Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-12 / 240. szám

PROLETÁRJÁT AZ MDP CSÖNGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGAINAK LAPJA XI. évfolyam, 240. szám Ara: 50 fillér Szerda, 1955. október 12. MAI SZAMUNKBÓL: 4 Ml NAGYJELENTŐSÉGŰ KÍSÉRLETEK AZ ÜZEMEK MIKROKLIMAJANAK / MEGÁLLAPÍTÁSÁRA (3, oldali 952 FORINT PRÉMIUM EGY HÓNAPBAN ANYAGTAKARÉKOSSAGÉRT (3. oldal) JÖL HALADNAK AZ ÖSZI MUNKÁK MÖRAHALMAN (3, oldali A falusi párttagokon a sor A párt és a kormány határozatainak végrehajtásá­ért, a dolgozó parasztság állandó növekvő jólétéért mindenekelőtt a falusi (kommunistáknak kell fáradsá­got nem kímélve dolgozniok. A szegedi járás egyénileg gazdálkodó parasztsága példamutatást, helytállást vár a párttagoktól a munkában, az állampolgári fegyelem­ben, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, az agitációban. Nagyon sokan nyíltan megmondották már: ha a párt tagjai megmutatják, hogyan (kell a ve­tés útjából gyorsan betakarítani az őszieket; ha nem­csak másoknak javasolgatják a termelőszövetkezeti gazdálkodást, hanem ők lépnek be először; ha a be­gyűjtés jelentőségét úgy támasztják alá, hogy ők már nem tartoznak az államnak — akkor meghallgatják a szavukat és megfogadják tanácsaikat. Az a községi pártbizottság, vagy pártszervezet, amelyik igazán ben­ne él a falu népének életében, az feltétlenül ismeri ezt a dolgozó parasztok által felállított követelményt. Annak tehát, hogy a szegedi járás termelőszövet­kezeti tagsága és a kis- ós középparasztok tömegei egységesen, minden erejükkel és tudásukkal küzdje­nek a szilárd állami fegyelemért és a jövő esztendei jó termés megalapozásáért, legelső feltétele a kommu­nisták megszervezése és mozgósítása ezeknek a ha­laszthatatlan és sürgős tennivalóknak az elvégzésére. Ez azonban önmagában még nem elegendő. A szegedi járásban a kis- és középparasztok 70—80 százaléka nem bent a falvakban, hanem a falvaktól távol él és gazdálkodik a tanyákon, sokszor elszigetelve a bel- és a külpolitikai eseményektől, az országos problémák­tól. A párttagok viszont többnyire bent a községben, vagy legalábbis a község közelében laknak és — mint az eddigi tapasztalatok mutatták — bármennyire pél­damutatóak voltak is, nem tudták magúikkal ragadni a pártankívülieket, mert nem mentek ki hozzájuk a tanyára. Így van ez Csórván, Balástyán és még jóné­hány községben. A pártszervezetek, különösen ősszel és télen könnyen elzárkóznak a tanyai lakosságtól, mert beköszönt a tartós esőzés és a hideg. Ezért van az, hogy a községben lakó dolgozó parasztok többsége élen jár az őszi munkákban, a beadásban, vagy már belépett a termelőszövetkezetbe, ellenben a külterüle­ten élő kis- és középgazdák — mivel keveset hallanak a kommunisták példamutatásáról és a népnevelőkkel nagyon ritkán van alkalmuk beszélgetni —, nem lát­ják elég világosan a többtermelés és a közös, nagy­üzemi gazdálkodás közötti összefüggést. A falusi kommunisták felelősek elsősorban azért, hogy a falu dolgozó népe mikor és mennyire érti meg: a szövetkezeti gazdálkodással saját maga anyagi és kulturális jólétét is megalapozza. A tanyai dolgozó parasztok várják a kommunistákat és a tsz-tagokat. Várják, hogy kimenjenek hozzájuk és megmagyaráz­zák azokat a kérdéseket, amelyeket már régebb idő óta döntenek, vitatnak maguk között, de még nem látnak minden részletet tisztán. A zákányszéki tanács­házára a múltkor azzal ment be egy parasztasszony, hogy „termelőcsoportot kellene szervezni". Bizony elég meglepő és elég szégyen is volt ez a zákányszéki kom­munistákra nézve. A pártszervezetnek le kell vonnia ebből a tanulságot, nemcsak ott helyben, hanem min­denütt a szegedi járásban. A dolgozó parasztok az idén szorgalmas munkájukkal, törvénytiszteletükkel bebizonyították, hogy helyeslik a párt célkitűzéseit és dolgozni akarnák saját jövőjükért, a növekvő jólétért. Még az az ember is jószíwel látja ma már a népneve­lőket, aki egy-két éve még gorombán beszélt velük, vagy nem is akarta meghallgatni őket. Miért? Azért, mert látják ugyan a termelőszövetkezeti tagok boldo­gulását, de mégis szeretnének hathatós érveket halla­ni a közös gazdálkodás mellett, saját maguk megnyug­tatására. A feltételek ma már megteremtődtek ahhoz: az egyéni dolgozó parasztok holnap, holnapután tsz-tagok legyenek. A pártszervezetek ezért alaposan vegyék számba erőiket. Ha kell, beszéljenek külön-külön a párttagokkal, hogy most az ő példamutatásuktól, agi­tációs munkájuktól függ, milyen hamar értik meg az egyénileg dolgozó parasztok a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A párt joggal elvárja tagjaitól, hogy legelő­ször ők lépjenek be a meglévő termelőszövetkezetek­be, vagy alakítsanak tsz-előkészítő bizottságokat. Ami­kor ez megtörtént, nem szabad sajnálni a fáradságot arra, hogy a kommunisták mindegyike rendszeresen kijárjon a tanyák közé és egyéni beszélgetések, vagy kisgyűlések formájában választ adjanak a kis- és kö­zépparasztok kérdéseire, kételyeire. Szívós és nagyon türelmes felvilágosító munkára van szükség ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. A kommunistáknak meg kell hallgatniok nemcsak a csa­ládfő, hanem a feleség, sőt a gyermekek véleményét is, mert tudott dolog, hogy több családban a felnőtt gyermekek is beleszólnak a család ügyeibe. Hívjanak össze esti beszélgetéseket kint a tanyavilágban, ahol négyen-öten összejönnek a dolgozó parasztok és el­mondják a népnevelőknek a termelőszövetkezettel kapcsolatos észrevételeiket. Feltétlenül fontos azon­ban, hogy csak olyan kommunisták, olyan népnevelők beszélgessenek a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről és előnyeiről, akik már termelőszövetkezetben dolgoznak, vagy aláírták a belépési nyilatkozatot. A kommunisták példamutatásának megszervezése elengedhetetlenül szükséges tehát ahhoz, hogy a sze­gedi járásban ts minél tökéletesebben végrehajtsuk a párt Központi Vezetőségének márciusi határozatát. A falun folyó politikai munka minőségét azon lehet le­mérni, hogyan mutatnak példát a párttagok és példá­jukat hány egyénileg dolgozó paraszt követi. A november 7 iiszteleiére ieti vállalások megvalósításáért Látogatás a Paprikafeldolgozóban Paprika, meg paprika. Ez tárul az ember szeme elé, ha a Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat közelébe ér. Fűzött paprika a színekben, hüvelyes paprika szétterítve. Még közelebb menve a hü­velyes paprika mellett fiatal és idősebb asszonyok sürgö­lődése válik láthatóvá. Most van a paprikafeldolgozás dandárja; a fűzés, csipedés, kikészítés. Az asszonyok és lányok keze alatt szinte ég a mun­ka. Érthető is ez a sietség, hiszen versenyben vannak egymással. A vállalat veze­tősége ugyanis felhívást in­tézett a dolgozókhoz a leg­jobb fűző és csipedő cím és az ezzel járó pénzjutalom el­nyerésére. Erről folyik mos­tanában a szó is munka köz­ben. Reggel munkakezdés előtt szinte mindenki megáll egy percre a versenytábla előtt, hogy megnézze, ki az első a versenyben. — Megint mi vagyunk az elsők — mondja egy fiatal lány barátnőjének, amint reggel elhaladnak a kapu mellett. — Mert nálatok szikkadt a fűzni való, — Éppen olyan, mint ami­lyeint ti fűztök, csak gyor­sabban dolgozunk, mint ti — válaszol nevetve az előbbi, s sietős léptekkel halad mun­kahelye felé. Gyakori az ilyen beszélge­tés. Szinte "versenyláz- van a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál. Persze nemcsak a megtisztelő kiváló fűző és kiváló csipedő cím elnyerésé­ért folyik a versengés, ha­nem főleg azért is, hogy a vállalat becsülettel Tudja teljesíteni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójá­ra tett vállalását. Ez pedig nem csekély dolog, ugyanis a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat dolgozói vállalásuk­ban megfogadták, hogy az 1955. évi tervet december 22-ére, tehát kilenc nappal a határidő előtt befejezik. Ez azt jelenti, hogy százezer kiló csemegepaprikával termel­nek többet a tervben elő­irányzott mennyiségnél. Ugyancsak vállalták, hogy az önköltséget a tervezetten felül csökkentik: ez 80 ezer forint megtakarítást jelent. Ezeknek a vállalásoknak mielőbbi teljesítését tűzte ki feladatul minden dolgozó a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál. Ezt bizonyítják azok a ter­melési eredmények is, ame­lyeket elérnek az üzemek dolgozói. Jelenleg a terme­lésben a csoportok közötti versenyben Tóthpál Mihály­né fűzőcsoportja vezet 122 százalékos eredménnyel. — Meg is tartjuk ezt az elsőséget — mondja Tóth­pálné —. Minden feltétele megvan annak, hogy to­vábbra is tartsuk, sőt emel­jük termelésünket. Most az idő is sűigat bennünket. Esős, borús az időjárás és ez nem tesz jót a hüvelyes paprikának. Azon igyekszünk, hogy minél előbb felfűzve, tető alá kerüljön minden paprikacső. Persze a másik fűzőcso­portnak se rossz az eredmé­nye, hiszen 111 százalékot mutat az eredményhirdető tábla. Csak egy kicsit elma­radtak. Tizenegy százalék nem sok, a munka jó meg­szervezésével, egy kis igye­kezettel könnyen nemcsak el­érhetik, de el is hagyhatják a Tóthpál-csoportot. Hiszen olyan munkásak is dolgoznak itt, mint Nagy Rozália, aki 169 százalékos eredményt ér el napról napra. Jó úton haladnak a Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vál­lalat dolgozói november 7-ére tett vállalásuk teljesítésében. A kezdeti sikerek azonban nem tehetik elbizakodottá őket. A feladat a továbbiak­ban, hogy minden lehetőt kövessenek el vállalásuk tel­jesítése, túlteljesítése érdeké­ben, (B. J.) Áz újítási hónap szép eredményei A Szegedi Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat dolgo­zói a szeptemberi újítási hó­napban sok jó ötlettel és újí­tási javaslattal keresték fel a vállalatvezetőséget. Az elő­ző hónapokhoz viszonyítva ötször annyi javaslatot nyúj­tottak be. A javaslatok több­sége az éves terv túlteljesí­tését, az önköltségcsökken­tést, a technikai színvonal emelését, illetve a termelé­kenység növelését segítette elő. A benyújtott javaslatok közül Szélpál, Tóth és Mák kartársak — a festő-részleg dolgozóinak — javaslata je­lentette a legnagyobb gazda­sági eredményt. Újításuknak előkalkulált évi gazdasági eredménye háromezer forint. Schrodt és Lúgos kartársnők javaslata alapján pedig 1200 forint évi megtakarítást tu­dunk elérni. Az újítási hó­napban elfogadott és beveze­tett javaslatok több ezer fo­rintos megtakarítást eredmé­nyeznek, i Darvas Imréné újítási előadó Ünnepi hcíek Csongrád megyében Csongrád megye Tanácsát nak népművelési osztálya oki tóber 8-tól november 9-ig, felszabadulásunk tiszteletére Csongrád megyei Ünnepi Iffe­teket rendez. A gazdag kultu­rális program keretében a szegedi járásban is több mű­sorra kerül sor. Mórahalmon október 13-án kacagó vidám est lesz a szegedi Nemzeti Színház művészeinek közre­működésével, 16-án a sán­dorfalvi népi együttes lép fel; november 5-én pedig műso­ros irodalmi est lesz. Rön­kén október 16-án Dihovics­nij -Nászutazás- című vígjá­tékát mutatják be a helyi MSZT rendezésében, 20-ár. az atom szerkezetéről tarta­nak előadást, Bordányban október 18-án mutatják be a Nászutazást, 30-án pedig a sándorfalvi népi együttes tart előadást. Sándorfalván októ­ber 23-án ugyancsak bemu­tatják a N ászutazás című vígjátékot, Kisteleken pedig október 18-án az elektronok nyomában címmel lesz elő­adás és 24-én kacagó vidám est a szegedi színészek köz­reműködésével. Deszken ok­tóber 22-én a sándorfalvi népi együttes lép fel, 26-án pedig a Nászutazást adják elő. Balástyán 27-én lesz ka­cagó vidám est. Kiskundo­rozsmán két műsorszám sze­repel a programban: 18-án előadás az iparosítás Csong­rád megyei lehetőségeiről, 25-én pedig az atom szerke­zetéről. Szatymazon ugyan­csak két rendezvény lesz; -Felszabadult Hazánk- cím­mel kiállítás nyílik az MSZT rendezésében, 28-án pedig ugyancsak az MSZT rende­zésében bemutatják a Nász­utazást. -Pártunk a felszaba­dult magyar nép élén- cím­mel dokumentációs kiállítás nyílik Deszken, Balástyán, Kisteleken, Sándorfalván, Röszkén, Mórahalmon és Kiskundorozsmán a kultúr­otthohban. Végül november 7-én, a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom évforduló­ja alkalmából minden köz­ségben ünnepi műsor lesz. Kevésnek is meny­nyire tud örülni az ember! A városiak például nem tartanak sokra egy autóbtiszt, s lám hogy tudnak örülni a szőregiek annak a nagy gépko­csinak, amely egy hét óta már a hajnali szürkületben minden reggel 5 órakor csen­des morgással bevo­nul a faluba, és az­után óránlként for­dulva egyet egész nap közlekedik — egyelő­re még csak próbajá­ratként — Szőreg és Szeged között. A sző­regiek szerint nem kis dolog ez és ebben igazuk is van. A vo­natjáratok ritkák, nem hozzák be az utasokat a városba, Újszegeden villamos­ra kell átszállni, s az megint külön költség, újabb kiadás és vá­rakozás, fölösleges időtöltés. A Szegedi Villamosvasút egy csapásra megoldotta ezeket a problémá­kat, amikor autóbuszt küldött Szőregre. Szépen meg is te­lik a kocsi utasokkal Szegedig, a napnak szinte minden szaká­»A » Jegyzetek a szőregiek nagy öröméről ban. A reggeli jára­tok pedig, amikor a munkások és alkal­mazottak sietnek munkahelyeikre, a diákok meg az isko­lákba, egyenesen zsú­foltak. A Villamos­vasút vezetősége elé­gedett a forgalom­mal; többen utaznak ezen a vonalon, mint például a régebbi Hattyas-telepi jára­ton. „A mi buszunk" — mondják a szőregiek, s ez nemcsak azért van, mert a fürge autó negyedóra, húsz perc alatt olyan szé­pen elszállítja őket Szegedre, hanem az­ért is, mert a kocsi a falun belüli közleke­désre is használható. Megáll az 500 méte­renként. „Háztól házig szállítanak bennün­ket" — mondták teg­nap nevetve az asz­szonyok. S ez nem kis dolog olyan hosszan elnyúló faluban, mint Szőreg. Kenyeret kell vinni a pékhez korán reggel, cipelni kell a nehéz kenyértésztát? Ott az autóbusz! Csak felszáll az ember a szőregi végállomáson, utazik két megállót, s a kocsi szépen leteszi a péktől húsz lépés­re. Azt megjárni már nem olyan nagy fá­radtság. Vagy meg­szomjaztál egy pohár sörre? Elvisz az autó­busz a szövetkezeti vendéglőig: éppen előtte áll meg. S a szőregiek bizony már így is használják az buszukat". Nagy az öröm hát most, ezekben a na­pokban Szőregen. Szinte másról sem hallasz szót, mint az új autóbusz-járatról. De persze keveredik az ölcos beszédbe sok csacska szó is: hogy hát kevés az utas, és ezért megszüntetik a járatot. Erről termé­szetesen szó sincs. Sőt, azt tervezi a Vil­lamosvasút vezető­sége, hogy ha tovább­ra is ilyen szépen alakul az utasforga­lom-, sűrítik a járato­kat reggel és más napszakokban is, aho­gyan a közönség igé­nyei kívánják. S bér­letet is adnak ki már novemberben. A ta­nulók 66, a dolgozók 50 százalékos kedvez­ménnyel utazhatnak majd. Persze ilyen új do­log, mint ez a nagyi szerű autóbuszjárat, nem lehet mindenben tökéletes. Nem is az. A szőregiek szeret­nék a menetrend megváltoztatását. A mostani járat ugyan­is minden kerek órá­ban indul Szőregről, s 15—20 perc alatt Szegedre ér. Már­most, aki például reggel hat órára megy dolgozni, ötkor indul és fél hat előtt tíz perccel már Sze­geden van. Sok ideje elvész így, hiszen az Anna-kúttól, a sze­gedi végállomástól tíz perc alatt akár* melyük munkahelyre eljuthat. Ugyanez a helyzet a diákokkal is. Ezért az lenne a kívánság, hogy a busz ne kerek órakor in­duljon Szőregről, ha­nem például negyed órakor és háromne­gyedkor meg vissza. Jogos kérés ez, hi­szen a bejárás nagy átka, a várakozással eltöltött haszontalan időpocsékolás szűnne meg ezzel. A Villái mosvasút vezetői —, akik ilyen szépen a szőregiek kedvében jártak — biztosan fi­gyelembe veszik majd ezeket a kíván­ságokat is, s a próba­járat végén, de leheti hogy még hamarabb, változtatnak majd a menetrenden. Meg is kell ezt tenni. Hiszen a szőre­giek is — akik most ennyire örülnek az autóbusznak — azért dolgoznak, hogy még több ilyen apró örö­me legyen az embe­reknek — persze nemcsak nekik, ha­nem szerte az ország­ban mindenfelé, min­denkinek, f ÍM* - ő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom