Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-15 / 268. szám

OELMflGYflRORSZJIG QELM9GYHR0RSZB6 Szerda, 1955. november 15. Mekis József elvtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség november 9-124 ülésén (Folytatás az 1 oldalról.) pok alkalmazása új fellendü­lés forrásává válik. Az atom­technika elterjedése világ­szerte gyors ütemben halad előre, s nekünk is biztosíta­nunk kell e technika hazat elterjesztésének feltételeit. A Szovjetunió támogatásá­val 1957-ben leiépül hazánk­ban is egy kísérleti atom­reaktor. Ez lehetővé teszi a megfelelő felkészültségű ká­derek kiképzését és olyan tu­dományos és műszaki kutatá­sok megkezdését, amelyek­nek az atomenergia szélesebb területen való alkalmazását feltétlenül meg kell előzniök. A Szovjetunió nemcsak a re­aktor szállításával nyújt szá­munkra segítséget, hanem már a múlt évtől kezdve biz­tosította az izotópok szállítá­sát. s ezzel lehetővé vált a rádióaktív technika kísérleti alkalmazása a legkülönbö­zőbb területeken. A jövőben gondoskodni kell az izotópok alkalmazásá­nak gyors kibővítéséről, a szükséges mérőberendezések és műszerek gyártásáról. Pártunkra és kormányunk­ra az a feladat vár, hogy bizotosítsa az atomtechnika alkalmazásának további feltételeit, előkészítse az atomenergia békés célokra való hasznosítását, s lehe­tővé tegye az első atomerő­mű felépítését Magyaror­szágon. Ezután a hazai nyersanya­gok vegyipari feldolgozásá­ról beszélt Mekis elvtárs és elmondotta, hogy jelentősen növelnünk kell a vegyipar arányát ipari termelésünk­ben, \ Olcsóbb, korszerűbb építkezéseket lehet megtakarítani a gép­iparban azáltal, ha csökkent­jük az öntvényeknél, a ková­csolt alkatrészeknél a felesle­ges ráhagyást. Mekis elvtárs ezután a technológiai fegyelem meg­tartásának fontosságáról és a termékek minőségének prob­lémáiról szólott. Ezután a munkaverseny-mozgalomról és az újításokról beszélt. Az iparvezetés megjavításával a technikai haladásért A szocialista iparosításban j felelősséget ruházzunk reá­elért sikerekben jelentős sze- ' juk. Mégis azt tapasztaljuk, repe volt és van az ipari ter- hogy igazgatóinknak, főmér­Építőiparunk hatalmas munkát végzett első ötéves tervünk nagy létesítményei­nek építésénél. Ipari építke­zéseinket általában új, fejlett nagyipari módszerekkel való­sítottuk meg. Építkezéseink azonban még mindig rendkí­vül drágák, hosszú ideig tar­tanak és különösen lakásépít­kezésünk nagyon korszerűt­len. Az építőipar fejlesztésének fő útja a vasbeton és más előregyártott elemek alkal­mazása. és a nehéz és mun­kaigényes munkafolyamatok komplex gépesítése. Az építőiparban és az épí­tőanyagiparban az anyagta­karékosségnak nagy és még ki nem használt lehetőségei vannak. Takarékoskodjunk az importanyagokkal A közszükségleti cikkeket termelő iparágakban is van­nak eredmények a korszerű technika alkalmazásában. Ennek ellenére még nem használjuk fel megfelelően lehetőségeinket a könnyű- és élelmiszeripar korszerűsítésé­re Egyesek azon a vélemé­nyen vannak, hogy a könnyű­ipar műszaki színvonalának emelése csak új gyárak, új berendezések létrehozásával valósítható meg. Szem elől tévesztik, hogy a könnyűipar felszerelését kis automatizá­lással. ellenőrző és regisztráló műszerek fokozott alkalmazá­sával, a mellékmunkák, a szállítás, a kézi munkák to­vábbi gépesítésével nagymér­tékben lehet korszerűsíteni. Egész könnyűiparunk to­vábbfejlődésének kulcskér­dése az importanyagokkal való takarékosság fokozása és ugyanabból a nyers­anyagból jobb minőségű gyártmányok termelése. A hazai alapanyagok felhasz­nálásának növelését elsősor­ban a műszálgyártás kifej­lesztésével ée a szalmacellu­lóz-gyártás jelentős fokozásá­val kell megvalósítani; Az élelmiszeriparban szé­lesebb körben kell alkalmaz­ni az új technológiai eljárá­sokat, így az infravörös szá­rítást. a gépi bőrfejtést, a gyorsdiffúziót. Ezek az eljá­rások a berendezések jobb kihasználását, és azonos nyersanyagból jobb minőségű termékek gyártását teszik le­hetővé. Fokozni kell a terme­lési folyamatok műszerekkel való ellenőrzését, s a munka­folyamatok automatizálását Fokozatosan gépesítenünk kell a nehéz fizikai munka­műveleteket a sütőiparban, a cukoriparban és a malom­iparban. Lakosságunk egyre növek­vő szükségleteinek kielégíté­sére fokozni kell a háztartási munkát megkönnyítő gépek és nagyértékű kultúreikkek, így a mosógépek, a hűtőszek­rények, a lemezjátszók, a magnetofonok stb. gyártását a vasiparban; Mekis elvtárs a továbbiak­ban vasúti közlekedésünkről beszélt majd a tudományos kutatás problémáiról szólott majd a szabványosításról a többi között a következőket mondotta: Az egyes gépelemek, alkat­részek és egyéb termékek szabványosítása, minőségé­nek pontos előírása a tech­nika fejlesztésének fontos feltétele. Nagyszámú szab­vány készült el eddig is, de a szabványok gyakorlati al­kalmazásában még nem jutot­tunk messzire. Az ipar veze­tőinek meg kell érteniök, hogy szabványok nélkül nem lehet a műszaki színvonalat emelni, a termékek minősé­gét megjavítani; Az új technika bevezetésé­ben csak úgy hozhatunk létre fordulatot, ha a • dolgozók milliós tömegei megismerik a korszerű technika és a tu­domány legújabb eredmé­nyeit. Ezért egyik legfonto­sabb feladatunk a műszaki propaganda megjavítása. melést irányító szervek mun­kájának. Az Ipari miniszté­riumok, igazgatóságok veze­tői. az ipari üzemek igazgatói eddig túlnyomó részben meg­oldották a ráju' bízott fel­adatokat és sek arra, hogy az eddigi .íél nehezebb próbát is kiállianak. Az ipar irányításában, a minisztériumok és a vállala­tok munkájában azonban még komoly fogyatékosságok vannak, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölnünk. Évek óta harcolunk az ál­lamigazgatásban és a vállala­tok munkájában is elhara­pózott bürokráciák ellen. A minisztériumok és egyéb központi szervek túlzottan gyámkodnak a vállalatok fe- j lett, sokszor indokolatlanul csorbítják, az igazgatók jog­körét. Az ipari üzemek veze­tőit általában nem vonják be rendszeresen az ipar terme­lési és beruházási terveinek kidolgozásába, a vállalatok profiljának meghatározásába. Rendeletekben szabályo/.­nökelnknek, akikre népgaz­daságunk sokmilliós értékeit bíztuk apró-cseprő ügyekben felsőbb szervekhez kell sza­ladgál nlok. A rossz szokás úgy meg­rögződött, hogy magúik az üzemi vezetők nem élnek megfelelően azokkal a jogok­kal sem, amelyek őket meg­illetik és sokszor akkor is felső vezetők döntését kérik, amikor erre semmi szükség nincs. Nagy lazaságok vannak a tervfegyelem terén is. A tervfegyelem lazaságá­hoz hozzájárul az is, hogy a vállalatok terveiket eddig rendszerint későn, gyakran a tervidőszak megkezdése után kapták meg. A tervfegyelem megszilár­dítása végett feltétlenül szükséges, hogy a vállala­tok terveiket a tervidőszak előtt — időben megkapják. Mekis elvtárs ezután az anyagi érdekeltség problé­máiról beszélt, s elmondotta. nek azzal ís, hogy a fiatalok számára olyan termelési fel-] adatokat adjanak, amelyek el­gondolkoztatják őket, erőfeszí­tést követelnek tőlük, de nem haladják meg képességeiket. Iparunk fejlesztésében, az új technika széleskörű alkalmazá­sában nagy szerep vár a szak­szervezetekre is. Különösen sokat tehetnek a szakszervezetek a műszaki pro­paganda megszervezésében, az élenjáró munkamódszerek és újítások elterjesztésében. A gazdasági vezetőkkel kar­öltve gondoskodjanak a szak­mai tanfolyamok szervezéséről, neveljék a munkásokat, a mér­nököket, a technikusokat, a mű­vezetőket a technológiai fegye­lem következetes betartására. Emeljék magasabb színvonalra a szocialista munkaverseny szervezését. Küzdjenek a for­malizmus ellen, amely gátolja a dolgozók kezdeményezésének termelési lendületének kibon­takozását. Szakszervezeteink behatób­ban tanulmányozzák a dolgo­zók bérrendszerét, javaslataik­jenek azon, hogy a nehéz és munkaigényes munkák gépesítésével a dolgozók munkakörülményei állan­dóan javuljanak, az üzemi vezetők a munkavédelmi Intézkedéseket betartsák, a műhelyek, az üzemek egészségesebbé váljanak. Befejezésül Mekis elvtárs összefoglalta a feladatókat. Központi Vezetőségünk jelen ül'ése hosszú időre megjelöli, kitűzi az elsőrendű célokat. Holnapi eredményeinket azon­ban a ma sikeres munkájával tudjuk csak megalapozni. Másfél hónap van még hátra ebből az évből, utána hozzá­kezdünk második ötéves ter­vünk megvalósításához. Ahhoz, hogy új ötéves tervünket si­kerrel tudjuk elindítani, telje­síteni kell ez évi feladatainkat. Pártunk bízik abban, hogy iparunk valamennyi dolgozója megérti az ipar előtt álló fel­adatok jelentőségét, magáévá teszi a Központi Vezetőség ál­tal most megjelölt utat, amely a szocializmus építésének, or­szágunk gazdasági felemelke­désének, a népjólét emelésének, tuk az igazgatók, főmérnö- el kell érnünk, hogy ne jár­kök, a művezetők jogkörét, hasson anyagi előnnyel feladatait, azzal a céllal, j ha valaki semmibe veszi hogy nagyobb hatáskört és l népgazdaság érdekeit az, a A mű«zakí káderekre döntő szerep vár kai, az állami szervekkel együt- dolgozó népünk anyagi és kul­tesen — állandóan fejlesszék turális szükségletei maximális szocialista bérrendszerünket, i kielégítésének egyedül. helyes A szakszervezetek őrköd- és járható útja. J—­D Magyr Hépltfz!áms*g kormánya gápáiiomási ajándékozott a Kínai NépHöztársaságnak A Magyar Népköztársaság indították útnak a csepeli kormánya egy tíz erőgépea szabadkikötőből. Az ünnepsé­' gépállomás teljes felszereié- gen résztvettek: Erdei Ferenc , sét ajándékozta a Kínai Nép- földművelésügyi miniszter, a köztársaságnak, hogy ezzel is Magyar Dolgozók Pártja elősegítse az utóbbi időben Központi Vezetősége, a Mi­A termelésben elért ered­mények szorosan összefügg­nek a káderek fejlődésével. Az elmúlt évek során a mun­kásosztály legjobb fiai ezré­vel kerültek az Ipar vezeté­sébé és túlnyomó többségük megállta a helyét. Megvan­nak azok a kádereink, akiknek segítségével az ipar előtt álló nagy feladatokat siker­rel oldhatjuk meg. A káderek kiválasztásának, elosztásának és a velük vaió foglalkozásnak azonban még számos olyan fogyatékossága van, amely gátolja megfelelő fejlődésüket. A káderek kiválasztása gyak­ran nem alapos megismerés és elbírálás alapján történik, és ezért túlzottan gyakori a káde­rek ide-oda mozgatása. zetesek sem a felelősségrevo­násban, sem az elismerésben. J Sok vezető nem foglalkozik : Csillag traktorgyárból, megfelelően a káderekkel, nem segíti elő azok fejlődését. A termelésben vagy az igaz­gatásban dolgozó műszaki ká­derek képzése és továbbképzése általában rendszertelenül fo­lyik. Különösen hiányos a ter­melés alsóbb parancsnoki ka­rában dolgozó művezetők, mes­terek, építésvezetők képzése és továbbképzése. Iparunk műszaki színvo­nala emelésében döntő sze­rep vár műszaki kádere­inkre. elsősorban a terme­lés közvetlen irányítóira. Nekik kell az új technika be­vezetésének élharcosaivá vál­niok, ehhez gyakorlatban és el­méletben is tökéletesen el kell :K \Ue-Oüa IllOigaiasa. .IIIG.CI.UWI .u rí I Sokszor nem vagyunk követke- j sajátítaniuk az új technikát. Legyenek a pártszervezetek a techni ka fejlesztéséért folyó harc hajtóerői Aknázzuk kl jobban a termelékenység növelésének, a termékek önköltsége csökkentésének tartalékait Az első ötéves terv idősza­kában a termelékenység nö­vekedése a magyar iparban sokkal gyorsabb volt, mint ugyanezen idő alatt általá­ban a tőkés országokban. A második ötéves terv idő­szakéban még fokozottabb jelentőséget nyer a termelé­kenység emelése, mivel u; munkaerők munkába állítá­sára csak igen korlátozott le­hetőségek vannak. Mekis elvtárs ezután a gé­pek jobb kihasználásának je­lentőségéről szólott, majd be­szélt a munkafegyelemről es a munkások szakmai tovább­képzéséről: A műszaki színvonal vi­szonylagos elmaradottsága, a munkaerők és a gépek rossz kihasználása és különösen az anyagpazarlás következtében a termelés önköltsége — no­ha ez év során csökkent — még mindig rendkívül ma­gas. Az 1955. évi önköltségcsök­kentés tervét a legtöbb ipar­ágban előreláthatóan — tel­jesítjük. őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy aj^t.éwi önköltségcsökkentés! tervek nem állították túlzot­tan nagy feladat elé a mi­nisztériumok és az üzemek dolgozóit. A magyai- iparban a termé­kek költségének csaknem 65 százaléka anyagköltség, de vannak olyan iparágak is, például: a textilipar, ahol ez a 80 százalékot is meghaladja. Az önköltségcsökkentés legfontosabb eszköze az anyagtakarékosság. Az anyagtakarékosság nagy fontosságát — az eddigi tapasztalatok szerint — a mi­nisztériumok. az üzemek ve­zetői. sőt a párt- és szakszer­vezeti szervek funkcionáriu­sai sem értették meg eléggé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a minisztériu­mok. a vállalatok már a ter­vezésnél sem érvényesítik kellőképpen az import-anya­gokkal való takarékosság pa­i ancsoló követelményét. Egyes minisztériumi vezetők, vállalatok igazgatói rosszul értelmezett önös érdekből a szükségesnél több anyagot igényelnek. Az ilyen gazdál­kodásnak sürgősen véget kell Tartsák egyik legfontosabb kötelességüknek, hogy a dolgozók észrevételei, he­lyes javaslatai minél rövi­debb idő alatt megvalósul­janak. Különösen fontos, hogy párt­szervezeteink az eddiginél sok­kal alaposabban foglalkozza­nak a területük káderproblé­máival. Az eddiginél sokkal bátrab­ban kell kiemelni és feladatok­kal megbízni a tehetséges fiatal mérnöküket, technikusokat. Nagy gonddal és szeretettel foglalkozzanak pártszervezete­ink az ifjúsággal és szerveze­tével: a DISZ-szel. Pártszervezeteink törődje­A termelés műszaki fejlesz­tésének nélkülözhetetlen felté­tele, hogy az ipar pártirányí­tását és a dolgozók között vég­zett politikai munkát tovább javítsuk. Pártlunkcionáriusaink többsége ma már látja, hogy az ipar és az egész népgazdaság technikai bázisának fejlesztése szocialista építőmunkánk egyik kulcskérdése, tehát az új tech­nika bevezetése nem szűk érte­lemben vett gazdasági kérdés, hanem elsősorban politikai, har­ci feladat. Az üzemi pártszervezeteknek és az iparral foglalkozó párt­bizottságoknak behatóbban kell tanulmányozniok az ipari üze­mek munkáját, alaposabban kell foglalkozniok a termelés mű­szaki és gazdasági kérdéseivel. A pártszervezetek az új technikáért folyó harc fő hajtóerői legyenek. A pártszervezetek bátran tá­maszkodva a műszaki értelmi­ség legjobbjaira — tanulmá­nyozzák saját és a más üze­mek fejlett munkamódszereit és gondoskodjanak azok széles­körű elterjesztéséről. A pártszervezetek teljes te­kintélyükkel támogassák a gaz­dasági, műszaki vezetőket a technológiai fegyelem megbon­tói, a selejtgyártók, a minőségi előírásokat semmibevevők elle­ni küzdelmükben. Bátran és keményen vonják felelősségre a párt és a kor­mány határozatait végre nem hajtó vezetőket. A legfontosabb azonban a , beszélgettek a nagyma­pártszervezetek munkájának i mák. Vajon miről? megjavításában a tömegekkel (Hallgassuk csak meg az EMAG gyárból és több más fővárosi és vidéki gépgyárból a csepeli szabadkikötő raktá­raiba gyűjtötték össze a kü­lönböző gépeket. A magyar nép ajándékát I követe és hétfőn reggel ünnepélyesen I több tagja. nisztertanács, a Külügymi­nisztérium és a MEDOSZ képviselői, a Földmüvelésügyi Minisztérium vezető munka* társai és gépesítési szakem­berei. Megjelent az ünnepsé­gen Hao De-cin, a Kínai Nép­köztársaság budapesti rendkí­ivüli és meghatalmazott nagy­a nagykövetség Tói sikerüli a „közlekedési ankót" Vasárnap délelőtt a Sza­badság Filmszínházban köz­lekedni ankétot rendeztek, amelyen mintegy 600 gépjár­művezető vett részt. Csal a Mihály rendőrfőhadnagy tar­tott bevezető előadást. Az ankéton adták át a baleset­mentes közlekedésben leg­jobb eredményt elérő Sze­gedi 42. sz. Autóközilekedési Vállalat dolgozói részére a vándorzászlót. Mintegy 40 Csongrád megyei gépkocsive­zetőt pénzjutalomban részesí­tettek és oklevelet is adtak át nekik jó munkájukért. Nó­vák Zoltán közlekedési bíró „Balesetek az ítélkezés tük­rében" címmel tartott elő­adást. Utána az Autóközle­kedési Vállalat és a Villamos­vasút kultúresoportjai szere­tjeit nagy sikerrel. Befejezésül szakmai ta­nácsadásként filmvetítés volt a közlekedési balesetek elhárításáról. — Az európai gazdasági bi­zottság szilárd tüzelőanyag­felhasználás kérdésével fog­lalkozó szakértő csoportja no­vember 14-től 17-ig ülésezik Genfben. Az ülésen a ma­gyar kormány képviseletében Vadász Zoltán, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője vesz részt. — Az európai gazdasági bi­zottság díjszabási kérdések­kel foglalkozó munkacso­portja november' 14-től 19-ig tartja ülését Genfben. Az ülésen • a magyar kormány képviseletében dr. Mátyássy Zoltán MAV-tanácsos vesz részt. — Szeged Megyei Jogú Vá­ros oktatási osztálya felhívá­sára a szegedi nevelők 63 százaléka jelentkezett az ál­lami ideológiai oktatásra. Az oktatási osztály közlése sze­rint a jelentkezők számára 21 konferenciát szerveztek. Eb­ből két konferencia filozófia, két konferencia a marxiz­mus—leninizmus alapjai, négy politikai gazdaságtan, egy magyar párttörténet, 12 pedig a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának története té­makörű. A konferenciák hét­1 főn délelőtt 9 órakor kezdőd­! tele. DCétizáz eiőkőr aimq fog­A lépcsőház feljáró- — Én kilenc unokát harmadik — csak a fő- mekeik, unikáik ját vörös-nyakkendös, nevelek — mondja az zés! Mindennap gond, nak befejezni, fehér inges, mosolygó egyik nagymama. hogy mit főzzünk, hogy Köszönet, megbecsü­arcú úttörők állták kö- — Nálunk csak há- gyorsan meglegyünk, s lés, tisztelet nekik! Az rül, s a bekötött fejű, róm van — feleli a a gyerekek is, a nagyok a kétszáz virágcsokor őszhajú. tipegő, bottal mellette ülő idős néni­járó, alacsony, vagy kc — de a nagyok bi­magas néniknek színes zony már korán reg­virágcsokrokat nyúj- gel elmennek hazulról totíak át. A tömegszer- dolgozni. Van gond a vezetek Sztálin sétányt kicsinyekkel éppen székházának nagyler- elég. De én jól meg­mében mintegy két- vagyok otthon velük, száz. szegedi nagyma- Hányszor virrasztok ma találkozott vasár- mellettük, ha fáj a tor- félti, nap. kuk, ha lázasak, vagy öltét, is szeressék ... drága kezükben a leg­Mindennapi gondok egyszerűbb köszöntés ezek: sok szegedi jele, s azok a dalok, nagymama gondja. amelyeket szívből kül­Az édesapák, az döit az MNDSZ nekik, édesanyák nyugodtan a nagymamák találko­do'.gozhatnak, nagy­mama neveli a máso­dik nemzedéket, óvja, eteti, öltözteti elaltatja a kis zójan, csak parányi kedvesség, de jele a megbecsülésnek, s ez is segít abban, hogy a szegedi nagymamák vetrd! Nagyon sok anyait való kapcsolat elmélyítése. 'az egyik párbeszédet. Amíg az ünnepség ha valami más bajuk unokát, mesél, mos rá- helyesen munkáikodnak meg nem kezdődött, van. Gyereknél hamar juk, pedig legtöbbje- szeretteik körében. megvan a baj. nek valóban nagl/on ne- Dolgozzanak tovább­— Megvolna az em- hezére esik: ök ezzel ra is erőben, egészség­ber velük — kapcsoló- járulnak ahhoz a nagy ben! dik a beszélgetésbe egy munkához, amit gyer- M. T,

Next

/
Oldalképek
Tartalom