Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

Eedd, 1955. szeptember 13. OELMAGYARORSZIG Pá r t é!e t A népnevelők segítője a pártsajtó Az agitáció célja az, hogy igaz hazafiságra neveljen és a dolgozó tömegeket felsora­koztassa a párt mögé. Ezt a célt nem egyszerre, hanem harci ütközetek sorozatának sikeres megvívásán keresztül érik el népnevelőink. Példás tetteik és buzdító szavaik nyomán nő és terebélyesedik a dolgozók öntudata, áldozat­készsége, alkotó kedve. Nem sokat ér azonban a legna­gyobb lelkesedéstől átitatott agitáció sem. ha a népneve­lők általánosságokban beszél­nek, ha közismert igazságo­kat hangoztatnak. A szegedi munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi nagy vonalakban épp úgy ismeri sok esetben a szocializmus építésének alap­elveit. legjelentősebb szám­adatait, mint a népnevelő, te­hát sokkal többet vár tőle en­nél. Azt várja, hogy a népne­velő alaposan ismerje az or­szágos létesítményeken, beru­házásokon kivül azt is, hogy itt Szegeden mit cseleked­tünk már és mit cselekszünk ezután a népjólét fokozásáért, milyen politikai és gazdasági feltételek voltak ehhez szük­ségesek. Ezt természetesen nem tudhatja kívülről a leg­jobb agitátor sem. Olyan kor­szakban élünk, amikor eredményeink rohamosan követik egymást: tegnap új lakásokat adtunk át, ma egészségházat avat­tunk, holnap lánctalpas trak­torok érkeznek a gépállomá­sokra. A tények és adatok is­meréséhez komoly segítséget ad a népnevelőknek a párt­sajtó: a helyi és az országos lapok, füzetek, brosúrák és más időszerű pártkiadványok. A népnevelő egyetlen napig sem lehet meg újságolvasás nélküL Szüksége van erre egyrészt azért, hogy jól is­merje a bel- és külpolitikai eseményeket, a napi híreket és válaszolni tudjon minden olyan kérdésre, amit a dolgo­zók nem látnak tisztán, más­részt azért, hogy a párt és a kormány politikájának, hatá­rozatainaik ismeretében rög­tön le tudja leplezni az ellen­séges bujtogatásokat és rágal­makat. A pártsajtó konkrét érveket és módszereket ad a népnevelőknek, vagyis fegy­vert, erőt és biztonságot nyújt harcukhoz, A népnevelőmunka kemény harcot jelent a maradiság, a kispolgári ön­zés, a tájékozatlanság és min­denfajta rosszindulat ellen. Az a népnevelő, aki úgy in­dul el egyéni beszélgetésre az üzemben, vagy családot láto­gatni a városban, hogy előző­leg gondosan átolvassa az új­ságot, sokkal bátrabb és ma­gabiztosabb lesz, bármilyen „kényes" kérdést hoznak fel neki. A pártsajtó szoros kapcso­latban van a mindennapi élettel. Igyekszik mindig azokra a kérdésekre választ adni, amelyek a dolgozó em­bert foglalkoztatják. Most például renditívül fontos mindannyiónk számára, hogy Szeged mezőgazdaságát is szocialista vágányokra állít­suk át, mert ez elengedhetet­len a többtermelés megoldá­sához, az életszínvonal eme­léséhez. A Délmagyarország ezzel kapcsolatban számos cikket írt és ír ezután is ar­ról. hogy az osztályellenség milyen manőverekkel igyek­szik távoltartani a kis- és kö­zépparasztok tömegeit a ter­melőszövetkezetektől. Ezek a cikkek rámulattak, mennyire alaptalanok azok a híresztelések, amelyek az egyéni gazdálkodók úgyneve­zett szabadságáról és a tsz-ta­gok „lekötöttségéről" szólnak. De ugyanilyen sürgős és meg­oldásra váró feladat Szeged ipari üzemeiben az újítómoz­galom igazi tömegmozgalom­má fejlesztése, vagyis a meg­lévő termelő berendezések tö­kéletesítése, jobb kihasználá­sa, a termelékenység emelése érdekében. A Délmagyaror­szág és az üzemi újságok ezt a kérdést is állandóan napi­renden tartják: példákkal, adatokkal bizonyítják, hogy a dolgozók alkotó javaslata, kezdeményezése a legbőveb­ben buzogó forrás, amelyből mindenkor meríteni lehet építőmunkánk gyorsításához, a termelés olcsóbbá tételéhez. A népnevelők — üzemiek és kerületiek — ezeket az íráso­kat elolvasva sokkal maga­biztosabban tudják széloszlatni a maradiság hangulatát és eredményesebben tudják mozgósítani az embereket a párt politikájának végrehaj­tására. Csak egy példát erre. Szombaton délután népneve­lők látogatták meg a mihály­teleki egyénileg dolgozó pa­rasztokat. Rózsi Antal kifogá­solta, hogy a termelőszövet­kezetben a gépek elveszik a tagok jövedelmét. A népneve­lő — mivel rendszeresen ol­vassa az újságot —, a fejete­tejéről rögtön a talpára állí­totta Rózsi Antal állítását. Számokkal támasztotta alá, hogy a gépi talajművelés, nö­vényápolás, aratás, sokkal ol­csóbb. mint a kézi munka. Vagyis a gépiek alkalmazásá­val nem kevesebb, hanem több lesz a tsz-tagok jövedel­me. Minden nap segíti a párt­sajtó a népnevelőik munkáját. Legtöbb pártszervezetben kéthetenkint tartanak megbe­szélést a népnevelők. A párt­titkár ez alkalommal tájékoz­tatja őket a legfontosabb ten­nivalókról, eseményekről, ha­tározatokról. De ez nem ele­gendő. Az élet nemhogy két hétig, hanem két pillanatig sem áll meg: újabb és újabb győzelmek születnek az építő­munka minden területén. Az a népnevelő, aki nem olvassa rendszeresen a pártsajtót, aki nem ismeri meg minden nap hazánk, városunk történetét, csak sdetg-óróig tud meglenni a népnevelő értekezleten ka­pott tájékoztatóból és elma­rad az eseményektől. Nem képes hatékonyan, harcosan és céltudosan érvelni, hanem csak általános igazságokat hangoztat, nem mond semmi újat és ennél fogva nem gon­dolkoztat meg senkit. A friss érvek, adatok épp­oly szükségesek az eredmé­nyes agitációhoz, mint az el­méleti tudás. A Szabad Nép és a helyi lapok a népnevelő­munka e mindkét kellékéhez A forintokból készültek Ebben az esztendőben ké­szítettek először községpoli­tikai terveket a helyi taná­csok, s első alkalommal já­rul hozzá a falusi lakosság községének fejlesztéséhez s szépítéséhez. Érdemes meg­nézni, mi történt a tervek­kel? Röszke — Hogy mik épültek ebben az esztendőben a faluban? — adta vissza a kérdést Szalma István röszkei ta­nácstitkár, majd rövid gon­dolkodás után ráfelelt: — A tiszai átjáró előtt el­készült az út domborítása, a faluban tervezett átjáró is megépült. Ezek kisebbek. Je­lentősebb a József Attila utca kikövezése. Persze még nincs kész. Elkészül-e ebben az esztendőben — kérdés. segítséget nyújtanak. Ezért Mi szeretnénk, de sok min­szükséges, hogy a szegedi agi­tátorok jóbarátjuknaik tekint­sék a párt valamennyi újság- i ját és ne csak előfizessenek j szintén szeretnének megvaló­azokra, hanem napról napra sítani, de... olvassák is. • Egy-egy tervezett építke­denen múlik? — teszi hozzá, majd felsorolt még néhány tervezett építkezést, amit Egyre több közszükségleti cikket vásárolnak a város lakói A Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban lévő Bútorértékesítő Vál­lalattól naponta sok bútor „költözik" új otthonba. Szé­pül Szeged dolgozóinaik laká­sa. Most vásárolt például új konyhabútort Ábrahám Jó­zsefné, a Gyufagyár dolgozó­ja. Tomity Ilona orvosnő is új csőbútorral rendezte be laká­sát. A BÚTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALATHOZ az elmúlt héten a Német Demokratikus Köztársaságból magas politú­rozású hat darabból álló ízlé­ses hálószoba berendezés ér­kezett. Ezen kívül igen szép és olcsó festett hálószoba be­rendezésben válogathatnak a dolgozók. Különösen keresett a Szegedi Bútorgyár „Tisza" hálószobája. Kombinált szek­rényt is sokan vásároltak; A dolgozók életszínvonalá­nak emelkedését tükrözi a kereskedelem forgalmának emelkedése is. A vállalatok forgalma 1951-hez viszonyítva csaknem háromszorosára emelkedett. 185 százalékkal magasabb az 1955. évi várha­tó bevétel, mint 1951-ben volt; A KISKERESKEDELMI VÁLLALAT vas- és műszaki árudájának forgalma 1955 har­madik negyedévében előrelát­hatóan egymillió 700 ezer fo­rinttal lesz több, mint az el­múlt év hasonló időszakában. Ez azt jelenti, hogy dolgozó­ink több rádiót, csillárt, tűz­helyet, mezőgazdasági kisgé­peket, a házasszonyok mun­káját megkönnyítő gépeket vásároltak. Dolgozóink igényességét mutatja az a tény is, hogy a rádiókészülékeknél a minősé­gi, világvevő készülékeket vá­sárolják. Az elektromos ké­szülékeket most kezdi ipa­runk gyártani, de máris igen nagy a kereslet a „Tátra" hű­tőszekrény és az elektromos mosógépek iránt. A Kiskereskedelmi Vállalat 10. sz. vasboltjában olcsó ház­tartási gépek érkeztek. Az új paradicsom- és gyümölcspa­szírozónak 120 forint az ára; Kapható az egyetemes őrlő­gép is, amellyel mákot, to­vábbá kukoricát és másfajta szemestakarmányt lehet őröl­ni. Megkönnyíti dolgozó asz­szonyaink munkáját a háztar­tási robotgép, amely burgo­nyát hámoz, diót darál, para­dicsomot paszíroz; A Kiskereskedelmi Vállalat statisztikája arról beszél, hogy a dolgozók — az étke­zés és ruházkodás után — so­kat költenek lakásuk csinosí­tására, építésére, rendbentar­tására. 1955 második negyed­évében majdnem tízszer any­nyi értékű meszet, cementet, ajtót, ablakot, mozaik-lapot, por- és olajfestéket vásárol­tak. mint 1954 második ne­gyedében. 1 'zés megvalósítása több té­nyezőtől függ. Egyrészt at­tól, van-e rá anyagi fedezet? Van, de mind még sincs meg; ugyanis még most, a szep­temberi napokban írták csak ki a röszkei tanácsházán az évi községfejlesztési hozzá­járulást. A harmadik ne­gyedévben vagyunk, a válla­latok munkája szaporodik és nem valószínű, hogy az út­építést elvállaljál?. A követ­kező esztendőben ebből ta­nulni kell, mert a község fejlesztésének élén a helyi tanácsoknak kell komoly szervező munkát kifejteni. A lakosság Röszkén is szívesen segít; például az útépítéshez a tanácstagok megszervezték a társadalmi munkát. Na­ponta 10—12 kocsivar hord­ták a gazdák a téglát s ho­mokot. Eddig már mintegy 10 választókerület lakossága segédkezett Sáfrán Mátyás, Gregus József, Korponai Ist­ván, Osznovics József veze­tésével. A tanácstagok any­nyira szívükön viselik a Jó­zsef Attila út elkészítését, hogy ideiglenes bizottságot alakítottak az augusztus 28-i tanácsülésen Rozsnyai Mi­hály elnökletével, hogy az út minél előbb elkészüljön, melybe a kisebb útjavítások­ra tervezett forintokat is be­fektetik — 90 ezer forintot összesen. A községfejlesztési alap­ban szerepel az a 4200 forint összeg is, ami a faluban ma­radt az elmúlt évi államköl­csön jegyzésekor. A pénzt a legsürgősebbre fordították: a 6000 lakost számláló faluban, ahol jó pár száz gyerek van, nem volt játszótér. Most megcsinálták a Hősök terén. A röszkeiek sok mindent szeretnének: községi fürdőt, új iskolát — ezek lennének a legfontosabbak. Ha nagyon akarják, megvalósul, de tá­mogassák forintjaikkal, tár­sadalmi munkájukkal a köz­ségi tanácsot, mert ha az egész falu a tanács mögött áll, a vezetők hathatósabban tudnak intézkedni a lakos­ság érdekében. f Mórahalom Lényegesen nagyobb köz­ség Részkénéi Mórahalom. Többet is terveztek. A költ­ségvetésből sok mindent meg lehet tudni. Majdnem 300 ezer forint szerepel a község­fejlesztési alapon s ebből kétharmadrész a lakosság 10 százalékos hozzájárulása. A számok azt is megmutatják, hogy a mórahalmiak helye­selték a tanácsülési határo­zatot a 10 százalékos hozzá­járulásról, mert eddig már mintegy 70 ezer forintot fi­zettek be. Épült is egy es más a községben. De beszéljenek a tények, Bevezettél? a villanyt a mén­telepre. A 10 ezer forintból 900 forintot takarítottak meg azzal, hogy a szállításban, s az oszlopok kiásásában a la­kosság segített. Elkészült a kultúrotthon kerhelyisége A 30 ezer forintos költség mellett 12 ezer forint értékű a társadalmi munka. Jelen­tős munka volt ez, mert csak földből 60 köbmétert kellett megmozgatni. Vettek mázsát is, s a kerékpárok nyilvános megőrzéséhez biciklitartót. — A lakosság a legjobban a vásártér elkészítésében se­gédkezett — állapította mag Pálinkó elvtárs, a tanácsel­nök. A társadalmi munkának valóban példája az, ami^ a mórahalmiak tettek: a vá­sártér készítése belekerült volna 50 ezer forintba, de mindenki segített, így csak a drót került pénzbe. A ta­nácstagok, a népfront-bizott­sági tagok oszlopokat gyűj­töttek. Kopasz Szilveszter, Szalma Istvánné népfront­bizottsági tagok 20—30, Mé­száros Ferenc tanácstag 27, Kollár István, Sánta Imre é* még többen 18—20 oszlopot gyűjtöttek. A falu lakói csak oszlopból 470 darabot adtak össze, sőt le is rakták azo­kat. Büszkék lehetnek e cse­lekedetükre a mórahalmiak! A községben volna még mit építeni: orvosi rendelőt, tantermet stb. Van is vagy 85 ezer forintja a tanácsnak a lakosság és a vállalatok hozzájárulásából, de nincs anyag s vállalkozó. A falu vezetői tárgyalnak a kivite­lezőkkel, s megoldásokon okoskodnak, hogy a tervet megvalósítsák. A mórahalmi vezetőknek szívügyük a községpolitikai terv megvalósítása, s dolgoz­nak is érte, hogy minél szeb­bé formálhassák községüket. — Szombaton este a fel­sővárosi párt- és MNDSZ* szervezet a Gál utca és a Ró­mai körút sarkán lévő MDP-szervezet nagytermé­ben műsoiros estet rendezett. A felsővárosi dolgozókat a Víz- és Csatornaművek kul­túresoportja szórakoztatta. A műsorbán több villámtréfa, ének- és zeneszám szerepelt. A vidám műsor után közö­sen szórakoztak a Víz- és Csatornaművek dolgozói felsővárosi dolgozókkal. a Tudósítás a magyar mezőgazdaság nagy seregszemléjéről Ismerkedési-est a Bölcsészkaron nal? az utolsó bizonyult, mi­kor is ördögh Ferenc IV. éves magyar-szakos hallgató a "Cyranó* orrmonológját adta elő. A jó hangulat jó kedvvé emelkedett és mire megkez­dődött a tánc, nem akadt egy elsőéves sem, aki még bátor­talannak, zavartnak érezte volna magát: a baráti közös­ség melege őket is átjárta és sokuk talán akkor érezte először igazán, hogy most már tényleg egyetemista. — Kazinczy Péter és Fa­ragó László, a Kiskereske­delmi Vállalat központjának előadói jó munkájukért két hétig ingyenesen nyaraltak hazánk egyik legszebb vidé­kén — Lillafüreden. Ugyan­csak jó munkájukért juta­lomüdülésbsn részesültek Szemerédi János, a 12. szá­mú Háztartási Bolt és Po­gány László, a 10. számú Vasbolt vezetői. — Hárem darab olyan tűz­helyet készít a Szegedi Tűz­hely és Kályhás KSZ, ami a Ganz Vagongyár által külön­összeállított j ieges vasúti kocsikba építve műsor í?gsikerült§l>j} számánCsji^ripyákiába megy, — Sok éves hagyomány egye­temeinken, hogy a tanév el­ső-második hetében a ne­gyedévesek ismerkedési estet rendeznek az elsőévesek szá­mára, akik ilyenkor még bi­zony sokszor hasztalanul igyekeznek tájékozódni tan­termek, folyosók, emberek között. Szombaton, 10-én este 8 óra felé az Ady téri egyetem kultúrterme ugyancsak tele volt. A különböző évfolya­mok hallgatói között ott ül­tek az elsőéves magyar-törté­nclem-szalros egyetemisták, akik az ország különböző vá­rosaiból, falvaiból kerültek Szegedre, s akiknek bizony az első napokban, hetekben elkél a segítség. Ott ültek, egyelőre még félszegen és összebújva. Gyenge Balázs III. éves magyar-történelem-szakos hallgató üdvözölte a felőéve­sek nevében őket, meleg, ba­ráti hangon, aminek meg is lett a hatása; hiszen a já hangulat mindjárt összébb hozza az embereket. Az ügyesen 5S bemutatópálya lelátójának' valamennyi ülőhelyét elfoglal- I ták az Országos Mezőgazdasági [ Kiállítás látogatói. A nagy pá­lya körül — a betonkorlátok mögötti állóhelyeken is — ter­melőszövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók, egyénileg gazdálkodó parasztok, pesti üzemi munkások ezrei várják a nagy pillanatot, amikor meg­kezdődik a színpompás lovas­bemutató. Az egyik régi krónikában ezt írták őseinkről: „A ló any­nyira összeforrt a magyarok életével, hogy eleink gyalog nem is tudtak járni, lóháton tartották az országnak gyűlé­sét is. A magyarok táborában minden sátor mellett ott legelt a ló, melyben ők nemcsak meg­becsülhetetlen háziállatot, ha­nem hű barátot is láttak. Ha vadászatra indultak, vagy ka­landozni vágytak, csak felpat­tantak a lóra és szélvész 'se­bességgel száguldottak tova ..." Azóta sok száz esztendő mú­lott el, de ez a bemutató hűen tükrözte azt, hogy mi, magya­rok, még most is értünk a lo­vakhoz, s olyan kiváló minő­ségű méneink, tenyészkancáink vannak, amelyekre méltán le­hetünk büszkék ország-világ előtt. Amikor megkezdődött a be­mutató és végignyargalt kör­ben a futópályán a lovaskarusz­szel, kirobbant a taps. — Micsoda pompás pari­pák... — hangzott az őszinte elismerés mindenfelől. Izgalmas lovasbemutatók ru i be. A fövetkező pillanatban a pálya közepén újabb műsor­szám következett. A jászberé­nyi úttörők és a békáspusztai DISZ-fiatalok változatos, sok ügyességet igénylő lovasmutat­ványokkal gyönyörködtették a nézőket. 'A 10 éves Menyhárt Péter, az 9 éves Gál Ilona úgy ülték meg a lovat, hogy az fel­nőtt lovasoknak is dicséretére vált volna. Hát még mikor tor­nászni kezdtek a paripákon. Hopp, most a bejáratnál há­rom vágtató lovas nyargal a pályára. Hortobágyi csikósok, bő kék gatyában, cifra szűrben, sarkantyús csizmában. Kezük­ben karikásostor pattog, mi­közben úgy vágtat alattuk a ló, mint a szélvészt A pálya közepén, a lelátó­val szemben a tajtékzó paripák hirtelen megállnak, mint a hir­telen fékező autó. A három idomított jószág kétlábra áll, majd vigyázva, nehogy maga alá temesse gazdáját, oldaltfek­szik a zöld gyepen. Egyszerre mind a három. A csikósok rá­juk terítik a szűrt és leheve­rednek melléjük, aztán felkel­nek és a lovak oldalára állva úgy durrogtatják ostoraikat, mintha a közelben ütközet dúl­na. A három idomított ló meg sem mozdüi. Még a mennykő is lecsaphatna tán a közelükbe, nyugodtan vennék tudomásul. De amikor a gazdájuk halk, de határozott parancsszava el­hangzik, a három paripa talp­raugrik, s vágtatni kezd, mint az orkán!... üjabb lovasok érkeztek a be­mutató pályára: Kulcsár Já­nos, Keresztes Erzsébet és Soós István. Az egykori világhírű „ördöglovas" Sándor Móric bra­vúros ugratásait elevenítik meg a bábolnai export sportis­tálló kiváló lovaival. A hatal­mas nézősereg dermedten, csendben csodálja a kápráztató veszélyes mutatványokat. Négy ökör búzászsákokkal magasra rakott hosszú szekeret vontat a gyepen. Az ördöglovasok sor­ban egymásután keresztül ug­ratják a megrakott szekeret. Á kanyarban feltűnik egy hintó is. Krinoünruhás napernyős kisasszony és egy délceg ci­linderes „mágnás ifjú" 01 a ké­nyelmes bőrülésen. Egy szem­villanás és a lovasok máris keresztül ugrattak a hintón ... Kissé távolabb nagybajuszú csikósok bőújjú ingben körül­ülik a régi kocsmai kecskeláb asztalt és vidáman szürcsölge­tik a hegylevét. Csak akkor néznek nagyot, mikor az ördög­lovasok az ő fejük felett is át­ugratnak ... akadályugratást mutatnak Vizesárkokon, magas ge­frendapalánkon hibapont nélkül kell a lovasoknak átugratni. Legjobban Fülöp Melinda lo­vagol. Minden akadályon hiba­pont nélkül ugratja át lovát és ezzel győztesként fut be a célba. Nagyon szép, de veszélyes műsorszám volt ez is ... Utoljára lovasfutball követ­kezett. A budapesti Traktor Sportkör és a Békáspusztai Ál­lami Méntelep 5—5 lovasból álló csapata mérkőzött egymás­sal. A kétszer öt percig tartó játékidő alatt négyszer rúgták be a másfél méter átmérőjű labdát az idomított lovak a ka­puba. Háromszor a békáspusz­taiak, egyszer pedig a buda­pesti Traktor Sportkör lovai. Meg kell hagyni: igazán szó­rakoztató, élvezetes játékban gyönyörködhettek a nézők. Kü­lönösen derűs látvány volt a szabadrúgás. A szabadrúgások­kor a büntetőt rugó paripa ne­kifarolt a nagy labdának és hátsólábaival akkorát rúgott bele, hogy Bizánc kapuja is szilánkokl?á tört volna ... A Mezőgazdasági Kiállítás lovasbemutatója nagyszerűen bizonyítja, hogy mezögazdasá­Nagy érdeklődéssel fogadja a igunk valóban nagy gondot fgr­közönség a női lovasversenyt |dít a lóállomány minőségj ía­is. A budapesti Traktor Sport- vitására és gondosan nevelt, kör tagjai Kertész Margit, Pi- szorgalmasan idomított lovaink roska Istvánné, Kiss Mária, I alkalmasak az exportigények­Horn Edit, Fülöp Melinda és ne!? is. Keresztes Erzsébet verseny sze- j • VASS GYÖRGY t

Next

/
Oldalképek
Tartalom