Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-14 / 242. szám

Péntek, 1955. október 14. B 0 ELMÜK YDRORSZIIG A milliomos szövetkezet és a kívülállók Ezer mázsa téli alma 1 ELŐZŐ ÍRÁSUNKBAN a sándorfalvi Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet elisme­rést érdemlő gyarapodásáról számoltunk be. Azzal a kér­déssel zártuk sorainkat: va­jon számot vetnek-e ezzel a fejlődéssel a község egyéni­leg gazdálkodó parasztjai? Hosszabb megállás után az idén ősszel 14—15 családdal erősödött a szövetkezet, akik együttvéve mintegy 20 tagot számlálnak. A belépők fele földnélküli. fele kisgazda. Van köztük vissialépő is, aminek a tsz vezetőségében külön jelentőséget tulajdoní­tanak. *Megtört a jég* — (gy fejezik ki véleményüket az egykori tagok visszatéréséről. Mi vonzza a szövetkezet felé az új belépőket? Az im­már letagadhatatlan gazda­sági erő? A nagyobb termés­eredmények? Az is. Bizonyos, hogy a község egyénileg dol­gozó parasztságára nem ma­radtak hatás nélkül az olyan tények, mint a szövetkezet 12.6 mázsás holdankónti át­lagtermése a búzatáblákon (szemben az egyéniek kilenc mázsa körüli temésátlagával), vagy az árpából elért 13.2 mázsa, szemben az egyénileg megművelt földek 11 mázsás átlagával. Van, akire a szö­vetkezeti életforma hat: az a látvány, hogy a szövetkezeti tagok már könnyebb feltéte­lek mellett dolgoznak, emel­lett jut idejük szórakozásra is; meg az is, hogy a szövet­kezeti parasztság egyáltalá­ban tevékenyebb és sokré­tűbb társadalmi életet él. A legnagyobb vonzerőt azonban kétségtelenül a szövetkezet által nyújtott biztos jövede­lem jelenti. , Meglátogattuk az egyik új belépő családot, Róvó Jáno­sékat, akik földjükkel együtt a közelmúlt hetekben csatla­koztak a szövetkezethez. Ró­vó gazda eddig negyedmagá­val gazdálkodott 7 hold jut­tatott földön. Nem nagyon idős ember, de már három felnőtt gyermeke van; leg­nagyobb lányát már férjhez is adta, fia most nősül (ugyancsak szövetkezeti ta­got vesz el), fián kivül fele­sége és serdülő korban lévő, de már önálló munkáskéz­számba menő ifjabbik leánya segédkezett eddig a gazda­ságban. Elnézést kérünk a váratlan délutáni zavarásért, s a kukoricacsövekkel teli­aggatott barátságos tornácon rövid beszélgetésre ülünk ie. A kérdés, amelyet felteszünk, természetesen ez: mi vitte őket a szövetkezetbe? "EGYSZERŰ A MAGYA­RAZAT — feleli Róvó gaz­da —. Eredetileg, tudja, mi hat hold földet kaptunk, s az elég jó is volt. A tagosításkor cserélték át erre a mostani hét holdra, amellyel viszont már kevésbé voltunk meg­elégedve. Éveik óta vesződ­tünk, de csak nem bírtunk megbirkózni vele. Kocsink, lovunk sem volt, és bizony igára, fogatra sok elment. A fejadagnak való búzát is csak úgy bírtuk összehozni, hogy aratás után a behordást rá­bíztam a családra, magam pedig elmentem cséplőgép mellé. Nem jó az ilyen bi­zonytalanság. Ha viszont be­megyek a szövetkezetbe, ott tudom, hogy nem hiába dol­gozom; ott ha megkapom a gabonámat, abból nem kell se beadást, se adót, se géprészt fizetni, megvan a biztos jö­vedelem. nem kell ráifizetés­től tartani.. .* Róvóék válasza valóban kézenfekvő. Vegyük csak a búzát. Az idén, mint mon­dották, 11 mázsát arattak. Ehhez még hozzájön az a majdnem hat mázsa, amelyet Róvó gazda a cséplőgép mel­lett keresett. Viszont beadás­ra, gép- és munkásrészre, va­lamint arra. amit a hazahor­dásért fizettek, lemegy több mint nyolc mázsa. Nézzük most, mennyit kaptak volna, ha a szövetkezetben dolgoz­nak. Ha azt nézzük, hány munkáskéz van a családban, nem túlzás azt mondani, hogy 800 munkaegységet is -sze­rezhettek volna. Ez a mun­kaegységként kiosztásra ke­rülő 3 kilogramm búzával megszorozva 24 mázsát jelen­tene tisztán, levonás nélkül. Ilyen jövedelemtől fosztotta meg magát a Róvó-család az­által, hogy nem egy évvel ez­előtt lépett be a szövetke­zetbe! Arról is megkérdezzük Ró­vó gazdát, hogy véleménye szerint mi tartja vissza a szövetkezettől a község dol­gozó parasztjainak ma még az egyéni út mellett kitartó jelentős hányadát? Hiszen ne feledjük, hogy Sándorfalva hétezer lakosából még csu­pán néhány száz tartozik — a családtagókat is ide szá­mítva — a termelőszövetke­zethez. HOGY MI TARTJA visz­sza? Róvó Jánosnak erre 's megvan a kész válasza; lát­szik, hogy nem először gon­dolkodik ezen "Tudja az úgy van, hog' még sokan visszaemlékeznek a Pallavi­cini uradalomra. Arra, hogy ha ott ötvenen-hatvanan ne­kiálltak kaszálni, akkor ab­ból 5—6 mindig a szerszámát igazgatta, a másik öt esetleg elszívott egy pipa dohányt, a harmadik öt valamilyen más dolgát végezte, s ahogy erre visszagondolnak, azt a tanul­ságot vonják le belőle, hogy a közös munkának mindig ilyennek kell lennie ..." *No és mit tapasztalt Róvó gazda, hogy van a valóságban?" — szögezem neki a kérdést. »Hát ha úgy szerveznék á munkát, ahogyan azt a bizo­nyos "rabot»-ot (ml így ne­veztük) az uradalomban szer­vezték, akkor talán a szövet­kezetben is így volna. De láttam, hogy nem így szer­vezik. Ha például mennek kukoricát kapálni, szépen ki­osztják a munkát: ez a tíz sor a tiéd, ez egy munka­egység, ezt kell elvégezned. Így aztán persze, hogy más­képpen halad a közös munka*. Van aztán más oka is a távolmaradásnak. Például a szövetkezeti jövedelem hibás felbecsülése. Sokan — ezt már nem Róvó gazdától hal­lottuk — csak azt nézik, mennyit visznek haza a pad­lásra a szövetkezeti tagok, ezt azzal hasonlítják össze, amit maguk hordtak be — de azt már nem nézik, hogy mennyi abból a kiadásuk, pe­dig a számítás csak akkor jó, ha a tiszta jövedelmet vetik össze! — Az ilyen tévedések eloszlatására már folyamat­ban van, a szövetkezet tagjai és a falu vezetői mostanában rendszeres felvilágosító mun­kát végeznek az egyénileg gazdálkodó parasztcsaládok körében. Fontos, hogy e be­szélgetések őszintek, benső­ségesek legyenek, hogy a szövetkezetiek ne lássanak (mint most még egyszer-más­szor tapasztalható) a földjé­hez ragaszkodó középparaszt­ban "kis kapitalistát*, hanem nagyabb megértést mutassa­nak a kívülállók gondolko­dása, félelmei, aggályai iránt. A LEGESLEGFONTOSABB persze, hogy tovább haladja­nak a magukért beszélő ered­ményeknek azon az útján, amelyet mostanáig elért erő­södésük jelez. Ez a legmeg­győzőbb érv. Kende Péter Csongrád megyében a pusz­tzmérgesi Rákóczi Termelőszö­vetkezetben most fejezték be a téli alma szedését. Tizenöt holdas gyümölcsösükben ezer mázsa illatos jonathán és hús­véti rozmaring alma termett. A gyümölcs túlnyomó rész* elsőosztályú, s miután eleget tettek a gyümölcsfelvásárló vállalattal kötött szerződésük­nek, úgy határoztak, hogy ter­mésük egy részét szabadon ér­tékesitik. Sztálinvárosban el­árusító helyet létesítettek, s egy vagon pirosra érett almát már el is ' szállítottak szocia­lista városunk dolgozóinak. A tagságnak, még így is any­nyi alma marádt, hogy tőbb mint négy kiló jut minden munkaegységre. Kádár Kál­mán, Kajtár Pál és Berta Ist­ván — a tsz legszorgalmasabb j tagjai, — akik a tavalyi termés árából házat építtettek most arra számítanak, hogy az idei almatermésért kapott pénzen bebútorozzák lakásaikat. A szövetkezet tagjai a jó termés láttán úgy határoztak, hogy további öt holddal növe­lik gazdagon jövedelmező gyü­mölcsösüket. Miért nem halad Deszhen az őszi szántás-vetés? (Tudósítónktól) Régi tapasztalat, hogy a kenyérgabona csak akkor ad jó és bő termést, ha idejé­ben elvetik, mert akkor még van ideje az ősz folyamán megérősödni. Tudják ezt Deszken a dolgozó parasztok, mégsem igyekeznek a szán­tással-vetéssel. A búzavetésí 10, az őszi árpát 15, a vető­szántást 20, a mélyszántási tervet csak 9 százalékra tel­jesítette a község és a szegedi járásban a köz­ségek között Deszk a leg­utolsó. Ezen nagyon nem is lehet csodálkozni, hiszen nincs a községben, aki szorgalmazná a vetőmagcserét. Központi csávázóhelyet sem állítottak fel és senki nem törődik az­zal, hogy kitisztított vető­mag, kellően megcsávázva kerüljön a földbe. A kenyér­gabona vetéstervet is csak többszöri sürgetésre bontot­ták fel a termelőkre. A nemtörődömséget bizo­nyítja, hogy dr. Bérezi László járási főagronómus helyszíni vizsgálata alkalmával Márta János községi agronómus azt állította, hogy őszi árpát még nem vetettek a községben, holott a főagronómus már zöldülő árpavetést talált. A községi tanács vezetői nem kísérik figyelemmel az agronómus munkáját, de nem is igyekeznek hat­hatósabb intézkedést tenni az őszi munkák meggyor­sítása érdekében. Az agronómus nem igyekszik a termelési bizottság tagjait aktivizálni és ilyenformán senki nincs Deszken, aki moz­gósítaná a dolgozó paraszt­ságot a gyorsabb őszi mun­kára. Sajnálkozva állapította meg Tari Antal dolgozó pa­raszt, hogy talán még soha nem volt a község ennyire lemaradva, mint ezen az őszön. <5 maga már régen el­vetette kenyérgabonáját, amely itt-ott már kel is. Igyekezett idejében, jól meg­munkált földbe, tisztított és csávázott magot vetni, mert tavaly és ezt megelőzőleg is korán vetett. Ennek meg is volt az eredménye, mert ke­nyérgabonából holdanként 14 mázsás termést takarított be. Többízben beszélgetett Ko­vács József dolgozó paraszt­tal és társaival, akik azt haj­togatják "ráérünk arra még*. Az a véleménye Tari Antal­nak, hogy ha a tanács jobban szor­galmazná az őszi munkát, ha a termelési bizottság és a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai széleskörű felvilágosító munkába kez­denének, a vetőmag nagy­része már földben volna, hiszen a Deszki Gépállomás minden segítséget megad eh­hez, =HÍREKss Sikeres „beugrás" a Kamaraszínházban I Az egész ügy ott kezdődött, hogy Inke László, a szegedi Nemzeti Sz'mház kitűnő művésze megfázott. i Ez lényegében már más emberrel is előfordult és semmi különös bonyodalom ebből még nem szárma­zott. Csakhogy más hirtelenében megfázott földi ha­landónál nem került előtérbe az a komoly probléma, hogy még aznap este el kellene játszania Heltai: A néma levente című vígjátékában a címszerepet. Már pedig Inke Lászlónak szerda este a Kamaraszínház­ban ez lett volna a feladata. Szerdán a kora délutáni órákban terjedt el az a hír a színházban, hogy a könyörtelen doktor bácsi a néma leventét abszolút némaságra, vagyis betegállo­mányba kárhoztatja. Ekkor volt aztán csak izgalom! Ki lesz néhány órával később az új néma levente? Egy-kettőre megszületett az igazgatóság döntése: Inke helyett „beugrik" a szerepbe Kormos Lajos. Máris festették a díszletmühelyben a színes plakátot: „Ma este Agárdi Péter szerepét Kormos Lajos játssza." Így is történt. Kormos Lajos néhány órai felkészülés után nagy sikerrel eljátszotta A néma levente nagy felkészültséget, igaz tehetséget igénylő nehéz címsze­repét. A szerda esti előadás közönsége lelkes tapssal jutalmazta Kormos Lajos sikeres „beugrását", művé­szi alakítását. (söp) Ünnepi filmbemutató a Szabadság-moziban Tegnap este 6 órakor a Sza­badság-filmszínházban ünne­pélyesen bemutatták a „Külö­nös ismertetőjel" című új ma­gyar filmet, mely a magyar kommunisták hősi harcát, az illegális mozgalom kemény és dicsőséges napjait eleveníti meg. Az ünnepélyes bemutató a magyar himnusz hangjaival kezdődött, majd Sidlovszky László, a Konzervgyár kul­túrvezetője megnyitó szavai után Lődi Ferenc, a Somogyi Könyvtár igazgatója méltatta az új magyar filmalkotást. Ez­után került sor a film bemuta­tására. — MA DÉLUTÁN 5 óra­kor lesz a Szabad Ifjúság kultúregyüttes újjáalakuló találkozója a városi DISZ­bizottság nagytermében (Sztá­lin sétány 7). A DlSZ-bizott­ság szeretettel' várja a Sza­bad Ifjúság együttes minden régi tagját és az új jelent­kezőket. — A Magyar Kémikusok Egyesülete szegedi osztálya előadóülést tart ma, pénte­ken délután 5 órakor a Szer­ves Kémiai Intézet előadó­termében. Az előadás tárgya *Az elektronmikroszkóp al­kalmazása a kémiában és a biológiában". Előadók: Ár­kosi Klára és Hajósi Györ­gyi, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos mun­katársai. Minden érdeklődőt szívesen lát a vezetőség. — Olasz filmkörökben nagy felháborodást keltett, hogy a Háború és béke című, Olasz­országban forgatott amerikai filmhez nem statisztákat, ha­nem — az amerikai hadügy­minisztérium támogatásával — katonai alakulatokat al­kalmaztak. — AZ ORSZÁGOS FIL­HARMÓNIA szegedi kiren­deltsége közli, hogy a Zene­konzervatóriumban hirdetett bérletsorozat második bérleti előadása Fritz Rucker fellé­pése 23-a helyett 19-én, szer­dán este a szokásos időpont­ban lesz a Zenckonzervatóri­umban. A Filharmónia kéri a bérlettulajdonosokat, hogy váltsák ki bérleteiket. — Tanévnyitó ünnepséget tart a Munkaerő Tartalékok Hivatala 600. sz. Móra Ferenc ipari tanuló intézete október 14-én, ma délelőtt 10 órakor a Szabadság Moziban. — Nemzetközi ifjúsági film­központ nyílik hamarosan Párizsban az UNESCO véd­nöksége alatt. Az új szerve­zet feladata az egyes nemze­tek ifjúsági filmgyártásának összehangolása és a közös gyártás előmozdítása lesz. Közlekedés rendészeli előadásokat tartanak az iskolákban A még mindig nagy szám­ban előforduló utcai bal­esetek megakadályozása ér­dekében a Szeged Megyei Jogú Város oktatási osztálya engedélyezte a rendőrség il­letékes szerveinek, hogy a szegedi iskolákban a tanítási időn kívül ismertessék a ta­nulókkal a Közlekedési Ren­dészet Szabályait, A társadalmi munka eredményeképpen: Uj útak, piacterek, bővülő villany­és vízvezetékhálósat a szegedi járasban A Szegedi Járási Tanács legutóbbi ülésén a járás köz­ségfejlesztési terveit tár­gyalta. A végrehajtó bizott­ság megállapította: a községi tanácsok vezetői az utóbbi időben sokkal nagyobb igye­kezettel törekednek arra, hogy a községpolitikai tervet a takarékosság elvének szem előtt tartásával hajtsák végre és teljesítsék. Különösen jó eredményt értek el a tanács vezetői Szőregen, Kiskundo­rozsmán, Sándorfalván, Rösz­kén és Mórahalmon. Alapos lelkiismeretességgel, nagy iendülettek kezdtek hoz­zá az említett községek­ben a tervben meghatározott célkitűzések megvalósításá­hoz. Szőregen elsőrendű feladat: a lakosság vízellátása Szőregen a Sztálin, az Ara­di és a többi utcákban össze­sen 1450 méter vízhálózatot építettek. A vízhálózatról tíz kifolyót vezettek le és így lehetővé tették, hogy het­ven lakóházhoz az ivóvizet bevezessék. E munkálatok alatt kiváló te­vékenységet fejtettek ki a környékbeli dolgozók; első­sorban Börcsök Ferenc, Zsig­mond Lajosné, Zsigmond Jó­zsef, Kása Ferenc és Tóth Mártonná tanácstagok vették ki példamutatóan a részüket a munkából. A tanácstagok mellett szorgalmasan tevé­kenykedtek az MNDSZ-tagok is. Lebák József né, Kiri Fe­rencné és Gaál Ferencné, akik szintén odaadó munká­jukkal járultak hozzá ahhoz, hogy mind a víz, mind pedig a villany sok olyan házba el­jusson. ahova még eddig nem vezették be. Ezenkívül a tűz­oltószerlárt is felújították, be­rendezték az idény-napközi otthont, s megiavították az új iskolák mellékhelyiségeit. Négyezer forintos társadalmi munkával még 250 méter gyalogjárót is építettek. A doiozsmai tanácstagok szervező munkája Dorozsmán már régóta ter­vezik a piactér alkalmasabb helyre való áttevését. Most végre ez is megtörtént. A munkálatoknál társadalmi munkában tekintélyes meny­nyiségű hordalék-anyagot fu­varoztak át az új piactérre. A társadalmi munka értéke pénzben mintegy 8 ezer fo­rintra rug. A munka oroszlánrészét a kö­vetkező dorozsmai dolgozók végezték: Miklós Mihály, Tanács Mihály, Lakatos Pé­ter, Gombos Lajos, Ocskó Imre, Patik István és még sokan mások. Ugyancsak társadalmi mun­kával javították meg Dorozs­mán a külterületi utakat. Ki­tisztították a csatornákat is. Az iskolák tatarozása, rend­behozása 50 ezer forintos költséggel befejeződött. Emellett 45 ezer forintos be­ruházással rendbehozták a gyógyhatású'sziksós fürdőt. Társadalmi munkák • a falvakban Kisteleken a Felszabadulás TSZ tagjai 3000 forint értékű társadalmi munkával feltöl­tötték az egyik megrongáló­dott forgalmas dűlőutat, amely eddig nehézkessé tette a termények gyors hazaszál­lítását. Mórahalmon új vásárteret építettek, amelyhez a dolgozó parasztok 360 darab oszlopot adtak és az építéshez 10 ezer forint értékű társadalmi mun­kával járultak hozzá. A kultúrházat is átalakí­tották 32 ezer forintos be­ruházással. Ebből a társadalmi munka 18 ezer forint volt. Röszkén és Sándorfalván az idén feltöltötték a piacte­ret, illetve betonlappal borí­tották. Köszönet a DAV-nak A járási tanács végrehajtó bizottsága köszönetét fejezte ki a Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat vezetői­nek és dolgozóinak azért, mert fáradságot nem kímél­ve dolgoztak azon, hogy a já­rás területén jóval a terven felül hajtsák végre a villa­mosítást. A járás területére tervezett villanyhálózat bőví­tés 1400 méter volt, de a DAV dolgozóinak odaadó munkája és a lakosság ál­dozatkészsége eredménye­képpen az 1400 méter elő­írást közel 1000 százalékra teljesítették. A járás területén eddig eb­ben az esztendőben Móra­halmon 813, Sándorfalván 4096, Balóstyán 1069, Szőre­gen 441, Kisteleken 564, Ti­szaszigeten 400, Asotthalmon 528, Csórván 571 méter hosz­szúságban építettek villany­hálózatot. Ez összesen 13.510 méter hosszú hálózatot tesz ki. Támaszkodjanak a tanácsok a dolgozók ezreire A fentemlített jó példákat megszívlelhetnék a járás töb­bi községei is. Az említett községekben miért tudnak hónapról hónapra jó ered­ményeket elérni? Természe­tesen azért, mert a tanács vezetői a lakosságot, a dol­gozók legszélesebb rétegeit jó szervező munkával igye­keznek bekapcsolni a köz­ségfejlesztési tervek végre­hajtásába. A társadalmi munka nem lebecsülendő dolog és a tanács, mint a legszéle­sebb és legnagyobb tömeg­szervezet, feltétlenül akkor dolgozik helyesen, ha minden faluban a dolgozó emberek ezreire támaszkodik és a ter­vek végrehajtásába feltétle­nül bevonja őket. A járási:, tanács végrehajtó bizottsága ezután különös gondot fordít arra, hogy a községpolitikai tervek mara­déktalan teljesítésével előse­gítsék a járás községeinek, a községek lakosságának gaz­dasági, szociális és kulturális színvonalának folytonos emelkedését. Tokodi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom