Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-16 / 244. szám

OílMüGTBRORSZllG 2 Vasárnap, 1955. október 16 A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem kampánymunka, hanem állandó feladat f (Folytatás az elsS oldalról). ságok, a tanácsok és tömeg­szervezetek vezetőivel meg­felelően megértessük a fej­lesztéssel kapcsolatos munka jelentőségét. A fejlesztés te­rén végzett munkánk tovább­ra is gyenge a középparasz­tok között. Az idén szövet­kezetbe lépő 3957 tag közül mindössze mintegy 700 a kö­zépparaszt. A középparasz­tok termelőszövetkezetekben való szervezésénél sok köz­ségben az a hiba, hogy a vezetők, de különösen a párttagok és a szövetkezeli tagok nagyrószc a gyakor­latban nem tudják elbí­rálni, különösen a közép­paraszti réteg felső hatá­ránál, hogy személy sze­rint ki a kulák és ki a kö­zépparaszt. Ezért igen gyakori az az eset, amikor középparasztot nem vesznek fel a szövetke­zetbe azért, mert úgy bírál­ják el, hogy kulák. Sok eset­ben pedig kulákot is felvesz­nek a szövetkezetekbe, külö­nösen most, amikor sok ku­lák középparasztnak álcázza magát, iparkodik befurakod­ni a szövetkezetekbe. Hód­mezővásárhelyen például Fári József kupec, aki külön­böző manőverekkel több mint 40 hold rizsföld hasznát vág­ta zsebre, éppen akkor akart belépni a Szántó Kovács Já­nos TSZ-be, amikor társa­dalmi tulajdon elleni bű­nökért akarták felelősségre­vonni. A kulákoknak a szö­vetkezetekbe való befurako­dását legjobban igazolja az, hogy ebben az évben mint­egy 120 kulákot zártak ki a termelőszövetkezetekből. A nagyobb földdel rendel­kező dolgozó parasztok első­sorban az alacsonyabb típusú termelőszövetkezetbe lépnek be. A mezőgazdasági szövet­kezetbe belépő egy tagra eső földterület 2.3 katasztrális hold, a termelőszövetkezeti csoportokban pedig az egy tagra eső földterület 3.9 ka­tasztrális hold. Mivel arány­lag kevés földet visznek be a termelőszövetkezetekbe, csökken az egy mezőgazda­sági szövetkezeti tagra eső földterület mennyisége. Ez év január elsején az egy tagra eső földterület 8.9 ka­tasztrális hold volt, jelenleg pedig csak 7.3 katasztrális hold. A szövetkezetek fejleszté­sénél és új szövetkezetek szervezésénél elsősorban a magasabb típusú mezőgazda­sági szövetkezetek alakítá­sára kell törekedni, a szö­vetkezetekbe belépni akaró dolgozó parasztokat pedig ugyancsak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe kell elsősorban beszervezni. Az új belépő tagoknak eddig mintegy 85 százaléka a mező­gazdasági termelőszövetkeze­tekbe lépett be, rosszabb azonban az arány az új ter­melőszövetkezetek alakításá­nál, mert az eddig megala­kult új tsz-eknek csak 67 százaléka mezőgazdasági ter­melőszövetkezet. Ahogyan a számok mulatják, a meglevő tsz-ekbe való belépésnél ér­vényesül az, hogy a belépő tagok többsége a mezőgazda­sági termelőszövetkezetekbe lép be, azonban az új szövet­kezetet alakító dolgozó pa­rasztok elsősorban alacso­nyabb típusú szövetkezet megalakítására törekszenek. E helytelen törekvéssel szem­ben fel kell lépnünk és el­sősorban a dolgozó parasz­tokat mezőgazdasági szövet­kezetekbe kell szervezni és főleg magasabb típusú szö­vetkezeteket kell alakítani. Még rosszabb a helyzet a már két-három év óta meg­levő termelőcsoportok fejlet­tebb típusra való átszervezé­sét illetően. Az ez év január elsején meglevő 64 alacso­nyabb típusú termelőszövet­Kezeti csoport közül mindösz­sze csak 5 csoportot szervez­tünk át mezőgazdasági szö­vetkezetté. Több megbecsülést a sz5vetkezeti vagyon iránt A járási vezetők és funk­cionáriusok egy része, de kü­lönösen a községi termelő­szövetkezeti vezetők részéről a nehéznek és kényelmetlen­nek látszó gazdasági jellegű határozatok, rendeletek vég­rehajtásakor nem minden esetben tapasztalható megfe­lelő megértés, az olyan ren­delkezések iránt, amelyek a szövetkezetek közös gazdál­kodásának megszilárdulására irányulnak. Nem mutatkozik elég megértés az iránt sem, hogy a tsz-gazdaságokban termelt gabonafélékből, ál­lat- és állati termékekből mi­nél többet értékesítsenek kö­zösen és a tagok között mun­kaegységeikre csak annyit osztanak szét természetben, amennyi a tagok családi szükségleteit kielégíti. Ez kü­lönösen abból adódik, hogy az utóbbi időben mindjobban erősödik a szövetkezeti tagok között is a spekulációs tö­rekvés. Ez a törekvés sok szövetkezetnél az utóbbi idő­ben kezd az állami fegyelem meglazulásához vezetni. Hód­mezővásárhelyen például a 2-1 tsz közül esedékes beadá­sát 100, vagy 100 százalékon felül mindössze csak 10 tsz teljesítette. Nem mondható kielégítő­nek a szövetkezeti vagyon megbecsülésére való törek­vés sem. A csorvai Kiss Imre, a móra­halmi Uj Világ és még sok más termelőszövetkezetben a tagok nagy része, főleg a gyümölcs-szedési munkákra iparkodik menni, mert itt van legnagyobb lehetősége an­nak, hogy a leszedett gyü­mölcs egy részét maguk ré­szére elsajátítsák. Ugyanak­kor a folyó mezőgazdasági munkákat, a betakarítást és a vetést elhanyagolják. Ez megnyilvánul úgy is, hogy elsősorban n vezetők saját kényelmük megőrzése végett minden különösebb erőfeszí­tés nélkül úgy határoznak, hogy a kupásnövények beta­karításának nagy részét bér­be adják. Ez különösen a szegedi já­rásban és Makó városban kezd mindjobban elterjedni. Mindez nagyban összefügg a tsz-tacok, d» különösen a családtagok munkába való bevonásának az elhanyagolá­sával. Bérmunkások foglal­koztatása esetén a vezetők főleg arrn hivatkoznak, hogy nincs elég munkaerejük, ugyanakkor éppen azokban a szövetkezőtökben leggyen­gébb a tagoknak n munkába való bevonása, ahol a ré­szesművelési, vagy a bér­munkások alkalmazását leg­jobban szorgalmazzák. A deszki Kossuth TSZ sok tag­ja annyira kényelmesek, hogy még a saját háztáji ku­koricaföldjeiket is bérmun­kásokkal töretik le. Mind gyakoribbá válik, hogy éppen olyan vezetők és tagok felvi­lágosítására nem fordítunk gondot, akik túlzott háztáji gazdaságok kialakítására tö­rekszenek. Az ilyen helyte­len törekvéssel szemben az utóbbi időben nemcsak, hogy nem vesszük fel a harcot, hanem e téren mindjobban erősödik az elnézés, a libe­rális magatartás. A háztáji gazdaság növelése jelenleg főleg a háztáji gazdaságban tartott állatmennyiség növe­lésére irányul. Ennek követ­keztében a tagok mind több takarmány kiosztására tö­rekszenek. Nincs kellő erő­feszítés annak érdekében sem, hogy az új belépő ta­gok közül mindazok, akiknek igavonó állatuk, gazdasági felszereléseik, vagy a ház­táji gazdaságon felüli meny­nylségben haszon-állataik vannak, azokat a megha­gyott vetőmaggal, takar­mánykészletükkel együtt be­vigyék a szövetkezetbe. A gépállomások felelőssége Nem kielégítő ütemben ha­lad a termelőszövetkezetek­ben a most folyó mezőgaz­dasági munkák végrehajtása sem. A kedvező Időjárás el­lenére különösen a vetési munkák nagyon le vannak maradva. A különböző növé­nyek betakarítását a szövet­kezetekben október 10-ig mindössze csak 50, a vetési munkákat búzából 14, őszi árpából 80 százalékra végez­ték el. A mezőgazdasági munkák lemaradásáért különösen nagy felelősség terheli a gépállomásokat. Több gépállomás, mint pél­dául a Nagykirályhegyesi Gépállomás vezetői, szakem­berei megfelelő gondot for­dítanak arra, hogy a körze­tükbe tartozó tsz-ek az őszi munkájukat határidőre és a ázükséges agrotechnikai kö­vetelményeknek megfelelően végezzék el. A szövetkeze­tekbe kihelyezett agronómu­sok segítenek az őszi betaka­rítási munkák végrehajtásá­nak megszervezésében. Több agronómus harcol az olyan helytelen törekvésekkel szem­ben, amikor a szövetkezeti vezetők, a tagok például a búzát csávázás nélkül akar­ják elvetni. Gondot fordíta­nak a megfelelő magágy el­készítésében, a munkák fo­lyamatos megszervezésében. A gépállomások egy része azonban nem fordít megfele­lő gondot a termelőszövetke­zet őszi munkájának példa­mutató elvégzésére, neim se­gítik megfelelően az újon­nan alakult termelőszövetke­zetek közös gazdálkodásának beindítását. A járási taná­csok a gépállomásokkal együtt csak az utóbbi napok­ban szervezték meg azokat a brigádokat, amelyek az új termelőszövetkezeteknél a leltárokat, vetési sorrendet stb. segítik elkészíteni. A gépállomások még mindig nem határozták meg minden­hol. melyik új termelőszövet­kezetnél, melyik agronómus, traktoros segítse felelősség mellett végezni a munkát. Fordítsunk nagyobb gondot a szerrező munkára A gazdasági jellegű mun­kák mellett vannak hiányos­ságok a szövetkezetek szám­szerű fejlesztéséért folyó szervező-munka terén is. Még mindig sok az olyan tsz száma, amely a dolgozó pa­rasztokkal nem a jó viszony kialakítására törekszik, ha­nem maguk idézik elő az azoktól való elszigetelődést. A tiszaszigeti Alkotmány TSZ például nem akar új ta­gokat felvenni. A tsz-ek nagy része nem fordít gondot a tsz-ből kilépett dolgozó pa­rasztok megnyerésére. Nem törekszenek az azokkal való jóviszony fenntartására. A kilépő tagok sok esetben amiatt nem lépnek vissza a szövetkezetekbe, mert a termelőszövetkezeti vezetők és tagok egy részének véle­ménye nem baráti módon nyilvánul meg velük szem­ben, Több szövetkezet azért és közülük sokan csak rit­kán járnak ki a községekbe. Még mindig nem veszik ki részüket a munkából meg­felelően az állami mező­gazdasági üzemek és tö­megszervezetek, E szerveket meghatározott területen konkrét feladattal a községekben még mindig nem bízták meg és ez alkal­mat ad számukra, hogy e munkától nagyrészt távol­tartsák magukat. Nem segí­tik a fejlesztési munkát a termelőszövetkezetekbe kihe­lyezett agronómusok sem megfelelően. Mind több pa­nasz van az utóbbi időben arra, hogy a többszöri be­szélgetés után sem hajlandók a termelőszövetkezetekbe be­lépni. E vezetők — mert ma­guk sem megfelelően viszo­nyulnak a nagyüzemi gaz­dálkodáshoz, mint például a csorvai tanácselnökhelyettes — nem nevelik és serkentik a tanácstagokat sem arra, hogy tevékeny munkával, termelőszövetkezetbe való belépésükkel mutassanak pél­dát választóik előtt. A termelőszövetkezeti ta­gok nagy részét még mindig nem tudtuk megfelelően be­vonni a fejlesztés érdekében végzendő szervező-munkába. A fejlesztéstől való távolma­radásuk oka az egyénileg dolgozó parasztoktól való el­szigetelődésük, a kényelmes­ség, a spontán eredményre való várás; továbbá az, hogy kényelmetlennek tartják egyes dolgozó parasztok több­szöri meglátogatását. Helyte­elnül értelmezik sok helyen az önkéntesség elvét. Ügy tartják — különösen a ter­melőszövetkezeti tagok kö­zül sokan —, hogy az a szö­vetkezeti tag, amelyik nem önként, saját maga elhatá­rozása alapján lép be a szö­vetkezetbe, hanem agitálás­sal kell meggyőzni, nem so­kat ér, mert az úgy sem vesz majd részt a termelőszövet­kezet gazdasági munkájá­ban. A fejlesztés érdekében végzett agitációs munkában különösen a szövetkezetekbe való belépés terén nem mu­tatnak megfelelő példát az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt párttagjaink sem. A termelőszövetkezetek fej­lesztése következtében erő­södött a termelőszövetke­zetek elleni ellenséges agi­táció, valamint az ellenséges ele­mek részéről a fenyegetőzés. Több helyen, mint például Maroslelén, a kuiakok kísér­letet tettek egyes dolgozó parasztok felbérelésére azzal a szándékkal, hogy megaka­dályozzák a szövetkezetek fejlesztését, valamint a tago­sítási munkákat. Az ellensé­ges tevékenységgel szemben a megyében még mindig nem folytatunk erőteljes harcot, tevékenységüket nem lep­lezzük le a legtöbb esetben a dolgozó parasztok előtt. Sok esetben a kulákok által nyíltan, vagy burkoltan ter­jesztett ellenséges nézetek terjesztőivel szemben nem lépünk fel elég gyorsan és határozottan. Feladatok a ísz-mozgalom fejlesztésében nem akar új tagokat felvenni, mert úgy gondolják a tagok, hogy azzal a meglevő tagok­ra eső értékrészesedés meny­nyisége csökken. A fejlesztési munkát, kü­lönösen a nagyobb számú új tagok belépését az utóbbi időben gátolja az is, hogy sokan úgy gondolják, hogy a fejlesztést nem állandóan kell végezni, hanem az őszi munkák megkezdésével, mint kampánymunka, a fejlesztési munka befejeződött. Ez nem­csak a járások, a községek, hanem még a megyei szer­vek több funkcionáriusa ré­széről is megnyilvánul. A megyei párt-végrehajtóbizolt­ság a megyei szervektől több elvtársat bízott meg, megha­tározott járás, község fejlesz­tési munkájának elősegítésé vei. Ezek az elvtársak az utóbbi időben megbízatásuk­nak kevésbé tesznek eleget A termelőszövetkezetek megerősítése, számszerű fej­lesztése, munkájuk megjaví­tása érdekében — mint lát­juk — igen sok még a ten­nivaló. Ezért a legközelebbi időben a számszerű fejlesztés érdekében ez évben a követ­kezőket kell tenni: Fel kell számolni a fejlesz­tési munka terén még min­dig meglevő bizonytalansá­got. Ki kell szélesíteni és sokrétűvé kell tenni az agi­tációs munkánkat. Különösen meg kell szer­vezni az agitációs és szer­vező-munkát a tanyákon élő dolgozó parasztok kö­zött. A politikai és szervező-mun­kánkat úgy kell megszervez­ni, hogy ez évben a célul tű­zött 5000 családból még hát­ralevő 1600 családot a 20 ezer katasztrális hold föld­ből még hátralevő 10 ezer katasztrális hold földterüle­tet a meglevő termelőszövet­kezetekbe való belépéssel, vagv új termelőszövetkezetek alakításával elérjük. Tovább kell erősíteni a meglevő ter­melőszövetkezeti pártszerve­zetek munkái át. Azokban a szövetkezetekben, ahol még nincs pártszervezet, ott pe­dig létre kell hozni a párt­szervezetet. Erőteljesebb harcot kell folytatnunk azokkal a a helytelen nézetekkel, tö­rekvésekkel szemben, ame­lyek a szövetkezetek közös gazdálkodásának megszi­lárdítása ellen irányulnak. Nem szabad megengedni, hogy a szövetkezetek áruter­melésének mennyisége azzal csökkenjék, hogy különösen takarmányfélékből a tagok a háztáji szükségleten felüli mennyiségben részesüljenek. Meg kell gátolni minden olyan törekvés, amely a ter­melőszövetkezeti tagok részé­ről a minél nagyobb speku­lációs lehetőségek biztosítá­sára irányul. Biztosítani kell, hogy a tsz-ek az őszi mező­gazdasági munkákban mu­tatkozó lemaradásukat be­hozzák és október 31-ig min­denütt a gabonavetési tervü­ket teljesítsék, mert ez alap­ja a jövő évi jó gabonater­mésüknek. de nem utolsósor­ban a számszerű továbbfej­lesztésüknek is. El kell érnünk, jó politikai felvilágosító munkával, hogy elsősorban a községi vezetők, továbbá a párttagok, vala­mint a tsz-tagok megértsék az előttünk álló legfőbb fel­adatok végrehajtásának je­lentőségét. Különös gonddal kell megértetni azt, hogy a fejlesztési munkában a ta­gosítások befejezése után ne következzék be törés. E feladat jó végrehajtása megkívánja, hogv a tsz-ek vezetőit, tagságát meggyőzzük: erősítsék jó viszonyukat a dolgozó pa­rasztokkal. Számolják fel mindazokat a törekvéseket, amelyek a dol­gozó parasztoktól való elszi­getelődésükhöz vezetnek. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy a szövetkezeten | belül a demokrácia érvénye- j süljön, megszűnjön a többi j vezető részéről még mindig meglevő önkényeskedés, amely egyik akadálya annak, hogy a szövetkezeti tagok tevékenyebb munkája minél nagyobb mértékben kidom­borodjék. Célul kell kitűzni azt, hogy a szövetkezetek számszerű fejlesztésében a most kezdődő zárszámadás; eredmények újabb nagyobb arányú belépéseket eredmé­nyezzenek. Ezért az előbbi­vel szemben különös gonddal és körül­tekintéssel kell előkészí­teni a tsz-ek évi zárszám­adását. Ügyelni kell azonban arra. hogy a tsz-ek közös gazdasá­gaiban az esedékes állami hi­telek visszafizetése mellett növekedjék a termelőszövet­kezetek tagjainak az egy munkaegységre eső jövedel­me, mégpedig forintban, a természetbeni juttatások csökkentése, a termények és termékek közös értékesítése útján. A járási, illetve városi pártbizottságoknak biztosíta­ni kell, hogy a termelőszö­vetkezetek évi zárszámadá­sát a közgyűléseken való is­mertetése előtt termelőszö­vetkezeti kommunista aktí­va-üléseken. párttaggyúlése­ken megbeszéljék. A régebben működő tsz-ek munkájának további javítása mellett gondot kell fordítani az újonnan alakult termelő­szövetkezetek munkájának jó megszervezésére, gazda­sági munkájuk példamu­tató elvégzésére. A még mindig meglevő elő­készítő bizottságokat terme­lőszövetkezetekké kell szer­vezni. Ezzel egyidőben min­den városban, minden köz­ségben a termelőszövetkezeti mozgalomhoz közelálló dol­gozó parasztokból további előkészítő bizottságokat kell szervezni. Az eddigieknél fo­kozottabban kell foglalkoz­nunk az alacsonyabb típusú termelőszövetkezetek tagjai­nak nevelésével. Arra kell törekedni, hogy az e téren levő munkánk hiányosságai­nak kiküszöbölésével közű" lük minél többet mezőgazda­sági szövetkezetté alakít" sunk. Az alacsonyabb típusú csoportoknál biztosítani kell, hogy az új, módosított alap­szabály szerint gazdálkodja­nak. A párt és az állam a gaz­dasági segítség mellett vezető káderekkel is segíti a szö­vetkezeteket. Megyénkben 20 termelő­szövetkezeti elnököt és 14 párttitkárt, közöttük több ipari munkást küldünk a közeljövőben a tsz-ek meg­segítésére. A pártbizottságok egyik fel­adatának kell lenni, hogy a szövetkezetek vezetésére le­menő káderek fogadását a szövetkezetekben megfele­lően megszervezzék és bizto­sítsák minden esetben azok vezetőkké való megválasztá­sát. Gondoskodni kell to­vábbá arról, hogy ezeket a szövetkezetekbe levő elvtár­sakat — különösen az első hónapokban — megfelelően segítsék munkájukban, hogy a kezdeti nehézségeket mi­nél előbb leküzdve, szövet­kezetük jó vezetőjévé válja­nak. Nagy gondot kell to­vábbá fordítani arra, hogy ezek az elvtársak minél előbb lakáshoz jussanak és különböző személyi ügyeik megfelelő módon elintézést nyerjenek. Ki kell szélesíteni és meg kell javítani az üzemi pat­rcnázs-csoportoknak a tsz* ekben végzett munkáját, amit úgy kell irányítani, hogy az elsősorban a terme­lőszövetkezetek politikai és szervezeti munkája megerő­sítésére irányuljon. Legfőbb feladatukká kell tenni, hogy a szövetkezeti pártszerveze­tek megerősítését, aktívabb munkáját biztosítsák. E pat­ronázs-csoportok szervezését, elosztását, instruálását és ál­talában a munkában való se­gítését a pártbizottságok vé­gezzék. A jól szervezőit mnnka eredménye nem marad el A mezőgazdaság átszerve­zésében, termelőszövetkeze­teink munkájának megerősí­tésében, gazdálkodásunk megjavításához, továbbá számszerű fejlesztésükhöz megvan a megfelelő erőnk. E munkában legnagyobb táma­szunk pártszervezeteink, de a pártszervezetek mellett a tanácsok, a tömegszerveze­tek, az állami üzemek is olyan erőt képviselnek, hogy még az olyan nehéz felada­tot is, mint a mezőgazdaság átszervezése, megfelelő mó­don, a közeli években és e feladatból az erre az évre eső részt még az idén meg tudjuk oldani. Ez évi tsz-fej­lesztéssel kapcsolatos feladat jó megoldása attól függ, hogy e munka megoldására ren­delkezésre álló erők munká­ját hogyan szervezzük meg, hogyan hangoljuk egybe a különböző szerveknek e fel­adat végrehajtására irányuló munkáját. Mi ezt a munkát, mint a párt által elénk túzö't egyéb feladatokat is, a párt határozatának megfelelően megoldjuk — fejezte be Bába elvtárs. A vitát, valamint a máso­dik napirendi pont anyagát következő számainkban is­mertetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom