Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

VlLAG 'PRÖL ETA RJÁI EGYESÜLJETEK! w AZ MDP CSONGKADMEGYEI BIZOTTSÁGANAK LAPJA XI. évfolyam, 262. szám namnaaHHBHg I Ara: 50 fillér Vasárnap, 1955. november 6. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének magyarországi látogatása A Magyar Népköztársaság országgyűlése a magyar nép és a Szovjetunió népei közötti szoros baráti kapcsolatok és együttműködés továbbfejlesztése érdekében meghívta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét baráti látogatásra Magyarországra. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége értesítette a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnökét, hogy a meghívásnak örömmel tesz eleget és közölte, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége november 14 én érkezik hazánkba. liflNÉL MAGASABBiT1 RENDŰ egy társadalom, annál mélyebb jelentőségűek az ünnepei, évfordulói is. A tudatosságnak minél magasabb fokára lép a társadalom, annál inkább a maga fejlődésének legjelentősebb mozzanataira fordítja figyelmét. Az emberi társadalom fejlődése számos minőségi fordulóponton, forradalmon haladt keresztül. Valamennyi közt a legnagyobb a szocialista forradalom, a leghatalmasabb ugrás —mint Engels mondotta — a szükségszerűség birodalmából a szabadság, a tudatosság birodalmába. A múlt forradalmaihoz viszonyítva az Októberi Nagy Szocialista Forradalmat már régóta egyedülálló jelentőségűnek látjuk. Igazi nagysága azonban csak az általa születő új társadalom kibontakozásán, virágzásán, világotformáló gyakorlatán mérhető le. Ahogyan a jövő lépésről lépésre kinyílik, közelebb jön és jelenné válik, az. események fejlődésével Október jelentősége is egyre gazdagabban tárul fel előttünk és szélesül világméretűvé a gyakorlatban is. Október nyomán a puszta létért való küzdelemből, minimális létszámú rétegek maximális jólétének kiverítékezéséből, az osztályok élethalál harcából, a világot pusztító háborúkból hatalmas energiák szabadultak fel az egész emberiség egyre fokozódó jólétének, boldogságának biztosítására. A történelmet a múltban is a dolgozó tömegeik formálták, mindig az ő munkájukon alapult a társadalom anyagi léte, de az általuk kifejlesztett termelőerők színvonala nem tette lehetővé a kizsákmányolás felszámolását. Hányszor próbálta a nép ösztönösen, tapogatózva, vak Sámsonként ledönteni az uralmon lévő rend oszlopait, hányszor hordta szolgaként a köveket egy új rend felépítéséhez, mely éppúgy börtöne lett, mint a régi! Csak a marxizmus—leninizmus tudományának megismerése tárta fel a munkások és parasztok előtt a társadalom fejlődésének törvényeit, a kapitalizmus megdöntésének módját és csak Október tette lehetővé, hogy végre egy olyan társadalom felépítésének szentelhessék mérhetetlen energiájukat, lelkesedésüket, tudásukat, amely valóban az övéké, általuk és érettük való. Egész korunk, valamennyiünk élete mindmegannyi példa arra, hogyan alakította és alakítja át ma is Október hatása a világot. A FORRADALOM SZÜLETÉSEKOR az imperializmus — mint valami polip — sokszorosan behálózta, fojtó ölelésébe szorította az egész földkerekséget. Az emberiséget a világháború ezernyi borzalma marcangolta. Maroknyi "Civilizált* tőkés állam egész világrészeket igázott le. A hatalmas Afrikában nem volt egyetlen olyan ország, mely politikai önállósággal rendelkezett volna. Az emberi kultúra, civilizáció egyik bölcsőjében, az óriás Ázsiában hasonló volt a helyzet: egyetlen független állama, a kapitalizálódott Japán a gyarmattartó hatalmakkal versengve szaggatta, szipolyozta a hatalmas kontinens népeit. A dollár-imperializmus megkezdte a két Amerika alávetését, piacainak elnyelését. A gyarmaíi országok lakói páriákként tengették életüket, a kis népek politikai nullákká, a nagyhatalmi viszályok áldozataivá. a hatalmas tőkés monopóliumok félgyarmati vadászterületeivé váltak. Az imperializmus egységes világpiaccá ömlesztette össze a helyi és nemzeti gazdaságokat, ugyanakkor azonban az összekapcsolt érpályákon keresztül mindenhová eljuttat a maga pusztító baktériumait is: a gazdasági válságokat és a háború csapásait, melyek így világméretűvé szélesültek. De nemcsak gazdaságipolitikai síkon volt ilyen sivár az összkép: az élősdi imperializmus megfertőzte, a maga képére torzította a szellem, a kultúra, a tudomány neki alávetett világát is. Mire Október elkövetkezett, • polgári szabadsággondolat jórészt már kiégett, a polgári demokratizmus a legtöbb helyen visszájára fordult, a polgári kultúra kiélte magát, tehát válságba jutott mindaz, amit a feltörekvő burzsoázia egykor értékként kitermelt, magával hozott. Csupán a profit érdekeit egyre jobban kiszolgáló technika, valamint az orvosi és természeti tudományok hoztak létre egy-egy életképes hajtást. Október azonban megmutatta és bebizonyította, hogy nem az emberi társadalom és kultúra van halába ítélve, hanem csak az idejétmúlt tőkés-rend. Október újra felébresztett és sokszorosan gazdagabbá formált mindent, ami szép és nemes az emberiségben. Amit a ma és a jövő hoz, minden, ami a világon ép. egészséges, fejlődőképes, tudatosan és közvetlenül, vagy nem tudatosan és közvetve — Október fényét hordozza. Ezért van az. hogy nemcsak a létükben közvetlenül fenyegetett, osztályérdekeik minden idegszálával feléje vonzódó munkások, parasztok, dolgozók százmilliói' tették magukévá és követik szakadatlanul növekvő áradatban Október eszméit, példáját. hanem az irodalom, művészet, tudomány nagy, haladó képviselői is. AZ ELSŐ GYŐZELMES ** szocialista forradalom nyomán Oroszország népei kitörtek a világlmperializmus bilincseiből, Lenin és Sztálin pártjának vezetésével felépítették az első szocialista társadalmat, a világ kizsákmányolt dolgozóinak reménységét, oltalmazóját. példaképét. A Szovjetunió egy hatalmas világharcban megmutatta erejét és győzelmével újabb döntő fordulatot adott a világtörténelemnek. Ez a fordulat a diadalmas szocialista állam hatalmas méretű megerősödésében ós további százmilliók felszabadításában. a néni demokráciák kialakulásában, a kínai | felszabadító-forradalmi há- j ború győzőmében jutott lei-, fejezésre. A fejlődés szédületes iramát talán azzal szemléltethetjük, hogy EZ a Kínai Kommün,sta Párt, melynek 1921-ben mindössze negyven tagja voit, ma egy hatszázmilliós nép szeretett, elismert, hűségesen követett vezetőereje a szocializmus építésének munkájában. Hová tűntek azok az idők, amikor néhányezer főnyi, állig felfegyverzett expedíciós sereggel le lehetett törni a földkerekség legnépesebb országának szabadság-mozgalmát? De tévedés volna azt gondolni, hogy ez a fordulat csak a jelenlégi szocialista tábor sorsát irányítja döntő, elhatározó erővel. Az imperializmusra mért halálos csapás meglazította a láncokat ott ls, ahol még nem tudta azokat teljesen széttörni — elsősorban a gyarmatokon. Az az India, ahol nem is olyan régen Gandhi még sikerrel propagálta a passzív ellenállást és a kézirakkához való visszatérést, mint "hatékony* fegyvereket az angol monopóliumok kizsákmányoló uralma ellen, ma független, a világpolitikában is jelentős szerepet játszó állam, mely tervet készít nemzetgazdaságának, gépi nagyiparának céltudatos fejlesztésére. Indonéziában, ahol nemrég még az imperialisták dzsungel-törvénye uralkodott, ma többmilliós kommunista párt vezeti a tömegek antiimperialista harcát, a kivívott nemzeti önállóság megvédésére Irányuló küzdelmét. Ázsia és Afrika azon népei, melyektől korábban még a népként való létezés jogát is elvitatták, Bandungban magasra emelték a nemzeti függetlenség zászlaját és egyöntetűen elítélték a gvarmati rendszert. Mindez éppoly elképzelhetetlen lett volna Október nélkül, mint a francia dolgozó milliók rokonszenve mellett fellángoló, nagyerejű észak-afrikai szabadságharcok rész-sikerei. TA E TEKINTSÜNK TOVÁBB. A vezető tőkés államok sorsát, politikáját Október máris jelentékenyen befolyásolja, jóllehet korántsem léptek rá a szocializmus J útjára. Az Októberi Forradalom nélkül pl. Francia-1 vagy Olaszországban aligha [lehetne a polgári demokrácia I maradványairól, kereteiről beszélni. Mindkét országban ' a kommunista pártok védik, tartják fenn a megmaradt szabadságjogokat s vetnek gátat a fasjzálódás, az amerikanizálás nemzetgyilkos folyamatának. Az Olasz Kommunista Párt eszmélnek behatása nélkül nem születhetett volna meg az olasz realista filmjátszás, éz az új, haladó, mélységesen humanista művészet, mely oly híven tükrözi a dolgozók életét, gondjait. . fájdalmait, de ugyanakkor erejét és önbizalmát is. A tőkés országok dolgozóínak egyre növekvő öntudata, szervezettsége, a béketábor országainak szociális vívmányaiban, demokratizmusában példaképet látó akarata rákényszeríti a burzsoá kormányokat arra, hogy a polgári demokrácia mármár elhaló ereibe új vért öntsenek, meghallgassák a tömegek tiltakozó szavát az új háború veszélye ellen. A világtörténelem eddig ismert legszélesebb tömegmozgalma, a békeharc százmilliók tudatába vési be a béke jegyében megvalósuló internacionalizmus eszméjét. Ez a tény, valamint az Október útját járó szocialista tábor ereje megakadályozza az imperialistákat abban, hogy szabadon játszadozhassanak az erőszak alkalmazásának kockázatos gondolatéval Ha ma beszélhetünk Genf szelleméről ez azért van, mert Október szellemé — százféle úton' — az egész világot befolyásolta. Az átmeneti szakaszok történelmi feladata az, hogv méhükben kialakítsák az eljövendő korszak új termelőerőit. Ma már egvre valószínűbb. hogy a kommunista társadalom termelőerői igen ielentős részben az atomenergia felhasználására fognak támaszkodni. Ennek az energiának a felszabadítása azonban megköveteli — legalább is — a világméretű ellenőrzést, mert a vele történő visszaélés olyan méretű pusztulást zúdíthat az emberiségre, melynek következményei szinte beláthatatlanok. E gyászos lehetőségnek csak a szocializmus világméretű győzelme veheti véglegesen elejét. Könnyen átlátható. hogy Október nélkül milyen szörnyű következményekhez vezethetett volna e hatalmas energia felfedezése, mely a kommunista társadalomban az egész emberiség maximális jóléte biztosításának forrása lesz. C ZAZADUNK ELEJÉN Ady Endre a következő sorokban foglalta össze népünk történeti fejlődésének üteméről vállott felfogását: Ml mindig mindenről elkésünk, Ml biztosan messtlrOl jövünk. Fáradt, szomorú a lépésünk. Ml mindig mindenről elkésünk. Valóban, a mi messziről jövő népünk késve lépett a feudális fejlődés európai típusú útjára és megkésve fejlődött ki nálunk a kapitalizmus is. Nem valamiféle „alkati" okai voltak ennek, hanem történelmünk viszontagságai, idegen hódítások, szabadságharcaink vérbefojiága lassították le, törték sokszor éppen a legdöntőbb időszakokban derékba fejlődésünket. De ami évszázadokon át érvényes volt, alig tíz esztendő alatt elvesztette érvényét. Népünk az elsők közt sorakozott Október zászlaja alá, létrehoz! a a maga proletárállamát, a Tanácsköztársaságot s Lenin népeivel testvéri szövetségben védte a szocializmus nagy ügyét. Igaz. a ml szocialista forradalmunk 1919ben elbukott s az ellenforradalom 25 esztendőre visszavetette fejlődésünket. De nem késtünk el! A felszabadító Szovjetunió jóvoltából, munkásosztályunk, dolgozó népünk áldozatkész munkájának eredményeképpen, nagy pártunk vezetésével ismét a társadalmi fejlődés élvonalában haladunk s a termelési viszonyok területén egy egész történelmi korszakkal előztük meg a tőkés világ országait. Eredményeink jogos büszkeséggel töltenek el bennünket s igazolják népünk szorgalmát, tehetségét, felszabadult alkotóerejét. Nem akarjuk véka alá rejteni vívmányainkat s nem vagyunk restek, hogy másoktól megtanuljuk mindazt, ami hasznos s amiben el vagyunk maradva. Hívei vagyunk minden olyan kapcsolatnak, amely elősegíti a kölcsönös közeledést s nem veszélyezteti belső rendünket. nehezen kivívott szabadságunkat. Nem félünk a békés versenytől, attól, hogy összemérjük erőinket a tőkés államokkai a termelés, a tudomány. a művészet, a sport területén. Vannak olyan tudósaink — nem csekély számban itt. a mi két szegedi egyetemünkön és főiskolánkon is —. akik világviszony, latban reprezentálják a szocialista tudománv magasabbrendűségét, akiket várvuvárnak és tisztelettel fogadnak a külföldi kongresszusokon, akik munkájukkal, eredményeikkel dokumentálják azt, hogy soha tudósnak Magyarországon olyan anyagi és szellemi lehetőség, megbecsülés nem jutott osztályrészéül, mint népi demokráciánkban. A tudomány emberei közt egyre szélesebben kiépülő nemzetközi kapcsolatok nemcsak a tudomány fejlődésének. de a békeharcnak is fontos tényezői. Bátran beszélhetünk nehézségeinkről is. Van még bőven tennivalónk a termelés technikai színvonalának emelése, az önköltség és az Arak csökkentése, a takarékoskodás területén. Ipari termelésünk mennyiségi növekedését nem mindenütt követte nyomon a minőség kívánatos javulása. Jobban kell támogatnunk hatalmas feladatunk megoldását: a mezőgazdaság kollektivizálását, a szocializmus építését a falun. Nem teszünk meg minden tőlünx telhetőt az ellenséges tudatmaradványok elleni harc erdekében. Gyakran megtűrjük az elméleti képzetlenséget s a belőle fakadó ingadozásokat. Nem mindig tulajdonítunk kellő jelentőséget politikai fejlődésünk egyes elméleti problémái megvilágításának. Néha nem tanúsítunk kellő éberséget az osztályharcban, megtűrjük az ellenséges fecsegést. zavarkcltést. mely nem egyszer tullicitálásban, a helyes irányelvek, intézkedések eltorzításaban, valamint az építő kritika elfojtásában is megnyilvánul. Mindez azonban nem homályosíthatja el azt a kétségtelen tényt, hogy döntően és alapvetően helytállunk, eleget teszünk a szocializmus felépítése követelményeinek. jV-ÉPÜNKBEN ÜJ, SZOCIALISTA jellemvonások vannak kialakulóban. Egyik fő feladatunk ezek fejlesztése és átadása az ifjúságnak, mely fogékony a szocialista erkölcsi-politikai 1c!lemvonásokra. a nevelői példamutatásra. Mindnyájunk feladata az, hogy ne csupán holt történelmi Ismeretként tanulmányozzuk az Októberi Forradalom és a szociáliséi építés hősi nemzedékeinek harcait, munkáját, hanem merítsünk példájukból erőt bátorságot, áldozatkészsége;. kezdeményezést, fegyelmei : ; lelkesedést szakmai és politikai munkánkhoz, önmagunknak és egész társad muriknak még gazdagabbá, müveitebbé, egészségesebbé formálásához... Erre tané bennünket az az ünnsp, amely a munkásosztály ünnepéből napjainkban a haladó világ ünnepe lett s minden bizonnyal az egész emberiség szemében a legnagyobb ünnep lesz a jövőben. Karácsonyi Béla Kossuth-díjas, országgyűlési képviselő, egyetemi docens fi 9