Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-13 / 292. szám

lfo<M, 1055. <!eeetnb<w 13. II'IWW • IIII—BuJ iWl lllll«» Hl Egy anya öt gyereke Jegyzetek a tárgyalóteremből Fekete fejkendős, hetven éves, töpörödött öregasszony ül a járásbíróság Lévai-tauácsa előtt. Szeme sarkában könny csillog, keresi fiai tekintetét, akik megfeledkeztek róla és most itt a bíróság előtt kell színt valíaniok: — mennyire szeretik édesanyjukat. Kukk Sándorné még most is bízik fiaiban, liisz sok álmatlan éjszakát töltött mellettük, hogy a múltban férje, egy kőművessegéd szűkös keresetéből felnevelje, taníttassa öt gyermekét. Hiába azonban a biz* tató anyai tekintet. Az ittlévők — el sem jött mindegyik — lehajtott fővel hallani sem akarnak arról, hogy édesanyjuk eltartásában anyagilag is segítséget nyújtsanak. Az öt közül egyetlen, — Ferenc — az, aki már évelt óta tartja, s alti vigasztalja. — Nem baj édesanyám. Ha nehezen is, de én élete végéig gondoskodom magáról. Ez a szó némi örömet jelent Kukk Sándoménak. Jól lehet Ferenc az, akinek, az anyai szeretetből a legkevesebb jutott, hisz ő a legfiatalabb. A többi, Várszegi Józsefné, Kukk István, Kukk Mihály és Gilicze Antalné ta-' Ián mind többet kapott. A lányok nem panaszkodhatnak, az édesanya becsülettel kiházasította őket. A gyermekek szakmát tanultak. Az egyik sztahánovista, a másik tiszt lett Mindegyik jól keres. Nem okozna megerőltetést, nélkülözést a családban, ha édesanyjuknak havonta 50— ! íoo forintot juttatnának a KS!cs6n§s Gazdasági SegPsMfnícsa ülésszaka gyermekek azonban megfeled- „ „ , , „ . A Kölcsönös Gazdasági Se- Tekintettel arra, hogy a gitség Tanácsa december 7- tanácsban részvevő országok tői december 11-ig Budapes- közötti kölcsönös áruszállítáten ülésszakot tartott, amely- sokra vonatkozó hosszúlejánek munkájában a tanács- ratú megállapodások többvolt, édesanyja éjt nappallá téve nevelte öt gyermekét, el sem jött a tárgyalásra. Feleségét küldte el, gondolva, hogy az majd megmondja a magáét. — Csodálkozom, hogy anyósom a bíróság elé jön ilyen üggyel. Én adtam neki már rossz cipőt s néha-néha húsz forintot. Kimondani is szégyen! Rossz cipő és húsz forint — pedig Kukk Mihály hadnagy 1600 forint körül keres havonta. Magukra költik csupán a pénzt, hisz még gyermekük sincs. Ferenc csendesen húzódik meg az egyik sarokban. Arcán ptr ég, s szíve mélyéig fáj, hogy ilyen testvérei vannak. Ö nem panaszkodik kevés keresetről, nem hozza fel mentségül, hogy ötödmagát tartja. — Tisztelt bíróság, én vállalom édesanyám tartását... — mondja halkan, miközben a hetven éves idős édesanyjára tekint. A bíróság ítélethozatalra vonul vissza. A folyosón kétfelé válik a család. István és Mihály felesége nem retten vissza a trágár szavaktól sem. Az édesanya pedig sír. Zokogva mondja: —Nem hittem volna ezt a fiaimról. Én becsületesnek, emberszeretőnek nevettem őket. Szégyenlem, hogy idekerültem. A bíróság ítéletet hirdet. „A Magyar Népköztársaság nevében ítéletet hirdetünk. Kukk Mihály hadnagyot 80, Kukk István 40, Várszegi Józsefnél 40. Kukk Ferencet 30 forint havi tartásdíjra kötelezzük. A tárgyalásom meg nem jelent Gilicze Antalné ügyét elkülönítjük és külön tárgyaljuk." Leül az édesanya s leülnek a gyermekek. Hallgatják az ítélet indokolását. Kukk Sándorné azonban félbeszakítja a bírót. — Én szeretnék itt lenni, amikor Gilicze Antalné ügyét tárgyaljál;, ö él a legjobban. A nővérem házát is ráírattam. Ezenkívül van nekik külön tanyájuk, hét hold földjük és még egy házuk... — Nem kell eljönni mama — így mondja a bíró „mama", s a népi ülnökök is így szólítják. Jobban megbecsülik, mint gyermekei. Jobban, mint István, aki az ítélethozatal után a folyosón durván, becsmérlőn kijelentette: „Akkor két liter borra! kevesebbet iszom meg..." Biztosak vagyunk abban, hogy a szegediek megvetéssel fordulnak el az ilyen gyermekektől, s hogy a bíróság másodfokon a fellebbezési tárgyaláson nem háromszáz Az új technika és a műszaki tanács munkája a Ruhagyárban A műszaki tanács új tor- bednek az újtól, inkább jaméjábwt augusztus óta él a vaslataikkal segítik a műSzegedi Ruhagyárban. Most szaki tanács munkáját se, munka termenként több tag- egyszerű emberek. Szeptemjs van, s az a feladatuk," bérig összesen 220 újítási, hogy sz új technológiát és ésszerűsítési javaslatot adtak technikát megismertessék, megscacwtewélc az üzem munkásaival. Nagy lépést tett előre a műszaki tanács augusztus óta, a dolgozók aegíteégével, akiknek a véleményét mindenkor rr«egh2ttgatta. Gyártáselőkészítő üzemrészt szerveztek. Nagy szükség volt erre az üzemrészre, mert a szabászat, a nyersmcc, végbeosztó és matricázó azelőtt külön-külön járta a ipaga útját. Ebből az a baj származott, hogy a varrodát megfelelő időben soha nem tudták kielégíteni. Most pedig program szerint működnek együtt, a szabványt mindig pontosan megkapják a munkatermekben. A gyártáselőkészítő üzemrész átszervezése az anyagtakarékosságnál is nagy jelentőségű. A második lépés a szinkron ós többszekciós-szalag léterhozása volt. a VI-os, forintos tartásdíjra kötelezi j YIII-as és az l-es teremben majd a gyermekeket, akik ! meg is történt ez, de kezdetszocialista államrendszerünk j ben sok nehézségbe ütköjovoltából 1600 forint körül j zött. Nem ismertél; eléggé a •keresnek, és minden megerőltetés nélkül többet fizethetnek. Förgeteg Szilveszter keztek édesanyjukról és itt állnak a bíróság előtt, ahol őszintén színt kell valíaniok — miért nem segítik azt, akinek életüket köszönhetik. Várszegi Józsefné nem mert eljönni a tárgyalásra. Levelet küldött Pécsről, hosszú levelet, melynek a lényege: ..Nem tudom pénzzel segíteni édesanyámat.. ,*• Ezt egy gyermektelen bányászfeleség. a pécsi Istvánakna egyik jól kereső vájárjának hitvese írja. — Rajtam kívül még négy gyermeke van az édesanyámnak — védekezik Kukk István, a Vegyesipari Javító Vállalat sztahónovistája. — Én sem tudok pénzt adni... A bíró a keresete után érdeklődik. Kukk István szemrebbenés nélkül mondja, hogy 900, s néha-néha ezer forintot keres. Kilencszáz, néha-néha ezer forint. Nehéz elhinni, hogy egy sztahánovista kőműves ennyit keressen. A bíróság ezt veszi alapul, pedig a Vegyesipari Javító Vállalat fizetési kartonja szerint Kukk István az elmúlt négy hónap alatt átlagosan 1500 forintot keresett! Hazudott Kukk István a törvény előtt, az édesanyja előtt! Kukk Sándorné tiszt fia, aki életrajzába büszkén írja be, hogy murnkásszármazású, hogy édesapja kőművessegéd ban részvevő valamennyi or- sége ebben az évben lejár, a jszág — az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság; a Román Népköztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság — képviselői részt vettek. A tanács ülésszakán véleménycsere folyt a részvevő országok népgazdasága fejlesztésének a legközelebbi évekre vonatkozó fő irányairól és ez országok lalkossága életszínvonalának további emeléséről. tanács megtárgyalta a részvevő országok közötti — a soronkövetkező időszakra vonatkozó — hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodások megkötésével kapcsolatos kérdéseket A tanácsban további véleménycsere folyt egyes gépés berendezésfajták gyártásának szakosítására és kooperál ására vonatkozó kérdésekről, abból a célból, hogy az új tedhnika fokozott alkalmazása álapján növeljék a gyártás sorozatnagyságát, emeljék a minőséget, csökkentsék az önköltséget. Ma mongol képzőművészeti kiállítás nyílik Vásárhelyen Ma este 8 órakor kiállítás nyílik Vásárhelyen, a Tora nyai Múzeumiban a mongol képzőművészet alkotásaiból. A mongol képzőművészeti kiállítást Varga Kovács János elvtárs, a megyei pártbizottság kulturális osztályának vezetője nyitja meg,! tekinthető meg. amelyen résztvesz két neves mongol művész is: Cult um festőművész és Zsamba szobrászművész. A szép és gazdag kiállítás hétköznapokon délután 3 órától este 9-ig, a kiállítás utolsó napjón, vasárnap pe- j fénysugaraik dolgozók az új jelentőségét és húzódoztak, idegenkedtek tőle. Igaz, nem sokáig, mert a műszaki tanács tagjai hamar meggyőzték a kétkedőket. Azóta a 68 százalékos termelték enysé g-emelkedés -tanúskodik amellett, hogy a Ruhagyárban nem idegenbe és azóta havonként 30— 40 között váltakozik a benyújtott újítások száma. A műszaki tanács olyan légkört teremtett az üzemben, hogy a dolgozók érzik a velük váló törődést. Az újítások kivitelezésére például egy csoportot alakítottak, amely ellenőrzésük alatt áll. Az elgondolások formáiba öntésében nincs magára hagyva az újító. Bármikor tanácsot kaiphat és a műszaki rajzoló, aki a kivitelező csoport mellett működik, a modell szakszerű lerajzoláséban is mellette van, A műszaki propagandát is elmélyítették. Kiállítást rendeztek és a rendszeresen megtartott műszaki konferencián ismertetik, hogy a ruházati iparban milyen új módszerek vannak, elsősorban a Szovjetunióban és milyen eredményeket érned; el velük. A legfrissebbek összegyűjtéséről az összekötő technikus gondoskodik, aki kapcsolatot tart az MSZTvel. Nagyszerű az az eredmény, amelyben része van a műszaki tanácsnak. Az egész évet tekintve 4 millió 72 ezer forinttal csökkent a gyártmányok önköltsége a gyárban. A III. negyedévben a 0.2 százalék élüzem szint helyett 3.3 százalékos önköltségcsökkentést értek el. Ezek az eddigi sikerek. A' tervek is nagyok. A műszaki tanács a megkezdett úton rohamléptekkel akar előre haladni a korszerű technika megvalósításában. Az V-ös munkateremben például egf 50 fős szinkron-szalagot terveznek. Ennek a berendeaáse teljesen házilag készül és modernebb lesz az eddigieknél. A gépek helyi megvilágítása pedig a dolgozói; javaslata alapján történik. A szabászaton tagolt munkaműveletek voltak s ff)' szükségtelen tartalék halmozódott fel. Most szalagszerűvé válik a munka, a műszaki tanács javaslatára. Bevezetik a sablon szerinti minőségi ellenőrzést is. Ezáltal a hibalehetőségek megszűnnek a szabászaton. A gyorsabb munkát egy nagyteljesítményű vágógép segíti majd. Megoldásra vár még * iégi szalagok átszervezése. Ez a jövő esztendő tervében szerepel. A tervek persze nem valósulnak meg maguktól. Itt szükség van Szőke Ferenc elvtársnak, az üzemfenntartás vezetőjének nagyobb segítségére is. A különböző munkagépek, munkaesziközök az üzemfenntartó csoportnál készülnek. A szalag átszervezéséhez a kellékek is ide tartoznak. Éppen ezért az üzemfenntartás vezetőjének mindig azon kell lenni, hogy a műszaki intézkedési terv szerint a kiszabott munkákat részlegében határidőre végrehajtsák. JEDLIK ÁNYOS (1800-1895) JEDLIK ÁNYOS nevét itthon általában a dinamó felfedezésével kapcsolatban említik. Jedlik Ányos valóban termékeny feltaláló volt, de legalább ilyen értékes tanári egyénisége is. Szegényparaszti sorból küzdötte fel magát. Szaktárgyát rajongóan szerette, jobban aikarta tanítani a fizikát, mint ahogyan őt tanították rá. Igen sok olyan fizikai eszközt készített, (delejezőgép, csöves villámgyűjtő, stb.), amellyel valóban kisérleti alapon taníthatta a fizikát. Tárgyszeretete győzedelmeskedett azoikon a szertári nehézségeken, amelyek korában szinte megbénították e tárgy tanítását. Mint tudós, a kísérleti fizika területén sokoldalú tevékenységet fejtett ki. 1840-ben teljesül régi vágya: a pesti egyetemre nevezik ki professzornak. Nemcsak értekezéseket írt (például »A tüneményeiről dig reggel 9 órától este 9-ig I és a fénysugarak hajlásáról I különösen*), hanem egyetemi tanárrá történt kinevezése után hozzáfogott hallgatói számára egy magyar nyelvű természettan megírásához az addig használatban volt latin nyelvű helyett, ö szerkesztette a "Német-magyar tudományos műszótárt* természettani, erőműtani és vegytani részét. A Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkásságának elismerése jeléül 1858-ben rendes tagjává választotta. Az atomkorszak küszöbén talán megilletődötten gondolunk két legjelentősebb felfedezésére, "Villamdelejes forgónyára*, a munkánkat ma tízezrével segítő villanymotorok hazánkban született ősére, és az általa felfedezett dinamóelv alapján működő »egysarki villanyindítóra*. Minden erről való megemlékezés lényegében fájó hangú, mert újra és újra felvéti a kérdést, nagyszerű felfedezéseit miért nem tette ez a kétségtelenül szerény tudós közkinccsé, miért nem folyó28. — Ott volt 6 is. Nem volt ez a város áruló soha. Ha nincsenek a franciák, 24 óráig sem tarthatják magukat a fehérek. Háromhetes sztrájk utolsó véres napja volt ez a roham. Nézze ezeket a köveket, ezeket a vén fákat, nem érzi, hogy van köze ezekhez? Vagy úgy gondolja, hogy a kuláklegények csapatéba tartozik, a fehér tisztek közé akar menni, azt képzeli, hogy Szegeden megismétlődhet mégegyszer mindez? ... A Madách utcai iskola pincéjében haűt meg az Apám testvére. Résztvett ő is a katonatoborzó gyűlések szétverésében. Ott halt meg a pincében s maga azt akarja, hogy mindez újra valósággá legyen? Hiába akarja, mi nem engedjük. vitt hátán és bőrsapka volt a fején. Figyelve hajolt egy pillanatig a hang irányába s mikor lassan újra elindult útjára, Pista fellélegzett. — Rámcsődíti a várost. — Morogta kedvetlenül. Ismerik magukat, utálják magyermékét. Meglepődve figyelte érzelmeit. Ügy látszik, ez is a szerelemhez tartozik. Gondolta reszketve és aggódva várta a fiú szavait. Ha most elmegy, ha nem érti meg, hogy miért hozakodott elő a szpáhikkal, a sztrájkkal, akkor nehéz lesz. Nehéz, gukat,.mit szégyenkezik, mit fél? — mert a fiú nem változik meg, ki Pista megzavarodva, megdöbben- abba, elmeáyek. Kiáltotta a lány és valami Vad kedve támadt, hogy elverje a fiút. — Nézze Mária, ha nem hagyja ve és fájó szívvel bámult a lányra, így elmondva, így belökve ezek közé az ellenforradalmárok közé, egészen elvesztette fejét. Megragadta Máriái és a kiabáló lányt alaposan megrázta. — Hát menjen, ha nincs bátorsága elviselni. Faikasszemet néztek, Mária szeme elhomályosult s most, ebben a pillanatban tisztán érezte, hogy szereti tudja milyen utakra téved még s ő, ő akkor is fogja szeretni. Mindez egyszerre és gyorsan remegett át benne s mégis tudata mélyén elszántan várta a választ. Harcolni fog, érte, önmagáért. Mária nem volt az afféle gögyögő síróbaba, mely egy szóra megfut. Pista torkából bugyborékolva, havart vagyok, nem is tudok rendesen beszélni. Nagyot lélegzett. — Segítene nekem? Mit néz? — Azt hiszi már. hogy tényleg áruló vagyok? — Keserűen húzta el ajkát. — Hát jól van, áruló vagyok. De eddig nem követtem el semmi olyasmit, amiért felakasztanának. Esetlenül előrehajolt és halkan mondta. — Hát vigyen magával, amit maga tesz az szép, tiszta. Mária komoly arccal hallgatta és észre sem vette, hogy erősen figyeli a fiú hangjának minden titkos rezzenését, mintha ebből akarná megállapítani, mennyi a beszédében az igazság, mennyi a hamisság. — Megkönnyebbülve lélegzett fed. Az .utolsó szavakra azonban zavartan kapta el szemét. — A fiú vágyakozása sütött elő belőlük, a szerelem. Hátralépett és lehajtott fejjel mondta: — Mindég megtalálhat, Pista. közötte azok lefrását iratokban? A VILLANYMOTOR első működő példányát 28 éves korában, 1828-ban készítette el, amikor a győri liceum fizikatanára volt. A villanymotor sorsához hasonló a "dinamó* sorsa is. Az elektromps áram nagyüzemi előállítását a Jedlik Ányos által felfedezett dinamó-elv tette lehetővé. Ennél a gépnél acélmágnes helyett elektromágnes sarkai között íörgatták a tekercset. Az elektromágnes vasmagjában mindig visszamaradó gyenge mágnesség gyenge áramot indukált a sarkai között forgatott tekercsben. Ezt a gyenge áramot keresztülvezette az elektromágnes tekercsén és -ezáltal erősebbé tette az elektromágnes sarkai között lévő mágneses teret. A kölcsönös erősítés — öngerjesztés — akkor fejeződött be, amikor az elektromágnes elérte telítettségét. Ez korszakalkotó gép is ottmaradt saját maga és tanítványai gyönyörködtetésére a fizikai szertárában. Hat évvel később, 1867ben W. Siemens—Jedlik felfedezésétől függetlenül — újra felfedezte a dinamó elvet és a berlini akadémia elé terjesztette. • NEMZETI MULTUNK minden értékét figyelemmel kísérő jelenünkben elismeréssel adózunk Jedliik emlékének. Sajnálhatjuk, hogy nagy felfedezéseivel szemben tanúsított közönyével »népét sok fénytől fosztotta meg a világ szemében*, de fokozottan büszkék lehetünk rá,, mint fáradhatatlan, lelkes fizika-professzorra és szerény megemlékezésünk egyúttal példájának követésére is ösztönözhet. . Makai Lajos egyetemi adjunktus [lULUCtn ILSZian t-lúiic, uugj HVI r^LTWi uusjuuicauiva, na- r-.,K . , , a fiút. Szereti, nincs jobb és kimeri- ragos és fájdalmas csengésű szavak Jö««» <színháza, nézzük meg — Hagyja abba, össze-vissza be- tőbb meghatározás. Ügy szereti, hogy ömlöttek elő. Mint aki egyszerre tá- f ^amtesoKat, menjünk konyvankeszél. Akar a fene közéjük tartozni, nem én. Én csak beszélek, de mindez nem igaz rám vonatkozva, nem igaz. De igaz, mert maga eljátsza kész lenne érte mindenre. Hiába ismeri hibáit, nem számít. Aztán a köd elszállt szeme elől és újra látta a fiú kemény tekintetét, melynek mélyén volt valami fiatalságát és ilyen emberekből lesz- fájdalmas reszketés, nek az árulók! Anyásan pillantott a lecsüngő keOlyan hangosan mondta ezt Má- zekre, ezekre az erős újjakra, amiből ria hogy egy férfi megállt kint a egyre kihull minden szép és jó. Vejárdán és odanézett. Szerszámosládát deni, vezetni akarta, mad és védi magát, mint aki egyszerre akar mindent elintézni. — Nem bátorság dolga ez! De nincs is igaza, hogy lennék én áruló? Különben is most hallom először, hogy itt afféle roham volt. Tanultuk tokra. Szárféle módja van annak, hogy megismerjen bennünket — Nem élhet úgy tovább, itt, mint egy idegen. Öntudatlanul kinyújtotta kezét és a fiú elkapta. Két tenyerébe fogta £ ELKÉSZÜLT a szőregi Vörös Rózsa TSZ zárszámadása. A tagok munkaegységenként 67 forintot kaptak; A jó eredmény hatására a a szegedi munkásság mozgalmait, de mindketten érezték, hogy szivük erő- zalszámado taggyűlésén 17 Szabadi nem szerette ezt a témát. Ö sen lüktetni kezd s mintha valami egyénileg dolgozó paraszt volt a történelem tanárunk. Tudja, lángoló örvénybe zuhantak volna. fkérte felvételét a termetámint anya a hogy van ez. — Mária higyje efl, za- (Folytatása következik.) , szövetkezetbe,