Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

CsütSrtRk, 1G55. október 13. DELMRGYflRORSZSG Pártélet Az agitáció megszervezése a Városi Tanács pártszervezetében A pártszervezetnek üzem­ben, termelőszövetkezetben, kerületben egyik legfonto­sabb feladata, hogy a saját területén megszervezze az agitációt, kiépítse a népne­velő-hálózatot. A pártszer­vezetnek kell gondoskodnia arról, hogy a pártonkívüli dolgozók szocialista típusú emberekké nevelődjenek, tá­jékozódjanak a párt és a kor­mány politikájáról és mun­kájukat minél tökéletesebben végezzék el. A hivatali párt­szervezetnek is hasonlókép­pen kell gondoskodnia erről. A kommunisták számra nem lehet közömbös, hogy a hivatalok dolgozói milyen lelkiismeretesen inté­zik a lakosság ügyét-baját, mennyire tartják fontosnak a bürokrácia elleni küzdel­met. A Szegedi Városi Tanács pártszervezete is jól ismeri az állandó, a szervezett agi­táció jelentőségét. A pártve­zetőség megbízott négy poli­tikailag jól képzett elvtársat — Táborosi Tamást, Kónya Györgyöt, Benkő Jánosnát és Nagy Ottót — azzal, hogy a négy, egyenkint 10—15 főből álló népnevelő-csoportot irá­nyítsák, segítsék és ellen­őrizzók. Ezekbe a népnevelő­csoportokba bevonták Kal­már Ferencet, a tervosztály vezetőjét. Szélér Ferencet, az ipari osztály vezetőjét, Olt­vai Ferenc levéltárost, Nagy Mihályt, a pénzügyi osztály vezetőjét és még több fontos beosztású párttagot. Dénes Leó elvtárs, a végrehajtó bi­zottság elnöke és rajta kívül még hat vezető kommunista egy-egy termelőszövetkezet rendszeres patronálását vál­lalta. A pártszervezet tehát megszüntette a régebbi hely­telen gyakorlatot: most már nemcsak azokat az elvtársa­kat bízta meg agitációs mun­kával, akiknek egyéb mun­kát nem tudtak adni, hanem a legképzettebb párt-, tö­megszervezett és állami ve­zetőket is. Természetesen a legjobb pártonkivüliek is tagjai lettek a népnevelő­gárdának, számszerint nyol­can. A népnevelök — néhány kivétellel — valamennyien résztvesznek a most induló pártoktatásban. A gondos ki­választásnak az lett az ered­ménye, hogy a városi tanács pártszervezete a népnevelő­munkában hatékony segítsé­get tudott nyújtani a mihály­teleki, az alsó- és a felsővá­rosi pártszervezetnek. Van azonban az agitáció ilyenirányú megszervezésé­nek egy lényeges hibája. A falusi és a kerületi pártszer­vezetnek jelentős és szervezeti támogatóst nyújt a városi tanács pártszerve­zete, de ugyanakkor megfe­lendkezett az állandó és jól ellenőrizhető agitációról a tanács apparátusán belől. A bevezetőben rámutattunk, hogy minden pártszervezet­nek a saját területén kell el­sősorban gondoskodnia a dol­gozók neveléséről, hogy min­den erejüket és legjobb tu­dásukat munkájuk jó elvég­zésére fordítsák. Az üzemi pártszervezetek is ezt cselek­szik, és ha futja erejükből, természetesen küldenek nép­nevelőket a kerületekbe is. A városi tanács pártszerve­zete éppen fordítva oldotta meg a kérdést: erős. jóikép­zett kommunistákból álló népnevelő-gárdát szervezett a külső, a kerületi agitáció céljaira, a tanács pártonkí­vüli dolgozóinak nevelésével pedig megbízta a DlSZ-szer­vezetet általában, a szakszer­vezetet általában, a Béke'oi­zottságot általában. Nagyon nehéz ellenőrizni. hogy ezek az szervek való­ban gondoskodnak-e az agi­tációról. A Békebizottság tit­kára gondoskodott arról, hogy a tanács dolgozói lega­lább háromhetenkint 6—7 kisgyűlésen tájékoztatást kapjanak a külpolitikai ese­ményekről. Azt viszont ne­hezen lehet hitelt érdemlően megállapítani, hogy a DISZ­szervezet vezetősége és a szakszervezet elnöke meny­nyire törődik az állandó és rendszeres agitációval. Ha ide vesszük az olyan véle­ményeket. hogy a tanácsnál jelenleg legfontosabb tenni­Étkezdét kaplak a pos!ás dolgozók Október 3-án megnyílt a Kossuth Lajos sugárúton a szegedi postás dolgozók ét­kezdéje. A szépfestésű és szép bútorzatú étkezde veze­tője, Barna József, és a sza­kácsnő, Ábrahám Anna elv­társnő mindent megtett az­ért, hogy kivívja a postás dolgozók elismerését. Na­gyon finom volt például az október 5-i ebéd is: gulyás­leves, zsíros lecsó, sütemény és gyümölcs volt a menü. A dolgozókat asztaloknál szol­gálják ki. Nagy Imréné, aki a Posta adminisztratív dolgo­zója. az étkezdében is elis­merésre méltóan végzi mun­káját. Irányításával zavarta­lan, gyors a kiszolgálás. Ma­gam és sok dolgozó társam nevében írom, nagyon meg vagyunk elégedve az étkezde és a konyha munkájával. Szálkái Károly • való a fiatalság nevelése, a DISZ-szervezet nyilván a sa­ját területén is megtalálja a munkát, keveset tud segíteni a pártszervezetnek az agit.á­cióban. A politikai agitáció állandósítása azonban nem is a tömegszervezetek, hanem a pártszervezet feladata. A városi tanácsnál 48 pár­tonkívüli férfi és nő dolgo­zik, akik elvárják, hogy a pártszervezet mindennap tö­rődjék velük, ismerje meg problémáinkat. néha-néha beszélgessen ve­lük a politika eseményeiről. Nagy Ottó elvtárs, a párt­szervezet agit.-prop. felelőse azonban lényegében megol­dottnak veszi a belső agitá­ció kérdését azzal, hogy egyes kerületi népnevelók öntevékenyen is agitálnak munkatársaik körében. Két­ségtelen, előfordul ilyesmi, de ez semmiképp se helyet­tesítheti az állandó és rend­szeres belső agitációt. Csak egy példa: a párt vezetőség szerint Kónya György elv­társ, az adócsoport vezetője nap mint nap tanítja, neveli Bakai Irén DISZ-tagot. Ba­kai Irén ezzel szemben azt mondja, hogy az adócsoport­ban dolgozó többi kommu­nisták valóban szívesen be­szélgetnek vele a munkájá­ról, véleményt kérnek tőle stb., de Kónya elvtárs min­dig a hibát keresi nála, úgy­hogy már valósággal fél tőle. Mondani sem kell: az ilyen "agitáció* jóval többet árt. mint használ. A pártvezetőség jól látja, mennyire fontos a tanács ap­parátusán belüli agitáció megszervezése és állandósí­tása. Ezért a most elkészült negyedik negyedéves munkatervbe belevették: •>A belső agitáció megjaví­tása érdekében megszervez­zük az állandó belső népne­velő-gárdát*. Most már az a fontos, hogy a tervet minél előbb megvalósítsák. Ez nem is ütközik különösebb aka­dályokba Ha a kerületi agi­tációban részvevő párttagok­nak külön pártmegbizatás­ként adják azt is, hogy sa­ját osztályukon is ismerjék meg, neveljék és segítsék a pártonkivüliaket. minden bi­zonnyal szívesen megteszik. Ezáltal egyszerűbbé. köny­nyetobé válik az agitáció el­lenőrzése. fokozódik a dolgo­zók felelőssége és munka­kedve. Az agitációnak pedig éppen ez a célja. Készülődés a télre A mesebeli tündérország­hoz lehetne hasonlítani az Újszegedi Kertészet meleg­házait télen. Amikor kint fagy, esik a hó, bent nyíl­nak a szekfük, pompáznak a virágok. Ahhoz azonban, hogy ezt a tündérvilágot elő tudják va­rázsolni, kemény munkát kell végezni a kertészet munká­sainak. Ezért most, a tél be­állta előtt szinte olyan a vi­rágházak környéke, mint a csatatér. Üj melegházat épí­tettek, a régieket pedig sorra javítják. Hét melegház teljes felújítását végzik ezekben a hetekben. Javítják az üveg­tartó szerkezetet, festenek, meszelnek, hogy a meleg­ágyakból bekerülő virágokat tiszta, meleg és főleg fertő­zés mentes otthon várja. Fontos ez, mert a virágok is könnyen megbetegednek és akkor tönkre megy az elmúlt hosszú hónapok munkája. Vi­rág nélkül maradnának az otthonok, nem lenne mivel köszönteni a névnapokat, a kedves ünnepeket. Ezt pedig nem akarja itt egyetlen dol­gozó sem. A vállalatnak igaz nincse­nek sztahánovistái, de itt is vannak kiváló dolgozók, akik élharcosai a munkának. So­kan vannak Fladek Bélához hasonlóak, akik jó munká­jukkal kivívták maguknak dolgozótársaik és a vállalat vezetőségének megbecsülését. Fladek Béla becsülettel har­col brigádja élén azért, hoqy minél több és szebb szekfűt árulhassanak télen a virág­üzleteink. Az elmúlt évek­ben csak október közepén, az idén pedig már szeptember második felében is szállítot­ták a gyönyörű virágokat. Üjszászi István a ciklámen gondozó brigád vezetője a közönség kérelmét figyelem­bevéve, biztosította, hogy no­vember, december helyett már szeptemberben lehetett kapni nyíló cikláment. Szer­dán is közel hetven cserép virágot szállítottak el a vi­rágüzletekbe. Lehetne még sorolni a dol­gozók neveit, Kisbodri Péte­rét, aki most az építő munká­ban tűnt ki, Marosi Imréét, aki a parkok szépítésének egyik mestere, és így tovább a legjobbakat, akik jó mun­kájukkal szépséget, örömet varázsolnák életünkbe. Jó­kedvvel, szeretettel végzik munkájukat, harcolnak azért, hogy vállalatuk továbbra is a legelsők között haladhasson termelési eredményeivel és majd az éves terv teljesítésé­vel is. Könyvekről Magyarországi munkásdalok A MINAP JELENT MEG ; a Magyar Munkásmozgalmi Intézet gondozásában és szerkesztésében e széles ér­deklődésre számot tartó gyűjtemény, mely mintegy 180 munkásdalt közöl. Néhány év óta a magyar néprajz egyes kutatói vizs­gálódásaik körébe vontáik a magyar ipari munkásság ha­gyományait. E munka köz­ben kerültek elő az öreg munkásharcosok lelkében szunnyadó gyöngyszemek: a munkásdalok, melyek a munkásmozgalommal együtt keletkeztek és végigkísérték az osztályharcos munkássá­got az élet minden területén, a nehéz évtizedeken át a — győzelemig. Bár a könyv a szélesebb nyilvánosság számára ké­szült, az anyagrendező feje­zetcímek már perspektívát mutatnak a tudományos ku­tatás elkövetkezendő felada­taira is. Nemzetközi forra­dalmi dalok, régi magyar munkásdalok, májusi dalok, sztrájk-dalolc, dalok a vörös zászlóról, a parasztmozga­lom dalaiból, kortes nóták, bányászdalok, az ifjúmun­kás-mozgalom dalai; és így lehetne hosszan sorolni a dalcsoportokat, melyeik ékes bizonyítékai a magyar mun­kásmozgalom elevenségének, s a munkásság daloló kedvé­nek. 11a pedig az egyes da­lok jegyzetanyagát nézzük, örömmel állapíthatjuk meg, mindazok a dalok, melyek nem egyszerű átvételek a német-osztrák munkásmoz­i galom dalaiból, — a keletke­zésük utáni néhány rövid évtized ellenére átmentek a folklorizálódás bizonyos fo­lyamatain. A magyar mun­kásmozgalom kezdeti szaka­szában a dalok kényszerű átvételek voltak, s egyben a munkásinternacionalizmus, a nemzetközi munkásszolida­ritás jelképei. De a magyar munkásosztály és a munkás­mozgalom fejlődésével pár­huzamosan megszületnek a munkásság saját dalai is. S az ismert és ismeretlen munkásköltők helyes ösz­tönnel — az esetek többsé­gében — dallamokért a né­pi hagyományokhoz fordul­tak. E szövegek — a dallam j közismertsége révén — gyor­san terjedték és variálódtak. A GYŰJTEMÉNY az egyé­ni gyűjtések összefoglalásá­val nagy segítséget nyújt a kutatóknak, hasznos és nél­külözhetetlen segítségére lesz a munkás- és üzemi kó­rusok karnagyainak is. Örömmel láttuk, hogy a gyűjtemény számos munkás­dalt közöl megyénkből is, egy, a Tiszatájban megje­lent tanulmány nyomán. Természetesen e gyűjtemény nem jelentheti lezárását, csaik kezdetét a munkásmoz­galom dalai további kutatá­sának. A 23. számú dallal kap­csolatban az a megjegyzé­sünk, hogy az első sor he­lyesen így hangzik: „Főbíró úr itten van a papíros..." szótagszám, prozódia és dal­lam tekintetében is helye­sebb, és a gyűjtéseink során is így jött elő, — mint az erőltetettnek látszó „... itt van a-a papiros". A zenei munkatárs persze kényte­len volt az „a" átköltését el­végezni, mert a közölt szö­veg mellett csak így jött ki a szótagszáma. A MUNKASDALOK és munkásköltészet értékét és a vele való foglalkozást soká­ig vitatták. Még itt Szegeden is küzdeni kellett egyesek, a munkás/költészetet problema­tikusnak érző hangjai ellen. F. kiadvánnyal a vita vég­érvényesen eldőlt, s a továb­bi kutatás feladata az lesz. hogy a munkáskutúrával kapcsolatos újabb gyűjte­ményekkel gazdagítsa isme­reteinket a dolgozó osztályok művészi hagyományairól. NAGY DEZSŐ Megkezdődön a Magyar Tudományos akadémia épiiési kongresszusa A Magyar Tudományos Aka­démia műszaki tudományok osztálya október 12-e és 15-e között rendezi meg az építési kongresszust, amelyen az építészet tudósai megtárgyal­ják a tartószerkezetek és a talajmechanika elméleti és gyakorlati problémáit. Az ünnepélyes megnyitás­ra szerdán délelőtt került sor az akadémia dísztermé­ben. A megnyitón részt vett Szíjártó Lajos építésügyi mi­niszter. Ott voltak a magyar építészeti tudományok leg­jobbjai, akadémikusok, Kos­suth-díjasok, ismert szakem­berek, továbbá a Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok küldöttei. Mihailich Győző Kossuth­díjas akadémikus megnyitó­beszéde után V. Z. Vlaszov, a Szovjet Tudományos Aka­démia levelező tagja szóialt fel. A továbbiak során szá­mos felszólalás hangzott el. HÍREK A BARÁTI ORSZÁGOKBÓL Szeretnénk, ha v'zei is adna a kút Á Tisza Malomból kaptunk egy kifolyót a tavasszal. Két hónapig volt is vizünk, örül­tünk mi. a környéken lakó idős asszonyok, hogy nem kell messzire járnunk vízért. Korai volt azonban az örö­münk, mert már közel két hónapja ismét nincs vizünk. Hiába kértük az illetékese­ket, minden maradt a régi­ben. Szeretnénk, ha örö­münk nem lett volna pün­kösdi királyság és ismét bő­ven folyna a víz a tavasszal kapott kútból. A Bálvány utcai lakók Jól világítsák ki a személyvonatokat is Magam és sok társam ne­vében írom ezt a levelet. Mi, akik naponta átjárunk mun­kába Szegedről Hódmezővá­sárhelyre, fáradtan tesszük meg este haza a körülbelül egy órás útat." Az amúgy is haszontalanul eltöltött időt igyekeztünk olvasással, tanu­lással eltölteni. Ez eddig le­hetséges is volt, most azon­ban lehetetlenné vált. Fül­kénként ugyanis mindössze egy, esetleg két égő ég, az is olyan sárgán, pislogva, hogy még közvetlenül alattuk sem lehet olvasni. Szeretnénk, ha a MÁV illetékes szervei gondoskodnának arról, hogy a dolgozókat szállító sze­mélyvonatok is rendesen ki legyenek világítva. Bába, Molnár. Kovács és még kb. 200 aláírás Új német könyvelőgép A thüringiai „Rheinmetatl" el. A gép rendkívül ponto­gyár új könyvelőgépe bonyo­lult könyvelési műveleteket végez. Egyetlen ember a gép­pel több szakképzett könv­san, gyorsan és hibamente­sen dolgozik. Kezelése oiy egyszerű, mint a közönséges velő kétnapi munkáját végzi írógépé. Az élet gyökere Korea híres a kínai gin­seng ültetvényeiről. Ez a nö­vény a világon a legritkább és legdrágább gyógynövény. A koreai tudósok nemré­gen sokoldalú kísérletezést folytattak a kínai ginsenggel és meggyőződtek kiváló gyógyhatásáról. Koreában je­lenleg gyárak és speciális tu­dományos intézmények ké­szítenek a kínai ginseng gyö­keréből gyógypreparálumo­kat. Pekszamból (fehér kí­nai ginsengből) és honsamból (piros kínai ginsengből) kivo­natokat és porokat készíte­nek. A vörös gyökér az érté­kesebb a kettő közül. A vö­rös gyökeret fehérből állít­ják elő gőzöléssel és különle­ges sók hozzáadásával. A vö­rös gyökeret külföldre ex­portálják. Koreában tavaly elsőízben végeztek kísérleteket a kínai ginseng ültetvényeken vég­zendő munkálatok gépesíté­sére. Ujiipusú hordók Lcipzigben kidolgozták a hordók újfajta nagyipari gyártási módját. E módszer szerint a hordókat tölgy és bükkfa funérlemezből készí­tik. A funérlemezből készült dongák?t sajtolással állítják elő és különleges összetételű anyaggal impregnálják.. Az Ilyen hordók rendkívül köny­nyűek. Egy 315 literes egy méter magas söröshordó például alig 20 kilós. Az im­pregnálás által a dongák las­sabban használódnak cl, nem zsugorodnak és nem pené­szednek. Az újfajta hordók hosszabb élettartamúak, mint a régebbi típusú hordók. Gépesített munkaegység-elszámolás A Szovjetunió mezőgazda­sági minisztériuma, a Köz­ponti Statisztikai Hivatallal karöltve, kísérleteket folytat a gépállomásokon és kolho­zokban a munkaegységek nyilvántartásának és elszá­molásának gépesítésére. A sok vesződséggel járó nyilvántartási és számviteli munkákat a kolhozok átad­ják a gépállomások számve­vői irodáinak, ahol ezt szá­mológépek segítségével sok­kal gyorsabban és pontosab­ban elvégzik, mint az egyes gazdaságok számvevői. Jelenleg még csak a leg­munkaigényesebb folyamato­I kat végzik a „gépesített" j számvevőirodák, de nemso­; kára a kolhozok egész nyil­! vántartását, számadását gé­pesítik. I A kolhozok vezetői öröm­|mel fogadják az újítást, mert ezzel jelentősen egyszerüsö­I dik a könyvelők munkája, de 'a brigádvezetőknek is köny­nyebb lesz a dolguk: nem kell sok időt fecsérelniök a jegyezgetéssel, adminisztrá­cióval, amellett sokkal job­ban ellenőrizhetik a munka­egységek bejegyzését és ér­tékelését. A kolhozok köny­velői sok időt és fáradságot takarítanak meg így, s beha­tóbban foglalkozhatnak a gazdaság számadásának fon­tosabb tételeivel. Vízilaiti halászpuska A nyáron igen érdekes látványt lehetett megfigyelni a Dnyepr folyó partjáról: vízalatti puskával felfegyver­zett búvármaszkos halász szállt a vízbe. A halász előbb különleges gumicipőt húzott, amely a vízimadarak lábá­hoz hasonlított. Kezén gumi­hártyával ellátott kesztyű feszült. Ez az öltözék lehe­tővé tette, hogy a halász nagy gyorsasággal ússzon. A halász a folyó egyik pontján a víz alá merült és a víz alatt megkezdődött az érde­kes halászat. A halász búvár­maszkos feje pár perc múlva előbukkant a víből. A víz­alatti lövész egy jól megter­mett durdát húzott ki zsinó­ron maga után. Az egyik kievi gyárban készült vízalatti puska sike­resen kiállta a próbát. A ha­lászpuska elsősorban nagy halak elejtésére alkalmas, A puskacső könnyű alumí­niumból készült és ravasza, pisztoly-nyele van. A puska­cső gumilökhárítós irányító­fejben végződik. Ez a rugal­mas „ij" megfeszül és lövés­nél acélszigonyt lök ki. A szigony — amely vékony zsi­nórral van a puskához erő­sítve — csaknem öt méter távolságra repülhet. Kilövés után a szigony függőleges irányban a víz felszínére tud úszni, mint az úszóparafa. Vízbemerülésnél a halász buvármaszkot ölt, hátára a maszkkal egybekapcsolt kis oxigéntartályt erősít, s így hosszabb időt tölthet a víz alatt. A vízalatti „halvadászat" érdekes módszere nagy fel­tűnést keltett a horgászok | körében. Kievben rövidesen jmeg is indul a vízalatti ha­'lászpuskák sorozatgyártása,

Next

/
Oldalképek
Tartalom