Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-24 / 225. szám

VMG PROLETÁRJA! EGYESÜLJEM! jr AZ MDP CSONGRADMEGYEl BIZOTTSÁGANAK LAPJA XI. évfolyam, 225. szám Ara: 50 fillér MAI SZAMUNKBÓL: JUBILEUMI ÜLÉST TARTOTT A CSONGRÁD MEGYEI KATOLIKUS PAPOK BÉKEBIZOTTSAGA (2. oldal) AZ IGÉNYLŐ ÉS A FELLEBBEZŐ IGAZSÁGA (3. oldal) ÉVADNYITÓ BEMUTATÓ A KAMARASZÍNHÁZBAN 13, oldal) Szombat, 1955. szeptember 24. \ A békemozgalom és a nemzetközi helyzet Áz a harc, amelyet a Szovjetunió vezetésével a béíke hívei vívnak immár közel egy évtizede, nem volt eredménytelen és ma elmondhatjuk, hogy megértek első gyümölcsei. Két hónapja éppen, hogy a négy nagy­hatalom kormányfőinek genfi tanácskozásai befeje­ződtek. Akkor nagy. gyorsasággal terjedt el a hír: a kormányfők megegyeztek! Elvileg egyetértettek az olyan fontos kérdésekben, mint Európa biztonsága, a német egység megteremtése, a leszerelés és a Kelet­Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése. Végül meg­egyeztek abban, hogy októberben a külügyminiszterek a megadott irányelvek alapján tovább folytatják tár­gyalásaikat a fenti kérdésekben. A genfi értekezlet olyan új légkört teremtett, amelyben a további tár­gyalások eredményesebbek lehetnek. De lehet-e a genfi értekezletet és az azóta történt számos, fontos nemzetközi eseményeket — a Szovjetunióban lefolyt sikeres tárgyalásokat — úgy értékelni, hogy most már minden kérdés magától rendeződik, a bókemozga­lomra nincs szükség, vagy legalábbis csökkentheti fel­világosító és agitációs munkáját? Azért kell ezt a kérdést felvetni, mert megyénkben is észlelhető ehhez hasonló vélemény. Az utóbbi időkben több béketitkár számolt be arról, hogy az emberek nagy örömmel és megnyugvással veszik tudomásul a már említett ese­ményeket. Ez nem is baj, hiszen azt mutatja, hogy az egyszerű emberek egyre jobban figyelnek a nemzet­közi helyzetre. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a megnyugvás szelleme kissé több a kellettnél és félő, hogy ez egyes területeken elhatalmasodik. A megnyugvás veszélyes lehet, ha nem figyelünk fel rá, mert még túlságosan korán lenne, ha megyénk béke­bizottságai s azontúl a béke hívei megnyugvással szemlélnék a nemzetközi eseményeket. Ez a békemoz­galom jelentőségének lebecsüléséhez vezethet. Éppen ezért kell erre a jelenségre felhívni a békebizottságok és aktíváik figyelmét. A béke hívei a Szovjetunió vezetésével már évek óta harcolnak azért, hogy a vitás nemzetközi kérdése­ket békés tárgyalások útján rendezzék. Most, amikor úgy látszik, hogy a tárgyalások eszméje győzedelmes­kedik, semmiesetre sem lehet megállni. A jelen hely­zetben az a feladata a béke minden harcosának és hí­vének, hogy megvédjük azokat az eredményeket, ame­lyeket éppen a tárgyalások eredményeztek. Azért kell most a béke híveinek még fokozottabb harcot folytat­niok a genfi szellem megszilárdulásáért. Ez nem köny­nyű harc! A békebizottságoknak meg kell magyaráz­niok, hogy Európa biztonsága még csak elvileg elis­mert, gyakorlatilag még nincs megvalósítva. A párizsi szerződés, amely az új náci-hadsereg felállításáról in­tézkedik, azzal, hogy Adenauer Moszkvába utazott és a két ország küldöttségei több kérdésben is megegyez­tek, nem vesztette érvényét. Sőt: Adenauer szüksé­gesnek tartotta kijelenteni a külföldi újságírók előtt, hogy *a Moszkvában kötött szovjet—nyugat-német egyezmény, valamint a két állam közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele nem befolyásolja majd a bonni kormány politikáját és a Nyugat-Németország felfegy­verzésére vonatkozó határozatok végrehajtását". A bé­kemozgalom feladata és magáé a német népé is, hogy megakadályozza e gálád határozatok megvalósítását. El kell még mondani azoknak az embereknek, akik túl optimistán szemlélik a világot, hogy az atom és tömeg­pusztító fegyverek eltiltását mind máig nem sikerült elérni. El kell mondani, hogy nincs még megsemmi­sítve az Észalc-Atlanti Szövetség, melynek tanácsa 1954 decemberében tartott párizsi ülésén elfogadta azt a határozatot, mely háború esetén az. atomfegyver használatára úgyszólván szabad kezet biztosít a vezér­karoknak. Világos tehát, hogy a nemzetközi helyzetben as utóbbi időben bekövetkezett enyhülés még nem jelenti a háborús veszély teljes megszűnését, hanem csak lé­pést a háborús veszély megszüntetésének, irányában. Elsősorban a békebizottságok titkárainak és az aktí­váknak kell ezeket a kérdéseket tisztán látniok és megmagyarázni azoknak — egyébként rendes, jóhi­szemű embereknek —, akik úgy vélik, hogy most már minden a rendes kerékvágásban van. Az elkövetke­zendő időkben még nagy feladatok várnak a béke hí­veire, az egész békemozgalomra. Ezek a feladatok megkívánják, hogy megyénkben szervezetileg is erő­sítsük a békemozgalmat, a meglevő békebizottságok mellett új békebizottságok alakuljanak. Több község­ben és üzemben nincs békebizottság, mely a dolgozók körében végezné a nemzetközi felvilágosító munkát. Ezeknek a hiányosságoknak a felszámolását szolgálja a megyei békeértekezlet, melynek megtartására októ­ber végén, vagy november elején kerül sor s amelyen megvitatjuk a megye békemozgalmának fontosabb kér­déseit. Addig is újból hozzá kell látnunk a békebizott­ságok alakításához, elsősorban a községekiben, azután a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és a gépállomásokon. Emellett újak bevonásával kell erő­síteni megyénk békemozgalmát, ezt a célt szolgálja a békemozgalomban már alkalmazott, de elhanyagolt módszer, a békevédelmi szerződéskötés is, ami szintén széleskörű agitációs munkát igényel. A békevédelmi szerződéskötések megkötése során az agitáció fő célja az legyen, hogy megmagyarázzuk az embereknek a bé­kéért folytatott harc jelentőségét és azt, hogy ezt a harcot mindaddig folytatni kell, amíg tartós és szilárd nem lesz a béke az egész világon. Czukár György megyei békebizottsági titkár ŐSZI MUNKÁK Járásszerte meg kell gyorsítanunk a vetőszántást és az őszi kalászosok vetését Az idő már szeptember vé­gére jár. A derék előrelátó gaz­dák ilyenkor már egy napot sem késlekednek az őszi kalá­szosok, a rozs, a búza, s az ár­pa vetésével. A jövő évi jó ga­bonatermést most az időben tör­ténő vetéssel alapozzák meg. Ennek ellenére a szegedi járás­nak szinte valamennyi községe lemaradt az őszi vetések s a szántás munkájával. A Sze­gedi Járási Tanács mezőgaz­dasági osztályának utóbbi ki­mutatása szerint az egyénileg dolgozó parasztok őszi vetés­terveiket eddig mindössze még csak 12 százalékra teljesítették. Alig kedvezőbb a helyzet a termelőszövetkezeteknél. Járá­sunk termelőszövetkezetei őszi vetéstervük teljesítésében még mindig csak körülbelül 20 szá­zr' rV"íl tartanak. K járás községei közül a ve­tési munkákban elsők most a csengclei és mórahalmi dolgozó parasztok. Csengelén az őszi kalászosoknak szeptember 20-i jelentésük szerint már a 25 százalékát elvetették. A csen­geleieknek nyomukban vannak a mórahalmiak, akik eddig szintén az egy:k legjobb ered­ményt érték el az őszi vetések munkájában. A balástyai határban már mintegy 300 noldon végezték el az őszi vetőszántást. Ebben a munkában járásszerte a ba­lástyaiak lennének az elsők, szép eredményüket azonban alaposan lerontja az, hogy az őszi kalászosok alá felszántott földek bevetését halogatják. Eddig még elenyészően kevés őszi vetés van a balástyai ha­tárban. Induljon meg tehát a harc Balástyán is és a járás minden községében az őszi ve­téstervek gyors teljesítéséért. Most szép, napos idők vannak, azonban könnyen lehetséges, hogy rövidesen beköszöntenek az. őszi esőzések, melyek ezer­féle akadályt hoznak magukkal és gátolják a vetési munkák előrehaladását. Legrosszabbul az őszi vetés Hlinőségi vetőmagvak szétosztása Minden dolgozó paraszt tud­ja: a jó vetőmaig fél jó ter­més. Államunk gondoskodott arról, hogy a szegedi járás dol­gozó parasztjai is valamennyi­en nemesített vetőmagot vet­hessenek. Búza, rozs, és árpa vetőmagokból nem kevesebb, mint kilencezer mázsát kapott a szegedi járás. A Terményfor­galmi Vállalat a községek ál­tal benyújtott igénylések alap­ján már mindenhova le is szál­líttatta a megrendelt vetőma­gokat. rÁ vetőmagok átvétele, illetve kicserélése azonban já­rásszerte Algyő község kivé­telével rendkívül lassan halad. A községi tanácsok sürgősen hívják fel a dolgozó parasztok figyelmét késlekedésükre, s mi­előbb osszák szét a kiutalt ve­tőmagkészleteket. Ezzel is elő­segíthetjük az őszi vetési mun­kák meggyorsítását. Á szegedi dolgozó parasztok becsülettel teljesítik államunk iránti kötelezettségeiket A szegedi termelőszövetkeze-! ték. Szépen haladt eddig a hi­tek és egyénileg dolgozó pa-1 zottsertésbeadási kötelezettsé­rasztok továbbra is őrzik jo hírnevüket, melyet a begyűj­tési kötelezettségeik példamu­tató teljesítésével szereztek. A városi begyűjtési hivatal kimutatásai szerint kenyérga­bonából, árpából, zabból egy­aránt túlteljesítették beadási tervüket. Egész évi vágómarha­beadási kötelezettségüket eddig már 91.3 százalékban teljesítet­gek teljesítése is. A szegedi dolgozó parasztok és a terme lőszövetkezetek eddig 907 má­zsa sertéshúst és zsírt juttat tak a dolgozók asztalára. Ter vük teljesítésében most 88.1 százaléknál tartanak. Nincs különösebb lemaradás a tejbe gyűjtési tervekkel sem. Egye­dül a tojásbeacási kötelezettsé­gek teljesítéséi: kell meggyor sítani. munkája Ásotthalmon, Puszta­mérgesen, Üllésen és zfsombón halad. A községi tanácsok, a termelési bizottságok nem tö­rődnek ezeken a helyeken a ve­tés ügyével. Jellemző erre, hogy az üllési határban a kétezer hol­das őszi vetéstervből eddig még 25 holdat vetettek csak be. Nem jobb a helyzet Puszta­mérgesen, Üllésen és Zsombón sem. A vetéstervek teljesítésé­nél és az őszi betakarítás mun­káinál most semmi nem lehet fontosabb! Aratják a rfzst A Délmagyarország mlr többször hírt adott arról, hogy a szegedi termelőszövetkezetek az idén nagyobb területen ter­meltek rizst. A szegedi Dózsa Termelőszövetkezet egyik öt­holdas rizstábiája már beért. A tsz tagjai napok óta aratják már. Az idei nyár nem volt túlságosan kedvező a rizster­melésre, nagyon sok hideg, borús és esős idő volt. Ennek ellenére mégis közepes a rizs­termés. A termelőszövetkeze­tek tagjai 20—22 mázsás hol­dankénti átlagtermésre számí­tanak. Érdemes huhorieaértéhesítési szerződést hötni Szegeden szépen szaporodik azoknak a dolgozó parasztok­nak a száma, akik megértették, érdemes az állammal kukorica­értékesítési szerződést kötni. A feleslegért jó árat kap a ter­melő, s az állam számos ked­vezményben is részesíti a gaz­dákat. Az értékesítési szerző­déssel eladott kukoricáért amennyiben a szerződéskötő gazdák nem igényelnek ked­vezményes épületanyagokat, tetőcserepet, téglát, fűrészelt íaárut és egyebeket, mázsán­ként 240 forintot fizetnek. Ha az eladók a kedvezményre is számot tartanak, úgy minden mázsa szerződéses kukoricáért 200 forintot kapnak. Ábrahám János Szeged, Pál­fi utca 23. szám alatt lakó gaz­da a napokban, amikor meg­látogatták a begyűjtési hivatal dolgozói, 210 kiló kukoricára kötött az állammal értékesítési szerződést. Bite Lajosné Vi­lágos utcai parasztasszony sem vonakodott a szerződéskötéstől, ő is 210 kiló kukoricára kötött szerződést. Kökényesi Tamás, Tóth József és Szélpál József Pálfi utcai dolgozó parasztok szintén az elsők között kötöttek ződést. A szerződéses sertés­hizlalás jól jövedelmez a gaz­dáknak. Amellett, hogy igen magas árat kapnak sertéseikért, jelentős kukoricabeadási ked­vezményben is részesülnek. Ne késlekedjünk hát a szerződések megkötésével, segítsük elő, hogy városunk mielőbb teljesít­hesse kukoricafelvásárlási ter­vét. Érik a kukorca a szegedi halárban Párt héttel ezelőtt még úgy számolgattunk, a sok nyári eső miatt a kukorica érése nagyon elhúzódik majd. Az utóbbi egy­hetes száraz, meleg őszi napok azonban rohamosan érlelik gazdag kukoricatermésünket. A szegedi határ nagykiterjedésű kukoricaföldjeinek jórészén már most meg lehet kezdeni a sze­dést, a termés mintegy hatvan százaléka már beért. Ez azt jelenti, hogy e hónap végére, de legkésőbb október első he­teiben végezhetünk a kukorica­töréssel. Ezzel a nagy mun­kával párhuzamosan kell vé­gezni az őszi mélyszántás és a vetőszántás munkáit is. El kell ítie.n e>sok kozou Koioueic érnünk h kukoricaszedés kukoricaertekesitesi szerződést . ' az állammal. Szép számmal vannak már olyanok is, akik sertéshízlalásra kötöttek szer­befejezése után, két hét alatt végezzünk az őszi kalászosok vetésével is. Egy hónap alatt 78 deszki dolgozó paraszt lépett a szövetkezés útjára A deszki termelőszövetkéze­tekben már hosszú idő óta a közgyűlés egyik napirendi pontja: új tagok felvétele. Szál­lingóztak, jöttek az emberek erről is, arról is a közösbe. A belépési nyilatkozatok nagyobb részén azonban az a rovat, melybe az új belépő holdjainak számát kellett volna írni, üres volt vagy egy ferde vonal je­lezte, hogy a belépőnek nincsen saját földje. A Kossuth és a Táncsics TSZ-be belépők úgy gondol­ták: ha nekik nincs földjük, van a szövetkezetnek. Nem a föld, hanem a becsület és a szorgalom teszi a jó szövetke­zeti tagot. Amennyi tisztessé­get és becsületet hozott ma­gával az új belépő, úgy mér­ték neki a bizalmat. Most egy néhány hét óta azonban minden megváltozóit. A földnélküliek mellett nem­csak a négy-öt holdas kisgaz­386 holddal gyarapodtak a szövetkezetek dák, de a tehetősebb 8—10 holdas középparasztok is meg­indultak. A tanácsházán pártmunká­sok, szövetkezeti tagok papír­lapok fölé hajóivá összesítik az eredményeket. A számadás vé­gén kitűnik: négy hét alatt 78 deszki parasztcsalád hagyott fel a régi módszerrel, a fáradságos egyéni gazdálkodással. A belé­pők közül mindössze heten vannak olyanok, akik nem hoz­tak földet a közösbe. A 78 csa­lád 386 holddal gyarapította a deszki szövetkezetek, termelő­szövetkezeti csoportok birto­kait. Esténként közel 120 párt­munkás, szövetkezeti tag, ta­nácstag, pedagógus járja az ut­cákat. Minden parasztcsalád­hoz bekopogtatnak. A legtöbb helyen már várják is őket. Mé­lyen belelapozgatva a falu jö­vőjébe vitatják a jobb élet so­rát. Látják mé.r az emberek: nincs értelme tovább keresni a csomót a kákán, igazat adnak a népnevelőknek: ha már olyan sokan akarják, hogy még ezen az őszön szövetkezeti község legyen a falunk, akkor mi sem akarhatunk mást. Az ilyen beszélgetések után csak egyedül Török Imre elv­társnak, az iskola igazgatójá­nak szavaira tíz parasztcsa­ládnál írták alá a termelőszö­vetkezetbe való belépési nyi­latkozatot. A falu délszláv dolgozó pa­rasztjai eddig kitartottak a vá­rakozás álláspontján. Most azonban már ők is úgy vélik: nincs értelme a várakozásnak. A napokban Gyorgyev Ignác öt holdas délszláv gazda is belé­pett a Béke Termelőszövetke­zeti Csoportba, pedig nemrégen még ő is erősen kételkedett a szövetkezeti munka előnyeiben. A deszki dolgozó parasztok most arról beszélnek, hogy fa­lujuk mielőbb szövetkezeti köz­séggé válik. Szerdán délben alig száz hold föld hiányzott ahhoz, hogy Deszk ismét felvehesse a szö­vetkezeti község nevet. Es ezen a 100 holdon már nem bukhat el az ügy, hiszen sokan van­nak olyanok, mint Antoni Ist­ván 11 holdas egyéni gazda, akik megígérték, hogy a több­séggel tartanak. Pár nappal ezelőtt Minkó Isvtán kilenc holdas dolgozó paraszt is sza­vát adta a belépésre, ígéretét azóta teljesítette is. A deszkiek egész Csongrád megye dolgozó parasztsága előtt példát mutatnak most. A falu szövetkezeti mozgalmának fejlesztésében egy jó fejjel ki­nőttek a többiek közül. Példa­mutatásuknak nemsokára sa­ját maguk látják majd a hasz­nai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom