Délmagyarország, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

DELMFLGYFLRORSZflG 2 Vasárnap, 1955. október 30. (Folytatás az l oldalról.) A nyugati javaslatok alapvető sxempuniohat hagynak figyelmen hívül V. M. Molotov ezután az ülésen beterjesztett nyugati javaslatokhoz fűzött meg­jegyzéseket. Többek között kijelentette: — A szovjet küldöttség üdvözli azt a tényt, hogy Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Álla­mok és Franciaország kor­mánya szükségesnek ismeri el nemcsak a német kérdés­nek, hanem az európai biz­tonság kérdésének ls a fel­vetését. Az elénk terjesztett javaslat egyes pontjai to­vábbi megvitatást tesznek szükségessé. Ennélfogva mi figyelmesen tanulmányozni fogjuk ezt a javaslatot. Mindamellett már most meg kell tenni bizonyos megjegy­zéseket erről a javaslatról. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy maga a ja­vaslat megszövegezése sem felel meg a négy hatalom kormányfői-adta irányel­veknek, mert az irányelvekben az európai biztonság az első he­lyen áll. Ami pedig a dolog lényegét illeti, az a benyo­másunk, hogy a három ha­talom új javaslata nem fe­lel meg a hathatós európai biztonsági rendszer megte­remtése követelményeinek és e javaslat megvalósítása oppen ellenkezőleg az euró­pai helyzet még nagyobbfokú kiélezésére, az államok kö­zötti viszony feszültségének fokozódására vezetne. Ezt a következtetést min­denekelőtt azért kell levonni, mert a javaslat megvalósítá­sa lényegében véve nemcsak fenntartaná, hanem még erő­sítené a jelenleg Európában fennálló katonai csoportosu­lásokat. A javaslat egyene­sen előírja, hogy a német egységet csak úgy lehet hely­reállítani, ha az egész Né­metország az újrafelfegyver­zés útjára lép és emellett a javaslat, már eleve eldönti, hogy Németországnak részt kell vennie az északatlanti tömbben. A javaslat tartal­maz ugyan kikötéseket az északatlanti tömb kötelezett­ségeire és jellegére vonatko­zólag, de ezeket semmi sem támasztja alá és nem is tá­maszthatja alá, mert ha úgy volna, akikor nem lenne in­dokolt a Szovjetunió részvé­telének elutasítása e szerző­désben, pedig ez már meg­történt. Ami pedig azt a tervet Il­leti. amelynek értelmében Németországot akárcsak sza­kaszonként is remilitarizál­nák, errevonatkozólag már megadtuk a választ: Nem lehet beleegyezni Né­metország újrafelfegyverzé­sébe sem egyszerre, sem szakaszonkint. mert Né­metország re militarizálása nem egyeztethető össze nz általános európai bizton­ság biztosításával. Nem lehet elmenni a kö­vetkező tény mellett sem: A három hatalom javas­'atn egyfelől kifejti a szabad ö--cnémet választásokra vo­r-'tkozó úgvnevezett Eden­t?rvet. másfelől azonban tu­h'idmképpen már előre el­dönti. hogy tekintet nélkül rrra, mit mond a német nép ezeken a választásokon, mér most el kell határozni, hogy cz egyesített Németország­nak a rcmilitarizálás útjára I MI lépnie és ezenkívül feltét­lenül a nyugateurópai kato­nai csoportosulások résztve­vőjévé kell válnia. Ezekben a tervekben nem látható, hogy számolni kívánnának a német népnek az összné­met választásokon megnyil­vánuló szabad akaratával. Ami a háromhatalmi javas­latnak a fegyverzet korlátozá-j sára és ellenőrzésére vonatkozó részleteit illeti, ismeretes, hogy a nyugati hatalmak jelenleg fennálló egyezményei, amelyek hasonló korlátozásra vonatkoz­nak, nem akadályozzák a jelen­legi féktelen fegyverkezési versenyt. Világos, hogy ilyen körül­mények közölt nem lehet ko­molyan beszélni biztosítékok­ról sem a Szovjetunió, sem a többi európai államok vonat­kozásában. Végül milyen biztosítékokról le­het egyáltalán szó, amikor a szóbanforgó javaslat nem irányoz elő tanácskozási abban az esetben, ha meg­szegik az európai békét, vagy a béke megszegésé­nek veszélye forog fenn? Mindez azt bizonyítja, hogy a három hatalom javaslatának elfogadása azt jelentené, hogy! a Szovjetunió és egész sor eu­rópai állam egyenesen elősegí­tené a német militarizmus fel­támasztását és kezére járna az egyesített Németország mi­litaristáinak, elősegítené az il­lető államok ellen irányuló ka­tonai csoportosulások megte­remtését célzó erőfeszítéseket. Erre bajosan számíthat valaki is. A szovjet küldöttség termé­szetesen nem utasítja el az olyan javaslat megvitatását, amelynek célja az európai né­pek igazi biztonságának meg­teremtése, és a szovjet küldött­ség minden lehetőt megtesz an­nak érdekében, hogy meg­könnyítse a megegyezést e fon­tos kérdésben. Reméljük, hogy a további vitánk ezt a célt fogja szolgálni. Beszéde végén Molotov elő­terjesztette az európai kollek­tív biztonsági szerződés terve­zetét. A tervezet értelmében a béke és biztonság biztosításának és az európai államok bármelyike ellen irányuló agresszió meg­akadályozása céljából az euró­pai államok általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek. E szerződésben részt­vehet valamennyi európai ál­lam, tekintet nélkül társadalmi rendszerére, továbbá az Ame­rikai Egyesült Államok. 'A Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság szintén tagjai lennének az egyezménynek mindaddig, amíg az egységes Németor­szág létre nem jön. Ezután az egységes német állam lenne tagja a szerződésnek. Ha fegyveres agresszió ér egy, a szerződésben részt­vevő államot, vagy álla­mokat. oz a szerződést alá­író valamennyi állam el­len intézett támadásnak tekintendő. Ebben az esetben valamennyi szerződő fél minden hatalmá­ban lévő eszközzel segítséget nyújt a megtámadott államnak, vagy államoknak. A szerződés ötven évre szól. s aláírása után meghatározott időszak elteltével az északat­lanti szerződés, a párizsi egyezmények és a varsói szer­ződés érvényüket vesztik. előttünk ismeretes, előterjeszt a Szovjetunió. A következő felszólaló Pinay francia külügyminiszter volt. Közölte, hogy a három hatalom javaslatait ésszerű tárgyalási alapnak tekinti, amely a német nemzetnek egysége visszaszer zését lehetővé tevő megegye­zéshez vezethet. Pinay kijelen­tette, hogy a francia kormány meggyőződése szerint minden­ki számára biztosított lenne a biztonság, ha az egyesített Né­metország belépne a „nyugati védelmi szervezetekbe". A nyugati hatalmak javasol­ták a Szovjetuniónak a további garanciák egész sorát — mon­dotta Pinay — és a francia kormány úgy véli, hogy a szov­jet kormány nem maradhat kö­zömbös ezekkel szemben. Jú­liusban Bulganyin marsall azt állította, hogy a Szovjetunió nem adhatja át másoknak saját biztonsága biztosítását. A nyugati kormányfők nagy fi­gyelemmel hallgatták a szovjet kormányfő e megjegyzését és ennél az oknál fogva a most beterjesztett javaslat nem irá­nyoz elő egyoldalúan hangoz­tatott biztosításokat, amelye­ket a Szovjetunió irreálisaknak tarthatna, hanem konkrét garan­ciákat tartalmaz. Pinay hozzáfűzte még, hogy nézete szerint a nyugati hatal­mak javaslata lehetőséget ad a tárgyalások megnyitására és kijelentette, hogy a három nyu­gati hatalom kész megvizsgál­ni bármilyen újabb javaslatot, amelyet V. M. Molotov beter­jeszteni óhajt. Végezetül bejelentette, hogy a francia küldöttség kellő fi­gyelemmel tanulmányozza a szovjet javaslatot. A külügyminiszterek érte­kezletének ülése szombaton 18 óra 55 perckor ért véget. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Az Októberi Forradalom és a béke Rövid külpolitikai hírek fíulles és Pinay a nyugati javaslatokról Molotov után Dulles ameri­kai külügyminiszter szólalt fel, ; ' közölte, hogy az Egyesült Allemok társszerzője a Mac­r-'lan által ismertetett javas­! 'oknak és hogy az Egyesült /l'ainok küldöttsége csatlako­zd ahhoz, amit Macmillan el­mondott. Dulles ezután foglalkozott V M. Mololov néhány meg­i 'v/ésévcl, egyebek között az­.1, ahogyan Molotov a nyu­raii hatalmak katonai csopor­tosulásait jellemezte. Dulles ki'elentette, hogy ezek a cso­portosulások kollektív bizton­rági összefogások. Dulles közölte, hogy az Egyesült Államok küldöttsége tei mészetesen gondosan meg­vizsgálja a szovjet küldöttség javaslatait. Kijelentette, hogy a háromhatalom javaslatának legalábbis néhány tétele egy­beesik a szovjet küldöttség ja­vaslataival, de van egy alapvető megítélésben különb­ség. Ez a különbség Dulles szavai szerint abban áll, hogy a három hatalom javaslata egy­mással szorosan összefüggő kérdéseket — Németország új­raegyesítésének és az, európai biztonságnak a kérdéseit — érinti, ugyanakkor a szovjet javaslat, Dulles állítása szerint — nem függ össze Németor­szág újraegyesítésének kérdé­sével. Nehéz dolog lenne meg­tárgyalni a szovjet javaslatot — mondotta Dulles — amíg az Egyesült Államok küldöttsége nem ismerkedik meg a Német­ország újraegyesítéséről szóló javaslatokkal, amelyeket, mint Genf (MTI). Október 29 én délután 15 órakor megkezdő­dött a genfi külügyminiszteri értekezlet harmadik ülése. Az ülésen V. M. Molotov elnökölt. 'A külügyminiszterek folytatták az első napirendi pont — az európai biztonság és Németország kérdése — megvitatását. New York (TASZSZ). Az ENSZ Politikai Bizottsága ok­tóber 27-i ülésén befejezte az atomerő békés felhasználásá­nak tárgyalását. Az Egyesült Államok, Anglia és több más ország közös ha­tározati javaslatát 53 szava­zattal hat tartózkodással el­fogadták. A javaslat ellen sen­ki sem szavazott. Tartózkodtak a szavazástól: Szíria, Szaúd­Arábia, Egyiptom, Irak, Liba­non és Jemen. A 18 ország által beterjesz­tett és az ülésen elfogadott ha­tározat szövege többek közt kiemeli: a közgyűlés erőtelje­sen elő kívánja segíteni az atemerö olymódon való fel­használását. hogy az csakis bé­kés tevékenységében szolgál­ja az embert és javítsa létkö­rülményeit. Bécs (MTIl. A szövetségi ta­nács, az osztrák parlamenti felsőháza, az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szocialista Párt szavazataival elfogadta a sem­legességről szóló törvényja­vaslatot. A semlegességi tör­vényjavaslat ellen a Függetle­nek Szövetsége szavazott, (a szövetségi tanácsban a kom­ministák nincsenek képviselve). Helsinki (TASZSZ). Annak a szovjet—finn egyezmények értelmében, amely szerint a szovjetunió lemondott Porkka­la-Udd területének haditenge­részeti támaszpontként való felhasználási jogáról, megkez­dődött a szovjet fegyveres erők kivonása erről a területről. Pasila vasúti állomáson nagy tömeg búcsúztatta a ha­zatérő szovjet katonák első szerelvényét, amikor a vonat a peronhoz ért, a szovjet kato­náknak virágcsokrokat nyúj­•tottak át. 38 esztendő alatt, az Októberi Forradalom győzel­me óta milyen sokan és mi­lyen sokszor leírták egymás mellé e két szót: Szovjetunió — béke. Valóban az első szo­cialista államnak már a lét­rejötte is szorosan összefüg­gött a béke ügyével. Oroszországban a forrada­lom sorsát éppen az döntötte el, hogy a munkásosztálynak a burzsoázia megdöntésére, a proletárdiktatúra megte­remtésére irányuló szocialista mozgalmát a bolsevikok párt­ja sikeres tudta összekap­csolni olyan demokratikus forradalmi mozgalmakkal, mint az általános békemoz­galom, a parasztságnak a földért folytatott harca és az elnyomott nemzetiségek nem­zeti szabadságmozgalma. A tömegek megnyerése szempontjából (különösen nagy jelentősége volt annak, hogy a bolsevikok meg tud­ták mutatni a háború befeje­zése, az igazságos béke meg­teremtése és a szocialista forradalom győzelme közötti összefüggést. Lenin a háború idején írt cikkeiben és beszé­deiben meggyőzően bebizo­nyította, hogy a háborút minden ország kormánya a saját uralkodó osztálya, a burzsoázia érdekében foly­tatja és éppen ezért a hábo­rú befejezését, a demokrati­kus békét csak a burzsoázia elleni harcban lehet kivívni. 1917. októburóben a forradalmi osztály, a mun­kásosztály hatalomra jutott Oroszországban. Ekkor a dol­gozó 'tömegek ismét tapasz­talhatták, hogy a bolsevi­koknál, a kommunistáknál a szó és a tett között nin­csen semmi ellentmondás. Amikor a bolsevikok győz­tek, amikor diadalmaskodott a szocialista forradalom, szinte a győzelem pillanatá­ban hozzákezdtek ígéreteik valóraváltásához. A szovjet­hatalom alighogy megszüle­tett. megkezdte a harcot a népek egyenjogúságán ala­puló igazságos béke megte­remtéséért. Már a forradalom másnap­ján, november 8-án (a régi orosz naptár szerint október 26-án) a második szovjet kongresszus elfogadta a bé­kéről szóló dekrétumot. A fi­atal szovjet állam első ren­delete tehát, a békéről szólt. A szovjet kormány azzal a felhívással fordult valameny­nyi harcban álló országhoz, hogy kössenek „annexiók (vagyis Idegen területek erő­szakos elfoglalása, idegen népek erőszakos bekebelezé­se) és hadisarc nélküli azon­nali békét." Az imperialista kormányok ezt a felhívást válaszra sem méltatták. De a békedekré­tum annál nagyobb hatást váltott ki a hadviselő orszá­gok dolgozó tömegeinek kö­rében. azoknak a milliók­nak körében, akik a véres és pusztító háború minden terhét viselték. A munká­sok. a parasztok, az elgyö­tört katonák. a front mind­két oldalán örömmel és re­ménységgel fogadták a szov­jethatalom békefelhívását. Igen nagy volt a békedekré­tum hatása Magyarorszá­gon is. 1917. december 2-án Például országszerte nagy békegyűléseket tartottak. Békcgvűlés volt ezen a na­pon Szegeden is, ahol az összegyűlt hatalmas tömeg az általános, demokratikus békét követelte. Az Októberi Forrada­lom fordulatot jelentett a haladó erőknek, a tartós bé­ke megteremtéséért folyta­tott harcában. Az Októberi Forradalom azzal, hogy lét­rehozta a szovjet hatalmat, megteremtette a béke erői­nek hatalmas bázisát, létre­hozta az első ••béke-nagyha­talmat-. A Szovjetunió létrejöttével megjelent a történelemben az első olyan állam, az első olyan nagyhatalom, amely­nek érdeke és éppen ezért célja is a béke fenntartása, amelynek nem fűződnek ér­dekei a háborúkhoz. A Szov­jetunióban ugyanig nincse­nek kizsákmányoló osztályok, amelyek számára a háború zsíros üzletet jelent, nincse­nek pusztító gazdasági vál­ságok. amelyeket háború j útján akarnának levezetni, a .Szovjetunió a lenini—sztálini elvek alapján minden nem­zet egyenjogúságát hirdeti és I ezért nem akar más népeket leigázni, a Szovjetunió béké­; ben akar élni, mert a szocia­! lizmus, a kommunizmus fel­építéséhez teremtő békére van szüksége. Ez a mélységes érdekeltség a béke fenntartásában szabta meg a szovjet kormány kül­politikájának vonalát az Ok­tóberi Forradalom győzelmé­nek pillanatától kezdve. A szovjet külpolitika kezdettől fogva abból a lenini elvből indult ki, hogy lehetséges a különböző rendszerű orszá­gok békés egymásmellett élé­se. Lenin azt tartotta, hogy a háborúk kiküszöbölésével, a két rendszer, a kapitalista és szocialista rendszer közötti békés verseny során kell el­dönteni azt a kérdést, hogy melyik rendszer az életképe­sebb, hogy melyik szolgálja jobban a dolgozó tömegek ér­dekeit. A bókedekrótum kia­dása óta csaknem 4 év­tized tett el, de a Szovjet­unió külpolitikájának alapja azóta is vátozatlan. E külpo­litika alapja, azóta is, ma is a tartós béke megteremté­sére irányuló törekvés, a két rendszer békés egymásmel­lett élésének biztosítására irányuló törekvés. De mennyire más megvál­tozott körülmények között folyik ma ugyanaz a . harc, mint a békedekrétum meg­születésének idején!" Akkor, 38 esztendővel ez­előtt, a szovjethatalom még csalt létezésének első óráit élte, miután a proletárforra­dalom győzött egy gazdasági­lag és kulturális téren rend­kívül elmaradott országban. Ma a Szovjetunió hatalmas, gazdaságilag is erős, fejlelt kultúrával rendelkező ország. Akkor az ifjú szovjet ál­lam egyedül állott a kapita­lista világban, mint az egyet­len szocialista ország. Ma a Szovjetuniónak erős szövet­ségesei vannak; a szocialista tábor országai. A szovjet kormány már 38 évvel ezelőtt is abból indult ki, hogy a béke megterem­tésének és megvédésének ügye a népék kezébe van le­téve. Csakhogy akkor a kapi­talista országok dolgozó tö­megeinek nagyobb része még nem ismerte fel ezt az igaz­ságot. Ma már a hatalmassá vált békemozgalom azt mutatja, hogy százmilliók értik meg Sztálin szavainak jelentősé­gét: „a béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek ke­zükbe veszik a béke megőr­zésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette". 38 esztendővel ezelőtt a szovjet kormány bejelentette, hogy nemcsak a népekhez fordul, hanem hajlandó tár­gyalni a kapitalista országok kormányaival is a békéről éa hajlandó megvizsgálni e kor­mányok minden javaslatát, amely a béke megteremtésé­re irányul. A Szovjetunió ma ls azt hirdeti, hogy az érdekelt ha­talmak közötti tárgyalások útján lehetséges a vitás kér­dések rendezése, a különböző rendszerű országok közötti békés együttélés megterem­tése. Ezt a gondolatot fejezte ki ismét Hruscsov elvtárs a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányküldöttségével folytatott moszkvai tárgyalá­sok során. „Önökkel együtt, egy világban, egy bolygón élünk. Önöknél kapitalista rendszer van. nálunk szocia­lista rendszer. Mj nem támo­gatjuk az Önök rendszerét, Önök nem támogatják a mi rendszerünket. De minthogy ezek a rendszerek megvan­nxtk, keresni kell valamilyen közös nézőpontot, közös érintkezési pontot, a normális együttéléshez. A reális hely­zetből kell kiindulni". A Szovjetunió éppen a reális helyzetből kiindulva az utóbbi hónapokban egy egész sor kezdeményező lépést tett a két rendszer békés együtt­élésének biztosítására. Hoz­zájárult az osztrák államszer­ződés megkötéséhez, csökken­tette fegyveres erőinek lét­számát, leszerelési javaslatot nyújtott be az ENSZ-hez stb. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor békepoliti­kája és a világméretű béka­mozgalom eredményes harca napjainkban kedvezően érez­teti hatását a nemzetközi helyzetre. Ezek az erők vív­ták ki a nemzetközi helyzet bizonyos enyhülését, a genfi szellem" térhódítását az utóbbi időben, az imperialis­ta .,erőpolitika" a „hideghá­ború" híveivel szemben. Ezek az erők. a béke erői tovább folytatják harcukat a most folyó genfi külügyminiszteri értekezleten is. azt a harcot, amely az Októberi Forrada­lommal kezdődött el, g amelynek célja változatlanul a népek közötti tartós béke megteremtése. Kalmár György adjunktus. Az ecsetgyári „Braun Éva"-brigád példát mutat „Be kell fogni a legjobb asztalt!" — így döntött négy diszes lány az Ecsetgyár egyik műhelyében és meg­alakították a „Braun Éva" if­júsági brigádot. A brigád ve­zetője Domonkos Józsefné kiváló munkás lett. tagjai Takó Sándorné, Ződi Ilona és Korom Kata ifjúmunká­sok. A brigád tagjai elhatá­rozták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszte­letére előző havi 119 százalé­kos átlagúkra „rádolgoznak" még legalább 3 százalékot. A brigád szeretné, ha az üzem valamennyi ifjúmunkása csatlakozna a vállalásokhoz, s így az Ecsetgyárban is meg­honosodna az úgynevezett „háromszázalékos mozga­lom", melynek lényege az, hogy valamennyi ifi előző havi átlagára „ráver" ha többet nem, hát 3 százalékot. A »Braun Éva—brigád pél­dát mutat, vállalását már is teljesíti és csak kiváló minő­ségű munkát végez. Véget ért a gyiimölcsszürct Gazdagon termő alma-, körte-, szilvafáink csaknem mindenhol megszabadultak már súlyos tei-hüktől: ládák­ba, kosarakba került az új termés. Kertészeink hozzá­értő munkája révén régen­látott bőségben árusítják a piacokon az ízletes gyümöl­csöket, s megtelnek a raktá­rak is, télen sem lesz hiány az egészséges, jóízű gyümöl­csökben. Szinte felbecsülhetetlenül sok alma termett az idén Szabolcs megyében. Az ál­lami gazdaságokban csak­nem száz kilót adott egy-egy termőfaegység. Ebből a me­gyéből eddig 1500 vagon al­mát küldtk a hazai piacokra és még ebben az évben elő­reláthatóan 7000 vagon al­mát szállítanak el. Hazánk legismertebb őszi­baracktermő vidékén, a Csongrád megyei Szatyma­zon rekordtermést szüretel­tek az idén. A fák roska­doztak a 30—40 dekás óriási barackok súlya alatt. Külö­nösen Frank István és Jó­zsef, a szatymazi őszibarack­kultúrát 25 évvel ezelőtt meghonosító testvérpár di­csekedhet szép eredménnyel, egymázsás termést hozó fáik is vannak. A felvásárló vállalat Szaty­mazról már több mint tíz­ezer mázsa hamvas ősziba­rackot szállított belföldi fo-' gyasztásra és exportra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom