Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-04 / 233. szám

Kedd, 1955. Mitóbcr 4. 3 0 ELMHb YSKRQRSZA6 Nem zuhant- a mélybe — NINCS ITT A FERKÖ állapították meg az emberek a munkakezdés után, s azután hozzátették; — Persze, tegnap megint fizetés voltFolyt a műnk* a Szegedi Szalámigyár kötözőjében. A hosszú asztal mellett csak Bayer Ferenc — Ferkó — helye volt üres. Amíg az emberek ujjai fürgén jártak, egy-egy megjegyzés, vélemény is elhangzott Bayer Ferencről. Különbözőek voltak ezelk: jóindulatúak, elítélők, avagy gúnyolódok. Aztán másnap megint ott volt munkahelyén Bayer Ferenc. Egyesek, ahogy mondani szokás, kicsit ferde szemmel néztek rá. Teltek a megszokott dolgos hétköznapok és az egyik reggel újból ismétlődött; a hosszú asztalnál gyorsröptű madárként futott a hír: *Megint nincs itt a Ferkó... fizetés volt". Másnap ismét munkába állt. Üjabb napok, hetek iramodtak el. Ismét fizetés volt, s másnap — ott volt a gyárban Bayer Ferenc. Odaállt a művezetője elé, s becsülettel megmondta: v-Nem tudok kötözni, a késsel bánni, mert... mert.. .» Érzett rajta az alkohol szaga. Mit lehet vele tenni ilyenkor? Helyesen azt mondták neki: menjen haza, aludja ki magát, tiszta, józan fővel álljon munkába. Már korábban is, de különösen a legutóbbi eset után az üzem vezetőinek, kommunistáinak megszületett az elhatározása: "Mentsük meg ezt az embert, Bayer Ferencet az ivástól*. Könnyű ezt kijelenteni, nehéz végrehajtani. Igaz, az ember formálása nagyon nemes feladat. S emberszeretet, lelkiismeretesség kell hozzá, meglelve az utat az ember szívéhez., agyához. Mert, ha nem jól közelednek az emberhez, könnyen elronthatják a dolgot. S tudták Bayer Ferencről — az üzem legjobb kötöző munkásáról —, hogy érzékeny, s egyben jóindulatú. Csakhát iszik. NEM HATALMI SZÓVAL közelítette meg őt Pintér László elvtárs, az igazgató; egykori szalámigyári munkás. A lényeget tekintve azt mondotta el, hogy a bor, az ital azért való, hogy megigya az ember. De mértékkel, okkal, móddal kell fogyasztani. A részegség nemcsak csúnya, hanem az egészségre is ártalmas, s aki elissza a fi* zetését, annak bizony nem telik ruhára. Varga Lászlóné — aki most az üzem pártvezetőségének tagja, s a gyári DlSZ-bízottság titkára — együtt dolgozott Bayer Ferenccel a kötözőben. Versenyeztek is, s Varga Lászlóné valamivel szebb eredményt ért cl. Mindkettőjük teljesítménye állandóan 200 százalék körül mozgott. A két ember között nemcsak a vetélkedésről, a munkáról volt szó, hanem másról is. Varga Lászlóné elvtársnő is kedvesen és tapintatosan, olyan apró jelzésekkel hozta tudomására Bayer Ferencnek, hogy helytelen az az út, amelyre tévedt. nem válik javára a pohár kelleténél többször való ürítgetése és az alkalmi *ivócimborák" megvendégelése. Mert úgy csinált Bayer Ferenc, ha ivott például a Takaréktár utcai vendéglőben, még az ismeretlen embereknek is fizetett, akik álnokul megkörnyékezték őt. Ilyenkor könnyen gurul a forint — a kemény munkával megkeresett pénz. Keserű volt a józanodás, az eszmélés. De ez nem volt elég lecke. A fizetésnél mintha ördög bújt volna bele a tízforintosokba, a százasokba, úgy bizsergették Bayer Ferencet. Nem volt elég szilárd akarata akkor, s így megint a kocsmában kötött ki. EGY TERMELÉSI ÉRTEKEZLETEN történt, amikor a sztahanovista oklevelek odaítélését tárgyalták a munkások, hogy Varga Lászlóné és Bayer Ferenc neve is szóba került. Varga Lászlónét érdemesnek találták a sztahánovista oklevél odaítélésére, a szép jelvény viselésére Amikor azonban az volt a kérdés: kiérdemlí-e Bayer Ferenc a sztahanovista oklevelet, többen felszólaltak. Azt mondták, kiváló munkás, de nem illeti meg őt a sztahánovista oklevél, jelvény, mert a kocsmázás miatt többször hiányzott. Kérték, hogy változzon meg. Érte, Bayer Ferencért, az emberért hangzottak el a szavak. Ö pedig csak nézett, nézett maga elé. Mennyi érzés, mennyi gondolat viharzott át benne? Az elmondottak érzékenyen érintették. De nem szólt, pedig egyre csak azt várták, hogy felcsattan, mert hirtelen természetű. Megtörtént, hogy ez a hirtelen indulat és természet durva, goromba hangot hozott Varga Lászlónéval szemben is. Utána megbánta, hogy nagy hangon és embertelenül beszélt Varga Lászlónéval. Bocsánatot Is kért tőle, s a fiatalasszony nem haragudott. A termelési értekezlet után gondba merülten, pironkodva indult hazafelé Bayer Ferenc. Hogy valakivel közölje bánatát, Varga Lószlónéhoz fordult: •-Tudod Marika, fáj, hogy ez történt velem. De majd meglátod ..— és egy mély sóhaj szakadt ki belőle. Ment az ismerős úton, hazafelé. Ojra és újra agyába villantak a szavak, munkatársai arcai. Gondolt arra, hogy szégyen érte és elmegy a gyárból, vagy feledést, vigaszt keres az italban. Gond gyötörte, kétkedés. Azért az útja otthonába vezetett. Leszállt az este, s az égen kigyúltak a csillagok lámpásai. Nyitott szemmel feküdt az ágyon, kergették egymást a gondolatai. Ilyenek is: "Hát semmi ember lennék? Mi történik velem? Miért kell nekem hétköznap és vasárnap Is ugyanabban a ruhában járni? Válaszolt is magának, s nem is egyféleképpen. De sok mindennel leszámolt önmagában, sok mindent tisztázott. HOGYAN JUTOTT EL IDÁIG ez a kiváló munkás? Sok minden közrejátszott, sok minden tartozik hozzá. A múltban mostoha körülmények között élt, sokfajta alkalmi munkát megpróbált. Szűkös volt a keresete. Most a Szalámigyárban szép pénzt kap munkája után. Augusztusban például megérdemelten 1745 forintot kapott, örült ennek a pénznek, s valahogy tetszett is talán neki, hogy módja van fizetni az ismeretlen ••ivócimboráknak". Meg úgy hitte, hogy szórakozást nyújt a féktelen ivás Olyan társaság közé is keveredett, amelynek a tagjai ellátták sok "jótaináccsal*, de csak addig voltak ott körülötte, amíg pénze volt. Az italozás, a gavalléroskodás, a felelőtlen élet azt hozta magával, hogy nem volt egyetlen ünneplő ruhája sem a jól kereső, harminchárom esztendős és idős édesanyjával lakó Bayer Ferencnek. Vasárnap is azt a ruhát kellett felvennie, amit a gyárba, munkába hordott. Alig volt inge. Megesett, hogy alig pár nappal a fizetés után már arról panaszkodott, hogy nincs otthon kenyér. MÉGSEM MONDTAK LE Bayer Ferenc jó útra való térítéséről. Üjból és újból beszéltek vele, figyelmeztették. ö pedig hosszú vívódás után leszámolt a rosszal önmagában — a jóért. Vigyáz már a pénzére, amelyért derekasan megdolgozik. Abban pedig nincs semmi kivetni való, ha megiszik néhány pohár italt. Ez kell is, ki is jár az embernek és hozzátartozik az élethez. Nem elveszelt ember, jó útra tért. De könynyen a mélybe zuhant volna, ha nem törődnek veié. Ki tudná leírni, milyen mély emberi érzéseik voltak benne, amikor nemrégiben megkapta a sztahánovista oklevelet? Előtte az út, hegy a szakma kiváló dolgozója legyen. BESZÉLGETÜNK Bayer Ferenccel. Szavával is bizonyította, hogy hátat fordított a rossznak, s van már akarata az igazi úton maradni. Nagy és tanulságos lecke volt az ő esete, melyet már maga ítél el. Szégyenkezve gondol a kocsmézásra, a pénzszórásra, mert az valóban szégyelni való, elítélendő. Most már Bayer Ferencnek van szép új ruhája, új téli-kabátja. A napokban lett kész. Rendesen öltözhet. Nem mondhatjáLk már róla, hogy csél-csap, részeges. Morvay Sándor Beszámoló a brüsszeli könyvtáros-kongreszszusról A közelmúltban tartotta Brüsszelben egyhetes kongresszusát a könyvtárosok és a dokumentálisták egyesületeinek nemzetközi szervezete. 'A magyar könyvtárosokat Varjas Béla. az irodalomtudományok kandidátusa, az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója képviselte, aki tapasztalatairól beszámolt az MTI munkatársának. — Magam a tudományos könyvtárosképzés vitájában szólaltam fel, s örömmel számolhatok be arról — mondotta —, hogy a kongresszus határozatában a mi — szovjet példára szervezett — rendszerünket, az egyetemen, illetve egyetemi rangú főiskolán történő tudományos könyvtárosképzést vette alapul. — Ankétot rendez az "Űj Világ* szerkesztősége és a Szeged városi Magyar—Szovjet Társaság 7-én, pénteken este fél 6-kor az MSZT Horváth Mihály utca 3. szám alatti nagytermében. Az ankétot műsorszámok színesitik. Közreműködnek: Gencsy Sári, az Operaház magánénekesnője, Horváth Ferenc érdemes művész, a Madách Színház tagja és Szabó Miklós operaénekes. S bordányi dolgozó parasztok versenyfelhívása Pártunk és kormányunk nekünk, bordányi dolgozó parasztoknak is rendkívül sok segítséget adott ahhoz, hogy idei gazdag szőlőtermésünket meg tudjuk védeni a nyári kedvezőtlen időjárás miatt keletkezett veszélyekkel, szőlőbelegségekkel szemben. Jómínőségű és elegendő mennyiségű védekezőszereket, permetező anyagokat kaptunk. Ennek köszönhetjük, hogy most igen nagy szőlőtermést szüretelhetünk. Pártunk és kormányunk segítségét csak úgy tudjuk kellően meghálálni, ha valamennyien időre teljesítjük szőlő- és borbeadási kötelezettségeinket s eleget teszünk a különböző szőlő- és bortermelési szerződésben vállalt kötelezettségeinknek. Azt szeretnénk, hogyha a megye valamennyi szőlőtermelő községe követné a mi példánkat. Az őszi szüretelési munkákban és az állam iránti kötelezettségek teljesítésében jó 1 versenytársaink lennének. Éppen ezért versenyre (hívjuk ki a megye valamennyi szőlőtermelő falujának dolgozó parasztságát a következő versenyfeltételek mellett: 1. Összes borbeadési kötelezettségeinket november 15ig teljesítjük. 2. Fajtánként és színenként külön-külön szüreteljük a szőlőt. Ezzel biztosítjuk, hogy szőlőtermésünkért magasabb árat kapjunk. 3. A Borforgailmi Vállalattal kötött termelési szerződéseinkben vállalt kötelezettségeinket határidőre teljesítjük. Mi bordányi dolgozó parasztok azzal a jelszóval fogunk most nagy és szép munkánkhoz: szüretelőhelyről a begyűjtő telepre. Bordány dolgozó parasztjainak nevében: Patik Ferenc vb-elnök Gyuris Sándor párttitkár helyettes Megnyílt a világ fővárosai polgármestereinek négynapos kongresszusa (MTI). Az AFP jelenti, hogy vasárnap este Firenzében megnyílt a világ fővárosai polgármestereinek négynapos kongresszusa. A megnyitó ülésen résztvett a világ 36 fővárosának polgármestere, illetve megbízottaik. Ott volt a többi között Moszkva, Washington, Párizs, London, Róma. Tokió, Budapest és Brüsszel polgármestere. A kongresszust a kezdeményező Giorgio La-Pira firenzei polgármester nyitotta meg. La Pira megnyitóbeszédében hangsúlyozta a kongresszus jelentőségét, a Kelet és Nyugat közti együttműködés fontosságát. A párt zászlajáért A Szegedi Ruhagyár kezdeményezéséhez sorra csat" lakoznak városunk üzemei. A gyárak kollektívája november 7 tiszteletére, a negyedik negyedévi és az évi terv minden mutatójának sikeres teljesítéséért szocialista kötelezettségvállalást telt és tesz. Azt tűzik kl célul az üzemekben, hogy többet érjenek el, mint amit az évi vállalásban meghatároztak. A Magyar Dologzók Pártja Csongrád megyei Végrehajtóblzottsága a szocialista munkaversenyben legkiválóbb eredményt elért üzemet vándorzászlóvai jutalmazza. A párt zászlaját ez év végén kapja meg először az azt kiérdemlő üzem kollektívája. Nem kétséges, hogy nagyszerű és nemes lesz a vetélkedés a párt zászlajának klérdemléséért. Szükséges azonban az üzemek vezetőinek gondoskodni arról, hogy jól megteremtsék a verseny, a helyesebb munka feltételeit. Küzdenünk kell a verseny bürokratikus vonásai ellen. Nyilvánvaló az is. hogy a gyár termelése egyes emberek tevékenységéből adódik. Ezért fordítsunk nagy gondot az egyéni versenyre, az egyéni felajánlásokra s azok végrehajtására is. Teremtsük meg a verseny jó nyilvánosságát; hogyan tesznek eleget ígéretüknek az egyes emberek, hogyan áll a felajánlás teljesítésével az egész kollektíva. Lelkesítő, felemelő a párt zászlajának elnyeréséért tenni, dolgozni. A vándorzászlót elnyerni, afölött védnökséget vállalni kitüntető feladat. A jók közül a legjobb üzem kollektívája kapja a zászlót. Minden szegedi üzemben adva van a lehetőség az eredmények növelésére, a zászló elnyerésére. A tettektől, a munkától függ, hogy hová kerül, melyik üzembe. S most, amikor november 7 méltó köszöntéséért, a párt zászlajának elnyeréséért tevékenykednek a megye és Szeged üzemeiben, legyen valóság a Jelszó: Nem szabad és nem lehet adóssággal zárni az évet! Az évi terv minden mutatójának teljesítésével kezdj ük meg második ötéves tervünket! Gyümölcsözzön gazdagon a haza, dolgozó néne javára a november 7 tiszteletére, a párt zászlajának elnyeréséért folyó szocialista munkaverseny. Előre új síkerekért >— a párt zászlajának klérdemléséért! Meg*ezd&tl9;t a régészeti konferencia A Magyar Tudományos Akadémia épületében hétfőn négy napid tartó régészeti konferencia kezdődött. A konferencia munkájában a magyar régészeken kívül külföldi tudósók is résztvesznek. Banner János egyetemi tanár bevezető szaval után Moravesik Gyula Kossuth-díias akadémikus emelkedett szólásra, hogy megnyissa a konferencia előadássorozatát. Kiemelte: az előadásokkal az ország közvéleménye elé állnak a magyar régészek, hogv bemutassák tudományuk fejlődésének leglényegesebb momentumalt. A magyar régészek ma tervszerűen dolgoznak és munkájukhoz nagy segítséget nyújt a Szovjetunió régészel munkájának tanulmányozása és megismerése. Ma már a régészeti anyagokat nem pusztán tárgytörténeti szemszögből tekintik, hanem kiegészítik a nélkülözhetetlen történeti és társadalomtudományi szemlélettel. Ez azt jelenti, hogy nem elégszenek meg a holt anyag csoportosításával, hanem mindenekelőtt a régmúlt időiében élt emberek életkörülménuelre, társadalmi fejlődésire kíváncsiak és ezeknek a föld alatt megőrzött tárgyi emlékei alkotják a régészeti kutatás alapját. Burmai kereskedelm" delegáció látogatása Budapesten Bo Min Gaung újjáépítési és országúti ügyek miniszterének vezetésével 17 tagú burmai delegáció tartózkodott Magyarországon. A delegáció tagjai itt-tartózkodásuk alatt megtekintettek több nagy ipari létesítményünket s eredményesen tárgyaltak külkereskedelmi vállalatainkkal. A küldöttség hasznos megbeszéléseket folytatott a Burma és Magyarország kőzött kialakult kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének további lehetőségeiről is. VADÁSZAT EGY DZSUNGELBEN Nehéz feladatot vállal az magára, aki albérleti szobát keres Szegeden, Ez különösen akkor gigantikus, ha az optimista „szobaikutató" úgy vág neki az albérleti szobák dzsungelének, hogy nem ismeri e dzsungel törvényeit és jogszokásait. Mert ilyenek bizony szép számmal akadnak, s aki nem él csellel ellenük, — annak vége. A fiatalember, aki egy szeptemberig délután szoba vadászatra indult, sajnos nem ismerte a dzsungel törvényeit és azért... Na de ne vágjunk a történtek elé. A fiatalember becsöngetett az első, általa feljegyzett lakásba, és mit sem sejtve derűs kedvvel várta, míg a háziasszony kinyitotta az előszoba ajtót. Akkor illedelmesen köszönt és megkérdezte: — Nem tudom, jóhelyen járok-e, itt hirdettek bútorozott szobát? — Igen, nálunk van egy kiadó szoba — felelte az aszszony. — Különbé járatú ... Ekkor azonban a háziaszszony pillantása a fiatal ember kezén lévő jeggyürílre esett, hangja megkeményedett és igy folytatta tovább: — .. .De már kiadtűk. Jónapot — s ezzel becsapta az ajtót meghökkent barátunk előtt. S mikor harmadszor történt meg vele ugyanez, megértette az első törvényt: házaspárnak, lánynak, albérleti szobát kiadni nem tanácsos, mert azok, isten tudja milyen hóbortból, élni akarják a maguk életét: • mosnak, vasalnak, sőt, uram bocsa', még főznék is esetleg. A fiatalember még csak vőlegény volt, de a biztonság kedvéért cselhez folyamodott: lehúzta újjáról a karikagyűrűt és úgy ballagott tovább az albérleti szobák dzsungelébe. Azt hitte, ezzel mindent megoldott: jóhiszemű volt és balga. Azonban a következő helyen, ahol egész barátságosan fogadták (lám-lám: jó volt leszedni azt a karikagyűrűt!) megkérdezték tőle, hogy egyetemista-e. — Nem, üzemben . dolgozom — felelte a fiatal ember, mert mindig szerette az őszinteséget, meg nem is sejtette, hogy micsoda csapda les rá. A következő szoba gazdájánaik, egy öreg néninek megtetszett a bánatos fiatalember és bár szobáját már kiadta, adott helyette egy hasznos tanácsot: elárulta a dzsungel második törvényét. — Adjon be egy hirdetést. Mert tudja, sok üres szoba van Szegeden, csak az emberek nem merik hirdetni, félnek, hogy kiigénylik azokat. Ezért aztán aki hirdetni mer, az többnyire csak egyetemistánalk ad ki szobát, mert az egyetemista úgy is elköltözik nemsokára. Adjon be egy hirdetést, de feltétlenül írja ám be. hogy egyetemre jár. Barátunk újabb cselre szánta el magát ezek után: elhatározta, hogy egyetemistának mondja magát a továbbiakban. Hiszen az egyetemista fiúnak (neki egyedül) látszólag megnyílnak a mennyország, azaz albérleti szobák kapui. Azonban ez is csak látszólag van így — állapította meg nemsokára szomorúan. A mennyország kapuit bizony elég jól meg kell kenni, hogy kinyíljanak, na meg aztán nem is mindig mennyországról van szó. A szoba ára általában 300 forint. Igaz, ezt két személyre szánják, de mit tegyen az, aki egyedül van? •— morfondírozott a fiatal ember. — Házasodjam meg, akkor egyáltalán nem kapok szobát. Persze akad, aki csak 280-at kér, de akadnak... özvegy Rekettyésné, a Juhász Gyula utca 14 szám alatt (a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a város közepének!) 180—180 forintot kért barátunktól, kétszemélyes nem különbejáratú szobájáért. — Háromszázhatvan forint, ennyit még a Dugonics téren sem kérnek — háborodott fel a fiatalember. De ez Rekettyésnét nemigen érdekelte, valószínűleg az alkotmány ama pontja lebegett szeme előtt, amely törvényesen védi a szólásszabadságot. Lassan sötétedni kezdett, a fiatalember fáradtan, borúsan tovább ballagott. Még mindig remélt. A Felhő utca 13-ban aránylag nagy szobát mutattak neki. Igaz, hogy át kell járni a háziak szobáján, de csak 140 forintot kérnek, ami majdnem meglepő szerénység. De kár volt örvendeznie. Csakhamar kiderült, hogy a szo-(hát fűteni nem engedik. Hogy miért? Mert a fűtés piszokkal jár, meg aztán a szoba falai bekormozódhatnak, akkor pedig nem kifizető az albérlő tartás. — Szóval jöhet a hó, jöhetnek a fagyok, befagyhat a szobában a pohárban a víz— fűteni tilos! — hökkent meg barátunk, az elcsüggedt szobakutató. A háziasszony azonban kisegítette: — Ha van jó takarója, nincs semmi baj. Hidegben aludni direkt egészséges. Sokkal egészségesebb, mint fűtött szobában. Nappal meg úgy sincs itthon. Jó szoba ez kérem, szép világos... A következő helyen, a Petőfi sugárút 27 szám alatt Nemes Dezső állatorvos J00 forintot kért a fiatal embertől. A 900 forintért ugyan ellátást is ad, és — perzsaszőnyeget. — Sokallja? De kérem, nézze, ezek valódi perzsaszőnyegek! — Vigye ki a perzsaszőnyeget, és kérjen száz forinttal kevesebbet — ajánlotta a megrémült szobakutató, akiben úgylátszik (micsoda állapotok!), nincsen semmi érzék a szépség és a kényelem iránt. [) e elég a tréfából. A fiatal ember azóta is szobát keres, nap mint nap eredménytelenül. Segíteni kell rajta és a hozzá hasonlókon: teremtsünk végre rendet az albérleti szobák dzsungelében, szüntessük meg ezekét az áldatlan törvényeket és jogszokásokat! András Sándor.