Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-25 / 226. szám

DELMBGYBRORSZflG N. fl. Buiganyinnak, a Szovjelunió Minisztertanácsa elnökének levele Dwlght Eisenhower-hez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez ra, amelyben a tárgyaló felek tulajdonképpen egyetértenek és javasolta: rögzítsék ezt az egyetértést konkrét egyezményekben, amelyek kiinduló pontjai lehetnek a leszerelés ben való átfogó megegyezésnek. Az amerikai és a szovjet javaslatra történt emlékeztetés után Bulganyin kijelentette: „Feltételezem, hogy ön (Eisenhower elnök) egyetért azzal, hogy a fegyveres erők színvonaláról. a nukleáris fegyver eltiltásának életbeléptetési határidejéről, valamint az ellenőrző állomások létesítéséről előterjesztett javaslataink elősegíthetik a nemzetközi feszültség enyhítését és a béke megszilárdítását. Ennélfogva nem látom indokoltnak, miért ne állapodnánk meg a szóbanforgó kérdésekkel kapcsolatos megegyezések létrehozásában". Vasárnap, 1953. szept. 25. Moszkva. Mint a TASZSZ jelenti N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1955. szeptember 19-én levelet intézett Dwiglit Eiscnhowerhez. az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. és levelének másolatát megküldte Eden angol és Faure francia miniszterelnöknek. N. A. Bulganyin bevezetőül emlékeztetett arra, hogy a genfi értekezlet résztvevői elhatározták, együttműködnek elfogadható leszerelést rendszer kidolgozása érdekében, majd megjegyzi, hogy az ENSZ leszerelési albizottságának munkája eddig nem járt a várt eredménnyel. N. A. Bulganyin rámutatott, hogy az Egyesült Államok képviselője a leszerelési albizottságban teljesen mellőzte a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének, valamint az ] atomfegyver eltiltásának kérdéI sét és azt kívánta, hogy mindenekelőtt Eisenhower elnöknek, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti katonai információcserére, valamint a két ország területén végzendő kölcsönös légifelvételekre tett javaslatát tárgyalják meg. így az a benyomásom alakult ki. mintha az Egyesült Államok az egész leszerelési problémát e javaslatokban foglalná össze. Bulganyin a továbbiakban annak leszögezése mellett, hogy a Szovjetuniónak elvben nincs ellenvetése az amerikai javaslattal szemben, rámutatott, hogy az egymagában nem oldja meg a problémákat. Ezu. tán rátért a leszereléssel kapIcsclatos kérdések azon pontjaiiV. 4. Bulganyin és /V. Sz. Hruscsov beszélgetése a Szovjetunióban fárt japán parlamenti küldöttséggel Moszkva (TASZSZ) N. A Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és a Szovjetunióban járt japán parlamenti küldöttség tagjai között 1955 szeptember 21-én beszélgetés folyt le. Kitamura, a japán küldöttség vezetője hangoztatta: az az óhaj tölti el a japán küldöttség tagjait, hogy minden erejüket latba vessék a béke ügyének megszilárdításáért. Kitamura és Maszaru Nomidzo konkrét kérdéseire N. Sz. Hruscsov válaszolt. Először is a hadiállapot megszüntetésének és a diplomáciai kapcsolatok megteremtésének kérdéséről beszélt. Mi úgy vélekedünk — mondotta —, hogy ez a fő kérdés, amelyet államainknak meg kell oldaniok, ez a kérdés a kiindulópont egymáshoz való viszonyunkban. Meg kell teremteni azokat a normális szerveket, amelyek a Szovjetuniót Japánban és a japán államot n Szovjetunióban képviselik. Ez létrehozna egy olyan helyzetet, amelyben államaink diplomáciai csatornák útján kapcsolatban állhatnának egymással, tárgyalásokat folytathatnának a köztünk felmerülő összes kérdésekről. Ez annyira elemi dolognak tűnik előttünk, hogy kissé meglep bennünket, miért húzódnak el anvnyira a Szovjetunió és Japán képviselőinek londoni tárgyalásai. Olyan benyomásunk támadt, hogy a japán fél nem tanúsít különös érdeklődést a Szovjetunió és Japán viszonyának rendezése iránt és ezért mesterségesen elhúzza a tárgyalásokat. Azok a kérdések pedig, amelyek a londoni tárgyalások során vitásnak bizonyultak, most már elég világosak, az álláspontok ismeretessé váltak és most már rá kellene térni e kérdések gyakorlati megoldására. Adenauerra vonatkozó egy hivatkozásra válaszolva N. Sz. Hruscsov így folytatta: — Hajlandók vagyunk ugyanúgy, mint Adenauer úrral megoldani a kérdést a japán megbízottakkal. Ez nem kerülhetne többe 4—5 napnál, ha a japán kormány részéről ugyanolyan érdeklődés és óhaj nyilvánul meg, mint a Német Szövetségi Köztársaság kormánya részéről. A beszélgetés befejezéséül kérem tolmácsolják legjobb kívánságainkat a japán népnek — mondotta —. Tolmácsolják gazdasága, kultúrája és anyagi jóléte sikeres fejlesztésére irányuló jókívánságainkat és ami a fő, amit várnak és amiről ábrándoznak a világ népei, azt a kívánságunkat, hogy ne éljenek át olyan tragikus helyzetet, mint ebben a háborúban a japán nép átélt, amikor Hirosima és Nagaszaki japán városok felett szörnyű atombombák robbantak. Kíván luk, hogy népeink között örökké virágozzék a béke és a mindkét népre — a japán és a szovjet népre — előnyös jóviszony. Bulganyin: Meg vannak-e elégedve Önök, Uraim, Hruscsov elvtársnak az önök kérdéseire adott válaszával? A küldöttség tagjainak válasza: teljesen. Bulganyin: Nagyon örülök, hogy Hruscsov elvtárs felvilágosításai teljesen kielégítették Önöket, örülök azért, mert mindaz, amit Hruscsov elvtárs itt elmondott, a szovjet kormány álláspontja és én, mint a minisztertanács elnöke, maradéktalanul csatlakozom ahhoz, amit Hruscsov elvtárs itt mondott. Tolmácsolják a japán népnek a szovjet nép és a szovjet kormány nevében, hogy mi békében és barátságban akarunk élni a japán néppel, tárgyalásokat kívánunk folytatni mind a szovjet, mind a japán nép számára kölcsönösen előnyös feltételek mellett. A leszerelés kérdéseiről tanácskozott az ENSZ közgyűlés szeptember 23-í délelőtti ülése New York (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlés szeptember 23-i délelőtti teljes ülésén Ausztrália, Peru és a Szovjetunió küldöttsé gének vezetője szólalt fel. Casey ausztráliai külügyminiszter megállapította, hogy a nemzetközi légkör komolyan megjavult*, majd kijeIontette, hogy »a Genfben létrejött érintkezés igen fontos és figyelemreméltó esemény. amely alapul szolgál a további együttműködéshez és bizonyos nemzetközi problémák gyakorlati rendezéséhez.* • A leszerelés kérdéséről szólva az ausztráliai küldöttség vezetője kifejezte azt a Rövid külpolitikai hírek Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság sajtója közli, hogy Branko Draskevics, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője, egy belgrádi sajtóértekezleten közölte: a jugoszláv kormány mérlegeli a Német Demokratikus Köztársaság elismerésének kérdését, * Párizs (MTI) Egész Franciaország közlekedését nagyrészt megbénította a vasutasok 24 órás figyelmeztető sztrájkja. A sztrájk különösen a nyugati és délnyugati vonalakon öltött hatalmas arányokat. A helyzet — kormányközlemények szerint is »zavaros« volt a Párizs— Lyon—nicei vonalon. Egyes pályaudvarok — mint például a párizsi Invalides-pályaudvar — munkája teljesen szünetelt. Teljes egységben folyik a gáz- és villanygyári dolgozók 24 órás figyelmeztető sztrájkja. Brestben, Lorientben és általában egész NyugatFranciaországban terjed az építőipari dolgozók sztrájkmozgalma. • (MTI) Az AFP jelenti, hogy az ENSZ-közgyűlés pénteki teljes ülésén jóváhagyta a főbizottság ajánlását és 28 szavazattal 22 ellenében (10 tartózkodás mellett) elutasította a ciprusi kérdés napirendre tűzését, meggyőződését, hogy sikerül majd közös platformot találni Eisenhower elnök javaslata és a szovjet kormány álláspontja között. Belaunde. a perui küldöttség vezetője kijelentette, hogy a hagyományos fegyzetet a biztonság biztosításához szükséges minimumra kell csökkenteni és teljesen el kell tiltani az összes tömegpusztító fegyverfajtákat, az állandó és hathatós ellenőrzés feltétele mellett. Támogatta Eisenhower javaslatát, mini a leszerelés felé vezető »e!ső lépést.* Belaunde befejezésül kijelentette, hogy a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet -hatalmas lépés* volt a béke biztosítása felé vezető úton. A perui küldött felszólalása után a közgyűlés elnöke V. M. Molotovnak, a szovjet küldöttség vezetőjének adta meg a szót. Molotov felszólalása idejére az ülésterem, valamint a sajtó képviselői és a vendégek számára fenntartott karzat zsúfolásig megtelt. A szovjet külügyminiszter beszédét nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták meg. ELMÉLETI TANACSADO A lakosság megtakarítása — a szocialista felhalmozás fontos forrása Kekkonen tivirala N. Sz. Hruscsovhoz Moszkva (TASZSZ) Ur'no Kekkonen finn miniszterelnök az alábbi táviratot intézte N. Sz. Hruscsovhoe: N. Sz. Hruscsov Ürnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, Moszkva. Moszkvai látogatásunk egyik legkellemesebb eseménye a találkozó és eszmecsere volt önnel, első Titkár Ür. Nagy hatást tett rám az ön mélységes megértése a finn nép életbevágóan fontos érdekei iránt. őszinte köszönetemet fejezem ki az ön aktív részvételéért oly sikeresen végződött tárgyalásainktoan, valamint a népünk iránti jóakaratának egyéb bizonyítékaiért. Helsinki, 1955, szeptember 20. Urho Kekkonen I. A társadalom éleiének alapja az anyagi termelés. Más szóval: ahhoz, hogy élhessünk, termelnünk kell; élelmet, ruházati cikkeket és egyéb anyagi javakat kell előállítanunk. Az emberek az anyagi javakat nem külön-külön termelik, hanem közösen. A szocialista társadalomban a termelési folyamat a bővített újratermelés alakjában valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a termelési folyamat megismétlése évről évre szélesebb terjedelemben történik; vagyis évről évre állandóan nő a társadalom által előállított termékek, anyagi javak tömege. A bővített szocialista újratermelés során előállított társadalmi össztermék egy részét az elhasznált termelőeszközök (gépek, nyersanyagok, üzemanyagok) pótlására fordítják, ezt nevezzük pótlási alapnak. A pótlási alap levonása után a társadalmi össztermékből fennmaradó részt nevezzük nemzeti jövedelemnek, vagy tiszta jövedelemnek. A nemzeti jövedelem két nagy alapra oszlik: 1. Felhalmozási alapra, ennek révén a szocialista termelés szakadatlan növekedése és tökéletesedése valósul meg. 2. Fogyasztási alapra, amelynek révén az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését biztosítják, n. Ebben a cikkben bővebben csak a szocialista felhalmozással és takarékossággal, mint a szocialista felhalmozás egyik forrásával kívánok foglalkozni. A szocialista akkumuláció alapvetően eltér a tőkés felhalmozástól. Különbözik elsősorban céljában és forrásaiban, másodszor különbözik a dolgozók életszínvonalára gyakorolt hatásában. A tőkés felhalmozásnak egyenes következménye a dolgozók elnyomorodása, a munkanélküliség állandósulása és növekedése. Ezzel szemben a szocialista tervgazdaságban a növekvő akkumuláció a dolgozók állandóan fokozódó jólétének anyagi alapja. A Szovjetunióban, de nálunk Is, a szocialista akkumuláció kiszélesítésével együtt jár a munkanélküliség teljes felszámolása. az ipari munkások számának növekedése, a termelésben résztvevők életszínvonalának szakadatlan emelkedése. A felhalmozás ütemében alapvető különbség van a kapitalista és szocialista viszonyok között. Például a nemzeti jövedelem felhalmozásra kerülő része az Egyesült Államokban 1919 és 1928 között átlagosan mintegy 10 százalék, az 1929től 1938-ig terjedő tíz év alatt pedig csak 2 százalék volt. Ezzel szemben a Szovjetunióban a szocialista felhalmozási alap (a tartalékkal együtt) körülbelül egynegyed része volt a nemzeti jövedelemnek. A tőkés gazdasági törvények korlátot szabnak a tömegek fogyasztóképességének és így a felhalmozás ütemének is. Ezzel szemben a szocialista gazdaság tervszerűségével biztosítja a fogyasztás egyre növekvő méreteit. Az új technika alkalmazása, a tudomány társadalmi szolgálatba állítása, a tömegek új viszonya a munkához, amely az állandó kezdeményezésben, újításban, a termelékenység szakadatlan emelésében, az önköltség csökkentésében, a takarékosságban jut kifejezésre a szocialista gazdaság olyan felhalmozási forrásait jelenti, amelyek a tőkés gazdaságban ismeretlenek. Takarékosságról a szó igazi értelmében csakis a szocialista gazdaságban és a szocializmust építő népi demokráciákban beszélhetünk. A munka termelékenységének emelése, az anyaggal való takarékosság, a termelési és forgalmi költségekkel való takarékosság minden eredménye a tőkés jövedelmét növelné. A munkásosztály előtt, mivel a munkásmozgalom neveli, szilárdítja öntudatát mind világosabbá válik, hogy takarékoskodása a tőkés üzemében csak arra lenne alkalmas, hogy bilincseit még szorosabbra fűzze. Marx azt tanítja: „A kapitalista viszonyok között a munkás a termelőeszközök, gépek, nyersanyagok pazarlása, vagy megtakarítása iránt teljesen közömbösen viseltetne, ha a tőkés nem kényszerítené takarékosságra". Hogyan „takarékoskodik" a tőkés? A munkaerő a kapitalista viszonyok között áru és a tőkés igyekszik a ráfordított költségeket a minimálisra leszorítani, ami viszont a munkások életkörülményeit mind elviselhetetlenebbé teszi. A szocializmus körülményei között és a népi demokráciákban egészen másképp áll a helyzet a takarékossággal. Itt a társadalom számára előállított terméket (többlettermékeket) teljes egészében mind a fogyasztásra, mind a felhalmozásra szánt részt a népgazdaság fejlesztésére, a dolgozók jólétének, szociális és kulturális színvonalának emelésére használják fel az egész társadalom, illetve az összes dolgozók javára. Ezért nem közömbös a dolgozók előtt a takarékosság, sőt minden dolgozónak érdeke a pénzzel, anyaggal és idővel való takarékoskodása. A dolgozók közvetlen pénzbeli megtakarításai területén is nagy szerepe van a takarékosságnak. A szocialista társadalomban és a népi demokráciákban állandóan emelkedik a dolgozók életszínvonala. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgozók széles tömegei pénztartalékot tudnak gyűjteni. Ehhez nagymértékben hozzájárul szocialista bérezésünk rendszere is. Ebben a bérezési rendszerben a munkások személyes anyagi érdeke és a közösség érdeke egybefonódik. A dolgozók jövedelmük egy részét azzal a szándékkal teszik félre, hogy később abból olyasmit vásároljanak, amit egyhavi bérükből nem tudnának beszerezni, például lakberendezést. Ha a dolgozók a megtakarított összeget odahaza halmoznák fel, akkor azt ezzel kivonnák a forgalomból és így a társadalom számára huzamos ideig elveszne. Azzal, hogy a dolgozók a megtakarított pénzt a takarékpénztárban betét alakjában helyezik el, a társadalom számára hasznosan cselekednek, mert ezzel a takarékpénztár vagyis a Nemzeti Bank által összegyűjtölt betétmenynyiséget növelik, ami a szocialista felhalmozás forrásává válik. így a takarékbetétgyííjtéssel a dolgozók egyéni jólétük biztosítása mellett hozzájárulnak a szocialista felhalmozás meggyorsításához. Az államkölcsön, mint amilyen a mi békekölcsönünk is, a takarékosság különleges szervezett formája. Az állam a lakosság eszközeit az egész társadalom számára veszi igénybe. A lakosság hosszabb időre önként bocsátja az állam, az állami költségvetés rendelkezésére jövedelmének egy részét. Ezeket az eszközöket az állam meghatározott idő elteltével visszatéríti. (Láttuk ezt az ötéves tervkölcsön lejárt határidejekor.) A szocialista felhalmozás e forrásának ilyen szervezettsége csak a szocializmus körülményei között, vagy a szocializmus építésének szakaszában képzelhető el; akkor csak, ha a dolgozók széles tömege meggyőződött arról, hogy megtakarításait a tervgazdálkodás során a nép érdekében használják fel és az államnak nyújtott kölcsöne olyan célokat szolgál, amelyek családjának, népének jólétét biztosítják. A szocialista felhalmozás folyamatát gyorsltja meg az államkölcsön azzal, hogy a lejegyzett összeget a népgazdaság bekapcsolja a költségvetésbe és a felhalmozási alaphoz csatolja. Nézzük meg, a mi megyénk területéről vett egy-két példán keresztül, hogy kapja vissza a lakosság közvetlenül és közvetve az államnak kölcsönadott pénzét? A Szegedi Textilmüvek dolgozói az elmúlt öt év során mintegy 2,150.000 forintot adtak kölcsön népgazdaságunknak és ugyanakkor eddig 722.000 forintot visszanyertek a húzások során. Ezt a dolgozók közvetlenül kapták vissza. Annak bizonyítására, hogy a mi dolgozóink megtakarításait valóban a nép érdekében használják fel, arra ugyancsak a fent nevezett üzem példája idézhető. A Szegedi Textilművek az első ötéves terv keretén belül létesült. Akkor 60 millió forint beruházással valósult meg, amely összeg később 25—30 millióval növekedett. A nehéz fizikai munka megkönnyítése érdekében azóta 18 ezer forint ráfordítással motorizálták a bálapréselőt. A szénrakáshoz szállítószalagot vásároltak 67 ezer forintért. Egyik üzemrész huzatosságának megszüntetése érdekében 15 ezer forintot használtak fel, védőberendezésekre pedig 10 ezer forintot. 1950-ben 35.000 forintért üzemi könyvtárat létesítettek, kultúrtermet építettek 653.000 forintért, sportfelszerelésre 400 ezer forintot [ordítottak, a fürdőbe 120 ezer forintért kazánt vásároltak. E példán keresztül !s világosan láthatjuk, hogy csak ebben az egy üzemben is milyen hatalmas összeget fordított államunk a dolgozók életszínvonalának emelésére. Népköztársaságunk tehát a dolgozók érdekében használ fel minden megtakarított forintot. A dolgozók azonban emellett még jelentős nyeremények formájában is visszakapják államunknak kölcsön adott pénzösszegeiket. Például Molnár Sándor, a Szentesi Magasépítő Vállalat dolgozója 50 ezer forintot, Dávid Imre makói fényképész 25 ezer forintot. Kardos Lajosné. a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár dolgozója 10 ezer forintot nyert a húzások során. A mi államkölcsönünk hatalmas nevelő eszköze is népünknek. Növeli szocialista öntudatát a dolgozóknak azzal, hogy a szocialista társadalom építése érdekében takarékoskodjék és járuljon hozzá anyagilag is jobb jövőnk építéséhez. Ezzel növeli felelősségérzetét is a szocializmus építése iránt. Minden dolgozó érzi, hogy ez ( az ország a miénk és hogy magunknak építjük. Mikula Ferenc Közlemény a szovjet—japán tárgyalásokról London (TASZSZ) Szeptember 23-án Londonban az alábbi közös közlemény jelent meg a szovjet—japán tárgyalásokról: "Szeptember 21-én a szovjet és japán küldöttség között eszmecsere folyt a targyalások folytatásának rendjéről. A felek megállapodtak abban, hogy rövid szünetet tartanak a tárgyalásokban, minthogy Macumoto úr, a japán küldöttség vezetője kormányával való tanácskozás végett Tokióba utazik. A felek abban is megegyeztek, hogy a tárgyalásokat Macu-. moto úr visszaérkezése után [ Londonban folytatják. Macu- J moto úr távollétében szükség! esetén tárgyalások folynak majd a Szovjetunió képviseletével felhatalmazott N. Belohvosztikov, a Szovjetunió nagybritanniai ideiglenes ügyvivője és Japán képviseletében M. Takahaszi. a japán küldöttség rangidős tanácsosa között. Párthírek Értesítjük a Politikai Gazdaságtan I., II. évfolyam pror pagandistáit. hogy az útmutató megérkezett, ára 1.50 Ft. Kérjük, hogy sürgősen vegyék át a pártbizottság agit.* prop. osztályán. Agit.-jorop. osztály