Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-20 / 247. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP CSŐ* -RADMEGYEI BIZOTTSAGANAK LAPJA a XI. évfolyam, 247. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. október 20. MAI SZAMUNKBÓL: A SZOVJETUNIÓ JEGYZÉKET INTÉZETT ANGLIA, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS FRANCIAORSZÁG KORMÁNYÁHOZ (2. oldal) MA KEZDŐDIK A SORSOLÁS (4. oldal) A -CSENDES DON- — FILMEN (5. oldal) MI VAN A HALADÁSSAL? (6. oldal) r Adósság nélkül Közeledik az 1955-ös esztendő vége. Arra figyel­meztet ez, hogy az üzemekben késedelem nélkül kö­vetkezetesebb, körültekintőbb munkát kell végezni a negyedik negyedévi és az egész évi terv minden mu­tatójának teljesítéséért, túlszárnyalásáért. Az idei esz­tendő különös jelentőségét az is adja, hogy a jövő évben kezdjük meg második ötéves tervünket. Ehhez megfelelő alapot kell teremteni. S hogy ez meglegyen, azért ma, holnap — mindennap cselekedni kell! Nem szabad, nem lehet az üzemeknek adóssággal hozzákezdeni a második ötéves tervhez. A ruhagyáriak kezdeményezése az évi terv jó teljesítéséért, november 7 méltó megünnepléséért nagy visszhangra talált Sze­ged üzemeiben/ A ruhagyáriak példáját követve szinte valamennyi üzem, vállalat kollektívája meghatározta, hogy a szocialista versenyben milyen eredményeket kí­vánnak elérni a termelékenység növelésében, az ön­költség csökkentésében, az anyagtakarékosságban, a minőség javításában. Általában azt tűzték ki célul, hogy többet érnek el, mint amennyit jóval korábban felajánlottak, csatlakozva a húsz budapesti ipari vál­lalat felhívásához. Vetélkednek a szegedi üzemek azért is, hogy eredményeik alapján kiérdemeljék a Csongrád megyei Párt-végrehajtóbizottság vörös vándorzászla­ját. A párt kitüntető zászlaját — mint ismeretes — az az üzem kapja meg az év végén, amelyik a terv, a vál­lalás végrehajtásában legelői jár. A Ruhagyárból indult el a jelszó: "Adósság nélkül kezdjünk hozzá második ötéves tervünkhöz". Azóta már egy sor üzemben általánossá vált, s a gyakorlat, a munka igazolja, hogy a jelszót tartalommal töltik meg. Az üzemek párt- és szakszervezeteinek, gazdasági vezetőinek, az egész kollektívának olyan munkát kell végezni, hogy teljes egészében megvalósítsuk mindazt, amit az MDP Központi Vezetőségének márciusi határo­zata erre az esztendőre feladatiként megjelölt az ipar számára. Az idén, a múlt évhez képest a szocialista ipar termelését 5.7 százalékkal kell növelni. Az egy főre eső termelést — szabja meg a márciusi határozat — az elmúlt évhez képest 3.9 százalékkal kell emelni, az önköltséget általában 3 százalékkal kell csökkenteni; átalában 2.3 százalékos anyagmegtakarítást kell elérni. A szegedi üzemekben is ennek megvalósításáért születtek meg a szocialista kötelezettségvállalások. En­nek érdekében történt a ruhagyári versenykihívás, s a szegedi üzemek ehhez való csatlakozása. Szeged ipara az 1955-ös év kilenc hónapjában a párt útmutatásával általában szép sikereket ért el, jól előrehaladtunk a márciusi határozat megvalósításában. Szeged minisz­tériumi ipara együttvéve a kilenc hónapra esedékes teljes termelési tervét 102—103 százalék között telje­sítette, Ez is bizonyságul szolgál arra, hogy a gyárak dolgozói tettekkel válaszolnak a márciusi határozatra. Hiba lenne azonban csak a nagyon szép eredmények megállapításánál maradni, s nem beszélni a szegedi üzemekben lévő fogyatékosságokról. Több üzem: a pi­pőgyár, a Kéziszerszámárugyár, a XI. sz. Autójavító elmaradt termelési terve teljesítésében. A harmadik negyedévben nem tett eleget termelési tervének a Textilművek és a Konzervgyár sem. Elismerésre mél­tóan egy sor szegedi üzem — például a Vasöntöde, Kenderfonógyár, Üjszegedi Kender-Lenszövő, Szalá­migyár — túlteljesítette a tervezett termelékenységet. De vannak olyan üzemek is — közülük való a Fale­mezgyár —, amelyek teljes termelési tervüknek ele­get tettek ugyan, de nem teljesítették a tervezett ter­melékenységet. Ez hiba. Elengedhetetlen, hogy az üze­mek a terv minden mutatójának eleget tegyenek! Kétségtelen, hogy az előző hónapok munkájától is nagyban függ az évi terv teljesítése. De most, ezek­ben a napokban és az utána következőkben sokat le­het még tenni. Nem lehet a következő évre való át­menetet jól megteremteni az esztendő utolsó hónapjá­ban. De az évi tervnek sem lehet eleget tenni a "de­cemberi hajrával". Ma kell ezért tevékenykedni. Az eddig elért eredményekben ott tükröződik a munkaverseny fejlődése, mindaz, amit helyesen tet­tek az új technika alkalmazásáért. Mégis vannak hi­bák ilyen vonatkozásban is. Élettelivé, elevenné kell tenni a versenyt mindenütt. Több helyen eléggé elha­nyagolt az egyéni verseny. Pedig a szocialista verseny minden egyéb formája — brigádok, üzemrészek, üze­mek vetélkedése — az egyéni versenyen alapszik. Ki­használatlan helyi lehetőségek vannak a korszerűsí­tésben, jobb eljárások alkalmazásában. Ezek megva­lósításáért az üzemekben biztosítsanak tágabb teret az alkotó kezdeményezéseknek. Mindez is kell az évi terv jó megvalósításához. A korszerűsítés nem választható el az üzemekben adódó egyéb feladatoktól. Világosan látni kell, hogy az üzemek lehetőségeinek feltárása, az új technika alkalmazása előreviszi a tervfeladatok végrehajtását. A gondosan elkészített intézkedési ter­vek is a feladatok végrehajtásához adnak segítséget. A fokozódó anyagi és kulturális igények kielégí­téséért a párt-mutatta úton növeljük a termelékeny­séget, csökkentsük az önköltséget. Az üzemek minden dolgozójának legközvetlenebb érdeke, hogy becsület­tel tegyen eleget az évi terv teljesítéséért, túlszárnya­lásáért. Kezdjük adósság nélkül minden üzemben a másod.k ötéves tervet. Ne szűnjünk meg ezért mun­kálkodni! Ifjúmunkások készülődése november 7-re 16 ezer vetés —16 méter anyag ÖT ESZTENDEJE, hogy szövőnő az Üjszegedi Ken­der-Lenszövőben Kakuszi Margit. Nagyon fiatal lány, de azért igen otthonosan mozog a szakmában. Négy gépet kezel. Az egyiken ex­portra kerülő anyagot is sző. Ha minden rendjén megy — ahogy ő maga újságolja —, havonként általában megke­resi az 1100—1200 forintot. Szeret versenyezni, mert — amint igen okosan és ta­lálóan mondja — az magá­nak is haszon. Ha szép az eredménye, akkor ez nem­csak az országnak jelent több anyagot, árut, hanem neki is több pénzt a fizetés­kor. Most is, november 7 tiszteletére megtette egyéni felajánlását. Ez úgy szól, hogy továbbra is kifogásta­lan minőségű áru kerül le gépéről és az eddig elért 104 százalékát is túlszárnyalja. A négy gépen az eddigi többtermelésére még azt ígérte, hogy 16 ezer vetéssel többet végez. Ez körülbelül naponként 16 méter anyagot jelent. — Meglesz a több vetés — szól mosolyogva — hiszen amikor jól, rendesen ment a gép, jóval többet kihoztam belőle, mint ami a tervben volt. i . Aztán arról beszél, hogy Pista bácsi (így hívja az egyik művezetőt: Kárpáti Istvánt) nagyon jól rendbe­hozza a gépet és utána nincs vele semmi baj. Szeretné, ha minden művezető olyan ala­posan rendbetenné a gépet, ha valami hiba adódik, mint Kárpáti István. Jogos kíván­ság ez, hiszen ahhoz, hogy Kakuszi Margit felajánlását teljesíteni tudja, meg kell te­remteni a műszaki feltétele­ket, azt, hogy folyamatosan, jól dolgozzanak a szövőgé­pek. A FIATAL LÁNY hírül adja azt is, még mindig elő­fordul, hogy a copsoló üzem­részből nem kielégítő minő­ségű anyagot szállítanak, s ez hátráltatja a szövő mun­káját. Igaz, a copsoló már javított munkáján. De még mindig van jogosultsága an­nak, hogy mindig jó anya­got küldjenek. A gyár vezetői bizonyára gondoskodnak arról, hogy az előkészítő üzemrészek to­vább javítsák munkájukat, megfelelő minőségű anyagot adjanak a szövődének. Szóba kerül a verseny ko­rábbi szakasza. Kakuszi Margit elmondja, hogy az üzem DISZ-bizottsága őt is megjutalmazta, mint a ver­senyben szép eredményt el­érőt. A jutalomnál azonban baj volt. Egy púdertartót ka­pott Kakuszi Margit. A hiba az volt, hogy nem púderezi magát, s így nem szerzett neki az ajándék olyan örö­met, mint lehetett volna. Ez is arra int, hogy a jutalma­zásoknál körültekintőbben kell eljárni. NEM BESZEL már többet a fiatal szövőlány. Ott jár gépei között, uralkodik felet­tük. Igyekszik, mert amit ígért, azt teljesíteni is akar­ja. Diszisla nyomdászok felajánlása November 7 tiszteletére a Szegedi Nyomda Váll",'at diszista fiataljai is tettek vál­lalásokat. A fiatalok vállalá­saikkal elsősorban a sajtóhi­bák ellen kívánnak küzdeni munkájuk minőségen javít­va. Ez a vállalás bizonyára örömére válik az olvasók­nak. Hódi Imre ifjúmunkás, kéziszedő eddig is szép ered­ményt ért el a fiatal nyom­dászok közül: 130 százalék körül teljesíti munkáját, fő­leg szakkönyvek készítését. Emellett minőségileg sem dolgozik rosszul. A fiatal szerető hasznos elgondolása A segédeleklrikus A Szegedi Erőműben dolgozik Boros Antal segéd­elektrikus. Alig egy éve, hogy az iskolából az üzembe került. Igyekszik és ez jó teljesítményében is megmutatkozik. (Siflis felvitele Fény. Szöv.) Ki tudja, hányszor jutott Gyetvai művezető és Kovács Rudolf szerelő a vitában odáig, hogy elgondolásuk nem jó. Nem válik be a hu­zalszigetelő papír csíkokra vágása. Mit tehetnek? Ez a gondolat hozta őket össze az egyik reggel is a DÁV tra­fóműhelyében. A teremben a hosszában kihúzott papír­szalagok mellett élénk szó­csatát vívtak. Próbálgatták sokféleképpen újra, meg új­ra, hogy lenne jobb elgondo­lásukat kivitelezni. Ered­ménytelenség kísérte azt, amit tettek. Csada Ottó, a fiatál szerelő puszta kíván­csiságból figyelt csak oda a vitára. Először szótlanul né­zegette a hazalszlgeloltf papírt s a két embert. Aztán maga is gondolkodóba esett s oda­állt melléjük. Nem szóltak neki — fiatal szakmunkás, gondolták, hadd tanuljon. Ugyancsak meglepődtek, mi­kor a fiú is beleavatkozott dolgukba: — A késeket helyezzük a papír fölé súlyozva s így fel is lehet mindjárt hajtani az elvágott papírt, így ní — mondta csendesen, s mind­járt hozzá ts kezdett, hogy bemutassa. A két korra és szakmai gyakorlatra idősebb ember nézte, mit csinál a fiú. Még nem voltak tisztában vele, mire jut. de érezték, igaza lesz. Segítettek a fiúnak és hamarosan látták, úgy jó, ahogy ő csinálja. Az első méterek lassan szaporodtak a hengeren, s a papír fölé helyezett kések jól működ­tek. Megoldódott hát a hu­zalszigeteléshez szükséges nétron-cellulóze papír vágása Huszonnégy »iürelmeilen« lány — Déluíánosok a lá- — magyarázza az asz- tudok dolgozni, — ki- akarja számokban is, nyok most. szony. abálja túl a zajt. hogy dolgozik az ifjú­Ezt a választ kapja Udvari Ilonka sza- Egytöl-egyig ilyen sági szalag, nézze meg az érdeklődő a Szegedi kítja meg a beszélge- „türelmetlenek" ezek ezt a táblát. A magas Ruhagyárban, ha az tést, s a szalagvezető- a lányok. A szalagveze- lépcső tetején — íónn ifjúsági szalagot ke- hőz szól: tő csak győzze kielé- a toronyban — ez ol­resi- — Másik csomagot gíteni őket a különbö- vasható: „Kovács Gyu­Az l-es teremben le- kérek, mert, ami van, ző kellékekkel, ami a láné szalag 130 9 s>á­het megtalálni azt a elfogy. kétrészes munkaruhák- zalék". A vállalás 24 fiatal lányt, aki az — Szólok a szabá- hoz tartozik. Naponta megtétele óta állandó­ifjusági szalagot alkot- szati univerzálisnak, 280 darabot kellene a an uralják ezt a helyet ja. A teremben a var- mert, ami kész cso- terv szerint kiadni a Persze azért, mint rógépek állandóan mag következik, azon szalagnak, de ők no- mindenhol, itt is akad zugnak. A lányok szor- nem jók a „becsípések" vember 7-re 290 dara- egy kis hiba A szála­gqlmasan dolgoznak. — s máris fogja a te- bot vállaltak, s 99.9 zás még nem kielégítő — Előregyártó sza- lefont, intézkedik, köz- százalékban els'óosz- A MEO vissza is adja lag vagyunk, de a ben a lány munkaasz- tályú minőséggel. Ezt minden esetben Ko­törzsszalag nem győzi tala felé tekint. Mo- nem tartották titok- vácsné, szalagvezetó varrni, amit kiadunk solyogva jegyzi meg. ban. A város üzemei- úgy vezeti rá a lányo­— mondja Kovács — Van még munká- nek fiataljait is ver- kat a rendszeretetre Gyuláné szalagvezetö. ja, de már türelmetlen, sent/re hívták és a vál- hogy minden órában — Az előbb is „elad- Nem Udvari Ilonka lalás teljesítéséért dol- mást állit ki a szalad­tam" a 1(X. terem Ku- az egyedüli, aki előre goznak is. ból a MEO-s mellé runczi szalagjának egy gondoskodik magának A gyári kapunál egy szálazni. Így aztán kosár — 41 darab — varrnivalóról. Nacsa magas táblát helyeztek megtanulja mind hogy munkaruhát befejezni. Erzsi is sürgeti a sza- el az üzemben. Egy jobb rendes munkát Most pedig két hiány- lagvezetőt. magasbavezetó lépcsőt adni, mint felületesen zónk is van. Betegek <—. Mindjárt nem festetlek rá. 'Aki tudni dolgozni. Csada Ottó elgondolásával. Ügy, ahogy először kezd­ték a csíkokra vágást és fel­hajtást, nagyon hosszadal­mas lett volna. Először is há­rom ember munkáját igé­nyelné s a műhely, esetleg az udvar is kevés lenne, ak­kora helyet foglalnának el. Ezeken kívül két tekercs volna a napi eredmény, így meg 22. Sokáig probléma volt a huzaltekercselés a DÁV-nál, mert a trafók javításához különböző vastagságú huzal kellett. A raktár olyan ha­talmas készletet nem tudott rendelkezésükre bocsátani. Ha megrendelték, legkeve­sebb három hónap múlva kapták meg a szükséges hu­zalt s addig a trafó ott vára­kozott a műhelyben. Most elkészült a huzalszigetelőgép is. Csada Ottó segítségével a szigetelő papír vékonysága is megfe­lelő s nem válik hosszadal­massá a vágás. így a trafó­ban lévő régi, de még hasz­nálható huzalokat újra te­kercselhetik. Csada Ottó ésszerűsítése nem tartozik a november 7­re tett vállalásához, de hoz­zájárul az egész műhely ígé­retének teljesítéséhez. Ó ma­ga 110.4 százalékot ígért. A legutóbbi értékelésnél már 115.9 százalékos eredményt mutattak ki nála .Szép ez nagyon a fiatal munkástól, aki 17 esztendős fejjel olyan érdeklődést tanúsít a villa­mos szakma iránt, hogy mű­vezetője és a többi szerelők elismerését kiérdemelte. Operabemulatóra készű'nek a szegedi Nemzeti Színházban A szegedi Nemzeti Színház ez évi első operabemutatójára, Ofíenbarh: Hofímann meséi című müvének előadására szombaton kerül sor. A sze­gedi közönség különösen az­ért várja érdeklődéssel a be­mutató', mert a darabban több olyan fiatal énekes kapott fő­szerepet, akik egy-két éve fe­jezték be főiskolai tanulmá­nyaika'. Berdá! Valéria. aki az idén végzett, Anton'a sze­repét énekli. Varga Róbert is első nagy szerepét kapta: Hoífmannt alakítja. A színészek felkészülését sokban segítette Versényi Ida a Fővárosi Operettszínház ren­dezője, a szegedi előadás ren­dezője, aki részletesen ismer­tette a fiatal énekesekkel an­nak a kornak történetét, amely­ben a darab játszódik. Taná­csaival sokat segített Oláh Gusztáv, az Operaház kétsze­res Kossuth-díja« főrendezője is, aki résztvett az elmúlt he tökben több próbán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom