Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-02 / 232. szám

Vasárnap, 1955. október 2. 0ELMRQYPR0RSZ8SG Pá r t éIe t (I pártcsojiorfok ételéből szerzett tapasztalaié t a márciusi határozat u an Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata kimondja, hogy minden kommunista példásan és éberen dolgozzék azon a helyen, amelyet a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép kijelölt számára. A megyei párt-végrehajtóbizottság párt- és tömegszervezeti osztálya a márciusi határozat szellemében tizenegy pártcsoportban vizsgálta meg alaposan: a kommunisták hogyan veszik ki részüket a pártmunkából, milyen a viszonyuk a pártihoz, a márciusi határozat végrehajtásában ki hogyan állta meg a helyét. A pártcsoportokban mindenütt tapasztalható volt a lelkesedés. A párttagok örültek annak, hogy a Központi Vezetőség felismerte a jobboldali elhajlást és véget vetett az opportunista nézeteknek. amelyek bizonyos tespedést idéztek elő a pártban. Hiba azonban, hogy elég <nlt párttag eaak helyeali a Központi Vezetőség hatázatát, de végrehajtásában nem vesz részt. Ez annak tudható be, hogy az alapszervezeték és a felső pártszervezet vezetősége részéről mulasztás történt: nem nevelték megfelelően az elvtársakat. Sok helyen a vezető elvtársak könnyen lemondanak arról, hogy alapos gonddal foglalkozzanak a párttagsággal. Ezért fogadta idegenkedve több pártvezető a pártcsoportok összehívását és kételkedett abban, hogy a párttagok mindegyikét be lehet vonni a pártmunkába. Különösen lehetetlennek tartották ezt a leggyengébben működő pártcsoportoknál. A nehézségek ellenére azonban mindenütt sikerült a pártcsoportok tagjainak összehívása. Megdőlt a kételkedők jóslata is. mivel a beszélgetések eredményeként a párttagok valamennyien vállalták a pártmunkát. Egy-egy pártcsoport megbeszélésen a Szervezeti Szabályzat alapján nézték meg minden egyes elvtárs munkáját. A megkérdezettek szívesen adtak választ tagdíjfizetésükről, a taggyűléseken és a pártoktatásban való részvételükről, a pártsajtó olvasásáról, az ifjúság neveléséről, a párthatározatok ismeretéről és végrehajtásáról. Számos példa mutatta: lelkiismeretfurdalást éreztek az elvtársak, mert több esetben megfeledkeztek kötelességükről. Kommunista becsületességgel eltamertéh hibájukat és vállalták, hogy a jövőben lelkiismeretesebben elvégzik a rájuk váró feladatokat. Kisteleken Buknics elvtárs őszinte önbírálatot gyakorolt, miután ismertették vele, hogy csupán a tagdíjat fizeti, de ezen kívül semmi munkát nem végez a pártban. Buknics elvtárs azt mondotta: „Hibát követtem el, mert lett volna időm többet törődni a pártmunikával éppen úgy, mint Budapesten tettem. De ott gondoskodtak a vezető elvtársak arról, hogy állandóan legyen pártmegbízatásom, sőt annak elvégzését is ellenőrizték. Kisteleken eddig megelégedtek az elvtársak a tagdíjfizetéssel és a pártmunkában csupán kényelmességből nem vettem részt." Éles viták bontakoztak ki a pártcsoport megbeszéléseken. különösen, amikor személy szerint bírálták a mulasztókat. De nemcsak a megyei párt- és tömegszervezeti osztálya bírálta a párttagokat a pártmunka elhanyagolásáért. hanem a pártcsoportok tagjai is axemély axerint bírálták a felsőbb szervek vezetőit. A bírálat és önbírálat ilyen alkalmazása megfelel a Központi Vezetőség márciusi ha- 1 tározata 4. pontjának, amely | a következőket mondja: „A pártmunka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig — legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bírálat és önbírálat, különösen pedig hiányosságaink alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenkezőleg, mindig fennáll az önelégültség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye Semmi körülmények között; sem szabad félni az elvi pártszerű bírálattól. Az ilyen bírálat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, még jobban erősíti a párt egységét". Voltak olyan pártcsoportok is, ahol egyes elvtársaknál hiányzott a párt iránti hűség és odaadás — éppen a pártmunka fogyatékossága miatt. Szőregen Csikós elvtársnő — hasonlóan a máiemlített Buknics elvtárshoz — rendszeresen fizeti ugyan a tagdíját, de már valósággal elszakadt a párttól. A különbség annyi, hogy Csikós elvtársnő nem is érzett magában lelkiismeretfurdalást emiatt, pedig a pártcsoport tagjai a szemébe mondták: amikor a felszabadulás után nehéz viszonyok között élt és a szőregi kommunisták felépítették a házát, akkor rendszeresen el tudott járni a pártba. Jelenleg, amikor gyermekei már felnőttek, férje régen hazajött a fogságból és éppen a párt harcainak eredményeként él jobb körülmények között — elhanyagolja a pártot. Végül azonban Csikós elvtársnőre is hatással volt a pártcsoport bírálata és megígérte: megváltoxlalja eddigi álláaponijá t és tevékenyen résztvesz a pártmunkában. A párttagság passzív magatartásának helyenkint az is okozója, hogy a pártvezetők nem mindenütt foglalkoztak megfelelően a párttagok be jelen lésével. Ennek következtében több kommunista úgy érzi, hogy az ő véleményére nem sok szükség van. Erre is több konkrét példát lehetne felhozni. A szegedi felsővárosi pártszervezet vezetősége egy kerthelyiség ügyében kért segítséget, de a felsőbb pártszervek és a városi tanács sem intézkedett az ügyben. A hibák mellett vannak természetesen jó példák is. A legjobban működő pártcsoportot az újszegedi ken- ; dergyárban találta a megyei j párt-vb. párt- és tömegszervezeti osztálya, ahol a fontcsabb pártépítési munkákba minden párttagot bevontak. A pártbizalmit, Daróczi elvtársnőt »pártcsoport-mamának« nevezik. Ez az elvtársnő lamerl minden párttag életkörülményeit, igyekszik segíteni problémáik megoldásában. A jo munka eredménye, hogy ebben a pártcsoportban mindenki végez valamilyen pártmunkát. Ezek a példák azt mutatják, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata már eddig is nagy változásokat hozott a politikai, a gazdasági, az ideológiai és a kulturális élet minden területén. Az elért eredményeknél azonban jóval többet lehet elérni, mert sok kihasznála*lan erő van pártszervezeteinkben. A pártcsoportoktoan szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pártszervezetekben elevenebb életet lehet teremteni, ha a vezetőségi tagok, és a felsőbb pártszervek vezetői szorosabb kapcsolatot teremtenek a párttagokkal, ha az őszinte, a pártszerű, a kommunista bírálatot bátran alkalmazzák egymással szemben. Ne sajnálják egyes párt-, állami és gazdasági vezetőik idejüket, hanem többet foglnlkoxxnnnk a pártcaopartokkal, mert ezzel saját munkájukat is nagyban elősegítik. Ha nem felejtették volna egyes vezető elvtársak azt az igazságot, hogy a párttagság nélkül nem lehet eredményes munkát végezni, akkor már több eredményt ériünk volna el a munka termelékenységének növelésében és a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. A szocializmus építésének irányításához nem akármilyen káderekre, hanem kommunista jellemű, harcos, képzett káderekre van szükség, akik forrón szeretik hazájukat, hűségesek a dolgozó néphez és népünk boldogulása érdekében bármilyen nehézségeket legyőznek. Ezt pedig minden vezető elvtárs csak a párttagok segítségével érheti el. Éppen azért ne sajnálják azt az időt, amit a pártcsoportmunka megjavítására fordítanak, mert így nagyobb eredményeket tudnak elérni a Központi Vezetőség márciusi határozatának megvalósításában. A szántási szerződésekről Az utóbbi héten a szegedi határban is meggyorsult az őszi termények, elsősorban a kukorica betakarításának munkája. Ennek az előrehaladásnak eredményeként most már van lehetőség arra, hogy az őszi vetésekkel is nagyobb ütemben haladhassunk előre. A felszabadult földeken sürgősen meg kell kezdeni az őszi mély- és vetőszántás munkáját. Nem engedhetjük, hogy gépállomásaink traktorai kihasználatlanul álljanak akárcsak egy órát is. Ebből kétszeres kára származna a dolgozó parasztoknak. Egyrészt a kései vetések nem bírják úgy a kedvezőtlen téli időjárást, rosszul telelnek át, emiatt lényegesen kevesebb termést adnak, mint a koraiak. Másodszor pedig az időközben felgyülemlett munka miatt nem biztos, hogy a gépállomások teljesíteni tudják majd a szántási szerződéseket, s a dolgozó parasztok jelentős része lófogattal lesz majd kénytelen szántatni, s elesnek a gépi munkával járó előnyöktől. Gépállomásaink a 20 centiméteres mélységű vetőszántást holdankint mindössze 106 forintért, 22 centiméter mélységű szántást 120, a 25 centimétereset 134 és a 30 centimétereset összesen csak 148 forintért végzik holdankint, míg a lófogattal rendelkező egyéni parasztok jelenleg is 250—280 forintért szántanak holdanként, s korántsem tudnak olyan jó munkát végezni, mint a traktorok. A kerületi tanácsok mezőgazdasági osztályainál minden szerdai és szombati napon lehet szerződést kötni a gépállomás megbízottjaival. Ne késlekedjünk hát, minél többen használjuk ki az őszi vetéshez, szántáshoz nyújtott nagyjelentőségű állami segítséget. Mit várunH a Magyar Tudományos tSliadsmia régészeti konferenciájától ? Radnóti Aladárnak, a történettudományok sának nyilatkozata — kandidátuA Magyar Tudományos Akadémián október 3-án kezdődő magyar régészeti konferenciával kapcsolatban Radnóti Aladár, a történettudományok kandidátusa, a Történeti Múzeum régészeti osztályának vezetője nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: Az elmúlt 10 évben hazánk szocialista átalakulása során az építkezések gyors üteme sok alkalmat adott a régészetnek, hogy a magyar földben rejlő történeti értékeket fokozott ütemben tárja fel —mondotta többek között. — A magyar régészek ásatásokkal. leletmentésekkei. anyaggyűjtéssel és feldolgozással igyekeztek eredményeket elérni s a felvetett problémákat megoldani. Kutatóink eredményeikről a Magyar Tudományos Akadémián október 3-a és 6-a között rendezett régészeti konferencián számolnak be. Ezek a beszámolók nemcsak a szűkebb szakmai körök, hanem az egész magyar közvélemény érdeklődésére tarthatnak számot. A konferencia legjelentősebb eredményeiről könyvet adnak ki. A külföldi kutatók is bejelentették részvételüket a magyar régészeti konferencián. A vendég professzorok, akadémikusok, előadásokat tartanak majd a konferencia negyedik napján. Október 7-től a konferencia külföldi részvevői felkeresik legjelentősebb régészeti lelőhelyeinket A konferencia legnagyobb eredménye az lenne, ha a közvéleményt véglegesen meggyőznénk arról: a régészeti kutatás alapja a dolgozókkal való szoros együttműködés. Minden dolgozónak kötelessége a földből előkerülő leletek bejelentése, régészeinknek viszont az a feladata, hogy ezeket tudományosan feldolgozzák s a múzeumokban. könyvek és előadások • útján népünk kulturális közkincsévé tegyék. — Októberben a városi TTIT-klub rendszeresen előadásokat, vitaesteket és műsoros összejöveteleket rendez. Az első előadást október 4-én, kedden Román Pál tudományos kutató tartja az atomelmélet egyes aktuális kérdéseiről. A következő október 6-án. csütörtökön lesz, amikor Faludi Béla egyetemi tanár tart előadást. AZJJVEG ELBESZÉLÉS 1932 TEL.E már nagy csikorgó csizmákkal lépked lefele a havasokból. Sikongnak a vadlibák Ürgeszállás felett is. A rozsdás fák ritkuló lombiába belekap a szél, s hullanak a levelek. A föld pihen, álomra készül, s az ember is pihenne és kialudna teméntelen fáradságát, amivel a télirevalót kiverekedte, ha lehetne. Vannak olyanok, kik nem tudják, mi lesz a télen. Ezek a nem ügyes emberek, akik inkább hasonlítanak a lehulló levelekhez, s szívük verése a vadlibák sikongásaihoz. Az efféle embernek van valahol egy kamrája, abban létezik, s hogy mit eszik, mit nem, azt nagy titok fedi. Mert erről nehéz bizonyosat megtudni. Cserepes Péter ilyen ember volt, máskezelába egy ideig, mígnem Nagy Balog Pál gazdára rá nem vallott egy bizonyos régebbi dohányügyben. Cselédember ilyet ne tegyen, mert a faluban kiverik kezéből a kenyeret. Cserepes megtette, mert azért, hogy alig ismerte a világ dolgait, s írni sem tudott, az igazságot szerette. Igaz, hogy ha nem vall, őt viszik be. De ettől fogva csak a baUanyelek faragása maradt az övé, amit eleinte némi napszámos munka tarkított a kisebb gazdák kegyéből- míg tűrték, de egyszer az is abbamaradt. Idős ember már ő, tányér étel, némi pénz, amit a baltanyelek hoznak, elég az élete folytatásához. Szokott ő olykor a városba is vinni nyeleket, ha már a faluban senkinek sem k?ll. De ezek a nyelek már csak az élet zúgójának utolsó cseppjei vol'ak. Szerencse még, hogy asszony nem várta soha otthon, se' gyerek, sem tetteit senki számon nem tartotta. MOST IS FARAG egy baltanyelet, kisbaltába valót, a tanító úrák részére. Ezért éleit kap és ötven fillért. Most ennyi a kisebbik taksa. A nagyobb nyeleké egy egész pengő. De a fát ö adja. Faragja a nyelet és gondolatai egy valami körül keringenek, miként lehetne az ablakba üveget szerkeszteni. Már, mint valahol keríteni. Bajos üveget lopni, nem marad más hátra, mint onnan szerezni, ahol van bőven. Mire megkészül a balta, s próbából nagyot csap a tuskóba, készen is van az elhatározással. Tudja már honnan kerül az üveg. Estig még van idő- Kiszámítja, hogy ép"*pen vacsorára jusson be a tanító úrhoz. Addig is elmódolja, miként szerzi meg az üveget. Sötétség is kell ahhoz. Nehezen alakul ki a végleges módozat az üvegszerzésre, mert Cserepes nemigen ért az effélékhez. Ugyanis eddig még nem próbálta. De a novemberi szelek igen fenegeíik már bereívájukat Cserepes bőrére és megvillogtatják esténként a törött ablakban. Ámbár az is igaz, hogy lehetne papírral is becsinálni (ha volna), de akkor meg nagy a sötétség. Sötétben nem lehet sem baltanyelet faragni, sem egyebet csinálni. Sötétben még a holnapi nap is feketébbnek tűnik fel az álmatlan ember előtt. S jön a tél. Alkotnyatkor megvitte a nyelet, megkapta a tányér bablevest, kenyérrel. Cigarettával is megkínálta a tanító úr. Elment. KINT AZ AKACOK ALATT megállt Cserepes. A sertések most röfögtek haza, mindegyik disznó tudta, melyik az ő háza. No, ő is tudja, ugyan abban éppen a disznó lakik, s most az ember megy egyenesen hozzá. Igaz, kövér volt a kiszemelt gazda, s disznó természete is volt. Cserepes Nagy Balog Pál gazdára gondolt az ákácok alatí és elindult a kertek alá, ahol is a kiszemelt üveg várín. Menés közben meg egyre a kerítésre gondolt, amit át kell lépni. Más az, ha az ember a réten csap egy kis malacnak valót, más az, ha át kell lépni a kerítést. De ha kell az üveg. No meg az idő úgyis csak összetördeli. Neki meg a meleget, meg a fényt hozza meg. Körülkémlelte a környéket. Balog gazda kertjében minden csendes volt. A palatetős házban égett a villany, a gazdasági udvarban csend honolt, bevégezték már a fejést, eteiést, itatást. Csak át kellett bújni egy megtágult palánkon, s húsz métert menni a méheshez, annak egyik oldala mellett volt üveg elég. Még tavalyról kísérletet tett a gazda a melegágyakkal. De unta a babramunkát, a kis faluban meg senki sem akadt, aki kevés pénzért jól érteit volna a kertészkedéshez, hát abbamaradt a melegágy tervezés. De az üvegek ott voltak azóta is, a melleshez rakva, volt ott vagy ötven darab is. Cserepes némi ácsorgás után mégis csak bebújt a meglazult palánkon, s lassan gázolt át a levágott káposzta torzsákon az üveghez. Komótosan kiválasztott egy neki megfelelő méretűt és fel is emelte maga elé, eltartotta úgy méricskélte, vajon nem lesz-e nagy? Mert akkor nem tett semmit, üvegvágója meg nincsen. Persze kisebb se lehet. — Tedd le azt az üveget, te! — mond'a ekkor egy reszelős, zsíros hang, melyről látatlanban is meg lehetett állapítani, hogy gazdája torka szalonnába van ágyazva. A gazda veit, aki igenis látta a bebújást egy mogyorófa bokorból, ahol pálcákat válogatott. Nem izgult ö sem, minek? Csak megismételte parancsát, mert Cserepes szegényember csak oldala mellé eresztette az üveget, de nem lette le. — Azt mondom, tedd le, te — ismételte most már indulatosan Nagy Balog. Cserepes csak most riadt fel, s azt mondta valami egyengető szelídséggel. — Mér tenném le? Éppen megfelel. A GAZDA ÖSSZEHÚZOTT SZEMMEL vizsgálgatta a rongyost, ösmeri jól. Gyerekkora óta. A bigézésben is ő járt elől, a patakban való fürdéskor is lenyomták az efféle Cserepeseket, persze, hogy nagyon is jól ösmeri. Ez volt az ő cselédje. Kedvetlenül nézi az üveget, odaadná, ha kérné, de nem is teszi le. Fene egye meg ezeket a tetveseket, ma egy darab üveget lopnak, holnap egy malacot, holnapután rágyújtják a házat. Mert ilyenek ezek. Összeráncolja még jobban homlokát, s most már parancsolóan mutat a földre. — Dobd le, azt mondom. Tolvajnak álltál be te is? Cserepes megütődik. Ja, persze, tolvajnak, hát igen, ha már ezt az ablaktalanságot így nevezik. Az ellenben eszébe sem jut, hogy kérjen egy táblát, dehogy is kér, nehezebb az, mint bármi a világon. Meg van itt elég. S csak idetették, mint egy eldobott semmii. Még egyéb tétova gondolatai is vannak, de nem sokáig, mert a gazda keményen meglckj és rákiált. — Azt mondom, jószántadból tedd le, le riihes, különben ... Cserepes elejti az üveget, az szegény ripityára szétmegy. Oda az üvegje. Megiáníorodik, elönti a düh. Mindjárt egyenesen a düh, mely olyan, mintha eszlendők ó'.a várt volna egy dugórántásra, s most ez a mellbevágás kilökte volna a dugót. Felkap egy fogásra való üveget, s a táblákat egy suhintással lapjával a gazda arcába vágja. Csörömpöl az üveg a húsos ábrázalon, összevagdalja bőrét, csupa vér, meg ijedise'g az ember. Elbődül. — Jani, Sándor! Akkorát bődül, mint egy elefánt. Két legény fia törtet be az udvarról. Cserepes áll és áll, nem tesz maga menekítésére semmii. Minek? Piszok egy népség ez. A legények rámennek a gyenge Cserepesre, karóval verik, s aztán ki.eszik a palánkon túlra, elcipelik vagy ölvén métert a gyepre, s otthagyják a serlésjárúson. Az egyik közelről megnézi a micsodás embert, s megnyugodva mennek haza, mert ha agyonütötték volna, az már mégis csak baj lett volna. No nem Cserepes miatt, hanem a herce-hurca miatt. Hiszen önvédelem esete forog fenn, világos. A LAZA DESZKÁT beszegezik a palánkon, a gazda bent megmossa arcát, kint a gyepen pedig fekszik Cserepes és nyitott, kihűlt szemmel bámulja az eget. Fenn a csillagok alatt egy elke '. t !Oa sikong, elmaradt valahogy a c-anat 1. Vincze András