Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-09 / 212. szám

OELMAGYHRORSZAG 2 Pétitek, 195ct szeptember 9. Mi történt q külpolitikában ? Ma kezdődnek Moszkvában a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei közötti tanácskozások Tegnap a szovjet kormány meghívására 1 Konrád Adenauer dr. szövetségi kancellár vezetéséve! Moszkvába érkezett a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége. Adenauert és a kormányküldöttséget N. A. Bulganyin, V. M. Molotov, G, M. Pervuhin, valamint M. H. Szuszlov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke, I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. 'A. Gromiko és V. Sz. Szemjonov külügyminiszterhelyettesek, továbbá más hivatalos személyiségek, a szovjet és külföldi sajtó képviselői fogadták. Adenauer, valamint a bonni kormányküldöttség fomeaásán megjelent az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövete is. Adenauer kancellár a wahni repülőtéren, ahonnan a bonni kormányküldöttséget szállító repülőgép csütörtökön délelőtt útnak indult, rcvid nyilatkozatot tett. — Jizzal a szándékkel utazom Moszkvába — mondotta a kancellár —, hogy a szovjet államférfiakkal való tárgyalásaimmal a világbéke ügyét szolgáljam és elősegítsem Németország újraegyesítését. Kormányküldöttségünk legfőbb célja, hogy hozzájáruljunk Európa és az egész világ békéjének megszilárdításához és tartós biztosításához". A Pravda tegnapi számában „A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezéséért" címmel vezércikk jelent meg. — „A német probléma teljes megoldásához — írja többek között a Pravda vezércikke — a jelenlegi körülmények között nagy és komoly erőfeszítésekre van szükség mind a nagyhatalmak, mind pedig és különösen maga a német nép részéről. A kialakult nemzetközi helyzetben és a belső körülmények mellett nem lehel megvalósítani Németország újraegyesítését két részének mechanikus összeolvasztásával, az ilyen kísérletek nem járnak és nem járhatnak sikerrel, mivel nincsenek tekintettel a reális helyzetre. Vannak, akik már eleve sikertelenségre kárhoztatnák a most meginduló tárgyalásokat. A nyugati sajtó például az utóbbi napokban rendületlenül terjesztette azt a gondolatot. hogy egyáltalán nem lenne rossz, ha a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai tárgyalásainak eredményeképpen a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőiből alakulnának bizonyos „vegyesbizottságok", amelyek tovább „tanulmányoznák" a diplomáciai, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok megteremtésével összefüggő kérdéseket. Természetes, hogy az ilyesféle elgondolások méltán keltenek aggodalmat a német hazafiakban. Ugyanezzel összefüggésben a nyugatnémet közvélemény jelentős körei mind erélyesebben elítélik bizonyos bonni köröknek azokat a reális valóságtól teljesen elszakadt kísérleteit, hogy diplomáciájukban a régen csődöt mondott „erőpolitikát" használják fel. A német nép nem óhajt harmadszor is veszélyes háborús kalandba bocsátkozni". kJ ovikov, az Izvesztyija cikkírója „A nemzetközi feszültség további enyhítése érdekében" című cikkében megállapítja, hogy a nemzetközi közvélemény széles rétegei örömmel üdvözlik a Szovjetunió és a népi demokratikus köztársaságok fegyveres erőinek csökkentéséről szóló közleményeket és hasonló lépéseket követelnek a nyugati hatalmaktól. Ugyanakkor Novikov rámutat arra, hogy bizonyos burzsoá lapok mindenképpen kisebbíteni próbálják a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fegyveres erőinek csökkentésére irányuló lépések jelentőségét. .Aligha szorul bizonyításra — állapítja meg Novikov —, hogy az effajta kísérletek indítóoka az a törekvés, hogy elhallgattassák a közvélemény arra vonatkozó követelését, hogy a nyugati országokban is tegyenek intézkedéseket a fegyveres erők csökkentése érdekében". Az észak-amerikai Pennsylvania állambeli Yorkban megjelenő Gazette and Daily című lap vezércikket közöl „Ez nem leszerelés" címmel. A vezércikk bírálja az Egyesült Államoknak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját. — „Mindig — állapítja meg többek között a lap vezércikke —, amig Washington és az amerikai sajtó úgy fog beszélni Eisenhower tervéről, mint „leszerelésről", a széles közvéleményt nemcsak tévedésbe ejtik, hanem félre is vezetik... Ez a terv ahelyett, hogy a leszerelést tűzné célul maga elé, azt a törekvést mutatja, hogy fenntartsa és megerősítse a fegyverzet jelenlegi szélsőséges színvonalát". Tár telet Megjegyzések a Konzervgyár vezetőinek agitációs munkájához A brit szakszervezetek évi kongresszusának szerdai ülése Southport (TASZSZ). Szeptember 7-én a brit szakszervezetek kongresszusán Heywood, a TUC gazdasági bizottságának elnöke megnyitotta a vitát Anglia gazdasági helyzetének kérdéséről. Fehlívta a figyelmet arra, hogy a múlt évben jelentősen rosszabbodott az ország gazdasági helyzete, aggasztó gyorsasággal csökkent \Anglia arany- és dollárkészlete, továbbá növekedett az aránytalanság a behozatal és a kivitel között. Heywood felszólította a szakszervezeteket, hogy tanúsítsanak „tartózkodást" bérköveteléseikben. Azt állította, hogy ezek a követelések „alááshatják Anglia esélyeit kivitelének növelesérc, mert Németország, Japán és más országok részéről fokozódó konkurrencia tapasztalható". A vitában felszólalt küldöttek aggodalmukat fejezték ki a munkanélküliség növekedése miatt. A kongresszus egyhangúlag elfogadott egy határozati javaslatot, amely intézkedéseket sürget a drágaság csökkentésére. A kongresszus egyébként megvitatott egy határozati javaslatot, amely a munkaidő csökkentését követeli. A javaslat szószólói rámutattak arra, hogy a munkások jelenleg kénytelenek túlórázni, hogy fenntarthassák életszínvonalukat. A brit szakszervezetek főtanácsa ellenezte a határozati javaslatot. ,4 javaslat mellett 3,303.000, ellene 3,664.000 szavazat esett. Éles harc fejlődött ki a munkabérek kérdésében is. R. Scot (Egyesült Gépipari Szakszervezet végrehajtó bizottság tagja) a javaslatot támogatva kijelentette: közbotrány, hogy sokan bérrögzítésről beszélnek még most ts, midőn az üzleti nyereségek 'Anglia ipari történetében példátlan csúcspontokra szöktek fel. A kongresszus szeptember 6-i ülésén felszólalt Cornelius Haggerty, az AFh amerikai szakszervezeti szövetség képviselője. Felszólalásában támadta a nemzetközi együttműködés és a szakszervezeti egység gondolatát. Egész beszéde hemzsegett a bíráló megjegyzésektől a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének gondolatával kapcsolatban. A küldött igyekezett befeketíteni a nemzetközi munkásmozgalom egységének gondolatát is. Bírálta az országok közötti küldőttségcserét. kijelentette, hogy „ez vonzónak látszhat, de nem megbízható eszköz a nemzetközi feszültség enyhítésére". A kongresszus küldöttei halálos némasággal válaszoltak Haggerty beszédére. Rövid külpolitikai hírek Nehru indiai m'niszterelnifk köszönete a Kínai Vöröskereszt Társaságnak TJj Delhi (Üj Kína). Nehru inejiai miniszterelnök szeptember 6-i keltezéssel Jüan Csung-Hszienhez, a Kínai Népköztársaság újdelhi követéhez intézett levelében felkérte a nagykövetet, tolmácsolja a -köszönetét a Kínai Vöröskereszt Társaságnál az indiai árvíz áldozatainak nyújtott segítségért. Berlin (MTI) A kölni rádió közlése szerint Montgomery brit tábornagy, a NATO európai haderőinek helyettes főparancsnoka csütörtökön Bonnba érkezik és meglátogatja Theodor Blank nyugatnémet hadügyminisztert. Montgomery ezenkívül megbeszélést folytat Heusinger és Speidcl volt náci tábornokok, kai Párizs (MTI) A párizsi rendőrség csütörtökön reggel elkobozta a Francé Observateur legújabb számának példányait. Üjságírókörökben úgy tudják, hogy a betiltásra Claude Bourdet-nak az északafrikai kérdéssel és a kötelező katonai szolgálatát teljesítő leorosztály felhasználásával foglalkozó cikke szolgáltatott oket. Berlin (MTI) Dr. Wilhelm Girnus, a Német Egység Bizottságónak titkára Berlinben sajtóértekezleten közölte, hogy Nyugat-Németországból csupán ez év januárjától márciusáig mintegy 15.000 ifjú ment át állandó tartózkodásra a Német Demokratikus Köztársaságba. London (TASZSZ) Az angol sajtó kommentálja a Kínai Népköztársaság kormányának azt a döntését, hogy amerikai polgárok egy csoportjának engedélyezi a hazatérést az Egy*eült Államokba. Több angol lap úgy ériékeli ezt a tényt, mint újabb bizonyítékát a Kínai Népköztársaság kormánya jóakaratanak és a nemzetközi feszültség továbhi enyhítésére irányuló törekvésének. A Daily Express rámutat arra, hogy ez „újabb nagylelkű gesztus" a Kínai Népköztársaság részéről (MTI) Tito elnök meghívására Jugoszláviában tartózkodik Pál görög király és Friderika királyné. A belgrádi rádió jelentése szerint Tito elnök szerdán ebédet adott a görög király és királyné tiszteletére. Az ebéden Tito és a görög király pohárköszöntöt mondott. m A Bolgár Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe alkalmából Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Vllko Cservenkov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Georgi Damjanov elvtársnak. a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének és Boldoczki János, a Magyar Népiköztársaság külügyminisztere Mincso Nejcsev elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterének üdvözlő táviratot küldött. A párt elvárja a kétkezi munkás népnevelőktől, hogy mindennapi termelőmunkájuk, sőt kimagasló termelőmunkájuk mellett soha egy pillanatra se feledkezzenek meg dolgozó társaikról: foglalkozzanak velük, neveljék őket a becsületes helytállásra, az igaz hazafiságra, és nyújtsanak segítséget mindenkinek, ha a szükség úgy kívánja. De nem nélkülözhetjük a párt-, gazdasági, műszaki és tömegszervezeti vezetők erejét és tudását sem az agitációban, ha zökkenőmentesen akarunk eljutni építőmunkánkban a kitűzött célhoz. Nem tagadjuk: egy termelőüzem irányítása nehéz feladat, egész embert kíván. Mégsem engedhetik meg maguknak a vezető elvtársak azt, hogy ők csak közvetve — a pártmunkásak láncolatán keresztül — törődjenek a dolgozókkal. Az ő képeségeik arányban állanak a beosztásukkal járó munkával, tehát tőlük is jogosan igénylik az emberek, hogy szüntelenül magyarázzák a párt politikáját. Nem lehet azt mondani, hogy a Konzervgyár vezetői kivétel nélkül megfeledkeztek volna erről. A párttitkár szinte minden idejét az emberek, a dolgozók között tölti. Személyesen ismer szinte mindenkit. Hol az egyikkel, hol a másikkal beszélget hosszabb-rövidebb ideig. A szerint, hogy kit, hogyan tud meggyőzni egy fontos politikai kérdésről, vagy kinek milyen természetű a panasza, mennyire látja tisztán a termelés célját, stb. Weiger Mihályné pártonkívüli népnevelő magában már többször öszehasonlította az ő munkáját a párttitkáréval és rendszerint arra a megállapításra jutott, hogy a párttitkárt a népnevelők példájának lehet tekinteni az üzemben. Busa Vilmosné, a gyár igazgatója szintén szükségesnek tartja, hogy mint kommunista is eleget tegyen kötelességének. Szívesen kapcsolódik be az agitációba, mert tapasztalta: mint igazgató, csak úgy tud eredményesen dolgozni, ha ismeri a munkások harckészségét, hangulatát, igényeit, szokásait. Csak nagyon ritkán megy haza a munkaidő leteltével, ehelyett kimegy az üzembe népnevelőmunkára. Kocsis György, az MSZT üzemi szervezetének titkára, a ládaszegező üzemrész vezetője, jó népnevelő. Többszörös újító és már tíz sztahánovistát nevelt. Büszke arra, hogy a pártszervezet népnevelő-munkával is megbízta, amit becsülettel elvégez. Jórészt ennek köszönheti, hogy a gyárban úgy hívják a ládaszegező műhelyt: sztahánovista üzemrész. Az MSZTnek már 300 tagot szerzett a gyárban, ismerteti, népszerűsíti előttük a Szovjetunió kincseket érő tapasztalatait. Naponta feljegyzi magónak a hozzá beosztott munkások teljesítmény-százalékát. Így mindig látja, kinél mutatkozik lemaradás, hol kell segítenie akár gyakorlatilag, akár politikai vagy szakmai tanácsadással. Készben lelkiismeretes agitációs munkájának az eredménye, hogy augusztusban a műhely átlagteljesítménye 150 százalék volt.' A gyár főmérnökét, Kardos Ernő elvtársat már kevébé érdekli az emberek politikai nevelése, meglehet, neki van a legkevesebb ideje erre. Tagadhatatlan, ő is az üzemrészekben tartózkodik legtöbbet, de nem mint pártmunkás, hanem mint szakirányító. Lelkiismeretesen elvégzi a munkáját, (dicséret illeti érte), de nem szabadna megfeledkeznie arról sem, hogy ő kommunista is egyúttal, és sokat várnak tőle a munkások politikai téren is. Azért nem lehet lemondani az ő agitációs munkájáról, mert »-= mint Dombi Lászlóné mondotta a raktárban — a vezetők, magasabb marxista—leninista képzettségüknél fogva érthetőbben meg tudnak magyarázni bármilyen bonyolult politikai vagy gazdasági kérdést. Még jobban kifogásolható etekintetben Biczók László elvtársnak, a műszaki osztály vezetőjének a munkája. Az, hogy a műszaki és a karbantartó részlegekben sokat ellenőriz, de mint a pártszervezet népnevelője, keveset tesz, egyáltalán nem megnyugtató. Annál is inkább, mert a két munkát jól össze lehetne egyeztetni, vagyis műszaki Irányítás közben nagyon jó alkalom nyílik a dolgozókkal folytatott politikai eszmecserére. Ha Biczók elvtárs nagyobb gondot fordít a dolgozók személyes meggyőzésére, akkor nyilván megszűnik egyes embereknek az a nézete: a műszakiak csak akkor állnak velünk szóba, ha valamit elrontottunk és ezért meg kell szidni bennünket. Tudjuk, hogy a Konzervgyár vezetői egy-egy nagyobb kampányfeladat végrehajtásáért mindig kemény politikai harcot vívtak, szívesen vállalták az agitációt. E'z igen jó, sőt nagyon jó. De ha a kampányok idején kifejtett erejüknek legalább felét az állandó és rendszeres agitációra fordítanák az üzemben, sokkal egységesebbé forrnának össze a munkások: sokkal jobban takarékoskodnának, még több javaslatot, ötletet, újítást nyújtanának be az önköltség csökkentéséért és a termelékenység emeléséért. A teljes igazság kedvéért meg kell azonban mondani azt is: ha egyes gazdasági, műszaki, tömegszervezeti vezetők szem elől CSvcsztették az agitáció szükségességét, ezért nem lehet csupán őket elmarasztalni. Nem lehet azért, mert a népnevelő munkát — néhány kivételtől eltekintve — nem kapták meg állandó pártmegbízatásként a pártszervezettől. A pártszervezet vezetösege belenyugodott abba: a gazdasági vezetőknek rengeteg a dolguk, nem lehet tőlük kívánni, hogy amellett a pártszervezetnek is segítsenek. Pártunk Szervezeti Szabályzata nem ezt mondja. A második fejezetben ez áll: „A párttag kötelessége, hogy állandóan erősítse kapcsolatalt a tömegekkel, világosítsa fél őket a párt politikájáról, tanácsadójuk. vezetőjük legyen". Hibát követett el tehát a konzervgyári pártszervezet, amikor nem követelte meg a gazdasági, műszaki, tömegszervezeti vezetőktől kivétel nélkül azt. hogy népnevelő-munkát is végezzenek ugyanúgy, mint a termelésben közvetlenül résztvevő agitátorok. A párttaggyűlés sokkal bátrabban bírálja azokat a vezető kommunistákat is, akik megfeledkeznek a párttagsággal járó kötelességükről. És bírálatuknak minden bizonnyal abban mutatkozik majd az eredménye, hogy az üzemben erősebb. harcosabb és hatékonyabb lesz az agitáció. A ciprusi helyzet az eredménytelen londoni tárgyalások után (MTI) Anglia. Görögország és Törökország háromhatalmi értekezlete, amelynek feladata lett volna a ciprusi kérdés megoldása, szerdán véget ért anélkül, hogy a tárgyaló felek megegyezésre jutottak volna. A görög és török megbízott nem volt hajlandó elfogadni Macmillan angol külügyminiszter kedden előterjesztett javaslatait. Az angol javaslat értelmében Ciprusban törvényhozó gyűlést hívtak volna össze, amelynek többsége választott tagokból állott volna. Néhány mandátumot a görög kisebbségnek tartottak volna fenn. A javaslatban tervezett ,.fokozatosan megvalósuló autonómia" nem terjedt volna ki a külügyre, a honvédelemre és a belső biztonság ellenőrzésére. Anglia továbbá azt javasolta, hogy a három érdekelt hatalom alakítson bizottságot Ez Londonban székelt volna és feladata lett volna ellenőrizni Ciprusnak az önkormányzat felé fejlődését. Görögország azt kívánta, hogy erről a kérdésről Ciprus népe dönthessen. A csütörtöki londoni lapok behatóan foglalkoznak a ciprusi kérdéssel. Általában sajnálkoznak afelett, hogy a Ciprus kérdésével foglalkozó londoni értekezlet sikertelenül fejeződött be. A konzervatív Daily Telegraph nyíltan követelte, hogy Anglia „folytasson szilárd politikát" és ne hagyjon kétséget afelől, hogy „Ciprus szigetén akar maradni és el fog fojtani mindenféle lázongást". A lap szerint „csak az angol uralom biztosíthatja Ciprus szigetének stabilitását". , A véderőtörvény vitája az Osztrák Nemzeti Tanácsban Bécs (MT). Az Osztrák Nemzeti Tanácsban a képviselőknek szerdán nyílt alkalmuk elsőízben állást foglalni a véderőtörvény tervezettel kapcsolatban. Az Osztrák Nemzeti Tanács ülésén a két kormánypárt képviselői a véderőtörvény elfogadása mellett, az Osztrák Kommunista Párt és a szélsőjobboldali »függetlenek« szónokai pedig ellene foglaltak állást. Ernst Fischer kommunista képviselő felszólalásában azt hangoztatta, hogy a véderőtörvény alapján a haderő kikerülne a parlamenti ellenőrzés alól és valójában a kormány eszközévé válna. Hangsúlyozta, hogy az Osztrák Kommunista Párt az általános hadkötelezettség mellett foglal állást és szükségesnek tartja a semlegesség katonai védelmét. Éppen ezért demokratikus milícia felállítását követeli. Az Osztrák Kommunista Párt úgy véli, hogy a véderő kérdéséről népszavazáson kell dönteni, Mint az AFP jelenti, az Osztrák Nemzeti Tanács megszavazta a hadsereg felállításáról szóló törvénytervezetet. Miért lépett be a sövényházi Zója TSZ-be Vincze József 67 éves dolgozó paraszt ? Az elmúlt napokban a kitöltött belépési nyilatkozattal felkereste Vincze József a sövényházi Zója TSZ vezetőségét. 'A következőket mondotta: — Ez év tavaszán, mint időszaki munkás, a tsz-ben dolgoztam a többi tagokkal együtt. Kíváncsi voltam, hogy milyen a szövetkezeti élet, hogyan értik meg egymást az emberek, lesz-e elég jövedelem? Azt tapasztaltam, hogy nem érdemes vergődni a négy és jél holdapirnal, mert korántsem volt anynyi jövedelmem, mint a tsz-tagoknak. •4z is a belépésre indította Vincze Józsefet, hogy az idősebb tsz-tagok részére a jövedelem két százalékát félreteszik szociális alapként. Ebből a pénzből — úgy gondolta — majd í> is megél, ha már kiesik kezéből a kapa, vagy más szerszám. Elhatározása után mig három család és négy tag is betépett a szövetkezetbe" és újabb belépések is várhatók. » »