Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

Vasárnap, 1955. szept. 18. OELMOGYORORSZUG — Az Újszegedi Kender-Lenszövő árui n Dániábsn, Teheránban és más külföldi országokban A gyár határidő előtt eleget lelt harmadik negyedévi export-tervének Megélénkült a nemzetközi kereskedelem. Ez a tény azt is jelenti a külföldre is ter­melő magyar ipari üzemek 6zámára, hogy szakadatlanul szebbet, jobbat kell adniok, hogy az igényeket kielégítsék. A harmadik negyedévben ez a követelmény állt az Üjsze­gedi Kender-Lenszövő Válla­lat kollektívája előtt is. A feladatnak a műszakiak és a munkások együtt áldozatos tevékenység­gel, gyakran hősiesen eleget tettek. A harmadik negyedévi export-tervét a gyár — hűen az évi vállaláshoz — szeptem­ber 15-én, délután 2 órakor teljesítette, — tizenöt nappal a határidő előtt. A gyár bel­földi kötelezettségeinek, a harmadik negyedév eddig ese­dékes részeinek is jó minő­séggel, maradéktalanul eleget tett. A hatalmas újszegedi gyár •— hazánk legnagyobb nehéz szövödéje — gyártmányainak •mintegy 20—25 százalékát szállítja külföldre. Ebben a negyedévben tömlőket küld­tek Csehszlovákiába és Ro­mániába. Ponyvát és vihar­kábát anyagot gyártottak a Szovjetuniónak. Svédországba Norvégiába és Dániába pony. vákat készítettek. Teheránba még soha nem küldött árut az újszegedi gyár. Most már oda is készítettek ponyvákat. Ez is azt jelzi, hogy az újszege­diek gyártmányai versenyké­pesek voltak. Nem lehet azon­ban megállni, ezt nagyon jól tudják az újszegedi gyárban és szüntelenül azon munkál­kodnak, hogy minél szebb, jobb árut állítsanak elő. Mert ez elengedhetetlenül szüksé­ges a külföldi piac további megtartásához, s a rendelés növeléséhez. Helyesen a pony­vánál 79 minőséget állítottak elő mintaként. Ezek azután elkerülnek külföldre, hogy válogassanak belőlük, s ren­deljenek tetszésük szerint A megállapítás mögöt, hogy az újszegedi gyár 15 nappal a határidő előtt eleget tett harmadik negyedévi tervének, emberek nagyszerű munkája, akarata, helytállása élit. Kö­tetre valót lehetne írni erről. A nagy munkából nézzünk meg néhány mozzanatot, amelyből hozzávetőleges ké­pet lehet kapni, hogyan sike­rült a kiváló eredmény el­érése. A gyár pártbizottsága ülé­sén nem egyszer megbeszélte az export-tervvel kapcsolatos kérdéséket, s ráirányította a Tártalapszervezetek figyel­mét az export-terv teljesíté­sének jelentőségére. Az üzem­részekben így állandó napi­renden volt a kérdés. A műszakiakból alakult és az exportra kerülő áruk ter­melése problémáival foglal­kozó brigád menetközben sok hasznos intézkedést tett. Meg­beszéléseiken határozták meg az üzemrészek közötti helye­sebb együttműködést is. A diszpécser szolgálat, akárcsak a meósok, nagyon jól oldot­ták meg feladataikat, s tevé­kenyen résztvetek a munka helyes kialakításában. A diszpécser szolgálat is naponta végzett ellenőr­zést, korábban ez ilyen rend­szeresen nem volt meg. A Szegedi Kenderfonógyár —• amely az újszegedi gyár nyersanyag szükségletének zömét adja — részese a szép sikernek, mert időben egyre inkább kifogástalan fonalat küldött. — Több dolgozót tüntettek ki a szegedi BELSPED-nél. Kovács István forgalomirá­nyító a „Közlekedés kiváló dolgozója* lett. Katona Jó­zsef, Csiszár Laj& és Wol­ford Ferenc a sztahánovista oklevelet nyerték el, a szta­hanovista címet pedig Vastag József, Vida József, Silóczky János, Miskolczi Gábor kap­ta meg. Az újszegedi gyárban az előkészítő üzemrészből kerül az anyag a feldolgozásra. Hi­ba volt, hogy a cérnázóban olajozódott az anyag, s ez a szövődében nagyban rontotta a minőséget. Megfelelő intéz­kedésekkel megakadályozták az anyag olajozódását. Na­gyon ügyelnek arra is, — mint ahogy Kiss József, az előkészítő üzemrész vezetője elmondotta — az előkészített anyagban ne legyenek színár­nyalat különbségek. Az ex­port-terv sikeres teljesítését jól elősegítette Dóra Antal felvető, Prágai Rozál cérnázó. Váradi Istvánné láncorsózó nemcsak tervét teljesítette, hanem elsőrendű minőséget gyártott. Ezért 150 forint pénzjutalmat is kapott. A szövődében hat ifjúsági export-brigád működik. Ter­mészetesen idősebb szövőnők is készítenek árut külföldre. Igen szép teljesítménnyel dol­gozott az export-terv határidő előtti megvalósításáért Kál­mán Júlia ifjúsági export-bri­gádja. E brigád tagjai: GaZ­góci Piroska, Varga Méria és Szűcs Mária. Kifogástalan minőséggel tervünknek 103 százalékra tettek eleget. A brigádvezető Kálmán Júlia, fiatal jókedélyű lány és maga mondja, hogy a bri­gád tagjai időnként tanács­kozásra ültek össze, megbe­szélték a kérdéseket a jó munkáért. Sposzta néni, — a végtelenül kedves munkás­asszony — harminchat éve szövőnő. Két gépen ponyvát sző. Kiválóan érti mestersé­gét. Jó munkájáért legutóbb pénzjutalmat is kapott. A szövődében az export­terv mielőbbi megvalósításá­ért gyakran kellett „átállást" végezni egyes gépeknél. Ezt derekasan és jól tették meg különösen a Il-es és a Vill­ás parti művezetői, segéd­művezetői. A tisztító és kivarró üzem­részben a szövésnél keletke­zett egyes hibákat dolgozzák el. Frányó József, az üzem­rész vezetője elmondotta, ré­gebben a nagyobb szövési hi­bákat tovább engedték. Ma már nemcsak jelszó, hanem valóság náluk: kijavíthatatlan Uéhány napja vala-> hogyan megvál­tozott a szegedi utcák képe. Ö nem, kedves olvasó, nem a szemer­kélő esőre meg a csí­pősen fújdogáló szél­re gondolunk, amely olyan váratlanul vál­totta fel a nem ke­vésbé váratlanul jött szeptemberi nyarat. Beszélgethetnénk ugyan erről is, hisz mindnyájunkat meg­hökkentett és lehan­golt a későnjött nyár­nak ez a hűtlen elira­modása — minden év­ben szíven üt bennün­ket ez a változás, amely a maga rideg kérlelhetetlenségével az idő múlását jelzi számunkra... De éppen azért, mert a hulló falevelek amúgyis elég szomor­kás hangulatot lehel­nek, ne beszéljünk erről most. Felejtsük el egy pillanatra azt, ami elmúlik és gon­doljunk inkább vidá­mabb dolgokra, tűnő őszök helyett leendő tavaszokra, terhes férfikor helyett gond­talan ifjúságra. Ifjúság — igen, ép­pen erről akaitunk beszélni. Az a bizo­nyos esemény, amely a szegedi utcák képét megváltoztatta, éppen az ijúsággal kapcso­latos. Néhány nappal a nyár búcsúja előtt kezdődött a dolog. Reggel, amikor a szerkesztőségbe siet­tem, már a Dugonics téren éreztem, - hoau hiba nincs. Ebben az üzem­részben igen jól dolgozott a kommunista Márton Istvánné és Dobó Andrásné is az ex­port terv sikerre viteléért. Kemény, egész embert kí­ván a munka a festődében. Nagyon fontos művelet a fes­tés, impreqnálás. Korim György többszörös újítóí a festőde művezetője elmondta, hogy a külföldi megrendelők kívánsága szerint gond volt az egyes ponyvák fehérre való impregnálása. E kérdés megoldásáért brigád alakult. Nem is maradt el az ered­mény! Jól helyt állt a fiatal Bunford Mihály impregnáló gépmunkás. Ezzel megbecsü­lést szerzett magának. A szárazkikészítőben — Bá­lint János újságolja — töké­letesebb mángorlási eljárást alkalmaztak. S ez is segítette a minőség javulását; Bizony a készárú raktárban is volt teendő. Korábban a beérkezett áruk „zsákjait" csak akkor látták el megfe­lelő feliratokkal, ha az a rak­tárba érkezett. Ebben a ne­gyedévben, a „zsákokat" elő­re elkészítették a megfelelő felírással. Így késedelem nélkül végezhették a csomagolást. Ez öröm. Komlódi Sándornak, a raktár vezetőjének és a töb­bi itt dolgozónak. A raktár­ban Petri Mihály bálázó, Makula Béla bálázó és Petri Mihályné varrónő különösen jól tevékenykedett. A sikerek nem tehetik, — nem is teszik — elbizakodottá az újszegedi gyár vezetőit, munkásait. Törekvésük, hogy minél szebbet, jobbat adjanak mind a hazai, mind a külföl­di szükségletek kielégítésére. Ezért az üzemen belül tovább javítják a munkát. Ellátogat­nak majd a Szegedi Kender­fonógyárba is, hogy megbe­széljék, miképpen segíthetik elő a kenderfonógyáriak ez­után még jobban az újszege­diek munkáját. S az újszegedi üzem gyártmányai így is méginkább elismerést szerez­hetnek a messzi külföldi or­szágokban a magyar Iparnak. (m. s.) » Tetszik nekem a szép, korszerű üzem** Ipari tanulók a Szegedi Ruhagyárban EGYSZER valamelyik sza­bómester kiszámította unalmá­ban, hogy hányat kell ölteni egy férfiruhán, amíg arra az utolsó gomb is felkerül. Nem emlékszem már a számra, csak arra, hogy nagyon sokat! S az öltögetéssel, tűvel a kézben kezdődik a. szabó mes­terség eltanulása. A tanuló ül, kezében egy tenyérnyi szövet­darab, egy befíízetlen tű, ujján a gyűszű és öltöget. A tű üre­sen bújik a szövet szálai közé, s üresen is jön elő. Es mégis újra meg újra ölteni kell! A Szegedi Ruhagyár egyik munkatermében negyvenöt fiú és leány gyakorolja az öltöge­tést. A mesterek látják, figye­lik a munkát, ott sétálnak kö­zöttük, s hol egyik, hol másik tanuló kezén, testtartásán iga­zítanak. 'Az egyik fiú egészen közel hajol a szövethez. Olyan a háta, akár egy kifli. Varga elvtárs mellélép és kiegyenesíti. — Vigyázz, így kibököd a szemed! — figyelmezteti tré­fásan. Forró elvtárs pedig ép­pen egy szöszke lány mellett áli meg. Igazít a könyökén, megmutatja neki. hogyan fogja a szövetet. A kis mosolygós lány ölt az üres tűvel, s Forró elvtárs rábólint. így megy ez az első napok­ban, hetekben. A Ruhagyár negyvenöt új ipari tanulója így tanulja meg a mesterség leg­elemibb fogásait: a helyes gyű­szűtariást, tű- és anyagfogást. MEG CSAK EGY NAPJA, hogv elkezdték a szakma tanú- . . „,„„„,-„­lását. Varga elvtárs, a mester jó szemével mégis megállapí­totta már, hogy valamennyien tanulékonyak és kitartóak. Nagy igyekezettel próbálják ujjaikat hozzászoktatni az új munkához és példás fegyelmükkel meg­erősítették az oktatókat abban a szándékukban, hogy jó szak­emberekké képezzék őket. Az üzem nem fukarkodott a képzésükhöz szükséges feltéte­lek megteremtésében, a leg­jobb szakemberekre bízta okta­tásukat, s több mint ötvenezer forintos beruházással külön munkatermet biztosít számuk­ra. Ez a munkaterem arról lesz nevezetes, hogy a technika mai fejlettségéhez képest ez lesz az üzem legmodernebb szink­ron-terme. Szovjet májukat. Különös jelentősége van ennek, hiszen pár éven be­lül ez a technika válik általá­nossá a konfekció-üzemekben, s ettől, mint Szabó Sándor elv­társ, az üzem főmérnöke mon­dotta, a konfekció áru minősé­gében rohamos javulást lehet várni. A TANULÓK a kiváló szak­mai képzés mellett munkaruhát, üzemi ebédet és fizetést is kap­nak. Fizetésük a két tanulmá­nyi' év alatt fokozatosan növek­szik tanulmányi eredményük és munkateljesítményük alapján. Ezek mellett az ipari tanulók az üzemi teljesjogú dolgozói. Ugyanúgy résztvehetnek az üzem kulturális- és sportéleté­ben, mint a többi dolgozó. Rendelkezésükre áll az üzem minden sporteszköze. Az üzem munkásai kedves meglepetés­ként társadalmi munkával röp­labdapályát építettek számuk­ra. Ök pedig nem vonakodnak élni ezekkel a lehetőségekkel. Már is többen jelentkeztek az üzem énekkarába és az egyes sportszakosztályokba. Az oktatók, akik évtizedek­kel" ezelőtt tanulták szakmá­jukat, az emlékekkel küszköd­nek. A sok öltögető fiú és leány fölidézi egy pillanatra a múl­tat. Varga elvtárs felnéz, lágy tekintetével körülsímogatja a fiatalokat és felsóhajt. — NEKÜNK nem fogták meg a kezünket. Nem magya­rázták, hogy „így vagy úgy csináld". Csattant a pofon, s újjunk hegyébe szaladt a tű, ke­zünkből kiesett a munka. A segéd is féltette tőlünk a tudo'­mányát, s úgy kellett elles­nünk minden mozdulatot. A mi tanulóéveink leginkább a mű­nelyen kívül teltek el, hisz ol­csó cseléd voltunk a mester­nek. Azután tudtunk tanulni, amikor eltelt a három tanulóév! S kérdeznénk a fiúkat, lá­nyokat is. hogyan érzik magu­kat az üzemben, de ők még nem beszélnek. Csak Fogarasi Mar­gitot lehet Szóra birni. — Tetszik nekem ez a szép, modern üzem, úgy gondolom, hogy itt nagyon jól meg fogom tanulni a szakmát, mert min­den feltétele megvan és én is nagyon akarom. A többiek nem szólnak, csak ülnek ülnek és bujtatgatják az üres tűt a szövet puha szálai között. Tanulnak ... R—« -n) Nem vált he a kulákmódszer S középparasztokat nap mint nap meg kell nyernünk és meg kell győznünk a népi demokrá­cia politikájának helyességéről. Ha hiányzik az ilyen következe­munka, akkor könnyen a kulákság befolyása alá kerülnek és ennek követ­keztében saját érdekük, s a dolgozó nép összessége ellen cselekszenek. Forráskúton lakik Zádori György nevű kulák, aki rozs' ból 944, búzából 672, baromfi­ból 28, tojásból 40, sertésből 320 kiló beadással hátralékos. Még augusztus 18-án befejezte Zádori a cséplést, azonban — mivel a tanács és a begyűjtési hivatal a megfelelő ellenőrzést elmulasztotta — nem teljesí­tette beadási kötelezettségét. Az ellenőrzés elmulasztásának , az lett a következménye, hogy tapasztala-1 a kulák húsz mázsa rozsot tok alapján tervezték meg és • tönkretett. A megpenészedett, elsején már itt fognak dolgozni megdohosodott értékes kenyér­az új ipari tanulók. Ök tehát már a legkorszerűbb technika alapján fogják elsajátítani szak­Gondolaiok őszről, ifjúságról, madarak vándorlásáról valami történt, vala­mi másképp van, hogy estétől reggelig — igen, határozottan estétől reggelig, mert hiszen amikor tegnap lámpagyújtáskor erre jártam, még minden a régiben volt — var­iami megváltozott. Csak azt tudnám, hogy micsoda! A kö­vezet? A házak? A fák lombkoronája, vagy a járókelők ru­házata? Azazhogy nem is a ruházata, hanem a kinézete, testtartása, tekinte­te... ? Vagy talán té­vednék és a napsuga­rak játéka az egész? •Ut ár éppen a villa­"" moscsüingelésre alcartam fogni a dol­got, amikor hirtelen megvilágosodott az agyam: szeptember van, s vele új ember­fajta jelent meg a szegedi utcán. Fiatal­emberek, akiknek még a járásáról is lerí, hogy valami más, ün­nepélyesebb világban élnek. Nyíltarcú fiúk és csinosan öltözött lányok, akikről leol­vasni, hogy rettentően átérzett céljuk és eh­hez mért öntudatuk van, s akikről lerí az a kedves fontoskodás, amely minden idők felsőbb tanintézetben diákjának örökre sa­játja volt és marad... egyszóval: egyetemi polgárok. Ott nyü­zsögnek az egyetem kapuja előtt, teli van velük, az utca meg a tér, de még a tejivó is (bizony ma sorba kell állni a minden­napi kávéért, meg az­ért a jó ropogós kif­liért, ami majdnem sütemény, de azért nem drágább, mint a zsemle) és rövidlátó legyen a talpán, ciki ezeknek az ifjú embe­reknek a tekintetéből nem olvassa ki, hogy nekik áll a világ. S ugyan mi jobbat is te­hetünk mi, öregek, minthogy jámboran, megadással, korunk­hoz illő szerénységgel és bölcseséggel elis­merjük: bizony, akár­ki akármit mond is, valóban nekik, fiata­loknak áll a világ... rzóval ez formálja most át a város képét. Nem a napsu­garak csalfa játéka, hanem az ő remé­nyekkel és munka­kedvvel teli ifjúságuk fénye varázsol elő mosolyt a házfalak­ból, kirakatüvegek­ből, sőt még abból a •morc, szürke égbolt­ból is... Egészen bol­dog vagyok a felfede­zésemmel, úgy érzem magam, mini a tanyai gyerek, aki elsőnek vette észre a gólyák érkezését. Igen, a gó­lyák — hiszen ezek a sietős léptű, elfoglalt fiatalok ugyanazzal az évszakos rendszeres­séggel repülnek ki in­nen, s térnék vissza ismét közénk, mint az Alföldre a vándorma­darak. Csak éppen az ellenkező évnegyed­ben, mint a fecskék, gólyák, sirályok. S igaz ugyan, hogy egy­szer majd, évek múl­tán, végleg kirepül­nek — de ákkor jön­nek helyettük mások. Az ifjúságban az a jó, hogy örök. Most aztán már lép­ten-nyomon tapaszta­lom, hogy Szeged egyetemi város. A sarki könyvesbolt előtt, amelynek kivi­lágított ablakához es­ténként kirakat-bön­gészők buzgó hada csoportosul. A söröző­ben, ahol a 'környezet-. gabona sem vetés céljára, sem emberi táplálkozásra nem al­kalmas. A kulák felesége mint hez képest egész szo­katlanul időnként fi­lozófiáról és iroda­lomról szóló beszélge­tések ütik meg az ember fülét. No és persze a korzón, mely most éli gyöngy éle­tét. Nem kell unat­kozni az ezerszer lá­tott arcok miatt, hi­szen itt vannak a ked­ves, megtért gyerekek, a visszaköltözött ván­dormadarak. És most jövök rá, milyen bölcs intézke­dés, hogy a tanév ősz­szel és nem tavasszal kezdődik. Tavasz úrfi úgyis épp eléggé ki­vételezett személyiség az évszakok között. Hát még milyen rá­tarti volna, ha az is­kolák kapuit is ő nyit­ná. fgy csak a virág­nyílás az övé. Az if­júság nyiladozása és munkakezdő buzgal­ma akkor vidít fel minket, amikor az egek beborulása a leg­jobban elszomorítana. Szemerkélj őszi eső, csak szemerkélj! Ked­vünlknek már nem ár­tasz vele. Hasztalan erőlködsz — szeptem­ber mégsem az elmú­lást, nem a tűnő éve­ket, hanem a megúju­lást, a reményekkel ékes jövőt idézi eszünkbe. Azt a dol­gos ifjúságot, amely­nek soraiba mindany­nyian tartozhatunk, csak a szívünk legyen fiatal. "" Kende Péter egy kéthónappal ezelőtt sza­badult a börtönből, ahol a feke­tén levágott borjúért töltötte börtönbüntetését. Zádori ugyan­csak engedély nélküli jószág­vágásért tölti börtönbüntetését. Ezt a kulákot követte Lajkó Károly Forráskút 306. szám alatt lakó dolgozó paraszt, aki noha még augusztus 15-én el­csépelt, nem teljesítette gabo­nabeadását, gabonáját szintén megrothasztotta, ami már ál­lati takarmányozásra sem alkal­mas. Vidéki Máté 16 holdas for­ráskúti dolgozó paraszt is azt hitte, hogy a kulákoktól tanult rafinériával kijátszhatja az ál­lam rendeletét. Vidéki minden­nap megjelent egy kevés meg­vizesíteti gabonával a begyííj­töhelyen. Természetesen a be­mutatott minta alapján gaboná­ját a nedvesség miatt nem vet­ték át egyetlen alkalommal sem. Most azonban, amikor a trükköt leleplezték, a begyűjtési megbízottak Vidék Máté laká­sán kitűnő száraz gabonát ta­lált. Üllésen is akad számos dol­gozó paraszt, aki a kulákok szavára hallgat. Monostori Gé­za kulák 900 kiló kenyérgabo­na, 100 kiló zab, 631 kiló ser­tés, 33 kiló tojás és 326 kiló vágómarha beadással hátralé­kos és mivel szembeszállt a helyszíni behajtást végző be­gyűjtési dolgozókkal, az ügyész­ségen feljelentést tettek ellene. Szilágyi Ferenc és Marótj Jó­zsef üllés* dolgozó parasztok a Monostori-féle kulákokra hall­gatva — noha megfelelő termé­nyük lenne a beadás teljesíté­sébe — elhanyagolták az ál­lam iránti kötelesség teljesíté­sét. Ennek következtében nem­csak elszámoltatták őket, de el­estek az ingyen korpajuttatás­tól is, ami csupán Szilágyi Fe­renc esetében majd 140 kilót jelent. Ezek a példák azt mutatják, hogy azok a dolgozó parasztok, akik nem fogadják meg az ál­lam tanácsát, hanem ehelyett a kulákság szabotálásra ösztönző hangjára hallgatnak, minden esetben szembetalálják magu­kat a dolgozók államhatalmá­val. MIKLÓS PÉTER algyői, (István u. 19. sz.) lakos a köz­ség közelében lévő állami er­dőből júliusban 3 élőfát kivá­gott és ellopott. A bíróság tár­sadalmi tulajdon elleni lopás és engedély nélküli fakivágás­ért 4 hónapi börtönre ítélte. SERELMEZIK a röszkei dol­gozók, hogy a földmüvesszö­vetkezetben nem elégítik ki a vásárlók igényeit megfelelöe.'. A boltkezelő és több esetben a személyzet is nem becsülik eléggé a dolgozókat; fölényes hangon beszélnek velük. RöSz­ke lakói úgyvélik: a bolt dol­gozói vannak a lakosságért, nem pedig fordítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom