Délmagyarország, 1955. december (11. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-04 / 285. szám

oelmugthrorszrc Vasárnap, 1955. december 1. Mi történt a külpolitikában ? Véglegesen 1956. január 2-ra tűzték ki a franciaországi általános váiasztások időpontját M

ost mór bizonyos, hogy a franciaországi általános választásokra J95G. január 2-án kerül sor. Így döntött a minisztertanács péntekem éjjel, hosszú vita után, A kormány szóvivődé közölte, hogy a választás napját fizetett munkaszüneti napnak nyilvánítják. A választási törvény ugyanis előírja, hogy a választálsokat csak vasárnap lehet megtartani, télcintettel uzonban arra, hogy a lehetséges két vasárnapot, december 25-ét és január 1-ét karácsony, illetve újév ünnepe miatt számításon kívül kell hagyni, az államtanács január 2-ának fizetett munkaszüneti nappá nyilvánítását javasolta, A választási kampány december 13-án kezdődik. Az új nemzetgyűlés 1956. január 19-én ül össze elsőízben. Faure miniszterelnök egyébként a belügyminiszteri tárca ügyeit is ellátja Boiii-ges Meunouri belügyminiszter akadályoztatása miatt. A Faure-kormány öt tagja — mint már közöltük — lemondott. A miniszterek a köztársasági elnökkel folytatott tanácskozásaik után közölték a sajtóval, hogy a kormány tagjai maradnak, dc a választásokat érintő semmiféle kérdéssel nem foglalkoznak. T

egnapi számunkban már ismertettük az ENSZ különleges politikai bizottságának vitáját azzal a kanadai javaslattal kapcsolatban, amely indítványozza 18 állam, éspedig: Albánia, a Mongol Népköztársaság, Jordánia, Portugália, Írország, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepál, Líbia, Kambodzsa, Japán, Laosz és Spanyolország egyidejűleg történő felvételét. Kuznyecov, a Szovjetunió képviselője a vita sonán kijelentette: a Szovjetunió teljes egészében támogatja mind a 18 állam felvételét, abból kiindulva, hogy a nemzetközi béke és biztonság megóvására létesült ENSZ-nek politikai és társadalmi rendszerétől függetlenül minden olyan állam tagja lehet, amely megfelel az ENSZ alapokmány követelményeinek. Az új tagok felvételének akadályairól szólva Kuznyecov megállapította, hogy — mint I-odge, az Egyesült Államok képviselőjének kijelentéseiből kitűnik — az Egyesült Államok, ugyanúgy, mint ezelőtt, most is a népi demokratikus országok ellen száll síkra csupán azért, mert ezen országúk népei a szabad politikai és gazdasági fejlődés útjára léptek, ez pedig nincsen ínyére egyes államok vezető köreinek. Aki ezen országok felvétele ellen „érvként" politikai és társadalmi rendszerüket hozza fel — mondotta ezután Kuznyecov — az beavatkozik ezen országok belügyeibe.. öióhard Crossman, az Angol Munkáspárt ismert képviselője cikket írt a Daily Mirror című angol lapba, kommentálva azt a munkáspárti javaslatot, amely indítványozza az angol kormánynak, hogy Anglia mondjon le a hidrogénbambarobbantási kísérletekről és tegyen ennek megfelelő javaslatot az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak is. „Ázsiában — állapítja meg cikkében Crossman — ugyanolyan gyorsan veszítünk el barátokat, mint ahogyan a Szovjetunió ott barátokat nyer.. Ha Eden tudni akarja ennek okát, akkor gondoljon arra, miként viselkedett szerdán az alsóházban, amikor Attlee felhívta a figyelmét a moszkvai rádió nyilatkozatára, amely a hidrogénbomba-kísérletek betiltását ajánlja, amenynyiben Anglia és az Egyesült Államok hasonló kötelezettséget vállal. Anglia számára itt lett volna a lehető legfényesebb alkalom, hogy kimulassa az egész világ előtt: (hajlandó pozitív lépéseket tenni a fegyverkezési verseny elhárítására. Eden ahelyett, hogy a helyzet magaslatára emelkedett volna, hímezett-hármozott, ötölthatolt, kibúvókat keresett és üres diplomáciai szólásmódok füstfelhője mögött bujkált. Ezzel akaratlanul elárulta, hogy az angol kormány nem alkarja a hidrogénbomba-robbantások eltiltását. Nem csoda, hogy a néptömegek indiai diadalútja alkalmával Hruscsovot éltették. Az angol politika alapvető és végzetes gyengesége abban rejlik — írja bejezésül Crossman —, hogy jóllehet a hidrogénbomba kizárja a háborút a nagyhatalmak között, a Nyugat külpolitikáját továbbra is a vezérkari főnökök irányítják, s minthogy őket csak a stratégia érdekli, ez azt jelenti, hogy félrelöknek minden olyan politikai tervet, amely esetleg katonai erők feláldozásával járhatna Folytatódnak a szovjet -|aoán tárgyalások Tokió (TASZSZ). December 2-án megnyílt a japán parlament 23. rendkívüli ülésszaka. a kormány politikájáról Ha'ojama miniszterelnök tartott beszámolót. Egyebek között kijelentette, hogy az új kormány célul tűzi ki a jelenlegi alkotmány módosítását. mányreformot. Hatojama a kormány külpolitikáját érintve rámutatott A Szovjel Alkof-mány Napja A szovjet nép és a Szovjetunió többszázmillió barátja az egész világon mcgünnepli december 5-ét, a Szovjet AU kotmány napját. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt, ezen « napon hagyta jóvá a Szovjetek VIII. Rendkívüli Összszövetségi Kongresszusa a Szovjetunió új alkotmányit, a, szocialista szovjet állam alaptörvényét. Az alkotmány elfogadása hatalmas esemény volt és jelezte: a szocializmus győzelmet aratott a Szovjetunióban. A szocializmus építése során a párt abból a lenini tézisből indult ki, hogy a Szovjetunióban minden szükséges tényező megvan az új szocialista társadalom felépítéséhez; A szovjet nép sikeresen megvalósította az ország szocialista iparosításának és a mezőgazdaság kolléktivizálásának a A^japán közvélemény — mint pdrt dltal kidolgozott tervét. E terv megvalósításának eredismeretes ellenzi az alkot- niényeként a Szovjetunió elmaradt agrár országból hatol* mas ipari-kolhozhatalommi fejlődött. A Szovjet Alkotmány életbeléptetése azt jelentette, hogy a Szovjetunió fejlődésének új szakaszába lépett: bearra,'hogy a kormánynak „ko-\ fejezte a szocializmus építését és megkezdte a kommunizrábbi politikájával összhang-1 musba való fokozatos átmenetet. Az új alkotmány jegyé* ban szándékában áll folytatni ben eltelt minden egyes óv újabb lépcsőfök volt a szovjet a japán—szovjet tárgyalása- j társadalom fejlődésében és a kommunizmus felépítésére! kat..." A miniszterelnök ki- vonatkozó lenini terv megvalósításában. jelentette továbbá, hogy Japán A Szovjet Alkotmány hangsúlyozza a kommunista párt „minden tőle telhetőt megtesz, I vezető szerepét a szovjet államban. A kommunista párt a. hogy rendezze viszonyút min- ; dolgozók élcsapata, amely vezeti a szocialista rend megeröden ázsiai országgal". j sítéscért és fejlesztéséért folytatott küzdelmet. A párt legSigemicu külügyminiszter ; főbb törvénye a nép jólétének szem előtt tartása. A párt úgy jellemezte a jelenlegi mindig a néppel halad, elszakíthatatlan a néptől. rfiSíJt^híL mPÍT,K?!! A Sz(yo^ alkotmány a következetes demokratizmu• célkitűzését, hogy ..megerSsl , alkotmánya, A gy6ztcs szocializmus országÁban nem a va. Államokkal és a többi mucat moni hcUj~et' a származás> a nem> a hivatali állás, országgal Kijelentette, hogy'hanem 02 fffVéni képesség és a munka határozza meg N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin Rangunban Rangún (TASZSZ) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov december 2-án reggel megkoszorúzta Aungs Szánnák, a hós hazafinak,, a nemzeti felszabadításért vívott harc vezérének, valamint az ideiglenes kormány 1047. július 19-én meggyilkolt minisztereinek sírját. Ezután a szovjet vendégek megtekintették az ősi aranykupolájú Sve-Dagon buddhista pagodát, amely a délkelet-ázsiai buddhisták szent helye és Rangún legnevezetesebb történelmi műemléke. A magas dombon elhelyezkedő műemlék két és félezer éves és az állandó átépítések ellenére sem vesztette cl ősi sajátosságát. A vendégeknek a templom egyik papja adott felvilágosításokat. A Sve-Dagon után a vendégek a város másik peremvárosában lévő 1952-ben épült -békepagodát* tekintették meg. Ezt a templomot U Nu miniszterelnök kezdeményezésére építették, annak kifejezéséül, hogy Burma buddhistái a világ békéjének megszilárdítására törekszenek. Ezután megtekintették a ••Csattá Szangajana* üléstermét. Ezt az épületet az 1954. óta Ragunban működő XI. nagy buddhista szinodus részére építették. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov — miután megtekintették Rangún nevezetességeit, felkereste rezidenciájában U Nu miniszterelnököt és beszélgetést folytatott vele. Este U Nu miniszterelnök estebédet adott N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és kíséretük tiszteletére. II szovjet expedíció elindul! az fln arktiszra Moszkva (TASZSZ). Az Ob, az első szovjet antarktiszi expedíció zászlóshajója november 30-án kifutott Kalinyingrád kikötőjéből, az Antarktisz partjai felé. 14 hajón utazik az expedíció résztvevőinek első csoportja. A Lena. az expedíció második hajója december 15-én indul Kalinyingrádból. a világ egyes részein a helyzet „aggodalomra ad okot", majd igyekezett ezért a Szovjetunióra hárítani a felelősséget. Megállapította, hogy a folyó év júniusában Londonban megkezdett japán—szovjet tárgyalásokon mindezideig nem értek el haladást. Sigemicu közölte, hogy Macumoto a japán küldöttség vezetője viszszatért Londonba a tárgyalások folytatására. Az osz'rák parlamenti Küldöttség Moszkvában Moszkva (TASZSZ). Az osztrák parlamenti küldöttség, miután befejezte a Szovjetunióban tett kőrútját, december 2-án a Kreml nagytermében találkozott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa állandó bizottságainak tagjaival. A találkozón résztvett Bischoff rendkívüli és meghatalmazott moszkvai osztrák nagykövet is. A. M. Szafronov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa költségvetési bizottságának elnöke ismertette a küldöttség tagjaival a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és állandó bizottságainak munkáját. Beszámolót tartott M. A. Gedvilasz, a Nemzetiségi Tanács törvényelőkészítő bizottságának elnöke és N. V. Popova, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának tagja is. A három órán át tartó beszélgetés során az osztrák képviselők sok kérdést tettek fel az állandó bizottságok elnöke és tagjai, továbbá a szintén jelenlévő Gorsenyin igazságügyminiszter és Zverjev pénzügyminiszter válaszolt a vendégek kérdéseire. minden ember helyzetét a társadalomban. A Szovjet Alkotmánynak hatalmas a nemzetközi jelentősége: az egész világ dolgozóinak utat mutat a boldogsághoz és a szocializmushoz és arról tanúskodik, hogy a Szovjetunióban megvalósult mindaz, amiről a kapitalista államok dolgozó milliói álmodtak és álmodnak. A vas- és gépiparban dolgozó levelezők értekezlete a „Délmagyarország" szerkesztőségében Péntek délután a "Dékna- egy-egy újítást. Kiss Imre gyarország* szerkesztőségé- elvtárs, a Vasöntöde főmér* ben értekezletet tartottak a "öke a tfckn/6giai . .. , , . . , lem megtartasanak fontos* vas- és fémiparban dolgozó ságáről beszélt, majd elmon* levelezők, élenjáró munká- dotta, hogy a "Délmagyarorsok Az értekezleten a má* szág* bíráló cikke Czombos sod'ik ötéves terv első évé- károly ifjúmunkásról jó hatasu volt: a kritika nyomán nek megkezdesével kapcsola- sokat javult a fiatal do]gozó tos feladatokat tárgyaltak munikája. Csonka János eivmeg. Sarnyai Vencel elv- tárSj levelezőnk, a Vas- és társ, az Autójavító Vallalat Fémipari Vállalat ÜB-elnöke igazgatója elmondotta, hogy elmondotta, hogy a bíráló lekezükben van jövő évi ter- velek bíráló cikkek anyavük és ez biztonságos érzés gait komoly ellenőrzéssel le* számukra a munka jó meg- het csak megírni. szervezése szempontjából. <-„„,^„„1 r. . _ Sarnvai elvtárs méc arról is Szendrei József, a MAV Sir — atöbbik özött — Felépítmény Vasanyagjavító hogy több olyan műszaki in- Vállalat, Szilád! Sándor tézkedést hajtottak végre elvtars> a MÁV Igazgatoebben az évben melvek se- ság- Dosztál István, Vencel gitik a jövő évi feladatok ^ Puszta István a Kézi* végrehajtásának helyes meg- JSEMZ oldását. Gárgyán Menyhért felszólaltak az értekezleten. elvtárs, az Autójavító Válla- Az ankéton a "Délmagyar* lat gépműhelyének vezetője ország* szerkesztősége Szi* az ifjúmunkásokról beszélt s ládi Sándor, Misán György, elmondotta, hogy a műhely Szendrei József elvtársakat ifjúmunkásai valamennyien használati tárgyakkal, Pán* száz százalékon felül teljesí- tya József, Vas Ferenc, Sartenek. Farkas Tibor elvtárs, nyai Vencel, Gárgyán Meny* a Kéziszerszámárugyárban hért, Csonka János, Farkas dolgozó levelezőnk az újltá- Tibor, Pálfi Lajos elvtársasokkal kapcsolatban elmon- kat pedig könyvekkel jutaldotta, hogy náluk nem egy- mazta szorgalmas levelező I szer helytelenül bírálnak el munkájukért. NEMZETKÖZI SZEMLE Két nagy nép találkozója <—• Az indiaiak ma az egész országban — Kasmír hófödte hegycsúcsaitól Travankor trópusi dzsungeléig — csupán egyről beszélnek: két szovjet vezető — Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin és Nyikita Szergejcvics Hruscsov megérkezéséről. Ezeket a sorokat Hvadzsa Ahmad Abbasz, a neves indiai író vetette papírra a Szovjetunió vezetőinek ITJ-Delhibe érkezésekor. Kedden hárommilliónyi ujjongó néptenger rogadta az Indiai kőrútjuk utolsó állomására — Kalkuttába érkező szovjet államférfiakat és szerdán a példátlan méretű tömeggyíilésen több mint kétmillió indiai viharzó tapsa szakította meg szinte mondatonként Hruscsov elvtárs szavait. Ez a csodálatos fogadtatás, a felejthetetlen tömcggyíilés, méltó megkoronázása volt a szovjet vendégek kéthetes indiai diadalútjának. A barátság, a népek közötti testvériség diadalútja volt ez. Es van némi alapja annak, hogy az ingerültségtől és az irigységtől szinte fuldokló nyugati tröszt-sajtó -különösen az angol lapok — ezt Írják: "A szovjet vezetők valósággal meghódították Indiát*. Sót, az Indiából kitessékelt gyarmatosító körük tollforgató! azt is megírhatták volna, hogy a szovjet államférfiak népük képviseletében meghódították azt, ami e hatalmas és nagymultú országban a legdrágább, a legértékesebb — az indiai nép szivét, szeretetét, barátságát és bizalmát a másik nagy nép — a szovjet nép iránt "Az indiaiak és az oroszok testvérek!* — ezt hirdette India-szerte száz- és százezer transzparens, ez a jelmondat hangzott fel milliók ajkáról. Ezzel szemben az angol kommentátorok legföljebb arra emlékeztethettek volna, hogy a brit birodalom flottájának és gyarmati hadseregének annak idején csupán India földjét, mesésen gazdag kincseit és kizsákmányolható "emberanyagát* sikerült meghódítani. Nem csoda hát, hogy ezek a körök nem ünneplik harangzúgással a szovjet állam vezetőinek indiai látogatását. Különösképpen az nyugtalanítja őket, hogy ezúttal nem csupán államférfiak látogatásáról és vlszont-látogatásáról van szó — noha ez önmagában is igen nagy jelentőségű —, hanem a világ tanúja két nagy nép találkozásának, baráti egymásra-találásának. "Ne álltassuk magunkat!* — irta a Western Mail című konzervatív angol lap — "Bulganyin és Hruscsov indiai látogatása a lehető legnagyobb fontosságú esemény... Ha Eden, vagy Dulles Indiába látogatott, az üdvözlés, amelyben részesültek, sohasem haladta meg a külügyminisztériumok protokollszebályainak halárait. Mindig hiányzott a népi vonás... A Szovjetuniót Indiában nagyon sokan az elnyomatás elleni lázadás jelképének tekintik, akár imperialista, kapitalista, vagy fasiszta elnyomatásról is legyen szó*. Így írt a Western Mail. A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy az angol konzervatív lap szemleirójának megállapításai nem egészen pontosak — legalábbis, ami Dulles amerikai külügyminisztert illeti. A cikk szerzője ugyanis elmulasztotta — talán csak feledékenységből — megemlíteni, hogy amikor 1952-ben ázsiai körútja során Dulles UjDelhibe érkezett — százezres tömeg várta. Dulles ilyen feliratokat olvashatott a transzparenseken: "Ami go home!* "Le az amerikai gyújtogatókkal!*, "El a kezekkel Koreától!* Nagyon kérdéses, hogy vajon az amerikai külügyminiszter örült-e a fogadtatásában kifejezésre jutó "népi vonás* ilyetén megnyilatkozásának. ö — ellentétben a Western Mail szemleírójával — bizonyára még ma sem feledkezett meg erről. "Történelmi jelentőségű látogatás!* — így méltatta Nehru Bulganyin és Hruscsov elvtárs találkozóját India vezetőivel és népével. Es India miniszterelnöke egyáltalán nem túlozta a találkozó jelentőségét. A két nép egymás iránti rokonszenve nem véletlen, nem újkeletű jelenség. Gyökerei századokra nyúlnak vissza, de az igazi egymásra találás útját az októberi forradalom fénye világította meg. A szovjet nép mindig nagy együttérzéssel kísérte India népének nemzeti felszabadulásáért vívott hősi küzdelmét. Lenin szilárdan bízott az indiai nép győzelmében a külföldi leigázók fölött. S amióla India a nemzeti függetlenség útjára lépett — elhárultak az akadályai annak, hogy a rokonszenv hajtásai a barátság megdönthetetlen fájává izmosodjanak. Éppen ennek vagyunk tanúi napjainkban. A két nagy nép barátságának hatalmas nemzetközi jelentősége van. A szovjet és az indiai nép együttes erőfeszítése a nemzetközi feszültség enyhítésére már eddig is felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az egyetemes béke ügyének. Gondoljunk csak — hogy egyebet ne említsünk — a koreai és az indokínai háborús tűzfészek kioltására. Nem kétséges, hogy a baráti kötelékek szorosabbra fűzése a békés egymás mellett élésnek Nehru és Csou En-laj meghirdette öt elve alapján — újabb hatalmas erőgyarapodást jelent a tárgyalások politikájának győzelméért vívott harcban. A Szovjetunió. India és a népi Kína barátsága, együttműködése a nemzetközi élet sok fontos kérdésében — Ázsia és a világ békéjének egyik legfontosabb tényezője. Ez a napról napra fejlődő, erősbödő barátság nemzetközi szempontból azért is nagy jelentőségű, mert ragyogó példát mutat a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok szoros együttműködésére. Amikor Bulganyin és Hruscsov elvtársak egyhetes burmai látogatásuk után visszatérnek Uj-Delhibe, a Szovjetunió és India vezető államférfiai megvetik, illetve kiszélesítik a népeik között fennálló barátság szilárd alapjait — egyezményeket dolgoznak ki a gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés kiszélesítésére. Az iparosítás nagy munkáján dolgozó indiai nép sokat vár ettől az együttműködéstől. A két nép közötti barátság további növekedésének lehetőségei szinte korlátlanok. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság népei a világ lakosságának több mint felét teszik ki. Ezt is számításba véve alig lehet eltúlozni e barátság erősödésének messze sugárzó kihatásait az egész világhelyzet jövőbeni alakulására, különösen, ami az elmaradt, tegnap még gyarmati népek fejlődését illeti. Ezért teljesen érthető, hogy míg a gyarmatosító körök alig tudják visszafojtani dühkitöréseiket, addig a világ békeszerető közvéleménye a legnagyobb rokonszenvvel üdvözli a Szovjetunió és India barátságának megpccsételését — a két nagy nép találkozását.