Délmagyarország, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-09 / 212. szám

OELMAGYHRORSZAG 2 Pétitek, 195ct szeptember 9. Mi történt q külpolitikában ? Ma kezdődnek Moszkvában a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei közötti tanácskozások Tegnap a szovjet kormány meghívására 1 Konrád Adenauer dr. szövetségi kan­cellár vezetéséve! Moszkvába érkezett a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányküldött­sége. Adenauert és a kormányküldöttséget N. A. Bulganyin, V. M. Molotov, G, M. Pervu­hin, valamint M. H. Szuszlov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szövetségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke, I. G. Kabanov külke­reskedelmi miniszter, A. 'A. Gromiko és V. Sz. Szemjonov külügyminiszterhelyettesek, to­vábbá más hivatalos személyiségek, a szovjet és külföldi sajtó képviselői fogadták. Aden­auer, valamint a bonni kormányküldöttség fo­meaásán megjelent az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykö­vete is. Adenauer kancellár a wahni repülőtéren, ahonnan a bonni kormányküldöttséget szállító repülőgép csütörtökön délelőtt útnak indult, rcvid nyilatkozatot tett. — Jizzal a szándék­kel utazom Moszkvába — mondotta a kan­cellár —, hogy a szovjet államférfiakkal való tárgyalásaimmal a világbéke ügyét szolgál­jam és elősegítsem Németország újraegyesí­tését. Kormányküldöttségünk legfőbb célja, hogy hozzájáruljunk Európa és az egész vi­lág békéjének megszilárdításához és tartós biztosításához". A Pravda tegnapi számában „A Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársaság vi­szonyának rendezéséért" címmel vezércikk jelent meg. — „A német probléma teljes megoldásához — írja többek között a Pravda vezércikke — a jelenlegi körülmények között nagy és komoly erőfeszítésekre van szükség mind a nagyhatalmak, mind pedig és külö­nösen maga a német nép részéről. A kialakult nemzetközi helyzetben és a belső körülmények mellett nem lehel megva­lósítani Németország újraegyesítését két részé­nek mechanikus összeolvasztásával, az ilyen kísérletek nem járnak és nem járhatnak si­kerrel, mivel nincsenek tekintettel a reális helyzetre. Vannak, akik már eleve sikertelenségre kárhoztatnák a most meginduló tárgyalásokat. A nyugati sajtó például az utóbbi napok­ban rendületlenül terjesztette azt a gondola­tot. hogy egyáltalán nem lenne rossz, ha a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság moszkvai tárgyalásainak eredményekép­pen a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság képviselőiből alakulnának bizonyos „vegyesbizottságok", amelyek tovább „tanul­mányoznák" a diplomáciai, a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok megteremtésével össze­függő kérdéseket. Természetes, hogy az ilyesféle elgondolá­sok méltán keltenek aggodalmat a német hazafiakban. Ugyanezzel összefüggésben a nyugatné­met közvélemény jelentős körei mind erélye­sebben elítélik bizonyos bonni köröknek azo­kat a reális valóságtól teljesen elszakadt kí­sérleteit, hogy diplomáciájukban a régen cső­döt mondott „erőpolitikát" használják fel. A német nép nem óhajt harmadszor is veszé­lyes háborús kalandba bocsátkozni". kJ ovikov, az Izvesztyija cikkírója „A nem­zetközi feszültség további enyhítése érdekében" című cikkében megállapítja, hogy a nemzetközi közvélemény széles rétegei örömmel üdvözlik a Szovjetunió és a népi de­mokratikus köztársaságok fegyveres erőinek csökkentéséről szóló közleményeket és ha­sonló lépéseket követelnek a nyugati hatal­maktól. Ugyanakkor Novikov rámutat arra, hogy bizonyos burzsoá lapok mindenképpen kiseb­bíteni próbálják a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok fegyveres erőinek csök­kentésére irányuló lépések jelentőségét. .Alig­ha szorul bizonyításra — állapítja meg No­vikov —, hogy az effajta kísérletek indítóoka az a törekvés, hogy elhallgattassák a közvé­lemény arra vonatkozó követelését, hogy a nyugati országokban is tegyenek intézkedé­seket a fegyveres erők csökkentése érdeké­ben". Az észak-amerikai Pennsylvania állam­beli Yorkban megjelenő Gazette and Daily című lap vezércikket közöl „Ez nem leszerelés" címmel. A vezércikk bírálja az Egyesült Ál­lamoknak a leszerelés kérdésében elfoglalt ál­láspontját. — „Mindig — állapítja meg töb­bek között a lap vezércikke —, amig Washing­ton és az amerikai sajtó úgy fog beszélni Eisenhower tervéről, mint „leszerelésről", a széles közvéleményt nemcsak tévedésbe ejtik, hanem félre is vezetik... Ez a terv ahelyett, hogy a leszerelést tűzné célul maga elé, azt a törekvést mutatja, hogy fenntartsa és meg­erősítse a fegyverzet jelenlegi szélsőséges színvonalát". Tár telet Megjegyzések a Konzervgyár vezetőinek agitációs munkájához A brit szakszervezetek évi kongresszusának szerdai ülése Southport (TASZSZ). Szep­tember 7-én a brit szakszerve­zetek kongresszusán Heywood, a TUC gazdasági bizottságá­nak elnöke megnyitotta a vitát Anglia gazdasági helyzetének kérdéséről. Fehlívta a figyel­met arra, hogy a múlt évben jelentősen rosszabbodott az or­szág gazdasági helyzete, ag­gasztó gyorsasággal csökkent \Anglia arany- és dollárkészle­te, továbbá növekedett az aránytalanság a behozatal és a kivitel között. Heywood felszólította a szak­szervezeteket, hogy tanúsítsa­nak „tartózkodást" bérkövete­léseikben. Azt állította, hogy ezek a követelések „alááshatják Anglia esélyeit kivitelének nö­velesérc, mert Németország, Japán és más országok részé­ről fokozódó konkurrencia ta­pasztalható". A vitában felszólalt küldöt­tek aggodalmukat fejezték ki a munkanélküliség növekedése miatt. A kongresszus egyhangúlag elfogadott egy határozati javas­latot, amely intézkedéseket sür­get a drágaság csökkentésére. A kongresszus egyébként megvitatott egy határozati ja­vaslatot, amely a munkaidő csökkentését követeli. A javas­lat szószólói rámutattak arra, hogy a munkások jelenleg kénytelenek túlórázni, hogy fenntarthassák életszínvonalu­kat. A brit szakszervezetek fő­tanácsa ellenezte a határozati javaslatot. ,4 javaslat mellett 3,303.000, ellene 3,664.000 sza­vazat esett. Éles harc fejlődött ki a mun­kabérek kérdésében is. R. Scot (Egyesült Gépipari Szakszervezet végrehajtó bi­zottság tagja) a javaslatot tá­mogatva kijelentette: közbot­rány, hogy sokan bérrögzítésről beszélnek még most ts, midőn az üzleti nyereségek 'Anglia ipari történetében példátlan csúcspontokra szöktek fel. A kongresszus szeptember 6-i ülésén felszólalt Cornelius Haggerty, az AFh amerikai szakszervezeti szövetség kép­viselője. Felszólalásában tá­madta a nemzetközi együttmű­ködés és a szakszervezeti egy­ség gondolatát. Egész beszéde hemzsegett a bíráló megjegyzé­sektől a különböző társadalmi rendszerű országok együttmű­ködésének gondolatával kap­csolatban. A küldött igyekezett befeketíteni a nemzetközi mun­kásmozgalom egységének gon­dolatát is. Bírálta az országok közötti küldőttségcserét. kije­lentette, hogy „ez vonzónak látszhat, de nem megbízható eszköz a nemzetközi feszültség enyhítésére". A kongresszus küldöttei ha­lálos némasággal válaszoltak Haggerty beszédére. Rövid külpolitikai hírek Nehru indiai m'niszterelnifk köszönete a Kínai Vöröskereszt Társaságnak TJj Delhi (Üj Kína). Nehru inejiai miniszterelnök szep­tember 6-i keltezéssel Jüan Csung-Hszienhez, a Kínai Népköztársaság újdelhi köve­téhez intézett levelében fel­kérte a nagykövetet, tolmá­csolja a -köszönetét a Kínai Vöröskereszt Társaságnál az indiai árvíz áldozatainak nyújtott segítségért. Berlin (MTI) A kölni rádió közlése szerint Montgomery brit tábornagy, a NATO euró­pai haderőinek helyettes fő­parancsnoka csütörtökön Bonnba érkezik és megláto­gatja Theodor Blank nyugat­német hadügyminisztert. Montgomery ezenkívül meg­beszélést folytat Heusinger és Speidcl volt náci tábornokok, kai Párizs (MTI) A párizsi rendőrség csütörtökön reggel elkobozta a Francé Observa­teur legújabb számának pél­dányait. Üjságírókörökben úgy tud­ják, hogy a betiltásra Claude Bourdet-nak az észak­afrikai kérdéssel és a kötele­ző katonai szolgálatát telje­sítő leorosztály felhasználásá­val foglalkozó cikke szolgál­tatott oket. Berlin (MTI) Dr. Wilhelm Girnus, a Német Egység Bi­zottságónak titkára Berlin­ben sajtóértekezleten közölte, hogy Nyugat-Németországból csupán ez év januárjától márciusáig mintegy 15.000 ifjú ment át állandó tartózko­dásra a Német Demokratikus Köztársaságba. London (TASZSZ) Az angol sajtó kommentálja a Kínai Népköztársaság kormányának azt a döntését, hogy amerikai polgárok egy csoportjának engedélyezi a hazatérést az Egy*eült Államokba. Több angol lap úgy ériékeli ezt a tényt, mint újabb bizonyíté­kát a Kínai Népköztársaság kormánya jóakaratanak és a nemzetközi feszültség továbhi enyhítésére irányuló törekvé­sének. A Daily Express rámutat arra, hogy ez „újabb nagylel­kű gesztus" a Kínai Népköz­társaság részéről (MTI) Tito elnök meghívá­sára Jugoszláviában tartóz­kodik Pál görög király és Friderika királyné. A belgrádi rádió jelentése szerint Tito elnök szerdán ebédet adott a görög király és királyné tiszteletére. Az ebéden Tito és a görög király pohárköszöntöt mondott. m A Bolgár Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe alkal­mából Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke Vllko Cservenkov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének, Do­bi István, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke Georgi Damjanov elv­társnak. a Bolgár Népköztár­saság Nemzetgyűlése Elnök­sége elnökének és Boldoczki János, a Magyar Népiköztár­saság külügyminisztere Min­cso Nejcsev elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság kül­ügyminiszterének üdvözlő táviratot küldött. A párt elvárja a kétkezi munkás népnevelőktől, hogy mindennapi termelőmunká­juk, sőt kimagasló termelő­munkájuk mellett soha egy pillanatra se feledkezzenek meg dolgozó társaikról: fog­lalkozzanak velük, neveljék őket a becsületes helytállás­ra, az igaz hazafiságra, és nyújtsanak segítséget min­denkinek, ha a szükség úgy kívánja. De nem nélkülöz­hetjük a párt-, gazdasági, műszaki és tömegszervezeti vezetők erejét és tudását sem az agitációban, ha zökkenő­mentesen akarunk eljutni építőmunkánkban a kitűzött célhoz. Nem tagadjuk: egy termelőüzem irányítása ne­héz feladat, egész embert kí­ván. Mégsem engedhetik meg maguknak a vezető elvtár­sak azt, hogy ők csak köz­vetve — a pártmunkásak lán­colatán keresztül — törődje­nek a dolgozókkal. Az ő ké­peségeik arányban állanak a beosztásukkal járó munká­val, tehát tőlük is jogosan igénylik az emberek, hogy szüntelenül magyaráz­zák a párt politikáját. Nem lehet azt mondani, hogy a Konzervgyár vezetői kivétel nélkül megfeledkez­tek volna erről. A párttitkár szinte minden idejét az em­berek, a dolgozók között töl­ti. Személyesen ismer szinte mindenkit. Hol az egyikkel, hol a másikkal beszélget hosszabb-rövidebb ideig. A szerint, hogy kit, hogyan tud meggyőzni egy fontos poli­tikai kérdésről, vagy kinek milyen természetű a pana­sza, mennyire látja tisztán a termelés célját, stb. Weiger Mihályné pártonkívüli nép­nevelő magában már több­ször öszehasonlította az ő munkáját a párttitkáréval és rendszerint arra a megálla­pításra jutott, hogy a párt­titkárt a népnevelők példájá­nak lehet tekinteni az üzem­ben. Busa Vilmosné, a gyár igazgatója szintén szükséges­nek tartja, hogy mint kom­munista is eleget tegyen kö­telességének. Szívesen kap­csolódik be az agitációba, mert tapasztalta: mint igaz­gató, csak úgy tud eredményesen dolgozni, ha ismeri a munkások harc­készségét, hangulatát, igé­nyeit, szokásait. Csak nagyon ritkán megy haza a munka­idő leteltével, ehelyett ki­megy az üzembe népnevelő­munkára. Kocsis György, az MSZT üzemi szervezetének titkára, a ládaszegező üzemrész veze­tője, jó népnevelő. Többszö­rös újító és már tíz sztaháno­vistát nevelt. Büszke arra, hogy a pártszervezet népne­velő-munkával is megbízta, amit becsülettel elvégez. Jó­részt ennek köszönheti, hogy a gyárban úgy hívják a lá­daszegező műhelyt: sztaháno­vista üzemrész. Az MSZT­nek már 300 tagot szerzett a gyárban, ismerteti, népszerű­síti előttük a Szovjetunió kincseket érő tapasztalatait. Naponta feljegyzi magónak a hozzá beosztott munkások teljesítmény-százalékát. Így mindig látja, kinél mutatko­zik lemaradás, hol kell se­gítenie akár gyakorlatilag, akár politikai vagy szakmai tanácsadással. Készben lelki­ismeretes agitációs munkájá­nak az eredménye, hogy au­gusztusban a műhely átlag­teljesítménye 150 százalék volt.' A gyár főmérnökét, Kar­dos Ernő elvtársat már ke­vébé érdekli az emberek politikai nevelése, meglehet, neki van a legkevesebb ide­je erre. Tagadhatatlan, ő is az üzemrészekben tartózko­dik legtöbbet, de nem mint pártmunkás, hanem mint szakirányító. Lelkiismerete­sen elvégzi a munkáját, (di­cséret illeti érte), de nem szabadna megfeledkeznie ar­ról sem, hogy ő kommunis­ta is egyúttal, és sokat vár­nak tőle a munkások politi­kai téren is. Azért nem le­het lemondani az ő agitációs munkájáról, mert »-= mint Dombi Lászlóné mondotta a raktárban — a vezetők, ma­gasabb marxista—leninista képzettségüknél fogva érthe­tőbben meg tudnak magya­rázni bármilyen bonyolult po­litikai vagy gazdasági kér­dést. Még jobban kifogásol­ható etekintetben Biczók László elvtársnak, a műszaki osztály vezetőjének a mun­kája. Az, hogy a műszaki és a karbantartó részlegekben sokat ellenőriz, de mint a pártszervezet népnevelője, keveset tesz, egyáltalán nem megnyugtató. Annál is in­kább, mert a két munkát jól össze lehetne egyeztetni, vagyis műszaki Irányítás közben nagyon jó alkalom nyílik a dolgozókkal folytatott politi­kai eszmecserére. Ha Biczók elvtárs nagyobb gondot for­dít a dolgozók személyes meggyőzésére, akkor nyilván megszűnik egyes emberek­nek az a nézete: a műszakiak csak akkor állnak velünk szóba, ha valamit elrontot­tunk és ezért meg kell szid­ni bennünket. Tudjuk, hogy a Konzerv­gyár vezetői egy-egy nagyobb kampányfeladat végrehajtá­sáért mindig kemény politi­kai harcot vívtak, szívesen vállalták az agitációt. E'z igen jó, sőt nagyon jó. De ha a kampányok idején ki­fejtett erejüknek legalább fe­lét az állandó és rendszeres agitációra fordítanák az üzemben, sokkal egységeseb­bé forrnának össze a mun­kások: sokkal jobban takaré­koskodnának, még több ja­vaslatot, ötletet, újítást nyúj­tanának be az önköltség csökkentéséért és a termelé­kenység emeléséért. A teljes igazság kedvéért meg kell azonban mondani azt is: ha egyes gazdasági, műszaki, tömegszervezeti ve­zetők szem elől CSvcsztették az agitáció szükségességét, ezért nem lehet csupán őket elmarasztalni. Nem lehet azért, mert a népnevelő mun­kát — néhány kivételtől el­tekintve — nem kapták meg állandó pártmegbízatásként a pártszervezettől. A pártszervezet vezetösege belenyugodott abba: a gazdasági vezetők­nek rengeteg a dolguk, nem lehet tőlük kívánni, hogy amellett a pártszervezetnek is segítsenek. Pártunk Szervezeti Sza­bályzata nem ezt mondja. A második fejezetben ez áll: „A párttag kötelessége, hogy ál­landóan erősítse kapcsolatalt a tömegekkel, világosítsa fél őket a párt politikájáról, ta­nácsadójuk. vezetőjük le­gyen". Hibát követett el te­hát a konzervgyári pártszer­vezet, amikor nem követelte meg a gazdasági, műszaki, tömegszervezeti vezetőktől kivétel nélkül azt. hogy nép­nevelő-munkát is végezzenek ugyanúgy, mint a termelés­ben közvetlenül résztvevő agitátorok. A párttaggyűlés sokkal bátrabban bírálja azo­kat a vezető kommunistákat is, akik megfeledkeznek a párttagsággal járó kötelessé­gükről. És bírálatuknak min­den bizonnyal abban mutat­kozik majd az eredménye, hogy az üzemben erősebb. harcosabb és hatékonyabb lesz az agitáció. A ciprusi helyzet az eredménytelen londoni tárgyalások után (MTI) Anglia. Görögország és Törökország háromhatalmi értekezlete, amelynek felada­ta lett volna a ciprusi kérdés megoldása, szerdán véget ért anélkül, hogy a tárgyaló fe­lek megegyezésre jutottak volna. A görög és török meg­bízott nem volt hajlandó el­fogadni Macmillan angol kül­ügyminiszter kedden előter­jesztett javaslatait. Az angol javaslat értelmé­ben Ciprusban törvényhozó gyűlést hívtak volna össze, amelynek többsége választott tagokból állott volna. Néhány mandátumot a görög kisebb­ségnek tartottak volna fenn. A javaslatban tervezett ,.fo­kozatosan megvalósuló auto­nómia" nem terjedt volna ki a külügyre, a honvédelemre és a belső biztonság ellenőr­zésére. Anglia továbbá azt javasol­ta, hogy a három érdekelt ha­talom alakítson bizottságot Ez Londonban székelt volna és feladata lett volna ellen­őrizni Ciprusnak az önkor­mányzat felé fejlődését. Gö­rögország azt kívánta, hogy erről a kérdésről Ciprus népe dönthessen. A csütörtöki londoni lapok behatóan foglalkoznak a cip­rusi kérdéssel. Általában saj­nálkoznak afelett, hogy a Ciprus kérdésével foglalkozó londoni értekezlet sikertele­nül fejeződött be. A konzervatív Daily Tele­graph nyíltan követelte, hogy Anglia „folytasson szilárd politikát" és ne hagyjon két­séget afelől, hogy „Ciprus szigetén akar maradni és el fog fojtani mindenféle lázon­gást". A lap szerint „csak az angol uralom biztosíthatja Ciprus szigetének stabilitá­sát". , A véderőtörvény vitája az Osztrák Nemzeti Tanácsban Bécs (MT). Az Osztrák Nemzeti Tanácsban a képvise­lőknek szerdán nyílt alkal­muk elsőízben állást foglalni a véderőtörvény tervezettel kapcsolatban. Az Osztrák Nemzeti Tanács ülésén a két kormánypárt képviselői a véderőtörvény elfogadása mellett, az Osztrák Kommunista Párt és a szél­sőjobboldali »függetlenek« szónokai pedig ellene foglal­tak állást. Ernst Fischer kommunista képviselő felszólalásában azt hangoztatta, hogy a véderő­törvény alapján a haderő ki­kerülne a parlamenti ellen­őrzés alól és valójában a kor­mány eszközévé válna. Hang­súlyozta, hogy az Osztrák Kommunista Párt az általá­nos hadkötelezettség mellett foglal állást és szükségesnek tartja a semlegesség katonai védelmét. Éppen ezért de­mokratikus milícia felállítá­sát követeli. Az Osztrák Kommunista Párt úgy véli, hogy a véderő kérdéséről nép­szavazáson kell dönteni, Mint az AFP jelenti, az Osztrák Nemzeti Tanács meg­szavazta a hadsereg felállí­tásáról szóló törvényterveze­tet. Miért lépett be a sövényházi Zója TSZ-be Vincze József 67 éves dolgozó paraszt ? Az elmúlt napokban a kitöl­tött belépési nyilatkozattal fel­kereste Vincze József a sö­vényházi Zója TSZ vezetősé­gét. 'A következőket mondotta: — Ez év tavaszán, mint idő­szaki munkás, a tsz-ben dol­goztam a többi tagokkal együtt. Kíváncsi voltam, hogy milyen a szövetkezeti élet, hogyan értik meg egymást az emberek, lesz-e elég jövedelem? Azt ta­pasztaltam, hogy nem érdemes vergődni a négy és jél holdapi­rnal, mert korántsem volt any­nyi jövedelmem, mint a tsz-ta­goknak. •4z is a belépésre indította Vincze Józsefet, hogy az idő­sebb tsz-tagok részére a jöve­delem két százalékát félreteszik szociális alapként. Ebből a pénzből — úgy gondolta — majd í> is megél, ha már kiesik kezéből a kapa, vagy más szer­szám. Elhatározása után mig három család és négy tag is betépett a szövetkezetbe" és újabb belépések is várhatók. » »

Next

/
Oldalképek
Tartalom