Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-21 / 222. szám

Szerda, 1955. szeptember 21. 9 ti OELMRGYRRORSZflG Pártélet és pártépités R párlhotározaftok végirehaftása a Szegedi Sütőipari Vállalat pártszervezetében Közel két hónappal ez­előtt a Szegedi Párt-végre­hajtóbizoítség határozatot hozott arról, hogy meg kell javítani a Szegedi Sütőipari Vállalat pártszervezetének munkáját. Erre a határozat­ra többek között azért is szükség volt, mert egyrészt: a vállalat vezető beosztású kommunista dolgozói az utóbbi években egyáltalán nem. vagy csak nagyon kis mértékben vettek részt a politikai tömegmunkában, másrészt: mert elhanyagol­ták a vállalatnál a munka­verseny rendszeres értékelé­sét, nem gondoskodtak a ver­seny nyilvánosságáról. A ha­tározat — a K. V. határo­zatai alapján — a követ­kező fonton tennivalókra kötelezte az üzemi pártszervezetet: „Készítsen munkatervet a pártszervezet és ennek alap­ján dolgozzék. A pártvezető­séget egy hónap alatt veze­tésre alkalmas elvtársakikai kell kiegészíteni és egy-egy üzemegységben felelőssé kell őket tenni a politikai mun­káért és a termelés ellenőrzé­séért. Biztosítani kell a tag­és tagjelölt felvételt. Legyen párícsoport minden üzemegy­ségben. Vezető elvtársakat kell megbízni a tagjelöltek nevelésével. Tartson a párt­szervezet 3—4 havonként ta­nácskozást a népnevelők ré­szére, a népnevelőértekezlete­Ken kívül. Számoltassa be a pártvezetőség egy-egy üzem­egység vezetőjét, pártbizal­miját a politikai és gazdasági munkáról. A vállalat veze­tősége értékelje a munkaver­senyt, készítsen versenyhír­adót mindegyik üzemegység­ben. A párt- és a szakszerve­zet gondoskodjék a munka­verseny eredményeinek és hiányosságainak ismertetésé­séröl." A fentieknek megfelelően az augusztusi párttaggyűlé­get. Alapjában véve rámutat ez a helyzet arra is, hogy a ve­zetőség tagjai még nem vég­zik el tökéletesen a munká­jukat. Nem végzik el azért, mert két-három naponként megfordulnak a gondjaikra bízott üzemben, még sem ve­szik észre a pártcsoportok hiányos tevékenységét, nem nyújtanak nekik kézzelfogha­tó segítséget. Persze, nem le­het rámondani, hogy a párt­szervezet egyáltalán nem fog­lalkozik a tag- és a tagjelölt­felvétellel. A terv szerint ok­tóberben akarják felvenni Gaál József tagjelöltet párt­tagnak, Molnár Józsefet pedig tagjelöltnek. De ha a párt­csoportok jól működnének, ha a népnevelők munkáját is jobban támogatnák, sokkal módszeresebb és folyamato­sabb lenne a párt sorainak az erősítése. Kéthetenként rendszeresen megtartják a népnevelőérte­kezletet. Legutóbb a népne­velők nyolcvan százaléka jött össze, hogy megvitassák az agitáció feladatait és átadják egymásnak a legjobb érveket, tapasztalatokat. E tekintetben tehát javulás észlelhető. Sőt az is eredménynek számít, hogy a gazdasági és tömeg­szerveseti vezetők is résztvettek a népnevelő­értekezleten. Magyar Mátyás, a vállalat igazgatója nemcsak a népnevelőknek ad hasznos tanácsokat, hanem az egyé­ni agitációban is részt vesz. A napokban a 7-es üzemben beszélgetett Cifra Ferenc bá­csival arról, hogy az állam mennyire gondoskodik az idős munkásokról. Elmondta neki: a régi rendszerben a péksé­gek dolgozói nem is álmod­hattak nyugdíjról, most vi­szont a vállalatnál nem is egy példa van arra, hogy az előírt korhatár után nyugdí­jazták a dolgozót. Az agitációnak komoly fo­Ezáltal nemcsak érdekesebb, ha­nem hatékonyabb is lenne a versenyhiradó, vagyis tényle­gesen hozzájárulna mind a de­kád, mind az éves terv teljesí­téséhez. Az üzemi bizottságnak és a vállalat vezetőségének minden lehetősége megvan ah­hoz, hogy alaposabban és job­ban személyhez szólóan érté­kelje a munkaversenyt és az eredményeket, hiányosságokat ismertesse az összes dolgozók­kal. Megálliapítható: a Szegedi Sütőipari Vállalat pártszerve­zete az utóbbi két hónap alatt sokat javított a munkáján, de még nem hajtotta végre mind­egyik határozatot. A még meg­lévő kisebb-nagyobb hibákat úgy lehet kijavítani, ha a párt­vezetőség minden tagja való­ban ismeri, ellenőrzi és segíti a rábízott üzemegységek mun­káját és a pártcsoportok is mozgósítani tudják az összes párttagokat saját területükön. „Időjárásgép" a Szalámigyárban SOKAT SEGÍTETT már a adta a „légjáratot", nyáron meg levegőt kezelésbe. Először » gép az embernek, mióta aréa nagy volt a forróság, leállt hűtőbe kerül, amely mínusz _ 6 r'i- f .. 1 f „ - 1 * L L L . . 1 f L. .. -. „ / ~ | l M „1 ni n.-. t / ,1 ,„ „ l.-illMIl Ú % mechanikát, mint erőt felfe dezték. Hazánkban csak a fel­szabadulás után lett igazán az ember barátjává a gép. Szám­talan munkafolyamatot gépesí­tettek, s vették le ezáltal a munka nehezét az ember vállá­ról. Tudják ezt jól a szegedi Szalámigyárban is, s ezért örülnek annyira az új gépnek; a kondicionális hűtő-szárító be­rendezésnek, amely egyszeri­ben nagyban korszerűsíti a szalámi gyártását. A világszerte híres és kere­sett szegedi szalámi készítés­nek egyik legfontosabb része a szárítás. Ez adja meg a sza­lámi speciális ízét, zamatát. Es nem akármilyen a szárítás. Nem túl hideg és nem túl meleg le­vegő szükséges hozzá. Ha tűi­meleg' ugyanis a levegő, köny­nyen megromlik az áru, de ha meg éppenséggel hideg, nem . képes a nedvesség elvonására, la pára felvételére. A SZALAMI SZÁRÍTÁS ed­dig „ősi" módon történt, az időjárásra, a természetre volt bízva. Ha száraz, hűvös idő a munka. Emiatt hullámzó volt Celsius fokra lehűti, a így a termelés, lassú volt a szára­dás, öt-hat hónap volt a szalá­mi „átfutási" ideje. Köves János, a Húsipari Igazgatóság főmérnöke nemré­giben a Szovjetunióban járt. Ott tapasztalta, hogy a szárí­tást nem okvetlenül szükséges az időjárásra bízni, hanem az ember a gép segítségével sza­bályozhatja nemcsak a levegő hőfokát, de a páratartalmát is. rA SZOVJET TAPASZTALA­TOT, eljárást most elsőnek a Szegedi Szalámigyár valósítja meg. Újfajta szárító kamrát terveztek. Képzeljünk el egy óriási „dobozt", amelynek a hossza tíz, a szélessége hat méter. Az egész „doboz" öt-hat centiméter vastagságú parafá­val bélelt, amely teljesen el­zárja, függetleníti a külvilág­tól. Itt, ebben a „dobozban" száradnak a szalámik. A levegő állandóan cserélődik. A szárító falán apró kis ablakok vannak, amelyek beszívják a levegőt, aztán tovább adják a szárító szívének, a klima-szekrénynek. volt, kinyitották az ablakot, ez Itt különböző gépek veszik a Takarékosság és fegyelem a Ládagyárban Az Űjszegedi Ládagyárban bokát, azután pedig, aszerint, egész nap sivítanak a fűré- , hogy milyen célra használ­szek s a szép, egyformára i ható fel, fűrészgéppel újra­sen kiegészítették a pértveze- gyatókossága, hogy a faliújság tŐSéget EZUtán K7i*nlrtVQ7.tí«» TI o.m r^„H57oroc nc « vesetőség minden tagja megkapta beossiását az egyes üzemekbe, hogy ott szervezzék, mozgósítsák a párttagokat a termelési ter­vek teljesítésére, a pártmun­ka megjavítására. Róvó Fe­renc szervezőtitkár az 5-ös üzemegységben és a központi irodában, Békefi Jenő gazda­ságvezető a 8-as és a 3-as üzemegységben, Borbély Sán­dor agit.-prop. titkár a 2-es üzemben, továbbá az l-es és a 2-es árudában, Gyömbér István elnök, a 9-es és a 16-os üzemegységben, Rácz József párttitkár pedig a 7-es és 6-os kenyérüzemben felelős a ter­melés pártellenőrzéséért, a pártcsoport és tagjelölt-felvé­teli munkáért, az oktatás és az agitáció megjavításáért, stb, Mindegyik üzemegységben létrehozták a pártcsoportokat. Az 5-ös üzemben például — ahol tíz párttag dolgozik — két pártcsoportot szerveztek Dékány József és Katona Ká­roly pártbizalmiakkal az élen, hogv az elvtársak kommunis­ta nevelésére nagyobb lehető­ség legyen. Súlyos hiba azon­ban: a két pártcsoport sem gondoskodott eddig arról hogy minden párttagnak le­gyen konkrét pártmegbíztása. Három elvtárs népnevelő ugyan, de a többiek — köz­tük Kocsis Ferenc és Pető Sándorné — egyelőre nem végeznek pártmunkát. Nagy­jából a többi üzemegységben is így áll a helyzet. Ennek egyik oka, hogy a pártbisalmiak nem bírják össse megbeszélésre a csoportjuk tagjait, tehát nem beszélik meg közösen a termelés me­netét és egyes elvtársak kom­munista munkáját és maga­tartását. Nyilvánvaló, nem is tudhatják ennélfogva figye­lemmel kísérni, hogy melyik dolgozó, melyik DISZ-tag ér­demelte már ki a tagjelöltsé­szerkesztése nem rendszeres és nem reagál mindig a legfonto' sabb kérdésekre. Abból adódik ez, hogy az egyes üzmegységek dolgozói kevés cikket írnak. A faliújságot inkább „központi­lag" szerkesztik, vagyis egy-egy írást lesohízorositanak és szétküldik a sütőüzemekbe, hogy ott függesszék ki azokat. Legutóbb augusztus 20-ra újí­tották meg a faliújságot. Most készülnek a pártvezetőség tag­jai újabb cikkek írására, de — véleményünk szerint — ezzel nem lesz elevenebb, mozgósí­tóbb erejű a szemléltető agitá­ció. Arra kell törekednie a párt­vezetőségnek, hogy a kétkezi dolgozók maguk is mondják el a véleményüket, javaslatukat a faliújságon és bátran ostoroz­zák a fogyatékosságokat. A pártszervezet tervet dolgo­zott ki a termelés pártellenőr­zésére is. Szeptember 30-ig be­számoltatják az 5-ös üzem ve­zetőjét. majd utána folyamato­san a többieket és egyúttal meg­szabják számukra a további feladatokat. De itt is az a hiba, hogy a pártbizalmit még egyik üzemegységből sem szá­moltatta be a vezetőség, jólle­het enéikül nem tudják helye­sen értékelni az üzem vezetői­nek munkáját sem. Nem lehet kielégítőnek mon­dani a munkaverseny értékelé­sét és nyilvánosságát. Készí­tetlek ugyan mindegyik üzém részére versenyhiradót és tíz­naponként el is juttatják mind­egyikre a tervteljesítésben és az önköltségcsökkentésben el­ért eredményeket. De ezek ssáraz számadatok csupán, nincs mellette a párt­szervezet és az üzemi bizottság értékelése. Feltétlenül hasznos lenne, ha százalékos kimutatá­sok mellett olvashatnák a dol­kozók azt is, hogy miből adód­nak az eredmények, mi okozta j a lemaradást és kik azok, akik 1 szabott fenyődeszkák kato­nás rendben sorakoznak. Vágás közben természetesen kisebb-nagyobb darabok a hulladékba kerülnek, hiszen, ha egyszer hatvan centis da­rabokra kell szelni a deszkát, a fennmaradó tíz, húsz, vagy harminc centit le kell vágni. Ezt sajnos, sehogysem lehet megszüntetni, mert nem min­den fa adja ki hulladék nél­kül a megfelelő méretet. Ha­vonta körülbelül tizenöt köbméter drága fenyő ment így hulladékba. A háziasszonyok örültek ennek, mert a Ládagyár meg akart szabadulni az össze­gyűlt fahulladéktól és má­zsánként 38 forintért eladta a dolgozóknak. Milyen nagy­szerű gyújtóst lehetett abból vágni! Csak egy kicsit drá­ga eljárás volt ez az üzem­nek, mert ugyanezért a fa­anyagért feldolgozva 1150 fo­rintot kaphatott volna. Nem nyugodtak ebbe bele s a párt útmutatása nyo­mán kidolgozták a hulla* dék hasznosításának mód­jait. Először is nagyság szerint összeválogatják a fenyődara­szabják. Minden nyolc centi­nél hosszabb darabot értéke­síteni tudnak a különböző méretű ládák egyes alkatré­szeiként. Egy szalagfűrész és a körülötte dolgozó elvtár­sak munkája ilyenformán körülbelül 17 ezer forint havi megtakarítást jelent az üzem­nek. Az Űjszegedi Ládagyár­ban most kapott igazán méltó értelmet a takaré­koskodás. Vajda és Triff elvtársak újítása, a dupla­cirkula is ezt a cél szol­gálja, A gömbfák szélezé­sének munkaidejét ezzel az eljárással éppen felére csökkentették, s mintegy évi húszezer forint megta­karítását tették lehetővé Üzemükben. Már szerelik a másik dupla­cirkulát ls, ilyenformán ez az összeg hamarosan megkét­szereződik. A Ládagyár dolgozóinak jelenlegi friss munkalendü­lete hozzásegíti az üzemet, ahhoz is, hogy a negyedévi terv teljesítésében mutatkozó elmaradást leküzdje. A jú­liusi 140 köbméteres elma­radásból már nyolcvan köb­métert teljesítettek. Persze ter­eleget tettek esedékes vüknek is, De mégsincs minden rend­jén! Nemcsak az anyagot, az időt is ki kell használni. Sajnos, általános jelenség­gé kezd válni hogy a dol­gozók, különösen a fiata­lok, magukat is megkáro­sítva, már műszakvégzés ciőtt fél-, negyedórával le­állítják a gépét s mire el­fújják a négy órát, már az üzemen kívül vannak. Ilyenformán sok félórával csökkentik a munkaidőt, ami nemcsak a Munka Törvény­könyve előírásaival, hanem az új munkaerkölccsel is el­lenkezik. Ilyen esetben azonban nem elég csak erre apellálni — hiszen ez közön­séges és gyakori munkafe­gyelemsértés. Az üzem veze­tőinek segítségével ezt a ká­ros gyakorlatot meg fogják szüntetni. Nem helyénvaló, hogy , az üzemnek a takarékosságban és a júliusi elmaradás meg­szüntetésében elért szép eredményeit néhány meg­gondolatlan dolgozó meg­csorbítsa! Ha a szép szó nem használ a fegyelmezetlenek­nek, alkalmazni kell velük szemben a törvény szigorát! megszabadul a nedvesség egy­részétől, amely dér alakjában lecsapódik. Aztán a melegítőbe kerül. Itt a levegő felmeleg­szik plusz 5—6 Celsius fokra, s ezáltal alkalmas lesz szárí­tásra, párafelvételre egyaránt. AZ IGY ELŐKÉSZÍTETT levegő csöveken, elosztókon ke­resztül a „doboz" felső légré­tegébe jut. s innen halad foko­zatosan lefelé. Mikor a szívó­ablakhoz ér, kezdődik az egész körforgás, folyamat elölről. Ezzel az egyszerűnek tűnő eljárással a szalámi szárításá­nak az idejét egy-két hónappal lerövidítik, s a gyár termelését 15 százalékkal növelik. A Szalámigyár dolgozót munkaidő után sokszor nézik az „időjárás gépet" — ahogy ők nevezik —, s büszkék a tu­dományra, amely ma már szinte nem ismer lehetetlent, s könnvíti az életet.. (s. é) Megkezdték a IV. Békekölcsön sorsells nyereményeinek kifizetését Kedden — a hivatalos nye­reményjegyzék alapján — or­szágszerte megkezdték a IV. Békekölcsön harmadik sorso­lásán kihúzott kötvények be­váltását. A vasárnapi sorsolás leg­szerencsésebbje Csomos Lász­ló energetikus, az albertfalvai vegyigyár dolgozója volt: ne­ki jutott a 100.000 forintos főnyeremény. A kifizetést kedden délelőtt ünnepélyesen tartották meg az üzemben, ahol az OTP XI. kerületi fiókjának egyik dolgozója számolta a boldog kötvénytu­lajdonos kezébe a százas kö­tegeket. A főnyereményből Csomos László 10.000 forintot tartott meg, a többi pénzen takarékbetétkönyvet váltott. — Papp Júlia, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vésze, a szegedi Nemzeti Színház tagja hanglemezre részleteket énekel olasz nyel­ven Puccini -Pillangókisasz­szony- című operájából — amelyben kimagasló sikerrel szerepelt nyáron, a budapesti színházi fesztiválon. A le­mezeket elsősorban külföldi (n—n) árusításra készítik. A Néma Levente bemutatója előtt „S te Marzio, a krónikádba ezt A szép kalandot híven följegyezd. Az idők múlását, hogy sokáig (állja A Néma Levente szép históriája". zzel a négy sorral zárul A Néma Levente című vígjáték. 'Amit Hellai Jenő ebben a négy sorban sok-sok évvel ezelőtt leírt, valósággá vált. Az idő mú­lása nem tudta feledtetni A Néma Le­vente szép históriáját. Három nemzedék ismert és szereti Heltai Jenőt, szereti és magáénak érzi a hős Agárdi Péier és a szépséges Zilia csodálatos szerelmének regényes törté­netét. A ma nagymamái, mint fiatal lá­nyok pirultak Péter és Zilia csókjánál, s a ma kamaszai és bakfisai is magukba fojtott izgalommal várják a bemutatót —, hogy ök is pirulhassanak. De nemcsak három nézőnemzedék vált tanújává ennek a históriának, hanem a le­hetséges színésznemzedékek is. Ezek a művészek már nemcsak tanúi Heltai művének, hanem maradandó alkotói is. A Néma Levente első bemutatóján a cím­szerepekben Bajor Gizi és Törzs Jenő mu­tatkozott be a közönségnek. A korabeli színház legnagyobbjai szólaltatták meg a szépséges csengésű verssorokat és kel­tették életre a szenvedő, majd boldog szerelmeseket. Most egy évvel ezelőtt új betanulásában ismét színre került A Néma Levente, üj szerelmesek léptek a szín­padra. a tegnap színi növendékei foglal­ták el Bajor Gizi és Törzs Jenő helyét. A pesti bemutatón Agárdi Pétert — La­dányi Ferenc, míg Ziliát — Ruttkai Éva alakította megérdemelt sikerrel. S most a szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínháza A Néma Levente fegyelmezetlenségükkel akadá-1 bemutatójára készül. Kiket ért az a meg­lyozzák, illetve példamutatásuk-í tiszteltetés, hogy Agárdi Pétert és Ziliát kai lendítik a munkaversenyt, I játszhatják? Kik fogják tovább vinni a Bajor Gizi és Törzs Jenő által meggyúj­tott fáklyát? Kik fogják egyéniségükkel, saját alkotó művészetükkel még jobban gazdagítani Heltai kedves alakjait? Inke László és Miklós Klára készül a nagy szerepre. Munkájuk eredményességéről számot adni a nézők és a kritika feladata lesz. „Tudunk Nemcsak beszélni, elnémulni is. elmondanom ha tiltod, hogy mit (érzek. Hallgatok Inkább. És titokba (vérzek." C z Agárdi Péter vallomása, melyei szépséges szerelméhez intéz," s melynek foganatja lesz a gőgös hölgy kérése: „A csók után, most, hogy útadra [mégy. Kívánom, három évig néma légy." S ekkor Agárdi Péter vitéz magyar le­ventéből — néma levente lett. Milyen nehéz is egy csatákhoz, vígság­hoz szokott hős vitéznek, csupán foga­dalomból némának lenni! Ez a gondolat jutott eszembe, mikor Inke Lászlót fi­gyeltem a próbán. Agárdi Péter a má­sodik felvonásban végig néma marad — s Inke László mégis beszél. Beszél a szemeivel, beszél hol szenvedő, hol izga­tott, boldog és szerelmes arcával, szen­vedélyes, s ha kell, visszafojtott mozdu­lataival. Beszél — a hallgatásával. S ez nem a szavak játéka! Agárdi Péter hall­gatását a rendező és a színész alkotó fantáziája élettel telíti meg, őszinte em­beri érzésekkel, mély szenvedélyekkel ru­házza fel. Ez a nehéz színészi feladat al­kotó egyéniségű, mély érzésű, nagy te­hetségű művészt követel. Olyan színmű­vészt, mint például Inke László... „A boldog élet vágya Galambok közt, virágos élet szép . .. nem Ikfsért? szigeten, Békés családi kör, parányi házban. Az * ' - - ­L zeket a L írhatta Tenéked magya­lrázzam?' sorokat csak olyan ember meg, aki nagyon-nagyon szereti az életet, s tud élni az élet szép­ségeivel. Heltai Jenő ilyen ember. Jóré­hány hónappal ezelőtt — A Néma Le­vente pesti bemutatója előtt — színé­szek, újságírók keresték fel lakásán Hel­tai Jenőt. Ö hozta létre ezt a találkozást, azt akarta, hogy az egyik próbát az ő csendes, szépen berendezett Pozsonyi titi lakásában tartsák meg. Ott ült az ab­lak előtt, egy nagy virágos állvány mel­lett, az ő kedves karosszékében. Kezében öreg pipáját morzsolgatta, arcán izgatott­ságát, s meghatottságát kedves mosoly­lval, leplezte. Figyelte a próbát, üjbó! át­élte A Néma Levente születésének küz­delmes heteit, látta maga elölt az első próbákat Bajor Gizivel és Törzs Jenővel, s ismét átforrósította az első bemutató óriási sikere. S talán újból átélte — ha csak felvillanó pillanatképekben is — az ö igazán szép, kudarcokból és sikerekből formálódott küzdelmes életét, padost a szegedi bemutató előtt is ter­mészetesen Heltai Jenőre, a mai szeretett — öregségében is fiatal — Jenő bácsinkra gondolunk. Sajnos nem lehet itt közöttünk, mert meggyengült egész­ségi állapota most ágyhoz köri. Ezért innen kívánunk őszintén és tiszta szívből jó egészséget, s kívánjuk, hogy meg hosszú ideig érezze annak a gyönyö­ré' mondatnak igazát, amelyet olyan sok­szor mondott ő másoknak, s amelyet most mi mondunk neki a tanítvány sze­rénységével és szeretetével: „Az élet szép... Tenéked magyarázzam?" (Sömjén) k

Next

/
Oldalképek
Tartalom