ta a magáét, a községházán hozzácsapatta a házadóhoz és így bevasalták rajtunk hiva­talosan. Akkor mondta ki én előttem apám. hogy nincs kisfiam semmiféle isten eb­ben a véghetetlen világban, csak urak, meg papok van­nak, akik azért eszelték ki, hogy könnyebben elszedjék a hiszékenyek pénzecskéjét. A tömörkényi kisparasz­tokát még manapság is olyanoknak képzelte a tö­mörkényi „lelkipásztor," akik nem merik elővenni az eszü­ket, hogy gondolkodjanak vele. Azt hitte, kétségbeesve rohannak majd kifizetni a 100—120 forintokat. ha jól megijeszti őket az istennel, mint a mumussal szokták a gyerekeket. Csakhogy azóta történt egy és más ebben az országban. Hogy csak egyet említsünk: az emberek hall­gatnak a párt tanító szavára, napról napra okosodnak, kez­denek átlátni a papok szitá­ján. Egyre jobban rájönnek, hogy ha a papok, istenek, ör­dögök. és egyéb csodabogarak háborgatják a nyugalmukat, akkor szárnya alá veszi őket a munkásosztály hatalma. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom