Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-05 / 234. szám

Szerda, 1955. október 5. Bartók emlékhangverseny Szegeden 3 DEL MN YRR0RSZ8G Bartók jtetlen zeneakadémiai búcsúhétfőn ; koncert napján 1940. A Csongrád megyei Béla-Emlékbizottság hétfőn j koncert napján 1940. október este hangversennyel egybekö- j 8-án egyik zenekritikus tiszte tölt ünnepi emlékestet rende' zett a szegedi Nemzeti Színházban. Ezen a hangversenyen mutatkozott be első ízben az újjáalakult szegedi filharmóniai zenekar, amely Bartók lője. Ma 15 évvel a nagy búcsúkoncert után tisztelettel és szeretettel, egyre növekvő, rajongó megbecsüléssel adózunk a nagy géniusznak, Béla nevét vette fel. A zene- akinek küzdelmes életére, tíz év kart Rubányi Vilmos, a szegedi Nemzeti Színház zeneigazgatója vezényelte. A műsorban közreműködött Hernádi Lajos zongoraművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. Az emlékest Bartók Gyászindulójával kezdődött, majd Király József egyetemi adjunktus, a megyei Bartók BélaEmlékbizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Emlékbeszédében Bartók hazafiságát és a szomszéd kis népek kultúrájának, önállóságának, megbecsülését, az összefogást hangsúlyozta. — Aa ifjú Bartók már pályája kezdetén tudatosan magyar komponista akaTt lenni, magyar zenét akart írni. Tüntetően magyaros ruhákban járt, magyar címerrel díszített levélpapíron írt 1904-ben nagyszabású prograrnszimfóniát írt Kossuthról és a magyar szabadságharcról, amelyben kikarikírozta, kigúnyolta az előtti keserű halálára, ragyogó művészetére ma emlékezünk, j Az emlékbeszéd után a fii-1 harmóniai zenekar Hernádi Lajos részvételével Bartók zenekarra és zongorára írt Rapszódiáját adta elő. Ezt a gyönyörű zenedarabot, s Hernádi Lajos bravúros játékát a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadta, aki így ráadásként eljátszotta még az „Első rondo" és az „Allegro barbaro" zongoradarabokat is. Az emlékhangverseny a Táncszvit előadásával ért véget. Gyorsítsuk meg a vetőmagvak cseréjét! Kormányunk ebben az évben is lehetővé tette, hogy most az ősz folyamán Csongrád megye több mint 30 községében általános minőségi vetőmagcsere legyen. Ennek ellenére a csere még mindig nem folyik a kellő mértékben. Nem azért, mert a dolgozó parasztság nem ismeri a minőségi vetőmag cseréjéAmil a vetőmagcseréről tudni kell nőségi vetőmagcserét letxw nyolítani, ami helyes is, mert négy évig a minőségi vető^Hj íLet a Súm&yijl kótiyotávlmti Már több mint egy hónapja annak, hogy a Somogyi Könyvtár ismét megnyitotta a kibővített épületben, az újonnan berendezett helyiségekben az olvasó- és kölcsönző osztályát. A könyvtár újjáalakítására közel két és egynegyedmillió forintot fordított államunk. Ez a kulturális beruházás egyáltalán nem kárbaveszett összeg. Már maga a nyugalmat árasztó, tágas, csendes olvasóterem is szinte kívántatja a könyveket, az olvasást. A kutaiószoba vendégei Az olvasóteremben naponta 60—70 vendég fordul meg. S a nyugodt elmélyedést itt is osztrák császári himnuszt. Va-I kib6vltés tette lehetővé. loságos forradalmi merészség' Valamikor _ mint Lődi elv_ volt ez a századforduló tájé- j kán, éppen azokban az évek ben, amikor Magyarországon erős Habsburg-ellenes mozgolódás volt. — Bartók 1904-ben jegyzett le először népdalt, s a kővetkező évben már népdalgyűjtő tanulmányútra kért ösztöndíjat Kodály 1905-ös nagysikerű gyüjtőútja még jobban meggyőzi mindkettőjüket a népzene gyűjtésének halaszthatatlan Fontosságáról. Az a lassanként összegyűlő több ezer dallam, amelyeket az elkövetkező években jegyeznek le és dolgoznak fet rendkívül meglepetést keltett nemcsak a gyűjtők, hanem az egész magyar zenei műveltség számára is. A továbbiakban Király József Bartók műveinek hosszú sorát ismertette, elmondotta, hogy „Bartók művei kezdetben semmi visszhangot nem keltenek, közöny, de igen sokszor gúny és támadás fogadja őket. Az úri Magyarország, a milleneumi álmokban élő osztályok kinevetik és üldözik a merészhangú szerzőt. Bartók 24 éves korában egyik levelében keményen bírálja ezt a társadalmi réteget; a magyar úri osztálynak nincs képessége a magasrendű művészetre, — állapítja meg Bartók". Beszéde befejezésül Bartók Magyarországtól való búcsújára emlékezett Király József: — Tisztelettel és szeretettel várjuk vissza — irta róla Amerikába utazása előtt a felejthetárs, az igazgató meséli — az olvasóteremben dolgozták fel a könyvanyagot is. Ma már erre a munikára külön helyiség nyílt, s így nem zavarják az olvasókat. De a kutatóknak is külön helyiséget biztosítottak a kibővített könyvtárban. Az újonnan létesített kutatószobának átlagosan számítva naponta öthat főnyi látogatója van. Most itt végzi kutatómunkáját Szádeczky Kardos Sámuel egyetemi docens is. Az egyetem történeti intézetének kívánságára jelenleg mintegy ötven kötetnyi forrásmunkát készítettek ki a kutatásokhoz itt. A kutatók igényeinek kielégítését segíti elő az új raktárhelyiség is, melyben újonnan rendszerezve nyert hozzáférhetőbb elhelyezést a hírlapállomány. Az új munkákhoz a személyzet is gyarapodott három fővel. A iájékoztaió szolgálat öt munkaszoba van jelenleg a könyvtárban. Egyikben az ugyancsak új létesítmény: a tájékoztató szolgálat nyert elhelyezést. A tájékoztató szolgálat munkájáról Ertsey Péter beszél: — A könyvtár hetvenöt éves múltja után csak most kerülhetett sor a tájékoztató szolgálat megszervezésére. Célunk, hogy feltárjuk a kutatóknak a könyvtár tudo! mányos anyagát. Legfontosabb munkánk a szegedi haladó hagyományok ápolása, föltárása, a helytörténeti kutatás elősegítése. A megnyitás óta 270 alkalommal adtunk tájékoztatást. Kik és mit olvasnak ? Az ugyancsak újonnan berendezett kölcsönző-szobában Juhász Nagy Emília könyvajánló ad felvilágosítást. — Sokkal barátságosabb itt dolgozni — mondja —. Az emberek is szívesebben jönnek ide. Kétezer beiratkozott kölcsönzőnk van jelenleg. Az új elhelyezés folytán a kölcsönzés jellege is' változott. Olvasóinknak fokozottabban igénybe kell venni az ajánlókatalógust és a 'könyvtáros tanácsait, segítségét. — Milyen könyveket olvasnak legtöbben? — A múlt hónapban több mint tizenhétezer könyvet kölcsönöztek ki nálunk, ebből tízezer szépirodalmi volt, ötezer magyar és háromezer szovjet irodalmi mű, kétezer nyugati klasszikus és négylezer ideológiai könyv. Diá'kok 576, egyetemistáik 177, munkások 456, közalkalmazottak 412, pedagógusok 108, műszaki értelmiségiek 95 és egyéb foglalkozásúak 215 alkalommal kölcsönöztek ki könyvet. Könyv a külterületeken A fiókkönyvtárak forgalmáról Lődi Ferenc könyvtárigazgató tájékoztat: — Havonta 14 ezer kötet körül van a fiókkönyvtárak forgalma. A dolgozó parasztok többnyire ezekben szerzik be olvasmányaikat. A tizenkét fiókkönyvtárnak mintegy két és félezer állandó, beiratkozott olvasója van. De az őszön több tsz-ben is létesítünk kölcsönzőt. A fiókkönyvtárak munkáját ugyancsak innét irányítják — most már szintén külön helyiségből. Nem egészen másfél hónap tapasztalataiból is kitűnik, milyen jó helyre fordította gazdaságunk a közel kétmillió forintot. A kultúra terjesztésére. 1 (németh) Ma megindul az újrendszerű autóbuszközlekedés Szeged és Szőreg között Szőreg dolgozóinak régi évtizedes kérésüket teljesítette a Szeged Városi Tanács város- és közéggazdálkodási osztálya: ma megindult Szeged és Szőreg között az újrendszerű autóbusz-közlekedés. Az első autóbusz ma reggel 4 óra 30 perckor indult el afc Anna-kúttól, ezután rendszeres menetrendszerint közlekedik Szeged és Szőreg között. A menetrendet későbbi lapszámunkban közöljük. A Szegedi Kenderfonógyár sziniáiszói budapesti szereplésre készülnek A Szegedi Kenderfonógyár színjátszói a budapesti Egressy Gábor Színpadon szerepelnek három alkalommal: október 27én, 28-án és 29-én. Az üzem színjátszócsoportja két színdarabbal készül a fővárosi szereplésre. Bemutatják Barta Lajos Szegeden már többször előadott egyfelvonásosát: a Tavaszi mámort és Bárány Tamás: Mihályka című színművét. Mindkét színdarabot — s egyúttal az egész budapesti vendégszereplést — Jároli Jenő, az üzem dolgozója rendezi. A színjátszók nagy lelkesedéssel, rendszeres próbákkal készülnek a darab budapesti bemutatójára. A főszerepeket Nagy Adám, Jároli Jenőné, Korek József és Borbély Ibolya játsszák. Az üzemi kultúrbizottság tervbevette, hogy erre a szereplésre felviszi Pestre az énekkart és a tánccsoportot is j és valamelyik budapesti textilgyárban önálló műsoros-estet I rendeznek. nek jelentőségét, hanem azért, mert a tanácsszervek és az agronómusok nem fordítanak kellő gondot a csereakció sikeres lebonyolítására. Kisteleken például piaci napokon több olyan dolgozó paraszttal beszélgettünk, akik nem is tudtak arról, hogy kormányunk milyen nagymértékű segítséget nyújt a minőségi vetőmagvak rendelkezésre bocsátásával. Ráadásul a kisteleki tanács dolgozói nem is ismerik, hogy községükben jelenleg hogyan halad a vetőmag kiosztása. A Terményforgalmi Vállalat raktárkezelője szerint minőségi rozsvetőmagból felesleg mutatkozik, ugyanakkor más községben — például Szatymazon — kérve-kérik azt. Kisteleken, Balástyán, Szatymazon, Kiskundorozsmán a Terményforgalmi Vállalat raktáraiba még véletlenül se tévednek be a mezőgazdasági osztály dolgozói, hogy meggyőződnének a vetőmag kiosztásáról. Bordányon sem néz a községi agronómus napokig a raktár felé. Nagy hiba ez, mert azt mutatja, hogy erre hivatott szerveink nem foglalkoznak kellőképpen a minőségi vetőmagcsere kérdésével. A Terményforgalmi Vállalat jelentései a minőségi vetőmagcserével kapcsolatosan sokszor tévesek. A Szegedi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya csupán ebből a jelentésből Héti meg a kiosztás állását. Hanyagságra vall az is, hogy Szatymazon például hetenként csak kétszer lehet minőségi vetőmagot cserélni. Ez nem engedhető meg, s lehetővé kell tenni, hogy a község dolgozó parasztsága akkor menjen cserevetőmagért, amikor éppen ideje engedi. Nem egy esetben tapasztalható, hogy a helyi tanácsok mezőgazdasági állandó bizottságai és a termelési bizottságok tagjai sem ismerik a saját községükben kiosztásra kerülő vetőmag fajtáját, előnyeit, s annak használatától várható terméseredményeket. Ennek az a magyarázata, hogy már hoszszú ideje nem tartottak ülést a termelési bizottságok, de a községi tanács sem hívott össze gazdagyűlést a minőségi vetőmagcsere kiosztásával kapcsolatosan. Éppen ezért a legrö'";'>obb időn belül pótolni kell ezeket a mulasztásokat, hogy gyorsuljon meg a minőségi vetőmag kiosztása és a vetési tervét valamennyi községünk mielőbb teljesíthesse. De meg kell mondanunk azt is. hogy kormányunk csak négy évenként tud egyegy községben általános mimag megtartja jótulajdonsa.gait. Ennek következtében az. idei őszön a megye minden községe nem jut hozzá minőségi vetőmaghoz. Mégis sokan kívánnának vetőmagot cserélni olyan községekben is, ahol most általános vetőmagcsere nem lesz, mivel betakarított gabonájuk csiraképessége nem megfelelő. Népünk állama ezért lehetővé tette, hogy ilyen esetben, ha minőségi vetőmag a községben nem áll rendelkezésre, a termelők kicserélhessék gabonájukat a Terményforgalmi Vállalat raktáraiban lévő egészséges, nagyobb csíraképességű, szokványminőségü gabonára. Hangsúlyozni kell, hogy a Földművelésügyi Minisztérium rendelkezése értelmében a termelők nemcsak a minőségi vetőmagot, hanem a szokvány-vetőmagot is bármilyen más szemes terményért a megfelelő cserearány mellett kicserélhetik. Sajnos sdkan nem is tudnak arról, hogy a vetőmagok csíra képesség* megfelelő-e. Nemcsak az egyénileg dolgozó parasztok nagy része, hanem termelőszövetkezeteink jelentós része sem végezte el a csíráztatási próbát. Ezért a vetőmagvak próbacsíráztatását azonnal meg kell kezdeni. Agronómusaink, községi pedagógusaink segítsenek az egyénileg dolgozó parasztoknak is a legegyszerűbb eljárással történő csíráztatás módjót ismertetni, nehogy valaki alacsony csírázási százalékú vetőmagot tegyen a földbe. Abban az esetben, ha bárki is azt tapasztalja, hogy a csíráztató tányérba tett száz szem búza, árpa, vagy rozs közül 75 nem csírázik ki gyorsan és erőteljesen, akkor ezt a gabonamagot vetési célra ne használja fel. Ugyanis holdanként 25— 30 kilogramm vetőmagot anélkül szórna a földbe, hogy az kikelne. Tehát feltétlenül cserélje ki vetőmagját. Abban az esetben azonban, ha száz szem gabonamag közül 88—90 szem gyorsan kicsírázik. az idei betakarítási viszonyok között ez a százalék tűrhetőnek mondható s az ilyen gabona alkalmas a vetésre. Végül felhívjuk arra a figyelmet, hogy akinek a behordás és a cséplés elhúzódása következtében erősen megdohosodott a gabonája, azonnal forduljon tanácsért, felvilágosításért a helyi tanács agronómusához, vagy a tanács mezőgazdasági osztályához. A hepehupás dűlőút mellett keslkeny sávocskák muradoznak el mögöttünk. Sok parcella meddőn terpeszkedik egész nyáron, csak néhány bokrot, elsárgult vadkendert, silány kis vadmuhart termett. Egy következőt bevetettek kukoricával. Kikelt a növény, méter magasságra fel is cseperedett, de termést nem hoztak a szárak. Távolabb kopár birkalegelő terpeszkedik, de biricák nem legelésznek rajta. Minek hajtsák ide a falkát, hiszen füvet nem termett a szik. Az állatok legelés helyett csak a kivirágzott sziksót nyalogathatják. Egy másik helyen napraforgóval próbálkoztak. A kiritkult, korán elrőkönyödött napraforgószárak tenyérnyi bugáikkal mintha csak azt mondanák: a gazda, aki elvetette ide a magot, ettől a kegyetlen földtől termés helyett jóformán még alamizsnát sem kaphat. Ez itt még a régi Baktó. Itt járva az ember úgy érzi, valami elátkozott földre tévedt. Nagyon hosszú, talán évezredes átok telepedett itt meg, amely annyi bizalkodást, reményt változtatott már kétségbeeséssé, örömet bánattá, rettentő sok hasznos munkát tett haszontalanná. Ügy is mondhatnánk, egy ittfelejtett darabja ez a régi, széthulló világnak, melyet mint meddőt, rosszat, félredobtunk, s ez a kicsi darab valahogy megbújt itt belőle. fielőlt azonban ez a sivár kép erőt venne az emberen, határhoz érkezik. Még néhány satnya kis napraforgó- és kukoricatábla bukkan elénk, aztán a mesebeli „gyászországból" — tündérországba érkezünk. A szemünk előtt kibontakozó új tájról egyszeriben az ígéret földje jut az RIZSARATÁS M eszünkbe. Majdnem a szemhatárig lágyan ringó rizstáblákat csókolgatnak az őszi napsugarak. Nagyon szép, valami szerelmes dal üti meg fülünket: a fiatal rizsarató lányok, asszonyók, férfiak énekelnek. A szorgos kezek nyomán százezernyi apró rizskéve lepi el a tarlót. A terhes kalászok mélyen meghajolva állnak az emberek előtt. Mintha csak alázattal mondanák: földapánk gyermekei vagyunk, s tudtul adjUk nektek, embereknek, elismeri már, hogy kifogtatok szeszélyein, legyőztétek öt. Hódolata jeléül ezt a tengernyi „aranyat" adja nektek. Igen, ez már a felszabadult ember kezemunkája, az új Baktó. Sok száz mázsa rizs érik most ott, ahol régen még az állatok is éhen pusztultak, nem volt legelő. A nótáskedvű aratók a Felszabadulás, az Alkotmány és a Dózsa Termelőszövetkezetek tagjai. Sarlóval, kicsi nyélre szerelt kaszahegyekkel dolgoznak. Csak úgy ég a kezük alatt a munka. Sókan is vannak. Csak a Felszabadulás TSZ tagjai 33-an vonultak ki és még milyen sokan jöttek a „Dózsából", meg az „Alkotmányból"! A drága rizst érlelő táj mintha csak tagadni igyekezne a multat, azt, hogy egy évvel ezelőtt még ő is olyan gonosz és mostoha volt, mint az a környék, ahonnan az imént ideérkeztünk. Igen, nem több, csupán csak egy esztendő telt el azóta, hogy ezék a derék emberek, akik most itt a gazdag termés betakarításán fáradoznak, elindultak, hogy kerékbe törjék ezt a kegyetlen földet. Ami még soha nem sikerült senkinek, nekik engedelmeskedett a baJktói szik. Nem azért, mintha ők jobban akarták volna, mint apáik, nagyapáik, akik régen próbálkoztak itt, hanem azért, mert nagy munkájukban nem voltak egyedül, egész népünk segített nekik. A rizstelepek megépítéséhez rengeteg földet, sok száz és ezer köbmétert kellett kimozdítani, s ehhez töméntelen pénzre volt szükség. A szövetkezeti tagóknak nem volt ugyan annyi, amennyi ide kellett volna, de volt államunknak. Mérnökök, gátépítő szakmunkások jöttek s pár hónap alatt 233 ezer forinttal átalakították a baktói táj e darabját. A szövetkezetiek kétszeresen boldogok voltak. Először, hogy végre gazdag termést ad majd a baktói táj, másodszor pedig, hogy ezt a rengeteg pénzt, melyet az államtól kaptak a telep megépítésére, sohasem kellett visszafizetniük. í'ulyás Sándor négygyermekes családapa kislányával együtt — ő is itt van a brigádban — életében most arat először rizst. Barátjával, aki mellette kaszahegyezi a marokra fogott rizs tövét, számolgatnak: negyvenhét hold rizsünk van, 15 mázsás átlagra szerződtünk, de húsz, hanem a huszonkettő biztosan meglesz. — Ügy gondolom — mondja Gulyás Sándor —, ha átadjuk az államnak a termést, amire szerződtünk, a visszamaradó rizsből meghántolva is legalább negyven deka jut majd munkaegységre. A mi családunknak — folytatja Gulyás — munkaegységei már felül vannak a hétszázon. Lesz tehát rizsünk is vagy három mázsa. Nem tudom, megettem-e már életemben öt kilót összesen, pedig nagyon szeretem. El is határoztam, nem adok el egy szemet se belőle. Megesszük mind. meg biz azt. A két ember most abbahagyja a számolgatást. Másra terelődik a szó. Nemsokára — bizonyosan még néhány esztendő sem kell hozzá — ilyenkor őszi időkben rizs érik majd az egész baktói határban. — Mi arra terjeszkedünk majd — mutat ujjával Gulyás Sándor a hitvány kukorica-, napraforgóföldek felé. Gondolataink messzi bekalandoznak a távoli jövőbe, amely tulajdonképpen nem is olyan távoli. A második ötéves tervben megvalósulnak. Az újabb gátakat, csatornákat is megtervezték már. A jövő esztendőben 30 holdat, azután meg újabb ötvenet harapnak ki a régi Baktó zsugorodó testéből. De mennyi munka és még menyi pénz kell ehhez? Nem is annyira kérdeztem, inkább csak úgy magamnak mondtam ezt. A villogó szemű, mosolygós arcú Gulyás Sándor azonban elértette. Mondja is nyomban: — Kérdezze csak meg a barátomat, hogy ö mennyi békekölcsönt jegyzett? Az kicsit restelkedve, úgy mondja, mint aki már megbánta: •— Kettőszáz forintot. Gulyás nem késik a licitálással, nyomban rávágja: — Én pedig ötszázat. No, hogy tudom, az se sok, csak huszonöt kiló rizs ára, pedig húszezer kilónál is többet kaptunk. f öljegyeztem a szavakat, s csak úgy magamnak, utána számoltam. Valóban többet, nem húszezernél — még kétszázezernél is. Csépi József