Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-22 / 223. szám

CsütörtBk. 1955. szept. 22. OELMHIÍYQRORSZBG ötszázan tanulnak már a kibővített Zeneiskolában jl TCéftaömiw-éiMti KM úf őV&ónt hafieUt Hetvenöt éwel ezelőtt alakult meg Szegeden a Vá­rosi Zeneiskola, mely három tanárral, 91 tanulóval intéz­ményesen, szervezetten indí­totta el a zenetanítást váro­sunkban. Ma a Zeneművé­szeti Szakisikolában és a Ze­neiskolában 900-an tanulnak zenét. Természetesen az is­kolák növendékeinek össze­tétele is megváltozott; a ta­nulók többségét a munkás­és parasztfiatalok teszik ki. A Zeneiskola 1952-ben ala­kult meg 350 tanulóval. Az iskolának kettős feladata van: általános zeneműveltsé­get ad és tehetséges tanuló­kat nevel a Zeneművészeti Szakiskola — a Zeneművé­szeti Főiskola számára. A megalakulás éveiben a Tá­bor utca 3. szám alatt lévő ház üzlethelyiségeiben folyt az oktatás. Az elmúlt évben költözött fel az iskola az első emeletre, de ez a hely sem volt megfelelő a zene­oktatásnak. Az első kerületi tanács százezer forintot biztosított költségvetéséből a zeneiskola rendbehozására, átépítésére. A nagy termekből jól szige­telt — a zenetanításhoz szük­séges — kis termek s hang­versenyterem épült. Még folynak a munkálatok s a Vegyesipari Vállalat dolgo­zói vállalták, hogy a terve­zett határidő előtt, novem­1 ber 7-ére, az, Októberi For­' radalom évfordulójának ün­nepére átadják az iskolát, i A zeneiskolának ma 500 tanulója van. A legkisebbek — a 85 előképzős — a zene alapjaival ismerkednek meg. A nagyobbak zeneoktatása már érdeklődésüknek megfe­lelően szakosítva van. Ezek közül 232 zongorán, 135 he­gedűn, 17 csellón, 6 klariné­ton tanul. Ar 500 tanulót 13 kineve­zett és 8 óraadó tanár ok­tatja. A nevelők munkáját megnehezíti az, hogy a gyer­mekek egyik része délután, a másik délelőtt jár az álta­lános iskolákba. De jó óra­beosztással, zavartalanul kezdték meg az épülő isko­lában a zeneoktatást. A Zeneiskola növendékei, tanárai nagy napra, avatás­ra készülnek: Liszt Ferenc nevét viseli majd az iskola. Az avatáson Liszt műveiből díszhangversenyt rendeznek. A Tábor utcai Zeneiskola kibővítése, építkezése szoro­san összefügg a Szegedi Kép­zőművészeti Kör új otthoná­nak építésével. Az első ke­rületi Tanács 20 ezer forin­tot költött arra, hogy a kép­zőművészek is megfelelő he­lyet kapjanak. A Tábor utca 3. szám alatt a Zeneiskolá­val egy emeleten négy szép, világos terembe költözött a Szegedi Képzőművészeti Kör. FEJLŐDÉSÜNK SZAMAIBÓL Hz óvodai férőhe'yek számának alakulása ÉPULÖ SZOCIALIZMUS Hazánk legnagyobb erőműve épül Tíszapalkonyán Ötéves tervünk alkotó éveiben az óvodai férőhe­lyek száma Szegeden 14 szá zalékkal emelkedett. — A TTIT megyei klubta-j nácsa szeptember 24-én, t szombaton este fél 9 órakor évadnyitó klubestet rendez Szegeden. Megnyitót mond j Koch Sándor Kossuth-díjas | egyetemi tanár, megyei el­nök. A klubtanács a társu­lat tagjainak megjelenésére, feltétlenül számít. J — A Juhász Gyula Sza­badegyetem 1955—56. tan­évében az eddig hirdetett ta­gozatok mellett, megnyílik a textilipari tagozat, különös tekintettel a szegedi textil­gyárak dolgozóira. Az elő­adásokat az ország legjobb textilipari kutatói és gya­korlati szakemberei tartják. A megye sok dolgozójának talán egész életében nem adó­dik lehetőség arra, hogy meg­tekintse az épülő szocializmus hatalmas alkotásait. Pedig ezeknek a nagy létesítmények­nek előnyét, hasznát a haza minden polgára élvezi, éppen úgy, mint ahogy ezekben a nagy létesítményekben benne van minden egyes dolgozó munkája, az államnak kölcsön adott forintja. A Tiszapalko­nyán épülő erőmű által termelt villanyáram elősegíti majd, hogy a megye még több laká­sába vezessék be a villanyt, hogy több áramot kaphassanak megyénk üzemei, hogy több rádió szólhasson a lakásokban. Sokan nem is tudják, merre van Tiszapalkonya. Nem csoda, hiszen eddig jelentéktelen kis falu volt. Neve azonban rövi­desen ismertté válik, éppen úgy, mint Sztálinváros, Kazinc­barcika, Tiszalök neve, ahol néhány év alatt szinte a földből nőttek kl a hatalmas gyárak és a lakó­telepek. Tiszapalkonyához a legköze­lebb eső nagy város Miskolc. A község viszont olyan történel­mi nevezetességű helységek közelében van, mint Önöd, ahol a nevezetes országgyűlé­sen II. Rákóczi Ferenc fejede­lem jelenlétében kimondották a Habsburg-ház trónfosztását, vagy Muhi. A nagy törté­nelmi nevezetességekhez most méltán csatlakozik Tiszapalko­nya neve. Több mínt két esztendeje már, hogy mozgalmas leit a környék. Méregetni kezdték a földeket, nagy rajzokat készí­tettek. Miért éppen Tiszapalko­nyára esett a választás? — kérdezhetné bárki. Miért éppen itt épül fel az ország legna­gyobb hőerőműve? Több té­nyező indokolta ezt. Az egyik, hogy az erőmű igen nagymeny­nyiségü vizet fogyaszt. Egy napi vízszükségletével fedezni lehetne Budapest egy napi víz­ellátását. Ezt a hatalmas víz­mennyiséget a Tiszából eme­lik ki- Fontos szempont volt az is, hogy az erőmüvet borsodi szénnel táplálják. Szükséges, hogy lehetőleg közel legyen a bányához, mert naponta 60 -70 vagon szénre lesz szükség üzemeltetéséhez. A szállítás is könnyebb lesz, mert a Sajó szabályozásával szinte végig vízen, olcsó úton lehet szállítani a szenet. A fő épület az új létesítmény legfontosabb része. Ez 200 mé­ter hosszú. 60 méíer széles és 32—42 méíer magas tesz —, s kazán-, táp- és gépházra vá­lasztják széjjel. Ez a hatalmas a kazánokat. iszédságában már javában épülő A tiszapalkonyai erőmű vil-1 Tiszavidéki Vegyikombinátot, a lamos energiájával és gőzével szocializmust építő Magyaror­látják majd el az erőmű szom-!szág másik hatalmas alkotását. épület 18 egyenként 340 tonna súlyú kerettartcból áll. A 340 tonna súlyt 7 darabból illesz­tik össze. A széntér közvetlenül az erő­mű szomszédságában épül és 6000 tonna szér befogadására lesz alkalmas. Az ide vezető vasúti pályáról különleges — erre a célra épített — úgyne­vezett önürítős kocsikból öm­lik majd ki a szén és nem kell rakosgatni, lapátolni. Egy gombnyomással már a bunker­sorba ömlik a szén a vagonok­ból. A széntér építésénél a csehszlovák Transzparta Vál­lalat főmérnökének irányítása alatt a budapesti Április 4. Gépgyár dolgozói most kezdték meg a szállítószalagok, vala­mint a 2-es állomás és az erő­művet összekötő ferdeszalag építését. Az erőmű másik fontos mun­kahelye a vfzhiemelő mű. Ebbe kerül először a Tisza vi­ze. Innen szivattyúk emelik ki és továbbítják az ülepítő me- j dencékbe, majd a szűrőházba.; A Tiszából nyert víz hűti a) generátorokat, illetve táplálja Hatalmas daruk emelik be az előregyártott betongerendákat A höxönség kívánságára kötött bérletet is árusít a színház A szelvénybérletek továbbra is kaphatók Több olvasónktól kaptunk levelet az elmúlt hetekben a színház szelvénybérlet rend­szerével kapcsolatban. Olva­sóink többsége különféle okokból kifogásolta az új bér­letrendszert. Kónya Klára le­velezőnk például — összefog­lalva a szelvénybérlet elleni érveit — a következőket írta: „Nagyon szeretek színházba járni, és eddig minden évben vettem bérletet, tgy érthető, hogy örömmel olvastam a lap augusztus 18-i számában a következő címet: „Űj bérlet­rendszert vezet be a szegedi színház." Azonban ahogy el­olvastam „ cikket, lelohadt a lelkesedésem. Véleményem szerint ugyanis ez a rendszer nem előnyösebb, hanem bo. nyolultabb, mint az előző volt. Az új rendszer szerint a bérlet majdnem elveszti bérleti jellegét, mert: 1. a jegyet előre meg lcell váltani minden egyes alka­lom,mai két héttel., de leg­alább négy nappal előbb; 2. minden alkalommal ki kell fizetnem a jegy 70 száza­lékát, s ha ezt kifizetem, ak­kor már ki tudom fizetni a fennmaradt 30 százalékot is. A tavalyi bérlet éppen azért volt olyan népszerű, mert mindenki úgy volt vele, hogy ha sorra került a bérlete, akkor feltétlenül megnézte az előadást. Akkor is volt lehe­tőség a bérlet más előadásra való elcserélésére. ha előre bejelentették. Fizetés szem­pontjából is előnyösebb volt, mert agy hónapban csak egy­szer kellett fizetni, maximum 10—12 forintot. Így fizetéskor mindenki besorolhatta a ki­adások közé a bérletek árát is. Helyesnek tartanám, ha a színház, vagy akár a lap köz­véleménykutatást tartana, és a közönség véleménye, igénye szerint változtatnák meg a bérletrendszert." Mint értesültünk, ehhez ha­sonló véleményt közlő leve­leket kapott a színház igaz­gatósága is. Szükségesnek mutatkozott tehát, hogy a kö­zönség kívánságára ismét be­vezessék a kötött bérletrend­szert. mivel a szelvénybérlet — melyet az ország többi vi­déki színházában sikerrel al­kalmaztak — Szegeden nem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket. A színház igazga­tósága ezért úgy döntött, hogy — fenntartva a szel­vénybérlet rendszert, annál is inkább, mert már több ilyen bérlet elkelt — ismét bevezeti a kötött bérletet. A kötött bérlet a Nemzeti Színházban bemutatásra ke­rülő 11 előadásra érvényes, és kizárólag a 10, 11, 12 és 14 forintos helyekre váltható. A bérlet évi összege nyolc rész­letben fizetendő, a négy első magasabb (20 forintos) rész­let december 31-ig. a további (3, 6. 8 illetőleg 12 forint 50 filléres) részletek januártól havonként. Az első részletet szeptember 28-ig be kell fi­zetni. Az első négy részletet azért állapították meg maga­sabb összegben, a további négy részlet rovására, mert az eddigi tapasztalatok sze­rint több bérlettulajdonos el­hanyagolta évad vége felé a részletek befizetését. A kötött bérletek az üzemi kultúrfele­lősöknél és a színház pénztá­ránál (délelőtt 10-től 12-ig és délután 1-től 7-ig) igényel­hetők. — A Magyar Elektrotech­nikai Egyesület szegedi cso­portja szeptember 30-án, pénteken délután 5 órai kez­dettel előadást rendez az egyesület Horváth Mihály utca 3. szám alatti előadó­termében. Az előadás tárgya: A tervszerű villamosenergia­gazdálkodás 1954. évi ered­ményei és tapasztalatai. Elő­adó: Pálffy László, az OVILLEF teljesítménygaz­dálkodási osztályának veze­tője. Minden érdeklődőt vár a vezetőség. — "Munkajogunk a bírói ítélkezésekben* círrímel dr. Molnár János megyei bíró­sági tanácsvezető előadást tart a Juhász Gyula Kultúr­házban szeptember 22-én, csütörtökön este 8 órakor. Minden érdeklődőt szívesen vár a kultúrház vezetősége. C:erebrjano-Prudi kerületi ^ pártbizottságon (Moszk­vai terület) tűnt a szemembe a Malenkov-kolhoz tavaszi vetési tervének teljesítéséről szóló táblázat. A „Tavaszi bú­za" és „A kukorica" rovatok mellett a következőket olvas­tam: „A tervet határidő előtt teljesítette." Ebben nem volt semmi cso­dálatos. Hiszen a Moszkva-te­rületi kolhozok közül elég sok altad, amely az idei tava­szon túlteljesítette vetési ter­vét. A kimutatás végére írt rövid megjegyzés volt az, ami fölkeltette érdeklődésemet: a Malenkov-kolhoz szántóterü­lete több mint ezer hektár. A gazdaság munkaképes tagjai­nak száma — 100. 100 ember és több mint ezer hektár szántóterület! De hi­szen az ilyen nagy szántóte­rülethez legalább 2—300 em­berre lenne szükség. Különö­sen, ha az idei tavasz időjá­rási viszonyait tekintjük. ...Gyönyörűen virultak a Malenlcov-kolhoz mezői, mesz­szire zöldelltek a kukorica és a tavaszi búza táblái. A rozs csaknem embermagasságnyi­ra nöít. A négyzetes-fészlkesen ' ültetett burgonya dús, erős hajtásai is kilombosodtak. A pohánkával bevetett földek j messziről vöröslenek, mintha , lángolnának. Kiderült, hogy a] Moszkvai munkás a kolhozban Szerebrjano-Prudi kolhozpa­rasztok nemcsak akárhogyan művelték meg a több mint ezer hektáros területüket. ILSégis, honnan volt ereje a kolhoznak ehhez a győ­zelemhez? Hogy silzer ülhetett idejében elvégezni a tavaszi munkákat, s lerakni a jó ter­més alapjait? ...Még a múlt évben a moszkvai „Goznak" gyár egyik munkása, Vlagyimir Gorsunyin, az egyik téli na­pon az alábbi beszélgetést folytatta feleségével. — Értsd meg, kérlek — mondta Gorsunyin, — el kell mennem ebbe a kolhozba. A párt jobban tudja, hol van rám nagyobb szükség. — De miért éppen Szerebr­jano-Prudba? Megirieném, ha a Dnyeperhez, vagy Ka­zahsztánba küldenének ... De, hogy ide Moszkva környékére — nem értem! Miféle szabály alapján kell elmennünk in­nen? — El kell mennünk — fe­lelt Gorsunyin határozottan és fiatal, megnyerő arca szi­gorúvá vált. — Tégy, ahogy akarsz — mondta az asszony. Ylásnap Gorsunyin össze­csomagolt és elutazott a Szerebrjano-prudi kerületbe. Az a kolhoz, ahova Vlagyi­mir Gorsunyin jött, a kerület legelhanyagoltabb gazdasága voli. Beköszöntött a március. A főváros küldötte elindult, hogy körülnézzen a kolhoz ál­lattenyésztő telepein. Látta, hogy az állatok egészen le­romlottak a tél folyamán. A széna már elfogyott, zöld takarmány még nem volt? — Mit kezdünk tehát az ál­latokkal? — kérdezte az új elnök a brigádvezetőt. — Ügy gondolom, hogy a kerülettől kell kérnünk szé­nát. — S ha a kerületnek sin­csen? — Akkor nem tudom, hogy találunk kiutat. Ott van a megoldás — szólt Gorsunyin és a távoli szérűn i látszó kazlakra mutatott. i — Meg kell beszélni a dol­got a tagsággal. Lehet, hogy egyiküknék-másikuknak akad fölösleges takarmánya. /Véhány órával később már szállították is be az ál­lattenyésztő telepekre a kol­hoztagoktól vásárolt s-almát. Fölaprózták, megszórták da­rával, kor pával és etetni kezd­ték. — Ügylátszik erélyesen fog a dolgához az új elnök — mondták egymás között a ta­gok. Ha a továbbiakban is így folytatja, nem járunk ve­le rosszul. S valóban Gorsunyin min­denben ilyen gyorsan intéz­kedett. Elérkezett a tavasz. Hozzá kellett fogni a szán­táshoz és vetéshez, de vető­magja nem volt a kolhoznak. Az elnök összehívatta a ve­zetőség tagjait és föltette a kérdést: — Hogy evickélünk 'ki a ne­héz helyzetből, elvtársak? — Vetőmagot kell szerez­nünk — szólt Ksait. az egyik legtapasztaltabb brigádvezető. — A szomszéd kolhozokkal kell fölvennünk a kapcsolatot — javasolta Antonyina Jefi­mova, fiatal kolhozparaszt asszony. — Helyes, — mondta Gor­sunyin. — Vetőmagot kell szereznünk. Bármi áron. Másnap a Malenkov-kolhoz tagjainak egyik csoiwrtja el­indult a szomszéd kerületbe. I Vásároltak burgonyát és haza is szállították. Néhány nappal később megérkezett a kolhoz­ba a kukoricavetőmag. A ko­vácsműhelyben megkezdték a szerszámok, gépek javítását. A kormos épületben reggeltől estig csengtek, zuhogtak a ka­lapácsol:. A fújtató hevítő­padkáján vidáman tárcoltal: a lángnyelvek. Ügy látszott, minden a legjobb úton halad. A brigádvezetők felkeresték az elnököt: — Megkezdhetnénk a ve­tést. — Még nem lehet — vála­szolt Gorsunyin. — Előbb két dolgot kell elrendeznünk. Az első — a táblákat megnagyob­bítani. Az ilyen kis földdara­bokon, magatok is beláthatjá­tok, nem lehet rendesen ki­használni a mi szovjet tech­nikánkat. Tehát meg kell na­gyobbítani a táblákat. Ez az egyik. A másik — meg kell beszélni a tagsággal a dolgo­kat: az állattenyésztők közül az ideiglenesen nélkülözhető­ket be kell osztani a mezei brigádokba, ugyanígy az ácso­ltat is. Egyszóval az egész kolhoznak ki kell vonulnia a mezőre. Akkor aztán majd boldogulunk a munkákkal. A brigádvezetők egysége­sen támogatták az új el­nök elgondolását. S ment min­den a maga rendjén. A kol­hoz elsőnek fejezte be a ve­tést az egész kerületben, el­1 sőnek végzett valamennyi me­• zei munkával, elsőnek látott | hozzá a kapások ápolásához. Még alig pirkadt a hajnak A rétek között kanyargó kis folyócska fölött fehér köd go­molyog. A horizont szélén. j még ott húzódik a halványró­zsaszínű fénysáv. De a ház ablakán, amelyben Gorsunyin lakik, már kopogtatnak. Ksait brigádvezető jött tanácsko­zásra az elnökhöz. Megzörren az ajtó zárja. A csikorgó pad­lójú, fából épített tornácon megjelenik egy fiatal asszony — Gorsunyin felesége. — Bocsánatot kérek — szólt í a brigádvezető. — Pihenni jött ide, s én máris zavarom... — Nem pihenni jöttem — vág közbe Gorsunyinné —ha­nem véglegesen ideköltöztem. ... A Moszkva környéki kolhozparasztok murvkahös­tetteikröl szóló krónikába minden évben sokszáz név I kerül. Ott lesz közöttük a párt küldöttének, Vlagyimir Gorsunyin volt moszkvai munkásnak a neve is. Andrejev

Next

/
Oldalképek
Tartalom