Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-10 / 290. szám

Sromhaf, 1955. december lt. DElMUt YRRORSZfiG közös akarattal legyünk az akadályokat Soha sem volt még a Szegedi Gyufagyárban a művezetők együttműködésére olyan nagy szükség, mint manapság. Az évi terv teljesítése szorít és kötelez minden üzemrészt s közben egyre-másra bukkannak elő a munka zavartalanságát gátló jelenségek. Senki sem oka annak, hogy az egyik nap, a két műszakból mtntegy 30 dolgozó maradt távol betegség miatt, s az éjszakai fagyokat sem lehet jószóval elűzni — pedig mindkét akadályt le kell győzni. A gyufagyár! példák pedig beszédesen igazolják, hogy lelkes, öntudatos vezetők és munkások gyorsan és hatékonyan tudnak intézkedni az objektív nehézségek leküzdésében is, ha szívügyüknek tekintik az üzem termelését. Harminc dolgozónak a termelésből hosszabb-rövidebb időre való kiesése hallatlan nehézséget jelent. Ezen azonban a lehetőségekhez képest már segítettek. Váratlanul azonban újabb három dolgozó maradt távol munkahelyétől, a töltő osztáséi, hirtelen megbetegedés miatt. Mit tehetett Kása elvtárs, az üzemrész művezetője? Segítségért fordult a dobozosztály művezetőjéhez, Bráth elvtársnőhöz. Bráth elvtársnő gyorsan körülnézett, s megállapította, hogy egyik gép kezelőjét tudja nélkülözni anélkül, hogy ennek a gépnek a leállítása megbosszulná magát; mert volt elegendő kész doboz. Eddig rendben is volna, hanem a három dolgozó közül az egyik tanuló volt, a töltőosztályon pedig bizonyos gyakorlatot kíván a munka. Űjabb zökkenő! Végül a tanuló helyett a csomagolóban akadt egy elvtársnő, aki tud dolgozni a töltőosztályon is, s egy újabb cserével a tanuló is olyan helyre került, ahol kisebb gyakorlattal is elboldogul. Mindez percek alatt törtónt. Nem egyenes ez az út, de ha egyszer a mnnka úgy kivánja, gyorsan járható. A művezetők maguk sem pártolják ezt az eljárást, de ilyen esetben célszerűnek látják és akadékoskodás nélkül kisegítik egymást. Mondani sem kell, hogy az ilyen gyors intézkedések rsak akkor foganatosíthatók. ha a művezetők jól ismerik az üzemrészükben Érdemes lelt volna a jó tanácsra hallgatni, avagy „van az úgy néha, okosabb az asszony" hogy Égy évvel ezelőtt Gattyán Mihályéknál Szőregen sok vita volt a családban arról, logyan kezdjék az új esztendőt. Az asszony amellett lcardoskodott, hogy emberével együtt mindketten lépjenek be a Vörös Rózsa Termelőszövetkezetbe. A férj viszont szen ez dönti el, ki mit keresett edfligS már el is döntötte. Mikor összeadták a Gattyán Mihálynénak járó termények értékét és a munkaegységek után járó pénzt, kiderült, hogy a szorgalmas fiatalaszszony a házi munkák elvégi llhatatosan csak a nemet zése mellett, közel egy év szajkózta. Nem, ő nem, a vi- alatt 27 740 forintot keresett. E szép eredmény láttán lúgért sem. — Jó, hót majd meglátjuk, ki jár jobban — hagyta rá at asszony, s ezzel a viták be is fejeződtek. Gattyánné is szíve szándéka szerint cselekedett és a férje is. Az aszszony még a tél folyamán tagja lett — úgy. ahogy akarta, a Vörös Rózsa Termelőszövetkezetnek — az ember pedig az Újszegedi Kender-Lenszövőben lett segédmunkás. Nem is volt aztán jócskán meghajazza semmi nézeteltérés közöttük, mondogatta is sokat: Mindketten egyetértettek abban, hogy az idő majd igazolja valamelyikük számítását. Gattyán Mihály minden nap szorgalmasan járt a gyárba, keresett is szépen, de korántsem annyit, mint a legtöbb üzemi munkás, akinek élethivatása a gyári munka. Szakmája nem volt, a gépékhez sem értett, s így a legjobb szándék mellett is csak kisegítő munkát adhattak neki. dolgozó elvtársak gyakorlottságát, munkakészségét. S mint már írtuk, a fagy ls ellenségükké szegődött a gyufagyáriaknak. Éjjelenként a friss, nedves rönkök át/agynak, s a fagyos fát a hámozóban nem könnyű feldolgozni. Akadtak azonban, akik kifogtak az éjszakai lehűlésen és önként vállalták, hogy éjjeli munkával biztosítják, hogy a hámozók zavartalanul dolgozhatnak. Csanádi Antal, Lakatos Géza és Kónya István elvtársak fütyülnek a fagyra, a délutáni műszak végeztével nekiállnak a fűrészelésnek, s így a másnapi szükségletet k:mentik a fagy körmei közül. Mintha minden akadály és nehézség összetorlódott volna most egycsornóba, az egyik mártógép tengelykapcsolója is elromlott a napokban. Meglehetősen komoly gondot okozott ez, hiszen a mártógépek teljesítményétől függ elsősorban az egész üzem munkája. A délutáni műszakot még csak kihúzták valahogyan, de úgy látszott, hogy a reggeli műszak egy mártógép nélkülözésével fog kezdődni. Hanem a karbantartók összesúgtak és egy-kcltöre elhatárolták, hogy még az éjszaka folyamár megjavítják a tengelykapcsolót, hogy reggel egy perc kiesés nélkül, zavartalanul folytathassák a mártóüzemben a munkát. Reggel már újra helyén volt minden csavar, mert Szlrovicza Péter, Bartók Mihály és Albert Antal elvtársak derék munkát végeztek. Ezek a példák mindennél szebben magyarázzák, hogy az akadályok csak addig fognak ki rajtunk, míg közös akarattal össze nem fogunk ellenük. Az évi terv teljesítése tehát elsősorban az emberek akaratától é!» áldozatGattyán Mihály Jkissé restei- O^^ füM Nincs ebkedve mondta: %ony érde- Stiánf a ^fyutóSLb^, mes lett volna egy evvel ezelőtt az asszony tanácsára hallgatni. Amit ő vitt haza egy év alatt, az asszony'keresetének még a felénél is kevesebb volt, összesen 10 050 forint. Hiába, ő mégsem igazi üzemi munkás, Gattyán Mihályné már a nyáron, amiluyr látta, hogy kereset dolgában férjét, Felesége pedig hogy elvégezte a béli munkákat, s szépen járatta kettőjük kicsiny gyermekét, szorgalmasan dolgozott a szövetkezetben. Fejőnő lett, s bizony naponta szaporodtak a munkaegységei. Most, a gazdasági év vége felé ő is, de férje is nehezen várta, hogy készen legyen a szövetkezet zárszámadása, hú — Milyen jó is lenne, ha most Mihály is itt dolgozna velem. Kettőnk lceresete az enyém kétszeresénél is több lenne. Az ember a felesége eredményeinek láttán gondolkodóba esett. Nemcsak a több jövedelem ösztönözte már, de most egyszeriben a paraszti munka iránti vágy is felébredt benne. Ügy cselekedett, ahogy egy évvel ezelőtt felesége akarta. Nemrégen kikérte a könyvét, így a siker sem maradhat el. — L. A. C. Fry, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere december 8-án bemutatkozó látogatást tett Rónai Sándor elvtársnál, az országgyűlés elnökénél. Faültetés a Felszabadulási Ligetben — Induljunk gyerekek — szólt a Madách utcai úttörőknek Takó Tivadar tornatanár s a harminctagú gyermekhad fegyelmezetten megindult. Átvágtak a Lechner téren, aztán a Csongrádi sugárút felé vették útjukat. — Hová mentek — ugrott ki az egyik kapu mögül a nyolcadikos Széli Sanyi. — Fát ültetni a Felszabadulási Ligetbe, — válaszolták néki. — Én is megyek mindjárt, csak szólok anyukámnak. Alig haladtak egy sarkot, már ls eggyel többen lettek a pajtásak. Még énekeltek is. Arcuk kipirult a hűvös széltől. A sándorfalvi út baloldalán már emberek hajladoztak a kis földbuckák körül, s a tó irányában diákok ásták a felszántott földön a gödröket. Egy idős ember — Olasz mérnök a tanácstól — jött elébük s megmntatta melyik házban kapnak ásót, lapátot. A gyermekek gyorsan magukhoz vették a szerszámokat s már siettek is a többi diák felé. A mérnök kijelölte a gödrök helyét. Az úttörők nagy lelkesen nekiestek ásni. A nagyobb diákok — az Erdészeti Szakiskola hallgatói, akik Kricsfalvi Viktor tanár vezetésével jöttek el fát ültetni — élcelődtek a kisebbekkel. — Na a ti munkátokban sem lesz köszönet... Ezt a „véleményt" az idős mérnök is helyeselte. Amint mondta voltak már itt más általános iskolából is, de azok többet játszottak, mint fát ültettek. Az úttörők nem törődtek a szóbeszéddel. — Felfordítjuk mi az egész világot is — hangoztatták és valóban: percek alatt 10—15 megfelelő mélységű és nagyságú gödör sorakozott egymás mellett. Így megy ez az utóbbi időben mindennap. Jelenleg 9 és fél hold földön végzik a Felszabadulási Liget erdősítését — amit a tavasszal a párt kezdeményezésére határoztak el a város dolgozói. Minden második sorban tölgyet ültetnek, de lesz itt szil, hárs, kőrisfa, ezüst- és hegyi juhar. Ez évben 5 és félezer suhángot ültetnek el. A suhángok gyorsan nőnek, mint a fiatal gyerekek, akik naponta járnak ide ki társadalmi munkába fát ültetni. Mire ők felnőnek s tettre kész „világot forgató" emberekké válnak. akkor már drága hazánk szabadsága születésének emlékére felállított liget fái meglombosodnak és május elsején sétányai benépesülnek szegedi emberekkel. * M. T. Csongrád megye 80-5 srázoWra teljesítette vesgvüj ési terrét A vasgyüjtő hónapok máso- nem ismerve jártai; a várost dik szakaszában is nagy lel- és jó! megszervezett munkákesedéssel folyik Csongrád juknak meg is lett az eredmegyében és Szegeden az ménye. Az Építőipari Techniócslca, hasznavehetetlen vas- kurn tanulóinak egy csoportja hulladék gyűjtése. A megyék a tiszai hajóroncsokból hozott közötti versenyben Csongrád napvilágra nagy mennyiségű megye az első, 80.5 százalék- értékes vashulladékot. Eddig ra teljesítette a vasgyüjtési 120 mázsa különböző vas- és tervét. A megye városai kő- fémhulladékot szállítottak be a zötti versenyben Hódmezővá- MÉH raktárába. A Gépipari sárhely vezet, 101.1 százalék- Technikumban 64 mázsa vas ra teljesítéssel. Szentes 89.8, gyűjtésével járultak hozzá a Szeged 76.6, Makó pedig 55.6 vasgyűjtő hónap sikeréhez. százalékot ért el. Az országos viszonylatban a városok között Vác az első, Hódmezővásárhely a második, Szeged pedig az ötödik. Az általános- és középiskolák tanulói is kimagasló eredményeket értek el. Eddig több mint 9 vagon vasat gyűjtöttek össze a lakóterületeken. A gyűjtésben továbbra is a Vasútforgalmi Technikum tanulói járnak az élen 180 mázsás gyűjtésükkel. Ennek az iskolának a tanulói fáradságot — Hatvan új padot, 8 új cserépkályhát s több más felszerelést kapott mintegy 50 ezer forint értékben az ősz folyamán Újszegeden az új Bérkert utcai Altalános Iskola. — Tízenkét nappal előbb, december 7-én befejezte évi tervét a Ruházati Bolt 5-ös számú árudája. .= tUktK^ — Színjátszó bemutató lesz hétfőn, december 12-én este 7 órakor a Juhász Gyula Kultúrházban. A kultúrház színjátszó csoportja Moliére: Kénytelen házasság című vígjátékát mutatja be Miklósy György rendezésében, míg a Szegedi Kenderfonógyár színjátszói Bárány Tamás: Mihályka című egyfelvonásosával szerepelnek Jároli Jenő rendezésében. Elmarad az Ifjúsági Akadémia keddi előadása. Az Ifjúsági Akadémia december 13-i, kedd esti előadását a kulturált magatartásról a DISZ Szeged városi bizottsága elhalasztja a következő hét keddjére. — A Kisipari Szövetkezetek Móra Ferenc Kultúrotthonának ének-, zene- és tánckara december 10-én este fél 8 órai kezdettel a kultúrházban (Munkácsy u. 6.) nagy hangversenyt rendez. A műsorban Haydn, Liszt, Erkel, Kodály, Bartók, Mozart, Csajkovszkij, Verdi Szvesnyikov, Davidovszkij és i Kálmán legnépszerűbb mű' veiből válogatott számok szerepelnek, a népi tánccsoport népi táncokat ad elő. — A Móra Ferenc Kultúrotthon ban vasárnap délelőtt 10 órakor mese- és játékdélelőtt lesz. A mesedélelőtí keretében Mikszáth Kálmán: Kis prímás regényéből készült kisfilmet is levetítik a gyerekeknek, — A kultúrotthonban minden vasárnap este 8 órakor az ifjúság számára táncos, szórakoztató összejöveteleket rendeznek. Az összejöveteleken a társalgóban társasjátékok, folyóiratok állnak a fiatalc/k rendelkezésére, a nagyteremben rendezik :i táncot, ahol büffé is van. A vezetőség minden jól dolgozó DISZ-tagot vár a kultúrotthon vasárnap esti összejöveteleire. — Offenbach: Hoffmann meséi előadását tegnap este a szegedi Nemzeti Színház fiatal karnagya, Rubányi Vilmos tehetséges tanítványa, Üjj József vezényelte. Az előadás közönsége nagytetszéssel fogadta a fiatal karmester kitűnő teljesítményét. P ista bácsí, a kocsiintéző nem éppen komor, de szögletes kedélyű ember volt. amit mereven tartott, majd két méteres termete is hangsúlyozott. Persze az ilyesmi természet dolga is. de ha az ember meggondolja, hogy milyen lehet télen-nyáron vagonok és sínpárok között szaladgálni — megérti Pista bácsit az ő szögletes kedélyével. Ezen a hűvös, széllel bélelt őszi délgyárból a munka-! előttön is igen morcosan állit a mozs ma már ő is a! donyitató alatt és azon töprengett: amellett, Vörös Rózsa Termelőszövet- i honnan lehet még előkotorni üres va háztartás- kezetben dolgozik. Felesége gonokat. Töprengett, töprengett, rá most is fejőnő, 5 pedig a szövetkezet gazdag sertésállományának egyik gondozója lett. Máris szépen szaporodnak a munkaegységei s mikor ezeket nézi, nem tagadja, sőt néha mondja is: van az úgy gyakran, hogy okosabb az asszony. (—cs -i) XOFI/I^HÍO Anyagot a járdaépítéshez! A

z Űjszegedi Kender-Lenszövőben széles betonjárdát kívánnak létesíteni, hogy rajta az embereken kívül jól közlekedhessen az elektromos targonca, amely nemrég kezdte meg a működését. A járda építését november 25-én kezdte meg a Szegedi Köztisztasági Vállalat útfenntartó részlege. Most hatan vannak a járda építkezésnél, de a munka mégis vontatottan, nem egyszer szinte csigalassúsággal halad. Az az oka ennek, hogy a Köztisztasági Vállalat illetékes vezetői nem biztosítanak elég anyagot a járdaépítéshez. Ennek következtében órákor át tétlenségre vannak kárhoztatva a munkások, s ez károsan hat keresetükre is. Ha lett volna elegendő anyag, akkor a járdaépítést már be is fejezték vohva. Be ton, homok és ami más szükéges a járdaépítéshez, rendelkezésre áll. Feltétlenül intézkedjenek a Köztisztasági Vállalat vezetői, hogy legyen elegendő anyag, s tudjanak dolgozni a járdaépítők. gyújtott egv cigarettára, aztán megelégedetten krákogott egyet. — Te Jóska — fordult oda az egyik mellette álló vasutashoz —, toljátok be a bal külsőről azt a tíz vagont, ami a múlt héten jött vissza a végóhídról. Az éppen jó lesz. — A bal külsőről? — Igen, igen. s Jóska el is ment, hogy aztán öt perc múlva nagy lelkesültséggel így kiabáljon: — Pista bácsi, Pista bácsi! — Mi van megint?! — villant viszsza a válaszkiáltás. — Jöjjön, baj van! Jöjjön, ha mondom! Hát tényleg baj volt. Az egyik vagon előtt már vagy tízen álltak nevetve, meg szitkozódva és ugyancsak befelé tekintgettek a vagon belsejébe. Ott bent a vagonban pedig a pár szál szalmán egy jókora bika feküdt — lehetett vagy nyolc mázsás — fejét lógatva. erőtílen tagokkal. Annyira odavolt szegény, hogy már bőgni sem tudott, pedig látszott rajta, hogy nagyon szeretné elpanaszolni nagy keservét. — Hát ez meg hogy került ide? — kérdezte Pista bácsi jobbra-balra tekintgetve, mikor első meghökkenéséből felocsúdott. És úgy nézett arra a szerencsétlen bikára, mintha maga az antikrisztus kuporogna a szalmán a kocsi sötétjében. . — Csak az lehet — válaszolt az A BIKA egyik ember —, hogy a vágóhídon elfelejtették kirakni. Bent hagyták véletlenül. Itt meg bőghetett a szerencsétlen. nem hallotta meg senki. Valóban, a bikának nem volt semmi baja, csak az, hogy éhes volt, meg szomjas. Még sohasem szokta meg a koplalást, főleg ha az ilyen hosszú ideig, négy napig tartott. Az emberek nézték a nekibúsult barmot, és most mór azok is nevetni kezdtek, akik szitkozódtak, és azok is belekaptak a káromkodásba. akik eddig csak a humoros oldaláréi nézték a dolgokat. A közfelbolydulásnak Pista bácsi hangja vetett véget: — Na gyerünk, hozzunk neki valamit, már a szarva is lekonyul a szomjúságtól. Meg valami ennivaló is kéne, de honnan? Na gyerünk. Az emberek erre meg is indultak, és kutató hadjáratba kezdtek, mert egy vasútállomáson sok minden akad, de .szarvasmarha eleség nemigen. Valamit aztán mégis összekapartak, és a szegény. elfásult bika szemlátomást jobban érezte magát, végül már megpróbált felállni is. ami csak nagynehezen sikerült neki, pedig segítették az emberek is. Dehét a bikával valamit tenni kellett, az állomáson nem maradhatott. Bkkor már az egész állomás a bika sörül forgott, és hamarosan rájöttek, mit is kéli tenniök. Felhívták a vágóhidat, és jelentették, hogy ez és ez történt. — Ha már az elvtársak olyan balkezesek voltak — dörmögte az állomásfőnök a telefonba —, hogy benthagytak egy bikát a vagonban, akkor tegyék jóvá a bűnüket és vigyék el tőlünk a szerencsétlent, mert szénnel mégsem etethetjük. Ámbár nem értem, hogy csinálhattak ilyesmit: egy bika mégsem gombostű. észre lehel venni, hogy a vagonban maradt. — Elvtársam — jöít hosszas krákogás és morfondírozás után a meglepő válasz a drót másik végéről —. nem tudunk tenni semmit. Mi elkönyveltük, hogy a bikát átvettük és levágtuk, mit csináljunk vele? Ha idehozzuk, hogy könyveljük el? Ne is haragudjanak, de ebben a kérdésben nem tudunk semmit se tenni. |7zzel vége is szakadt a beszélgetésnek. mert ott, a drót túlsó végén letették a kagylót. Az egekhez való fohászkodás népiesebb formája betöltötte az egész állomást. A bika viszont — akit elvben a háziasszonyok régen megfőztek és megettek — visszanyerte erejét és vidáman bőgött a vagonban. Ezek után nem volt más hátra, minthogy megnézték, honnan küldték a bikát eredetileg a vágóhídra. Pár óra múlva már Pesttel beszéltek. Szépen elmond Iák. mi történt, de a pectiek sem voltak lovagiasabb emberek a vágóhídiaknál, ők is azt mondták, hogy őhozzájuk ne vigyék az állatot, meri ők kiadtál;, elkönyvelték, náluk rná>nincs nyilvántartva a bika. hát mit csináljanak veíe? Vigyék ahova aka ják. • Az állomás dolgozói a hajukat tépték, már azon gondolkodtak, megtartják a bikát, levágják és elo-: tozkodnak rajta. De ezt mégsem lehetett tenni. Három napig ment a telefonálgatás, könyörgés, meg az áthúzódás, a könyvelők istenének emle;; tése. amíg végre arra került sor. ho;. az illetékesek megkönyörültek Pis a bácsi és társain, akik saját pénzüktől etették a bikát, amely annyira mj > szokta már a mozdonyokat, hogy a gőzsíp füttyére rögtön elbődülte magát. Aztán csodálatosképpen elérkezett az a megható pillanat ls. hogy vagonba rakták a bikát és érzékeny búcsút vettek tőle. A szerelvény megindult, a bika a Nagy Böjtre, az elmúl' három boldog napra gondolt és míg visszanézett az elmaradó tájra, mégegyszer, utoljára gúnyosan belebögö't a vak világba. Sándor András