Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-01 / 231. szám

0ELM3ÍYBR0RSZBG Egy nappal a vállalás után a Ruhagyárban Utolsó nap a harmadik ne­gyedévben, szeptember 30-a, de első a Szegedi Ruhagyár­ban a november 7. tiszteletére tett vállalásuk, felhívásuk után. A diszpécser osztály, amely fő irányító ereje az egész üzem termelésének, valóságos hangyabolyhoz hasonlít. A te­lefon szünet nélkül cseng, uta­sítások egymást érik; a műve­zetők, MEO-sok jönnek-men­nek, munkájukat Intézve. Az éiiizem feltételek teljesítéséhez még e nap termelése hiányzik és erről van most szó. Nem megy minden sfmán. válik. Még a hónap közepén a Ruhagyár vezetősége kapott a Cipőgyárból egy levelet: „Se­gítsetek ki bennünket cipővá­szonnal, mert az Anyagellátó Vállalat nem tudja biztosítani és a terv teljeaitéae ettől is függ. Napi tízezer da­rabot kérünk". Elvállalták a ruhagyáriak, hogy kisegítik a Cipőgyárat. Részben hulladék­ból, részben pedig maradék anyagból szabták ki a kért mennyiséget, azaz ennél töb­bet, mert összesen 152 ezer Ahhoz, hogy az utolsó tervezett dar'abot küldtek át a Cipőgyár­munkadarabot is leszállítsák a minőségi vizsgálat után a készraktárba, mindenkinek a helyén kell állnia. Azután meg mm új negyedév első napja is jó előkészítést követel. — Ma tettek szalagra 216 darab esőkabátot. — mondja Kiss Jenő íődiszpécser. — En­nek kész kell lenni még ma, mert a cikkek kifutása is fon­tos. — A Prágai-szalagnak segít a Dávid-szalag. Azok terven felül százötven darabot vál­laltak és még csütörtökön hoz­zá kezdtek. Nem lesz az esőka­bátokkal semmi baj — vála­szol Eperjesi elvtársnő. — Ahogy a békekölcsön-jegyzés­ben első voltak, itt is számít­hatunk a Dávid-szalagra. Az üzemben már mindenki tudja, mit kell tennie. A terv teljesítésével a Szegedi Cipő­gyárnak tett ígéret is valóra nak a negyedév utolsó napjával a kiszabott cipővászonból. Négy ember dolgozott a szabászaton azért, hogy ígéretüket teljesít­sék. Majdány Józsefné, ördögh Józsefné, Nagy Jánosné és Bau­nak Antal. A szegedi üzemekhez szóló felhívás után legnagyobb prob­lémaiként jelentkezett az „át­állás". Ez a legtöbb esetben hátrányt okozott a termelés­ben. — Háromszor annyi munka­ruhát kell gyártanunk, mint a harmadik negyedévben — mondja Ménesi Imréné, terv­osztály vezető. Ez azt jelenti, hogy a Ruha­gyár dolgozóinak fele ezt ké­szíti és négy munkaterem sza­lagjait kell „átállítani" más munkára. — Nem okoz ez a mostani „átállás" olyan meglepetést, mint máskor. — jelenti ki ha­tározottan Baráth elvtárs, a technológiai osztály egyik tag­ja. — Ez a cikk ismert már a legtöbb dolgozó előtt, de jó a felkészülésünk is. Az egész technológiai oaxtály már egy ideje az „átállás" előkészítésén dolgozott. A har­madik negyedév utolsó napjára csak az a feladat maradt, hogy az utolsó simításokat megte­gyék. Vagyis előkészítsék gép­hez az anyagot, hogy a negye­dik negyedév első napján hely­ben legyen a varrni való mun­ka, a szalagok részére. Három szalag már a harmadik negyed­év utolsó napján az átállásnak megfelelő helyen dolgozott. Ko­vács Gyuláné szalagjának kol lektívájával munkaruhához kez­dett. A 71., 72-es szalag, ahol eddig szövetnadrágokat varr­tak, a 16—17 éves kamasz­fiúknak való pantalló készíté­séhez fogott hozzá. A nehéz­konfekcióból a X-es terem dol­gozói a IX-es terembe mentek át. Nekik nehéz lesz a munká­juk, mert most munkaruhákhoz fognak. Rajtuk úgy segítettek, hogy a régi dolgozók, akik hosszú ideje varrják már a munkaruhákat, a műszak befe­jezte után ott maradtak és ta­nították a X-es terem volt munkásait. A Szegedi Ruhagyár dolgo­zóit a november 7-i vállalás sokra kötelezi. A szegedi üze­mekhez intézett felhívást kö­vető napon már aszerint cselekedtek, hogy ígéretük minden pontját a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 38. évfordulójáig teljesítsék. Mit ad a második ötéves terv Szegednek? Példamutatóan jegyeztek a jutaárugyári dolgozók Kedd óta a Jutaárugyór­ban zeneszóra dolgoztak a szövőnők, a fonónők. Űgy kezdődött, hogy a békeköl­csönéi egyzés első napján reg­gel negyed 7 körül már az a Wr járta, hogy a varroda dol­gozói is mindnyájan aláírták a gyűjtőívet. Kecskeméti Sándor művezető, akinek 600 forint a fizetésének fele, 1000 forintot jegyzett, hasonlókép­pen Ábrahám László is. Piros színű papírszalagokat ragasztottak a példamutató­an jegyző dolgozók gépeire, s gyűltek a jegyzési íveken a nevek, s az üzem zenekara odaállt a piros szalagos gé­pekhez és a dolgozók fülébe húzták a szebbnél szebb nó­tákat. Na lett is erre licitá­lás! — „Hozzám is jöhet a zenekar" — üzenték a párt­titkárnak a dolgozók. Zom­bori Jánosné 900 forintos fi­zetésére 700 forintot jegyzett. Sokan várták, hogy felkeresse őket a zenekar, — büszkék voltak példás, hazafias csele­kedetükre. Gulyás Mihályné sztahano­vista szövőnő. Török Imréné fonónő. Csanádi József kar­bantartó, Teleki Ferenc, az Elegendő borászati és oincészeti cikk van a szaküzletekben Az idén gazdag szüret ígér­kezik és ehhez mérten a mű­szaki árut értékesítő vállalat is jól felkészült. Bővítették a borászati szakbolthálóza­tot, hogy könnyebben kiszol­gálhassák a vásárlókat. A különféle felszerelések­ből, mint például borszi­vattyúból és a hozzávaló ar­matúrákból bőven van a raktárakban. Szivattyútömlő­ben sem lesz hiány és min­denféle borkezelési anyag fellelhető az üzletekben. Az idén már nem hiányzik a pincészeti felszerelés: pin­cebalta, abroncs, abroncs­húzó, kalapács, facsat, hordó­kénező készülék, tölcsérek, kannák nagy választékban találhatók. Rövidesen megér­kezik külföldről a szesz- és borfokoló is, amelyet a gaz­dák már igen várnak. Csupán néhány méretű hordóból van pillanatnyilag •hiány, mivel a jó termés kö­vetkeztében ezeket gyorsan megvásárolták. A műszaki árut értékesítő vállalat a levélben kért cik­keket is legrövidebb idő alatt szállítja a vásárlóknak; üzem kőművese és tanácstag 1500 forinton aluli fizetésük­nek jóval több mint 50 szá­zalékát jegyezték. Még dél sem volt, mikor az első nap már 200 dolgozója a Jutaáru­gyérnak 114 000 forintot adott kölcsön az államnak: 520 forintos volt az átlagjegy­zés. Azóta már minden dolgozó jegyzett békekölcsönt a Juta­árugyárban és a zenekar kö­szöntötte mindazokat, akik mél­tón kivették részüket a jegyzés­ből. Tavaly 392 forint volt a jegyzési átlag — most ez a 589 forintra emelkedett. A Fonalmentő Vállalat dolgozói a jegyzés első nap­ján mindannyian aláírták a jegyzési ívet és összesen 57 ezer 800 forintot adtak köl­csön államunknak. Lakásügy és parkosítás A második ötéves terv fo­lyamán tovább szépül Sze­ged. A városi tanács költség­vetése nagy összegeket irány­zott elő újabb parkok létesí­tésére, amelyeiknek révén jobb játszóterekhez jutnak a gyermekek. Parkosítják a Valéria teret, a Rákóczi te­ret, a Móricz Zsigmond rak­partot, a Kossuth Lajos su­gárutat, a Lechner teret, a Népkert-sort; újjáépítik az új szegedi liget parkjait; parksávot létesítenek a Szé­kely-sor mentén és a Temes­vári körút liget menti szaka­szán. Mindezekre a munkálatok­ra összesen mintegy há­rommillió forintot költe­nek. E városszépítést terv na­gyobb beruházásai közül 1956-ra a Valéria tér parko­sítása van tervbe véve, to­vábbá még néhány elhagyott park felújítása. A második ötéves terv ke­retében folytatódik Szeged környékének erdősítése: 250 hektárnyi terület fásítása sze­repel a tervben egymillió fo­rintos költséggel. A belterü­leti fásítás programján belül 1956-ban 54 hektárnyi térség és útrészlet fásítására kerül sor 200 ezer forintos költ­séggel. Nagy érdeklődés övezi a lakásépítési programot, hi­szen köztudomású, hogy ta­lán a lakáshelyzet terén áll fönn a legtöbb megoldatlan probléma. Még nincsen vég­leges kép arról, hogy állami eszközökből hány új lakóház, illetve lakás építésére kerül sor. A városi tanács részéről azonban folytatódnak az erő­feszítések a gazdaságos la­kásépítkezés érdekében: fel­kutatják és visszaalakítják azokat az irodákat, amelyek még mindig lakásokat fog­lalnak el. Erre a célra a második öt­éves terv időszakában 14 millió forintot irányoz elő a város. E program keretén belül 1956-ban harminc új lakás készül el 1.5 millió forintér­tékben, ezenkívül 40 vissza­alakított lakással bővül a vá­ros lakáskatasztere, további egymillió forintos beruházás révén. Az ötéves terv első évében a már említett össze­geken kívül még csaknem nyolcmillió forintot fordíta­nak az Ingatlankezelő Válla­lat kezelésében lévő bérhá­zak felújítására, illetve kar­bantartására. Ez is a jobb la­kásviszonyokat fogja előmoz­dítani. Bővülő egészségügyi hálózat Egészítsük ki az elmondot­takat még a közegészségügy néhány fontosabb tervével. Mit ad a második ötéves terv egészségügyi vonalon Sze­gednek? Először is korszerűsítik a város kezelésében lévő I. és Il-es számű kórházat. E kor­szerűsítés és részleges bőví­tés keretében már jövőre egy új ötven ágyas gyermek fer­tőző osztály létesül a Tol­buchin sugárúti (Il-es szá­mú) kórházban, több mint félmillió forintos költséggel. Az SZTK betegellátás fej­lesztésére egy új körzetor­vosi rendelőt állítanak fel, valószínűleg Móravárosban, 150 ezer forintos beruházás­sal. Ennek a rendelőnek a helye még nincs véglegesen kijelölve. Ugyancsak a ke­rületi betegellátás javítására, a külső városrészek lakossá­szam Népművészeti pályázatot írt ki az MSZr és a Népművészeti Intézet A Magyar—Szovjet Társaság kel tehet résztvenni. A pálya és a Népművészeti Intézet a munkáknak a magyar—szovjet népművészeti alkotómunka fej- barátság gondolatát kell kife­lesztésére és a népművészeti jezésre juttatniok. Részivenni alkotások széleskörű megismer- csak olyan müvekkel lehet, tetésére népművészeti pályáza- amelyek más pályázaton nem tot hirdet. A pályázaton a leg- szerepeltek, különbözőbb némüvészeti alko­tásokkal, faragásokkal, faze­kasmunkákkal, hímzésekkel, szőttesekkel és egyéb müvek­Százhúsz százalék A Délrost központ admi­nisztrációs dolgozói és a kar­bantartó részleg munkásai tegnap délután három órakor a központ udvarán röpgyű­lést tartottak. Krizsán Mi­hály elvtárs, a pártszervezet titkára a békekölcsön jegyzé­sében elért nagy sikerekről beszélt, kiemelve a dolgozók példamutató jegyzését, a nép­nevelők áldozatot, fáradtsá­got nem kímélő munkáját. A párt nevében köszönetet mondott ezért a lelkes és odaadó munkáért az üzem párttagjainak és pártonkí­vüli dolgozóinak. Ezután Bé­res Sándor elvtárs, a Délrost központ igazgatója ismertette a ruhagyáriak versenyfelhí­vását és javasolta a gyűlés részvevőinek, hogy csatlakoz­zanak a felihíváshoz. A csat­lakozást Szalai Márton szta­hanovista esztergályos jelen­tette be. Elmondotta, hogy a karbantartó és javító rész­leg dolgozói november 7 tiszteletére vállalják havi tervük 120 százalékos teljesí­tését, a munka minőségének állandó javítását és felajánl­ják. hogy az üzemükben lévő hulladékanyagokat még job­ban, még célszerűbben és gazdaságosabban felhasznál­ják, mint eddig. A dolgozók hozzászólásaik­ban jobb munkára, nagyobb áldozatvállalásra tettek Ígé­retet. A pályázat határideje 1956. március 15. A pályaműveket az MSZT járási, vagy megyei, il­letőleg városi titkárságán kell leadni, mellékelve az alkotó nevét és pontos elmét. A benyújtott művekből já­rási, válogatott járási munkák­ból megyei és a legjobb mü­vekből országos kiállítást ren­deznek. A pályázat eredményét 1956. július 15-én teszik közzé. A Népművészeti Intézet és az MSZT által kijelölt szakértő­bizottság bírálata alapján 4, egyenkint 5000 forintos /.. 4, 3000 forintos II. és ugyancsak 4. 1000 forintos III. díjat osz­tanak szét a legjobb alkotások készítői között. Bővebb felvilágosítást, vagy szaktanácsot a Népművészeti ! Intézet (Budapest, I., Corvin te'r 8.) képzőművészeti osztálya ad. „Hogy szilárd, fejlődésképes legyen a népgazdaság" Széles vállú, energikus fellépésű fekete hajú férfi. Senki nem mondaná rá, hogy 70 éves. Régi pénzügyi szakember, most vezetőkönyvelő az ásotthalmi Szabadság­harcos TSZ-ben. őszinte lelkesedéssel, szenvedélyes hangon beszél a Hatodik Bé­kekölcsönről: — Majdnem félévszázada, 1908 óta fog­lalkozom a könyveléssel. Megismertem a mult pénzügyi gazdálkodásét és megismer­tem a jelenét is. Mindenképpen értem és helyeslem a népgazdaság intézkedését, hegy a néphez fordul kölcsönért, nem pe­dig külföldi államokhoz. Ezt az Intézkedést minden állampolgárnak üdvözölnie kell. mert ez a nép javát szolgálja. — Emlékszem, voltak r^gen is állam­kölcsönök. Katona voltam tizenötben, ami­kor kiadták a hadikölcsönt. A feleségem 25 500 koronát jegyzett, egyetlen fillért sem kaptunk vissza. Semmit. Senki sem kapott vissza a mult rendszer éllamkölcsöneiből. Most? Ebben a rendszerben? Magam is több száz forintot nyertem, de ha soha egy fillért nem kapnék vissza közvetlenül, ak­kor se zúgolódnék, hiszen itt vannak a gyö­nyörű építmények, az új gyárak, a fejlődő, a művelődő községek, az iskolák, vagy akár ebben a Szabadságharcos Termelőszövetke­zetben a korszerű gazdasági épületek, a munka gépesítése, amely kíméli az embert. Vagy akár a saját életemről beszéljek. Nyugodtan élek és látom mivé lehetnek az unokáim. Tíz unokám van és vidáman él­nek, tanulnak. Egyik éppen a nyáron érett­ségizett. Előttük áll a jövő... — Hol vagyunk már attól a világtól, amikor külföldi kölcsönök árasztották el az országot, amikor a hitelezők mindent összeharácsoltak, ami érték. És a nép élni is alig tudott! Hol vagyunk már attól a vi­lágtól. amikor a szegényparaszt rongyok­ban járt és málés kenyeret evett! Ma már nincsen ilyen. Ezért mondom, hogy min­denki jól teszi, ha kölcsönt ad az állam­nak, mert a saját élete is megjavul belőle. Én 1200 forintos havi keresetemből 1000 forintot szívesen adtam kölcsön:. s ga régi óhajának megfele­lően, körzeti szakrendeléseket hoznak létre a II. és III. kerületben. A szakrendelésre való átté­rést — amire még 1956-ban sor kerül — a jelenlegi kör­zeti rendelők bővítésével érik el. Mindenekelőtt fogászat­tal látják el ezeket a rende­lőket, továbbá a szükséglet­nek megfelelően nőgyógyá­szattal, stb. A távolabbi ter­vek között szerepel tbc-gon­dozó-intézet létrehozása a II. és a III. kerületben. Az egészségügy legjelentő­sebb beruházása: egy 210 ágyas korszerű szociális otthon létrehozá­sa, több mint hatmillió fo­rintos költséggel. Egy 210 ágyas hasonló intéz-' mény már működik Alsóvá­roson és egy 60 ágyas a Pető­fitelepen, a fodortelepi villa­mos végállomásnál. Az ellá­tatlan örgek szempontjából nagy jelentőségű új intéz­ményt az utóbbinak a he­lyén, annak továbbfejleszté­sével építik ki, a szociális gondozás céljaira kiválóae alkalmas ötholdas parkban. A közegészségügyi terv egyéb alkotásai közül meg­említjük még a rövidesen el­készülő közegészségügyi jár­ványügyi állomást, amelyre közel egymillió forintot köl­tött államunk. A távolabbi tervek között szerepel né­hány új bölcsőde létrehozása, így a többi között Újszege­den, Móravároson és Felső­városon. Végül — bár nem tartozik egészen szorosan az egész­ségügy vonalára — de Itt említjük meg, hogy a jövő év folyamán az újszegedi uszoda területén 200 ezer fo­rintos költséggel gyermek­medence létesül. Mire fordítják A'győn a kölcsönadóit toriatok ölvén százalékát Az algyői utcákon vizsgá­lódva könnyen szemünkbe tűnik: már ez a falu sem az a sár-, meg porfészek, ami­lyennek régen ismerték az alföldi, szegedvidéki embe­rek. Aki évekkel ezelőtt látta utoljára a falut, s most újra visszatér ide, az a benyo­mása támad: Algyő megfia­talodott. Megszépültek a há­zak. Jókedvűek, jobban öl­tözködnek az emberek ls, mint régen. A jobb élet azonban még többet kíván. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint a falu községfejlesztési terve, melyben bizony nagyon sok olyan új létesítmény építése szerepel, melyekre azelőtt az algyőiek gondolni se igen mertek. A tanács tervében az első helyen áll a faluból az állomásra ve­zető út melletti 800 méter hosszúságú tégla-gyalogjáró megépítése. Akik itt laknak, azok tudják legjobban: esős időben mi­lyen nehéz száraz lábbal megközelíteni az állomást. Ez a munka a legszerényebb számítások mellett is 20 ezer forintba kerül. Égető szük­ség van egy új, 150 méter hosszúságú makadám bekö­tőútra ls. Hetipiacos napo­kon, amikor a szekerek hosz­szú sora érkezik a faluba, az áruikat értékesíteni akaró termelőknek e bekötőút hiá­nya igen nagy gondot okoz a piactér megközelítése, külö­r.öses esős napok után. De r.em sokáig lesz már gond ez sem. A falu vezetői már tervezik az építkezést, s hogy milyen gyorsan készül el az új út, nem kis mérték­ben a község lakóin is mú­lik, mert hiszen vagy 80.000 forint kell ehhez. Az utóbbi években már a falu iskolái is kicsinynek bi­zonyultak. A terv már szintén meg­van egy új, négytantermes iskola építéséhez. Ez is nagyon kell, mert a meglévő iskolák bizony zsú­foltak. A közeljövőben te­hát ennek az új iskolának is meg kell épülnie. Eddig egy orvosi rendelő volt a falu­ban, de most már ebből is kettő kell. A mostani egész­ségházat át kell. alakítani. A Pesti és a Szabadkai utcákban még nem volt vil­lany eddig, de most már eze­ket az utcakat is villamosít­ják. A Pesti és a Szabadkai utcaiak is nemsokára sutba­dobhatják a kis petróleum­lámpákat. Ezeiken kívül még sok min­den szerepel a tanács köz­ségfejlesztési tervében. A Tolbuchin utca végén lévő anyakúttól egy 500 méteres vízkifolyót terveznek az utca másik végére. Vagy 15 ezer forint kell ehhez ls. Az apa­állat-istállókhoz vezető bejá­róút építését már a közeli hetekbon meg is kezdik. Ezek azok az építkezések, munkált, melyeknek elvég­zése most a tanács és a falu lakóinak legközvetlenebb fal­adata. Bizony ügy lenne Jó, hogyha mindezeken túl len­nénk már, újabb tervek meg­valósításán dolgoznánk —• mondogatják sokan az al­győiek közül. Hogy milyen gyorsan ké­szülnek el ezek a fontos létesítmények, ez az algyői dolgozó parasztokon is mú­lik. A Hatodik Békekölcsön­jegyzés alkalmával álla­munknak kölcsönadott fo­rintjaik fele közvetlenül a községben marad, tehát a tanács szabadon a községfej­lesztési tervek megvalósítá­sára költheti. Hiba, hogy az algyői népnevelők, a kom­munisták mindezeket még nem magyarázták meg fa­lusi dolgozótársaiknak. Algyőn tegnap délig már mintegy 19.000 forint gyűlt össze a Hatodik Békeköl­csönre. Algvőn közel kétezer parasztcsalád él, ha valamennyien becsület­tel jegyeznek, több tízezer forinttal járulnak hozzá ahhoz, hogy a falu nagy és szép tervei megvalósulja­nak. Legyen hát még sokkal szebb, boldogabb az élet Al­győn. mint amilyen most, s a falu dolgozói kölcsönadott forintjaikkal is járuljanak hozzá ennek megvalósítású­hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom