Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

PRÖLETA R)ÁI AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTS A G A N A K LAPJA MAI SZAMUNKBÓL; A NÉPNEVELŐK SEGÍTŐJE A PÁRTSAJTÓ (3. oldal) EGYRE TÖBB KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKET VÁSÁROLNÁK A VAROS LAKÓI (3. oldal) ISMERKEDÉSI-EST A BÖLCSÉSZKARON (3. oldai) Épül, szépül Szeged Uj tantermek, kulturális létesítmények, körzeti orvosi rendelők Kulturált, tanult emberek­re van szüksége hazánknak. A múltban sokkal több gyer­mek szeretett volna tanulni, mint amennyi szülőnek lehe­tősége volt arra, hogy tanít­tassa gyermekét. Másképpen van ez ma. S hogy az új élet lehetőségeit egyre inkább ki­használhatják a szegedi csa­ládok is, bizonyítja ezt pél­dául a következő adat: az elmúlt öt év alatt 2200 fővel, 12 százalékkal emel­kedett az általános iskolai tanulók száma. Hasonló fejlődés tapasztal­ható a középiskolák tanulói­nak számszerű növekedésé­ben is. Az iskolai élet is megváltozott. Mind az álta­lános iskolákban, mind pedig a középiskolákban 1950 és 55 között 13 százalékkal emel­kedett a tanulócsoportok szá­ma. Ugyanakkor több tante­rem áll a diákok rendelke­zésére is. Például az általános iskolai osz­tálytermek száma 12. a kö­zépiskolai tantermeké pe­dig 13 százalékkal lett több. A régi és az új tantermeket gondosan felszerelték. Min­den nyáron tatarozzák az is­kolákat, újjáfestik, szépítik, díszítik — sok százezer fo­rintot költenek rá. Az óvodai férőhelyek szá­ma is jelentősen emelkedett; az állandó területi óvodáké 9 százalékkal, az üzemi óvo­dáké pedig 19 százalékkal több, mint 1950 előtt. Még szembetűnőbbek ezek az adatok a bölcsődék fejlődé­sénél. Az oktatási és a népműve­lési célok megvalósítására az elmúlt ötéves tervben Szege­den közel hatmillió forintot költöttek. A Juhász Gyula Kultúrotthon dísze váro­sunknak. A szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Somo­gyi Könyvtár bővítése is igen nagy jelentőségű. A színházi átalakítási munkálatok s megannyi „apró* létesít­mény: a Kamara Színház, az üzemi kultúrotthonok sora, könyvtárak bővítése, kultu­rális rendezvények hatalmas száma, mind a közönség jobb szórakozását biztosítják. Az emberek kultúrigényei­nek kielégítésével egyidejű­leg az egészségvédelem is ki­terjedt. A kórházi és klinikai gyógyintézeti ágyak száma az elmúlt öt esztendő alatt 723-al emelkedett. A szakorvosi munkaórák szá­ma majdnem 50 ezer órával — átlagosan napi 120 órával több. Ez azt jelenti, hogy több orvos foglalkozik a megbetegedett dolgozókkal. 1950-ben a körzeti orvosok még magánrendelőkben ren­deltek — 1954. év végéig már öt korszerűen felszerelt kör­zeti orvosi rendelő létesült. Az első ötéves tervben egész­ségügyi feladatok és létesít­mények megvalósítására hat­millió forintot költöttünk. Fejlődött a helyi ipar, a közlekedés, bővült a vízellátás, a közvilágítás A tanács irányítása alá tartozó ipari vállalatok közel két és félmillió forint érték­ben használták fel a beru­házási hitelt az első ötéves tervben. Jelentős építkezés volt a Szegedi Hangszerké­szítő Vállalat területén, ahol űj műhely, ebédlő, fürdő, öl­töző létesült. A Szegedi Ho­mok-Kavicskitermelö Válla­lat dolgozói már nem emberi erővel hordják ki a hajóról a partra a homokot: több szállító-szalagjuk van, amely meggyorsítja és meg­könnyíti a munkát. A Seprő­gyár műhelyét közel 100 ezer forintos költséggel bővítet­ték, több termelést elősegítő berendezést szereltek be. A Szegedi Nyomda Vállalatnál, a Fémipari és Finommecha­nikai Vállalatnál • új munka­termek, öltözők készültek. Üj helyiipári vállalatok is alakultak, például a Szegedi Fonalmentő Vállalat. És, hogy a jövőre nézve csak egy adatot közöljünk: meg­kezdik egy nagy kenyérgyár építését. Jelentős Szeged közlekedé­sének fejlődése szempontjá­ból az űj autóbusz-járatok rendszeresítése a külterüle­tekre. A rókusi állomásnál a villamos hurokvágánya is megjavította a közlekedést. Az elmúlt öt évben több mint hárommillió forintot fordítottunk a villamosvas­út vonalának dorozsmai ki­építésére. A szegedi közlekedésben el­ért változások még nem elé­gítik ki a szükségletet, de az elmúlt évtizedekhez viszo­nyítva öt év alatt hatalmas lépést tettünk előre. Újszeged vízellátásában igen nagy jelentőségű az új víztorony elkészítése. A víz­vezetékhálózat hossza az el­múlt öt év alatt körülbelül 16 kilométerrel növekedett. A közvilágítási lámpák szá­ma 1950—54. év végéig kilo­méterenként 1-el emelkedett. Ezenkívül beruházási hitel­ből 236 közvilágítási lámpát szereltek fel. Ugyancsak az elmúlt ötéves tervben Sze­geden a villanyhálózatba be­kapcsolt lakások száma 1500, a villanyhálózatba bekapcsolt fogyasztók száma pedig 2500-al növekedett. II szovjet kormány változatlanul amellett volt és amellett vao, hogy Németország egységes, békeszerető, demokratikus államként egyesüljön — mondotta Bulganyin elvtárs a szovjet—nyugatnémet tárgyalások szombati ülésén Moszkva (TASZSZ). A Szovjet Szocialista Köztársasá- fitt bizonyos félreértésről van gok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság kormány­küldöttsége szeptember 10-éri, moszkvai idő szerint 10 óra­kor tartotta második ülését. Ezen az ülésen 'Adenauer, a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárja elnökölt. Az ülésen felszólalt N. A. Bulganyin. a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, a szovjet küldöttség vezetője. Adenauer kancel­lár, a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének veze­tője, von Brentano, a Német Szövetségi Köztársaság külügy­minisztere, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, V. M. Molotov, a Szovjetunió külügymi­nisztere és W. Hallstein, a Német Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára. N. A. BnlganyJn elvtárs felszólalása Műszaki konferencia a Textilművekben Á Szegedi Textilmüvekben hétfőn — tegnap — műszaki konferenciát tartottak. A meg­beszélésen a gyár mérnökei, technikusai művezetői, legjobb sztahánovistái, újítói, munká­sai vettek részt. Olt volt a tanácskozáson Szabados Ist­ván elvtárs, a Csongrád megyei Párt-végrehajtóbizottság ipari osztályának munkatársa, to­vábbá a Pamutipari Igazgató­ság képviselője is. A konferen­cián megtárgyalták, hogy mik a teendők a technika fejleszté­séért az 1955-ös évben és az utána következő időben. A műszaki konferenciát meg­előzően üzemrészenként beszélték meg a dolgozók a műszaki fejlesz­tés kérdéseit. Ezeken a meg­beszéléseken számos javaslat hangzott el a munka eredmé­nyesebbé tételéért. A műszaki konferencia jó előkészítését se­gítette az újítási ankét is, to­"vábbá az a bizottság, amely az üzemrészekben elhangzott, s a jobb munkára tett javaslatol; feldolgozását végezte. Az üzem pártbizottsága tevékenyen dol­gozott a műszaki konferencia előkészítésében. A műszaki konferencián Nagy Sándor elvtárs, a Textilművek főmérnöke tartott beszámolót. Bevezetőjében visszapillantást vetett az üzem közel hateszten­dős múltjára, fejlődésére. Rá­mutatott arra, hogy a technika fejlesztésében és alkalmazásá­ban nem lehel megállni, a technika fejlesztésének nin­csen határa. Ismertette a tech­nika fejlesztésében elért leg­utóbbi eredményeket, például a nyújtógépeken az Arisztov­módszer alkalmazását, amely­lyel nagyban javították a fonál minőségét. Ahhoz azonban, hogy a Textil művekben tovább nö­vekedjenek az eredmények, szükséges napról napra tenni a korszerű technika, új gyártási eljárások és módszerek alkal­mazásáért. A beszámoló részletesen is­mertette, hogy a dolgozók ed­dig milyen javaslatokat tettek. Ezek közül például még ez év­ben alkalmazásra kerül Bobán József villanyszerelő elgondo­lása, hogy a tisztítóban lévő szíjváltó mágnes helyett elek­tromos vezérléses megoldást biztosítsanak. Ez üzembizton­ságosabb és hozzájárul a ter­melékenység növeléséhez is. Nemsokára megvalósítják Hu­szár Jenőné javaslatát is — át­alakítják a csévélő üzemben a hüvelyszállító kocsik emelvé­nyét. Ezzel rongálódásukat fé­kezik meg. Megvalósítják még ez évben az összes gyürűsfonó gépeken a nyomó hengerek lak­kozását és csiszolását, amely­nek jelentőségére Kispál Vik tória is rámutatott. A nyomó­nem tapad úgy a fonál. Még ebben az évben több más mű­szaki intézkedést hajtanak vég­re. Például a csévélő üzemben a csomozógép megvalósítása, a tisztító üzem klimatizálása és a kártoló további portalaní­tása, s a csévélő gépeken az úgynevezett szálrések rögzíté­se, a fonál minőségének további javításáért. 'Az 1955-cs esztendő után következő időben számos intéz­kedést hajtanak végre műszaki fejlesztésért. Folynak a kisérlelek, hogy a kártolóban házilag meg­felelő előbontó gépet szerkesz­szenek, amelynek a működése feleslegessé tenné új kártolók üzemeltetését. Automata te­lcercsleszedő berendezést is akarnak a gépekre felszerelni. Mindezek és a többi megvaló­sítandó intézkedések a több, gazdaságosabb munkához segí­tenek, tovább könnyítve az ember tevékenységét a gépek­nél. A következő évben egy szalagegyesítő gépet akarnak elkészíteni, amely a további géplépcsők nyútjómezöinek te­hermentesítését jelentené. Kí­sérleteznek a többi között elek­tromos fátyol megállító készü­lék létrehozásán, amely előse­mus bűncselekményeit. A német nép más hely­zetben volt. A háború azon­ban hatalmas áldozatokon és nyomorúságon kívül a német népnek sem hozott végered­ményben semmit. Fel kell té­telezni, hogy a német nép most éppen úgy gyűlöli a há­borút, mint a szovjet nép. Ha a szovjet népről és a német népről beszélünk, nem lehet kétséges, hogy gondolataik­nak, érzéseiknek e tekintet­ben bizonyosan sok a közös vonása. Mindenesetre feltéte­lezem, hogy a szovjet nép és a német nép nem akar egy új hábo­rút elviselni és úgy véljük, közeledniük kell egymás­hoz, hogy biztosítsuk a bé­két és a biztonságot, amelyet nem csupán Európa népei, hanem minden nép kí­ván és amelyben a népek ér­dekeltek. A Szovjetunió a Német Szövetségi Köztársasággal is normális kapcsolatokat óhajt létesíteni. Ügy véljük, nin­csenek olyan komoly érvek, bármiiyen ügyeskedéssel is keressék ezeket, amelyek a jelenlegi körülmények kö­zött igazolnák e kapcsolatok rendezésének elodázását. Az hogy a gyár egész kollektíva- ilyen halogatás nem szolgál­jának ügyévé kell tenni az új "a sem a szovjet nep, sem a *--•-•«. - nemet nép érdekeit. Akik békére, a béke megszilárdí­A szovjet nép jól tudja — mondotta többek között N. A. Bulganyin —, hogy a je­lenlegi körülmények között mit jelent a háború. A szov­jet nép nem is oly régen át­élte ezt, annak ellenére, hogy senkit sem fenyegetett, nem tör idegen földekre és béké­ben akart élni minden nép­pel. A szovjet emberek a Nagy Honvédő Háború négy esztendeje alatt olyan nyo­morúságokat éltek át, oly sok szenvedésen mentek ke­resztül a hódítók és háborús bűnösök részéről, hogy még most is minden egyes szov­jet családnak mély keserű­séggel és természetes tilta­kozással kell emlékeznie erre. Súlyos veszteségeket és pusztításokat hozott a há­ború Lengyelország. Jugo­szlávia és Csehszlovákia né­peinek, Franciaország és Anglia, Belgium és Hollan­dia népeinek. Egész Európa népei nem tudják elfelejteni és nem felejtik el a második világháborút kirobbantó né­met militarizmus és fasiz­technika alkalmazását. A mű­szaki fejlesztéshez elengedhe­tetlen, hogy a műszakiak a munkások, szakmailag tovább képezzék magukat. Ilyen vo­natkozásban is van még tenni való a Texiilmüvekben. A vitában felszólalók értékes javaslatokat is tettek, a munka további megjavítására. A kon­ferencián azonban kevés mun­kás szólalt fel és viszonylag ke­vés munkás is vett azon részt. Ez is arra inti és figyelmezteti a gyár vezetőit, hogy nem sike­rült a gyár műszaki fejleszté­sének kérdéseit maradéktalanul az üzem egész kollektívájának ügyévé tenni. Többet kellett volna ten­ni a vezetőknek azért is, hogy a konferencián a munkások na­gyobb számban vegyenek részt. A Szegedi Textilmüvekben a párt útmutatásával azonban jól kezdtek munkához, a konferen­cia megszabta a műszaki fej­lesztés tennivalóit. A technika fejlesztésében vannak már új eredmények, azonban ezek kez­detiek. Következetesen tovább kell haladni a műszaki fejlesz­tés útján, minden dolgozót be­hengerek lakkozásával és csi-lgítené a termelékenység és a vcnva a ™nkába- s eg*­szólásával könnyebbé, folyama-! minőség növelését. j szen biztos, hogy újabb szép tosabbá válik a munka, mert-. A beszámoló rámutat arra, eredmények lesznek. tására törekszenek, és való­ban tudatában vannak an­nak, milyen áldozatokat és nyomorúságot hoz magával a háború, azok egyetértenek abban, hogy szükséges ren­dezni államaink kapcsolatait. Nyugat-Németországban olykor-olykor olyan beszédek hangzanak el, mintha a Szovjetunióval „az erő hely­zetéből* kellene tárgyalni. Mi nem szólhatunk gúny nélkül az ilyen érvelésekről. Az ilyen érvek fölött csak mosolyogni lehet. Ha valaki tudja, hogy mit jelentett a Szovjetunió és mit jelent most, úgy a né­met Wehrmacht. Németor­szág, a német nép tudja. Mit lehet mondani azokról a kijelentésekről, amelyek Nyugat-Németországban az „erő-helyzetről* hangzanak el? Erről bizonyára azok be­szélnek, akiknek még a má­sodik világháború tanulságai sem elegendők. Ügy vélem, hogy mi. a jelen tárgyalások részvevői egyetérthetnénk abban, hogy ha bárki közü­lünk most ilyen állásponthoz tartaná magát, akkor a Moszkvában kezdődött tár­gyalásoknak semmi értelmük sem lenne. / Adenauer szövetségi kan­cellár úr első kérdésként a hadifoglyok problémáját em­lítette. Véleményünk szerint szó, A Szovjetunióban nincs semmiféle német hadifo­goly. Minden német hadi­foglyot szabadon bocsátot­tunk és hazaküldtünk. A Szovjetunióban csupán a volt hitlerista hadsereg há­borús bűnösei tartózkod­nak, olyan bűnösök, akiket a szovjet bíróságok a szov­jet nép, a béke és az em­beriesség ellen elkövetett különösen súlyos bűntettek miatt elítéltek. Valóban országunkban szep­tember elsején 9626 háborús bűnös maradt. Ezek azonban olyan emberek, akiknek a legemberségesebb szabályok és mértékek szerint is, mint bűnösöknek, börtönben a he­lyük. Ezek olyan emberek, akik kivetkőztek emberi mi­voltukból, ezek martalócok, gyújtogatok, a nők, gyerme­kek és aggok gyilkosai. A szovjet bíróságok érdemük szerint ítélték el őket és nem tekinthetők hadifoglyoknak. A szovjet nép nem feled­kezhetik meg a bűnöző ele­mek által elkövetett olyan súlyos bűntényről, mint 70 ezer embernek a kievi Babij vízparton történt kivégzése. Nem feledkezhetünk meg a német koncentrációs tábo­rokban kivégzett, gázkam­rákban elpusztított és élve elégetett emberekről. Vajon elfeledhető-e az a sok-ton­nányi női haj, amelyet az agyonkínzott asszonyokról vágtak le és amelyet a maj­daneki haláltábor raktárai­ban gyűjtöttek össze, Mi, akik itt jelen vagyunk, saját szemünkkel láttuk mindazt, ami Majdanekben történt. A majdaneki és auschwitzi ha­láltáborokban több mint ot és félmillió teljesen ártatlan embert gyilkoltak meg. Az ukrán nép sohasem feledi el a Harkovban ártatlanul ki­végzett embereket, akiket ezrével lőttek agyon és foj­tottak meg. Meg tudnám ne­vezni a szmolenszki, krasz­nodari, sztavropoli, lvovi, poltavai, novgorodi, oreli, rovnói, kaunaszi, rigai és sok más koncentrációs tá­bort, ahol a hitleristák sok százezernyi szovjet polgárt kínoztak halálra. Nem lehet elfelejteni az ár­tatlanul meggyilkolt, megfoj­tott, élve eltemetett embereket, nem mehetnek feledésbe a fel­perzselt városok és falvak, a megölt asszonyok, fiatalok és gyermekek. Es ez az általam említett 9626 ember olyan bű­nöző elem, aki ezeket a szörnyű bűncselekményeket elkövette. Meg szeretném továbbá je­gyezni, hogy­ha itt megvizsgálnánk e bűnösök kérdését, akkor úgy kellene eljárni, hogy ebben részt vegyenek mind a Német Szövetségi Köz­társaságnak, mind a Né­met Demokratikus Köztár­saságnak a képviselői. Ez a kérdés érinti Németország mindkét részét. Minthogy nem gondoljuk, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kormány­küldöttsége az adott feltételek mellett kívánatosnak tartja az említett kérdés megvizsgálását a Német Szövetségi Közfársa­(Folytatás a 2. oldalon^

Next

/
Oldalképek
Tartalom