Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-04 / 260. szám
OEimYMORSZIIG Péntek. 1955. november 4. MI történt a külpolitikában ? A fő kérdés az, hogy Németországot ne fegyverezzék fel újra és ne vonják be katonai csoportosulásokba — mondotta szerdai felszólalásában V. M. Molotov ^•sütörtökön délután három érakor a külügyminiszterek genfi konferenciájának hatodik ülése kezdődött meg. Az ülésen, amelyen Macmillan angol külügyminiszter elnökölt, továbbfolytatták az első napirendi pontról szóló vitát. Tegnapi híreink között közöltük a külügyminiszteri értekezlet szerdai ülésén elhangzott és V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere által előterjesztett javaslatot az össznémet Tanács megalakítására és feladataira vonatkozóan. Mai híreink között a külügyminiszterek szerdai ülésének lefolyásáról számolunk be. > Csütörtökön délután a Német Demokratikus Köztársaság megfigyelő küldöttsége sajtóértekezletet tartott Genfben. Gcorg llandke külügyi államtitkár, n küldöttség vezetője beszédében többek között hangsúlyozta: a német nép mélyen csalódott abban a várakozásában, hogy képviselőit bevonják a konferenciának a német kérdéssel kapcsolatos tanácskozásaiba. — Az NDK kormányának Genfben tartózkodó megfigyelő küldöttségének nevében — mondotta Handke — mély sajnálkozásomat fejezem ki, hogy a nyugati külügyminiszterek oly kevés megértést tanúsítanak a német nép (tjraegyesülési vágya iránt. Abban a tényben, hogy a német nép életbevágó kérdéseinek megoldásánál megakadályozzák a német néo képviselőinek közreműködését, nemcsak a négy kormányfő irányelveiről való letérést látunk, hanem olyan cselekedetet, amelyet lehetetlen összeegyeztetni a német nemzet szuverénitási jogával és az ENSZ alapokmányában lefektetett elvekkel. Ezért a Német Demokratikus Köztársaság kormányának megfigyelő küldöttsége nevében kijelentem, hogy nem nyugszunk bele . a német nép nemzeti jogainak semmibe vételébe". ^•sütörtökőn hajnalban fél ötkor a francia nemzetgyűlés 330 szavazattal 211 ellenében megszavazta a választások előbbrehozásának tervét, amellyel kapcsolatban — mint tegnapi kommentárunkban is közöltük — a Faúré-kormány felvetette a bizalmi kérdést A kommunista képviselők is a választások idó előtti megtartása mellett szavaztak, azonban — mint Jacques Duclos hangsúlyozta — ez nem jelent bizalmat a kormány iránt. Szerdán este a nemzetgyűlés ülésén a Francia Kommunista Párt képviselőcsoportja javaslatában követelte a listakapcsolások eltörlését. — „Senki ne essék tévedésbe — szöf ezte le ez alkalommal mondott beszédében acques Duclos — a kommunista párt magatartása tekintetében: szó sincs arról, hogy a párt bizalmat szavazzon a kormánynak. A kommunisták megtagadják a bizalmat a kormánytól, belpolitikája, algíri politikája és külpolitikája miatt, amely nem felel meg sem a dolgozó tömegek, sem Frdnciaország érdekeinek. Arról van most szó — folytatta Duclos —, hogy megtartják-e a választásokat a jövő hónapban. A Kommunista Párt szerint — állapította meg Duclos — lehetetlen továbbra is halogatni a választások megtartását és fel kell venni a harcot a kormány ama tervei ellen, amelyeknek segítségévet ki akar bújni a nép véleményének meghallgatása alól. Az urnákhoz kell járulni; ezért nyújtott be a Kommunista Párt a múlt héten határozati javaslatot, hogy a választások előbbrehozásának kérdését ne keverjék össze a szavazás módszerének kérdésével. Keressük azokat a módszereket — folytatta Duclos — amelyek alkalmazásával leverjük a reakciót, s előkészítjük a baloldali többség győzelmét"'. ELMÉLETI TANÁCSADÓ ü fernieJ8erő& és termelési viszonyod HözőtlI faltaiéi? ossziiang torvényanek néhány problémája H külügyminiszterek szerdai értekezieién V. M. Molotov rámutatott a német egység megvalósítására vonatkozó nyugati javaslatok gyenge pontjaira 'Genf (MTI), szerdán, november 2-án a külügyminiszterek értekezlete Pinay elnökletével folytatta az első napirendi pont vitáját. Az elsőnek felszólaló Macmillan angol külügyminiszter kijelentette: gondosan tanulmányozta a szovjet küldöttségnek az európai kollektív biztonság megteremtésére vonatkozó javaslatát. Megállapította, hogy e javaslatok lépést jelentenek előre e fontos kérdés megoldása felé vezető úton. Hangoztatta azonban, hogy a nyugati és a szovjet javaslat között lényeges különbség van: a Nyugat — szerinte — Németország egyesítéséből indul ki a kérdés rendezésénél, míg a Szovjetunió állítólag Németország kettéosztására építi terveit. Kijelentette: a nyugatiak sem most, sem a továbbiakban rem hajlandók feloszlatni az Északatlanti Szövetséget, majd ismét hangsúlyozta, hogy a német kérdés megoldása előtt nem kerülhet sor az európai biztonsági egyezmény létrehozására. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere felszólalásában megállapította, hogy az európai biztonság kérdésében az eddig folytatott vita lényegesen közelebb hozta egymáshoz a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspontját. Ha ez sikerülne a német kérdésben is — mondotta — akkor ez örvendetes eredmén a tény, hogy a német nép képviselői nem vesznek részt a német kérdés megvitatásában. — „Ez azt jelenti, — mondotta Molotov —, hogy a nyugati külügyminiszterek figyelmen kívül hagyják a két német állam szuverénitását és a német nép természetes jogát, hogy résztvegyen saját sorsának kialakításában. Ha tárgyilagosan ítéljük meg a helyzetet — folytatta Molotov — meg kell állapítanunk, hogy a német kérdésnek csak olyan rendezése szolgálhatja a béke és a biztonság ügyét, amely lehetetlenné teszi a német militarizmus feltámasztását. Lehetséges, hogy az, aki távolabb volt a második világháború tüzétől és akinek országán nem gázoltak keresztül a hitleri hordák, másként szemléli ezeket a kérdéseket, ámde azok az államok, amelyek megismerkedtek a német militarizmus embertelenségének 'egész súlyával, minden eszközzel meg akarják gátolni e borzalmak megismétlődését". Molotov ezután bebizonyította, mennyire képtelen a nyugati javaslatnak az az állítása, hogy „garanciákat nyújt" a Szovjetuniónak: a nyugati hatalmak ugyanis azon a elmen akarják az egyesített Németországot az Eszakatlanti Szövetségbe bevonni, hogy katonai nagyon örvendetes eredmény **&>>* V „ZTZ lenne Leszögezte- bizonyos cl\tcrcn ellenőrzesnek vessek ala. lenne, ueszoge^e. . . , a?nnban_ hopu a- eSUelentétek vannak ugyan az eu rópai biztonsági kérdésben a szovjet és a nyugati javaslatok között, mégis komoly lépést tettek eddig a biztonság kérdésének megoldása felé. Pinay francia külügyminiszter felszólalásában többek között kijelentette, hogy az Eszakatlanti Szövetség a nyugati hatalmak biztonságának alapja, amelyet nem adhatnak fel. Megismételte azt a nyugati álláspontot, melyszerint a biztonsági egyezményt csak Németország kérdésének rendezése után lehet megkötni. Ezután V. M. Molotov szólalt fel. Hangsúlyozta: a fő kérdés az, hogy Németországot ne fegyverezzék fel újra és ne vonják be katonai csoportosulásokba. Mint megállapította, károson befoly.ásolia az erre ^onaUjg?:? H Azzal azonban, hogy az egye sített Németország tagja lenne e szövetségnek, továbbá az a tény, hogy fel lenne fegyverezve, semmi esetre sem jelenthetné a biztonság zálogát. Molotov ezután feltette a kérdést: mi lesz, ha az újrafelfegyverzett Németország szétszakít minden szerződést és kötelezettséget és támadópolitikát kezd? Mi lesz akkora Szovjetunió és más európai országok biztonságának szavatolásával? Erre a fontos kérdésre a nyugati javaslatok nem adnak választ. Az ülés további részében a nyugati külügyminiszterek nem tettek észrevételt a Molotov által előterjesztett javaslatra, amely össznémet Tanács megalakítását javasolja. Erre — mint a nyugati külügyminiszterek kijelentették — a legkö. ezfzetebfri ütésen kerül sor. m W^'V&jtoK London (MTI). A londoni rádió jelentette, hogy az angol alsóház szerdán este elfogadta a kormány javaslatát a brit fegyveres erők fokozatos létszámcsökkentésérőL A javaslat szerint 1958 tavaszáig 100 000 fővel korlátozzák a hadserea létszámát. Az alsóház elvetette a munkáspárti ellenzék módosító javaslatát, amely sajnálatát fejezi ki afölött, hogy a katonai szolgálati időt nem csökkentik. » Genf (TASZSZ). V. M. Molotov, a négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten résztvevő szovjet küldöttség vezetője november 2-án fogadást adott H. Macmilíannek, az angol küldöttség vezetőjének tiszteletére, • Ben Gurion, Izrael új miniszterelnöke szerdáin átvette Mose Sarettöl a korrrrányelnöki tisztséget. Ez alkalommal mondott beszédében többek között kijelentette, hogy hajlandó találkozni az egyip* tonii miniszterelnökkel és más arab vezetőkkel és tárgyalni velük a közép-keleti viszály békés rendezéséről, minden előzetes feltétel-nélkuli találkozó keretében. * Moszkva (TASZSZ). U Nu, a Burmai Unió miniszterelnöke és Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön este a Kremlben közös nyilatkozatot irt alá. A nyilatkozat aláírásánál jelen voltak a szovjet kormány és a kommunista párt vezetői. • Stockholm (MTI). Az AFP jelentése szerint a fizikai Nobel-díjat W. E. Lamb és P. Kusch amerikai profeszszornak ítélték oda. Lamb professzor a kaliforniai Standford-cgyetem, Kusch pedig a New York-i Columbia-egyetem tanára. Az 1955. évi kémiai Nobeli díjat Vincent du Vigneaud, a cornelli egyetem (Egyesült Államok) professzora kapta. * James C. Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára kijelentette, hogy Eisenhower november 11-én elhagyja a denveri kórházat és Washingtonba utazik. A végső döntést azonban csak a hét végén történő alaposabb orvosi vizsgálat után hozaák mee. (A „Marxizmus-leninizmus alapjai" tanfolyam hallgatói az elmdit hetekben először találkoztak oiyan alapfogalmakkal, amelyeknek megértése nem könnyű dolog. Viszont ezek az alapfogalmak egész tanulmányaikban végigkísérik. E cikkben segítséget akarunk nyújtani a tanfolyam hallgatóinak, hogy ezeket az alapfogalmakat jobban megértsék.) A liiozctusokigen sokat vitatkoztak arról, hogy mitől függ a társadalom fejlődése, mi az, ami meghatározza a társadalom fejlődését? A történelmi materializmus az anyagi javaik termelésének módjában látja azt a döntő tényezőt, amelytől a társadalom fejlődése függ. Ha nincs termelés, nincs társadalbm sem. A termelés megszűnése a társadalom pusztulását eredményezné. Az anyagi javak termelésének módja határozza meg az egész társadalom arculatát, eszméit és intézményeit. Felmerül az a kérdés, hogy mi a termelési mód? A termelési módnak két összefüggő oldala van; termelőerők és termelési viszonyok, amelyeket nem lehet elválasztani egymástól. A termelőerők fogalmába tartoznak a munkaeszközök (gépek, szerszámok) és az ember a termelésben kialakult ügyességével és tapasztalatával. A termelőerők a termelésnek egyik oldalát fejezik ki, mégpedig azt az oldalát, amely az emberek és a természet között alakult ki a termelés során. A termelőerők fejlettsége mutatja az ember hatalmát a természet felett, vagyis azt, hogy mennyire hajtotta az ember uralma alá a természetet. Nem lehet a termelőerők fogalmába sorolni a munka tárgyait, mert a természet adta munkatárgyak, amelyeket az ember a termelés folyamán felhasznál, csak természet adta feltételei a termelésnek, elemei a termelés passzív alapját képező földrajzi környezetnek. S így nem tartozhatnak a termelőerők fogalmába, amely végsősoron a társadalom fejlődésének meghatározója. Nem tartoznak a termelőérőkhöz azok a munkatárgyak sem, amelyeket előzőleg valamilyen munka már -átszűrt*, s ezért nyersanyagnak hívjuk ezeket. A nyersanyag a munkafolyamatban passzív szerepet játszik, és éppen ezért helytelen a termelőerők fogalmába sorolni. A termelő erők a termelés egyik oldalát, a technikai oldalát, az ember és a természet viszonyát fejezik ki. De az emberek a termelésben nemcsak a természettel lépnek szoros kapcsolatba, hanem egymással is. Az emberek nem termelhetnek egymástól elszigetelten. Tehát a termelésben az embereknek viszonyba kell lépniük a természeten kívül embertársaikkal is. Termelési viszonyoknak azokat az viszonyokat nevezzük, amelyek az ember és ember között alakulnak ki a társadalmi termelés folyamatában. Ezek a termelési viszonyok alkotják a termeilés második oldalát, mégpedig a termelés társadalmi oldalát. Sztálin elvtárs termelési viszonyoknak három elemét különbözteti meg: 1. a termelési eszközök tulajdonformái, 2. a különböző társadalmi csoportok, ebből következő helyzete a termelésben és e csoportok kölcsönös viszonya, tevékenységüknek kölcsönös kicserélése, 3. a termékek elosztásának teljes mértékben az előbbiektől függő formái. Vizsgáljuk meg a termelési viszonyoknak ezeket az oldalait. 1. A termelési eszközök tulajdonformái alkotjákíAvalamely társadalom teMelési viszonyainak az alapján Maga a tulajdon egyrészt anyagi javaknak, elsősorban termelési eszközöknek az elsajátítása, az ember által és erényiben a tulajdon ember és dolgok közötti-viszony. Másrészt az emberek között enmusban viszont a kommunista pártok tudatos gazdaságpolitikájával oldják meg ezeket. 3. A termelési viszonyok hosszabb ideig nem maradhatnak el a termelőerők mögött, mert akkor összeütköznek. Ha a lemaradás hosszabb ideig tart, akkor ,ez a termelőerők pusztulásához, az újratermelés zavarihoz vezet. 4. A termelőerők fejlődésé maga után vonja a termelési viszonyok megváltozását. Ebből azonban, nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a termelési viszonyoknak nincs semmiféle szerepük a féjlődésben, hogy ezek a termelőerőktőkés magántulajdonban ]"ek csak passzív függvényei. A vannak, akkor a termelésben termelési viszonyoknak aktív nek alapján kialakuló tulajdonviszonyok. Ennyiben a tulajdon emberek közötti viszony. Az a megállapítás, hogy a kapitalizmusban a gyár a tőkés tulajdonéiban van, egyrészt azt jelenti, hogy a tőkések tetszésük szerint rendelkeznek a gyárakkal (emberek és dolgok közötti viszony), másrészt azt, hogy mások ebből a tulajdonból ki vannak zárva, ez emberek közötti viszonyt fejez ki. Éppen az utóbbi oldal, vagyis az emberek közötti viszony, a tulajdonviszony alkotja a tulajdon lényegét. 2. Ha a termelési eszközök két osztály: a munkásosztály és a tőkéseit viszonyálból tevődik össze a tőkés termelési viszony. A tőkés termelési viszony alárendelésen alapuló termelési viszony, vagyis a tőkések a termelési eszközök magántulajdonán keresztül a munkásosztályt kizsákmányolják. A munkásosztály gazdasági harca befolyásolja ugyan a i munkásosztály helyzetét, de ' ez a lényegen nem változtathat. A munkás a tőkés függvénye marad mindaddig, amíg a termelési eszközök a szerepük van. Az új termelési viszonyok kialakulásával megteremtődik a teljes összhang a termelőerők és a termelési viszonyok között. Ekkor az új termelési viszonyok' fő előrelendítöi a termelőerők fejlődésének. A termelési viszonyok azonban a termelőerők fejlődésével ellentétbe kerülnek a termelőerők jellegével és mint régi termelési viszonyok fékezőivé válnak a termelőerők fejlődésének. A termelési viszonyoknak aktív szerepe van, da mozgásuk dialektikus. A kapitalizmus haladó szatőkés tulajdonában vannak. ,, , . „ 3. A tulajdonformáik f'i faszába na termelőerők^ terfügg a termelésben előállított javak elosztása is. Azt a mennyiségi viszonyt, amelyben az egyes társadalmi csoportok részesednek a társadalmi javák elosztásában, elosztási viszonynak nevezzük. A kapitalizmusban a termelőeszközök magántulajdona a tőkések számára munkanélküli jövedelmet, fényűző életet biztosít, míg a dolgozók munkabérét a létminimumra csökkentik. A termelési viszonyok fogalma tehát, nemcsak közvetlen a termelésben kialakult emberek közötti viszonyokra szorítkozik, hanem magábanfoglalja az elosztás viszonyait is. A termelési viszonyok a gazdasági viszonyok összességét jelentik. A termelési méd nemcsak a társadalom arculatát, eszméit határozza meg, hanem egyszersmindervkor tőle függ a társadalom átalakulása és fejlődése is. Ha a termelési mód megváltozik, akkor ez maga után vonja az egész társadalmi rend megváltozását. Felmerül a kérdés, mi az, ami a termelési mód megváltozását meghatározza? Ezt a fejlődést a termelés két oldalának; a termelőerőik és termelési viszonyok közötti kölcsönös kapcsolattal magyarázhatjuk meg. Ez a kapcsolat a termelőerők és termelési viszonyok feltétlen összhangjának gazdasági törvényét fejezi ki. Éppen ezért e gazdasági törvény követelményeit kell megvizsgálni ahhoz, hogy meg tudjuk magyarázni a termelési mód fejlődését. Mit jelent a termelőerők és termelési viszonyok közötti feltétlen összhang törvénye? 1. A termelőerőknek meghatározó szerepük van a termelési módon belül. A termelési viszonyok jellegét a termelőerők határozzák meg. Az emberek nem választhatják meg tetszésük szerint a termelési viszonyaikat, hanem csak olyan viszonyodat teremthetnek, amelyek megfelelnek a termelőerők jellegének. 2; A termelőerők a fejlődés legmozgékonyabb elemeit képezik, előbb változnak a termelőerők és ennek következtében változnak a termelési viszonyok. Éppen ezért a termelési viszonyok egy bizonyos fokig elmaradnak a termelőerők fejlődése mögött, s ebből következik az ellentmondás a termelőerők és termelőviszonyok kömelési viszonyok összhangban voltak, és éppen ezzel magyarázható a termelőerők gyors fejlődése. A kapitalizmus fejlődésével azonban a termelési viszonyok és termelőerők kőzött ellentét jön létre. A termelőerők társadalmi jellegűvé váltak, a tulajdon, a kisajátítás pedig továbbra is egyéni, tőkés jellegű marad. Ez pedig ellentmond a termelőerők jellegének, A termelési folyamat társadalmi jellege a termelőeszközök és a munkatermékek társadalmi tulajdonát követeli meg. A kapitalizmusnak ez az alapvető ellentmondása időszakonként jelentkező túltermelési válságokban jut kifejezésre, amelyek a termelőerők és a létrehozott termék pusztulására, tömeges munkanélküliségre vezetnek. Marx és Engels megállapították, hogy a kapitalizmus megsemmisítésének és a szocializmus megteremtésének szükségessége éppen abból következik, hogy a termelési eszközök magántulajdonán alapuló tőkés termelési viszonyok összeütközésbe kerültek a kapitalizmus viszonyai között kifejlődött termelőerők társadalmi jellegével. Az összeütközés csak a szocialista forradalom útján oldható meg. Ennek eredményeképpen — mint Engels írja — az „Anti-Dühring"-jében, „A termelés, elsajátítás és a csere módja összhangba kerül a termelési eszközök társadalmi jellegével". A szocializmusban is társadalmi erőre van szükség, a termelőerők és termelési viszonyok közötti ellentmondás megoldásához. Ez az erő a munkás-paraszt szövetség. A termelőerők és a termelési viszonyok közötti összhangot a szocializmusban sem lehet abszolútnak elképzelni. A termelési viszonyok bizonyos mértékig mindjg elmaradnak a termelőerők fejlődésétől, de ez az összhang mégis teljesnek mondható, mert a meglévő ellentmondások a szocializmusban nem vezetnek konfliktushoz. Az ellentmondások megszüntetésének nincsenek osztálykorlátai, minden dolgozónak érdeke az ellentmondások megszüntetése. A Szovjetunióban az Októberi Forradalommal megszűnt a termelőeszközök magántulajdona, s ezzel új termelési viszonyok' alakultak ki, amelyek teljes összhangban vannak a termelőerők jellegével. A népi demokráciákban Is folyik ez az átalakulás. Az iparban már megvan a termelési viszonyok és termelőerők között az összhang. A mezőgazdaságban pezött. Ez az ellentmondás osz-.dig fokozatosan következik bc. tálytársadalmakban forradalom I Qani Mihály útján oldódik meg, a szocializ-I tanársegéd