Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-30 / 281. szám

Víifc PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! VIIMAGYA AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁG A N AKLAPJA XI. évfolyam, 281. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1955. november 30. MAI SZAMUNKBÓL: LAPZARTAKOR JELENTIK: LESZAVAZTAK A FRANCIA KORMÁNYT (2. oldal) GYORSLISTA AZ ELSŐ BÉKEKÖLCSÖN KILENCEDIK SORSOLÁSÁRÓL (2. oldal) r A megöregedett tartozások rendezéséért (Cs. J.) Egy jó hónap múlva ránkköszönt az újesztendő, második ötéves tervünk első esztendeje. Népünk, hős munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk győzelmeinek újabb sorozata veszi kezdetét. Nemcsak új üzemek, lakások ezrei épülnek majd, de újabb nagyarányú fejlődés indul meg mezőgazdaságunk szocialista építésében is. A szegedi járásban is van még község — ahova az első ötéves terv nem juttathatott villanyfényt. A szemet rontó, pislákoló petróleumlámpák helyett villany világít. A nehéz paraszti munkák végzését is méginkább a gépek veszik át. Második ötéves tervünk megkezdéséért, tökéletes előkészítéséért egész dolgozó népünk nagy áldozatokat hoz. Üzemeink dolgozói fáradhatatlanul' harcolnak a negyedik negyedévi tervek túlteljesítéséért, az évközben történt, lemaradások behozásáért. A munkások és parasztok baráti szövetségének szakadatlan erősítése azt kívánja, hogy ebből a hősies küzdelemből dolgozó parasztságunk is méltóan vegye ki részét. Városunk! és a szegedi járás dolgozó parasztsága mivel köszöntheti legjobban nemzeti fejlődésünk újabb állomását, ha nem azzal, hogy most az óesztendő befejezése előtt minden dolgozó paraszt rendezi államunk iránti tartozásait, kifizeti az utolsó negyedévi adóját, egyenlíti beadási kötelezettségeit; — tiszta lappal kezdi az újesztendő! Nem kis feladat ez. Erről azok a számok tanúskodnak legjobban, melyek azt mutatják, járásunk mennyire el van maradva a sertésbeadási kötelezettség, a burgonya-, a napraforgó", a tej-, a tojás- és baromfibeadási tervek teljesítésével. Hízottsertésből nem kevesebb, mint ötezer mázsa adóssága van a járásnak. Olyan adósság ez, melynek jó része visszanyúlik az 1954-es, sőt még az 1953-as esztendőre is. E megöregedett tartozások miatt kell most Szegeden nagyon sok munkásasszonynak néha sorbaállni a húsüzletek, mészárszékek ajtaja előtt. Sokan kérdezik: hogyan lehetséges, hogy közellátásunk még mindig nem tud kellő mennyiségű húst és zsírt juttatni a dolgozók asztalára, hiszen számszerű adatok bizonyítják, hogy ebben az országban talán még sohasem volt annyi sertés, mint amenynyi most van. A kérdésre a felelet: csak a szegedi járásban mintegy tízezer egyéni gazda tartozik még kisebb, nagyobb tételekkel az államnak. Közöttük sokan vannak olyanok — mert nem követelték meg tőlük —, akik tavaly, sőt azelőtt 6em tettek eleget sertés- és egyéb beadási kötelezettségeiknek. Ha a múlt évi tartozásokat leszámítjuk, az idei hátralék — ami lényegében nem sok — összesen csak 1824 mázsa hízottsertés lenne. A régi adósságokat most az idei tartozásokkal együtt sokkal, de sokkal nehezebb rendezni. De rendezni kell, mert szocialista építésünk, népjólétünk és az állampolgári fegyelem így kívánja. Azért, hogy ma még időközönkint hús- és zsírellátási zavaraink vannak, a szegedi járás hátralékos gazdái is egyenként felelősek. Községi tanácsaink együtt a falvak lakosságával indítsanak most harcot azért, hogy az év hátralévő egy hónapja alatt minden állami tartozást, begyűjtésből eredő adósságot rendezzenek. Nagy és alapos népnevelő-munkára van szükség. Minden községben olyan légkört kell teremteni, amelyben a beadási kötelezettségét hanyagoló gazda rádöbbenhet saját felelősségére, mulasztásaiinak súlyosságéra. Nincs okunk panaszra, hisz az idén mindenből rekordtermés volt. Termett sok kukoricánk, hízónk is sokkal több, mint tavaly ilyenkor, vagy azelőtt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szegedi járás községéi egyetlen nap alatt, hétfőn, 311 darab sertést tudtak begyűjteni az adósság törlesztésére. Ha a sertésbegyűjtés most kezdődött új iramát továbbra is képesek leszünk mindenütt megtartani, bármily nagy is tartozásunk, még az év vége előtt rendezhetjük azt. Rendkívül lassan halad a napraforgó begyűjtése is. Járásunk közel 90 vagon napraforgóval tartozik. Sokan, ha a felsőbb szervek a napraforgó begyűjtésének meggyorsításét szorgalmazzák:, azzal felelnek; későn ért be a termés, azért van a lemaradás. Közönséges önámítás ez. Tény az. hogy Kübekháza környékén alacsony fekvésű, kötött talajok vannak, ahol a napraforgó beérése késett. Mégis a kübekházi dolgozó parasztok a napraforgó begyűjtésével már 89.9 százaléknál, a forráskútíaík, akik magas, homokos területen dolgoznak, 14.4 százaléknál tartanak. Pusztamérgesnek, ha a földek adottságát tekintik, elsőnek kellene lenni a napraforgóbegyüjtésben, mégis szégyenteljesen utolsó 11.1 százalékkal. A községi begyűjtési hivatalok munkájához nyújtsanak az eddiginél jóval nagyobb segítséget a tanácsok. A kisteleki tanács vezetői azt mondják: majd segítünk a begyűjtésnek, ha tudunk. Nagyon sovány vígasz ez. Mint sokan mások, a kisteleki elvtársak is elfelejtik, hogy a begyűjtés nem egyszerűen adminisztrációs munka, hanem kemény osztályharc is. Emiatt van az, hogy csak egyedül a sertésbegyűjtési hátralékból jóval több, mint ezer mázsa kuláktartozás. Csak a bordányi kulákok 122 mázsával tartoznak. Nagyszerű terveink megvalósításáért folytatott harcunkban nincs helye az opportunizmusnak. A begyűjtési hátralékunk rendezését népünk érdekei kívánják és ez legyen szent mindenki előtt. Szép eredménnyel zárják az esztendőt a szegedi járás termelőszövetkezetei AZ ALGYŐI Oj ÉLET TSZ éveken keresztül a szegedi járás egyik leggyengébb termelőszövetkezete volt. Rengeteg állami hitel és egyéb tartozás szaporodott a tsz-tagság nyakára, de most ezeket is — amivel hátralékban voltak és ami már esedékessé vált — kifizették, s még így is 28 forint 86 fillér értékű termény és készpénz jutott munkaegységenkint. A szövetkezet vezetősége a zárszámadási munkák befejezése után vette észre, hogy egy kis hiba csúszott a számításba. Megfeledkeztek arról. hogy a tagságnak a rizstermelés után még 15 mázsa 90 kiló hántolt rizs jár a Terményforgalmi Vállalattól. Ezt a 15 mázsa 90 kiló rizst most ugyancsak szétosztják A szegedi járás termelőszövetkezetei közül már az elmúlt években is sokan értek el kimagasló eredményeket, de sokan vannak olyanok is, akik a közbejött sokféle baj, nehézség, nagyarányú szövetkezeti beruházás miatt az év végén igen keveset oszthattak a teljesített munkaegységekre. Az idén csaknem kivétel nélkül mindenütt gazdag jövedelmet, nagy hasznot mutat most az évvégi zárszámadás. a végzett munkaegységek arányában a tagok között s ha ennek értékét hozzáadjuk a 28 forint 86 füléihez, az egy munkaegységre eső jövedelem itt is meghaladja a 30 forintot. * A CSORVAI FELSZABADULÁS Termelőszövetkezet vezetősége ls elkészült már a zárszámadással. Itt sokkal jör vedelmezőbb Volt az idei esztendő. mint a múlt év. Csak az állami felvásárlási áron számított termények értélte, ami egy munkaegységre jut. 34 forint 60 fillér. Ebihez még hozzájön 5 forint 66 fillér készpénz 6 így kiderül, hogy Egy mórahalmi család havi jövedelme: közel 7000 forint A mórahalmi Vörös Október Termelőszövetkezetben eredményes esztendőről adott számot a zárszámadás. Egy munkaegységre 58.90 forint érték jutott, s ezzel a megye legjövedelmezőbb termelőszövetkezetei közé számít a Vörös Október. Ebben a tsz-ben mutatkozik meg példásan, hogy évről évre növekedik a munkaegységeit értéke, amely a szorgos munkának, a gazdaság fejlesztésének eredménye. 1953-ban 17.34 forint, 1954-ben 25 forint, 1955-ben pedig 58.90 forint érték jutott egy munkaegységre. A közös gazdaságban szorgalmasan dolgozó tsz-tagok megtalálták számításukat, jobban, mint bármelyik mórahalmi jól gazdálkodó egyéni paraszt. De ezt bizonyítsuk számokkal: Tari István feleségével dolgozott egész éven át a tsz-ben, néha-néha kisleánya is segített teheneket legeltetni ós más könynyebb munkában. A most befejeződött gazdasági évben hárman 1425 munkaegységet szereztek, amely után 83.932 forint értékű természetbeni és készpénzben: jövedelem jutott. Ez havi 6990 forint jövedelemnek felel meg, de ekkor még nem számítottuk a háztáji gazdálkodásból eredő jövedelmet. Az idősebbek és a fiatalok egyaránt szépen boldogulnak a tsz-ben. Breczka István már hatvan év körül van, de az elmúlt gazdasági évben 280 munkaegységet teljesített, ami után 16.690 forint, azaz havi 1380 forint jövedelmet kapott a háztáji gazdaságból eredő bevételén kívül. Szelei Antalné fiatalasszony viszont 298 munkaegysége után még nagyobb jövedelmet. A szorgalom tehát igazán- csak a termelőszövetkezetben terem bőségesen gyümölcsöt ... minden megdolgozott munkaegységre a háztáji gazdaságok hasznán felül 40 forint 26 fillér jut. » A CSORVAI HALADÁS TSZ az idén jövedelmezőség szempontjából kissé még elmaradt a Felszabadulás TSZ mögött, de azért itt is az előző esztendőhöz képest szép eredményről adnak számot. Állami áron számítva 19 forint 50 fillér értékű terményt osztanak egységenként és 4 forint 69 fillér készpénzt. Ha a termények értékét napi piaci áron számolnánk, bizony a csorvai Haladás TSZ tagjainak esetében is kiderülne. hogy egy munkaegység nem 24 forint 19 fillér, hanem a duplája. A dóci VSrSs Csillog TSZ-nek már 25 tagja van A dóci Vörös Csilláé Termelőszövetkezet mostanában gyakran szerepel az újság hasábjain. Pedig nincs még neki nagy múltja, mindössze pár hónappal ezelőtt alakult, első közös munkája után a kezdeti példamutatás kilenc dolgozó parasztot ragadott magával, akik azóta már valamennyien teljes földterületükkel beléptek a közösbe Most ismét újabb hat dóci egyéni gazdának adnak helyet a fiatal közösségben s ezzel a szövetkezet tagjainak száma eléri a 25-öt. Ez a létszám pontosan a másfélszerese annak a számnak, melylyel jó két hónappal ezelőtt megkezdték az új életet. A centiméterekből lesznek a méterek Anyagtakarékosság a Ruhagyár laboratóriumában Polesz József tervező munka közben, Polesz elvtárs a Szegedi Ruhagyárban hosszú asztal fölé hajol. Gondolkodik, hogyan lehetne minél jobban elhelyezni az anyagon a sablont. Cserélgeti őket. Ügy tűnik, mintha sakkozna. Végre aztán sikerül úgy elhelyezni a mintát, hogy a lehető legkevesebb anyag marad ki. Mert Polesz elvtárs is kísérletező, azt kutatja, hogyan lehet leggazdaságosabban szalbni. Eddig varrás-áthelyezéseket nemigen használtak a laboratóriumban. Polesz elvtárs és egy-két társa vezette be a varrás-áthelyezéseket. Ez azt jelenti, hogy a formáját nem változtatják meg az öltönynek, de ezzel az eljárással jobban kihasználják az anyagot, kevesebb lesz a belső hulladék. — A napokban két rajzon 16 centimétert takarítottam meg — mondja Polesz elvtárs, egy pillanatra félbehagyva a munkáját. — Persze ez nem 16 centimétert jelent, hanem anynyiszor 8-at, ahány anyaglapot a tervezett rajz alá tesznek a szabászok — szól bele a beszélgetésbe Király László elvtárs, főszériázó. — Igen, ha ötven lapot tesznek a rajz alá, akkor 400 centiméter, vagyis négy méter a megtakarítás egy rajz után — magyarázza Polesz elvtárs —. Most egy kétrészes munkaruha tervezésén dolgozom — mutat az asztalra —. Bizony törni kell a fejem, hogy a legjobban helyezzem el a sablonokat és így minél nagyobb legyen az anyag kihasználása. A hatalmas teremben füttyszó hangzik fel. Valaki rágyújt egy nótára. Persze, csak halkan, hogy másokat ne zavarjon. Így füttyszóval jobban megy a munka• Ott a fal mellett egy hoszszú asztal mellett Dékány Imre tervező dolgozik. Azt vizsgálja, milyen fajta anyagon lehet legjobban elhelyezni a sablonokat. Most kísérletezik a zseb felfektetésén, ugyanazon szélességű anyagon. A laboratóriumhoz tartozik a szériázó és sablonelőkészítő üzemrész is. Itt a Budapestről leküldött sablont sokszorosítják. Király László elvtárs is itt dolgozik most egy fontos munkadarabon. Sablont készít egy próbagyártás cikkhez. Ugyancsak itt tanul most Márkus Judit is, aki az elmúlt évben végezte el a Textilipari Technikumot. A múlt évben négyen kerültek a végzett tanulók közül a Szegedi Ruhagyárba dolgozni. Az üzem vezetőségének az a véleménye, hogy becsületesen kiveszik részüket a termelésből és mindenütt jól megállják a helyüket. A Szegedi Ruhagyárban úgy véliik: a laboratóriuma lelke az üzemnek. Itt kísérleteznek az anyagtakarékosságon. Tudják, a centikiből lesznek a méterek. Szép eredményt értek el a Szegedi Ruhagyár laboratóriumának dolgozói. Az értékelés azt mutatja, hogy a negyedik negyedév első hónapjára eső tervet 107.4 százalékra teljesítették. Körülbelül hétezer forinttal teljesítették túl tervüket. Nem kis része van a saép eredmény elérésében Polesz Józsefnek, Kószó Imrénének, akik a Í

kétrészes munkaruhák kísérletezésénél két és fél, három centiméterrel csökkentették az egy darabra eső anyagmennyiséget. Szeles István és Poor Sándor a MÁV zsávolyöltöny kísérletezésében ért el jelentős eredményt. A laboratóriúm dolgozói csak egy típusnál, az M. Sz. 221. számúnál 9400 forintos anyagtakarékosságot értek el. Természetesen az anyagtakarékosság nem megy a rrpnőségi munka rovására. — Nem is mehet — mondja Polesz elvtárs —, mert mi nem azon dolgozunk, hogy a méretből vegyünk el, hanem igyekszünk az anyagot teljesen felhasználni. B. J. Ax Új-Delhiben rendeseit nemxeíkozi vásár magyar pavilonjának sikere — Nehru indiai miniszterelnök látogatása Most másodszor nyílt alkalma az indiai közönségnek, hogy nemzetközi vásáron megismerkedjék a magyar ipar termékeivel. A múlt hónap végén kezdődött újdelhi nemzetközi vásár 25 külföldi kiállítója között ott van a Magyar Kereskedelmi Kamara is. • A vásár megnyitásának napján Bíró Ferenc, a kohóés gépipari miniszter első helyettese, a magyar küldöttség vezetője társaságában Nehru miniszterelnök is meglátogatta a magyar pavilont. Bejelentette látogatását az Indiában tartózkodó szovjet kormányküldöttség is. A kiállítás rendezőitől érkezett hírek beszámolnak arról. hogy a magyar kiállítási csarnokot állandóan nagy tömegek keresik fel.